Állampolgári bigámia avagy a Mandiner tökéletes időzítése
Eredeti szerző: jotunder
A mai Mandinerről tudjuk, hogy John Fonte elvtárs, az amerikai konzervatív mozgalom élharcosa, a Konzervatív Internacionálé főtitkára Pesten ad elő a globális kormányzás lehetséges szörnyűségeiről és más időszerű ideológiai kérdésekről. Lesz sok úttörő, kisdobos, VOR-öltöny, a Központi Bizottság több tagja is megjelenik a jeles eseményen. Ő aztán tudja, hogy the fucking potato soup should be a fucking potato soup.
Csillog a sok kis konzervatív szem, egy az utunk néppelpárttal, jelszavunk a munkabéke, apuci reménye bennünk.
Pontosan kilenc éve tartották a népszavazást a kettős állampolgárságról Magyarországon, még az elnyomó Gyurcsány-rezsim idején. John Fonte elvtárs a kettős állampolgárság szakértőjének számít a a baráti Egyesült Államokban. Van egy saját kifejezése, olyan mint Bogár László elvtársnak a globaloböllér. „Civic bigamy”. Állampolgári bigámia. Bizony, ennek nevezi a kettős állampolgárságot. És bigamistának a kettős állampolgárokat. Pártszerű, építő kritika.
Fonte elvtárs hosszasan magyarázza azt, miért nem fogadható el a kettős állampolgárság. Miért jelenti ez az állampolgári lojalitás megtörését, miért ellentétes a burkeista-hamiltonista konzervatív elvi síkkal.
Vajon Rajcsányi Hőscincér neki is el fogja-e magyarázni, hogy ő nem felejt, nem, nem, soha? Vagy csak engedelmesen szájába veszi a… ceruzáját, és megírja, hogy miért nem szabad megengedni, hogy felénk kerekedjenek a Martin Schultzok. Akik egyébként kurvára felénk akarnak kerekedni. Éljen Vidnyánszky elvtárs, éljen Fonte elvtárs, éljen konzervatív centrális erőteret építő népeink barátsága. Az állampolgári bigamizmus esetében pedig Edmund Burke elvtárs halhatatlan munkássága és történelmi úgyalakultságunk viszonya lesz az irányadó.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519875-6ae8861d38a91' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519875&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519875-6ae8861d38a91&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519875-6ae8861d38a91' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Pedig ez elég egyszerű. Konzekvensnek kell lenni, kivéve, ha a konzekvencia a magyarság hátrányával járna.
látom, nem túl népszerű az álláspontom 🙂
@nerángass: ezzel nem tudok vagy akarok vitatkozni. amit átéltél/érzel stb., az nyilván úgy van.
de a világban élő magyarokra senki más nem fog/tud vigyázni a magyar államon kívül, még ha méltatlan kezekben van/volt is (kádárt és horthyt is belértve). hangsúlyozom, hogy nem a mai magyar kormány álláspontját, érdekeit védem (sőt). elítélem, ha szavazatvásárlási céllal adnak állampolgárságot.
de többmillió ember nem a saját, hanem úgymond az (osztrák-)magyar állam hibájából (már amennyire az i. és ii. világháború kirobbantása és elvesztése a mi sarunk – legalábbis ii.-ban a részvétel igen, még akkor is, ha nemet mondás esetén a lengyelek sorsára jutunk) vesztette el az állampolgárságát, ezért annak a visszaadása erkölcsileg nálam a minimum (mit tehet a székely/szlovákiai/kárpátaljai pista bácsi, hogy száz éve mit döntöttek a szivarfüstös pesti/bécsi/párizsi szalonokban? – jó eséllyel szavazati joga sem volt).
apukád elkártyázza az örökséged, de aztán próbálja jóvá tenni, valahogy így látom.
akinek nem kell, nem veszi föl. nekem aki aszongya, hogy ő magyar, meg nem nézem a személyijét/útlevelét.
ha jobban érzi magát csak a mostani állampolgárságában, az is oké. csak egyszerűen zavar, hogy az erdélyi és felvidéki rokonság miért más jogi kategória itthon, mint én, amikor pl. ki se mozdultak az elmúlt száz évben ungvárról, mint a viccbéli kohn bácsi.
mindig is délibábos álmodozó voltam 🙂
a cikk alapjául szolgáló kognitív disszonancia esete pedig igenis zavar, legalábbis én nem tudnék vele együtt élni, de jó pénzért sokan igen – ez így lesz, amíg el nem lobbanunk 🙂
@vizitor: „apukád elkártyázza” – nézd, akinek apukája egy állam, meg az „öröksége” is állami eredetű, az menjen, kérvényezzen, folyamodjék, tegye, amit jónak lát, hogy az apukája gondoskodó figyelmét elnyerje.
de azt meg kéne értened, hogy az állammal nem mindenki áll ilyen familiáris viszonyban, az állam apuka bácsi nem a délibábos, hanem a rémálmaiban jelenik meg, amely rémálmok mögött elég komoly társadalmi tapasztalat áll, míg az általad emlegetett délibábosak mögött legfeljebb néhány mátyás király mese
@incze: végre valaki érdemben megfogott 🙂 ezért jöttem, de tényleg, köszi.
lehet, hogy rossz hasonlat, nyilván nem apukám az állam, mátyás király talán, és kevesen írtóznak jobban nálam az említett folyamodás-kérvényezés-bürokráciától és várnak kevesebbet az államtól (én spec kb annyit, hogy ne vigyenek be egy spangliért, de eddig ez se rajtuk múlt) – ezt most hidd el bemondásra lécí -, de rémálmok közül inkább választom a mátyás királyosat a szavtopluk császárosnál vagy dáko-romolus-remusosnál, és nem akarom elzárni ezt a lehetőséget senki elől – ennyi és nem több.
meg télleg úgy vagyok, hogy a szép álmokat szeretem, a rosszakat el akarom felejteni, más meg nincs 🙂
(tudom, hogy sokan hisznek az úgymond valóságban, sokszor én is, de az mulandó.)
@vizitor: “de a világban élő magyarokra senki más nem fog/tud vigyázni a magyar államon kívül, még ha méltatlan kezekben van/volt is (kádárt és horthyt is belértve).”
Nagyon erős a meggyőződésem, hogy a világban élő magyarok / románok / pirézek sokkal, de sokkal nagyobb eséllyel számíthatnak saját magukra, családjukra és szűkebb vagy tágabb emberi környezetükre, ha baj van. De köszönöm vigasztaló soraidat. Érdekes módon családom három férfitagjának olyan állam jutott, amelynek emberkedései folytán alkalmuk volt ingyenesen Vlagyivosztokban, Nyugat-Európában, vagy éppen a kies tajgában tölteni pár évet. Igaz, ők hazatántorogtak és igen laktató volt hallgatni, amint kicserélték tapasztalataikat.Gondoskodó állam, aham. Ezen a vidéken az “államnak” megvan az rohadt szokása, hogy intézményei átveszik az éppen regnáló politikai elit ..khm..hübriszét. Úgyhogy. Ha nem haragszol, nem térek ki külön az emlitett úriemberekre…
@nerángass: ebben a kérdésben 100%-ig egyet kell hogy értsek veled.
Ugye azért is jó nekünk a félmillió új állampolgárunk, mert ennyivel többen lesznek bevonhatóak a katasztrófavédelmi munkákba. Lesznek elegen a gátakon, vagy hóeltakarításban!
Nem hiszem, hogy túlzottan népszerű leszek a véleményemmel, mégis kikívánkozik már belőlem:
az elszakított országrészek lakóinak JÁR az állampolgárság.
A szavazati jog is. Ahogyan a magyarország területén élő magyar állampolgároknak.
Itt jön a csavar: magyarországon ne legyen választójoga, csak és kizárólag annak a magyar állampolgárnak aki betöltötte 18. életévét és 12+ hónapos magyarországi munkaviszonnyal rendelkezik a _regisztráció_ napján (30 nappal a választás napja előtt). PONT!
Ha ez a választási törvényben benne foglaltatik, semmi kifogásom nincs, akár a bourkina fasso-i bevándorló is dönthet az ország jövöjéről.
Nem szavaz (mivel nincs morális joga, mi több semmilyen logikus magyarázata) az, aki kiskorú, aki bármilyen módon segélyre szorul (nyugdíj, munkanélküli-segély, rokkantnyugdíj stb), aki külföldön dolgozik/adózik a megadott határidőket betartva.
A demokrácia minden baja, gyermekbetegsége, kijátszható gyengesége, kihasználató hibája megoldásra kerülne, roppant egyszerűen és igazságosan. Igen tudom, ez egy fajta cenzusos rendszer. Na és!?… a mostani (kelet európában meghonosodott, nyugati mintára épülő, de az ottani több 1száz éves alapokat nélkülöző) rendszer végtelenűl igazságtalan és perverz, az ellentéteket szítja és a populizmust gerjeszti. Jövöbeli életképessége kérdéses (és itt roppant finoman fogalmaztam).
🙂 ide lőjjetek! 🙂
@vizitor: „de a világban élő magyarokra senki más nem fog/tud vigyázni a magyar államon kívül,”
Hat igen, az osszes kulfoldi allam ellenseges, uldozi, irtja a magyarokat.
És ne gyertek nekem, hogy ebben az esetben a nyugdíjasok, munkanélküliek stb kiszolgáltatott helyzetben lesznek. Létezett és létezik olyan, hogy szolidaritás.
Sőt még olyasmira is emlékszünk, hogy a társadalom számára kis értéket előállitó vének, s azok tanácsa hozta meg, ugyanazon társadalom funkcionálásának szempontjábol létfontosságú döntéseket.
@vizitor: „vesztette el az állampolgárságát, ezért annak a visszaadása erkölcsileg nálam a minimum (mit tehet a székely/szlovákiai/kárpátaljai pista bácsi, hogy száz éve mit döntöttek a szivarfüstös pesti/bécsi/párizsi szalonokban? – jó eséllyel szavazati joga sem volt).”
Szerintem olvasd el, hogy miért nem törént semmiféle jogfosztás. Komolyan amellett akarsz továbbra is érvelni, hogy jobb lett volna, ha megmaradnak magyar állampolgárnak és tömegesen kiutasítják őket? Az érved akkor lenne helytálló, ha
a, alapvető emberi jogtól fosztották volna meg őket, de amíg az állampolgársághoz való jog legalábbis kívánatos (pontosabban a hontalan álapot lehetőség szerinti megszüntetése), ez nem jelenti azt, hogy ennek alapján egyetlen, meghatározott (eben az esetben a magyar) állampolgársághoz való jogod tételezheted
b, ha a békeszerződések nem törekedtek volna állampolgári jobiztosításra, hiszen ebben az esetben valóban felmerülhetne erkölcsi alapon a restitúciós kötelezettség. A megfosztási érvvel az a baj, hogy ezen az alapon engem is megillett a román, csehszlovák, szlovák, mindenféle délszláv, ukrán állampolgárság, hiszen a békeszerződések engem ismegfosztottak volt pl, a szabad mozgás, leteledés, munkavállalás, vagyonszerzés stb, jogától az utódállamok egykor Magyarországhoz tartozó részein és ezek mind felfoghatóak olyan veszteségként, amiért kompenzáció jár, és ennek a kompenzációnak adekvát módja lenne ezen állampolgárságok megadása, mivel ezek helyreállítják a számomra elveszett dolgokat. (És közben fontold meg azt is, hogy amennyiben úgy értelmezed az érved, hogy a területi rendezést nem kellett volna megejteni, akkor viszont ott támad ellentmondás, hogy amíg a magyarok estében természetesenek tartod a nemzetállam etnikai alapon megszerzendő állampolgárságát, addig vagy megtagadod ezt másoktól, akik azon a területen élnek, hiszen a változatlan területi állapot ezt jelentette volna, vagy azt mondod anakronisztikus módon, hogy 1919-ben a békeszerződést elkészítőknek nem területi alapon, illetve az anomáliának tekintett többes állampolgárság tömegesítésével kellett volna állampolgársági rendelkezéseket hozniuk. Erre persze mondhatod, hogy lehetett volna igazságosabb határt húzni, de abban a pillanatban, hogy elfogadod néhány magyar elcsatolását már nem áll meg az érved, hiszen ha 100 magyar került volna utódállamokhoz az ő állampolgáságuk is elveszett volna és nem mondhatod azt, hogy őket nem illetné meg a kompnezáció, így viszont óhatatlanul kénytelen lennél a területi váltoitatlanságot képviselni, amivel viszont mások etnikai alapú jogát tagadod az állampolgárságra….)
Vagyis az állampolgárságot nem tekintheted erkölcsi, érzelmi stb, kérdésnek, hiszen azzal a legmesszebb menőkig megnyitod az igénylés lehetőségét és nem lesznek érveid az elutasításra. (Neked nem lesznekaz államnak persze igen, hiszen az másként személi ezt, de te mehtesz tünteni a mindenkinek adjunk meg minden állampolgárságot mozgalom mellett.) Az állampolgárság tartalom nélkül nem állampolgárság – mint azt Counter elég érthetően elmagyarázta egy másik szempontból.
De tekinthetjük ezt más szempontból is. Valójában persze nem azzal révelsz, hogy elvesztették az állampolgárságukat és ez molyan vezsteség, amiért kárpótlás jár – hiszen olyasmit vesztettek el, ami nem hogy haszontalan, hanem egyenesen veszélyes lett volna számukra az új helyzetben, hanem azzal, hogy egyik államból a másikba kerültek és ott sérelmet szenvedtek. Csakhogy akkor azt kellene megmondanod, hogy ezeket a sérelmeket miként kompenzálja egy másik ország állampolgárságának a megszerzése? Erre nagyjából annyit mondtál, hogy ha 1%-kal nő a biztonságérzetük, akkor már megérte. Ez viszont egy olyan lejtő, ahol nincs megállás, hiszen lényegében azt deklarálod, hogy a magyar államnak bármit meg kell tennie ha a legkisebb esély meg van a „szubjektív” érzések javulására, nem kell semmiféle szükségességi és arányossági teszt, nem kell, hogy „objektíven” is javuljon a biztonságuk. Ad absurdum egytelen kisebbségi magyar bármilyen követelését teljesíteni kell, hiszen azzal már minimális mértékben nőhet a szubketív biztonságérzet. (Elvégre eleve kizárod, hogy felülbíráld amit állít.) És valóban, nehéz lenne az ellen érvelni, hogy de ha megadtátok az állampolgárságot, akkor már nem ióolyan nehéz ezt vagy azt is adni nekem vagy nekünk. Nagyjából ez történik ha szimbolikus és érzelmi ügyeket jogi úton akarunk kezelni – eltekintve a különböző emléktörvényektől.
@vizitor: Saját döntésükből vesztették el az állampolgárságot, ugyanis választhattak a magyar v az új államuk állampolgársága között. Ez a magyar fél egyik sikere volt a béketárgyalásokon, mivel a Kisantant azt akarta, h mind maradjon magyar állampolgár. Sokan döntöttek egyébként úgy, h magyar állampolgárok maradnak, ez jelentősen meg is terhelte a trianoni Magyarországot.
@MolnarErik: Igen, dönthettek úgy, hogy magyar állampolgárok maradhatnak, de akkor el is kellett volna hagyniuk a területet. A menekültek, akik még a huszas évek közepén is vasúti kocsikban laktak Budapesten, azok mind ilyen optánsok voltak. A kisantant ezt akarta, mivel így egyből etnikai tisztogatást is végrehajthatott volna a területen. Mellesleg a többmillió menekült miatt akkor Csonka-Magyarország rögtön egy etióp szintű éhínséggel kezdte volna meg a létét.
@jotunder:
„Nem egeszen vilagos, hogy miert nem teljesen mindegy neked, hogy mely orszagban allitottak ki az utleveled.”
Egészen világos, hogy érzelmi okokból nem mindegy. Ahogy Nietzsche mondta: Niemand strebt nach Glück; nur der Engländer tut das.
@in Tyler we trust: nem az a lényeg, hogy kiszolgáltatott helyzetben lesznek. De az itt élő nyugdíjas, munkanélküli, gyeses anyuka-apuka (ezek jutnak eszembe elsőre) életét igenis érintik a politikai döntések, a határon túliakét pedig nem. Nem ugyanaz a kategória. Emellett ők is fizetik a rezsit, az áfát, a tranzakciós illetéket és a helyi adókat (pl. telekadót, építményadót). Őket is érinti a bankadó, a telekomadó, chipsadó stb. Szóval milyen alapon mondod, hogy ők ne szólhassanak bele, hogy ki és hogyan képviseli őket és az ügyeiket a) a parlamentben b) a helyi irányításban.
Aztán: ezen logikából fakadóan a nem dolgozó nappalis egyetemista sem kellene hogy szavazhasson. Hm?
Na meg: az önkéntes munka minek számít? Kétségtelenül értéktermelő, sokszor még inkább, mint a fizetett – viszont értelemszerűen nem jön be belőle jövedelemadó.
És végül: azokon a településeken, ahol gyakorlatilag 100%-os a munkanélküliség, hogyan is lesz így mondjuk polgármester? Akkor nekik nem lesz képviseletük?
Szóval szerintem nem ugyanaz a határon túli és az itt élő, de nem klasszikus munkavállaló státuszú emberek szavazati joga.
@Counter: Én így sem értem, hogy ha valaki érzelmileg nem azonosul Magyarországgal, és egyetlen másik országgal sem, akkor miért ne dönthetne úgy, hogy ő a maga részéről állampolgárság és az ennek megfelelő jogi védelem nélkül akar élni.
Persze ez ilyen döntések feltehetően evolúciós értelemben nem éppen sikeresek, de hát nem a mi dolgunk a kommentelő helyett eldönteni, hogy neki mi lenne a jó.
Alaposabb megfontolás után arra jutottam, hogy ez azért nem lehetséges, mert ha én magyar állampolgárként beutazom egy másik országba, majd ott lemondok a magyar állampolgárságomról, leadom a magyar útlevelemet a követségen, akkor hontalanként a másik állam nem utasíthat ki a területéről, mert nem lesz hova. Azazhogy mégiscsak lesz: a másik állam nem fogja elismerni a magyar állampolgárságom megszűntét, és mégiscsak Magyarországra fog visszatoloncolni, Magyarország meg mégiscsak kénytelen lesz engem befogadni.
Más szóval az állampolgárság nyújtotta bizonyos jogokról (pl. hogy Magyarország mindig be fog fogadni, akármi is lesz) akkor sem tudok lemondani, ha én is akarom meg a magyar állam is akarja. Emiatt aztán az a kérdés, hogy az állam megengedi-e, hogy a jogaimról részlegesen, de a kötelezettségeimről viszont teljesen lemondjak, vagy pedig azt mondja, hogy a kötelességeidről nem mondhatsz le, ha egyszer a jogaid (legalább részben) úgyis megmaradnak.
@ftk:
valóban előre kellett volna bocsátanom, hogy ez kizárólag a parlamenti választásokra vonatkozna.
Egészségesebb is lenne, minden tekintetből, kettéválasztani a parlamenti és a helyhatósági választásokat. Olyan helyzetek álnak ugyanis elő a jelenlegi rendszerrel, hogy a „népharag” (vagy nevezzük inkább uralkodó hangulatnak) megfoszt, egyébként nagyon sikeres és hozzáértő polgármestereket a széküktől, csak mert az adott pillanatban a népszerűtlenebbb párt színeiben indulnak, akkor is, ha tegyük fel egy szurikáta értelmi szinvonalán levő, de népszerű párt jelöltje az ellenfél.
én kifejezetten kerültem azt, hogy az adófizetés kritériumnak tünjön a választási jog meghatározásánál, ezért csak munkaviszonyt írtam.
Emellett a délvidéki/erdélyi magyar állampolgárra is ugyanez vonatkozna: +12 hó munkaviszony mo-n.
„Aztán: ezen logikából fakadóan a nem dolgozó nappalis egyetemista sem kellene hogy szavazhasson. Hm?”
Így van. Nem hiszem, hogy pont az egyetemisták érdekei sérülnének, csak mert még néhány évig nem szavazhatnak.
@Siri Keeton: Így van, valójában Szlovákia most is vmi ilyesmit akar elérni a kettős állampolgárság tiltásával, csak ez a mostani magyar kormánynak nincs ellenére, ellentétben az akkorival.
Vajjon Mr. Orban-nak a világuralommal is csak annyi a baja, mint a Kádár-rendszerrel? Hogy nem ő a világuralkodó?
@Siri Keeton: „Senki Alfonzról csak annyit, hogy a világ valamennyi államából örök időkre kiutasították, és így már régóta csak a legnagyobb titokban tartózkodhatott a földön. Főként éjszaka.”
Az nem lehet, hogy X konzervatív, Y konzervatív, és van amiben nem értenek egyet? A nem-egyetértés az a platform szétszakadásának a jele? Megengedhetetlen fegyelmezetlenség? Szánalmas ideológiai inkozisztencia?
Jojj.
@sárospataki lány: Böfike, ez az ember azt mondja, hogy a határon túli magyarok testületileg bigamisták, érted? És lehozzák december ötödikén, hogy végre eljön hozzánk Fonte professzor? Amúgy nem professzor.
@Siri Keeton: „. A menekültek, akik még a huszas évek közepén is vasúti kocsikban laktak Budapesten, azok mind ilyen optánsok voltak.”
Ez már csak azért sem teljesen igaz, mert a menekültek legnagyobb része még a békeszerződés aláírása előtt elhagyta korábbi lak- vagy állomáshelyét.
@in Tyler we trust: az európai unióban vannak bizonyos szabályok. a választásra jogosultságot nem korlátozhatod ilyen módon. alapvetően, ha valaki az országban lakik, és az ország polgára, akkor szavazhat, néhány nagyon indokolt kivételtől eltekintve. ma magyarországon elfogadható az, hogy egy székelyudvarhelyi szavazhat levélben, egy állandó magyarországi lakhellyel rendelkező külföldön dolgozó magyar nem. szerintem ez elég sok mindent elárul magyarországról, a hatalomról és a hatalom támogatóiról.
@in Tyler we trust:
Köszönöm a higgadt választ.
Általában véve nem értek egyet, a határon túliakkal kapcsolatban igen.
Az önkéntes munka ma nincs szabályozva Magyarországon (mondjuk kellene), így nem számít munkaviszonynak. Innentől egy teljes, és nem is kicsi olyan csoport esne ki a szavazók közül, akik aktívan keresnek munkát, igyekeznek értéket teremteni, és társadalmi felelősségtudattal is rendelkeznek.
A nyugdíjast továbbra sem értem, mi a baj velük. Olyan emberek, akik végigdolgozták az életüket, miért is ne szavazhatnának akkor is, ha már mondjuk 10 éve nyugdíjban vannak?
Mondjuk attól függ, milyen időintervallumon belül képzeled el a szavazás előtti időszakban a munkaviszonyt. Ha viszonylag hosszabbon, és az önkéntes munka is beleszámít, akkor még akár életszerű is lehetne a dolog.
A helyhatósági és a parlamenti választás kettéválasztásával sem értek egyet. Ha szavazhat arról, hogy ki képviselje a helyi ügyekben, akkor miért nem szavazhat arról, az országos ügyekben ki képviselje? Nem magukról az ügyekről, hanem a képviselő személyéről? A helyi választásokat persze át lehetne szervezni, pl. egyáltalán ne lehessen pártjelöltet indítani vagy ilyesmi; azzal nekem is tele a puttonyom, hogy az általam támogatott személy (!) vagy nem is tud indulni, vagy semmi esélye nyerni, mert elnyomja a párt-viadal.
Mindenesetre jó, hogy normálisan meg tudjuk ezt vitatni.
@jotunder: részemről ez csak gondolatjáték, Tyler részéről nem tudom, mennyire az. A problémát egyébként értem, és szerintem ő is érti.
@ftk: „A helyhatósági és a parlamenti választás kettéválasztásával sem értek egyet. Ha szavazhat arról, hogy ki képviselje a helyi ügyekben, akkor miért nem szavazhat arról, az országos ügyekben ki képviselje?”
Ez egy alapvető jogelv Európán belül (lehet, hogy máshol is, de Európában biztosan). A letelepedettek, bejelentett lakcímmel rendelkezők stb. részt vehetnek a helyhatósági választásokon, a parlamenti választásokon való részvételt viszont (min.) állampolgársághoz kötik.
És ennek még értelme is van: Európán belül szabadon választod meg lakhelyed (természetesen mindenféle törvényes rendelkezéseket ennek során be kell tartanod). Mihelyst a törvényes rendelkezéseknek megfelelően bejelentkeztél valahová, ott rendes, képviseleti joggal rendelkező polgárnak is számítasz.
De nem lettél az illető politikai nemzeti közösség része. Ahhoz el kell nyerned az ottani állampolgárságot is.
mandiner.blog.hu/2013/12/06/december_otodike_meg_az_utolso_partizanjai
@jotunder: lesz válaszposzt?
🙂
@jotunder: „ma magyarországon elfogadható az, hogy egy székelyudvarhelyi szavazhat levélben, egy állandó magyarországi lakhellyel rendelkező külföldön dolgozó magyar nem. szerintem ez elég sok mindent elárul magyarországról, a hatalomról és a hatalom támogatóiról. „
ez egy tipikus fidesz trükk, amelyik szerintem több embert zavar ma mo-n, mint amennyi ez ellen fel emeli a szavát. Előbb-utóbb a fejükre fognak dőlni, ezek a rövidtávra tákolt, rendszerszintre emelt anomáliák. legalábbis remélem.
@Mariann19: Geréb Ernő áruló!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
@Mariann19: Képnézőke bedugult! Hipp és kopp, elvitte a macskajaj.
@ftk:
akkor a munkaviszony helyett, talán a unkaszerződés lenne a helyes. de ez már szőrszálhasogatás a részünkről. we both got the idea 😉
Én sem érzem kivitelezhetőnek, ettől függetlenül nem látok más megoldást arra, hogy kk európa ne sülyedjen el végképp a középszerűnél gyengébb, de annál inkább populistább, nem enyhén hataloméhes politikusok kezei között.
Azt leszögezhetjük, hogy sajnos itt nem fogjuk tudni ezt megoldani… nekem jól esik cseppet elmerengeni rajta, milyen jó is lenne egy igazságos(-abb) politikai-társadalmi modell, ahol végre azok kegyeiért folyik a szavazathajhászat, akik megteremtik az eltapsolandót. 🙂
@in Tyler we trust: és aki otthon takarít,
neveli a gyereket? Aki keres munkát, de nem kap? Aki egyetemre jár?
igen, tényleg! azzal mi van?
talán megbeszéli otthon a kereső férjével, hogy számukra ki az elfogadható döntéshozó: az aki a 3-5-8 gyerek utáni adókedvezményt igér (ugye nem kell ecsetelni mit jelent ez egy szakmai megbecsülésre, ne adj isten karrierre vágyó nőnek?), vagy arra aki jobb foglalkoztatáspolitikát, hatékonyabb adóbehajtást, kiszámíthatóbb adórendszert és ÉRTELMES, átgondolt alternatívákat hirdet a meglévő, rosszul funkcionáló rendszerek helyett – többek között oktatás, all the way through egészségügy…
igazából a dolog felfogásával van a gond: a demokráciában, az alany úgy érzi képviselőt választania egy istenadta jog, miközben szerintem egy felelős döntésen alapuló kötelesség kellen hogy legyen.
@in Tyler we trust: Szóval aki ápolónőként dolgozik, az arra szavaz, aki az egészségügynek ígér fizetésemelést, aki taxizik, az arra szavaz, aki olcsóbb benzint fog adni, aki festő, az arra, aki a festményeiből újabb Kerényi-albumot akar kiadni közpénzből.
Elég elítélő a véleményed az emberek döntéseinek a mozgatórugóiról.
@in Tyler we trust: egy demokraciaban egy ember nyugodtan szavazhat egy partra pusztan amiatt mert az apja is arra a partra szavazott, annak ellenere, hogy szinte semmiben sem ert egyet az apjaval. egy katolikus szavazhat egy katolikus partra, egy skot egy skot partra, fuggetlenul attol, hogy annak milyen az adopolitikaja. magyarorszagon megjelent a valosagos jobboldali (es baloldali) identitas, ami ugyan nem feltetlenul hasonlit a nyugat-europai identitasokhoz, de letezik. errol felmeresek vannak, az MTA PTI kotetet adott ki rola, meg linkeltuk is anno.
@jotunder: ezt elsőre is értettem. Amit nem értettem, és most sem értek, hogy miér ne írhatna a Mandinder erről, vagy bármiről? Ráadásul így: „Fonte professzor ellentmondásos író és tudós.” Én nem látom sem a kis pufók konzervatív arcokon a rajongást, sem a tomboló zavarodottságot. Ez diskurzus egy kérdésről, az úrnak van erről egy véleménye, amit majd jól elmond, esetleg nyitvahagy kérdéseket, satöbbi.
Egyébként mi a probléma azzal, hogy pont december ötödikén hozták le? Mármint neked mi bajod ezzel?
látom itt csak a sasjózsii humorra futja 😀
@sárospataki lány: Semmi bajom sincs semmivel. Mulatsagosnak tartom. Valaki pofan bigamistazza a kettos allampolgarokat, egeszen pontosan errol hires, es pont december otodiken orulnek neki, hogy vegre elmondja a velemenyet valamilyen nem letezo dologrol Magyarorszagon. Ez vicces es baromira jellemzo.
@dobray: Akkor tehat John Fonte ervelese arrol, hogy a kettos allampolgarok bigamistak, hogy az allampolgarsag alapjanak az allamhoz valo lojalitason kell alapulnia az smafu? Ha utana neznel tudnad, hogy az eredeti allampolgari eskure hivatkozik, ami ugye nem csak allegiance-rol szolt, hanem renunciation of formal citizenshiprol is.
Miert is lett cukisag a Fontebol amerikai hulyekonzervativ korokben? Mert az egyik erve szerint egy kulfoldi allampolgar amerikai felsegteruleten szuletett gyermeke meg sem olyan jo allampolgar mint egy amerikai allampolgare. Es ugye van itt egy bizonyos ember, akinek kenyai a papaja.
Hohoho.
@jotunder: mondom, én nem látom, hogy különösebben örülnének, de lehet, hogy nincs érzékem a nüanszokhoz, de akkor ezt most már értem. Azt viszont nem, hogy ha mondjuk örülnének, ahogy véleményed szerint teszik, akkor szerinted ezt miért ne tehetnék december ötödikén? Történt akkor valami ehhez kapcsolódó szörnyűség? Úgyértem szerinted.
@dobray: Az allampolgarsag formalis megadasa meg osszeegyeztetheto az allampolgarsag konzervativ elveivel. Az, hogy valaki ket orszagban valaszthat, ket orszagban lehet akar a titkosszolgalat feje, az nem egeszen.
@sárospataki lány: Mintha 2004. december otodiken lett volna az ugydonto nepszavazas a kettos allampolgarsagrol. Szornyusegnek eppen nem neveznem. Akkor a mandineresek kikertek maguknak, hogy ez a valasztojog kiterjesztesere iranyulna. Aztan kiderult, hogy arra iranyult. Veletlenul. A valasztojog megadasa helyben lakas nelkul, raadasul kedvezmenyezett formaban, necceske egy picit.
Nyilván teljesen off itt, de csak megkérdem: Mire várt eddig Böjte Csaba? Vagy csak az előzékenység erényét gyakorolta az előtte lévő félmillió mínusz eggyel szemben?
@jotunder: ‘Mintha 2004. december otodiken lett volna az ugydonto nepszavazas a kettos allampolgarsagrol. Szornyusegnek eppen nem neveznem. Akkor a mandineresek kikertek maguknak, hogy ez a valasztojog kiterjesztesere iranyulna. Aztan kiderult, hogy arra iranyult. Veletlenul.”
Vö. a státustörvény körül történtekkel, ami, akárhogy nézzük, a mostani fejlemények első felvonása volt.
http://www.nol.hu/archivum/archiv-376550 (2005. szeptember 5.)
A kettős állampolgárság elutasítását a beadvány nem kényszerű engedményként, hanem egy hosszú távú nemzetpolitikai stratégia kulcselemeként fogalmazta meg. Hiszen: a státustörvény „elismeri azt a tényt, hogy a külhoni magyarok más államok állampolgárai, és elutasítja azt a gondolatot, hogy a magyar identitás alapjául a kettős állampolgárság szolgáljon”. A törvény mögötti stratégiai elgondolás éppen az, hogy „megkönnyítse a magyar kisebbségek helyben maradását, és megakadályozza Magyarországra történő kivándorlásukat”. Éppen ezért a státustörvény egyszer s mindenkorra szakít bármiféle, a „magyarlakta területeket illető állítólagos irredenta követeléssel és egyben a külhoni magyarok kettős állampolgárságának” gondolatával.
Az Orbán-kormány ideje alatt, 2001 novemberében Magyarország ratifikálta az 1997-es európai állampolgársági egyezményt, mely kimondja, hogy az állampolgárság egy „személy és állam közötti jogi kötelék, amely nem utal a személy etnikai származására” (második cikk). Az ötödik cikk pedig kizárja, hogy egy adott állam állampolgárai az állampolgárság megszerzésének módjától függően eltérő jogokkal rendelkezzenek. A hatodik cikk honosítás esetén az állampolgárság elnyerését az illető országban való letelepedéshez köti.
Az Orbán-kormányt semmi sem kényszerítette ezen egyezmény ratifikálására. Hacsak az nem, hogy ezzel is bizonyítani kívánta: nem foglalkozik a letelepedés nélküli kettős állampolgárság tömeges kiterjesztésének gondolatával.
====================================
Parodisztikus folytatás:
magyarnarancs.hu/belpol/nemzet_politika_-_mit_gondol_valojaban_a_fidesz_a_kettos_allampolgarsagrol-64582
A Népszabadság szeptember 9-i számában Kovács M. Mária történész egy 2001-es dokumentumot említ, amely az Orbán-kormány hivatalos álláspontját tartalmazza a státustörvényről. A Velencei Bizottság honlapján olvasható szöveg az európai normákkal ellentétesnek, ezért elvetendőnek tartja a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára. A Külügyminisztériumban abban biztosak, hogy Martonyi János akkori külügyminiszter láttamozta a szöveget, de a maguk példányát nem találják. Eltűnt.
szerintem az elég nyilvánvaló, hogy böjte bármikor is adta be (ha egyáltalán be kellett adja) állampolgársági kérelmét, a félmilliomodik ő lett volna a választási előtti utolsó december otodikén. ezek szimbolikus dolgok, amiktől bizonyos farkak többé-kevésbé automatikusan merevednek, mert azt sokan simán beveszik, hogy ezt így dobta ki a SORS
@legeslegujabbkor: ühüm! körülbelül.
ez valahogy úgy van, mint a vallás: a sok millió hivő, a pár tízezer, aki profitál a bizniszből, és az a néhány aki felteszi a kényelmetlen kérdéseket.
nem sértelek meg és kérdezem, hová sorolod magad, de azt ugye elismered, hogy az utolsó kategória, csak egy fejlett társadalomban dönti el az effajta kérdéseket 😉
@jotunder: akkor ezek szerint szerinted nem volt szörnyűség a népszavazás, értem. Mondjuk nem teljesen tiszta, hogy maga a népszavazás nem volt szörnyű szerinted (vagyis maga a kezdeményezés jó volt, akár azért is, hogy tiszta víz öntessen a pohárba), vagy pedig az eredménye nem volt szörnyű? Esetleg az előtte-utána vert közéleti hab nem volt szörnyű?
A másik tisztázásra szoruló dolog az az, hogy ki irányította a választójog megadási felé az egyébként elbukott népszavazást, amikor azt a Magyarok Világszövetsége nevű ludovikás öregdiák-egylet, és nem a Fidesz ránotta össze? A Fidesz ugyanis kényszerűen állt bele az igen-kampányba, mivel tudta, mi lesz a kimenetele, és azt is tudta, hogy Ferenc ezt a ziccert nem fogja kihagyni, de egyszerűen nem maradhatott semleges. A válasz természetesen az, hogy a népszavazás nem irányult a választójog megadása felé, az más, hogy a Fidesz saját törvényét (amelynek csak szimbolikus köze van a népszavazáshoz) ilyenre csinálta.