Azt a fehér istenit neki! (Indulatposzt)
Eredeti szerző: szempontpuska
Több, mint 20 éves aranyszabály: kutyás, delfines és csimpánzos filmet nem nézünk meg! Tegnap óta már mundruczósat sem.
Aki valamilyen fatális véletlen folytán belefutott már a Beethoven kutyafilmekbe, esetleg elromlott a távirányítója miközben a TV2-n a Kutyám Jerry Lee-t adták, vagy betévedt Clint Eastwood (akit egyébként imádok) jutalomjátékába egy csimpánzzal („Miből gondolja, hogy egy középkorú színész, aki csimpánzokkal játszott együtt, hogy lehet jövője a politikában?” — Ronald Reagan 1986), annak pontosan tudnia kell, miért óvakodjunk az ilyesmiktől.
Azt hiszem (vagyis hittem), hogy most teljes joggal teszek kivételt egy magyar művészfilmmel, amelyért rajongott a kritika és imádta Cannes. Nyilván a hosszú, elnyújtott, vágás nélküli 40 perces svenkek magyar virtuóza (lásd: Delta) nem azért látott neki a filmnek, hogy a vakációzó unokákkal és nagymamáikkal kiüsse a Transformers XXXIV-et a nyári blockbuster moviek listájáról. Ehhez képest..
Amit a valami teljesen újszerűre készülő magyar néző kap, az egy butácskán feldolgozott, penetráns kliséhalmaz alsómucsa-röcsögei feldolgozásban. Nem akarom ám én bántani a rendezőt!
Pedig fogom.
Sosem értettem, miért próbálkoznak reménytelenül emberi tulajdonságokkal felhalmozni állatokat, amikor ez még senkinek nem sikerült. Mert nem sikerülhetett. A Fehér Isten első 20 perce után azt gondoltam, hogy a Lassie hazatér megizélte a Harcosok klubját, és ebből jött létre az új alkotás. Aztán ahogy haladt előre az ún. cselekmény a maga rettenetesen bárgyú és kiszámítható útján, rá kellett jönnöm, hogy amit látok, az nem egy átgondolatlan egyéjszakás kalandnak, hanem tucatfilmek részeg orgiájának a nem kívánt terhessége, amit a tisztelt mozinézőnek kell majd kihordania.
A rendező az iménti vezérfonalat lassan felfűzi a León, a profi történetére, ahol az elhidegült világban magára maradt Matilda próbál fennmaradni a kutyákkal és harcosokkal. Helyesebben: kutyaharcosokkal.
A magyar Matilda karakterét Psotta Zsófia testesíti meg, akinek szövegkönyve kimerül a „Hagen! Hagen!” illetve az „Apa! Apa!” mondatok kiabálásában. Amit ezen kívül mond, azt nem tudni, hogy szándékosan-e, vagy azért, mert beszédhibás, de nem lehet érteni, mert ugyan apja (Zsótér Sándor) már a második jelenetben kiköpteti vele a rágót, mégis az egész filmben úgy artikulál, mint aki betolt az arcába egy egész doboz csemege rágógumigolyót.
Matilda (aki ebben a filmben szobanövény helyett… wow!… egy trombitával mászkálja végig a helyszíneket) kalandjai után azonban Hollywood és a világ filmtermésének valamennyi agyonhasznált, elsütött, lejáratott, kifáradt kliséje szép rendezett sorban elvonul előttünk a filmvásznon.
Nincs olyan jelenet, fordulat vagy szituáció, amelyről 5 perc gondolkodás után meg ne tudnám mondani, melyik filmből schmittelte ki azt Mundruczó. Ez egy patchwork. A Kaptár, a Madarak vagy bármelyik amerikai bosszúfilm közhelyes áthallásai után sajnos már hangosan fel kellett röhögnöm, amikor a Lánchíd alagútban lőállásba helyezkedő rohamrendőrök a lázadó majmok (bolygója) helyett támadó kóbor kutyák falkájára nyitnak sortüzet.
A katarzis és a nagy érzelmi fordulat is olyanra sikerült a filmben, mint amikor egy színész a következő haknijáról már késésben van, de azért még gyorsan elhadarja az utolsó poént a taktaharkányi művelődési ház nyugdíjasklubjában. Minden bajok kiváltója és okozója, a Zsótér Sándor által megformált apafigura kibékülése lányával olyan rosszul semmilyenre sikerült, hogy hozzá képest még Darth Vader is Shakespeare-i figura volt, miután lehajította a Birodalom császárát a paksi atomerőmű frissen átadott 2-es blokkjába.
És akkor még jönnek a gonosz sintérek (pfúúj) akik francia rendőrfilmekből kiollózott rajtaütés dramaturgiájával, támadó V alakban leparkoló és szirénázó (!) kocsikkal csapnak le az Erzsébet híd lábánál botorkáló két kis korcsra. Amikor pedig a kettes számú, lelketlen sintér egy lövéssel megsebzi Fifit, majd a földön fekvő kutyulit egy puskával (puskával b@zmeg!!!) kegyetlenül kivégzi, nos azon a ponton már kiesett a baseballütő a kezemből.
Talán a Buhera-mátrix bemutató előtti vetítésén (értsd: nem fizettem érte) feszengtem utoljára ilyen kínosan, de Kálomista Gábort sem akarom bántani, elvégre lehet, hogy még finanszírozná a Vincentet a Zuhanórepülést meg imádtam (pedig kolosszális pénzügyi bukta volt).
Azért annyit még egy magyar filmtől is el lehet várni, hogy a Fehér Kereszt — vagy én nem tudom mi — útján legalább két egyforma ebet találjanak egyetlen szerepre, mert egy koreai akciófilmben nehezebb megkülönböztetni a jófiút a rosszfiútól, mint amikor Hagennek hol barna-, hol pedig fekete szőrű a háta. Hogy a viadalon a paradicsommal összekent két kutya milyen aranyosan elbirkózik, azt itt most hagyjuk, de a legyezőalakban zenét hallgató falka mögött már felsejlik Walt Disney szelleme.
Jótanács! Ha bemész a filmre, feltétlenül a sor szélére és valahová a kijárat közelébe kérd a jegyet! Mundruczó Fehér Istene ugyanis este hétkor kezdődött, és amikor 2 óra múlva az órámra néztem, még mindig csak negyed nyolc volt.
Talán lejött már, hogy nem voltam egy nagy Mundruczó-filmrajongó, de előítélettel sem viseltettem iránta — tegnap estig.
Valljuk be Kornél, ez a film most nem sikerült! Nem tudom mi következik.
Talán jövőre megpróbálja ugyanezt — cicákkal.
@zsazsu4: Nagyon meglepődsz ha azt mondom, hogy ez egy kritikán aluli filmkritika?
@nandras01:
Baraka!
Hmmmm?
Nem, nem lepődöm meg Báron úr.
🙂
@zsazsu4: Miért, Báron nem szereti Mundruczót? Ezen nem csodálkoznék.
Őszintén szólva, azt gondolom, hogy a klasszikus magyar filmkritiikának is voltak „lila” vadhajtásai – olvastam sok olyat. Néha olyan elszállt hülyeségeket írtak, hogy az egésznek se füle se farka nem volt. De azért egy filmkritikából valamennyire mindig kiérződik a mögöttes tudás. Hiszen arra épül, csak abból tud merítkezni az írója. Kurva sok megnézett filmmel a háta mögött (ez a gyakorlat), és nagyszerű elméleti-esztétikai felkészültséggel. És ha ezek megvannak, akkor lehet rittyenteni.
Vagy pedig: Lehet rittyenteni felvállaltan szubjektív, bátor, „sosem volt”, formabontó, szabályszegő kritikát is. Megvallom, az olyasmi nekem még jobban is tetszik, mint a mégoly szakmai kritika.
Azonban a szóban forgó kritika, sem ilyen, sem olyan nem volt. Hanem egyszerűen csak egy gyenge kritika volt.
@ipartelep: Fogalmam sincs, hogy szereti-e. Csak vicceltem, mert tőle szoktam olyan filmkritikákat olvasni – ha van türelmem hozzá- mint amit tegnap rittyentettél ide te. 🙂
Szerinted gyenge volt ez a kritika. Ok.
@zsazsu4: „Gondolatból, tehetségből, érzésekből, csupa kiszámíthatatlan belső erőből áll össze, teljes egésszé. Kit érdekel, hogy Disney milyen kutyafilmet csinált és hogy Hitchcock Madarak című remeke, Lassie vagy a Majmok bolygólya jut valakinek az eszébe Mundruczó szépséges és döbbenetes filmje láttán.”
Dzsízisz!
Ha nem júli 12-én írta volna, akkor nem lenne módja annak, hogy elhiggyem, az én posztomat olvasta Bársony Éva. Így viszont nekem kell magyarázkodnom, hogy istenuccse most látom először az Ő írását. Szinte az összes klisét felsorolja, ami a poszt írásakor eszembe jutott (A Disneyt már csak reggel, az élesítés előtt illesztettem be)
Még szerencse, hogy a Kaptár-t kihagyta, így nekem is maradt valami eredeti gondolat, a Fehér Agyart meg már csak a kommentelés hozta ki belőlem.
Ps. A film csak egy módon lehetett volna elviselhetetlenebb számomra (ezt is kifelejtettem a posztból), ha a Magyar Rapszódia helyett valami Gershwint játszanak benne…
Asszem az előbb eltoltam a linket, itt a jó:
nepszava.hu/cikk/1023621-korcs-korcs-vilag
@szempontpuska: @zsazsu4: a helyes link:
nepszava.hu/cikk/1023621-azt-a-feher-istenit-neki-indulatposzt
@dr Brcskzf Gröőő: Erre az URL-re tud valaki értelmes magyarázatot adni?
@szempontpuska: talán Kettes.
@ipartelep: oké, ebből a szempontból teljesen igazad van. de még mindig azt nem értem, hogy mi értelme van hosszú, elemző írásokat közzétenni egy olyan film kapcsán, amit nem láttál.
@szempontpuska:
nepszava.hu/cikk/1023621-arra-gondolsz-hogy-es-ezt-most-igy-hogy
🙂
@rainy day woman: ti szórakoztok velem!
🙂
@Nelson.: Még mindig itt tartasz? 😉
Hát, a legrelevánsabb, legstílusosabb válasz most már a „csak” lenne, de tényleg nem akarlak megbántani. Itt most el kellene magyaráznom, hogy ez a fórumozás egy ilyen dolog. Befolyásolja az ember kedve, ideje, pillanatnyi diszpozíciói, jelleme, stb. Elmondtam azt is, hogy nem annyira a _filmről_, hanem sokkal inkább a filmek elemzéséről írtam. A konkrét, összefoglaló tartalma az írásomnak az volt, hogy hogyan lehet úgy is értékelni egy filmet, ha nem láttuk azt. Milyen egyéb információkra támaszkodhatunk ilyenkor.
És hogy ennek mi volt az értelme? Ki számára? Bevallom, nekem (számomra) a leggyakrabban az az értelme a hozzászólásaimnak, hogy az írásuk alatt kénytelen vagyok formába önteni, az előtt még kezdetlegesebb alakban létező gondolataimat. És ezáltal magamban is tisztába teszem az adott kérdést. Különben meg – ha nem írnék róla – nem gondolnám tovább, nem foglalkoznék vele – hiszen amúgy nem is valami érdekes téma.
És hogy másnak miért lehet, vagy nem lehet ez érdekes… Ki ki döntse el. Ez az itteni közönség nem túl érzékeny (hogy így mondjam) a mély, kifinomultabb elemzésekre, és ez nem is nagy csoda, hiszen egy főleg politikai témájú blogon már az is nagy szó, ha nem fulladnak bele a pár soros, unalomig látott sztereotípiákba. (Többnyire belefulladnak). Egy ilyen helyen a kicsivel is hosszabb kifejtő elemzést nem hogy nem értik, el sem tudják olvasni, direkt zavarja őket. Volt is tegnap két ilyen jellegű beszólás is. Tehát számukra semmi értelme nincs az ilyen írásoknak.
És még az a szerencse, hogy ez engem egyáltalán nem zavar. 😉
@szempontpuska: öőő kezdte!
Nekem csak választanom kellett az összeesküvés-elmélet és a technikai manipuláció lehetősége között, és az utóbbinak jártam utána 🙂 Érdekes, hogy tényleg miket lehet, meg hogy esetleg már mennyi mindent benyaltam, amit nem kellett volna. Voltak kifejezetten ilyen hírek, hogy fúúú nézd már, mit bennhagytak az url-ben.
http://www.webconfs.com/htaccess-redirect-generator.php