Az érsek beszéde
Eredeti szerző: jotunder
(Minden kommentár nélkül álljon itt Justin Welbynek, Canterbury érsekének karácsonyi prédikációja)
We are drawn to stories of freedom and purpose. In Star Wars an abandoned orphan on a desert planet turns into a knight leading the struggle for freedom. Platform 9 and three quarters takes Harry Potter into a world of magic and purpose.
Not so in the gospel stories, even those of Christmas. Yes, the shepherds see angels. Yes, Mary and Joseph have dreams and are chosen as special people.
Yet after the moments of miracles life goes on almost as before – the shepherds return to their sheep, Joseph settles back as a carpenter, Mary raises children. They flee as refugees, like over 60 million people today. Yet their story is the beginning of ours, it is an invitation to lives of freedom, found through God’s freely offered love.
Delivering freedom is usually seen as the role and the promise of political leaders. The French philosopher Rousseau famously started his book on the social contract by writing, “Man is born free, and everywhere he is in chains “. But he goes on and sets out the problem that besets all offerings of freedom: “One man thinks himself the master of others, but remains more of a slave than they are.”
In the manger is something completely different from all human strivings for freedom. The baby in the manger is a paradox from the first breath he draws in his mother’s arms to the last cry he utters on the cross. He is power seen in humility, and He offers freedom expressed in loving service.
It is this Christly paradox of freedom springing from the overflowing of love that leads to salvation, to the common good and human flourishing. There is no power in the universe stronger than God’s love and it is directed towards the liberation of human beings.
This liberation begins with the risky, counter-intuitive birth of God in the form of a baby of a teenage single mother, in a poor family in a war-torn country ruled by an infant slaughtering, family murdering psychopath. Jesus’ life continues mostly in obscurity and appears to ends in betrayal, abandonment and humiliating execution.
Even Jesus’ brief periods of fame, of celebration and decisive action look like God’s apparent mistakes. An host of angels appears to a bunch of shepherds. Shepherds were the low life in those days – the butt of many jokes. They were armed, used to fighting, lived rough and were often untrustworthy. Bethlehem is less than ten miles from Jerusalem, the angels could have announced the Messiah to the important and influential just down the road. Instead a bunch of shepherds confuse the sheep by leaving them, frighten the town police by entering Bethlehem, surprise a mother who was probably, having just given birth, not entirely in the mood for entertaining, and then return. One could be forgiven for thinking that this was a good plan badly executed.
Yet this is no mistake, but the greatest plan there ever could be, because this baby is the way God calls us to relationship with Him, to lives of purpose and to being witnesses that God is with us.
The manger offers a compelling invitation to life. Each year at Christmas we have a guest Carol service at Lambeth Palace. We hear from those who have recently begun to find the life Jesus offers. They come from all sorts of places, from people who have been trafficked into slavery to people who have known only power. Their stories of responding to the invitation of the manger born baby are the best part of my year.
Not only is the manger an invitation to life, but of life abundant, full and free. Mary is the second of God’s beautiful apparent mistakes. Surely, God should have chosen someone accustomed to the demands of a political life? Yet in Mary we see the kind of life that is ours when we accept the invitation of God. It is abundant, suffering, dramatic, but above all a life of fulfilling freedom. This divine-human leader Jesus does not subdue, or diminish His followers, but enables them to be all that a human being could be, to be truly liberated.
This self-emptying, helpless, stable born baby who is God has brought and continues to bring more freedom than all earth’s most powerful leaders. The nature of those who have power is to seek to hold onto it. In 2017 we have seen around the world tyrannical leaders that enslave their peoples, populist leaders that deceive them, corrupt leaders that rob them, even simply democratic, well intentioned leaders of many parties and countries who are normal, fallible human beings. We have experienced across our country terrorism that kills the innocent, claiming that it is the path to freedom in God.
The nature of God who has all power, and from whom all power comes, is to lay it aside for love’s sake and thus without fear, force or manipulation to offer true freedom for every human being. God is showing all truth in its completest form, all love in its purest aspect, the true light of freedom all wrapped up in the baby in Bethlehem.
The light needed witnesses at the beginning and needs them to this day. It is the calling of every Christian to be a witness to the light, in word and deed, in all circumstances.
In Coventry Cathedral is one of my favourite pictures, the Stalingrad Madonna. It was drawn on paper in charcoal on Christmas Day 1942, 75 years ago, by a German medical officer under siege from the advancing Russian armies near Stalingrad. It shows Mary huddled against the terrible cold, holding Jesus, sheltered, to her cheek. Round her are the words “Licht, leben, Liebe” (Light, Life, love). Christ offers life of true freedom in love, in the darkest places his light shines. Every human being is invited to share that life and freedom. Christians are its witnesses.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518626-6ae5290658e29' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518626&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518626-6ae5290658e29&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518626-6ae5290658e29' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
erdő péter ezzel szemben kábé annyira volt ihletett, mint egy túlmunkára fogott adóhivatali ügyintéző – mno.hu/belfold/erdo-peter-a-hiteles-keresztenyseg-szebbe-bekesebbe-teszi-az-eletet-2435988
ha ledobnának egy bombát erre az országra, az életben maradt magyarok csak káromkodnának a hullákat kerülgetve, hogy már megint föltúrták az utat és nem jön az a kurva busz
@incze:
Szomorú, de így igaz. Valamelyik oldalon Erdő az ostya helyett a fidesz-logót mutatja fel:((
Elképesztően gyáva.
„In 2017 we have seen around the world tyrannical leaders that enslave their peoples, populist leaders that deceive them, corrupt leaders that rob them, even simply democratic, well intentioned leaders of many parties and countries who are normal, fallible human beings. „
@jotunder: Az érsek ezt a Gyurcsány a listán poszthoz szánta, commentként.
@aronsatie:
:DDDDD
Hát oda biztos nem.
Tök jó beszéd. – Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!
Akkor kell a hit, fény és szeretet, amikor az ember olyan helyen van ahol semmi keresnivalója, és közeleg a jól megérdemelt?
Talán az sem szerencsés, hogy érsek úr az agresszort hozza pozitív példaként, aki szegény “under siege from the advancing Russian armies“. Különösen a mostani elismerten feszült orosz kapcsolatokkal a háttérben. Talán nem kell nagyon russzofilnek lenni, hogy valaki megértse, hogy miért tud az ilyesmi nagyon zavaró üzenetnek tünni keleten.
@Bolygó Hollandi: Kurt Reuber katonaorvos volt, protestans teologus. A kep eredetije Berlinben van, egy masolat Coventryben, egy masik pedig az egykori Sztalingrad egy ortodox templomaban.
@jotunder: Canterbury érseke nem kis vitát generált ezzel a Trump elleni kirohanással.
Kedves Jótündér! Köszönöm, hogy bemásoltad ezt a beszédet.
@Online Távmunkás: Trump elleni kirohanas? Hol? Amikor Trump a a brit nacik faszsagat retweetelte, akkor nev szerint emlitette ot Welby ersek, de itt csak altalanossagban beszelt populistakrol. A konzervativ miniszterelnok is beszolt Trumpnak, a munkaspartiak mondjuk ki akarjak tiltani a kiralysagbol.
Az igaz, hogy Welbyvel szemben van egy konzervativabb aramlat az anglikan kozossegben, amelynek az egyik ismert kepviseloje nemreg lemondott a zsinati (?) tagsagarol.
Eppen most voltunk anglikan istentiszteleten, a nagy haborus emlekmisen, gyonyoru volt.
@jotunder: És?
Ez nem vátoztat azon a tényen, hogy orvosként, papként semmi keresnivalója nem volt vagy 2000km-re otthonától egy megszálló hadseregben. De azon se, hogy akarva-akaratlanul, de az oroszokról (még csak nem is a szovjetekről) beszél agresszív kontextusban az érsek. Kevesebbért is be szoktak sértődni egyes helyeken.
Egyébként nem ortodox, hanem a volgográdi katolikus templomban (Храм Святого Николая) van a másolat egy osztrák veterán szervezet ajándékaként amit a sztalingrádi csata 50. évfordulójának alkalmából adtak.
Jó-jó, tényleg jó beszéd, tele van szellemes értelmezésekkel – de a lényeget továbra sem értem. Mit jelent az, hogy Isten velünk van? „this is no mistake, but the greatest plan there ever could be, because this baby is the way God calls us to relationship with Him, to lives of purpose and to being witnesses that God is with us.” „The nature of God who has all power, and from whom all power comes, is to lay it aside for love’s sake and thus without fear, force or manipulation to offer true freedom for every human being.” Kínálta a valódi szabadságot Margot Franknak, Anna Frank nővérének, aki Bergen-Belsenben halálos betegen leesett a priccsről, már nem tudott felkelni, és ott a földön halt meg? Vagy annak a több ezer gyereknek, akiket pont keresztény papok zaklattak? Vagy annak a szerencsétlen Nagy-Bandónak, aki vagy irtózatosan buta, vagy megfenyegették, hogy ilyen alázatos bocsánatkérő levelet írt ocsmányéknak? Vagy… és olyan hosszan lehetne folytatni a sort, amiből több ezer Bibliányi szöveg, fájdalom és kérdés jönne össze. Mit jelent az, hogy Isten velünk van, övé a legnagyobb hatalom és szabadságot kínál?
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: ez a miért engedi meg Isten a rosszat klasszikus kérdése, egészen könyvtárnyi irodalma van, ha érdekel érdemes utána nézni. De szakítani kell rá időt mert nagyon régi teológiai kérdés, az például egészen biztos hogy már a patrisztikusok is foglalkoztak vele Szent Tamás pedig egy egész fejezetet szentel neki a Summa-ban. A dolog lényege a szabadságban gyökeredzik, hiszen ha Isten nem engedné a rosszat, akkor szinte semmit nem engedne, mivel az emberek valljuk be elég gyakran tesznek rosszat, magukkal is, másokkal is. Ha azonban szinte semmit nem engedne akkor megtagadná tőlünk a szabadságot, ami a legnagyobb ajándék, amit szeretetből adni lehet. Nem véletlen, hogy számos olyan teológiai felépítmény létezik, ahol az Isteni gondviselést még csak nem is a szeretetből eredeztetik mint általában, hanem a szabadságból. Érdekes, hogy a modern humanisztikus pszichoterápia a hatvanas évektől kezdve elkezdte ugyancsak a szabadság fogalmából megközelíteni a kapcsolati dinamikákat, természetesen függetlenül a teológiai levezetésektől, de nagyjából-egészében párhuzamos karakterisztikával. Annál nagyobb szeretet nincs, mint amikor valakinek szabadságot adsz, az a tényleges önkiüresítés egy kapcsolatban is. Az eszmetörténet azt mutatja, hogy ebből a szempontból nincs nagy különbség a között, hogy ezt a kapcsolatot isten és ember között, vagy horizontálisan, két ember kapcsolatában értelmezed.
@harmadikszem: szóval amikor Isten interveniál, hogy megakadályozza az emberi rosszat, az inkább kivétel, mint szabály. Ezt néha csodának nevezik.
@jotunder: Welby karácsonyi beszédének populisták elleni részét Trump ellenes szövegként értelmezi mindenki (Guardian, Independent, Telegraph, Daily Mail, stb.)
@harmadikszem:
Ez az úgynevezett teodicea-probléma, igen. De én nem azt kérdezem, hogy miért engedi meg Isten a rosszat, hanem hogy mit jelent az, hogy Isten velünk van. Welby azt mondja, hogy „Christ offers life of true freedom in love… Every human being is invited to share that life and freedom.” Vagyis döntés és választás kérdése lenne, hogy ezt az ajánlatot elfogadjuk, és akkor szabad életet élhetünk szeretetben. Ezt kérdezem: ez mit jelent? Mit értesz meg, mitől leszel szabad, amikor nem vagy az? Bachot értem, és szerintem az a legközelebbi ahhoz, amiről az „every human being is invited to share that life and freedom” szól, de ezt egyáltalán nem tudom lefordítani arra, hogy mi történt Margot Frankkal.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: a „mitől leszel szabad, amikor nem vagy az”-ra van egyszerűbb válasz, Kant adja meg a gyakorlati ész kritikájában. Persze jócskán leszűkíti a szabad akarat határait, hiszen csak a morál világában, avagy ha úgy tetszik a transzcendens(tális) világban adatik meg. Az Isten úgy vélem a szenvedésben is velünk van, nyilván csak a sajátjainkról érdemes itt empirikusan nyilatkozni, a többi pusztán a teológia (szerintem koherens) állítása. Ebben az értelemben érthető a rómaiak szenvedés-teológiája is.
Az, hogy „Isten velünk van” nem hiszem hogy szemantikai kategória. Vagy ez a _helyzet_, vagy nem, szóval ez tán ontológiai kérdés annak, akit érint. Magot Frank esetének a fordítását én sem kísérelném meg, ahhoz kevés vagyok, feleslegesen okoskodni meg itt nincs értelme.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: számomra ez sokkal egyszerűbb. én nem hiszem, hogy Ábrahám, Mózes, sőt, Big JC ilyenkor azt gondolja, hogy nem veszem észre, hogy csórja a vaniliás kekszem, Jézus valaha élt volna, és, hogy az Univerzum alkotója punkt egy vidéki galaxis totálisan unalmas Naprendszerének egyik bolygóján a legintelligensebb majomfaj egyik egyedével kötött szerződést, de úgy, hogy direkte olyasmit mond el neki, amiről aránylag gyorsan kiderül, hogy egy szó nem igaz belőle. ha viszont ezeket a dolgokat nem hiszem el, akkor sokkal érthetőbbé válik az, amit Welby érsek mond.
@jotunder: A matek-előadásaidon asszem az utolsók között szoktam elveszteni a fonalat, de szerintem ebből egy kukkot se lehetett érteni. X nem hiszi el, hogy Y (vagy X?) szerint Z (vagy X? vagy Y?) nem veszi észre, hogy Y (vagy X? vagy Z?) úgy lett volna, ha etc etc.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: @harmadikszem: Jól értem-e, hogy a kérdés az volt, hogy „ha valaki éppen magányban, bezárva rohad meg, pontosan hogyan is invitálja őt Isten azon perpill a világot átszövő szeretetbe bele”? És jól-e a tudós keresztény választ, hogy „amilyen mázlink van, nekünk, keresztényeknek, ezek az emberek magányosan patkolnak el, így nem osztották meg senkivel, hogy nincs ott velük senki”?
Bocsánat, ha tapló vagyok, de masszív ateistaként a pszichoterápiás szabadság-hasonlat talán a legszebb dolog volt, amit a kereszténységről életemben hallottam, és ehhez képest @harmadikszem második válaszát megdöbbentően semmitmondónak találtam, mármint azt a részt, amit érteni véltem belőle, mert például a „rómaiak szenvedés-teológiáját” illetően semmi tippem sincs.
@Mister Gumpy: elég sok olyan tanúságtétel van ami arról szól hogy az Istent ők ott érezték magukban a legnagyobb szenvedések közepette, magányban. Ami azt illeti a kétségbeesés is belefér ebbe, ha jól emlékszem az idevágó bibliai sorokra, akkor Jézus is azt ordította a kereszten, hogy Istenem, miért hagytál el engem?, és kilehelte a lelkét. Ez nem egy olyan dolog, amit a müller péter ki tud adni karácsony előtt féláron, ez egy nehéz történet. Ezért sem gondolom hogy általánosságokat értelmes módon lehet itt írni. Nem tudom pontosan mi volt a semmitmondó abban amit írtam de elhiszem simán, nem terveztem volt nagy dolgokat írni.
@jotunder:
„ha viszont ezeket a dolgokat nem hiszem el, akkor sokkal érthetőbbé válik az, amit Welby érsek mond.” Mennyiben? Ha félreérthető lett volna: én nem hiszem el „ezeket a dolgokat”, irodalomnak és szimbolikus természetűnek vélem őket, ilyenként beszélek róluk. És _így_ nem látszik, mit jelent az, hogy Isten velünk van. Isten és JC ebben a rendszerben szerintem a szabadságot (és a szeretetet) jelenti, aminek a jegyében a létezés lehetne, de pillanatnyilag ettől megfosztva, rá legfeljebb vágyva létezünk. JC-ék (God) jelzik, hogy lehetne másképp és szolidárisak is a tévelygő, félelemmel és agresszióval kavaró, és ettől szenvedő emberekkel, ezért JC szenvedése és halála. De ha valaki ráérezne arra, hogy őbenne magában és az ő felebarátjában (akit amúgy esetleg utál, vagy épp közömbös neki) ugyanúgy ott van a lehetőség a szabadságra és a szeretetre, mert ő is ugyanolyan (ember), akkor ez lelkesítő felismerés lehet, de rögtön nyilvánvalóvá lesz az is, hogy amíg a másikban is létre nem jön ugyanez a felismerés, addig ő maga sem megy vele semmire, nem lehet szabad és nem érvényesülhet a szeretet. Hát még ha rengetegen, túlnyomó többségben vannak ilyenek. Mint az anekdotában, ahol hiába beszél hat nyelven az idegen, aki az útirányt kérdezné, mert a helyiek semmilyen nyelvet nem tudnak. Magyarán az én kérdésem tényleg kérdés: mit jelent az, hogy Isten velünk van és szabadságot kínál? Nincs velünk, mert nem segíthet ebben, a hatalma irreleváns, mégis folyton emlegetik, mint amit félretesz „to offer true freedom for every human being”. Aki pedig felismerhetné, hogy mit választhat – Margotról például ezt joggal feltételezhetjük -, annak nemhogy nincs feltétlenül offer of true freedom, hanem ugyanúgy lehet, hogy hiábavaló, borzalmas szenvedés és halál van. Isten nincs velünk.
@Mister Gumpy:
A kérdés nagyjából ilyesmi volt, de Margot nem volt egyedül. Bergen-Belsenben a barakkban történt ez. Anna egy nappal vagy nem sokkal később halt meg. http://www.annefrank.org/en/Anne-Frank/Discovery-and-arrest/The-destiny-of-the-people-in-hiding/The-fate-of-the-women-from-the-Secret-Annex/
@harmadikszem: érdekes: van, aki épp azt magyarázza, hogy ez nem a kétségbeesés aktusa volt, hanem a „minden úgy történik, ahogy kell” manifesztációja, ugyanis big JC nem egyszerűen azt kérdezte, hogy miért hagytál el engem, hanem elkezdte imádkozni a 22. zsoltárt (vagy végig is imádkozta, de az evangéliumok csak utalnak rá az első félverssel?).
@dr Brcskzf Gröőő: teológiailag fontos hogy Jézus végigjárja az összes emberi érzést és ezek közé az Istentől való elhagyatottság érzése is hozzátartozik. Ezt fejezi ki a kérdés és a zsoltár is tehát e szempontból nincs túl sok jelentősége, hogy egyszerű kérdésként vagy a zsoltáros imádság kezdeteként tekintünk rá.
@harmadikszem: Magára veszi bűneinket, és elkárhozik, azaz elhagyja Isten. Ez a lényege a megváltásnak, nem az, hogy a keresztre feszítés fájdalmas. Az se véletlen, hogy ezen a ponton nem Atyjának nevezi. Legalábbis én ezt a teológiai felfogást ismerem.
@aronsatie:
„This self-emptying, helpless, stable born baby who is God has brought and continues to bring more freedom than all earth’s most powerful leaders. „
A self-empying a trukk ,a kenosis, azaz a kiuresites vagy mi. Hogy meg se legyen Isten egy kis idore, bar az nem vilagos, hogy amig o nem volt Isten, addig ki allt be a helyere a pult moge. Big JC elmagyarazna, de nem hagyom, jobb az ilyet nem tudni.
‘Már majd 2000 évvel ezelőtt’ is teljességgel értetlenül ácsorogtak a Krisztus által hirdetett feltétlen szeretet jelentése és egyesítő ereje előtt. Éppúgy mint ma. Az ember, az emberek mit sem változtak. Csak a technika és a technológia.
Az önző és individuális ember egyszerűen képtelen felfogni, főként elfogadni, hogy ‘semmiért cserébe’ megelőlegezzen bárkinek bármit. Miközben a szeretet nem kerül semmibe, mégis a legnagyobb árfolyammal bír a ‘lelkek tőzsdéjén’.
El lehetne gondolkozni azon, hogy az ember szabadsága az tevőlegesen is az ember szabadsága. El lehetne gondolkozni azon is, miért Istenen kérik számon az emberek saját mulasztásuk következményeit, vagy mások nagyon is attraktív közreműködését szörnyűségek végig vitelében. Az ember szabad. Sem Isten, sem Krisztus nem köti az embert. Szabad a választás, szabad a pálya. Döntés és cselekvés. Elgondolkoztató kettős és milyen remek önfelmentési lehetőség.
Az egyházak általában, de nem minden esetben, mindig is készséges megalkuvók voltak, különösen, ha saját fennmaradásuk volt az alku tárgya. Annyira emberi. Az ember készséggel megalkuszik, különösen, ha az alku vélt és azonnali előnnyel jár.
Aztán gúnyosan visszamutogat Istenre/Krisztusra, és ‘ha kell’ az összes szentekre, mondván, hivatkozva: miért nem segítettek? Miközben játszótérként egy világot kaptunk, amit már talán félig, talán visszafordíthatatlanul tönkre is tettünk.
Úgy vélem, az érsek szavai talán messze túlmutatnak azon, amit kihallani vélnek vagy vélünk.
A szabadság nem késztermék, bár kétségtelenül árucikké lett, ámde nem csereszabatos, amiképpen a feltétlen szeretet -mint társadalom szervező erő -jelen fejlettségünk szintjén- nem illeszthető a materiális világba. Talán majd a homo bitcoin kora után.
@harmadikszem:
Az Istentől való elhagyatottság megélése talán azt tükrözi, hogy az emberiséget nem lehet csak úgy megváltani a bűneitől.
Milyen kényelmes megoldás, mindenki kapna előre egy szabadjegyet a Mennyországba, a Walhallába, a Tudomisénhová.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kanonizált iratok emberi alkotások, és ami kimaradt, az legalább olyan érdekes, -és fontos, ha nem fontosabb- mint amit beválogattak. És ugyan kik voltak a válogatók?
Tehát nincs sok, csak sok változós választás, az emberiséget csak az emberiség tudja ‘megváltani’. És ez is egy remek üzlet.
@jaegtoer: mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?
@jotunder: Talán az a másik állt be a helyére, az égből aláhajított angyal.
Ez olyan magasröptű beszélgetés itt köztetek, hogy a földi halandóban
a doboz alján csak homályos sejtések ébrednek, ahogyan elnézi onnan az évszakhoz egyáltalán nem illő természetellenes fényben úszó eget, pláne ha még angolul sem tud (utalás az Érvsebész által idézett esszére, ha ki akarsz kecmeregni a dobozból, legelőször is kezdj el angolul tanulni, akármennyi idős vagy is).
Bár most a születés napja múlt éppen idézek egy verset,
hangulatunkhoz illőt:
„Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.”
[Dsida Jenő]
@jaegtoer: „az emberiséget csak az emberiség tudja ‘megváltani’. És ez is egy remek üzlet.”
Pierre Teilhard de Chardin is valami ilyesmiről írt majd 100 évvel ezelőtt, de ő még a mindenen eluralkodó üzletet nem látta, „csak” a lövészárkok borzalmát.
@ATCG:
A lövészárkokkal vonták be a széles néprétegeket az üzleti tárgyalásokba.
Napjainkra új üzletviteli modellek hódítottak teret.
@jaegtoer: Igen: a régi időkben az „istenadta nép” nélkül a hatalmasok semmire sem mentek volna, ma elintézhetné a világot – mindenfajta üzleti (hátsó) szándék nélkül -két három gombnyomogató őrült is, bár valószínű,
hogy az „új üzletviteli modellek”-kel is sikerül majd ezt az ’embernek ember általi megváltását’ megakadályozniuk, hiszen ha így folytatják, így folytatjuk még néhány évtizedig, akkor mind a megváltókat, mind a megváltandókat egyszerűen lerázza majd magáról a Föld, úgy lerázza, mint a vízből kilábaló kutya a vizet.
@jaegtoer: ezt maximum a protestánsok gondolják így, és nem biztos, hogy igazuk van 😉
@jotunder: a kenózistól nem szánik meg az isteni természet, ahogy az ember esetében sem feltétele a kenózisnak, hogy az emberi természet eltűnjék sőt ez valójában lehetetlen is. A kenózis az akarat kiüresítése, nem a természeté. Jézus esetében a kenózis által az Atya akarata töltötte be őt, ahogy ez az Úr imádságában is megjelenik (legyen meg a te akaratod (telema sou a görögben, ami célra is utal). Az ember esetében ugyanez a lényege a kenózisnak, hogy általa az isten igéje éljen az aszkétában, ne a saját akarata. Ettől még személyisége, emberi mivolta természetesen nem tűnik el sőt az aszkéta atyák szerint pont ez által teljesedik ki. Ezt a keleti teológiában theózisnak hívják, amikor az Isten tölti be a kenózis által „kiüresedett” akarat helyét. Az Isten nem tűnik ilyenkor sehová, zsidó-keresztény kontextusban ez eléggé lehetetlen is lenne.
@harmadikszem: „szánik meg” helyett „szűnik meg”.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: „irodalomnak és szimbolikus természetűnek vélem őket, ilyenként beszélek róluk. És _így_ nem látszik, mit jelent az, hogy Isten velünk van. Isten és JC ebben a rendszerben szerintem a szabadságot (és a szeretetet) jelenti, aminek a jegyében a létezés lehetne, de pillanatnyilag ettől megfosztva, rá legfeljebb vágyva létezünk.”
itt aztán végképp elvesztettem a fonalat. ha irodalom, és szimbólum, akkor neked ugyan mi hiányzik? kaptál egy történetet (nem parancs, nem szabály, isten kvázi félreteszi a hatamát, nem mítosz, azaz parabola, hanem egy igazi történet, egy emberről). ami aztán (ez már csak így van a történetekkel) veled marad, vagy sem. nagyjából minden szerettünk történetekben él bennünk. te margot frankot szereted. mert részvéttel fordulsz felé, és nem az számít, hogy beteg és vézna és büdös. pl. ferenc pápában is valami ilyen jc élhet, nem a csodatévőt hangsúlyozza gesztusaiban, hanem a részvéttel odafordulót. azt, amire te is képes vagy.
„The nature of God who has all power, and from whom all power comes, is to lay it aside for love’s sake and thus without fear, force or manipulation to offer true freedom for every human being. God is showing all truth in its completest form, all love in its purest aspect, the true light of freedom all wrapped up in the baby in Bethlehem.”