Azt a fehér istenit neki! (Indulatposzt)
Eredeti szerző: szempontpuska
Több, mint 20 éves aranyszabály: kutyás, delfines és csimpánzos filmet nem nézünk meg! Tegnap óta már mundruczósat sem.
Aki valamilyen fatális véletlen folytán belefutott már a Beethoven kutyafilmekbe, esetleg elromlott a távirányítója miközben a TV2-n a Kutyám Jerry Lee-t adták, vagy betévedt Clint Eastwood (akit egyébként imádok) jutalomjátékába egy csimpánzzal („Miből gondolja, hogy egy középkorú színész, aki csimpánzokkal játszott együtt, hogy lehet jövője a politikában?” — Ronald Reagan 1986), annak pontosan tudnia kell, miért óvakodjunk az ilyesmiktől.
Azt hiszem (vagyis hittem), hogy most teljes joggal teszek kivételt egy magyar művészfilmmel, amelyért rajongott a kritika és imádta Cannes. Nyilván a hosszú, elnyújtott, vágás nélküli 40 perces svenkek magyar virtuóza (lásd: Delta) nem azért látott neki a filmnek, hogy a vakációzó unokákkal és nagymamáikkal kiüsse a Transformers XXXIV-et a nyári blockbuster moviek listájáról. Ehhez képest..
Amit a valami teljesen újszerűre készülő magyar néző kap, az egy butácskán feldolgozott, penetráns kliséhalmaz alsómucsa-röcsögei feldolgozásban. Nem akarom ám én bántani a rendezőt!
Pedig fogom.
Sosem értettem, miért próbálkoznak reménytelenül emberi tulajdonságokkal felhalmozni állatokat, amikor ez még senkinek nem sikerült. Mert nem sikerülhetett. A Fehér Isten első 20 perce után azt gondoltam, hogy a Lassie hazatér megizélte a Harcosok klubját, és ebből jött létre az új alkotás. Aztán ahogy haladt előre az ún. cselekmény a maga rettenetesen bárgyú és kiszámítható útján, rá kellett jönnöm, hogy amit látok, az nem egy átgondolatlan egyéjszakás kalandnak, hanem tucatfilmek részeg orgiájának a nem kívánt terhessége, amit a tisztelt mozinézőnek kell majd kihordania.
A rendező az iménti vezérfonalat lassan felfűzi a León, a profi történetére, ahol az elhidegült világban magára maradt Matilda próbál fennmaradni a kutyákkal és harcosokkal. Helyesebben: kutyaharcosokkal.
A magyar Matilda karakterét Psotta Zsófia testesíti meg, akinek szövegkönyve kimerül a „Hagen! Hagen!” illetve az „Apa! Apa!” mondatok kiabálásában. Amit ezen kívül mond, azt nem tudni, hogy szándékosan-e, vagy azért, mert beszédhibás, de nem lehet érteni, mert ugyan apja (Zsótér Sándor) már a második jelenetben kiköpteti vele a rágót, mégis az egész filmben úgy artikulál, mint aki betolt az arcába egy egész doboz csemege rágógumigolyót.
Matilda (aki ebben a filmben szobanövény helyett… wow!… egy trombitával mászkálja végig a helyszíneket) kalandjai után azonban Hollywood és a világ filmtermésének valamennyi agyonhasznált, elsütött, lejáratott, kifáradt kliséje szép rendezett sorban elvonul előttünk a filmvásznon.
Nincs olyan jelenet, fordulat vagy szituáció, amelyről 5 perc gondolkodás után meg ne tudnám mondani, melyik filmből schmittelte ki azt Mundruczó. Ez egy patchwork. A Kaptár, a Madarak vagy bármelyik amerikai bosszúfilm közhelyes áthallásai után sajnos már hangosan fel kellett röhögnöm, amikor a Lánchíd alagútban lőállásba helyezkedő rohamrendőrök a lázadó majmok (bolygója) helyett támadó kóbor kutyák falkájára nyitnak sortüzet.
A katarzis és a nagy érzelmi fordulat is olyanra sikerült a filmben, mint amikor egy színész a következő haknijáról már késésben van, de azért még gyorsan elhadarja az utolsó poént a taktaharkányi művelődési ház nyugdíjasklubjában. Minden bajok kiváltója és okozója, a Zsótér Sándor által megformált apafigura kibékülése lányával olyan rosszul semmilyenre sikerült, hogy hozzá képest még Darth Vader is Shakespeare-i figura volt, miután lehajította a Birodalom császárát a paksi atomerőmű frissen átadott 2-es blokkjába.
És akkor még jönnek a gonosz sintérek (pfúúj) akik francia rendőrfilmekből kiollózott rajtaütés dramaturgiájával, támadó V alakban leparkoló és szirénázó (!) kocsikkal csapnak le az Erzsébet híd lábánál botorkáló két kis korcsra. Amikor pedig a kettes számú, lelketlen sintér egy lövéssel megsebzi Fifit, majd a földön fekvő kutyulit egy puskával (puskával b@zmeg!!!) kegyetlenül kivégzi, nos azon a ponton már kiesett a baseballütő a kezemből.
Talán a Buhera-mátrix bemutató előtti vetítésén (értsd: nem fizettem érte) feszengtem utoljára ilyen kínosan, de Kálomista Gábort sem akarom bántani, elvégre lehet, hogy még finanszírozná a Vincentet a Zuhanórepülést meg imádtam (pedig kolosszális pénzügyi bukta volt).
Azért annyit még egy magyar filmtől is el lehet várni, hogy a Fehér Kereszt — vagy én nem tudom mi — útján legalább két egyforma ebet találjanak egyetlen szerepre, mert egy koreai akciófilmben nehezebb megkülönböztetni a jófiút a rosszfiútól, mint amikor Hagennek hol barna-, hol pedig fekete szőrű a háta. Hogy a viadalon a paradicsommal összekent két kutya milyen aranyosan elbirkózik, azt itt most hagyjuk, de a legyezőalakban zenét hallgató falka mögött már felsejlik Walt Disney szelleme.
Jótanács! Ha bemész a filmre, feltétlenül a sor szélére és valahová a kijárat közelébe kérd a jegyet! Mundruczó Fehér Istene ugyanis este hétkor kezdődött, és amikor 2 óra múlva az órámra néztem, még mindig csak negyed nyolc volt.
Talán lejött már, hogy nem voltam egy nagy Mundruczó-filmrajongó, de előítélettel sem viseltettem iránta — tegnap estig.
Valljuk be Kornél, ez a film most nem sikerült! Nem tudom mi következik.
Talán jövőre megpróbálja ugyanezt — cicákkal.
Hát … terveztem megnézni.
Asszem, nem fogom.
🙁
@Evezős: lesz itt még ellenvélemény. Csőstől!
Ha tippelhetek érvkészletre:
– nem értettem meg a szimbolikáját
– ez egy fikció
– dehát gyönyörűen volt fotózva
stb
„Talán jövőre megpróbálja ugyanezt – cicákkal.”
Sőt, már meg is jelent:
http://www.youtube.com/watch?v=J—aiyznGQ&feature=kp
@szempontpuska:
Kb. én is úgy viszonyulok az állatos filmekhez, mint te (+én nem hiszem, hogy állatoknak jó érzés és kellemes olyasmit csinálni, ami egyébként marhára nem része az életmódjuknak [filmezés], ezért pl. normál cirkuszba sem megyek soha, mert nem szeretem végiggondolni, hogyan idomították be a számra!), de ezt tényleg felmagasztalták, hát gondoltam, üsse kavics.
Milyen szimbolikáját? Hogy azt gondolta, kaszál egyet és ezért innen-onnan összelopkodott kliséket?
(Tegnap megnéztem itthon Clint Eastwood – ha már pont őt emlegetted! 🙂 – Fennsíkok csavargója c. filmjét (rendezte és ő a főszereplő).
Hát … különbet fingok – elnézést -, pedig imádom a pasast!
Mondtam is a zuramnak, hogy ha most leülnénk és elmélkednénk pár percig, eszünkbe jutna, melyik motívumot honnan lopta. Jó, mondjuk ő azt állította, hogy ha Eli Wallach benne lett volna, sokat javult volna minőség, de ez mindegy: szar film.
Bár mondjuk ő később kinőtte. De Mundruczó ….?
Van az a pénz, vagy mi?)
imdb: 7,3
kt: 3,3 (itt ötösig mehet a minősítés)
igaz, a gladiátor meg
imdb: 8,5
kt: 3,98
és a gravitáció
imdb: 8,1
kt: 3,98
és hogy a madarak- ról se feledkezzünk meg
imdb: 7,8
kt: 4,14
szóval van felülértékelt alkotás dögivel.
(vagy csak mi nem értjük a zongorába szarás felemelő szimbolikáját…)
@Evezős: nem tudom. Nem hiszem, hogy pénz.
Úgy tűnik, hogy Mundruczó – és ezt meg is értem – kevés amerikai tucatfilmet látott, de most úgy tűnik belefutott néhányba. Ettől az egész olyan kínos helyzetbe fordult, mint amikor valaki
hosszan, terjengősen elmesél egy ezeréves viccet, amit rajta kívül már mindenki ismert a társaságban.
Tarzant sem nézel?
amúgy mi az a srenk? én azt hittem az svenk
@spinat: az egy elütés 🙂
Kedves cikkíró!
Köszönöm! Már nagyon elegem volt az olyan filmkritikákból, ahol megpróbálták értelmezni a film üzenetét is, méghozzá profi írói stílusban, szenzációhajhász műindulatok nélkül!
én még nem olvastam ennyire lehúzva filmet.:))
de hiszek neked, majd letöltve belenézek, addig hanyagolom.
@Aienas: @OoOoOo: Még ne döntsetek!
nem egyedül néztem meg a filmet és köztük voltak olyanok, akiknek tetszett…
@Evezős: Nyugodtan nézd meg.
Legnagyobb hibája, hogy hosszú lett (kb. húsz perccel), de ez egy jó magyar film.
Ahogy Szp is írta 🙂 gyönyörűen van fotózva, és nagyon szépen szimbolizálja egy gyerek és kutyája mai (ez nagyon fontos, mert nem Jack London korában vagyunk) kapcsolatát, az emberek és a kutyák kapcsolatrendszerét, viszonyulásunkat a nekünk kiszolgáltatottakhoz.
Azért indult és nyert a cannes-i fesztivál Un Certain Regard szekciójában, mert ez tényleg egy bizonyos szemszögű film.
@szempontpuska: még mindig jobb mintha x-el írtad volna.
@szempontpuska: Csak annyit szerettem volna közölni, hogy egy kritikától általában több stílust, tartalmat és kevesebb felfújt hőzöngő körítést várnék el. De lehet hogy hazai szinten túl nagyon az elvársaim az irókkal szemben. 🙂
@zsazsu4: Ja igen!
elfelejtettem mondani, hogy a Jack London filmeket már 40 éve is untam :-p
@freddy_m: 🙂
@Aienas: ööööö.. oké értem. De azt is tudnod kell, hogy ezt a posztot én is indulatból írtam 🙂
@Aienas: ez nem kritika. a kritikára az van ráírva, hogy kritika. erre az van ráírva, hogy indulatposzt. a vincent megpróbál nem közölni kritikát. nem mindig sikerül neki, de erősen próbálkozik.
@zsazsu4: btw, hogy ezt a Jack Londont miért nem mondtad a sörözésnél???
Az egész posztnak más lett volna a címe:
Fehér Agyar kalandjai az Illatos úton
@zsazsu4:
Az a baj, hogy (mint írtam fentebb) én is rögtön „leveszem”, ha valamivel valahol már találkoztam és irritál: aki rendezőnek áll és művésznek tartja magát (nem iparosnak, aki pénz takar keresni), annak legyen már annyi ideája egy film megcsinálásakor, hogy ha merít is valami korábbi élményből, az ne süssön át egy perc alatt a filmen – hanem legfeljebb alig-alig áthallásnak érezzük.
Szépen van fényképezve … tudod mi van szépen fényképezve? A Huszárik-Sára-féle Szindbád. Ezerszer láttam és mindig elájulok, ha újra megnézem.
Vagy a Wallender c. sorozat – hogy valami morbidat is mondjak.
Amúgy majd megfontolom még. 🙂
@Evezős: Öööööö
Nem is láttad a filmet…
Para Kovács szokása volt, hogy úgy írt kritikát, hogy meg se nézte a filmet úgy írt róla. Plusz a fenti poszt nem is kritika.
Tehát.
Csak a Szidnbád lehet jól fényképezve? Na neeee.
„Így beszél egy lélek nélküli materialista.” Bár Tóta W. fejéhez vágták ezt, szerintem itt is hamar elő fog bukkani hasonló vélemény. 🙂
Ha jó a főcíme azért megnézem a filmet … nekem kb. addig tart a legjobb film is, aztán szunya.
@TCmATIC: A főcím nagyjából úgy néz ki mint a Kaptár 2. nyitóképe, csak nem Milla Iovovich van tök egyedül a kihalt (budapesti) utcákon.
vanbenne húsleves, vagy nincs benne húsleves. Nálam az a filmmüvészet csúcsa.
@spinat: A húsleveses jelenet egy napig forgott.
@zsazsu4: Ez egy nagyon rossz, gyenge, pocsék, szar film lehet. Mondom ezt látatlanban (és ez így is marad), ámde több évtizednyi filmművészeti érdeklődéssel a hátam megett.
Miből lehet tudni, hogy egy film, vagy bármi szar? Hát, főleg a róla szóló direkt, közvetlen, de/és az indirekt, közvetett információkból (is). Bizony, nagyon gyakran előfordul (mondhatni mindig), hogy egy „jelenségről” nincsenek kimerítő, teljes, széleskörű, alapos információink, hanem csak részlegesek, közvetettek. Ilyenkor nagymértékben kell támaszkodnunk arra a képességünkre, hogy a „jelek”-et olyan konzisztens egységgé rakjuk össze, amelyből az már értékelhető lesz.
Na most, mielőtt elmondom, hogy milyen jelekből áll össze az „értékelhető egység”, még ki kell arra is térnem, hogy a „művészi érték” (vagy értéktelenség) természetesen nem egy objektív jellemző. Nem mérhető, nem egzakt, stb. De nem is teljesen szubjektív. A „művészi érték” megállapításának van egy interszubjektív jellege (mondjuk így szépen), amely azokat az esztétikai minőségjellemzőket tartalmazza, amelyek alapján az egyes műveket osztályozzuk, rangsoroljuk. A „művészi minőségjellemzők” így olyan esztétikai kategóriákhoz kapcsolódnak, azokkal írhatók le, mint pl. „igényesség”, „mondanivaló”, tartalom-forma egysége, „mélység”, szépség, a különféle „szakmai” szabályok, módszerek betartása, és satöbbi. Tehát, egy szakértő, hozzáértő ilyen szempontok alapján osztályozza a műveket – természetesen, ha egyáltalán osztályozni (kritizálni) akar, és nem csak simán élvezkedni, vagy bosszankodni.
No most a „közvetett jelek”: Mint említettem volt, a világ számos jelenségéről nekünk nincs közvetlen megtapasztalásunk, hanem csak igen közvetett, és ennek ellenére mégis van róluk véleményünk. és ez a vélemény ettől még nem is feltétlenül megalapozatlan, vagy megbízhatatlan. Hanem ez attól függ, hogy az információink mifélék, azok megbízhatóak-e, és mennyire relevánsak, lényegiek.
Pl. (ha már film-téma) film ügyben általában egészen jól lehet támaszkodni az írásra. A betűvel leírt kritikára. Két út van ez ügyben: 1. Megbízható, hozzáértő, bizonyított kritikusok írásait olvassuk. Ilyenkor mintegy ők orientálnak bennünket. Ha nagy vonalakban elfogadjuk az esztétikai alapállásukat, akkor megbízunk a kritikájukban, „elhisszük neki”, amit mond. 2. Megbízható, kipróbált kritikusok híján, össze-vissza olvasunk róla mindenfélét. Manapság, a filmművészettel foglalkozó szakirodalom (Filmvilág, Filmkultúra, stb) háttérbe- és a net előtérbe kerülésével ez utóbbi út a járhatóbb. Ez persze csak azoknak járható, akiknek már a rendelkezésére áll egy „orientációs alap”.
Természetesen ebben a vonulatban, számomra Szempontpuska kritikája csak egy momentum a sok közül, és messze nem a legbefolyásolóbb – nem is komoly filmes kritika, amolyan szubjektív élménybeszámoló inkább. Mudruczó filmjeire mindig is úgy gondoltam, hogy gyenge művészieskedő próbálkozások, amelyek valahol a „blöff”, és a sznobizmus határterületein kolbászolnak, mindenesetre nagyon messze az én „ízlésemtől”. és ebben ez a fenti kritika csak megerősített.
De persze, neked ettől még tetszhet ez a film. Tetsszen is! Én is azt javaslom, hiszen úgy jársz jól. Sokkal jobb nekünk, ha tetszik egy film, mintha nem teszik. Nincs itt semmi hiba. 😉
@zsazsu4:
Nem írtam, hogy láttam – a reflexióim a fenti poszt alapján keletkeztek . miutána szerző elég részletesen taglalt dolgokat. Mivel láttam már filmet, a reakcióit képes vagyok értelmezni. Ezért aztán elmélkedtem kicsit azon, amit a szerző írt …
Ezt még szabad, vagy csak olyan írhat ide, aki már látta?
Pontosíts, kérlek, mert akkor beszüntetem a kommentelést!
(Azt sem írtam egyébként, hogy CSAK a Szindbád van jól fényképezve, arra céloztam, hogy nekem az a csúcs. Jelenleg. Van ezzel is valami probléma?)
@ipartelep:
+1
(Csak én nem tudok ilyen szépen, szabatosan fogalmazni …:-)
„aranyszabály: kutyás, delfines és csimpánzos filmet nem nézünk meg”
dehogynem. többször is. ha szar, akkor is, az szinte mindegy. amikor csak lehet. (éjjelente kettő után rex felügyelő, axn white. ha valaki nem tudná.)
@ipartelep: :DDDDDDDD
azt tudod, hogy amíg ezt beírtad, kb. megnézhetted volna a fél filmet:))
hidd el szempontpuskának – ahogy én is tettem, de legalább véleményed ne legyen róla, ha egyszer nem láttad.:))
@Evezős: Dehogy is van probléma.
Pusztán nagyon kizárólagosnak hangzott ez: „tudod mi van szépen fényképezve? A Huszárik-Sára-féle Szindbád.”
Erre írtam, én, hogy ha nem láttad a Fehér istent, a fényképezését sem tudod megítélni.
De túllihegjük ezt a dolgot.
@zsazsu4: Csak a húsleves, vagy az egész ebéd?
@ipartelep: bazmeg… ennyit írni egy filmről – még ha közvetve is – amit nem láttál… hát tényleg gratulálok! Ennyi idő alatt akár meg is nézhetted volna, te sem vesztettél volna semmit, meg mi sem 🙂
„Sosem értettem, miért próbálkoznak reménytelenül emberi tulajdonságokkal felhalmozni állatokat, amikor ez még senkinek nem sikerült.”
Már hogyne sikerült volna: Lázár János és Simicska Lajos a reklámadóról és a földalapú támogatások maximalizálásáról vitázik. (Moderátor: ErGé, Stumpf András és Torkos Matild):
http://www.youtube.com/watch?v=M7tNqjsclhs
@Nelson.: Nem _a filmről_ írtam, főleg nem arról. Hanem a módszerről. De persze a funkci analfabétáknak ez nehéz…
@zsazsu4: OK!
🙂
Mint írtam, még meggondolom, hogy megnézzem-e, ha így lesz és bármit másként látok, jelezni fogom itt.
@spinat: A leves
@Virág et.:
http://www.youtube.com/watch?v=zeoT66v4EHg
🙂
„Sosem értettem, miért próbálkoznak reménytelenül emberi tulajdonságokkal felhalmozni állatokat, amikor ez még senkinek nem sikerült.”
jaj, ez meg a másik, amire elfelejtettem reagálni annyira koncentráltam arra, hogy igenis nézünk kutyásfilmet, ami csak belénkfér.
szóval, de igen, eléggé sikerül ez a próbálkozás, sőt egyike a jelentékenyebb (ismertebb) magyar tudományos eredményeknek, ami a csányi-féle etológiai iskolából kijött. a kutyák szőrős gyerekek.
„2009-ben a világ elsőszámú tudományos folyóirata, a Science közölt négyoldalas interjút és két cikket az ELTE Etológiai Tanszékéről. Megírták, hogy kialakult a kognitív etológia, az etológia teljesen új szárnya, amelyet a mi kutatásaink indítottak el. Erre nagyon büszkék voltunk, ez egy elismerés volt a tudomány részéről, azóta pedig 10-15 laboratórium dolgozik azzal a módszerrel, amelyet mi fejlesztettünk ki. […] A tudomány is egy hiedelemrendszer, de itt mindent gyakorlati bizonyítékkal kell alátámasztani, hogy megismételhető, más is meg tudja csinálni, más is ugyanúgy látja. Kialakult egy tudományterület, amelyben az ember kutyához való hasonlatosságának mértékét vizsgálják, és azon már senki sem vitatkozik, hogy a kutyák a gyerekekhez hasonlítanak. A Science-interjú egyik kísérő cikkének címe volt az, hogy A kutyák szőrös gyerekek, ezért választottam én is ezt a címet. Egy nem beszélő, másfél-kétéves gyerek értelmi színvonalán van a kutya, sok dologban esetleg még értelmesebb is, de nem tud beszélni, ezért úgy fejezi ki magát, ahogy tudja, mutogatással, utánzással. Ha valaki figyel rá, tud kommunikálni vele. Ez egy fantasztikus dolog, van egy állat, aki rájött, hogy a gondolatokat lehet kommunikálni, és megpróbálja.”
konyves.blog.hu/2012/12/16/csanyi_a_kutyak_szoros_gyerekek
@ipartelep: értettem, mit írtál, csak azt nem, hogy minek 🙂
@Nelson.: Nem, te nem azt nem érted, hogy „minek” (vagyis miért) írtam ezt (nyilvánvalóan azért, amiért mások is írogatnak néha: kedvem volt hozzá, időm is volt (nekem egy ilyen 5 perc – annyi, amíg leírom), van benne egy csipet exhibicionizmus – minden „szereplőben” van, kíváncsi vagyok a reakciókra, és stb, nem sorolom).
Hanem te azt nem érted, hogy miért ilyet írtam, miért így. Másképp szólva, feltűnt neked az, hogy itt nem szoktak (vagy csak ritkán) ilyen jellegű hosszú, elemző írásokat rittyenteni. Igény sincs rá, és végső soron ez nem olyan fajta blog, ahol érdemes nagyon mélyen belemenni a dolgokba. Tehát, jó szemmel, te a hsz-om inadekvát voltát vetted észre.
De erre meg nem mondhatok mást, mint azt, hogy igazad van. 😉
@ipartelep:
an benne egy csipet exhibicionizmus „
legalább bevallod, ez jó dolog.
@Deepblue Noir: na éppen erről írtam az előbb egy másik poszt alatt. te vagy nem ismered ennek a szónak a jelentését, vagy – ez az esélyes, hiszen a jelentés mindig homályos, és összetett -, nem érted, hogy milyen összefüggésben, értelemben használtam. Ha értetted volna, tudnád, hogy az maga egy exhibicionista gesztus, hogy valaki, valahova nyilvános helyre, ír valamit. És ebben semmi különös nincs, és különösen nincs köze az exhibicionizmus szó esetleges szexuális jelentéseihez.
Miért nem gondolkodsz kicsit, mielőtt nekiesel a klavinak?
@ipartelep:
ha elolvastad volna a teljes hsz-emet, akkor láthatnád, sikeresen igazoltam hogy szexuális gesztus.
(az „ipartelep nem szatír, de…” bekezdéstől olvasd légyszíves és elemezd)
@Deepblue Noir: Idióták írásait soha nem elemzem. Össze-vissza beszélsz jóember, hát mit elemezgessek a hülyeségeiden?
@zsazsu4:
valóban túl van lihegve.
rendszeresen kapok hátfájást ettől „gyönyörűen fényképezett” c. opusztól, amit nem kevés kritikus tart kötelezőnek elsütni minden egyes alkalommal, amikor éppen nem képes semmi más értelmeset leírni egy filmről.
egy ótvar film ótvar marad a leggyönyörűbb fényképezés után is, amelyik pedig értéket képvisel, az -kis túlzással- egy pajtással* fényképezve is érték marad.
nem láttam ezt a kutyafilmet, így véleményt sem mondok, de láttam sok másikat, amelyik naggggyongyönyörűen volt fényképezve- csak éppen filmet felejtett el mögé tenni a rendező.
a gyönyörű fényképezés a filmes értékek sorában meglehetősen sokadik helyet foglal el a szememben és semmiféleképpen nem mentség arra, ha amúgy a film egy kalap szart ér csak. szóval, a fényképezés minőségéről le lehet pattanni addig, amíg magával a filmmel nem győz meg a rendező, hogy nem csak a szája járt, de mondani is tudott valamit.
*tudom, hogy a pajtás nem filmfelvevő
@nandras01: Mondom, hogy nekem tetszett a film… 🙂
És igenis mocskos jó volt az operatőr és a világítás.
Snitt. 🙂
Nem vagyok kritikus, kritikát sem írok, de ha valami jó, az jó. Gondolom, hogy millió dologtól lesz egy film jó, vagy rossz. Ezért is kilométeresek a stáblisták.
Ez a film nem egy tipikus Mundruczó film- szerintem. Ő maga is kísérletezett magával. Vannak hibái van a filmnek, valamiért mégis nagyhatású.
Már bocs, de egy filmről azt mondani, hogy a fényképezése az sokadik hely… ne már.
@zsazsu4:
akkor pontosítok: igaz, hogy egy eleve jó filmhez sokat tud adni a jó fényképezés, világítás, vágás, hang, stb.
de ezek nem önálló értékek. ha nincs meg hozzájuk a jó történet, jó színészek, jó rendező, akkor önmagukban nem sokat érnek.
Jancsó-s volt nagyon, de nekem is bejött. A sintéres kergetőzés Kontroll-os utóíze sem volt zavaró, sőt!
A fajmagyarkodó külsőségek taszítanak. Nálam ez az érzés úgy jelenik meg, hogy nem töltök le magyar filmet, inkább nem nézem ha sajnálom rá a jegyárat. A Fehér Istennél nem éreztem, hogy kidobott pénz lett volna.
Itt leírja egy szakértő kritikus, amit én gondolok a filmről…
nepszava.hu/cikk/1023621/2