Bibó és a jobboldali értelmiség
Eredeti szerző: jotunder
Csak megírom ezt a posztot….
Lánczi András írása az apropó (köszönet Ablonczy Balázsnak, a Kommentár főszerkesztőjének az utánközlés engedélyezéséért).
Felhívták a figyelmem arra, hogy Orbán Viktor kötcsei beszédében hangsúlyosan van jelen Bibó István. Ezt Lánczi már a kötcsei beszéd elhangzása után is nehezményezte :
” A legkülönösebb azonban, hogy egy állandó szellemi viszonyítási pontot hangsúlyoz a Fidesz elnöke: Bibó Istvánt. Nem világos, hogy miért éppen ő. A Bibó-kultusznak megvolt a maga politikai funkciója a rendszerváltás előkészítésében, de nem magától értetődő, hogy 2010-ben milyen szellemi és politikai hozadéka van a rá való visszatérő hivatkozásnak.”
A magyar jobboldali értelmiség (a szót a public intellectual értelmében használom) évek óta hőskeresésben van. A nemrég elhunyt neves amerikai-magyar filozófus Thomas Molnart szokták megtalálni konzervatív hősként, ő azonban gyakorlatilag sohasem írt olyasmiről, ami értelmezhető lenne Magyarországon; katolikus ultrakonzervativizmusa az ötvenes-hatvanas évek Franciaországában és a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában keltett érdekelődést. Kiváló gondolkodó, akit joggal ismerhetne meg és becsülhetne ez az ország (halála előtt akartak rendezni egy konferenciát róla, és ez végül kudarcba fulladt, szerintem nem kis részben politikai-ideológiai okokból, egy emlékkonferencia az Akadémián elfeledtethetné ezt a kínos epizódot), radikális konzervatív, akit antifasiszta ellenálló tevékenysége miatt a nácik koncentrációs táborba zártak, és majdnem ki is végeztek. Kultuszkönyvet írt, világhírűnek is mondható, hihetetlenül művelt ember volt. Jobboldali Bibó-helyiértékként viszont teljesen reménytelen.
A magyar jobboldali értelmiség egy kétharmados, formailag Bibó-rajongó jobboldali kormánytöbbség, és a jobboldali plebs kínos wassalbertizmusa közé szorult. Egy olyan országban akarnak konzervatívok lenni, ahol a három legnépszerűbb költő a királyokat akasztani akaró Petőfi Sándor, a Tisza Istvánt „vad geszti bolond”-ozó Ady és a kommunista József Attila. És ahol persze ötven évig a konzervativizmusról azt gondolta mindenki (a jelenleg konzervatívnak mutatkozó idősebb értelmiségiek java része is), hogy valami olyasmi, amelyben nagyon gonosz emberek azt szeretnék, ha jobbágyság lenne, és betiltanák az elektromosságot.
Bibó Istvánnak négy-öt jó éve volt valójában, 1945 és 1949 között, bár már a harmincas években is írt. Bibót ’56 után bebörtönözték és a margóra szorították. Bibó valóban hős volt, és hős voltáért egy olyan élettel fizetett, amilyet senkinek sem kívánhatunk. Ezt — az életfogytiglant, a kiszorítottságot — nem lehet még egyszer eljátszani, ehhez nem mérhető semmi. A mai Bibó egyetemen tanítana, nemzetközi konferenciákon adna elő, könyvei jelennének meg Nyugaton, így kellene felkerülnie a zászlóra. Nehéz ügy.
A magyar jobboldali értelmiséginek még egy árnyékkal kell megküzdenie, Lukács Györgyével. A marxista Lukács messze-messze a legismertebb magyar filozófus a világban, és a ma már a marxizmussal szakító tanítványai is sokkal ismertebbek Nyugaton, mint bárki a mai magyar jobboldalon. Ez nem érdemek kérdése, ez tény. Ezzel együtt kell élniük. Elmagyarázhatják, hogy ez igazságtalan, még igazuk is lehet, de ettől a tény még tény marad.
Magyar konzervatív iskola nem volt, a kádári diktatúrában nem is lehetett. A magukat konzervatívnak valló értelmiségiek középszerű marxista pedagógiatörténészek voltak vagy tudományos szocializmust oktattak az órezsimben. A negyvenes-ötvenes korosztályhoz tartozók kinevezték magukat konzervatívnak, a vallás kvantumelméletéről halandzsírozó Mezeitől, az amerikai egyetemek látens zsidó- és németgyűlöletéről deliráló Láncziig. Megírták a Konzervatív Kiáltványaikat, tarhonyáznak Kötcsén, és kinevelnek olyan pöllencseket, mint Megadja Gábor vagy Békés Márton. Ez egy intellektuális katasztrófa. Természetesen vannak nagytudású, jobboldali pártokkal szimpatizáló, magukat konzervatívnak valló emberek, de ők nem „hivatásos” konzervatívok. A hivatásos konzervatívok a féltudású elithez tartoznak, gyakorlatilag kivétel nélkül. Tudományos munkásságuk értékelhetetlen, minden tekintélyüket a politikától kapták. Igen, Lánczi András is.
A magyar jobboldali értelmiségiek most mindent megkapnak, amire szükségük van, a tehetségen kívül. Azt ugyanis egy iskolától kaphatták volna meg egy szelekciós folyamat eredményeként, és nem a „tranzitológus vagyok, de mégis inkább politológus, vagy inkább eszmetörténész, de leginkább ideológus” történetben. A magyar jobboldali értelmiségnek valódi tehetségekre lenne szüksége a tehetségtelen, karrierista megyekettő helyett. Ezt nem mondják ki, ehelyett kell Lánczi Andrásnak bibóznia egyet. Igen, már megint arról van szó, hogy összetévesztjük az elmélyültséget az elmélyültségnek (iszonyúan rosszul) álcázott nyüzsgéssel, a valódi átütő tehetséget a középszerű nagypofájúsággal. Ennek semmi köze a konzervativizmushoz, a jobboldalisághoz, ennek Magyarországhoz és annak huszadik századi történetéhez van köze.
<
p style=”text-align: justify”> Ma nem lehet Bibónak lenni. Szerencsére nem lehet Bibónak lenni. Lehet komoly embernek lenni, nagyszerű tudósnak lenni, csak nem feltétlenül kifizetődő. Azért meg lehetne próbálni…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521814-6ae358dd35895' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521814&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521814-6ae358dd35895&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521814-6ae358dd35895' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ jótündér:
Hát nem hinném, hogy pont az én dicséretemre szorulsz rá. De azért ideírom, hogy nagyon tetszett, amit írtál. (Szőrszálhasogathatnék itt-ott, de minek?)
Persze, ahogy körülnézek a többi poszton, a többi blogon, nézem/hallgatom a rám ömlő híreket, végül is egyet tehetek, hiszen mindent sötéten látó örök optimista vagyok:
Fogok egy ásót és valahol elásom magamat.
(PS: ha a Szűz felé jársz ott valahol Lauterbrunner táján, kérlek add át neki forró elvtársi kézcsókomat. Kösz.)
@HaKohen:
Lauterbrunner = Lauterbrunnen
jók ezek a bejegyzések. én pl semmit nem tudtam a jibijobber intellektuális bázisról, de most majd odafigyelek. első lenyomozttam Megadja:
konzervatorium.blog.hu/2011/03/28/a_hiany_a_vallastalansag_unalmat_szul
„a cseheknél akár hatvan százalékra rúg a magukat vallási téren „el nem kötelezettnek” nevezők aránya. A kutatás azonban a számokat egy úgynevezett nemlineáris egyenletbe helyezte. „
deriváljunk úgynevezett nemlineáris róm katokat…meglesz, ami kell srácok, még 2 deriválás, kis másodrendben közelítés…:))))
mellesleg ma jött papír, h el ne felejtsem magam katolikusnak mondani. basszus tényleg, el ne felejtsem:)))
tudom, hogy 1 megasiralompalota, de nem tudok mást, jókat röhögök. komoly potenciál van bennük, úh holnap jön a BékéseM.
Akadnak manapság, akik anélkül szeretnének szentekké válni, hogy megfeszítenék őket…
Csak azt nem értem hogy miért annyira fontos hőst találni. A szimbólumok fontosak, de (gondolom én) egy csomó ismeret, amire a konzervatívoknak szükségük van, megszerezhető más konzervatívok könyveinek olvasásával. Nagyon jó lenne persze ha lennének nagyszerű tudósaink ezen a területen, de az is elfogadható ha az első generáció még arra fókuszál hogy felzárkózzon ahhoz amit a világban ezen a területen csinálnak, aztán jöhet a szelekció és az organikus fejlődés.
@ jótündér
Köszönöm a posztot!
tölgy · konzervativok.blogspot.com 2011.10.01. 09:23:57
@Bruhahahahihihi: magát melyik minisztériumból rúgták ki?
….
ez a baromarc szinten a Kommentar egyik fontos szerzoje, szinten fideszideologus.
„egy olyan élettel fizetett a hősi voltáért, amelyet senkinek sem kívánhatunk.”
vannak mondatok, amik odabasznak, ez az.
@tollaszerge: gondolom pont az a baj, hogy nem akarnak első generációsok lenni. A folyamatosságot, az organikus fejlődést akarják „megteremteni” azzal, hogy megtalálják és felmutatják a nagy elődöt, elődöket. Csak a nemzetközileg vállalható jelöltek egyszerűen nem illenek bele a prekoncepciókba, általában ez komoly gondot szokott jelenteni a prekoncepciók és a tények viszonyában.
Az első generációsnak van egy olyankis izé íze, ráadásul nem illik bele a teljes jelenlegi jobboldali koncepcióba. És ezek szerint nem bukkant ki még olyan tehetség, akinek egyszerűen átütő tehetsége okán nem kellene ezeket a köröket megfutni.
Talán így. Szerintem.
Gala
Sosem késő újrakezdeni a kulturkampfot! A konzik mucsaiak, nem becsülik őket a mitikus nyugaton, etc. Nem unalmas a téma, dehogy.
Hát ezt jól megaszontad 🙂
Érthető, hogy miért sovány egyelőre a konzervatív felhozatal, de hát kérdés, hogy egyáltalán lehet-e ilyen alapon tovább fejlődni. Eleve ebben a poszt-posztmodern érában ez az egész konzervatív, liberális, balos felosztás kezd némileg meghaladottá válni szerintem. Meg a tudomány egyszerűen nem is így működik, sosem azok hozzák a komoly, új eredményeket, akik egy-egy iskola bevett tételei között képesek csak mozogni. Elég csak éppen Heller Ágnes pályafutására gondolni, hát nem éppen a statikusság jellemző rá, de szerintem éppen emiatt lett nagy tudós.
@komment1: Heller Ágnesnek sem lehet ma már lenni. Ő Lukács György tanítványa volt, a kommunista diktatúra megfosztotta állásától, kivándorolt, ilyen ma nincs. A magyar felsőoktatásban egy fiatal tehetség nagyon nehezen futhatja ki magát, ez nem Amerika, Nagy Britanniában, Svácjban. Az egyetlen lehetősége az, hogy a bölcsészképzés elitjébe kerül, nyelveket beszél, és utána kimegy doktorizni Amerikába, ahol lehet egy kis helyzeti előnye, és ha nagyon jó képességei vanak, csinálhat egy karriert, csak a keresztneve fog helyet cserélni a családi nevével. Elképzelhető, hogy egy ilyen ember megtarta a magyar kapcsolatrendszerét, és akkor lehet valamiféle újbibó, újheller, konzervatívként is.
@tollaszerge:
Hö, pont ezt akartam írni kb.
Amúgy ezt iszonyatosan találónak érzem az egész hazai „nyugatos konzervatív” mozgalomra:
„Igen, már megint arról van szó, hogy összetévesztjük az elmélyültséget az elmélyültségnek (iszonyúan rosszul) álcázott nyüzsgéssel, a valódi átütő tehetséget a középszerű nagypofájúsággal”
De ez szerintem most még természetes. Évtizedek, generációk kellenek ahhoz, hogy a Megadja, Békés-féle kamasz-konzervatívizmus átváltáson valami komolyabba. A rendszerváltáskor a komoly emberek közül kb. Antall, Tölgyessy és az örök flúgosprofesszor TGM volt az aki sejtette mi fán is terem az angolszász lib-konzervatívizmus. Hogy úgy mondjam Lánczi nem azért tekinthető jelentősnek valamely értelemben, mert valami világraszóló nagy szaktekintély a területén, hanem mert „importálta” itthonra ezt a gondolatvilágot, létre tudott hozni egy iskolát, ami elkezdte feldolgozni a nemzetközi kánont és kialakítani a magyart. A lehetőségekhez képest ez se elhanyagolandó szerintem, kicsit ciki, kicsit hiteltelen, de több a semminél. A bogárlászlóizmus, drábikizmus, lovasizmus legfelsőbb szintekig hatoló hódítása mellett szerintem luxus túlságosan fanyalogni ezen.
@snakekiller23: Ezzel csak az a baj, hogy ugyan elkezdte feldolgozni a nemzetközi kánont, és kialakítani a magyart, viszont egy előre meghatározott viszonyrendszer keretei között. A tényeket keresi az elgondolásai alátámasztására és nem a tényekből alakít ki elgondolást. Nagyjából az a problémánk úgy egészben szerintem, hogy nem az történt, hogy egy nagyjából koherens konzervatív világképhez társult egy párt, kormány akármi, ami ezen ideológiai alapvetés kereteiben rendezné az életet, hanem van egy pártunk, kormányunk egy ilyen-olyan (közel sem koherens világképpel) és az ideológusok ehhez keresik a hátteret. Nem megy jól.
@snakekiller23: Igen, ebben is van valami. De… Amikor annyi idős voltam mint Megadja most, én is konzervativokat olvastam, és az okosságaim egy része megvan nekem valahol egy CD-n. Így utólag elég vicces (akkor sem vettem száz százalékig komolyan). Hát pont ugyanazt mondják fel, és még Lánczi is. Azt amit én az antibölcsész.
Egy autokrata rendszer miként lehet Bibó-rajongó? Ha Horthy-val dobálóznának, akkor még elfogadnám, mert az javarészt stimmel.
@Member: Mert nem mondhatja azt, hogy nem Bibó-rajongó, az olyan zsenáns. Próbálják is feloldani, erről szól a poszt, amennyiben sikeresen futottam át.
@Counter: Bibó leghíresebb idézete, hogy „szabadság ott van, ahol megszűnik a félelem”.
Egy demokráciában lehet tüntetni, sztrájkolni, az „alattvaló” beleszólhat a nagyok dolgába. Most éppen, hogy távolodnak Bibótól, rohamsebességgel.
Még jó, hogy leosztottad magadnak a Vagány Baloldali szerepét, kedvetlen posztíró.
Nem tom mért kellene hőst keresni, aki ebben az országban erre a címre pályázhat az elmúlt évszázadban, az mind jobbos volt, hozzád képest egész biztos.
@Member: Épp ezzel akar valamit kezdeni Lánczi a poszt szerint.
@jotunder: De hát ez éppen azt jelenti, hogy a lényeget tekintve nem sok mindenben változott a magyarok helyzete, akkor is és most is szinte csak nyugatra kivándorolva lehet nemzetközi karriert befutni.
Persze abban is igazad van, hogy attól nem lesz valaki Bibó vagy Heller, mert nemzetközi karriert épít, ahhoz nemcsak marha nagy kalibernek kell lennie, hanem szerintem is tényleg csak valódi szenvedés csinálhat valakiből jelentős egyéniséget.
Én alapvetően arra céloztam, hogy tudományos szempontból nem látok kitörési pontot abban, hogy valaki határozottan egy iskolát követ és abba tagozódik. Remekül el lehet így lenni, csak nem hiszem, hogy komoly tudományos eredményeket lehet elérni. Hellerre azért céloztam, mert ő is kitört ebből a skatulyából. És egyszerűen a mai körülmények között már nem igazán tudok mit kezdeni azzal, hogy valaki úgymond konzervatív vagy liberális vagy balos vagy akármi. Leginkább saját magáról tud nyilatkozni az ember, és én például egyikbe kategóriába sem tudnám kifejezetten sorolni magam, más szempontból meg mindegyikbe.
Mezei Balázst hivatalból védelmembe kell vennem, mivel tanítványa vagyok – valóban vannak meglehetősen sajátos dolgai, de ezzel együtt vannak megkérdőjelezhetetlenül eredeti teljesítményei, és a maga szakterületén belül – fenomenológia és vallásfilozófia – szerteágazó műveltséggel bír, és elismert szaktekintélynek számít.
Egyébként a cikk egy gyöngyszem, majdnem minden egyes szavával egyet lehet érteni. Csak gratulálni tudok hozzá!
Azért Bibó konzervatív jobboldalinak tartani elég nagy tévedés! 1945 után legkevésbé egy Horthy-restaurációt lívánt. Az egész életműve arról szól, hogy mindvégig szintézisre törekedett, nem akarta elvetni egyetlen politikai eszmekör előnyeit sem, ragaszkodott a nemzeti érdekek képviseletéhez, az emberi, polgári szabadságjogokhoz és a szolidaritás eszméjéhez egyaránt. Azaz egyszerre volt konzervatív, liberális és szocialista.
Éppen ezért nem tudja őt kisajátítani egyetlen politikai irányzat sem (hál’ istennek! :-)), mert mindegyikből kilóg egy kicsit.
„jobboldali értelmiség”
Ez olyan, mint az „okos sportoló”?
@Aron M: nem ismerem a hőseim pártpreferenciáit. az is lehet, hogy nincs nekik olyan.
@Mindfield: erre pl. semmi szükség sincs.
de hát a konzervatívoknk már van hősük: a smitt palkó….kell nála jobb, alkalmasabb?
Van a magyar jobboldali „értelmiségnek” olyan egységes gondolati háttere, ami alapján tényleg értelmiségiként lehetne őket kezelni? Milyen filozófiai elméletek, milyen társadalomelméleti modellek képezik ennek a magját?
Én úgy látom, hogy ez az első szint teljesen hiányzik a tudásbázisból. Illetve mindig csak a második szintből, a politikai think tankjeik átlal egyszerűsített félérvekből, félmondatos ideológiákból van visszaderiválva.
@Agent Cooper: a konzervatívok nem hisznek a markáns társadalomelméletekben, szerintük a társadalom a tudomány módszereivel nem ismerhető meg jól. a filozófiai elméletekben sem nagyon hisznek, a modellekben sem. a tapasztalatban hisznek, gyakran a természetjogban, a hagyományokban, a jól kiépített intellektust előbbre helyezik a rációnál. ez egy beállítódás valójában, nem ideológia,, lényegében a személyiség is lehet konzervatív, pl. Stephen Leacock a ragyogó brit humorista, író megrögzött konzervatív volt.
Bibó szocialista volt, semmi köze hozzá a bolsevik Sztálinista Orbánnak és a szektájának.
Nekik wassalbi nyavajgós giccse való.
Nem tudom miért keresi a jobboldal a hősét hisz megvan ORBÁN VIKTOR személyében .
@nj: Hát szerintem is így van. Nagyon jó ez az Elek István cikk: hvg.hu/velemeny/20110907_elek_tgm_bibo Ő kiemeli, hogy ráadásul mennyire fontos elem Bibónál a kereszténység.
Nem vagyok egy lángelme (v.ö.: lámlenge) ilyen kérdésekben, de azért bekiabálok a partvonalról.
Én, úgy is, mint egyszeri honpolgár, úgy képzelem ezt a dolgot, hogy valaki nekiül és gondolkodik (addig se kell dolgoznia legalább), és jut ilyen-olyan gondolatokra. Amennyiben ezt nem szamárvezetővel éri el, hanem saját kútfőből, akkor elvileg reménytelen előre megmondani, hogy az illető jobb- vagy baloldali-e, esetleg semmilyen oldali, mint Áttentő Redáz. Ennek az oldalazásnak maximum utólag van létjogosultsága, bár értelme szerintem akkor se sok.
Aki a gondolkodási/alkotási folyamat közepette képes megmondani, hogy ő akkor most egy jobboldali/baloldali gondolkodó… nos, az erősen megköti a kezét a nagy gondolkodásban, hogy egy kedves képzavarral éljek. Akire meg rá akarják erőltetni mások, hogy ő akkor most egy jobboldali/baloldali gondolkodó… no, az ilyen címke kb. annyira szokott igaznak bizonyulni, mint az a sommás megállapítás, hogy József Attila kommunista volt. Nem, József Attila nem volt kommunista — ő egy gondolkodó ember volt, aki életének egy részében szimpatizált a kommunista párt eszméivel (is). De azt is ő írta ugye, hogy:
talán dünnyögj egy új mesét
fasiszta kommunizmusét
mivel rend kell a világba
a rend pedig arra való
hogy ne legyen a gyerek hiába
és ne legyen szabad, ami jó
(fejből idéztem, a tördelés biztos nem jó, de a lényeg talán így is átmegy)
Szerintem az alapvető probléma, hogy a politikai jobboldalnak (persze be nem vallottan) valójában nincs szüksége jó minőségű jobboldali elitre, és napi gyakorlatával ezt pontosan jelzi is. Így persze nem is válhat szellemi eredmények kifejezőjévé vagy katalizátorává. Amíg ugyanis a kulcsposztokon feltétel az intellektuális alkalmatlanság és morális ingatagság (államelnök, oktatási miniszter, pénzügyminiszter, kulturális miniszter, fából vaskarika alkotmánybírók stb.), addig éppen a konzervatív alapvetések lényegi elemét ítélik szükségtelennek, sőt kontraproduktívnak.
Az pedig nem épp motiváló, ha a jobboldali elitet csupán kegyencérték alapján ismeri el saját poltikai ereje a társadalmi szerepvállaláskor. Ez a kontraszelekció azt eredményezi, hogy egy valódi konzervatívnak kellene ennek a dzsentri-parfümös proletár-diktatúrás tempónak a legnagyobb ellenlábasának lennie. Már ha lenne ilyen, és lenne mersze és muníciója hozzá. (A pázmányos jogászok pl. megtették.) Ezzel persze még messzebb kerülne a befolyás lehetőségétől és így tovább.
Sajnos az újságírásban is felülkerekedett az akcionista kiszolgálószerep, így az sem tekinthető jó táptalajnak, mint ahogy a B-ligás melegházi magánakadémiák sem.
A legnagyobb baj mégis az, hogy a szellemi teljesítmény egyszerűen ma se nem érték se nem szempont. Nem véletlen, hogy ez az elit szívesebben épít és hivatkozik sportolókra mint tudósokra (mivel ott csupán a drukkolás számít nem az érvelés). Az pedig különösen bizarr és lehangoló, hogy szemben a kultúrfölényre törekvő hagyományos hazai jobboldali politikával, a mostani jobboldal egyfajta péniszirigységből kifejezetten leépíti a hazai műhelyeket, és például nagyságrendileg többet áldoz stadionokra és egyházi támogatásra, mint az oktatási, kutatási, kulturális infrastruktúrára, amit éppen jelenleg semmisít meg a működési támogatásuk befagyasztásával és az akadémia kivéreztetésével.
Az üzenet egyértelmű: az új rend hatalmi ideológia szellem és (valódi ideológia) nélkül. A konzervatív elit kialakulása útjában saját képviselői állnak: a kulturálatlanság hatalma, és a hatalom csupasz akarása.
„A hivatásos konzervatívok a féltudású elithez tartoznak, gyakorlatilag kivétel nélkül. Tudományos munkásságuk értékelhetetlen, minden tekintélyüket a politikától kapták.”
Lásd, Pokorni Zoltán és a balneológia!!
Tanár, volt oktatási miniszter, phüü…
@Onoff: Jozsef Attila kommunista (valamifele polgari-marxista) volt. Ezt a verset annak apropojan irta, hogy a sztalini Szovjetunioban betiltottak az abortuszt.
@jotunder: Aha.
Akkor ez most, ha jól értem a megkérdőjelezhetetlenséget, hivatalos. Nem tudom, mire jók ezek az egyszerű kategorizálások. Amolyan szellemi maszturbálásnak tűnnek, szedjük ki a velejét egy adott nézetrendszernek, aztán húzzuk rá valakire, mint egy kotont.
Azt hiszem, ha azt mondod valakinek József Attiláról, hogy kommunista volt, nem fogod tudni átadni a lényeget. Ha annyit mondasz Cseh Tamásról, hogy jobboldali volt, aki nagyon szerette Orbán Viktort, és nagyon utálta a kommunistákat, nem fogod tudni átadni a lényeget.
És akkor itt van még ez is:
http://www.youtube.com/watch?v=2Zi1DRlhi4g
/Cseh-Bereményi: József Attila/
„És mindenhol tanítható már, óvodától egyetemig.”
De azért az egészet hallgasd meg, szerintem érdemes és tanulságos.
„És nem tudja megkérdezni, hogy önnön maga lehet-e.”
Több mint 10 éve vagyok lurker – most azért regisztráltam, hogy gratuláljak; nagyon jó írás.
@Member:
A már elhunyt ellenállóktól lehet idézgetni a szabadságról, csak az a baj, hogy sokaknál más az, amit ellenállóként vagy ellenzékiként hirdetnek, és más az, amit hatalmon. Bibónál ezt sosem tudjuk már meg. A magyar „jobboldalnál” viszont megtudtuk.
Egyébként azért értelmetlen a cikk, mert Magyarországon a konzervatív, liberális, jobboldali, baloldali fogalmak nem értelmezhetőek.
@Onoff:
A gondolkodó és a kommunista nem zárja ki egymást, bármennyire is próbálja ezt sugallni az elmúlt 20 év agymosása. Nem az a kommunista, aki a szocializmusban verte a mellét, hogy mennyire az.
@jotunder: Ha jól tudom, létezik valami iskola féle, a Navracsics bábáskodik felette, -az ő neve már eleve „garantál” egy eredményt.
A tisztelt hozzászólók többségének szavai között itt gyakran előfordul
a fidesznyik, fideszista, konzervatív, jobboldali kifejezés.
Ugye nem felejtjük el, hogy mindezek közé még véletlenül se tegyünk egyenlőségjelet.
@Zabalint: Ez így van, de nagyjából semmi köze ahhoz, amit én mondtam.
Egy ember ritkán annyira egyszerű, hogy a gondolkodását egyetlen szóval lehetne vagy volna érdemes jellemezni. Az e helyütt is citált Petőfi pl. 1846-ban Szalkaszentmártonon tartózkodott, és megírta a Felhők-ciklust. Semennyire sem forradalmi, aki írta, az a legkevésbé sem forradalmár. Igen, volt az életében pár év, amikor valóban ‘forradalmár’ volt, és mivel ez egyben az élete végét is jelentette (Barguzin nem játszik), rajta ragadt, hogy forradalmár-költő. Mivel 26 éves volt, élek a gyanúval, hogy mondjuk 30 évvel később már nem lett volna forradalmár (v.ö.: Churchill).
Tisztelt szerző mutasson már akár egyetlen „jobboldali” illetve „konzervatív” kormányzatot, vagy vezetőt, aki/ami növelte a népesség egészének jólétét.
Ja hogy ilyen nincs/nem volt?
Akkor minek a blabla?
Hamis a bejegyzés, a magyar jobboldalon már van egy utat kijelölő eposzi hős, aki a magyar népet Mózesként vezeti majd el a megvilágosulás Paradicsomába!
Csak a monogramját merem leírni ennek a szentnek: O.V.!
@jotunder:
pártpreferencia, muhaha 🙂
és végül is, vegyük azt is figyelembe, hogy hiába örültek Vincenték, mégis szétlőttek néhány arcot. Ebben nagy hasonlóságot mutatnak a baloldallal, tekintve, hogy az is egy maffia.
Úgyhog tökmindegy, hogy örültök e.
hősi elődökre hivatkozni nem valami gyerkőcös dolog?
„az én apukám a legerősebb”
a Bibó kötetet nem lehet belefőzni a levesbe. az ideologizálás helyett a gazdasággal kéne törődni, hogy legyen mit enni a „zembereknek”. elküldeném a politikusainkat (Vikicsunájt, Lézer Janit, Szíjjártó „al-Sahaf” Pétert, …) kapálni egy kicsit. a vízhólyag jót tesz a hülyeség ellen.
a kormányzati kommunikációnk nagyjából erre hasonlít jelenleg:
http://www.youtube.com/watch?v=yfAeMtcURg0
lehet, h tényleg az élménytársadalom kiépítése lesz a fideszes ‘ideológia’.
pl meg kell nézni a CEMPes index címlapot. Most kezdődnek a tüntetések a Kossuth téren.Ez, naivan úgy gondolom, közügy. Vóna(nem Vona) mit megbeszélni. Főhír az indexen: Félelem és rettegés a hullámvasúton. Videjóval!!! jajdejóval!!!b+b+b+… valszeg a wellnessfíling tesz a legjobbat gondolkodás ellen.
Találó.
Olvasva őket nekem is sokszor volt az az érzésem, hogy ezek az emberek úgy váltak konzervatívvá, hogy elolvasták a „Hogyan legyünk konzervatívok 10 egyszerű lépésben”-t. Mintha átvették volna a kötelező pontokat anélkül, hogy megértették volna a mögöttes szellemiséget.
Nem nagyon szoktam egyetérteni a a blog irányvonalával, bár a stylus kedvemre való. Ez az írás viszont rámutat a szomorú tényekre.