Az arkangyal esete a magyarokkal
Eredeti szerző: jotunder
(Alább részleteket közlünk egy olyan interjúból, amely teljes terjedelmében a Histoire-ban fog megjelenni. A Vincent szeretné köszönetét kifejezni Jean-Albert Casseux-nak, Dorothy Changnak és Rados Pierre-nek, hogy lehetővé tették az írás publikálását. Az interjúalany neve a teljes változatban sem fog megjelenni, az MS rövidítés nem valódi névre utal.)
…………..
JAC: Ferenc pápa április elején aláírta a Szent Mihály Rend prenullumát. Mi ennek a jelentősége?
MS: Az Ordo Fratrum Sancti Michaelis nem klasszikus értelemben vett szerzetesrend, hanem egy VII. Kelemen pápa által 1530-an létrehozott kongregáció. A Rend működését XII. Leó pápa felfüggesztette. Az áprilisi prenullum azt jelenti, hogy Őszentsége visszaállította az 1825-ös állapotot. A Rend és a Vatikán között már a kilencvenes évek végén megindult a közeledés, amikor II. (Szent) János Pál pápa instructort nevezett ki a Renddel való egyeztetések bonyolítására.
JAC: Jól értem, hogy itt elsősorban a Mihály-tekercsek tulajdoni helyzetéről van szó?
MS: A tekercsek a magyar király (szerk. megj.: MS itt Hunyadi Mátyás királyra gondol) örököseinek tulajdonában vannak. Ezt a tényt az Egyház sohasem vonta kétségbe. A tekercseket I. Szulejmán ajánlotta fel a pápának a jeruzsálemi szuffákért cserébe. A Rend vette fel a kapcsolatokat a szultán velencei követével, és ők adták át a szuffákat egy velencei hadihajón a törökök képviselőjének. A tekercsek ekkor kerültek a Rend oltalmába.
………………
JAC: Ön tavaly kapott engedélyt arra, hogy megvizsgálja a tekercseket. Milyen állapotban voltak?
MS: A szöveg rézlapokba van karcolva. A három tekercs összesen ötvenhét oldalt tartalmaz, amelyeket már a tizennyolcadik században felgöngyölítettek és bőrlapok között tároltak.
JAC: Madridban.
MS: Igen, a tekercseket a polgárháborús Vörös Terror elől menekítették Kubába, majd később Mexikóba.
JAC: Milyen nyelven írták a tekercseket?
MS: A klasszikus bibliai héber nyelv egy helyi dialektusában (Edesh-VIII-B type) íródtak, nem jelentett gondot az elolvasásuk.
………………….
JAC: Ön látta a Mihály-pecsétet a lapokon?
MS: Igen. Tizenkét lapon látható a ( infty ) jel. Ezeken a lapokon van a Mihály-kontraktus.
JAC: Ön saját szemével látta a kontraktust?
MS: Igen. A templom őrzői szövetséget kötöttek Mihály arkangyallal, vagy azzal a személlyel, akiket ők Mihály arkangyalnak hittek. Nem egyszerűen Isten képviselőjének tekintették az arkangyalt, hanem magának az Istennek. A szövetséget pedig Metatron és Szeráfim angyalok ellen kötötték meg, akiket bikafejjel ábrázoltak a tekercseken.
JAC: Egyértelműnek tartja a tekercsek autentikusságát?
MS: A rézlapokat az Első Templom pusztulása idején, plusz-mínusz ötven év, állították elő. A szerves festékanyagok izotópvizsgálata alapján ez nagyon nagy bizonyossággal állítható. Természetesen nem gondolom azt, hogy a templom (szerk. megj. : nem a jeruzsálemi templomról van szó, hanem egy kisebb templomról, amely valószínűleg a mai Szíria területén állt, és egy szektariánus csoport vezetése alatt állt) őrzői, azok a papok, akik a tekercseket őrizték valóban találkoztak Mihály arkangyallal. A szerződést, legalábbis az írás szerint, a tekercs mindenkori birtokosának kell szavatolnia. A Mihály-rend természetesen nem tekinti valóságosnak a szerződést, de elismeri a Mihály-pecsét, a legrégebbi ismert Mihály-pecsét eredetiségét.
…………………………….
JAC: Tudom, hogy blaszfémikusnak tűnik a kérdés, de mégis mennyit érhetnek a tekercsek.
MS: Ön nyilván Howard Hughes ajánlatára céloz. Ő röviddel a halála előtt egymilliárd dollárt ajánlott a Rendnek a tekercsekért. Ennél is nagyobb összeget kínált valaki a tekercsekért a kilencvenes években.
……………………………..
JAC: Hogyan került a király tulajdonába a tekercs?
MS: Ma már tudjuk, hogy a tizennegyedik-tizenötödik században a Mihály-pecsétes tárgyak adásvételére valóságos kereskedőházak alakultak. A keresztesek számos vésetet, gyűrűt, kelyhet szereztek meg a Szentföldön, ezek szinte minden esetben hamisítványoknak bizonyultak. Hat-nyolc eredetinek tűnő darabtól tudunk, ezek magángyűjteményekben vannak. A magyar királyt különös körülmények között koronázták meg. Ezen a szertartáson számos Mihály-pecsétes ékszer mellett voltak ott a tekercsek. A király egy hollót tekintett a jelképének, és a Mihály-pecsétet a középkorban a hollóval (Corvus Corax) azonosították.
1526-ban rabolták el a törökök a tekercseket egy dunai hajóról, és négy év múlva ajánlották fel Kelemen pápának.
…………………………………
JAC: A Vatikán hivatalosan nem fogadta el a tekercsek létezését, bár a vatikáni irattár legendás főkönyvtárnoka Jean-Baptiste Pitra megemlítette egy könyvében, és ez az egyetlen forrása a tekercsekről szóló tudásunknak. Változik majd a helyzet?
MS: Bocsásson meg, hogy kijavítom. Pitra előtt, már mások, köztük a Rend harmadik vezetője, Bartoglio mester is írtak a tekercsekről és az összetekert rézlapokon jól kivehető Mihály-pecsétekről. Ez utóbbi a legpontosabb leírás, vélhetően ez volt Pitra forrása is. A rézlapokat jövőre a Vatikánba szállítják és a Rend képviselője lesz a hivatalos őre. A Vatikán nem fog állást foglalni az írásról, de egyeztetések folynak arról, hogy a szöveg másolatát, legalábbis annak egy részét, nyilvánosságra hozzák. Természetesen mindenkit óvunk attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítson az úgynevezett szerződésnek.
JAC: Tehát nem állíthatja senki, hogy egy szerződés áll fent a Mihály-rend és Mihály arkangyal között?
MS : Ha létezne is a szerződés, az a prenullum értelmében a magyar király örökösei és az Arkangyal között állna fenn, a Rend már csak közvetítő. Ezt azonban sem az Egyház, sem a Rend, és remélhetőleg, a király esetleges örökösei sem fogják komolyan venni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519555-6ae7a4965351b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519555&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519555-6ae7a4965351b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519555-6ae7a4965351b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@HaKohen:
nyílván vannak ha nem is objektív de azért kevéssé szubjektív és szakértőt igénylő elemek: nyelvi, szerkezeti komplexitás, újszerűség (ha van), meg bizonyos tartalmi elemek. így aztán ha valaki ezekben jó, akkor még ha én személy szerint utálom is, nem tarthatom rossznak, nem szarozhatom le.
ezen túlmenően viszont már elég szubjektív, naiv olvasóként mondhatom, mi tetszik mi nem, kritikusok meg sokféle szempont szerint értékelhetik, sokszor egészen komoly és felkészült emberek véleménye tér el egymástól.
de ez a szélsőséges címkézés, meg hogy szégyellni kellene ha valaki mondjuk X agyondícsért író műveit nem szereti, Y lelektűrírózottét meg igen, hát ez már egy letűnt kor szerintem…
@HaKohen:
(ma áhitatos borzongással nézett skandináv filmkrimiken én csak borzongani tudok, áhitat nélkül.—-jaj mennyi „giccs” van azok között:DDD)
@Deepblue Noir:
Lényegében egyetértek veled. Persze, hogy nem végletesen relativizálható a művek megítélése, tényleg vannak bizonyos kritériumok. Értem én, hiszen valamikor esztétának (nem aszkétának!) készültem, de a világ szerencséjére ettől megmentett a sorsom.
Csak eléggé fölhorgadok, amikor akár fölkent kritikusok próbálják helyettem megmondani, hogy… stb.
Letűnt kor? Bár igazad lenne. Csak néhány fenti kommentet olvass el.
@HaKohen:
de mindegy hogy mit írnak, úgyis azt olvasol, ami neked tetszik:)
igazából a kritika már nem sokakat befolyásol amennyire tudom, a fenti kommentek meg pláne nem:)
illetve ez nem annyira vicces, de ilyen oldala is van.
@sárospataki lány: Én annyit mondtam, hogy ami olyan, mint egy forgatókönyv kicsit feltupírozva, az regénynek nemigen lesz jó.
A magam részéről meg úgy vagyok vele, hogy úgysincs elég időm olvasni, akkor pedig minek pazaroljam az időm rossz szórakoztató irodalomra, mikor ennyi jó szórakoztató irodalmat is könnyedén találni? Nem nagy kunszt annyit összegyűjteni, hogy egész életemre elég (persze körbemenve rajtuk, mert a franc emlékszik már arra, amit tíz éve olvastam, max. nagy vonalakban).
@közösperonos átszállás: szerintem ez a helyes felfogás, minek rosszat olvasni?
@HaKohen: „Csak eléggé fölhorgadok, amikor akár fölkent kritikusok próbálják helyettem megmondani, hogy… stb.”
ezt sosem értettem, miért akarna helyetted bárki is megmondani bármit, aki a véleményét közreadja?
úgy veszed, ahogy akarod, ha elfogadod, jó, ha nem, az is jó, ha csak részben, az is
azzal meg nem kell törődnöd, hogy van neki tudománya, amit egyetemen tanítanak
és ezt nem gúnyból mondom: pontosan tudom, ha például egy jogásznak mondasz egy szót is, rögtön kikéri magának egy laikustól, a világhírű esztéta meg elkezd gondolkodni a megjegyzéseden, és a végén azt mondja: „igazad van abban az értelemben…”
akkor hát miért vennéd komolyan, nem?
@csársz:
Nem vagy te egy kicsit cinikus?
Nem baj, csak azt hiszem, hogy nem így működünk kollektívice.
Ha nagyon sokan mondják akár barátok, kollégák, ösmerősök, akár tekintélyek (jogászok, esztéták, egyéb egyetemen tanított léhűtők), hogy valamelyik könyv olyan, mint az istenek eledele, vagy éppen pokolpocsék és kidobandó, akkor ember legyen a talpán, aki ellent tud állni ennek a (szakzsargonnal élve) csoportnyomásnak, mert ez nagyon-nagyon erős.
No persze én már megtehetem, hogy kellő cinizmussal leszarjam mindezt és antisznob legyek. De nem mindenki teheti meg vagy teszi meg még ha megtehetné sem – állítom, hogy ez a kétharmados többsége az emberiségnek.
Na ennyit a te cinizmusodról.
@HaKohen: cinikus? ezt még nem mondta senki
na még azt mondom – minden cinizmus nélkül –: nem a kritikus akar rád tukmálni semmilyen véleményt (ő csak leírja, mert pénzt kap érte), hanem te szeretnéd, hogy a véleményed széles körben elfogadott legyen, különben egyáltalán nem izgatna, hogy az a hülye esztéta miket ír
@csársz:
Még nem mondták? Egyszer el kell kezdeni.
És ha már irodalom, egy időben kedvencem volt G.B.Shaw, minden idők egyik legnagyobb cinikusa. Igaz, most már régen olvastam.
Ja, és az kifejezetten főhajtás vagy kalaplevétel volt előtted, hogy cinikusnak neveztelek.
Amit pedig írtál, nettó hülyeség, mivel az ördög szeretné, nem én.