Az oligarcha alkonya?

Eredeti szerző: szempontpuska

Választásokra készül Venezuela. A hatalomba évekkel ezelőtt bebetonozta magát a régió egyik legellentmondásosabb figurája, a radikálisan populista és autokrata Hugo Chavez. Nagyon úgy tűnik, hogy most „kutyaszorítóban” van az ország teljhatalmú vezetője, aki eddig kényére-kedvére változtatgatta közjogi berendezkedést. Hatalomra kerülése óta először.

Az egykori katona 1992-ben Dél-Amerika legstabilabb demokráciáját próbálta puccsal megdönteni. Miközben a hetvenes-nyolcvanas években, a hidegháború árnyékában, sorra dőltek meg a régió demokratikus kormányai, Venezuela legfőbb értéke a demokrácia maradt. A katonai junták és korrupt diktátorok, amerika lázongó hátsóudvarában, Caracas a jogállam és a szabad választások kicsiny szigete maradt. És ahogy véget ért a hidegháború, rövidesen éppen ez lett a veszte…

Venezuelában ugyanis nem volt szükség rendszerváltásra. Még békés átmenetre sem, hiszen az utolsó diktátor (Pérez Jiménez) bukása óta (1958) több mint három évtized telt el.

A kétpárti váltógazdaság (a jobboldali Copei és a szociáldemokrata Acción Democrática között) ennyi idő alatt kihordott egy polarizált, korrupt, politikai pártokból és ideológiákból kiábrándult társadalmat az országban.

Venezuela kiábrándult a politikai elitjéből és – éppen ellentétesen demokratizálódó régiójával – egyre erősödött az erős kéz, a vezér, a jókirály iránti vágy a tömegekben, aki mindent helyre tesz.

A puccs – Chavez puccsa – elbukott, de Venezuela rövidesen megkapta amit akart. Az erős emberét. Ennek már 13 éve.

1992 február 4. Székházostrom: Chavez puccsistái megrohamozzák az elnöki palotát. Egy páncélos betöri a kaput.

A Chavez-rezsim kiépülése

Mi történt azóta?

1999 februárjában Chaveznek demokratikus referendumon sikerült az, ami 7 évvel korábban páncélossal nem ment. Ő lett a Köztársaság elnöke

Chavez alapvető változásokat irányzott elő, egy „új köztársaság” megteremtését- a saját elképzelései szerint. Alkotmányozó Nemzetgyűlést hívott össze, csökkentette a Parlament hatalmát, kiszélesítette az elnöki jogköröket. Felforgatta és átszervezte a jogrendszert. Miközben a protekcionista kereskedelempolitika az ország olajbevételei fölötti nagyobb ellenőrzést biztosított a hatalomnak, beemelt egy új hatalmi ágat az ún. „morális hatalom” megteremtésével.

Hatalmi harc kezdődött az elnök és a jogállam hagyományos intézményei között, melyben Chavez meglehetősen sajátosan értelmezte elnöki jogkörét, ha kellett, a kongresszus ellen hívta utcára a tömegeket.

„Hatalmi harc kezdődött az elnök és a jogállam hagyományos intézményei között”

Chavez választási programjában szerepelt (mondom: szerepelt!) egy új alaptörvény is, mely az ország politikai struktúrájának átalakítását irányozta elő, többek között az ország nevének megváltoztatásával.

Az új alkotmány bevezetésével a teljes közjogi berendezkedés megváltoztatása következett,  melynek célja az volt, hogy a többi politikai erőt kiszorítsa a döntési helyzetekből.

Chavez leváltotta a Legfelsőbb Bíróság és a Számvevőszék elnökét, új választási bizottságot nevezett ki. A bírói hatalom sem úszhatta meg a tisztogatást, az igazságszolgáltatás addigi csúcsszerve helyett létrejött az új Legfelsőbb Bíróság.

A statáriális gyorsasággal zajló alkotmányozás nem ment zökkenőmentesen, a decemberben elfogadott alkotmány szövegéhez már a következő hónapban olyan politikusok nyújtottak be módosító javaslatokat, akik az eredeti megfogalmazásában is részt vettek.

„a mozgósítás az ún. bolívari körök feladata volt”

A hatalom kulcspozícióiba Chavez feltétlen hívei és rokonai kerültek, a helyi feladatok és a mozgósítás az ún. bolívari körök feladata volt. Az ellenzék megjelenését a nyilvánosság előtt erőteljesen korlátozta. 2002 áprilisában felfüggesztette négy magántelevízió sugárzását, miután azok nem voltak hajlandóak közvetíteni élő adásban a beszédeit és műsorpolitikájukban saját hírszolgáltatásukra támaszkodtak. Ez a kísérlete csúfosan megbukott.

Chavez az új alaptörvényének köszönhetően növelte az állam szerepét a gazdaságban. Erőteljes centralizációjának köszönhetően gyakorlatilag egypárti berendezkedés jött létre.

Államosítások kezdődtek, a multinacionális cégek szerződéseit az erő pozíciójából újratárgyalták és szorosabb állami felügyelet alá vonták a stratégiai ágazatokat.

„Államosítások kezdődtek …és szorosabb állami felügyelet alá vonták a stratégiai ágazatokat”

Az autoriter, kiszámíthatatlan és kapkodó chavezi gazdaságpolitika óriási költségekkel járt, melyekre nem nyújtottak fedezetet még Venezuela óriási olajbevételei sem. Következő lépésként a vezető úgy döntött, hogy saját hatáskörbe vonja a Nemzeti Bank tartalékát, majd újabb kölcsönöket vett fel.

A piac a maga logikája szerint reagált az önkényes és egyáltalán nem vállalkozóbarát  gazdasági/politikai környezetre:

Ekkoriban a kis- és közepes vállalatok tömegesen zártak be, több mint ezer cég ment csődbe. A nagyvállalatok is csökkentették vagy szüneteltetették a termelést, a beruházások elmaradtak, mindenki a kivárásra játszott, és jobb esetben is legfeljebb csak az állagmegőrzésre fordítottak pénzeszközöket.

Chávez elnöklése alatt dollármilliárdokat vontak ki az országból (miközben a régióban éppen ellenkező tendenciát mutattak a külföldi beruházások), ami természetesen kihatott a munkanélküliségre és a gazdaságra is. A megtakarítások pedig a külföldi bankokba kezdtek áramlani.

Az átgondolatlan gazdaságpolitika miatt a kínálati piac helyett keresleti piac alakult ki, súlyos hiányokkal, az alapvető cikkekre hatósági árat vetettek ki, ami tovább nehezítette az ellátást.

2011-ben Chavez felhatalmaztatta magát, hogy rendeletekkel kormányozzon. Akadoznak a közüzemi szolgáltatások, a közlekedés, az egészségügyi- és vízellátás — a lakosság türelme egyre fogy, miközben a chavezi hatalom belső köreihez tartozó rétegek állami háttérrel gazdagodnak meg.

Hogy terveit megvalósíthassa, az erős ember, a „jó király” kiütött mindent, ami az útjában volt. Harcias, kardcsörtető rigmusaival szembekerült az Egyesült Államokkal, miközben az USA volt és maradt is a legnagyobb kereskedelmi partnere, ezáltal Venezuela legjelentősebb finanszírozója. Az elnöknek korlátlan lett a hatalma, határokon belül nem kellett kompromisszumokat kötnie. Egyedül maradt azokkal a problémákkal, amelyeket le akart küzdeni. Egyedül maradt azokkal a problémákkal amelyeket Ő maga generált.

És veszített!

Ha a T. olvasó belpolitikai áthallásokat vél felfedezni a fenti írásban, nem tudom mire gondol, de ajjas rágalom :-)!

Venezuela olajvagyona ugyanis hatalmas, és Chavez — nem túl sikeres — intézkedései elsősorban a szociális és egészségügyi szférában a legszegényebb rétegeket célozták meg.

Kihívó Kelet-Európából

 

Hugo Chavez uralma most megméretéshez érkezik. A széttöredezett és az egyoldalú hatalmi berendezkedés miatt jelentős ellenszélben tevékenykedő ellenzéknek nem csak a Chavez érdekei szerint önkényesen alakított politikai versenyszabályokkal, de a széttöredezettséggel is meg kellett küzdenie. Az idei választáson azonban, közös érdekeiket elébe helyezve ellentéteiknek, összefogtak, és előválasztáson mérették meg magukat. A jelöltek biankó csekket adtak arról, hogy a legsikeresebb mögé sorakoznak fel. Talán most elmozdulnak abba az irányba, hogy a saját parlamenti asszisztálásuknál előrébbvaló, hogy ne csak felszóljanak, hanem tegyenek is valamit.

A 2012-es októberi választáson tizenhárom év küzdelmes ellenzékisége után Chávez elnöknek végre egyetlen és esélyes kihívója van. Történetesen egy kelet-európai leszármazott: Henrique Capriles Radonski. Bár az elnök sohasem ejti ki a politikus nevét, Venezuelában nagyon is ismert az ellenzék nemrég megválasztott elnökjelöltje.

Az előválasztás után a többi ellenzéki jelölt visszalépett

26 évesen, kereszténydemokrata politikusként indult közéleti pályája. A Kongresszus (Alsóház) elnöke lett, majd polgármester, ez év júniusáig pedig Miranda állam kormányzója. Az ellenzék által szervezett előválasztáson, ahol polgármesterekre és képviselő-jelöltekre is lehetett szavazni, eredetileg hat politikus pályázott az elnökjelöltségre, azonban Capriles személyes jó barátja, Lopez kormányzó visszalépett, így az öt jelölt közül Capriles került ki győztesen, a voksok 62 %-ának megszerzésével.

 

Jogot végzett, majd az adó- és vámjogban képezte magát Caracasban és külföldön. Gyermekkorától politikai, közéleti pályára készült, ám az üzleti életben tevékenykedő patinás nagypolgári család, ahonnan apai ágról származik, kezdetben ezzel nem értett egyet. Anyai nagyszülei zsidó származású lengyelek, akik az újraéledő lengyel antiszemitizmus elől vándoroltak ki 1945 végén.

Filmforgalmazással és szórakoztató elektronikával váltak sikeressé Venezuelában. A példakép a korán elhunyt anyai nagyapa, aki két tekercs filmmel és hat dollárral érkezett Caracasba, és saját erőből lett egy cégbirodalom feje. Az ő munkáját hosszú évekig folytatta sikeresen a felesége. Tehetős családjától a szegények iránti szolidaritás érzését és gyakorlatát is megtanulta.

A 39 éves politikus nagy tapasztalattal rendelkezik a közügyek területén és a politikai harcban. Megjárta Chávez börtönét (2002-ben), alapító tagja a Primero Justícia pártnak, amely az ellenzéki csoportosulások között a legfontosabb. Kidolgozott programja a volt brazil elnök Luláéhoz hasonló politikai-gazdasági irányvonalat követ. Célja a kiegyezés a társadalom legkülönbözőbb rétegeivel, kompromisszumok, az igazságosabb elosztás, a gazdaság fellendítése — demokratikus keretek között.

A küszöbön álló választási megméretés nem egyenlő. Chavez rezsimje központosította és ezzel állami szintre emelte a korrupciót. Megszállta a közjogi rendszer szinte minden pozícióját. Hatalma most mégis megremeg.

„állami szintre emelte a korrupciót”

Az elmúlt hetekben atrocitások érték Capriles kampánystábját. Rejtélyes robbantások történtek, egy-két helyen pedig rájuk lőttek.

A közvélemény-kutatások szerint ma már csak két százalékkal marad el Chávez népszerűsége mögött.

Vajon Ő lesz-e az, aki visszavezeti nemzetét a latin-amerikai államok közösségébe?

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520776-6ae566f781abf' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520776&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520776-6ae566f781abf&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520776-6ae566f781abf' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>