Az orbánizmus politikafilozófiája avagy TGM beájulna
Eredeti szerző: jotunder
Caveat: „Nem vagyok politikafilozófus. Nem vagyok politikafilozófus. Nem vagyok politikafilozófus.”
Ez a poszt nem a Nagytutiról szól. Mivel, you know the drill, nem vagyok politikafilozófus. Bevallom, az volt a tervem, hogy Lánczi András: Political Realism and Wisdom című opus magnumáról írok egy posztot, de a negyvenötödik oldal táján teljesen lefagytam, rektor úr egy pedellus stiláris finomságát vegyíti egy déli baptista prédikátor nyitottságával a világban esetlegesen létező, övétől eltérő érzemények iránt. Szent esküvéssel ígérem, hogy a közeljövőben majd befejezem és referálok.
A politikai realizmus egyik legnagyobb alakja, akit természetesen Lánczi András is egyetértőleg idéz (bár a definíciós és terminológiai rendszerét is íly egyértőleg használná) Raymond Geuss cambridge-i emeritus professzor, akinek Philosophy and Real Politics című könyvéből próbáltam megérteni az orbánizmus filozófiáját, mintegy felkészülve a Real McCoy-ra, a Konzervatív Kiáltvány jeles szerzőjére, az orbánista ideológia Kleinheisler Lacijára.
Ha valaki Istentűl elrugaszkodottnak találná a gondolatot, hogy Geuss könyvéből (ami három nap alatt könnyedén el tudtam olvasni, ugyanis nagyon tisztán, világosan, és helyenként kellemes humorral ír, szemben Lánczival, aki nagyjából annyira vicces, mint egy mellkassérültek ellátásáról szóló kézikönyv) próbálom megérteni a filozófiai orbánizmust, álljon itt egy mondat, amit a politikai realizmus egyik maximájaként ír le a szerző:
“Don’t look just at what they say, think, believe,
but at what they actually do, and what actually happens as a
result.” (21. oldal)”
Azt is írja, hogy politics is more like an exercise of a peacock-dance. Jó, csak hülyéskedem, de a fenti idézet valódi.
Geuss politikai realizmus alatt egy olyan filozófiai megközelítést ért, ami nem alkalmazott etika, egy tökéletes kanti világban az egyetlen morálisan helyes döntés megkeresése, inkább a καιρός megragadása, mint az ellenállhatatlan ἔρως-ra való törekvés (egy kis Nietzsche, ez egy ilyen poszt, hehe). Tehát teljesen ellentétes azzal a felfogással, amit a szemüveges liberálisok képviselnek, ahol az ideális miniszterelnök Rawls original position-jába meditálja magát, és a veil of ignorance mögül próbálja maximalizálni a zent méltányosságot.
Geuss Vlagyimir Iljicset preferálja John Rawls-szal szemben, és azzal viccelődik, hogy ő maga tulajdonképpen neoleninista, mert fontosabb neki a кто кого, az, hogy megértse a valóságos hatalmi aktus alanyát és tárgyát, mint a perfekt jogállami nyusziságoknak való megfelelés.
A szemüveges liberális, a mutatóujjával az utópisztikus tökéletességre, a hume-i Ought-ra bököd, és retteg a kissé tökéletlen vanástól, mert a vanás bejön az ajtón, a vanásnak szaga van, a vanással csinálni kell valamit. A Realista eleve vanásban gondolkozik, a konkrét dolgok megváltoztatásában, vagy éppen ezen konkrét dolgok változásának megakadályozásában.
A szemüveges liberális az absztrakt egyenlőség és igazság híve, maximalizálni akarja az absztrakt egyenlőséget és az igazságot, mintha azok tejkaramellák lennének, amiből mindig van több vagy kevesebb. A Realista sem törekszik egyenlőtlenségre és igazságtalanságra, de hajlamos arra, hogy adott pillanatban a társadalom érdekeit a teoretikus perfekció elé helyezze. Ahogy Geuss fogalmaz, a realista orvos az utolsó adag morfint inkább adja egy súlyos sérült John-nak, mint a vele amúgy alkotmányos értelemben teljesen egyenlő, és a morfin hatása iránt érdeklődő, de teljesen egészséges Jane-nek.
A Realista számára a Most, a konkrét történelmi szituáció a fontos, az igazi Realista nem próbálja elválasztani a tökéletes deskriptív igazságot, a pontos tényeket, a normatív igazságtól és értékektől, Bibó talán azt mondaná erre, hogy megtalálja a középutat a hamis realisták és a túlfeszült lényeglátok között.
Realista-e Orbán? Igen, azt gondolom, hogy Orbán alapvetően a politikai realizmus talaján áll, ami persze nem ideológia, hanem megközelítés. Orbán úgy nézi Magyarországot, mint egy ultipartit. Most tekintsünk el attól, hogy milyen ember, nem jó, bővebben nagyon nem jó, de… Geuss ismételten Nietzschét idézi: “Der
Mensch ist ein abschätzendes Tier.” Ami valami olyasmit jelent, hogy az emberek mindent értékelni akarnak, mindent össze akarnak hasonlítani egymással, megkülönböztetni a jót a rossztól, a menőt a cikitől, néha mindenfajta tényleges tudás nélkül, ösztönösen, időnként elfogultan, néha talán kicsit bután, és ezt egy realista politikus nagyon jól ki tudja használni. Ez teljesen idegen a szemüves liberálisoktól, akik, valljuk meg, kicsit le is szarják azt, hogyan is vélekedik egy egyszerű ember, miről mit gondol, mit preferál mivel szemben, mert a szemüveges liberális tudja jól, hogy mit kell preferálni mivel szemben.
Nem biztos, hogy mindig minden pillanatban a realista felfogás győzedelmeskedik a hiperjogállamiság, a ” gyere babám válasszuk szét a hatalmi ágakat, mint cukorborsót a fokhagymától”- mintájú cicanyusziság/aribariság felett, de egy olyan országban, amely inkább abáltszalonna-, mint Givenchy-illatú, ahol a történelem időnként bekopog az ablakon, az a politikus, aki képes hit és illúziók nélkül élni, ugyanakkor képes arra, hogy a tömegekben jelenlevő hiteket és illúziókat megfelelően csatornázza, óriási előnyben van azokkal szemben, akik úgy vannak, mint egyszeri ember a kaviáros szendviccsel, nagyon szereti, csak azokat a kis fekete halízű vackokat utálja a tetején, ők meg a demokráciát szeretik, csak azokat a kicsi, buta, előítéltetes választókat utálják a citromkarika és a vajkrém mellett.
Mivel dánul nem volt idézve a posztban, ezért Sören Kierkegaard egy fontos gondolatával búcsúzom, amit a koppenhágai Victoriagade 8 alatti kocsmában mondott Jaspers nevű barátjának: Lad os drikke en anden øl.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518075-6ae3e9c1bdac3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518075&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518075-6ae3e9c1bdac3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518075-6ae3e9c1bdac3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Nem a „pragmatikus” szót keresed?
@jotunder: …Aaaa…nem vagyok biztos benne, hogy ez teljesen rajtam múlt, hogy félreértettem.
@balmoral: egy politikus lehet pragmatikus, de egy filozófus…jó, van egy filózófiai ág, a peirce-féle pragmatizmus, de az nem ez.
itt a politika lényegének megértése a kérdés. és geuss szerint a lényeget az aktusokbó és nem a politikai nézetekből lehet megérteni. azt hiszem az a mondat az elején, hogy ő nem akarja a politikát „applied ethics”-ként felfogni, kulcsontosságú.
@jotunder: én meg Orbánt nem viselem jól
@jotunder: Vannak emberek, akiknek a cselekedeteit befolyásolják a nézeteik. Különben rábízhatnánk magunkat a számítógépekre, vagy a kockadobásra.
Szerintem is Orbán tettei alapján inkább realista, mint nem. A legjobb példa rá, amikor felhúzta azt a bizonyos falat. Hülyeségeket mondott, rájátszott az emberek félelmeire és felszított bizonyos indulatokat, de a falra szükség volt. A kerszténységet is laza etikai mércének használja, a falnál ez is elég világos volt.
Ez a poszt kissé csalódást keltő most, leegyszerűsítő a felvázolt kettősség, direkte lejt a pálya a ‘realizmusnak’ (vs. karikatúra-szerűen megrajzolt liberálisok), aztán jön a szokatlanul ingerült reakció a kommentelők értetlenkedésére. Igen, tudom, nem kell olvasni, ha nem tetszik. Megj.: Kant szerint a prosperáló és tartósan fennálló politikai közösség megszületéséhez szükséges volt előzőleg felfedezni „annak művészetét, hogy a legműveltebbek miként oszthatják meg eszméiket a nyersebb gondolkodásúakkal, valamint azt, hogy az előbbiek kibővült gondolkodásmódja és kifinomultsága hogyan hozható összhangba az utóbbiak természetes egyszerűségével és eredetiségével, s ily módon azt a közepet a magasabb kultúra és az önmagának elégséges természet között, amely a helyes, de semmiféle általános szabály szerint nem megadható mércét jelenti az ízlés mint általános emberi érzék számára is.” Nem merev előírásokról van itt szó, hanem az elme kultúrájáról, nem univerzális erkölcsi elvek mechanikus alkalmazásáról, hanem ítélőerőről és ízlésről, ez nem a formalitás dicsérete, hanem formáé (vagy ha tetszik, az ought-é).
@jotunder: És Horn is ilyen volt, baloldaliként liberalizált, meg megengedte a Bokros csomagot, amivel a nyugdíjasok és a szegények szívták a legnagyobbat (infláció).
@cruickshank: Én ezt találtam, amire a poszt ráhúzza ezt a kettőséget. Szerintem nem rossz a gondolatmenete.
„Kant számára tehát egy cselekvés indítóoka sokkal fontosabb, mint maga a cselekvés vagy következményei. Úgy vélte, ahhoz, hogy megtudjuk, erkölcsileg cselekszik-e valaki vagy nem, az illető szándékát kell ismernünk. „
@cruickshank: Orbán volt a bevallott clickbait, de igazából a libisk voltak odadobva :)) Ha Jt politikus lenne, a saját oldalamon szeretném tudni.
@TG69: Nem, a falra nem volt szükség. Azért építették fel, mert abból is lehetett lopni.
@cruickshank: a politikafilozófiai esszé és a stand-up kombinációjáról van szó, ami szerintem műfajilag teljesen új, és igazán értékelhetnék a népek… de ez van.
@jotunder:
Lilo és Stitch aggódnak, hogy Pleakley nem lesz sikeres a frissen választott hobbijában, vagyis stand-uposként.
– Dobáljuk meg paradicsommal, az vicces, és az emberek nevetni fognak.
– De nem fog neki fájni?
– Ezért használunk rohadt paradicsomot.
Na akkor. Corvinuson tanultam, politológiát. Lánczi is tanított. Ha azt mondom, hogy nem kedvelem, elég durva leegyszerűsítés.
Mindezekkel együtt a posztról:
A poszt önmaga rombolja le azt a morális emelvényt, amelynek a tetejéről a cikk írója megítéli Lánczit és a tevékenységét, ezzel gyakorlatilag elpusztítva a cikk megszületésének kiváltó okát és egzisztenciális válságba sodorva a bejegyzést.
Mint két tojás. Lánczi odáig van magával és nem érdekli, hogy a másik mit gondol róla, mert gyakorlatilag 0-24 a tükröt látja a szemei előtt, aminél pózol és imádja magát.
A poszt írója szintén így viselkedik. Nem érdekli, hogy az olvasó 100%-osan felfogja és megértse, hogy mit is akar mondani, inkább vagdalkozik gondolatokkal és kifejezésekkel, hogy bizonyítsa önnön tudálékosságát, miközben az olvasót elveszíti, a mondandóját felrakja a polcra, de legalább három bekezdéssel többet írt.
Nem igény az, hogy minél szélesebb rétegek megértsék, elég az, ha 10 ismerős megérti az egészet, a többiek meg valamekkora részét, de sikeresen megkreálta „a Csodát”.
Csak az itt az egészben a baj, hogy ez itt és most nem egy leadandó vagy tudományos kutatás, ahol x idézetnek ott kell lennie, hogy bizonyítsa az olvasottságot, hanem egy elvileg szélesebb olvasóközönségnek szóló beszéd. Na ez nem jön össze, ezzel.
Tipikusan visszaadja a – és itt most szándékosan használom ezt a kifejezést – Nagykörúton belüli értelmiség önszopkodását és hát őszintén szólva, nem tudom lefordítani, de „circle jerk” viselkedését, amivel többek között legitimálják egymás marhaságait és az ország többi részétől való elzárkózást. És pont ez az, amivel lejáratja magát a széles tömegek előtt, ez az, ami miatt teljesen hiteltelen már maga az MTA is évek óta.
És pont ez az, ami miatt – mint két tojás – a szerző és Lánczi, ugyanis mindketten ugyanazt a közeget képviselik, miközben fel sem tűnik.
Sajnálom, ha megbántottam a szerzőt, de így két diplomával a zsebemben úgy gondolom, hogy egész jól megismertem a hazai értelmiséget és totálisan megértem, hogy miért küldik ki sokan a gyerekeiket a külföldi egyetemekre tanulni.
@humorpalanta: Nem úgy mondják, hogy „Nagykörúton belüli értelmiség”, látszik, hogy kívülálló vagy 🙂
@jotunder: nemtom, nem nevettem. My fault. „A Realista eleve vanásban gondolkozik, a konkrét dolgok megváltoztatásában, vagy éppen ezen konkrét dolgok változásának megakadályozásában.” — írod, szemben az ought-ra hivatkozók (éd. itt: szemüveges libsik) utópisztikus, színtelen-szagtalan és életidegen finomkodásával. Mindenesetre csak a megveszekedett nagy szagos vanásban politizálva, kb. még a törzsközösség szintjén állhatnánk, nem mondom, h nem lehetne gráfokat rajzolni a barlang falára, de azért kényelmetlen volna. Hogy legyek kissé én is stand-upos (bár nekem még annyira sem áll jól).
@humorpalanta:
„Nem igény az, hogy minél szélesebb rétegek megértsék, elég az, ha 10 ismerős megérti az egészet” – ez nagyjából így van.
Ez félig vicc, talán egészen az, de nekem ez egy élmény volt, megérteni, nagy vonalakban Geuss gondolatait, miközben kurvára nem vagyok politikafilozófus. a rendszerváltás idején, diákként egy indianai kisvárosban foglalkoztam utoljára politikafilozófiával, és akkor is félig viccként. Ember, ha az olvasottság, ami nekem van, akkor ez az ország, mármint AZ az ország, megérett a pusztulásra. 🙂
A Nagykörútról annyit, hogy tegnap egy birka fejét szabadítottam ki a legelőn, mert a hülyéje a drótkerítésen keresztül akart legelni, és beszorult nekije. Ez azért nem annyira jellemző a Nagykörút vonzáskörzetére.
@cruickshank: nem tudom, hogy finomkodásnak kellene e nevezni, inkább a valós problémáktól való iszonyodásnak. nem mintha én, személy szerint nem iszonyodnék-e valóságtól, mert, hoppácska jön, van-e nekem szemüvegem, van, vagyok-e én liberális, vagyok, vannak-e kisebb problémáim a tömegdemokráciával, vannak. hm?
@humorpalanta: kerge birka
@cruickshank: nem arról van szó, hogy az „Ought” nem képezheti gondolkodás tárgyát. hanem arról, haha, ezt még én is értem, hogy nem választható el az „Ought” az „Is”-től. a politikában jelen van az „Ought” és az „Is”, a „Fact” és a”Value”, a „Descripitve” és a „Normative”, és törökgábori szóhasználattal élve, nem lehet őket szétszálazni. ráadásul csak azt állítom, hogy valójában számomra, szemüveges liberális számára, valójában otthonosabb az, hogy a politikát nem emeljük ki a valóságból, akkor is, ha személy szerint én irtózóm a valóságtól.
egy nagyon kemény, jellegzetesen magyar példa, az oktatás és az egészségügy kérdése. fontosnak találom ezeket a területeket? nagyon. orbán kőrealizmusa azt jelenti, hogy rájött arra, hogy ezek gyakorlatilag érdektelenek a magyar nép többsége számára. még az egészségügy valamilyen triviális szinten talán, de az oktatás…. ezek magyarországon szemüveges liberális problémák, és úgy is kezelte őket. a pénzügyekre, a gazdaságszerkezet átalakítására koncentrált, és az „acquisitionre”, de tényleg a legpofátlanabb és legkegyetlenebb módon. ezt csak úgy lehet átlátni, megérteni (én nem lennék rá képes, de nem is a szakmám) ha valaki a tényleges politikai cselekvésre és azok okaira koncentrál.
@jotunder: „személy szerint nem iszonyodnék-e a valóságtól”
Valóság nevű nagybátyánk mára zaklató rabszolgatartó lett -nem kedveljük őt.
K…ra el vagyok szomorodva. Sajnos a megértés nem lesz elég, nem is tűnik nagyon hasznosnak se, nem segít.
Hagyjuk a sztendapot másra, engem vigyél fel.
baxod,én nem értek angolul.
magyarul próbálkozok.
@jotunder:
Kapj be egy daedalont, oszt nem hánysz.
Ez van. Orbán reál vagy nem reál, a nép a lényeg, mert azt lehet megvezetni. A nép pedig vevő a polulizmusra. Főként a jobboldalira. Mert a baloldalon még egy rendes polulizmust sem bírtak összehpzni.
Arról meg, hogy az orbánizmusnak vannak-e értékei, nem kell beszélni, mert azon kívül, hogy mit, hol, és mennyiért építettek, majd adtak át többször is, maga a fidesz sem tud másról kommunikálni. Béna, semmitmondó dolgokról beszélnek a szófosók, pedig igen is vannak olyan intézkedések, és eredmények, melyek mentén az ország nagyobb ütemben is fejlődhetne, de ezt magiuk sem látják. Mert nem értenek hozzá. Aki ért hozzá, az hallgat, mert neki nem érdeke, hogy a fidesz rendszerét az előző kormánynok ténykedésével komolyan összehasonlítsa. Persze el is kéne olvasni ehhez sok régi, és sok mostani jogszabályt, de ez akkora feladat, hogy majd csak a történészek fogják tundi átlátni úgy 30 év múlva. Kb. úgy, mint ahogy most látják át a kádárizmust, főleg a Mariska néniék.
@jotunder: Na jó, még mindig nem értem. Ha most épp szabad Orbánozni… akkor azt kérdezem: minek kell a gazemberségnek, bűnözésnek külön hátteret festeni, ha épp a politika területén üti fel a fejét? A mezei csaló is lyukat beszél a hasadba, a civil tolvaj is besurran meg kisurran és viszi a gyógyszerre meg egyetemre félretett pénzt és így tovább. Hol kerekedik ebből ki egy külön filozófiai ágazat?
Talán az lehet a baj, hogy a posztban említett realistával a szemüveges liberális áll szemben. Legalábbis nem egyedül. Ott áll mellette a sétapálcás konzervatív és a micisapkás szocdem is, a sarlókalapácsos komcsi és a bricseszes náci is. (adott esetben a sétapálcás baloldali anarchista is). Mindazok, akiknek elvei és értékei vannak állnak szemben az elvtelen de rém praktikus realistával akit ilyen elméleti bohóságok nem zavarnak miközben rém reálisan lop.
Nem érdekli az absztakt demokrácia, a nép java, a hagyományok vagy a faj tisztaságának megőrzése, őt a hatalom megtartása és leginkább a javak megszerzése érdekli.
Ezért aztán vigyn sasszézik a kiszből a liberális internacionálén át a a néppártig, sőt ha kell tovább is, mindaddíg, amíg ez segíti realista céljainak megvalósítását.
Ezért sánta minden vita itt, ami a szemüveges liberálisokat próbálja a Realistával szemben elemezni, mert nem ott van a valós szembenállás.
@ámbátor: Talán az lehet a baj, hogy a posztban említett realistával NEM a szemüveges liberális áll szemben.
Míg olvasom – és időnként jót derülök – azon gondolkodom, hogy kinek is íródnak ezek a magasröptű posztok… Mintha az ELTE bölcsészkari elitjének szűk körű krémje lenne a megcélzott olvasótáborocska.
Ilyen aggyal – és némi empátiával az átlagemberek, az úgynevezett nép iránt – akár tömegek szemének felnyitásával is lehetne foglalatoskodni a köldöknézegetésből történő időnkénti morózus felpillantgatások helyett… 😉
Hajrá! 🙂
@Frady Endre: Jótündér a saját démonjaival harcol.
@humorpalanta:
“ Nem érdekli, hogy az olvasó 100%-osan felfogja és megértse, hogy mit is akar mondani, ”
Pontosan!
De miért is kéne, hogy érdekelje?
Vedd úgy, hogy egy hatást/érzést/élményt/whatever akar megmutatni, ami aztán belőled is kivált egy hatást/érzést/élményt/whatever.
Képzeld el, hogy egy nonfiguratív festményt látsz, amelynek nem tudod a címét, és nem ismered az alkotóját sem, de ha akarod, ha nem, a színek és formák befolyásolnak, érzést, netán gondolatot ébresztenek, – ami akár zavaró, vagy ellenszenves is lehet, de mindenképpen van, – és ez (talán nem) teljesen független attól, hogy a művész valóban akart-e közölni valamit, és ha igen, akkor mi is lehetett az.
Most erre nem sikerült ráhangolódnod, de a hatás mégiscsak elért, ahogy látom!
🙂
Mindeközben lehet inni azt a másik sört, ha már… Egy Stevnsbær épp illene hozzá.
@balmoral: Nem lehetsz komoly ember, ha ez a véleményed. Minden tekintetben szükség volt a falra. Fizikailag is, és szimbolikusan is. A gyakorlati jelentősége ma i smindennapos. Gondolj arra a napi jelentésre: „Ma x számú, magukat okmányokkal igazolni nem tudó személyt tartózatott fel a rendőrség, miután megállapították, hogy nen tudták jogszerűen igazolni Magyarországi tartőzkodásukat, a hatóság _visszakísérte őket a kerítés túloldalára_.
Ha nem lenne a kerítés, ezek mind itt ragadtak volna Magyarországon, hiszen a „zöldhatáron” nem lehet őket átkísérni szerb területre, ha meg a hivatalos határátkelő helyen akarnák őket „kitoloncolni”, akkor a szerbeknek hivatalosan fogadni kellene őket. De a fal miatt csak átlökik őket a falon lévő ajtón, és kész. fal nélkül sem gyakorlatilag, sem jogilag nem lenne ilyen egyszerű a nap-heti „adag” visszazsuppolása.
Én a filozófiai-politikaelméleti vitákba nme szólok bele, mert villamosmérnökként nem az én küzdőterem. De azért az elméleti karcdvillantások közepette ne tessék már sületlenségeket leírni.
én egyelőre annyit értek ebből az egészből, hogy itten az a nagy felfedezés, hogy erősebb kutya baszik. főleg, ha és sikerrel szétkúrja azokat az intézményi és gondolati struktúrákat, melyeket épp a célból gürcöltek, küszködtek, harcoltak össze vért pisálva az előd nemzedékek, hogy az erősebb kutya ne basszon kényére kedvére.
ami azt illeti a modern geciknek a tömegmanipuláció elképesztő arzenálja áll rendelkezésükre, hogy az elődök bizalmon, szabálykövetésen és kooperáción alapuló szegényes fegyvertárát kacagva megkerüljék. a modern geci, hogy biztosra menjen, hosszú ideig mimikrit ölt, nem fölszámolja az intézményi és gondolati struktúrákat, hanem behelyettesíti egy megbabráltal, sokszor egy kiterjedt semmivel. hogy geuss előtt főt hajtsak, ő pl. a filozófia megközelítés teljes hiányát öltözeti föl rengeteg szóval filozófiai megközelítésnek. de hogy a főkipcsák előtt is főt hajtsak, sorolhatók a sorban megbabrált intézmények a parlementtől az alkotmányőrségig, a behelyettesített gondolati építmények a tudománytól a jogig, a szabadságig, a szeretetig.
a modern geci megközelítése virális. behatol, és átprogramozza sajátmaga sokszorozására az intézményeket, gondolatokat. ahol az elején, mikor még lehetett és sokkal könnyebb lett volna, nem álltak ellen, nem védekeztek (bérrettegők, hahaha), ott a gecivírus elszabadul, a kései védekezést már a saját megbabrált intézményei verik szarrá.
másfelől nyilván minden politikusnak számolnia kell a reális erőviszonyokkal, lehetőségekkel. ha nem ezt teszi megbukik. funkcionáló politikusok közt nem ebben van a fő különbség. szerintem nem tudunk eltekinteni attól a néhány dimenziótól, amit elődeink nyomán a politikai tettek (bizony azt nézzük, amit tesz) értékelésekor figyelembe veszünk merkel pl. politikai realista, és mondjuk kereszténydemokrata. a főkipcsák meg politikai realista, és egy geci.
@Vén motoros: Hallottál már a vasfüggönyről?
@Frady Endre:
B+!
Pont szemet nyitogat, és te is egyike vagy a nyitogatóknak. Csak nem látjátok szümtükkel. Pedig az orrotok előtt van.
@Vén motoros:
Egy baja van ennek a kerítéses témának. A kerítés külső oldalán ott a szerb határ. Nem véletlenül jöhetnek a szerbek szabadon, annak ellenére, hogy ott dúl a vírus. Ez az ára annak, hogy akit kicsuknak a portáról, az ha akar maradhat ott is, vagy mehet a szerbekhez.
DE! Ha az únió belveszi a szerbeket, akkor a kerítés már idejét múlt lesz.
@Vén motoros: Igazad van, nem vagyok komoly ember. Te meg nem vagy okos.
@látjátok feleim szümtükkel: Talán azért nem látom, mert az orrom előtt van. Sajnos csak távolba látok jól. Pár száz méterről elolvasom egy kocsi rendszámát, pár centiről nem… 😉
Egy olyan lábszagú országban, ahol a stand-up ficsúrok trágárságokkal nevettetnek, ahol elég annyit böffenteni, hogy migráncs és rezsicsökkentés, oszt’ máris megvan a kétharmad, ott ez a holt nyelvei szójátékokkal operáló elefántcsonttornyos entellektüel cizella ritkán okoz metamorfózisos katarzist. 🙂
@Rodney_2: Ja, akkor mi csak lelátói megfigyelők vagyunk? Betanítandó pszichiáter gyakornokok? Biodíszletmunkásosztály? 🙂
@balmoral:
Van benne valami, mert a saját fejében nem világít az izzó.
@Frady Endre:
Látószervi bajokat nem gyógyítok, annak „gyára” van. Forduljon kelmed bizalommal ez ügyben Kásler nertárshpz! Bár halkan megejegyzem, edddig nem sikerült neki elég szakorvost csinálni. Ha az egyik elmegy szabira, a másikhoz szinte lehetetlen bejutni.
Most olvastam végig a posztot a hozzászólásokkal együtt, és öléggé becsípődött, ahogy JT – a poszt elején fityegő disclaimer ellenére – két lábbal beleszállt Gargoyle kollégába, miszerint fogalma nincs arról, hogy mit beszél. Hát pont hogy a fogalmatlanság nem Gargoyle kolléga oldalán van. Először is nem mindegy, hogy a deskriptív vagy a normatív etika talaján állva filozofálunk. A deskriptív etika azt akarja leírni, ami _van_, ahogy egy adott társadalom létezik és működik. A normatív etika azzal foglalkozik, hogy minek _kellene_ lennie ahhoz, hogy szebben-jobban-boldogabban élhessünk. A normatív etikának külön részterülete az alkalmazott etika, aminek pont az a célkitűzése, hogy az elméleti etikában megjelenő _valamelyik_ irányzatot a gyakorlat nyelvére (a „vanás”-ra) fordítsa le egy adott szakterületen, a politikában, az egészségügyben vagy a közgazdaságtanban, hogy szebben-jobban-boldogabban, lásd mint fenn. És mondom, _valamelyik_ irányzatot. A JT kommentjeiben irányadónak tekintett Kant csak egy a sok hang közül, történetesen deontológus, aki azt vallja, hogy a morális szabályokat gyakorlati cselekvésünk során nem szabad megszegni, a szabályokat be kell tartani, csak mert vannak. Aztán jéééééé, vannak az utilitarizmus hívei, akik azt mondják, hogy úgy kell cselekedni, hogy azzal a lehető legtöbb embernek a lehető legtöbb jót generáljuk. És jééééé, a „fel kellene-e adnunk legjobb barátunkat a pszichopata náci gyilkosnak” dilemmára (az eredeti példázatban egyébként az a bizonyos barát az üldözött politikai ellenzék vezetője…) egy tett-utilitarista a JT által egyedül elfogadhatónak tartott kanti válaszhoz képest azt fogja mondani, hogy ha ezzel több ember életét tudom megmenteni (mert a náci gyilkos be fogja érni a legjobb barátunk meggyilkolásával és nem fog pölö minket és egész családunkat, valamint a komplett bérház lakóit bosszúból kiirtani, ha letagadjuk az ellenzék vezetőjének hollétét), akkor igenis elfogadható a barátunk feladása.
Geuss egy a millió filozófus közül, aki az évszázadok során gondolt valamit a politika és az etika kapcsolatáról. Vannak, akik azt gondolják, hogy az etikának van helye a politikában, és alapvetően vagy a deontológiai, vagy a konzekvencionalista irányzat értékeit próbálják meg tetten érni a gyakorlatban, vagy esetleg ennek a két fő etikai irányzatnak (vagy további irányzatoknak, pl. az erényetikának) a keverékei mentén próbálják értelmezni a történéseket (ld. deskriptív etika), vagy ezeket az értékeket próbálják meg számonkérni a politikusokon (ld. normatív etika). Vannak, akik azt mondják, hogy a politika és az etika két külön világ. Geuss történetesen azt vallja, hogy az „ethics first” hozzáállás a szobafilozófusok hozzáállása, az élet másképp működik – és szerinte Kant és Rawls is szobafilozófusok, akik nem tudják, hogy működik a valóság, mivelhogy etikai értékeket keresni a politikában, az kérem a tyúkmellű értelmiség szépelgése. Macchiavelli már évszázadokkal korábban mondott valami ehhez hasonlót. Mondhatni ő volt az első politikai realista, sagen Sie schon.
Olyan ez az egész, mintha JT tegnap fedezte volna fel – mondjuk – Leonardo művészetét, és a neofiták buzgóságával ma kinyilatkoztatná, hogy van Leonardo és ezzel kész, mindent Leonardo szemszögéből kell nézni, tehát mondjuk Kandinszkij nem festőművész (vagy legalábbis szobafilozófus/szobafestő), mert hol van a műveiben a reneszánsz perspektíva és a leonardói couleur.
Lánczit idevenni és „megérteni” akarni meg olyan, mintha a spanyol Moncsicsi-Jézust „restauráló” vénasszony művészi hitvallását akarnánk Leonardo révén megérteni.
Szerintem.
@incze: Orbán és bandája nem igazán tud mit kezdeni semmivel.
Én csak azt látom, hogy démonokkal hadakozik, de hiába. A kutya ugat, a karaván meg halad.
Az információ megállíthatatlanul árad, és Orbánék meg homokvárat építgetnek minden hullám után, hol itt, hol meg ott.
Nem képesek még a saját hídfőállásaikat sem fönntartani. Minden átalakítás után jön egy következő.
A komcsik ezt az átalakítást az ötvenes években sokkal masszívabbra csinálták.
A fideszesek egyrészt nagyon kevesen vannak. Egy kis zárt csoportocska.
Másrészt egy teljesen képlékeny társadalomból akarnak várat építeni. Ami ugye….
Kicsúszik a kezeik közül.
Annyira reménytelen ez a hadakozásuk, hogy ha nem a csatazaj kedvéért csinálják, akkor azt mondanám, kudarcos.
Visszalépnek hol itt, hol ott, de az nem építmény, csak egy bontás.
Ráadásus népszerűtlenek is.
A fideszesség nem menő.
Mindig a bizonyítványt kell magyarázni.
A bolondoktól kell elhatárolódni.
A saját identitást kell építgetni.
Kapaszkodókat keresni.
Míg vidám ellenzékiek bárkit bárhol lehülyéznek, a fideszesnek kussolni kell, mint sülthal és alakoskodni, miközben nem tudja sosem biztosan, hogy merről fúj a szél.
Életben maradni és életben tartani a kört, ahol lábukat megvetették, miközben kívül-belül bontják a falakat.
Ezzel a képzavarral be is fejezem.
Jótündérrel egyetértek. Nem kéne a blogot politikai síkra helyezni, mert rossz vége lesz. Tessék szépen elolvasni azt a Mandinert és a többit. Kommentelni és nem nyafogni.
Aki jobban tudja, hogy hogyan kell tíz évig blogolni, az nézze meg hány blog nyiffant ki 2009 óta.
Ez itt nem az ellenzék. Azt tessék máshol felépíteni. Odatotyogni és munkálkodni.
Hadd maradjon ez egy blog. Oké ?
@MadMary: Rawls szinte bizonyosan ölt embert, ami erősen megkülönbözteti a szobatudóstól. Egész életén nyomott hagyott. Én nem hiszem, hogy van nálam szobább tudós, csak azt, hogy a hatalmi cselekvések oka tipikusan nem tisztán etikai jellegű, tehát az a megközelítés, ami a hatalom mibenlétét próbálja megérteni, legalábbis nehezen elkerülhető, különösen Magyarországon.
A cél Lánczi megértése. Nem azért, hogy tanuljak tőle valamit, hanem az, hogy tanuljak róla és általa az orbánista értelmiségről.
@MadMary: „mintha JT tegnap fedezte volna fel”
Én mondjuk egyáltalán nem vagyok az ellen, hogy alapkérdéseket rágjunk át újra. De az a részlet zavar, amikor teljesen valid érvek vannak elzavarva azzal, hogy nem tartoznak a tárgyhoz, miközben a lerágott csonton is ott vannak azok a fognyomok. Ki lehet még új dolgokat is hozni ilyenekből, szerintem is, de nem úgy, hogy ignoráljuk ezeket, hanem csak ha integrálni tudjuk.
@mafi mushkila:
Igazad van. A csontot lehet rágni annak velejéig. Is.
Mellesleg ha megszavazza a fidesz az únió költségvetésének kötelező vétóját, akkor Orbán kénytelen lesz ellejteni a pávatáncot.;D
@jotunder: Ha majd megértetted Lánczit, csak jelentsd be, de nehogy elmagyarázd! Valószínűleg sokan vagyunk, akik egyáltalán nem akarjuk őt megérteni. (Erről jut eszembe, hogy gyerekkoromban Bartók a rendszer által preferált zeneszerző volt, az iskolai tankönyvünkben is a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjének titulálták – szerintem is az -, gyakran játszották a műveit rádióban, hangversenyeken, a lemezkiadó megjelentette összes műveit, az emberek körében viszont nem vált igazán népszerűvé, és ezt azzal a mondattal indokolták, hogy „Nem értem Bartókot.” Én erre mindig azt válaszoltam, hogy nem kell őt, vagy a zenéjét érteni, elég a hallgatását élvezni. Zárójel bezárva.) Én élvezni akarom Lánczit, nem megérteni.
@kemény keleti kommentelő: öröm téged olvasni. Ha semmi mást nem olvasnék, már bontanám a pezsegöt, megbukott a rendszer, Orbán már a helikoptere fele szalad a vietnami papucskájában.
Amúgy a franctuggya, nekem úgy tűnik, hogy a liberalizmus egyik fő komponense, a „lehetőleg mindenkit annyira hagyjunk békén, amennyire csak lehet” is a Vanásból indul ki, miszerint lehet, hogy valamiben kurvára tévedünk. És hogyha nem forgatjuk föl rohadtul mindenki életét teljesen, csupán abból a fölhorgadásból, hogy nekünk amúgy Igazunk Van, akkor praktikusan kevesebb kárt csinálunk akkor, ha mégse volt Annyira Rohadtul Igazunk.
(Márpedig nekünk ought kéne, hogy igazunk legyen ugyebár, csakhát reálisan időnként meg mégsincs. Ilyenformán a fönt vázolt Realista az igazából inkább Egoista (Porcelánboltista, stb.), és aki tényleg Realista, az meg a Szemüveges Liberális.)
@látjátok feleim szümtükkel: Szerintem sértö bizalmatlanság a fidesz részéröl, hogy gúzsba kötik Európa, (mit Európa, az egész világ) legkiválóbb tárgyalóját.
Tán nem hiszik, hogy effajta hatjrozat nélkül is zsebre teszi a brüsszeli bürökratákat és kitárgyalja nekünk a kánaánt?