Átvilágítják-e az átvilágítót? (szomorúposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Lánczi András is tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémia intézeteit átvilágító 14 tagú bizottságnak.
Lánczi András 1986-ban még a marxizmus felsőbbrendűségét hirdette a Világosság című kommunista ideológiai lap szerkesztőjeként publikált „Filozófiatanítás és módszer a középiskolában” című munkájában : „a marxista filozófia kicsiben (értsd iskola), és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”.
1991-ben már Csurka István drámáinak világképéről ír. Legutóbbi cikkének címe pedig: A határok mint a kultúra alapja.
A fentieknek nincs jelentősége, de azért jellemző.
Lánczi 2009-ben publikált utoljára nemzetközi folyóiratban. Ez a cikke az International Journal of South Asian Studies-ban jelent meg. Témájának semmi köze Dél-Ázsiához, Tilo Schabertnak a teljhatalmú bostoni polgármesterről, Kevin White-ról írt könyvéről közölt valamit. Az újságot a Pondicherry Egyetem adja ki, amelyik még Indiában is kevéssé ismert.
2007-ben a Society and Economy-ban publikált, de ez a lap valójában a Corvinus Egyetem angol nyelvű újsága.
2004-ben a Koktél nevű lapban publikált hétszer is, aminek aztán végképp semmi jelentősége, de legalább vicces. Főként a Long Island Ice Tea szerepéről írt Leo Strauss munkásságában. (nem, nem arról, kár). Érdekesség (nem vicc), hogy 1999-ben a Bár című folyóiratban is publikált.
2003-ban írta meg a Konzervatív Kiáltvány című művét, amely megalapozta fideszes karrierjét (Máriabesnyőn adták ki, I Love Máriabesnyő). Orbán Viktor azonban valószínűleg a 2001-es a „Labdarúgás filozófiája” című tanulmányára figyelt meg, ami az Eső nevezetű folyóiratban jelent meg (ez komoly).
1996-ban írta meg egyetlen cikkét, tranzitológiai témában, amelyik valóságos nemzetközi folyóiratban jelent meg, Journal of Communist Studies and Transition Politics. Ez egy ún. C kategóriájú lap, ami azért jobb, mint a magyar lapok többsége.
Van egy „vanity publication”-je a Palgrave-nél, amit a recenzens teljesen komolytalannak tartott.
Nem tudom, hogy mi kvalifikálja Lánczi András kandidátust arra, hogy az MTA átvilágításában vegyen részt. Nem tudom mi kvalifikálja Lánczi András kandidátust arra, hogy a magyar konzervativizmus apostolaként vágjon szigorú arcot, hamisítson szövegeket ( édeske egy náci karakter szájába ad egy liberalizmusellenes szöveget, kissé megkurtítva, politikai előnyszerzés céljából), játssza a Kárpátok Voegelinjét a Fővám téren.
De… tudom.
P.S Kásler Miklós és Maróth Miklós szerepvállalása is elég necces, a többieké nem. Mindazonáltal felhívom a figyelmet egy mondatra, amit Szabó Gábor rektor mondott Baló Györgynek az akadémiáról.
„Valószínűleg arról észre fogja venni szerkesztő úr, hogy ha végképp nem játszik a józan ész, akkor én nem leszek ott.”
Szabó Gábor eredetileg a minisztériumi tárgyaló delegáció tagja volt, de már nincs ott.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518454-6ae49c9874f51' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518454&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518454-6ae49c9874f51&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518454-6ae49c9874f51' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Imaginace: Az MTA saját belső intézeti átvilágítása kb. másfél éven át tartott, elég jól felépített rendszerben, releváns eredménnyel. Attól, hpgy vannak hebehurgya vagy éppen politikai kampányokagt szolgáló „átvilágítások”, maga a műfaj még nagyin is jogosult, alkalmazzák is mindenfelé a világban.
„Van egy „vanity publication”-je a Palgrave-nél”.
vanity publication egyenlő LA fizetett a Palgravenek hogy megjelenjen a könyve szakmai bírálat nélkül, vagy vanity publication egyenlő írtak róla egy élcesebb reviewt egy .com-os honlapra, vagy vanity publication egyenlő Lánczi olyan hiú hogy a Palgravevel adatja ki a könyvét mikor az sekélyes és semmitmondó (egyben azt is jelenti, hogy a Palgrave minőségbiztosítási rendszere kudarcot vallott Lánczival)?
függetlenül a redvás lánczitól meg a recenziótól, a palgrave azért nem egy vanity press, bár nyilván nem egy liga a nagy egyetemi kiadókkal
@tonhalkonzerv reloaded: Van ilyen is:
http://www.elsevier.com/books/stereospecific-polymerization-of-isoprene/ceausescu/978-0-08-029987-7
Csak a pontosság miatt (ez semmit sem von le lánczirektor érdemtelenségeiből), nemrég olvastam az FB-n, a Világosság akkori főszerkesztőjének bejegyzését:
„1987 őszén lettem a lap főszerkesztője, emlékezetem szerint Lánczi sem sokkal korábban került a Világossághoz. Lánczin kívül mások mellett a lap megszűnéséig szerkesztő kollégám volt Majtényi László, Gábor György, az azóta elhunyt kiváló Farkas János László. Együtt szerkesztettük és együtt írtuk azt a lapot, amelynek a nyolcvanas évek végétől rendszeres szerzője volt az előbb említett belsők mellett például Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Ludassy Mária, TGM.
Igen, 1991-ben Csurka tombolásának idején jelent meg Lánczi kitűnő tanulmánya, amely a blog sugallatával ellentétben éppen azt bizonyította be, hogy „a század legnagyobb írója” (Für Lajos) munkásságának vázát színtisztán a kommunista eszményrendszer adja.
Ezekben az időkben hívott föl és gratulált Kornai János a számára ismeretlen szerző cikkéhez: az akkori hónapok legfontosabb írásának tartotta Lánczi eszmetörténeti tanulmányát az adózás és a demokrácia összefüggéséről.”
@pfúj: nem az, de kiad ilyesmit, pl. ezt
@fortin2: csak a témaválasztás volt vicces. nekem az jött le egy kötetből, hogy LA esetleg nem volt rettenetesen konzervatív 1990 és 1998 között. mérget arra se vennék.
@jotunder: Fogalmam sincs, mikor volt konzervatív (vagy hogy ma az-e?), a lukácsista fősodorból (mármint a magát fősodornak beállító sodrocska) kimaradt, vagy csak nem szerette, eheéyett megtaléálta Leo Starusst, akit a feketeöves filozófiatörténészeken és Bence Györgyön kívül más nem mnaygon ismert nálunk.
Aztán bekopogott OVhez és onnan minden megváltozott.
(De rossz megöregedni lenni: én még emlékszem a kilencvenes évekre, amikor a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényeit egy rikácsoló, lepattant, feltűnően zilált és nem túl okos nőszemély vezette nyilvánosan és összenéztünk páran, hogy na, ennek nagy jövője nem lesz egy formálódó újkonzervatív irányban. Lett.)