Anyátok ötvenhatját
Eredeti szerző: jotunder
Édes bóbitás Magyarországocskám, úgy áll rajtad az ötvenhat, mint tehénen a gatya. Tapsolsz te mindennek, ami mozog. Egy ideig csak hazudtad, hogy forradalmár voltál, de ma már hiszed is, mert úgy könnyebb. Pedig hogy beszartál, amikor a Jenőke megtalálta a munkásőr igazolványodat a pornógyűjteményed alatt.
Még megvan a kötött zokni, amelyet a jubileumra kaptál a pártbizottságtól, de már azt terjeszted róla, hogy abban lőtted a Konyev marsallt az Üllői úton. Szép, nagy Pozsgay Imre-fejet növesztettél magadra drága Bokrétám, pedig harminc éve még olvasói levelet írtál a Pajtás újságba, hogy mennyire meg akarod őrizni a Münnich elvtárs emlékét.
Nyolcvannyolc végén három hét alatt jöttél rá, hogy a fehérterroristák még sincsenek a spájzban, miután harminc évig a hetet a nyolccal nem merted összeszorozni. Te valahogy mindig akkor jöttél rá a dolgokra, amikor szükséged volt rá. Még a memóriád is haszonelvű, Kárpátok büszkesége.
Úgy kell neked a kádárjános, mint egy falat kenyér. A te nemzeti egyetértésedre általában rendszert építenek. Veled lehet alkudozni. Ha ellenforradalom, akkor ellenforradalom, ha forradalom, akkor forradalom, csak a sajtos pogi árát ne emeljék fel, mert akkor odacsapsz. Aztán felemelik, és persze nem csapsz oda.
Szabadságharcos nép vagy. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül leírni, de azért próbálom. A szabadság számodra azt jelenti, hogy valakinek szabad, teszem azt, csak a példa kedvéért, egy bazinagy stadiont építtetnie a budija mellé, és szabad neki olyat mondania, hogy nem közpénzből van, hanem a magyar úri osztály végtelen jó indulatából, és ezt szabad a néptelevízióban a takácsmarinéninek többször egymást után hibátlan hangsúlyozással közölni a szocializmust építő népünkkel, hogy végre elkezdődhessen a táncdalfesztivál.
Schmidt Mari már tervezi a gusztuskát a hatvanadik évfordulóra, lesz majd ankét, plénum, meg aktíva, sok-sok ütemes taps, és a krumplileves újra krumplileves lesz, és majd csak találsz valakit jövőre is, akibe jól belerúghatsz. Muszlimok sajnos már nem jönnek, de azért nem féltelek.
Ha egyszer úgy adódik, hogy a fekete megint fehér lesz, de legalábbis szürke, akkor a mai napot fogod letagadni. Előveszed a kötött zoknit, amelyben egyszer majdnem csúnyát gondoltál az Orbán Viktortól, megbíráltad Bayer Zsolt hexameterjeit, kétszer is késve kapcsoltad be a Híradót, kiviszed a Jenőkét a Simicska újratemetésére és megfogadod, hogy mostantól tényleg rendes demokrataarcú ember leszel.
Aztán majd nem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518999-6ae61e964d791' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518999&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518999-6ae61e964d791&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518999-6ae61e964d791' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Josagos:
Kegyed meglehetősen nagyot bakugrott a gondolatmenetemtől.
A magáéval nem tudok mit kezdeni.
@jaegtoer:
Szvsz tényleg leegyszerűsíted a dolgokat.
Nem tudok olyan kerek és szép leírást adni gyermekeink neveléséről, mint @Érvsebész:, de azért megvan az egyéni esetem, ha most csak vázlatosan is:
Éltük az életünket (a Kádár-korban), foglalkoztunk két gyerekünkkel, szidtuk hülye és dicsértük rendes tanáraikat (tanítóikat, óvónőiket), anélkül, hogy sok direkt politikai témában osztogattuk volna az észt.
Felnőttek. És tudnék most sok rosszat mondani róluk, életük folyásáról. De azt egyértelműen és tényszerűen állíthatom, hogy sunyisággal, gerinctelenséggel, felfelé nyalással és lefelé taposással nem vádolhatók. Valamiért nem. Sok mással igen, de ezekkel nem.
Ki tudja, miért? Ja, és ha még nem mondtam volna, tényleg leegyszerűsíted a dolgokat. (Velem ellentétben, aki itt most valóban leegyszerűsítettem a saját történetemet.)
@Tehéntőgy:
Jó, elmaradtam néhány évtizeddel spanyol ügyekben. Egy illúzióval megint kevesebb.
Azért akkor régebbre megyek. Amíg Ferdinánd és Izabella ki nem űzött Spanyolországból mintegy 200.000 és meg nem ölt az inkvizíció útján mintegy 100.000 zsidót és muszlimot a XV-XVI. század fordulóján, addig a három felekezet (és etnikum) békében élt egymás mellett. Bizonyos (természetesen nem abszolút) értelemben az volt az aranykor.
56 kapcsán merült föl itt a hazai árokbetemetés lehetősége. Na, ebben optimista vagyok: talán a XXII-XXIII. század fordulóján már kicsiny kis hazánkban is megvalósul. (hacsak nem jön ide is egy Ferdinánd-Izabella házaspár).
@RontoPal:
Ki a rák az a KáKárolyismét, akivel vitatkozol?
Ja, már rájöttem: @jotunder: kitiltotta, mielőtt elolvashattam volna bizonyára épületes szavait.
Gondolom, mert utóbbinak gáz lenne beismerni, hogy nem tud képregényeket alkotni.
@ghost recon: visszamenni az időben …..általános iskola 5-es voltam, amikor tanították Rákosi Pajtás mit tett a magyar népért…odahaza pedig a szüleim 1. elmesélték az igazságot, 2. megtanították, hogy inkább egyest kapjak, de ne szóljak semmit.3.megtanították apámék nekem a bennük való megkérdőjelezhetetlen bizalmat és hitet……most az unokáimat tanítom erre…
@aritus: Namármost ebben az a vicces, hogy aki ezt a mondatot mondta, úgy hívják, hogy Akif Pirinçci, egy török-német író. A Pegida vezetője, Lutz Bachmann még aznap elnézést kért, mondván, nem volt egyeztetve a beszéd és azonnal ki kellett volna kapcsoltatnia a mikrofont. A Bertelsmann azonnal felmondta az összes szerződését Pirinçcivel.
Pont napokban láttam egy dokufilmet arról, hogy mi lehet az oka annak, hogy a volt NDK területén él és virágzik a neonácizmus, és nagyjából arra futott ki a dolog, hogy azért, mert pont ők nem nagyon találkoztak eddig bevándorlókkal, akik azért inkább a fejlettebb volt nyugati részt preferálják. Ami azért furcsa, mert emlékeim szerint anno a 70-es 80-as években egyetemi szinten eléggé élénk volt a multikulti a DDR-ben, legalábbis azokban az egyetemi városokban, amelyeken én megfordultam.
Kiváló poszt!
mikor volt szerencsém(?) gimi tizenkettedik osztályában 56-ot tanítani, próbáltam arra kihegyezni a dolgot, hogy tessék beszélgetni a nagyszülőkkel, tessék összeszedni minél több családi emléket. végül pedig tessék összegezni a dolgokat. példaként mindig a saját családom egymástól totálisan eltérő emlékeit hoztam fel.
@HaKohen:
Már írtam, hogy visszavonom, visszavonulok ha kell, most még ha kell hamut is szórok.
De ha minden amúgy van, akkor miért tartunk ott, ahol tartunk?
Nem abból az -orránál tovább látó- néhány tízezer gondolkozóból kell kiindulni akik itt-ott s többek között itt is előfordulnak.
Valami miatt mégiscsak itt állunk, ahol a part szakad? Nem lehet az igaz, hogy mindig más a hibás.
@HaKohen:
„_Ki tudja, miért? Ja, és ha még nem mondtam volna, tényleg leegyszerűsíted a dolgokat. (Velem ellentétben, aki itt most valóban leegyszerűsítettem a saját történetemet.) _”
Egy hsz keretei tényleg elég keskenyek ahhoz, hogy néhány mondattal el lehessen intézni, amit 49 év alatt nem sikerült.
Egyszerűsítésemet mindazonáltal én is csak úgy viselem el, hogy azt mondom, hogy töprengéseimnek egyik vetülete. Szerencsére van több és köztük megengedőbb is.
Egy valami nincs közöttük, az pedig az önfelmentő vízió.
@kisa:
Családom beszámolói alapján bennem valami olyasmi ragadt meg az NDK-s népekről, hogy ők nyugati véreik néha már kínos önostorozásával szemben inkább tudomást sem vettek a múltról. Legalábbis NDK-s cserediákoktól kb. olyan reakciók jöttek mikor ez a téma szóbakerült, mintha a nácik valami földönkívüli faj lettek volna akikhez a kelet-németeknek semmi közük. Van ennek valami alapja? Mert sokmindent megmagyarázna…
egy ünnep pont annyit ér, amennyit belegondolunk – a valóság és az absztrakció végletesen és teljesen szétszakad, és asszem ezt nem lehet máshogy csinálni. én pl. kossuthot aljas, felforgató elemnek tartom, aki ha nem csapnak a kezére időben, hasonló féregséget vitt volna végbe, mint mondjuk kunbéla, ennek ellenére március 15 szent, és sérthetetlen, mivel azzá lett az idők során, és engem pl inzuláltak azért, mert részt vettem március 15-i megemlékezésen marosvásárhelyen 1990-ben, szóval ezt ne merje bántani senki.
ezt kiterjesztve, van három nap egy évben, amikor a magyarugarozás nem szellemes, nem jófejség és nem illendő. ilyenkor, ha valakinek magyarugarozni támad kedve, akkor ne nézzen oda, vegyen egy nagy levegőt – másnap már nyugodtan lehet.
@ghost recon: ad abszurdum mondják azt, hogy apám (anyám?) erről teljesen mást mondott, a tanár úrnak mi erről a véleménye?
nem őrjöngeni kell megtanítani a gyereket, hanem kommunikálni.
@snakekiller23: Igen, azt hiszem van benne igazság. Az ndk-sok bizonyos távolságtartással tekintettek a náci múltra (ami pedig bizonyos értelemben ott élt tovább a stasi mindent behálózó részvételével), mondhatni negligálták a témát. Ami annyiban érthető, hogy megvolt nekik a maguk baja.
Én pl csak a 90-es években tudtam meg, hogy az egyik baráti házaspár apja magas rangú stasi-tiszt volt, és íly módon én is megfigyelés alatt álltam, bár ebből akkor semmit nem vettem észre, de ha észre is vettem volna, valszeg akkor sem érdekelt volna. A magyarokat egyébként is kicsit ferde szemmel nézték, irigykedve a hatalmas „szabadságra”, amiben a 3évenkénti nyugati utazási lehetőséggel részünk volt.
Hatalmas vitáink voltak arról, hogy mi a jobb: lehetne utazni, de nincs pénzed rá, vagy van pénzed (az ndk-soknak volt), de nincs lehetőséged. Persze a végeredmény ugyanaz: nem tudsz utazni.
Ma már csak mosolygok az akkori világmegváltó beszélgetéseken.
@sárospataki lány: Szerintem nem minden tanár alkalmas az ilyenfajta kommunikációra, viszont nem biztos, hogy egy gyerek el tudja dönteni, az adott tanerő alkalmas-e erre vagy sem…
@sárospataki lány: megpróbáltál már megtanítani 34 fő 5-es gyermeket kommunikálni, mint pl. osztályfőnök? kérdezem tőled 40 év ped. multtal a hátam mögött……szülői háttér nélkül pedig Sziszifusz is csettintene egyet
@Pöttyös Tehén: +1
@evasanyoca: szerintem egyről beszélünk
@kisa: hát ennyire egy átlag töritanár azért alkalmas.
@sárospataki lány:”nem őrjöngeni kell megtanítani a gyereket, hanem kommunikálni.”
nem tudom ezt a mondatodat értelmezni…ki az a szülő vagy pedagógus, aki a gyerekeket akarattal örjöngésre tanítja?..szerintem az örjöngés autodidakta módon történik…..látja, hallja, csinálja….nem rá, hanem le szoktuk szoktatni….. no ezért vitáztam veled, de lehet, hogy félreértettelek….kkk
@snakekiller23:
A hivatalos NDK-propaganda az volt, hogy az NSZK (nyugatno.) a náci N.o. örököse, az NDK demokratikus (!), ezért semmi köze a nácizmushoz, mert szakított vele. Per definitionem egy szocialista ország (KGST, VSZ, Béketábor) nem lehet utódja a hitlerájnak. Noch dazu: az NSZK egy imparalista ország, amely tobzódik a neonácizmusban, ennélfogva ők az igazi nácikok. Slussz.
@jaegtoer:
„Nem lehet az igaz, hogy mindig más a hibás.” Persze, de azért egy kicsit te is csak másokat hibáztatsz itt fent.
Keserűségedet viszont osztom.
JT, hol is ver téged a Sors keze? Londonban? Aha.
Mitől is vagy te ekkora arc? Sorolnád?
Ez az írásod ostoba és sértő. És nem mentegethető az „érted gúnyolódom, nem ellened” típusú szöveggel.
Mindenesetre ne akard a Nagykőrúton a 4-6 vonalán felolvasni.
Noha szellemesnek szellemes.
JT, hol is ver téged a Sors keze? Londonban? Aha.
Mitől is vagy te ekkora arc? Sorolnád?
Ez az írásod ostoba és sértő. És nem mentegethető az „érted gúnyolódom, nem ellened” típusú szöveggel.
Mindenesetre ne akard a Nagykőrúton a 4-6 vonalán felolvasni.
Noha szellemesnek szellemes.
Az én 56-os emlékeimnek is van egy íve 🙁 A 90-es évek MDF-es bizonytalankodásai kapcsán elmesélte anyám, a miskolci párttitkárt meglincselését – vagy legalábbis gyerekként, látott egy embert kirepülni az emeleti ablakból akiről azt hitte a tömeg hogy ő a miskolci párttitkár.
A saját emlékem csupán annyi, hogy a 80-as évek elején két rendőr már 18 órakor hazazavart minket a térről ahol minden este összegyűltünk fiuk-csajok vegyesen, hogy „oszoljunk” és amikor este elmeséltem, apám mondta, hogy ma október 23-a van, de holnap már valószínűleg maradhatunk este tízig amíg Acsai néni ismét betelefonál a yardra, hogy a csendrendeletet megsértve hangoskodunk.
A következő maradandó emlékem: Az ötvenéves évfordulón az európai vezetők sorának ünnepi megemlékezéseit közvetítette a televízió a gyalázatosan üres és lekordonozott Kossuth térről. Utána Göncz Árpád ünnepi beszédét a Hősök terén amiből csak a gojmotorosok kipufogóit lehetett hallani, illetve bemondták, hogy Sólyom „biztonsági okokból” lemondta az ünnepi beszédet.
Időközben Sólymunk felfedezte Orbánban a diktátort, de az én KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖM már csak Árpi bácsi marad. Az írástudatlant és a csornaibronsont inkább nem ragozom.
Az én 56-os emlékeimnek is van egy íve 🙁 A 90-es évek MDF-es bizonytalankodásai kapcsán elmesélte anyám, a miskolci párttitkárt meglincselését – vagy legalábbis gyerekként, látott egy embert kirepülni az emeleti ablakból akiről azt hitte a tömeg hogy ő a miskolci párttitkár.
A saját emlékem csupán annyi, hogy a 80-as évek elején két rendőr már 18 órakor hazazavart minket a térről ahol minden este összegyűltünk fiuk-csajok vegyesen, hogy „oszoljunk” és amikor este elmeséltem, apám mondta, hogy ma október 23-a van, de holnap már valószínűleg maradhatunk este tízig amíg Acsai néni ismét betelefonál a yardra, hogy a csendrendeletet megsértve hangoskodunk.
A következő maradandó emlékem: Az ötvenéves évfordulón az európai vezetők sorának ünnepi megemlékezéseit közvetítette a televízió a gyalázatosan üres és lekordonozott Kossuth térről. Utána Göncz Árpád ünnepi beszédét a Hősök terén amiből csak a gojmotorosok kipufogóit lehetett hallani, illetve bemondták, hogy Sólyom „biztonsági okokból” lemondta az ünnepi beszédet.
Időközben Sólymunk felfedezte Orbánban a diktátort, de az én KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖM már csak Árpi bácsi marad. Az írástudatlant és a csornaibronsont inkább nem ragozom.
@sárospataki lány: még mindig Svájcban élsz?
@sárospataki lány: még mindig Svájcban élsz?
nol.hu/velemeny/itthon-maradt-orszag-1571049
nol.hu/velemeny/itthon-maradt-orszag-1571049
@HaKohen:
Igen, valami ilyesmi rémlett. Ennek fényében viszont némileg költői a kérdés, hogy miért is eladhatóbb arrafelé a neonácizmus mint nyugaton.
@HaKohen:
Igen, valami ilyesmi rémlett. Ennek fényében viszont némileg költői a kérdés, hogy miért is eladhatóbb arrafelé a neonácizmus mint nyugaton.
a IIVH-s magyar részvétel is magyar! és ugyanúgy az azt megelőző és az azt követő bármilyen események, és mindebből annyi következtetést vonok le (az „anyátok”-kal teljesen egyetértve), hogy történelmi tény az,m hogy ezek az izék mind egytől egyig eredménytelenek lettek, a halottak száma és meghalásuk módja nem eredmény…érdekes módon mégis létrejött 1957-1988 között (31 év!!!) ami szinte töretlen fejlődést hozott és a teljes össznépi összefogásnak majdnem 3 évébe tellett, hogy 1989-1992 között tönkretegye és létrehozza a mai tyúxart… kurva élvezetes és akkor a globális vonatkozásoktól teljesen eltekintettem és maradtam Kertész Ákos meghatározásainál a magya emberszabásúról egyetértve
Pandora szelencéje megint kiborúlt és a remény már teljesen kilóg belőle és cincáljátok
a IIVH-s magyar részvétel is magyar! és ugyanúgy az azt megelőző és az azt követő bármilyen események, és mindebből annyi következtetést vonok le (az „anyátok”-kal teljesen egyetértve), hogy történelmi tény az,m hogy ezek az izék mind egytől egyig eredménytelenek lettek, a halottak száma és meghalásuk módja nem eredmény…érdekes módon mégis létrejött 1957-1988 között (31 év!!!) ami szinte töretlen fejlődést hozott és a teljes össznépi összefogásnak majdnem 3 évébe tellett, hogy 1989-1992 között tönkretegye és létrehozza a mai tyúxart… kurva élvezetes és akkor a globális vonatkozásoktól teljesen eltekintettem és maradtam Kertész Ákos meghatározásainál a magya emberszabásúról egyetértve
Pandora szelencéje megint kiborúlt és a remény már teljesen kilóg belőle és cincáljátok
Na igen…
mormolhatnánk magunk elé ilyenkor József Attilával:
„Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. „
vagy Ady „muszáj Herkules”-eként mondani:
„De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.”…
Igen:
Az – @Érvsebész által felhozott – ablakokba állított mécsesek gyertyák adhatnák tovább azt ami volt, jeleníthetnék meg azt ami van, és sejtetnék meg azt, ami lesz.
A sárga kicsi, a régi gyerekkorok karácsonyát, a halottak napi temetők esti fényét idéző valódi lángok… egyéne válogatja kiben mi ébred ilyenkor.
A gyerek amikor nagyanyjával az esti karácsonyfa temetőben jár csak kérdez, hallgatja a meséket, kicsit talán fél is, de tőle még jóval messzebb van az, ami a nagyanyjához olyan közel. Az ablakokba kitett gyertyákról is ugyanígy fog kérdezni, és a nagyanyja erről is mesélni fog.
Akkor négy és féléves voltam. A Pest közeli község egyetemének lakótelepén a konyhaablakon nehéz barna pokróc, az ablakpárkányon gyertya és két éveel fiatalabb öcsémmel gémkapocsvonatot huzigálunk az asztalon.
Ugrik a kép: egy másik lépcsőház első emeleti lakásában vagyunk, megint este van, a konyhában négy öt gyerek, ananászkonzervet eszünk, a felnőttek – jó sokan – a másik két szobában beszélnek valamiről.
Azután: most nappal van, anyám kézen fogva visz bennünket (úgy rémlik nagyon sietünk) az egyetem elé. Nagy szürke csörömpölő járművek vannak, katonák, és más siető emberek. Az öcsém azt kérdezi az egyik katonától: Katona bácsi, nem láttátok az apukámat?
(Később elmondták nekünk, hogy a sárga ház előtti park túlsó oldalán a piros ház előtti úton tankok álltak, mindegyik csöve egy-egy házra irányítva.)
Most meg egy teherautó vezetőfülkéjében ülünk: a sofőr és anyukám a két gyerekkel, a kocsi platóján egy koporsó. A hajnal épp, hogy elmúlt, a hosszú alföldi úton vékony hó, a motor monoton zúgása, az utat szegélyező eperfák sora.
És évente karácsonykor jött egy ezüstcsillámos lap K.L-től Kanadából, aki nagyon hívott bennünket is, hogy vele menjünk.
Vasárnaponként a szív küldi-szívnek az üzenetei.
A válogatott meccseken lobogtatott nemzetiszínű zászlók.
Gimiben egy osztálytársamtól, akinek az apja alezredes volt, kölcsönkaptam egy vékony kis fehér könyvet (az apja nem hiszem, hogy tudta, hogy O. kicsempészte nekem a könyvet).
A könyvben kevés szöveg, sokkal több kép: lábánál fogva fellógatott félmeztelen halott ávóstiszt,
a pártház ostromának képei,
és sorozatfelvétel arról, ahogy a pártházat védő nyolc fiatal sorkatonát a tömeg a kivégző osztag elé rángatja, a lövések pillanata, amikor arcuk elé kapják kezüket.
Aztán Makk Károly filmjének szürkéje a Szerelemben: Törőcsik Mari, Darvas Lili.
Darvas Iván.
Egy ‘Balázsbélás’ film Kőszegen: a címe: Ami a legfontosabb az életben.
(a pesti gangos ház sötét konyhájában az egyedül maradt apa „távolbaszakadt” fiának próbálja ezt levélben leírni, de mindig csak eddig a címben jelzett három szóig jut el, a többi csak a fejében lévő emlék.
Egy beszélgetés Sánta Ferenccel az Eötvös kollégiumban.
B. felesége E. (aki akkor tizenegy éves volt), és akit Sátoraljaújhelyen
az osztálytársai fel akartak akasztani, mert a nagyapja tizenkilences veterán volt és orosz nőt hozott haza feleségnek (a nyakára hurkolt kötelet az utolsó pillanatban oldotta ki egy felnőtt, aki meglátta őket).
Azután a párom meséi: a Feneketlen tó közelében laktak-
a Fehérvári úton becsörömpölő tankokról, a pincéről, a tejgyárba tejért szaladó anyjáról, a lövések dörgéséről, a pufajkás géppisztolyos fehér svájci sapkás lányról, aki lehajol a kislány ijedtében földre ejtett sapkájáért, és föladja rá.
A körtéri házról, ahonnan tíz kamasz fiút szedtek össze az oroszok és lőttek agyon, mert néhány tankjukat fölgyújtotta egy pár hasonló korú „pesti” de itt történetesen „budai” srác. K. hónapokig nem mert kimenni az utcára utána. Ő ugyanannyi idős mint én.
Párom régen halott férje, aki akkor szintén tizenegy éves volt és két társával együtt szöktetni indult pár kislányt a határra (élelmet, takarót , még pénzt is gyűjtöttek hozzá ügyesen).
Volt nagy szülői pofonosztás, amikor végre-valahára – még az országon belül – előkerültek.
Majd 89 decembere, a kivágott címeres román zászlók,
apám, ahogy a kolozsvári „csillagszóró éjszakák”-ról mesél anyámnál karácsonykor – pedig több, mint húsz éve elváltak már -olyan lelkesülten, hogy alig tudja akadozó szavaival követni (pedig istenáldotta szónok volt amúgy).
Igen, gyertyák az ablakban.
Tavaly huszonharmadikán este a Tömő utca Nagy templom utca sarkán, a Pál utcai fiúk grundutánzatának közelében láttam néhány ablakba kitett gyertyát.
A Corvin közben és a mozi előtt már nem, a mozi előtt
a Nemzeti Magyar Szabadcsapat nemzetiszínű karszalagos ötven-száz fős csoportját láttam, néhányukat,köztük egy fiatal szőke nőtt talpig árpádsávba öltözötten.
A jelenetet akkor @Ingyenebéd-nek címezve hosszan leírtam itt.
Politikai ripacsainkon túl fogunk lépni, de ezek a szaporodó NMSZ harcosok….
Na igen…
mormolhatnánk magunk elé ilyenkor József Attilával:
„Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. „
vagy Ady „muszáj Herkules”-eként mondani:
„De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.”…
Igen:
Az – @Érvsebész által felhozott – ablakokba állított mécsesek gyertyák adhatnák tovább azt ami volt, jeleníthetnék meg azt ami van, és sejtetnék meg azt, ami lesz.
A sárga kicsi, a régi gyerekkorok karácsonyát, a halottak napi temetők esti fényét idéző valódi lángok… egyéne válogatja kiben mi ébred ilyenkor.
A gyerek amikor nagyanyjával az esti karácsonyfa temetőben jár csak kérdez, hallgatja a meséket, kicsit talán fél is, de tőle még jóval messzebb van az, ami a nagyanyjához olyan közel. Az ablakokba kitett gyertyákról is ugyanígy fog kérdezni, és a nagyanyja erről is mesélni fog.
Akkor négy és féléves voltam. A Pest közeli község egyetemének lakótelepén a konyhaablakon nehéz barna pokróc, az ablakpárkányon gyertya és két éveel fiatalabb öcsémmel gémkapocsvonatot huzigálunk az asztalon.
Ugrik a kép: egy másik lépcsőház első emeleti lakásában vagyunk, megint este van, a konyhában négy öt gyerek, ananászkonzervet eszünk, a felnőttek – jó sokan – a másik két szobában beszélnek valamiről.
Azután: most nappal van, anyám kézen fogva visz bennünket (úgy rémlik nagyon sietünk) az egyetem elé. Nagy szürke csörömpölő járművek vannak, katonák, és más siető emberek. Az öcsém azt kérdezi az egyik katonától: Katona bácsi, nem láttátok az apukámat?
(Később elmondták nekünk, hogy a sárga ház előtti park túlsó oldalán a piros ház előtti úton tankok álltak, mindegyik csöve egy-egy házra irányítva.)
Most meg egy teherautó vezetőfülkéjében ülünk: a sofőr és anyukám a két gyerekkel, a kocsi platóján egy koporsó. A hajnal épp, hogy elmúlt, a hosszú alföldi úton vékony hó, a motor monoton zúgása, az utat szegélyező eperfák sora.
És évente karácsonykor jött egy ezüstcsillámos lap K.L-től Kanadából, aki nagyon hívott bennünket is, hogy vele menjünk.
Vasárnaponként a szív küldi-szívnek az üzenetei.
A válogatott meccseken lobogtatott nemzetiszínű zászlók.
Gimiben egy osztálytársamtól, akinek az apja alezredes volt, kölcsönkaptam egy vékony kis fehér könyvet (az apja nem hiszem, hogy tudta, hogy O. kicsempészte nekem a könyvet).
A könyvben kevés szöveg, sokkal több kép: lábánál fogva fellógatott félmeztelen halott ávóstiszt,
a pártház ostromának képei,
és sorozatfelvétel arról, ahogy a pártházat védő nyolc fiatal sorkatonát a tömeg a kivégző osztag elé rángatja, a lövések pillanata, amikor arcuk elé kapják kezüket.
Aztán Makk Károly filmjének szürkéje a Szerelemben: Törőcsik Mari, Darvas Lili.
Darvas Iván.
Egy ‘Balázsbélás’ film Kőszegen: a címe: Ami a legfontosabb az életben.
(a pesti gangos ház sötét konyhájában az egyedül maradt apa „távolbaszakadt” fiának próbálja ezt levélben leírni, de mindig csak eddig a címben jelzett három szóig jut el, a többi csak a fejében lévő emlék.
Egy beszélgetés Sánta Ferenccel az Eötvös kollégiumban.
B. felesége E. (aki akkor tizenegy éves volt), és akit Sátoraljaújhelyen
az osztálytársai fel akartak akasztani, mert a nagyapja tizenkilences veterán volt és orosz nőt hozott haza feleségnek (a nyakára hurkolt kötelet az utolsó pillanatban oldotta ki egy felnőtt, aki meglátta őket).
Azután a párom meséi: a Feneketlen tó közelében laktak-
a Fehérvári úton becsörömpölő tankokról, a pincéről, a tejgyárba tejért szaladó anyjáról, a lövések dörgéséről, a pufajkás géppisztolyos fehér svájci sapkás lányról, aki lehajol a kislány ijedtében földre ejtett sapkájáért, és föladja rá.
A körtéri házról, ahonnan tíz kamasz fiút szedtek össze az oroszok és lőttek agyon, mert néhány tankjukat fölgyújtotta egy pár hasonló korú „pesti” de itt történetesen „budai” srác. K. hónapokig nem mert kimenni az utcára utána. Ő ugyanannyi idős mint én.
Párom régen halott férje, aki akkor szintén tizenegy éves volt és két társával együtt szöktetni indult pár kislányt a határra (élelmet, takarót , még pénzt is gyűjtöttek hozzá ügyesen).
Volt nagy szülői pofonosztás, amikor végre-valahára – még az országon belül – előkerültek.
Majd 89 decembere, a kivágott címeres román zászlók,
apám, ahogy a kolozsvári „csillagszóró éjszakák”-ról mesél anyámnál karácsonykor – pedig több, mint húsz éve elváltak már -olyan lelkesülten, hogy alig tudja akadozó szavaival követni (pedig istenáldotta szónok volt amúgy).
Igen, gyertyák az ablakban.
Tavaly huszonharmadikán este a Tömő utca Nagy templom utca sarkán, a Pál utcai fiúk grundutánzatának közelében láttam néhány ablakba kitett gyertyát.
A Corvin közben és a mozi előtt már nem, a mozi előtt
a Nemzeti Magyar Szabadcsapat nemzetiszínű karszalagos ötven-száz fős csoportját láttam, néhányukat,köztük egy fiatal szőke nőtt talpig árpádsávba öltözötten.
A jelenetet akkor @Ingyenebéd-nek címezve hosszan leírtam itt.
Politikai ripacsainkon túl fogunk lépni, de ezek a szaporodó NMSZ harcosok….
@rokakutya: Szerintem megcsalnak az emlékeid, Göncz Árpád 2006-ban nem mondott ünnepi beszédet a Hősök terén. Motoros hőbörgés volt, de az Kosáry Domokos beszéde alatt történt.
@rokakutya: Szerintem megcsalnak az emlékeid, Göncz Árpád 2006-ban nem mondott ünnepi beszédet a Hősök terén. Motoros hőbörgés volt, de az Kosáry Domokos beszéde alatt történt.
@HaKohen:
a Katolikus Izabella és a Katolikus Ferdinánd
ez így pontos
és remélem sétáltál az Alhambrában
@HaKohen:
a Katolikus Izabella és a Katolikus Ferdinánd
ez így pontos
és remélem sétáltál az Alhambrában
@HaKohen:
természetesen La Mezquíta-t sem szabad kihagyni
@HaKohen:
természetesen La Mezquíta-t sem szabad kihagyni
@sörtelen: Eszem ágában sincs mentegetni. Nekem ugyanis megfelel úgy, ahogy van. Természetesen tervezem, hogy felolvasóestet tartok a Nagykörúton a 4-6-os vonalán.
@sörtelen: Eszem ágában sincs mentegetni. Nekem ugyanis megfelel úgy, ahogy van. Természetesen tervezem, hogy felolvasóestet tartok a Nagykörúton a 4-6-os vonalán.
@ATCG: két éveel : két évvel
@ATCG: két éveel : két évvel
@ATCG: Nemzeti Magyar Szabadcsapat: Magyar Nemzeti Szabadcsapat…
NMSZ harcosok….: MNSZ harcosok…
@ATCG: Nemzeti Magyar Szabadcsapat: Magyar Nemzeti Szabadcsapat…
NMSZ harcosok….: MNSZ harcosok…
@ATCG: én azt gondolom, hogy ezeket a történeteket kellene összegyüjteni egy akárhány kötetes könyvsorozatban egy oknyomozó riporternek addig, amíg élnek azok az emberek, akik személyesen élték át az 56-os történéseket…akkor nem lenne annyi rózsaszín luftballonhámozás a témában.
@ATCG: én azt gondolom, hogy ezeket a történeteket kellene összegyüjteni egy akárhány kötetes könyvsorozatban egy oknyomozó riporternek addig, amíg élnek azok az emberek, akik személyesen élték át az 56-os történéseket…akkor nem lenne annyi rózsaszín luftballonhámozás a témában.