Bódis rektor esete a híúsággal
Eredeti szerző: jotunder
Az Index vette észre, hogy a pécsi egyetem vásárolt magának egy nemzetközi díjat. Nem nagy díjat, egészen kicsit, és aránylag olcsót. Nemrég egy kommentelőnk linkelt be egy tudományos álfolyóiratban (ún. predatory journal-ban) megjelent cikket, amely egy kanadai álkonferencián előadott szövegre épült és egy társadalomtudományokkal foglalkozó magyar akadémiai intézet munkatársai „publikálták” (valójában vásárlásról volt szó, nem tudom, hogy közpénzből vagy magánvagyonból finanszírozták). Olvastam én már fontos magyar értelmiségi folyóiratban életről, irodalomról, itt most meg nem nevezendő háromnevű szerzőtől, aláírásként azt, hogy a New York-i Tudományos Akadémia Tagja (százhúsz dollár volt akkor), fontos kormányközeli felsőoktatási intézményekben dolgoznak nemlétező egyetemek doktoriját a falra szögelő emberek, egy bizonyos biztonságpolitikai szakértő (saját bevallása szerint közgazdász, mert tetézi) CV-jén vigyorog a fél ország. Valóban a fél ország, ugyanis az ország másik fele betegesen ragaszkodik ezekhez a karrierekhez.
A pécsi egyetemen működött az ország egyik legérdekesebb Ph.D előállító rendszere, kommunikációtudományi zászlóshajó, ne mondjunk neveket, csak kisebb mezővárosokat Oránytól Hözsébig, mert mindenkinek jobb az úgy, főleg nekem, mert nem rágja a fülem jogi szakértőnk. Szükség van a címekre, a rangokra, a papírokra, ki lehet őket ragasztani, alá lehet pökkenteni megmondásoknak, el lehet mesélni újságírónak, aki szintén kommunikációtudományból szerzett bachelor fokozatot valamelyik sajátos értelemben létező csilispabai széntankon.
Bódis rektor ezt akár túl is élheti rektorként. Megszoktuk, hogy a dolgok nem egészen azok, mint ami rájuk van írva, belekalkuláljuk a címekbe, rangokba, papírkákba azt, hogy a University of Ecser-en szerezték, végül is, semmi sem ér semmit, akkor miért baj ha valami kicsit kevesebbet ér, mint a többi semmi, főleg ha a mi szakértőnk, professzorunk, kutyánknak kölyke fitog vele a misajtónkban, mitévénkben, mifacebookunkon.
Mondhatnám, hogy ez egy ilyen ország, de azért ez nem teljesen igaz. Vannak olyan fura, nehezen prezentálható, nem könnyen televíziós kamerák elé ültethető, politikailag teljesen haszontalan figurák, akik között életem egy igen jelentős részét leéltem, s akik mintha ugyanazt a nyelvet beszélnék, mint a rektor urak, gyógrádi nörgyök (kedves jogi szakértőnk, ez egy ún. anagramma, azt szabad), és évekig tudnak pömpögni, de tényleg reggeltől estig dolgokon, amelyek aztán elég fessek tudnak lenni a végén. Nem tud róla a kedves olvasó, mert valóság olyan rettenetesen uncsi, hogy még én is szégyellem, de az igazság az, hogy vannak tehetséges emberek is ebben az országban, nemcsak karrierista pöllencsek, akik kihazudják belőled a kaszinótojást.
Na mindegy, holnap is lesz nap, új díj, új papíros, új helyi érdekű világhír, majd azt is jól elhisszük. Mert hinni jó, főleg, ha nincs más választásunk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518961-6ae5fd77b4300' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518961&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518961-6ae5fd77b4300&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518961-6ae5fd77b4300' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
volt az egészséges erotikában egy* zseniális jelenet.
a gusztus huszadikai ünnepségre díszvendégnek meghívott két, hónaljig kitüntetésekkel kidekorált veterán ül egymással szemben és cserélgetik a kitüntetéseiket.
*igazából persze sokkal több zseniális jelenet volt a filmben, de nekem valamiért most ez ugrott be.
Ezek a dolgok az élet természetes velejárói orbániában. Utódomnak történetesen nincs diplomája, pedig törvény írja elő, felsorolván, hogy milyen felsőfokú végzettségek felelnek meg a poszthoz. A zemeszpé feltett a parlamentben néhány tétova kérdést az ügyben, mire az volt a válasz, hogy igen, nincs, de a miniszter úr szerint van, én meg különben is sikkasztottam. (Nem sikkasztottam, és vizsgálat sem volt ilyen ügyben.) Az emeszpének ez elég is volt, de nem csak ezért szeretjük őket. Utódom azóta is a helyén van, azóta sem szerzett semmilyen legális papirost, és még azt sem mondhatjuk, hogy valahogyan elvégzi a munkáját. Nyilván nem ez a feladata. Feladata az, hogy fideszes. Én meg azóta vagyok segédmunkás, de jól van ez így. Az ember ne keveredjen korpa közé.
Engem egész konkréten érdekelne, akár privátban is, hogy pontosan mi (volt) a probléma a Horányi Özséb vezette pécsi komm phd-vel (ami egyébként nyelvtudományokból adott fokozatot, nem kommunikációból).
@TothJanJ: horányi özséb? hogy jön ő ide?
@TothJanJ: Horányi az egyik legjobb magyar humorista.
http://www.ozseb.horanyi.hu/kutatasok/horanyi_ozseb_a_kommunikacio_mint_participacio.pdf
ebben a novellájában az áltudományos halandzsázást figurázza ki, a legnagyobbak színvonalán.
@jotunder:
orulunkvincent.blog.hu/2011/08/12/a_rettenthetetlen_hulyeseg_kora_esettanulmany/full_commentlist/1#c14206205
Namost a kommentelés meg a blogírás nyilván nem egzakt tudomány, de nagy felelőtlenségnek tartom, ha nyilvánosan ilyeneket írogatnak érdemi alátámasztás nélkül. Mire alapozod, hogy HÖ a legnagyobbak színvonalán figurázza ki az áltudományos halandzsázást? Meg hogy papírgyár, meg boldog, meg boldogtalan. Tudsz esetleg ilyen disszertációkat mutatni? Disclaimer: HÖ-t személyesen ismerem, egy olyan doktori iskolában vagyok, ahol ő is oktat, olyan hallgatótársaim vannak, akik a disszertációs munkájukat részben az ő kommunikációmodelljére vagy annak alkalmazására építették.
@TothJanJ: Minden tiszteletem Horányi Özsébnek, de mielőtt jótündér rámutatna, megjegyzem, hogy Horányi professzornak (a Google Scholar szerint) egyetlen nemzetközi publikációja sincsen, és a magyarokat is alig idézik. Kicsit szomorú, hogy ennek ellenére egy doktori iskolát vezethet.
@dreg3: Ezzel a problémával tisztában vagyok (egyébként van nemzetközi publikációja, a tanítványainak is vannak, de szóvalhát szerényen), de ez úgy Magyarországon ámblokk nem „probléma” hivatalosan a softosoknál, legfeljebb fegyverként vagy pajzskánt szokták használni.
@dreg3: ja ez lemaradt: az „áltudományos” meg „papírgyár” jelzők azért nekem valami súlyosabbat mondanak annál, minthogy valakiknek nincsenek vagy alig vannak nemzetközi publikációi.
@balmoral: Az én utódomnak sem voltak meg a papírjai, nála se volt probléma, egy szájhúzással túltettem magam rajta. Mondjuk nem kell segédmumkásként dolgoznom. :((
@TothJanJ: Ha neked nem probléma, a lelked rajta. Elegendő magyar nyelvésznek és filozófusnak (ez volna a két releváns diszciplina itt) van erős nemzetközi publikációs listája ahhoz, hogy azok mellett ez a teljesítmény szerénynek látszódjon.
@TothJanJ: az „áltudományos” meg „papírgyár” jelzőket majd jótündér megindokolja, ha akarja, de ha a professzor úrnak volnának lektorált nemzetközi publikációi, amelyeket más tudósok (és nem csak a tanítványai) idéznek is, mint fontos műveket, akkor azok bizonyítanák, hogy jótündér téved.
@TothJanJ: ember, hö-nek nincs semmilyen értékelhető munkássága, és komoly egyetemen ő semmiféle doktori iskolát nem vezethetne. érthető? nem kell túlkomplikálni. ha bony, akkor ő is, vagy fordítva.
@TothJanJ: „akik a disszertációs munkájukat részben az ő kommunikációmodelljére vagy annak alkalmazására építették”
ezt hívják kurva nagy gáznak a kocsmai hungarian-ben, amitől persze elhatárolom magam. hö-nek nincs kommunikációmodellje. sajnos még kommentszinten is baszogat a jogi képviselőnk, nemhogy posztban, úgyhogy itt megállnék.
@Kettes: Én nem a számat húztam el, hanem az irhámat. De ha jól emlékszem, te se kifejezetten orbániában tengeted mostanában.
@jotunder: Te Jótündér, én megnéztem ezt az özsébi horány írásművet. Abszolút a közszolgálati egyetemen a helye. Magyarul nem tud, és szerintem az első bekezdésen túl ember még nem jutott az olvasásában. Ha ilyesmiből valakinek vizsgáznia is kell, na annak legyen legalább ilyen halandzsakészsége! Csodálatos, egyszerűen csodálatos, hogy milyen végtelen az isten állatkertje! Egyszer elmesélem majd, hogyan vizsgázott matematikus barátom filozófiából Debrecen leghülyébb egyetemi docensénél. (Akkor még egyértelműen ki lehetett osztani ilyen címeket. ma már túl nagy a tolongás.)
@jotunder: pedig ennek a modellnek a (szemiotikai) alapjai pont TR Arts & Humanitites Citation Index-es nemzetközi folyóiratban jelentek meg.
Mindenki felállíthat kritériumokat arról, hogy milyen mű minősíthető tudományosnak. Nekem, és amennyire emlékszem, általában a világban, mmint nem a nyugati világban hanem globálisan ez a kritérium a tudományos közösség hozzáértő tagjai által írásban benyújtott, lehetőség szerint minél szakmaibb és minél elfogulatlanabb minősítése. Ami kb. a duplavak szakértői bírálat szintje, azokkal az objektivizált biztosítékokkal, amit egy kiadó vagy egy szerkesztőség vállal a lefolytatásukra. Azt, hogy ez milyen minőségben történik, áttételesen: milyen minőségű folyóiratokat vagy monográfiákat eredményez, csak úgy tudod megítélni, ha értesz a szakmához és elolvasod az említett írsásokat.
A listák és indexek a tudományosság szempontjából nem minőség-, hanem presztízslisták. A presztízs-alapú ítéleteknek egy folyóirat vagy kiadó minőségéről természetesen megvan a maga létjogosultsága. Egy folyóirat vagy kiadó presztízse nem független a minőségétől, ugyanakkor jellemző rá, hogy inkább egy hosszabb, múltbéli állapotot tükröz, és csak lassan módosul, lassabban, mint ahogy a kiadott írások minősége változhat. A presztízs (lista-, index-) alapú megítélésnek időgazdálkodási meg sok egyéb okai is vannak, hiszen megspórolja az értékelő számára a folyóirat vagy a cikk részletes vizsgálatát.
Mindezekkel együtt tök egyértelmű, hogy valami egészséges egyensúlyt kellene az értékeléskor a tudományos eredmények minősége és presztízse közt kialakítani, mert ma mindkettő fontos a tudományban (de egyiknek sem kellene döntően fontosabbnak lennie a másiknál). Namost amit te csinálsz az ítéletalkotásnál, az szerintem egy olyan (és ebből a szempontból rossz) elitizmus, ami kizárólag a presztízsre hagyatkozik, és csak annyiban vonatkozik a minőségre, amennyire az a presztízsből megelőlegezhető. Plussz, ami tényleg érthetetlen, hogy nyelvileg kötöd az angolhoz a tudományt, ami szerintem teljességgel irracionális.
A Magyarországon dolgozók tudományos teljesítményének minőségét és presztízsét egyaránt lehet kritizálni, mindkettőn jelentősen javítani kellene, de más eszközökkel. Az, hogy írjanak angolul és adják be angol nyelvű nemzetközi lapokhoz az anyagaikat, azzal a presztízst lehet javítani. De még jóval ez előtt annak kellene megtörténnie, hogy a külső szakértői bíráltatást és az akár több körös bíráltatási ciklust minden kiengedett, tudományos minősítésre aspiráló folyóirat és monográfia esetén következetesen és ellenőrizhető módon megcsináltassák, nyilvánossá tegyék a bírálati jelentések szövegét a szerzői válaszokkal és végrehajtott módosításokkal együtt. Ebből és csak ebből lehet látni, hogy végrehajtották-e és milyen gondossággal és hozzáértéssel hajtották végre azokat a lépéseket, ami után egy mű tudományosként elfogadható.
@TothJanJ: az angol nyelven publikálással a nemzetközi tudósközösségbe ágyazódást lehet javítani, ami azért jóval tágabb, mint a presztízs. a nemangol publikálásnak nyilván vannak fokozatai, német vagy francia feltehetőleg könnyebben érthető többeknek, mint az orosz vagy görög, de a magyar az totális elzárkózás.
A nemzeti nyelven írt közlemény ugyanolyan értékes, mint az idegen nyelven írt, és ugyanúgy a tudományosság részét képezheti. Az angol a nemzetközi kommunikáció eszköze.
Van néhány dolog, amiről még nem esett szó. Az egyik a tudomány-finanszírozás. Ez a legtöbb országban egyszerűen nem, vagy nem jól működik. Van az USA-modell, amely gyakorlatilag csak ott érvényesül. Vannak rontott USA-gyakorlatok más országokban. Ha volna tudomány-finanszírozás, lehetne igazán szakszerűen bíráltatni a tudományos közleményeknek szánt írásokat. A tudós közösség ezt a legtöbb helyen ingyen vállalja és végzi, az adminisztratív dolgozók viszont fizetést kérnek minden hónapban. A pénz tehát nem a tudósok pótfinanszírozására kell, hanem a bázis adminisztratív részének finanszírozására.
Ugyanez a helyzet a nagy nemzetközi adatbázisokkal. Ezeket is fenntartják (rendszer, hardver-szoftver, fejlesztés – kutatók, fejlesztők, informatikusok, operátorok, adminisztratívak, pénzügyisek, marketingesek stb., és akkor még az irányíító tudós testületekről nem szóltam), és ezeknek a legtöbbször üzletileg legalább nullszaldósra kell kijönniük.
A predatory éppen azért tud létezni, mert a legális IF-értékek kialakításának költsége csillagászati összegekbe kerül… És ezt a belekerülési költséget el kell osztani a résztvevők és közreműködők között.
@balmoral: Ez nem orbánia – vagy az egész világ az 🙂
@dr Brcskzf Gröőő: a „nemzetközi tudósközösség” tagjairól általában elmondható, hogy ugyan a lingua franca az angol, de egyébként jellemzően a tagok még egyéb nyelveken is tudnak szakszöveget olvasni, akár azért, mert megtanulták, akár azért, mert az az anyanyelvük. A spanyol, kínai, hindi, arab, portugál nyelveket beszélők létszáma összemérhető, összességében jóval magasabb az angolul beszélőéknél. Sőt itt még eltolódás is van, hiszen a nemzetközi tudósközösség anglofón országokban született tagjai kevésbé vannak rászorulva egy második nyelv megtanulására, mint egy nem-anglofón országban született tagjainak, akiknek plussz kötelezően meglépendő befektetés az angol.
Egyébként meg lehet elméletben kombinálni, sőt még azt is mondom, hogy a nemzetközi beágyazódás legbiztosabb módja, ha angolul írsz és adsz elő. De nem az egyetlen módja. Van, nem ritkán példa arra, hogy magyar nyelvű, de indexált anyagokat külföldiek idéznek. Ennek az oka vagy az, hogy olvasnak az adott nyelven, vagy az, hogy az angol absztraktból megismerik az eredményeket (a táblázatok és grafikonok meg kb. akár pirézül is lehetnek amíg a számok ott vannak, vagy a trendek látszanak). Az én egyik magyar nyelvű írásomat pont most szeptemberben idézte egy full kínai nyelvű tanulmány, full kínai nyelvű 40 éve megjelenő folyóiratban.
Én itt egy jelentős nyugati elfogultságot látok, azt döntsük el, hogy a „nemzetközi” az egyenértékű-e a „nyugati”-val. Mert állítólag nem.
@Kritikus Kritikusa: Abban egyetértünk, hogy nyelvtől független, hogy valami tudományos-e vagy sem. A tudomány értéke viszont összetett dolog, ennek az értéknek a részét képezi, hogy a releváns célközönség (kutatók, ipar, politikai düntéshozók stb.) menyire széles körében ismertethető meg. A nyugati világban ennek médiuma az angol, keleten leginkább a kínai, és mindkét „régióban” a nemzetközi tudományos adatbázisok, jellemzően a Thomson Reuters és az Elsevier által összeállítottak. Az angol/kínai is mediál, de az adatbázisok is; mert a kutató ezekben keres anyagokat. A kínai egyébként azért érdekes, mert Kínában a falat kaparja mindenki olyan erős (pénzbeli és karrierbeli) motivációk vannak arra minden tudományágban, hogy indexált, magas IF-ú lapokban publikáljanak a kutatóik. Ezt 99%ban angolul tudják csak megcsinálni. Ugyanakkor Kínának, Indiának stb. is megvan a maga tudományos teljesítményértékelő rendszere, és mindenhol hasonló a helyzet, mint itthon, vagyis hogy kb. 3 nagy kategória van, az IF-os, a nem IF-os de indexált, és az egyéb publikáció. A másik nagy felosztás az angol-nemangol és a hazai-nemzetközi, de pont ezek kezdenek visszaszorulni annyira elburjánzottak a predátor lapok, meg a direkt cikktemető jelleggel létrehozott „nemzetközi” kiadványok. Az indexáltság egészen más, az egy külső szűrő, és az angolnak annyi szerepe van benne, hogy az indexált folyóiratokban megjelent cikkek absztraktjának angolul kell lennie, de a cikkre nézve ez nem követelmény.
@TothJanJ: hö egy vicc, senki sem veszi komolyan, ez egy botrány lenne, ha nem lenne belőle tíz másik. az európai unió egyik országáról beszélünk, ahol egy senki által nem ismert ember iskolákat hoz létre, ahol értelmezhetetlen szövegekre adnak doktorit. ember, ez a tudomány megcsúfolása.
@jotunder: Ha nem vetted volna észre fennebb a két úr egy hosszas mellébeszéléssel próbálta elkendőzni azt a tényt, hogy öh egy halandzsamatyi. Miért várjuk, hogy idegen nyelven publikáljon, amikor magyarul se tudja magát tisztességesen kifejezni? A tudományosságnak egyébként nem az a kritériuma, hogy mások mit tartanak annak, hanem az alkalmazott módszer maga. Azaz létezik az objektív mérce. A bölcsészettudományban nagyobb az esély az áltudományoskodásra, pontosabban nehezebbnek tűnik a lebukás, de hát kedvenc tűzoltónk sem kimondott bölcsész, és mégis…
@TothJanJ: a nemzetközi beágyazottság legbiztosabb módja az, hogy valami értéket hozol létre. olyan értéket, amely sokakat érdekelhet. ez a lényeg, ezt próbálják valahol megfogni számokkal, vagy sikerül, vagy nem. ez erősen területfüggő. a lényeg a teljesítmény. ahol kutatóintézetek millió dollárokat költenek el, és őrült nagy verseny van a grantokért, akkor elképzelhető, hogy néha tényleg hatezerkétszáz idézetet kell összemérni nyolcezerhatszázzal, de az egy másik pálya.
@balmoral: hö nem halandzsamatyi, csak meg kell érteni hogy miről beszél és ez gyakran annak sem megy elsőre, aki elolvassa, vagy végigüli egy kurzusát. Olyanok nyilván nagyobb hendikeppel indulnak, akik ezt nem teszik meg. Te egyébként szakmabeli lennél?
@TothJanJ: a saját szűk területe(i)men egyetlen egy nem-angol nyelvű cikkről tudok. az a világ egyik legjobb folyóiratában jelent meg, konkrétan franciául. a szerző is tudja, hogy nem ez volt élete legjobb ötlete, felkérték egy surveyre és úgy idézte a saját cikkét, hogy „azoknak, akik szeretnék gyakorolni a franciát”. mondjuk ő megteremtett egy területet, egy fogalomról mindenkinek az ő neve ugrik be először, d nagyon sok embert idegesít, hogy alapvető dolgok csak franciául vannak meg. P.S megnéztem a fluentumot, amit ugye egy gödöllői ember csinált saját magának és a barátainak, hát nagyon erős jézusmária.
@TothJanJ: de az. bizony az. közröhej tárgya.
„Horányi Özséb: Válaszaim a kérdéseimre, VIGILIA 76: (9) p. 649.”
the perfect paper…
@TothJanJ: Özsébet szerintem hagyjuk most békében :-), ő legalább – tudományos mércével nem mérhető – jóindulatú, jószándékú. Van sok másik, aki soha nem épít, csak mindig lerombolja, szétdúlja mások munkáját.
Egyébként itt is elbeszélünk egymás mellett – ahelyett, hogy összeülnénk, s megpróbálnánk egymás véleményének tiszteletben tartása mellett gondolkodni valamiféle elfogadható tudomány-szervezésen.
Meg kellene találni az optimális, fenntartható utakat. Nagyon vicces pl., amikor a kezdő doktorandusz egyedül magas IF-értékű folyóiratban szeretné publikálni egyetlen főművét, és az is rossz, amikor valaki (nem Özséb) kis számú publikációval, és/vagy kitalált élet-történettel lesz doktori iskola tagja.
@Kritikus Kritikusa: „Nagyon vicces pl., amikor a kezdő doktorandusz egyedül magas IF-értékű folyóiratban szeretné publikálni egyetlen főművét, „
nagyon sok olyan egykori doktoranduszt ismerek, aki erős lapban publikálta első cikkét. még én is így voltam vele, és bajban lennék, ha kellene olyan embert keresnem, akiről tudom, hogy nem csinált ilyesmit.
@TothJanJ: „Ennek az oka vagy az, hogy olvasnak az adott nyelven,”
erre írtam azt, hogy vannak fokozatok; magyar nyelvű publikációval ez sokkal nehezebb, mint némettel (orosszal, kínaival). továbbá lehet, hogy hindiül többen olvasnak, mint franciául, de ez a többség (ha a teljes tudományos közösség kapcsolati hálóját nézem) alighanem zártabb, mint a kisebbség.
„vagy az, hogy az angol absztraktból megismerik az eredményeket (a táblázatok és grafikonok meg kb. akár pirézül is lehetnek amíg a számok ott vannak, vagy a trendek látszanak)”
ez meg ellentmond az általad leírt (és általam teljes mellszélességgel támogatott) elvnek, miszerint a cikk számítson, azt kell olvasni, abból derül ki és nem az absztrakból, hogy valamire tényleg érdemes-e hivatkozni vagy esetleg kifejezetten szégyen.
@jotunder: lehet gyártani a napirajz-szintű odamondogatásokat HÖ-ről, mert végül is ez egy blog, és az erre is való. Én nem értek veled egyet HÖ munkájáról (nem arról, hogy hova írt meg nem írt, hanem hogy mit), és én is csak ennyit mondok, mivel te sem vetted a fáradságot konkrét tartalmi kifogásokhoz.
p.s. a fluentum egy évekkel ezelőtti ma-s beadandómat kapta meg minimálisan átírva, mert kérte. Nem derogál, nem számít, nyugodtan nézz meg rendesen, hogy miért nem.
@TothJanJ: Nem, én egy normális ésszel megáldott parasztlegény vagyok. Azt viszont elismerem, hogy aki végigül egy özsébkurzust, annak valami eleve nem stimmelhet az ő kis fejecskéjében. És erre még ráfejleszt! Kimondottan sajnállak benneteket.
@dr Brcskzf Gröőő: nem mond ellent. Ez is egy opció, és valószínűleg ilyen hivatkozások is vannak, meg olyanok is, amikor tényleg elolvassák, megemésztik és feldolgozzák az egészet. Meg van, amikor egy cikk legfontosabb eredményei vizualizálva vannak attól függetlenül, hogy mögötte esetleg több éves terepmunka, interjúk és kvalitatív elemzés áll, így azoknak is hozzáférhető, akik az adott nyelven nem tudnak olvasni.
A cím és az absztrakt nekem pl., de szerintem sokunknak azt mondja el, hogy érdekel-e az adott cikk, szeretném-e elolvasni. Volt már olyan, hogy valami németül volt és nagyon érdekelt egy rész, viszont nem értettem, ezért megkértem valakit, hogy kivonatolja nekem és így mégis tudtam használni és idézni. Ilyet is el tudok képzelni.
@TothJanJ: HÖ-nek nincs munkássága. nincs. kitalálta, hogy tömegesen gyárt doktorikat, és ez megtetszett az egyetemi vezetőknek. tudományos értelemben ő pontosan annyira nem létezik, mint lánczi, bár lehet, nehéz elképzelni, hogy még kevésbé létezik. hetvenpárévesen sem az mta doktora, évtizedek óta nem írt le olyasmit, amit érdemes lenne egyáltalán megnézni. a tipikus magyar kártételről van szó, ez az, amit fel akartunk számolni, és hát ez az, amit nem sikerült sajnos felszámolnunk. ő ellene harcolni kellett volna, keményen odalépni, de nem tették meg. és ennek viselni kell a következményeit.
@balmoral: pedig nincs miért. És lekezelő vagy, ezt tartsd meg légyszíves a szemtől szembeni beszélgetésekhez.
@TothJanJ: Bizony az én koromban az ember kevéssé türelmes a hülyeséggel szemben. Hogy Hofit idézzem: Akit le lehet nézni, azt le is kell. Nem tudom, mi a különbség szemtől szemben lekezelni valakit, vagy valakinek a nézeteit, avagy nyilvánosan. Idézek özsébed bevezetőjéből: „Nincs kommunikáció olyan (társadalmi) intézmény(ek) nélkül, mint például a nyelv, amelyre tekintettel generáljuk azt a sajátos zajmintázatot (vagy az írás látható – ritkábban tapintható – nyommintázatát), amit mi magunk is meg beszélgetőpartnerünk is úgy ért (ugyanarra a nyelvre tekintettel), hogy – például – esik.” Abba most ne menjünk bele, hogy milyen alapon nevezhetjük a nyelvet „intézménynek”. Barátom, aki a hangmintázatot zajmintázatnak mondja, az életében nem hallott még információelméletről. És ezzel a felkészültséggel foglalkozik információátviteli kérdésekkel, amennyiben a kommunikációt mi parasztok szokásosan annak tekintjük. Kérlek alássan, ez később csak fokozódik.
@TothJanJ:
téged megtámadtak. szenteste napján.
@balmoral:
szerintem te még ezt is furának találod:
„Az Egami-Ledyard-Hong modell bevezetése, diszkussziója, valamint a korábbi nacionalista kormányzatok alatt nagyjából egységesen és axiomatikusan tartott japán nemzet-meghatározás polarizálása egy, a nemzettudatot közvetlenül érintő problémához vezethet. Amennyiben a politikai közösség elképzelése nem egységes, hanem paradigmatikus, ahol különböző, egyenként is jelentékeny erősségű, ám egymást kizáró eredetmagyarázatok versengenek egymással, akkor a nemzethez való tartozás szubjektív döntésként választható lesz. Pontosabban; több alternatív elképzelt nemzet kezd el pszichológiai kreációként, egymással párhuzamosan létezni egy adott geográfiai vagy kulturális térben, amelyekhez –az elképzelést vezérlő információk, elkötelezettségek birtokában, az imagináció gyakorlatában- egyik vagy másik ember csatlakozhat, egyikből ki- és a másikba átléphet. Ez a nacionalizmusnak az elképzelt közösségekben megmutatkozó szeretet- és áldozatvállalási erejét gyengíti, illetve az alternatív közösségek ezen erejét egymással szembeállíthatja. Anderson (2006) azt írja, hogy a nemzet iránti szeretet- és áldozatvállalás azért nagyon hasonló ahhoz, mint amit a családja irányában érez az ember, mert a nemzethez tartozás érdekmentes, természetes és nem-választható. A nemzetért pl. éppen azért lehet meghalni, és azért hozhatta meg sok ember a XX. század folyamán érte a végső áldozatot, mert a nemzeti hovatartozás nem választható fatalitás – ahogyan ő példálózott, ugyanez teljesen értelmetlenül hangzana mondjuk a Demokrata Pártra vagy az Amnesty International-ra vonatkoztatva; mert ugyan ki vállalná a halált egy olyan szervezetért, amibe szinte bárki bármikor beléphet, vagy onnan kiléphet? Ugyanígy, amennyiben egy ember számára a nemzetnek több elképzelési módja is reális, élete során több, másképp definiált nemzethez is tartozhat, akkor ezen az alapon sokkal kevésbé lesz hajlandó áldozatot hozni olyasvalamiért, amit bármikor levethet magáról”
@TothJanJ: ez a viccelődés addig működik, amíg egyszer valakik nagyon komolyan át nem világítják a magyar phd ipart, a társadalomtudományokat és konkrétan hö-t. ő egy totálisan nemzetközi területen produkálta a teljes nihilt iskolavezetőként és ki tudja hány doktori levezetőjeként. teljesen világos, hogy a legalacsonyabb nemzetközi normáknak sem felel meg az iskolája, a kontraszelekció legmélyebb bugyrát jelenti, mindent, ami ellen harcolni akartunk a rendszerváltás után.
@balmoral: HÖ ugye eredetileg mérnök, így néha erről a területről hoz át kifejezéseket; meg amottani összefüggések és elgondolások vezérlik az emitteni munkáit. Tudjuk, hogy az ilyesmi teljesen terméketlen próbálkozás, már a Bell telefontársaság két nevenincs sehol sem jegyzett nullahatású mérnökének sem jött be anno. Szóval ez a kifogás, ha mondjuk konferencián lennénk, többet mondana a kifogásolóról mint a kifogásoltról, még jó hogy ez a komment szekció.
@TothJanJ: Mérnök, és nem tudja, mi a zaj? Talán kertészmérnök? Gratulálok neki… és hozzá nektek.
@WiteNoir: Nem, ezt értem. Csak nem értem, hogy mi vele a probléma. És hogy jön ez most ide? Nem én vagyok a hülye, hanem akiről itt eszmecserébe bonyolódtunk.
@TothJanJ: nem, nem mérnök. gyengeáramú villamosmérnök diplomát szerzett, az nem ugyanaz, mintha mérnök lenne. soha senkit nem érdekelt, amit produkált, igazi halandzsamájsztrónak tartják, tipikus ugocsai kiskakasnak a saját szemétdombján. a CV-je úgy néz ki, mint egy vicc. soha nem volt sehol, senkit sem érdekelt a halandzsája, sehol sem tudta eladni, ez nem egy életmű, hanem egy rakás nemnutella. ember, én látom ezeket a negyven körüli magyar kollégáim, akik tényleg leraktak valamit az asztalra, hogy a népiesebb vonulatot is képviseljem, én azt persze nem várom el hö-től a töredékét sem, csak úgy miheztartás végett.
egyszerűen nem tudod, mi az, hogy valaki egy szakma nemzetközileg tisztességesen beágyazott képviselője, ami egy abszolút minimum, ahhoz, hogy valaki doktori iskolát vezessen. akkora nulla lenne a refen, de akkora nulla, hogy be se férne a rubrikába.
@balmoral:
semmi probléma nincs vele, csak kíváncsi voltam, te problémásnak találod-e, így egyszerűbben választ kaphattam egy másik kérdésemre, mintha ténylegesen feltettem volna:)
@WiteNoir: én közben megnéztem a doktori disszertációt is, ahol prof. dr. vass csaba nevű bogárlászló a témavezető. jézusatyaúristen.
még egyszer…
a Budapesti Corvinus Egyetemen, egy kurucinfopozitív közbolond doktori témavezető lehet. Prof. Dr. Vass Csaba a Hungária az Archiregnum szerzője, hungarista rendezvények állandó meghívottja. senki még csak meg sem szólalt.
@WiteNoir: Juj, de rejtélyes vagy ma! Egyébként a jelenség, amiről a számomra ismeretlen szerző egy kicsit körülményesen megemlékezik, számomra egyáltalán nem riasztó, annak ellenére, hogy én a nyelvet, és általában a kultúrát legalább olyan fontosnak tartom, mint az élővilágban a fajokat. A diverzitás mindenek felett álló érték. A könnyed nemzetváltás a szegény és kis nemzetek, kis kultúrák és kis nyelvek kihalásához vezethet, miközben a globalizált világ alkalmatlan újak keletkezésére, mert hiányzik az ehhez szükséges izoláció. (Pápua szigetén 800 nyelvet beszélnek, de Indonéziában is 300 nyelv van forgalomban.) A nacionalizmus viszont könnyen képes mások ellen irányulni, így minden olyan társadalmi jelenséget, ami ez ellen az elfajulás ellen hat, örömmel konstatálok. Viszont számomra nem egyértelmű, hogy szerző által felállított premisszák valóban igazak. Láttam én már fanatikus fradi-drukkert, miközben a csapata teljesen kicserélődött, láttam már fanatikus párthívőt, pedig be se lépett a fideszbe, Star Wars rajongót, stb.
Ettől függetlenül, békés és boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
azért nem fogok erről posztot írni, mert nem akarom, hogy a doktoranduszának legyen baja belőle, annyit az egész nem ér. gyakorlatilag sírva vagyok fakadva :((