Bicskei Bertalan (II. rész)

Eredeti szerző: szempontpuska

Beszélgetésünk első részét az Ifi EB győzelemmel fejeztük be. A történet azonban ott korántsem ér véget. Bicskei Bertalan szemével áttekintjük a játékosok sorsát, karrierjét az ifi évek után. Autentikus forrásból olvashatjuk az értékelést, vajon beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket a csapat tagjai, és kik azok, akiknek a tehetsége, tudása többet ígért.

Szó lesz még a kölni évekről, a mexikói 0:6-ról, a kapitány egyiptomi tapasztalatairól. A korszak nagy kapusait Gujdáréknál hagytuk abba. Most következzenek a legjobb hálóőrök ’86 után!

Végezetül pedig szót ejtünk arról, merre látja a kiutat a jelenlegi helyzetből Bicskei Bertalan és ki vitte tovább a stafétabotot a Bicskei családban…

 

Az EB után

szempontpuska: Véget ért az EB. Hogyan tovább? Fokozott elvárások….

Bicskei Bertalan: Szepesi György azt mondta – merthogy addigra már elintézte, hogy kimenjek Kölnbe a főiskolára – maradjak még egy évet, mert most jön az U21 es csapat sorozata, vegyem át a csapatot, ismerem őket. A következő évben menjek az NSZK-ba.

Ez egy két évvel idősebb csapat volt. De a moszkvai győztesekből jópár játékost fel tudtam hozni. Kovács Kálmán, Zsivótzky, Kovács Ervin, Vincze Pista, Pintér Attila, Keller. Rögtön felkerültek, pedig két évvel fiatalabbak voltak.

Érdekes módon mintha Petry Zsolt megállt volna. Alkalmas volt, de ekkor már nagy elvárások voltak velünk szemben. Így esett a választásom szegény Zsiborás Gabira, mint túlkorosra…

A másik túlkoros Fodor Imre volt. Amikor Gelei karcsi megnyúlt, Ő került a kapuba és a Fodor-Plotár duó volt az idősebb. És balhátvédként – Keller sérülése miatt – jött még Fabulya. Ezzel a csapattal megvertük a hollandokat, az osztrákokat és Ciprust és a végén harmadikok lettünk, úgy hogy én már kinn voltam Kölnben, de csak a barátságos meccsekre tudtam visszajönni.

Tajti Józsi vezette őket, a lengyelekkel játszottunk és bejutottunk a négy közé, aztán a spanyolok ellen már nem sikerült. harmadikok lettünk. 1985-ben, előtte egy évvel az ifi VB-n már nem játszottunk olyan jól. Sorsolással estünk ki Kolumbia ellen. 2:0-ra vezettünk és az utolsó két percben kaptunk két gólt.

Egy hónapot készültünk, jól meghajtottam őket, csak nem vettem figyelembe, hogy ők már a hazai alapozásról jöttek. Ez eleve sok volt. Nem is fizikailag, hanem mentálisan. Nem egy friss csapat ment ki. Én ebben láttam az egyik okát és persze a balszerencsében.

Mert volt két gyufaszál és az egyiket kellett húzni.

Főiskola Kölnben

szp: Következett a kölni főiskola. Melyik volt a nehezebb? Kimenni, kijutni, vagy onnan hazajönni és dolgozni?

BB: Nagyon akartam kimenni és nagyon sokat tanultam. Kinyílt a világ, nagyon jó tanáraim voltak. Körbejártuk Európát. Akkor az volt a legjobb. Ma már az UEFA képzés van az élen, amelynek alapjait a kölniek teremtették meg. A főiskola azonban még ma is fogalom.

szp: Tekintsük át, mire vitték az EB győztes csapat tagjai! Több volt bennük?

BB: Azt, hogy a csapat együtt, vagy a játékosok külön-külön mire vitték, valóban érdemes a mai napig tárgyalni – sok tanulsággal szolgálhat. Nem szabad egy csapatot, a játékosokat az adott futball környezetből kiragadva tárgyalni!

Ha azt vesszük alapul, hogy EB-t nyertek fiatalon, akkor csalódásnak tűnik, hogy „csak” heten lettek nagyválogatottak és közülük sem mindegyik 30-60-szorosan…

Kérdésem: tudja-e valaki, hogy az akkoriban már jóval fejlettebb labdarúgással rendelkező országok akár szintén EB győztes ifi válogatottjaiból hányan lettek a saját országukban nagy válogatottak? Kb. ugyanennyien!

Ha azt vesszük alapul, hogy ők egy adott labdarúgásban nőttek fel, annak a labdarúgásnak kellett megfelelniük, akkor jobb a kép, szinte mindegyikük NB I-es labdarúgó lett.

Ha azt vesszük alapul, hogy a várakozás nagy volt abban az irányban, milyen eredményeket érnek majd el felnőttként, egyértelmű a csalódás. Felnőttként nem lett velük jobb a válogatott. De rosszabb sem! Pedig még egy kisebb horderejű sikere is volt a csapatnak.

Az 1985/86-os U/21 EB sorozaton harmadik lett a csapat úgy, hogy Pintér, Keller, Kovács E., Vincze, Zsinka, Kovács K. rögtön bekerült a két évvel idősebbek közé.

Nem kis büszkeséggel emlegetjük kollégáimmal, hogy az 1980-86 közötti időszakban a mi kis munkaközösségünk által megnézett és kiválasztott fiatal labdarúgók utána 10 évig a magyar NB I kb. 60%-t adták! A Magyar Válogatottnak pedig mintegy 75-80%-t!

Ha azt vesszük alapul, hogy milyen hatással volt az EB siker a magyar labdarúgásra, akkor azt láthattuk, hirtelen minden klubnál megnőtt a fiatalokkal való foglalkozás becsülete.

Tucatjával kerültek a fiatalok az NB I-NB II-es csapatokba. Sikerült az akkor korszakalkotónak mondható „Korosztályos képzési rend„-et behozni és megismertetni a magyar labdarúgó edzőkkel, vezetőkkel. Ennek a mai napig érezni hatását!

Ez a csapat sokat edzhetett együtt. Keményen edzettünk, szokatlan keményen a honi szokásokhoz képest. Az elején voltak edzések, hogy többen hányták el magukat, mint akik nem. Nem voltak hozzászokva.

Pedig külföldön akkor ez az intenzitás és mennyiség volt az alap ilyen idős korban. De lassan ráálltak és később nem jelentett ez a terhelés problémát + nemcsak fizikailag, de lelkileg is hatalmasat fejlődtek a srácok.

Csak jellemzésül a korabeli hazai szokásokra: egyetlen edző kolléga nem értette, miért edzünk ennyit, sőt, volt aki azt nehezményezte, hogy ha tőlem hazamegy a játékosa, két nap pihenőt kell adni neki… Miután nyertünk, kezdték belátni… a vezetők is… kezdtek mindenhol olyan edzőket szerződtetni, akik komolyan vették az edzősködést…

Mi lehet a következtetés?

1. A környezet ellenére csak rövid ideig lehet kinőni a sorból

2. A szervezett munka, jó szakemberek tudnak valamit csinálni – talán most az akadémiai rendszerrel ismét léphetünk előre – csak nem 5-6, hanem 50-60 műhely kellene! Egyelőre nincs összehangolva az edzőképzés, a kiválasztás, az „U” válogatott csapatok, az akadémiákon folyó munka.

2007/08-ban elkezdtük (jómagam technikai igazgatóként dolgoztam az MLSZ-ben). Amikor kezdett összeállni a munka, az edzőképzést az UEFA magas szinten elismerte, az ifi válogatottak egyre markánsabban léptek fel (U/19 EB III, de a többi csapat is egyre jobban teljesített), a kiválasztás jól szervezett lett.

Abban kell reménykednünk, hogy egy olyan vezetés jön az MLSZ-ben, amelyik képes felfogni azt, hogy merre kell (immár sokadszor) elindulni…

szp: Összegezve, elmondható, hogy nagyon jó arányban lettek befutott labdarúgók abból a válogatottból?

BB: Ez egy nagyon jó arány! Abból a bizonyos skót csapatból, amit az elején említettem, nem lettek ennyien válogatottak. Roxbury volt az edzőjük, az UEFA edzőképzés vezetője ma.

Tőle sokat tanultam. Számos fogást, fortélyt el is lestem, meg ahányszor csak találkozunk el is mondom neki…. de mindig elfelejti 🙂

szp: Az akkori kilátások szerint ki az akinek nagyobb jövőt lehetett jósolni?

BB: Vegyük sorra őket! Petry Zsolt elérte amit ígért a tudása, Haaz Feri azért tudott játszani abban a csapatban, mert nem volt feladata felmenni, remekül kiegészítette a többieket, stílusa tökéletesen illeszkedett. Pintér Attila szedte össze a labdákat, 50-60 méteres indításokra volt képes, szerintem benne annál is több volt, mint amit végül elért.

Ez a három ember: Szélpál, Haaz és Pintér nem tudott hibázni. Nagyszerűen fejeltek, biztos pontok voltak

szp: Pedig így is szép karriert futott be…

BB: Igen, de több volt benne. Keller Józsi nagyon szép pályát futott be, Deák Sanyi az, akiben benne volt, hogy nagyon sokszoros NB I-es játékos legyen… Kovács Ervin elérte azt ami benne volt. Vincze Pista szintén kihozta magából a maximumot. Az egyik legnagyobb tehetség volt. Orovecz sajnos egyértelműen nem érte el…

szp: mi volt ennek az oka, hiszen abból a csapatból az egyik legnagyobb ígéret volt?

BB: Egyrészt bizonyosan a testalkata. Ő egy rendkívül koraérett és fiatalember volt. 4-5 évvel előtte járt a saját korszakának. Zsinka Jancsi egy icipicit alulteljesített. Kovács Kálmán messze-messze hozta azt amit várhattunk tőle. Zsivótzky szerintem hozta azt ami benne volt, talán egyszer kétszer lehetett volna válogatott.

Ezek alapján a csapat 60-70 százaléka azt hozta amire hivatott volt, de talán csak 10% maradt ígéret.

szp: Vincze Géza kapcsán felmerül a kérdés, nem túl korán vetették mélyvízbe az ifiket?

BB: De! Egyértelműen! De az nem a Géza hibája volt. Ő lett az alany akit megtaláltak. Már akkor is felvetődött, hogy ezt a csapatot együtt kell tartani. De 18 évesekkel helytállni arra nincs példa a világban. És nem is vált be.

Tudomásul kell venni, hogy az időt nem lehet átugrani. Tudtam, hogy van a csapatban 4-5 játékos, mert kiemelkedő tudású. Hanem azért mert csapatként nagyon beleillettek. Később, amikor nagy válogatottnak kell lenni, akkor ez már nem elég. Hogy fogaskerék volt egy EB győztes csapatban.

Amikor én az ifi csapathoz kerültem Szepesi György szólt, hogy ezzel az együttessel úgy kell bánni, mintha EB győztes lenne. És akkor az MLSZ dolgozói vették a fáradságot és ekként dolgoztak a srácokkal. Engem is beleértve.

Szepesi Györgynek óriási érdemei voltak ebben a sikerben. Óriásiak! Elment az iskolákba. Behívta az összes iskolaigazgatót. Órák hosszát győzködte őket. Közben – az én kérésemre – elérte azt, hogy a kiutazás előtt három hétig, hadd jöjjünk össze hétfőn-kedden és szerdán edzeni. Ez volt a felkészülés.

A budapestiek megengedték azt, hogy 9-re járjanak és akkor hattól fél kilencig edzés volt, délután pedig megint jöttek a pályára. Vincze kivételével mindegyiket elengedték, Ő viszont Tatabányáról könnyen felért. Krizán, Csoboth és a többiek ott laktak a Népstadionban és nem mentek suliba.

Az érettségi időpontja egybeesett az EB-vel. Szepesi elintézte, hogy kijöjjenek a tornára és utána leérettségiztek. Csucsánszkynál volt az akinél az édesapja azt mondta, hogy nem.

Szepesi Gyuri, Baksa Laci (sokáig a Góliát FC vezetője volt) voltak azok akik rengeteget segítettek a szervezőmunkában és a felkészülésben.

szp: Kiugró generáció volt Kovács Kálmánék csapata, vagy jöttek méltó utódok?

BB: A következő csapat legalább olyan jó volt mint az EB győztesek, csak akkor nem rendeztek Európa Bajnokságot

szp: Kik voltak abban az együttesben?

BB: Petry Zsolt (még mindig), Tomka Jancsi, Márton Gabi, Krizán, Mészöly Géza, Szalma Józsi, aki egy az egyben olyan volt mint Keller.

A középpályán: Mundi Viktor, Horváth Atilla, aki nagyszerű futballista volt. Horváth Csaba volt a bátyja.

A csatársorban talán nem voltunk olyan jók, mint a Zsinka-Kovács-Vincze. De volt Lovász, Jónás, Zvara aki játszott jobboldali középpályást is. Ez a csapat elindult a selejtezőkben és az első hármat nekik kellett lejátszani, megverték Hollandiát, NDK-t és Ciprust. Tehát nem akárkik ellen! Még gólt sem kaptak.

A további selejtezőket már a következő korosztály játszotta – úgy emlékszem Mitring Pistáék – és ők mindhárom meccset elvesztették. Itt volt Urbányi Pista is. Ő nagyon jó játékos volt…

szp: Az ifik és Köln után új korszak következett. Edzőként a kapusokkal szerzett tapasztalataira kérdeznék rá, hiszen a korszak bővelkedett remek hálóőrökkel. Disztl Péter?

BB: Ő nagyszerű kapus volt. Edzőként is volt a kapusom. Volt néhány olyan élményem, hogy meccs előtt egyszerűen megéreztem, hogy nem kap gólt. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy nem fognak gólt kapni. Lehetett látni.

szp: Andrusch is ilyen volt?

BB: Ő végül nem lett játékosom. nekem kellett választani Disztl Péter, Andrusch és Petry Zsolt között. Végül Disztl Petit választottam. Petry Zsoltot és Andrusch Józsit elengedte a Honvéd. Petryt választottam volna, de Ő már Fehérváron volt és Ő Disztl mellett nem jutott volna szóhoz. Tényleg jót tett neki, hogy a Videotonban maradt.

Zsolt volt az első ilyen kapusom, akinél megéreztem, hogy bombaformában van. Egyszer játszottunk a bolgárok ellen, ahol a csapat szemmel láthatóan túlkoros volt (ez utólag ki is derült) és Petry ott bombaformában védett. Rá jellemző volt, hogy jobb volt mérkőzésen, mint edzésen. Nem volt túl gyors, erős, nem volt jó alkat, nem volt túl jó állóképessége. És mégis!

Éreztem rajta, hogy kinyílik egy ablak amint a pályára lép és teljesen máshogy teljesít. Éppen ezen a bolgárok elleni meccsen volt egy olyan védése a II. félidőben, még 0:0-nál éles lövés 11 méterről és megfogta.

Zsolt a vonalon volt a legjobb. A másik ilyen kapusom volt Disztl Péter. Belgiumban játszottunk kupameccset és null-null lett. A visszavágón egy szoros 1:0-ra nyertünk, de biztos voltam abban, hogy Peti ezen a meccsen verhetetlen lesz.

Egyiptomban volt egy kapusom, Szambának hívták (szenegáli válogatott volt),Ő volt a legtehetségesebb és egyben a leglustább is akit valaha láttam. Megtette azt, hogy edzés alatt kiment a közönséghez beszélgetni. Minden edzésen volt vagy 1000-1200 nézőnk (!) Leparancsoltam a pályára és elkezdtem neki dobálni kapura.

Ki akartam szúrni vele, jó erősen odavágtam neki a sarokra. Erre lábbal kivédte. Ilyen nincs!

Amikor Egyiptomba kerültem, akkor a bajnokság végére, az utolsó 7 meccsre ültem a kispadra. Elindultak lefelé a tabellán és a sorsolás úgy hozta, hogy pont az első hét ellen kellett játszanunk. Hét mérkőzésen egyetlen gólt rúgtunk. És egyet kaptunk. Hetedikként maradtunk benn. 🙂

Volt egy sorozata ennek a csapatnak, ahol minden meccsen a kilencvenedik percben kaptunk gólt. Gondoltam, hogy egyszer véget ér a sorozat… utolsó perc, nulla-nullánál, amikor a középpálya szétnyílt és megindult előre az ellenfél csatára. Akkor belémhasított, hogy ilyen nincs. Szamba megindult kifelé és ahogy jött, azt láttam, hogy minden lépéssel nagyobb lesz. Betöltötte a teret. Valószínűleg a csatár is ezt érezhette, mert lefagyott és elhibázta.

szp:A családból ki vitte tovább a stafétabotot?

BB: Fiaim közül a legnagyobbik kapus volt, védett a dán Vejle csapatában is, itthon többnyire a másodosztályban. A középsőt nem érdekelte a foci, a legkisebb elkezdte, de 17 évesen háromszor műtötték a térdét és úgy döntött, abba hagyja. De őt azért érdekelte, érdekli a foci.

Brünyi, Gáspár, Pleskó, Sárközi és Bicskei II.

Mikor Győrött dolgoztam, igen sokszor előre bemondta a számszerű végeredményt. Aztán szövetségi kapitányként is eltalálgatta.

A legérdekesebb történet: Azerbajdzsán, selejtező, meccs előtti este a szálló halljában mesélem, miket eltalált győri koromban. Knézy Jenő (az idősebb): Berci, hívjuk fel, mit tippel holnapra! – Felhívtuk.

– „Ne sz..jatok be, 4:0-ra nyertek!” mondta. Másnap a 70-ik perc táján 0:0-nál nem hittük, hogy telitalálat volt. Aztán bejött, olyan gyorsan rúgdostuk a gólokat, hogy nekem pl. csak a meccs után jutott eszembe a jóslat…

A Győrnél eltalált olyan meccseket számszerűleg is, amikre senki nem mert gondolni, mint: Újpest-ETO 2:3, MTK-ETO 3:4!

Mikor indultunk busszal az idegenbeli meccsekre, már Reszeli Pista, a csapat edzője (én szakmai igazgatóként dolgoztam) indulás után azonnal felhívatta velem a srácot…

---

A Bicskei Bertalannal folytatott beszélgetés más volt mint az eddigiek. Távol vagyok attól – nagyon távol- ,hogy szakíró legyek. Nem is ambicionálom. Ezért ennél az interjúnál éreztem azt, hogy nagyon „kapaszkodnom” kell ahhoz, hogy a sikeredző szavait, tudását és mondandóját a lehető legpontosabban adjam vissza az olvasóknak. Legyen szó a múltról, anekdotákról, vagy a – számára megkerülhetetlen – jelenről, Bicskei Bertalan minden mondatából tárgyilagosság, szakmai tudás, ízig-vérig hozzáértés sugárzik.

Higgadtan és a sérelem minden árnyéka nélkül idéz vissza többek között méltatlan epizódokat, igazságtalanságokat is. Mindent a helyén kezel és előretekint. Irigylésre méltó emberi tartást sugároz a viszonya múlthoz és a jelenhez is.

Ott ülve a nappalijában az a biztos érzés tölt el, hogy a magyar labdarúgás közel sincs olyan reménytelen helyzetben, mint ahogyan gondoltam. Kristálytiszta logika, tárgyi tudás, rengeteg tapasztalat, szerénység és óriási rutin. Ezek a jelzők jutnak eszembe, ahogyan beszélgetek a Kapitánnyal. A mai napig, amikor már a legnagyobbak között emlegethetjük a nevét, megvan benne a szakmai alázat, az aprólékosság és a szorgalom, hogy mindennek utánanézzen, utánajárjon, megtanulja és megkérdezze… és ahogy Ő maga mondja, ezzel nincs egyedül.

Mindezt akkor is sértettség nélkül, amikor azt gondolnánk, méltánytalanul mellőzött a jelenlegi magyar viszonyok között.

A magam részéről azt várom bizakodva, mikor jut ismét szerephez a magyar fociban Bicskei Bertalan. Annak idején 15 éves elmaradásról beszélt – igaza volt. Ma ezt a hátrányt egy egész generációnyi időszakra, 25 évre becsüli. Félek és tudom, hogy igaza van. De látja az utat, látja mi a teendő.

Lehet, hogy a vissztérésére még várnunk kell, de én akkor is Rá várok. Az interjú elkészítése után ért bennünket a hír: Bicskei Bertalan lett a libériai szövetségi kapitány.

Sok sikert Bicskei úr! Visszavárjuk a hazai futballhoz, amint csak lehet!

<

p style=”text-align: justify”> 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517257-6a9ac895d3484' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517257&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517257-6a9ac895d3484&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517257-6a9ac895d3484' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>