Banánhéjak 2.
A kormányváltás előtt/alatt öt pontban szedtem össze a kormány előtt álló legfontosabb feladatokat. Orbán kötcsei beszéde remek alkalmat kínál arra, hogy teszteljem a valóságérzékelésünk közös pontjait. Meglepő, de vannak ilyenek.
1. „Az önkormányzati választás, amelynek nem ígéretekről, hanem a valóságról kell szólnia”
Az én valóságomban az önkormányzatok életveszélyesen eladósodtak, többnyire devizában. Orbán Viktor valóságát nem ismerem (azt senki sem ismerheti), de kétséges, hogy arról fog szólni a kampány, hogyan is kezeljék az önkormányzatok közelgő pénzügyi válságukat.
2. „A jövő évi költségvetés, amelynél fontos, hogy valós számokra épüljön.”
Mostanra már rögzíteni kellett volna a jövő évi sarokszámokat és a főbb feltételezéseket, hogy megalapozott, megvitatott és egyeztetett költségvetése legyen az országnak. A tervezés több hónapos csúszásban van az önkormányzati választás miatt — és nem azért, mintha a Fidesz kényszeresen ragaszkodott volna ahhoz, hogy a valóságról beszéljen. Megint csak: Orbán valósága nem ismerhető meg, de azért illett volna a tervezés irányát kijelölni (szigorú vagy osztogató költségvetésre készüljünk-e).
3. „Az új Széchenyi-terv, amely lehetőséget ad azoknak, akik eddig nem kaptak esélyt”
Rossz. Csak ismételni tudom magam: nem kéne erőltetni az adócsökkentő-kiadásnövelő gazdaságpolitikát. Itt most egy lassú kilábalás lesz, piszmogó aprómunka, keservesen kiizzadt százalékok, nem egy szexi növekedési sztori.
4. „Az új alkotmány, amelyet 2011 tavaszán el kell fogadni”.
Rossz. Semmi nem sürget minket, hogy új alkotmányt fogadjunk el. Az alkotmányozás értékes kapacitásokat von el a fontosabb feladatoktól. Hülyeségekről fogunk vitatkozni — mint például, hogy legyen-e benne a preambulumban a magyarok istene — ahelyett, hogy mondjuk az egészségügy finanszírozásáról vitatkoznánk.
5. „Magyarország európai uniós elnöksége.”
A kormányváltást követő államigazgatási ámokfutás több hónapra megszakította a felkészülést, teljesen indokolatlanul. De legalább felismerték, hogy van itt egy feladat, amit nem a zemberek kértek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, de mégis nagyon komolyan kell venni.
6. Dicséretes, hogy Orbán a feladatok között nem említi a devizahitelesek megsegítését. Remélem, ez azt jelenti, hogy a nemzeti eszközkezelő inkább lesz politikai kommunikációs eszköz, mint költségvetési tétel.
7. Bár Orbán öt pontjának nem része (nem előttünk álló feladat), Navracsics Tibor az államreform előkészítésén fáradozik, amelynek célja, hogy „a közigazgatás újra a közjót szolgálja. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénybe belekerült a hazaszeretet fogalma, mert a kormány meggyőződése szerint a köz szolgálatában állóknak jogszabályi kötelességük a magyar emberek boldogulásának és az ország gyarapodásának elősegítése.”
Államreformra természetesen szükség van. Amit viszont eddig láttunk az államreformból, az inkább a Fidesz sajátos oszmán káderpolitikájának leképezése, mint valami modern államfelfogás. A regionális helyett megyei szervező elv a Fidesz szervezeti lrendjét tükrözi. Navracsics nem is csinált titkot belőle, hogy ezek élére pártpolitikusokat fognak kinevezni, ezzel is bővítve a politikai zsákmányszerzés lehetőségeit. Egy kormányváltásnál (ha még lesz itt olyan) komplett megyei eliteket válthatnak le, így a választás utáni fél évben nem csak a központi, de a helyi államigazgatás is béna kacsa lesz.
A közigazgatás szerintem eddig is a közjót szolgálta, dehát én Navracsics valóságát sem ismerhetem. Örvendetes, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénybe bekerült a hazaszeretet fogalma: ez bizonyára ellensúlyozza a kéthónapos felmondási idővel, indoklás nélkül kirúgható, így bármikor kettétörhető karriert építgető hazaszerető kormánytisztviselők lojalitásának ingatagságát. Vagy nem.
Lényegében négy olyan témakör van, ahol egyetértek Orbánnal abban, hogy mi a fontos: az önkormányzatok, az uniós elnökség, az államreform, illetve a deivzahitelesek megsegítésének elsumákolása, és kettő, amiben nem: ez a gazdaságpolitika és az alkotmányozás.
Rosszabbra számítottam.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517157-6ab22b7590557' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517157&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517157-6ab22b7590557&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517157-6ab22b7590557' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@maroz: A Fidesz a problémát úgy kezelte a maga idejében, hogy Járai fizetése titkos volt. És mindenki másé is titkos volt, akinek a fizetés a jegybankelnök fizetéséhez kötődött. A vita klasszikusan így zajlik:
– De hát ezt a fizetést még Orbán állapította meg Járainak. Az nem zavart?
– Az más volt (valami mindig más), mert Járai kiváló jegybankelnök volt, Simor meg felelős például a devizahitelezés elfutásáért.
– De hiszen Járai idejében szálltak el a devizahitelek.
– Az más volt, mert akkor még nem volt pénzügyi válság.
– De a pénzügyi válságról nem Simor tehet.
– De az offshore-ozásról igen.
– Annak meg mi köze bármihez?
– Ez mutatja, hogy Simor erkölcstelen. A magas fizetése is erkölcstelen.
– Járai magas fizetése nem volt erkölcstelen?
– Az más volt. Stb.
@Kettes: na ez az. A Simor fizetését meghatározó törvényt anno Járaira szabták. Ha most lenne törvényes lehetősége Orbánnak Simor elmozdítására, akkor hozzá sem nyúltak volna ahhoz a 8 millióhoz… és ez eléggé visszás.
@Kettes: Mondom, kontextus.
Amiről te beszélsz, az egy olyan „vita”, amiben (legalábbis 50%-ban) erősen elkötelezettek vesznek részt. Aki nagyon erősen elkötelezte magát, az mindent meg fog tenni, hogy ezt a döntését utólag is racionalizálja, így semmi különös nincs abban, ha így érvel.
Ezzel szemben Simor fizetését a nem igazán elkötelezett is soknak gondolja, mert egy olyan kontextusban, amelyiket egy átlagember is megért Simor fizetése sok. És ezen az sem változtat, ha teszem azt Vitéz Kőbányai Világos olvtársunk talál egy olyan narratívát, amelyikben nem sok.
Nekem úgy tűnik, hogy nálunk erősen összekeverednek az érték- és az érdekviták, aminek egyik oka az, hogy nem igazán vannak komolyan beágyazódott értékeink.
Amire itt hivatkozni lehetne, az az egyik legfontosabb alapértékünk, az igazságosság. De értékre hivatkozni, tehát értékvitát folytatni úgy, hogy valójában a vitázók sem tartják fontosnak azt a bizonyos értéket, legalábbis magukra nézve nem, hanem csak azt várják el és követelik meg, hogy a MÁSIK tartsa magát az értékhez nem igazán tűnik működő útnak.
Ez egy újabb fejezete a szokásos érdekvitáknak, és én még csak azt sem tudom megsaccolni, hogy mi lenne a jobb, az, ha Simor a végén mégiscsak lemondana, vagy ha folytatódna ez a nem is annyira hidegháború a felek között. Ne értsd félre, azt tudom én is, illetve nem tudom, csak elfogadom, mert nem étek a közgazdaságtanhoz, hogy a jegybanki függetlenség az egy jó dolog, de úgy gondolnám, hogy ez a tétel is csak akkor igaz, ha nem kváziháborúsak a viszonyok. Pláne nem olyan módon, ahogyan az nálunk szok zajlani, mert én biza bármi aljasságot kinézek Orbánból, még akár azt is, hogy rajzszöget tesz Simor székére.
@Vitéz Kőbányai Világos: Nehéz demokratának lenni, belátom. 🙂
@maroz: Nincsenek „kváziháborús viszonyok”. Van egy miniszterelnök, aki folyamatosan, igen durván kóstolgatja a jegybankot. Más országokban is szokott ilyen lenni (még ha normális országokban messze nem is ilyen durván), azért független a jegybank, hogy megbirkózzon ezzel.
Ha Simor most lemondana, vagy bámilyen módon engedne, akkor azzal jelezné: a jegybank Magyarországon nem független. Ennek azonnali és komoly következményei lennének a forint árfolyamára és az államadósság finanszírozhatóságára. Te akarod? Én pl nem, igaz, én a 226-os CHF árfolyamot se akartam annyira, mit a forradalom fiai.
Két szinten folyik a kommunikáció: a felszínen arról, hogy mennyi lenne a reális fizetés a jegybank vezetőségének, de valójában arról, hogy alázzunk kicsit a jegybankot. Amíg a második fennáll, addig sajnos az elsőről nem lehet normálisan beszélni.
Orbán miatt van, hogy ez így alakult. Tegyük fel, hogy valóban nem tartja reálisnak ezt a fizetést (ez kemény feltevés, mert Járainál ugye reális volt, de mindegy). Fel lehetett volna ezt a kérdést nyugodtabb légkörben, a választások után 1 évvel. Először pl magánmegbeszélésen az érintettekkel, hogy mit gondolnak róla. Vagy ami még tisztább, kivárni, amíg ő jelöli az utódot. Ezt egyiket sem tette, ilyen kontextusban pedig nem érdemes magáról a fizetésről vitatkozni, mert az egész nem erről szól, ez csak egy ürügy.
@tollaszerge:
… de viszont kedvesen kóstolgatja a nyugdíjasokat, aminek most van itt a szezonja, az önk választások előtt.
„Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultáció keretében levelet küld minden nyugdíjasnak, arra kérve őket, hogy egy válaszlevélben osszák meg vele gondjaikat, és írják meg, szerintük mi lenne a kormány legfontosabb teendője az ország jelenlegi helyzetében”
Vagy az van, hogy semmit nem tudnak a nyugdíjasok helyzetéről és gondjairól, azért szükséges most ez a felmérés, vagy mindent tudnak róla és csak megerősítést várnak. Azt nem tudom elképzelni, hogy csak úgy, propagandacélokból akarnának adni a sz@rnak egy paszírozásnyit.
Van egy hasonló nevű alapítvány is, ami szavazófülke-közeli: http://www.nemzetikonzultacio.hu/
A honlapjukról megtudhatjuk például, hogy „Az eddigi legnagyobb akció
A Nemzeti Konzultáció az eddigi legnagyobb kérdőíves akció Magyarországon!
A 4 millió háztartásba eljuttatott kérdőívhez 100 tonnányi (5 kamionnyi) papírt, 3 tonna festéket használtak fel a nyomdában, a kísérőlevélhez 50 tonnányi papír kellett. Az elkészült kérdőíveket 9 faluban több mint 400 ember borítékolta, csomagolta, amelyhez 800 kg postásgumit használtak fel. 14 kilógrammnyi elkészült kérdőíves csomagot szállítottak a megyeszékhelyekre, ahonnan önkéntesek juttatták el a háztartásokba a kitöltendő kérdőíveket.”
Ezeket a számokat kell most 1,7/4 arányban figyelembe venni.
Ha jól értem, akkor a mostani akciót szigorúan a Párt fogja finanszírozni és semmi köze nem lesz a Nemzeti Konzultációért Közhasznú Alapítványhoz. Az esetleges névhasználati jogokkal kapcsolatos jogdíjviták elszámolását majd az ÁSz jól megvizsgálja, az LB meg hoz róla egy összeférhetőségi jogegységi határozatot, oszt jónapot.
@sajtohuba: Ez passzírozás lesz. Én bízom az emberekben: a sokadik „konzultáció”, aminek semmi célja és eredménye, egyre több embert dühít majd fel.
Visszatérve a jegybankra: a magas devizaárfolyamok miatt előbb-utóbb meg fog lódulni az infláció, az MNB-nek pedig lépnie kell a kamatokkal, mert ez a feladata. Ha ezt végre tudja hajtani, akkor sikeresen demonstrálja, hogy továbbra is független módon végzi a törvényben rögzített feladatát.
A standard/workhorse modellekben ez még nincs nagyon benne (az inflációs célkövetés irodalma 99%-ban a monetárishoz alkalmazkodó fiskális politikát használ), de van egy irodalom, amelyik játékelméleti megközelítésben tárgyalja az ilyen konfliktusokat. Érdekes lesz ezt elővenni, mindig is terveztem de soha nem volt rá ürügyem. Eddig 🙂
@sajtohuba: Tudni kell jól kérdezni. Például:
Szeretné-e, ha a polgári kormány megőrizné a nyugdíjak értékállóságát vagy inkább azt szeretné, ha Gyurcsány ellopná a Velencei-tó déli partját is?
Szeretné-e, ha az Alkotmány garantálná a 11+1 havi nyugdíjat, vagy inkább azt szeretné, ha buzik parádéznának a köztereinken?
Szeretné-e, hogy a pénzünkért minőségi ellátást kapjunk az egészségügyben, vagy inkább azt szeretné, ha a kommunisták felemelnék a nyesedék árát?
@sajtohuba: Jé, csak nem van neki a nyugdíjasokról címlistája?
@Kettes: a posthoz.
Ne érts félre, nem fricskázni akarlak. Semmi komoly gondunk nem lenne azáltal, ha csak megközelítőleg a postodban írt módon gondolkodva állna fel a kormány ellenzéke. A hozzászólásaid túlnyomó többségét is beleértem ebbe. Most tényleg, mondja meg már valaki, hogy mi a gond az ú.n. „Összefogással”? (stb. stb.) Túl sok a jobber proli, vagy mi?:) No, mindegy, amit írtál, annak következményeit/lehetséges befolyásait legfeljebb Delphoi-ban vezethetnék le nekünk. Elég lesz az ellenzéki kákán csomót találás? És, ha igen, mihez? Következő kormányhoz, aki csinál – mit is? Komolyan érdekelne, mit szeretnél/szeretnétek igazán. Tényleg nem mindegy, ki csinálja azt, ami jó vagy rossz? (mentségem: ma ittam.)
Üdv. Misi
@Mihint: Elnézést, amiért beleszólok, de megakadt a szemem az „Összefogás” kifejezésen.
Tudniillik ez valójában egy újabb üres jelszó, az összefogás a Fidesz értelmezésében az irányukba történő maximális lojalitás és tolerancia, cselekedeteik fenntartás nélküli elfogadása, -tapsikolj mindenhez, amit tesznek,akkor vagy jófiú, sőt, lehetsz még akár polgár is, -persze amennyiben a legkisebb kétely fogalmazódik meg benned az csalhatatlanságukkal, világmegváltó képességeikkel szemben, akkor libsikomcsiproli maradsz, akinek el kell venni a munkahelyét.
Szerinted, állampolgárként mit kellene tennem összefogás ügyben? Jogkövető magatartást folytatok, fizetek adót, néha adakozom is,
ezen felül részemről egyáltalán nem akarok összefogni senkivel.
Főleg nem egy olyan újabb üres frázis égisze alatt, amit politikai párt hirdet meg, akinek az elmúlt néhány havi cselekedete csakis a párt. a holdudvar és hűbéresei érdekében történt.
Egyébként is átlátszónak s felettébb hamisnak tartom az összefogás, bármiféle társadalmi egység, netán kiegyezés illúziójával ámítani az embereket.
Nekem nem kell, hogy kezet nyújtsanak (másik oldal se), az a dolguk, hogy kormányozzanak, a többi mellébeszéd.
@Mihint: Az „összefogással” (mármint a NER-rel) az a bajom, hogy nem létezik, és létezése nem is feltétele az ország sikereinek. Ez a fideszes alkímia által kotyvasztott csodaszer, amit a zemberek önérdek-vezérelte cselekedetei (például adócsalás, életvitelszerű segélyből élés, korrupció, potyázás) és a Fidesz által ideálisnak gondolt gazdaságpolitika működési feltételei között feszülő ellentmondások feloldására találtak fel. Itt és most egy koherens gazdaságpolitika nem nagyon lehet más, mint azok, amelyek korábban elbuktak – egyebek között a Fidesz ellenállásán, mely abból táplálkozott, hogy az emberek pont az ellenkezőjét teszik annak, mint amit a Fidesz a NER-ben megfogalmazott.
A Fidesz tegnapi termése az volt, hogy újra elkötelezték magukat a 2011-es max. 3%-os hiány mellett, Kövér közölte, hogy szó sem lehet megszorításokról, illetve Varga Mihály egy levegővétellel önellentmondásba keveredett a csontvázbizottságról szóló tájékoztatóján. A Fidesz önellentmondási ciklusainak ciklusideje kevesebb, mint egy napra csökkent. Emlékszem azokra az időkre, amikor ez még akár egy fél év is lehetett.
Nevezheted ezt kákán is csomót keresésnek, de a magam részéről nem tudok hinni a második vonalnak a fegyelmezett költségvetési politikáról szóló ígéreteiben, amíg ugyanezeket napi szinten tagadja meg az első vonal.
@Kettes: konkretan mit jelenthet az ‘osszefogas” ? Hogyan lehet pl. rajonni arra, hogy en most „osszefogok” vagy „nem fogok ossze”. az ember olyan jellegu tevekenysegnek gondolja az osszefogast ami hasznosabb az orszag szamara mint az osszefogas hianya. Nem ? Azt nem valodi teljesitmenynek hivjak veletlenul ? De akkor miert nem nevezik annak ?
„Maximálisan azonosulok a kabinet döntéseivel. De valóban van több olyan változtatási javaslat, amely szükségessé tette az EU-val való egyeztetést. Ezek az egyeztetések nagyon hamar megindultak, informáltuk a bizottságot azokról a pontokról, amelyeket mi magunk kockázatosnak gondoltunk. Volt olyan elképzelés, amely a brüsszeli válasz alapján úgy tűnt, hogy korrekcióra szorul. (Kalman Andras, allamtitkar) „
Maximalis azonosulasa ellenere, ez a pasi mintha kicsit kritikusabban gondolkozna mint masok.
@jotunder: Nem tűnik ez olyan bonyolultnak. Van egy narratíva, amelyikben a polgároknak vannak egyéni jogaik és érdekeik, és a polgárok összességének csak kvantitatív módon van politikai hatásköre, például az által, hogy időnként képviselőket választ.
Ezzel szemben áll egy másik narratíva, amelyik szerint a polgárnak, mint egyénnek nem igazán vannak önállóan jogai és érdekei, hanem vagy egy kvalitatív entitás, a „nép”, aki egy monolitikus egység és kifejezi a közakaratot, amit a dolgok természete szerint önállóan elmondani nem tud, ezért kell egy vezér, aki a tolmácsolás jogát magának vindikálja.
Az „összefogás” ebben a narratívában már egészen könnyen értelmezhető, persze ha elfogadjuk azt, hogy a szó eredeti, közelfogadott jelentésétől elegánsan eltekintünk. 🙂
@jotunder: Nem kell ennek olyan nagy feneket keríteni. Az „összefogás” egyszerű esetben azt jelenti, hogy „szavazzatok rám minél többen!” Jó esetben pedig ezt, vagy ezt is jelenti:
en.wikipedia.org/wiki/Social_capital
@jotunder: A valódi teljesítményt ne firtassuk. Az felveti az egyéni felelősség kérdését, és aláássa a „ti nem tehettek semmiről, mindenről az előző kormány tehet” álláspontot.
@tanarseged ur: Az orbáni definíció szerint az „összefogás” középrétegek és az alsóbb rétegek Fideszre szavazását jelenti (a Nenyiben ez világosan le van írva). Ezeknek a csoportoknak az érdekei nyilvánvalóan eltérnek, sőt ellentmondanak egymásnak, így az összefogás alapja a puszta tény, hogy mind a Fideszre szavaztak.
Az összefogás értelemszerűen nem eredményezhet olyan társadalmi változásokat vagy redisztribúciókat, amelyek sértik az összefogásban részt vevők érdekeit, ennélfogva az összefogás csakis az azon kívül levők (javai, szabadsága, társadalmi státusza) ellen irányulhat.
Ezek után persze hülye, aki ki akarna maradni belőle.
@Kettes: A NENYI-ben társadalmi rétegekről nem esik említés. A „Fideszre szavazás mint összefogás” megfelel az 1. definíciómnak. 🙂 Ez a gondolatod viszont ebben a formában nem igaz: „Az összefogás értelemszerűen nem eredményezhet olyan társadalmi változásokat vagy redisztribúciókat, amelyek sértik az összefogásban részt vevők érdekeit” – dehogynem, az összefogás sok esetben a rövid távú egyéni érdek részleges vagy egészleges feladását jelenti. Ld. pl. akár a játékelméletben.
Erről a nagy nemzeti összefogásról egy korábban már használt modell jut eszembe: hu.wikipedia.org/wiki/Hazafias_N%C3%A9pfront
Az újságja ugyanaz, az egyik vezetője (PI) alkotmányoz, a másik vezetőjéről (MI) az egyik kulcs ellátási rendszer reinstallálásával kapcsolatban lehet hallani.
A Wikipédia szerint:
„A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője”. „
Az orbánii restauráció idején az egypártrendszerű országban a Nemzeti Összefogás „a fülkeforradalmár nemzeti egység kifejezője”.
Deja vu.