Az izlandi Orbán 0.2 százalékot szerzett az elnökválasztáson
Az első három helyen nők végeztek, egy ötvenöt éves párton kívüli pénzügyi vállalkozó, Halla Tómasdóttir nyerte a választást, az ország egyetlen putyinista politikusa, Ástþór Magnússon a szavazatok 0.2 százalékát szerezte meg.
There are only two options, peace or war.
“I have proved that as President, I will try everything to reach a peace agreement with Russia and prevent a nuclear attack which military specialists believe is imminent. “
P.S. Tudom, írnom kellene az ún. Békemenetről. egy olyan országban, ahol naponta hangozhat el, hogy Manfred Weber az EPP frakcióvezetője európai sorkötelességet akar bevezetni (nem, semmi ilyesmiről nem volt szó), illetve, hogy Gyurcsány háborúba akarja vinni az országot “háborúban fegyver kell a kézbe” (egy teljesen más kontextusból ragadták ki a rezsimszolgák), továbbá, hogy a választáson dől el, hogy lesz-e harmadik világháború (idióták, de tényleg, hogy nem szakad rátok az ég). Igen, egy országban, ahol a Nemzeti Színház ún. művészei nacionalista őrülettel köszöntötték a Nemzetvezetőt a Margit-szigeten. Nem, nem fog menni. A hivatalos Magyarország vállalhatatlan, az én kicsi Magyarországom pedig már csak pár színházból, véges és végtelen kombinatorikai tételekből és kézműves sörökből áll.
.
Bár nem vagyok harcos feminista, annak azért örülök, hogy nem egy -son, hanem egy -dottir nyerte a választást.
.
Putyinnak pedig messzire (ezexerint Izlandra is) elér a keze, főképpen a pénze.
.
“…az én kicsi Magyarországom pedig már csak pár színházból, véges és végtelen kombinatorikai tételekből és kézműves sörökből áll.” Nem vagyunk egyformák (szerencsére). Az én kicsi Magyarországom kb. kétmilla ébredező honfitársamból, egy Magyar Péter nevű szeretnivaló vekkerből és (tudom, igénytelen vagyok) néhány cseh, osztrák, magyar (és néha svájci) sörgyári sörből áll. (Ha már sör, azt kifejezetten sajnálom, hogy a Sörgyári capriccio c. film nem M.o.-on született.)
.
465 szavazatot szedett össze a derék Ástþór Magnússon
Ahogy olvasom nem teljesen demokratikus az elnökválasztás ott, mert a legtöbb szavazatot kapó nyer. Főleg ennyi jelöltnél, tizenkettőnél. És hogy az első hat jelölt jelentős – legalább 5%-os – eredménnyel végzett. Persze a gyakorlatban aligha van számottevő jelentősége ennek. Az meg tényleg furcsa, hogy egy ilyen háború-vagy-béke típusú oroszpárti félnótás még ott is megjelenik.
.
Magyarországgal meg nem érdemes összehasonlítani. Izland egy távoli, a történelem viharaitól megkímélt ország, protestáns kultúrával, kisméretű homogén társadalommal. Nekik könnyű volt.
@hakohen: 465 darab szavazatot kapott. és nem fizették le, simán bolond.
Én már azon csodálkozom, hogy Icelandon van putyinista politikus. Mennyire kell ehhez bolondnak lenni? Mármint nem a csodálkozáshoz, hanem a putyinizmushoz.
Nem kéne írni. Majd ha az Orbán Moszkvában tartja meg a Békemenetet, majd akkor kell írni róla.
Amúgy az európai sorkötelezettség nélkül képzeljünk el egy magyar sorkötelezettséget, és…
majd Zelenszkij megmutatja, hogyan kell ezt csinálni.
Lezárni a határokat. Legelőszöris.
@poszt: “idióták, de tényleg, hogy nem szakad rátok az ég”. Az a baj, hogy – a választások tanúsága szerint – korántsem idióták. A választók… hát… :-(.
A mondat második felében kívántakhoz lelkesen csatlakozom :-).
@ipartelep: : “Putyinizmus”. Nagy az isten állatkertje (és alacsony a kerítés).
Hát Izland most menő, de én még emlékszem amikor 10-15 éve a nemzetközi sajtó a gyanús pénzügyeikkel, ruszkiktól hitelért könyörgéssel, meg a velük való bizniszeléssel volt tele. Mondjuk lehet nézni a jó oldalát, hogy mennyi minden változhat 10 év alatt bárhol…
Üdvös lenne, ha legalább mi, ezen a blogon nem neveznénk Békemenetnek a Fideszes Büszkeség Napját. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy semmi köze ennek a békéhez. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy mihez van köze. (Ha egy kicsit is lenne hajlama ennek a söpredéknek az őszinte, becsületes viselkedésre, akkor “az oroszoknak drukkolunk”-felirat mögött/alatt vonultak volna.)
Bár nem vagyok feltétlen híve a forrásnak, a wikipediáról néztem le, ki a fene lehet ez a jóember:
“Ástþór négy alkalommal kampányolt sikertelenül Izland elnöki posztjáért: 1996-ban, 2004-ben, 2012-ben és 2016-ban. 2000-ben nem sikerült megszereznie a szükséges 1500 aláírást, ezért nem került fel a szavazó listára. 2012. június 1-jén jelöltségét visszavonták, mert nem szerezte meg a kötelező bizonyítványt az északnyugati választókerület vezető választási referensétől; Mivel 2000-ben ő volt az egyetlen kihívó, ez azt jelentette, hogy a regnáló elnököt, Ólafur Ragnar Grímssont ellenszavazat nélkül újraválasztották.”
Na, ennek is jól meg sikerült állítania Brüs… izé Reykjavíkot!
“A hivatalos Magyarország vállalhatatlan, az én kicsi Magyarországom pedig már csak pár színházból, véges és végtelen kombinatorikai tételekből és kézműves sörökből áll.”
.
Valamikor, valahova gyakorlatilag ugyanezt írtam, csak a Brew Your Mind-os sörök előtt Szerb Antalt, Szentkuthy Miklóst és Bódy Gábort említettem. Vissza lehet vonulni ilyen zárt kontextusokba és (drámai effekt) lehet, hogy onnan már nincs is visszafelé út.
Gratulálok a győztesnek, én neki szurkoltam!
@val: visszaeső visszavonulóként mondom: szerintem két gond van a visszavonulással. Az első: ha az ember visszavonul, akkor nem pusztán a kártékony idiótákat hagyja magukra, hanem a saját magához hasonló (vagy még olyanabb) megalázottakat & megszomorítottakat is. Köztük gyerekek százezreit.
A második: az Orbán-rezsim (általában: a diktatúrák) rákja előbb-utóbb mindent felfal, mindent összemocskol. Elkerülhetetlenül. Ezen a módon (itthon) nem lehet elmenekülni előle.
.
@vattablz:
.
🙂
.