Akkor (Bors Máté halálára)
Eredeti szerző: jotunder
Akkor, amikor gyerek voltam, még volt hangjuk a színészeknek.
Akkor az emberek még hallgattak rádiót. Nem zenét, hanem rádiót. Volt Szabó család, meg rádiószínház, ahol a bemondó részletesen elmesélte, hogy mi van a színpadon, meg volt hajóvontáktalálkozásatilos, amit persze nem értettem, de nagyon szerettem.
Akkor a televízióban voltak úgy nevezett tévéjátékok. Nem sorozatok, nem szappanoperák, hanem tévéjátékok, olyan filmféle dolgok.
Akkor még voltak magyar filmek a moziban. Egy olyan országban, amelyik nem nagyon akarta, hogy a polgárai elgondolkodjanak a rendszer mibenlétéről rengeteg filmet csináltak, és ezek egy része rólunk szólt. Valaki megengedte, hogy megcsinálják a Húsz órát és a Sodrásban-t. Senki sem tudja, hogy miért.
Akkor volt egy film, a Legenda a vonaton, amelyikben volt egy cigányfiú, a Lakatos, őt játszotta a fiatal Sztankay. A Sinkovits Imrével, a Szirtes Ádámmal, a Madaras Józseffel.
Akkor persze még nem éltem, csak később láttam a tévében, mert a tévében, az egyetlen csatornán, időnként magyar filmeket is vetítettek.
Akkor a Bors Máté nevű kommunista volt a Sztankay, egy sorozatban, az Oszival és a Dezsővel, azaz Koncz Gáborral és Bujtor Istvánnal, meg a fiatal Kern Andrással, Antal Imrével, Tordyval, Gobbi Hildával.
Akkor a Torday Teri volt szép, a Pálos Zsuzsa, meg az Almási Éva. Szilveszterkor a Lollobrigida volt a kabaréműsorban, és azok a szilveszteri tévéműsorok, akkor, valamiért nagyon fontosak voltak az embereknek.
Akkor a Ruttkai volt a sztár, a Gábor Miklós, a Latinovits meg a Básti Lajos, és akkor a Bene Feri meg a Fazekas volt a gombfocicsapatomban.
Akkor még volt hangjuk a színészeknek. A Tomanek Nándornak, akinél egyszer tévét néztem a Katona József utcában, a Kálmán Györgynek, a Márkus Lászlónak, a Tyll Attilának, nyolcéves koromban is megismertem a hangjukat a rádióban.
Valamiből kimaradnak a gyerekeink. Kimaradnak az „akkor”-ból. Kimaradnak az egyforma híradókból, az egyforma autókból, az egyforma pártkongresszusokból, az erdértfaházból, a szot-üdülőből, az ízűszörpből, az omniareklámból, a sarlósistvánból és a gáspársándorból…
….. és kimaradnak a Sztankay hangjából, mert akkor még volt hangjuk a színészeknek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519375-6ab3a54b6245e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519375&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519375-6ab3a54b6245e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519375-6ab3a54b6245e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
volt tőle egy dedikált fényképem.
az volt ráírva, hogy
„szeretettel kis unokaöcsémnek”
és én erre a fényképre igen nagyon büszke voltam, és még némi népszerűséget is szerzett az osztálytársaim között- akik persze igazából nem hitték el, hogy egy vidéki kisvárosi nímand társuknak ilyen híres ember az unokabátyja, de azért respektálták az igyekezetet.
pedig tényleg az unokaöccse voltam. igaz, mindössze egyszer találkoztunk, és talán csak másodfokú unokaöccs voltam (családi viszonyaink kissé zavarosak voltak), de akkor is…
mindig családtagként tekintettem rá.
Tánya! Főmérnök lettem! – kiáltotta Sztankay István az M3 (ifjabbaknak: ez nem metró, hanem egy tízemeletes ház) előtti térre befutva, a sokadik emelet felé. Ezerkilencszázhetvenpárat írtunk.
Mi kölkök, bosszúsággal vegyes izgalommal lestük. Izgalommal, merthát izgalmas egy filmforgatás, és bosszúsággal, mert a stáb ellepte az egyik kedvenc játékterünket. Aztán statisztát csináltak belőlünk, bár akkor még nem tudtuk, hogy az micsoda. Valamelyik bácsi szólt, hogy „Fiúk! Gyertek ide, és ha szólok, akkor fussatok át a téren oda.” Na átfutottunk, és ez volt életünk nagy filmes karrierje 😀 A film címét elfelejtettem már, azt is miről szólt ( bár láttam egyszer a tévében).
István! Mérnök lettem, bár „fő” sose. De akkor még színes volt a világ, tele csodával, bár valami diktátor uralta, meg volt valami megszálló szovjethadsereg… de mi ezt akkor még vagy nem is tudtuk, vagy PLSZ. És nem rohant az a világ, mennyi minden belefért egy-egy napba. Én eljöttem onnan, mert – így a „harmadik harmadban” – még szeretnék megtalálni valamit azokból a napokból, amikbe sok minden belefér. Ezt ott elfelejtették, ezt ott nem hagyják seggemberek. Pedig már (még?) nincs megszálló szovjethadsereg, és állítólag diktátor sincs. Mindegy… amíg emlékszem A Filmre, a filmekre, színdarabokra, egy picit Te is itt vagy, és remélem itt bele is férsz a napokba néha. R.I.P.
bazmeg ez a nap is de szarul kezdödik. Imádtam Bors Mátét. Kölyökkoromban, mikor apám a Trabival padlógázzal átcsúszott a narancssárgán, mindig azt mondta: Megcsíptük Oszi! mire én: De meg ám Dezsö. Aztán volt még a Sipos úr is. Madarast is imádtam (Kántor ugye).
PS: Juhász Jácintnak is gyönyörü hangja volt.
A jó színészeknek ma is van hangjuk és a régi hangú színészek se haltak még meg mindannyian 🙂 Plusz ott van a DVD meg a zinternet. Az én, minden szempontból modern kamasz kölykeimnél most Latabár szezon van.
Sztankay jó színész és kicsit korainak érzem a távozását 🙁
@spinat: Hát még a Juhász Jácint, Káldy Nóra páros a Cimborában, atyavilág!
R.I.P. szerintem is egy legenda távozott el.
és volt Kossuth-díja.
so no problem.
könnyű eset…
tegnap a Klubrádióban Kern Andrással volt az esti Szabad sáv.
vannak-e ma fiatal jó színészek? – jött a téma.
azt mondta vannak, csak nem ismerik őket.
mivel mikor ők fiatalok voltak, játszottak színházban, meg tévéfilmekben, kabarékban, szinkronizáltak, rádióztak, ismerte és sztárolta őket az egész ország.
ma eléggé háttérbe szorult a színjátszás úgy általában az emberek életében is, anyagilag is, lehetőségeiben is.
szóval vannak remek fiatal színészeink ma is, csak sokat alig ismer a közönség.
én ezt elhiszem, mert időnként előtérbe kerülnek páran, és tényleg nagyon jók.
szerintem a színjátszás és a filmkészítés kultúráját ebben az országban folyamatosan át tudják örökíteni, és ez nagyon jó.
@ingyenebed: Ma vannak mi színházunk – ő színházuk, mi ideológiánkkal telített darabokkal – ő ideológiájukkal telített daradobbak, és hozzá vannak mi színészünk – ő színészük.
Van szintén a mi TV csatornánk szappanopera sorozata – ő TV csatornájuk szappanopera sorozata.
Nem tehetség alapú érvényesülési lehetőségek vannak a jobb, rosszabb színészek előtt, hanem ideológiai megbízhatóság alapú. No és legelsősorban megélhetés alapú.
@ingyenebed: Nyugodjék Békében!
Amúgy, Kernnek abszolút igaza van… sőt, a színművészeti hallgatók sem akármekkora fazonok. Volt szerencsém pár évig dolgozni velük, leginkább próbákon, vizsgaelőadásokon. Az ezt követő obligát ivászat alkalmából panaszolták el, hogy esélyük sincs országos ismerettségre, ha nem kerülnek be valami agyzsibbasztó, tévés szappanoperába, ami voltaképp a szakma legalja… színházba meg télleg csak néhány fanatikus jár…
R.I.P.
énekelni ugyan nem tudott, de énekelt a Süsüben, ő volt a Jókirályfi…
@ingyenebed: a hangról van szó, a karakteres hangról. gyerekkoromban is felismertem az összes színész hangját.
@LocomotiveAnchorMan: a pesti színházak telt házzal játszanak. pintér bélára jegyet szerezni külön művészeti ágnak számít. ha otthon vagyok és idény van, majd minden este színházban vagyok. én itt is járok színházba és nem tudom igazán összehasonlítani a kettőt. más.
@jotunder: én is hogy örültem, ha egy rajz- vagy bábfilmben ráismertem!
@jotunder: Én is, még most is… 🙂 Amikor egy-egy régebbi film megy az irodai monitorom, a betérő ifjonti kolléganők meg-meg kérdezik: egyáltalán hogy hívják a színészt, vagy kinek a hangja… üzembiztosan eltalálom… rendszerint egy „Nahááát!” a reakció.
Ami meg a teltházakat illeti: néhány jólmenedzselt előadás tényleg teltházakkal megy, de a többi néma csend…
http://www.youtube.com/watch?v=x6MPv_f_YCA
@vörös meteor: Ne izéljél, akkor már inkább ►
http://www.youtube.com/watch?v=yuPn8Geo5e8
A „színészeknek még volt hangja”, és az „azonnal felismertük a színészek hangját” az két különböző állítás, nem tudom, melyiket is akartad mondani. Azt hiszem, a színészekkel részben nem egészen az történt, mint az autókkal.
@Izomor Lánya: Hmmm… mit is akarsz kérdezni? JT – és magam is, arról pampogtunk, hogy anno’ decibel Bárdy György, Tomanek Nándor, Sinkovits Imre, Tompa Pufi hangját is meg tudtuk különböztetni… még a borzalmas, középhullámú rádióadásminőségű hangzás alapján is… Manapság – legalábbis én – zavarba kerülnék, ha mondjuk Szőke Zoltán és Damu Roland hangját kellene elkülönítenem… 7.1 HD-ben…
Nagyon szerettem Sztankay beszédhangját. És szeretem azt is, ahogy hamisan énekel a Süsüben.
@Kis ember: Mos’mér? Hát Bodrogi – éljen még ezer évig! -, olyan hamisan énekel, hogy normál körülmények között ciánozni lehetne a hangjával… De akkor is magával ragadó! A’sszem ezt magyarázta JT, hogy karakteres hang volt Sztankay…
@LocomotiveAnchorMan:
Ezt mondom én is.
És persze Tony Curtis magyar hangjaként is zseniális.
@Kis ember: Nem egészen… kiemeled, hogy hamis… szerintem ilyen hang esetében egyszerűen nem értelmezhető az, hogy hamis, vagy sem… olyan, amilyen, de szívből jön – több kérdés nix…
…és ma újra: 🙁
hvg.hu/kultura/20140913_Meghalt_Avar_Istvan_a_nemzet_szinesze
Nem tudom, mit is akarok kérdezni… Lehet, hogy rosszul olvasom, de JT szájából az „akkor még xxx” eleve ironikusnak tűnik (akkor még a tél tél volt, akkor még a nosztalgia is más volt), és akkor inkább a második állítást mondja, vagyis, hogy mi meg tudtuk különböztetni a hangokat, mert mi más volt itt nekünk, és ebben a kontextusban lehetett Sztankay a Sztankay, és az azért nem olyan hízelgő…
Ez már „sokk” így egymás után két ilyen nagy egyéniséget elveszíteni. Számomra mindketten /Sztankay és Avar/ pótolhatatlanok. Emlékük szívemben és az örök filmvásznon mindig élni fog. Büszkék lehetünk rá, hogy kortársaik voltunk. Nyugodjanak békében. Egy kis visszaemlékezés pár könnycsepp között. http://www.youtube.com/watch?v=q_z5PEhpe0M
@Izomor Lánya:
ha az a borotva az avatarodban egykor occamé volt, akkor sürgősen élezd meg 🙂
@Izomor Lánya: sztankay istvánnak karakteres hangja volt, általában sokkal fontosabb volt a karakteresség, mint ma. a mai színháznak is vannak előnyei, én imádom a pintér bélát, akinek mondjuk egyáltalán semmiféle hangja és színpadi jelenléte sincs, valami mástól jó az az egész. és ma is vannak hangok, a kulka jános vagy a dörner györgy hangja az hang. de a básti, a gábor miklós, a latinovits, a márkus, valami egészen különös korszakát jelentették a magyar színjátszásnak.
@nandras01: Akkor még a borotva is borotva volt. Bezzeg. (viszont akkor még azt hittük, de ma már tudjuk).
@Izomor Lánya: Avar Istvánt és Agárdy Gábort még láttam a „Gyertyák csonkig égnek”-ben. Az egyszerűen egy más hangot jelentett.
Avar a hátam mögött megszólalt a 47-es villamoson, azonnal megfordultam.
http://www.youtube.com/watch?v=x-uwnfnp00g
Én a modern színjátszást preferálom, nem a lefúrtlábú felolvasóst, de ezek a hangok azért mégiscsak hangok.
@jotunder: Örülök, hogy nem jól olvastalak, mert persze, karakteres, de ez önmagában kevés, a Trabantnak is karakteres hangja volt, vagy akár művész úrnak, ennél azért több kell, és többről is van szó, nem tudtam, hogy esetleg szarkasztikus vagy-e, de szerencsére nem.
@Izomor Lánya: Nemcsak karakteres, hanem az egyedi, senkihez sem hasonlítható intonáció… ezek mind-mind számítanak… Szegény Helyei László, vagy Szabó Gyula… egyetlen szótagból felismerhetőek voltak… eltéveszthetetlenül…
Vagy mást ne mondjak, Tordai Terit azért vágták ki a Jóban-Rosszban-ból, mert egyetlen mozdulattal lejátszotta ezeket az ifjonti sorozatizéket… Képzeld el a kontrasztot, amikor meg is szólalt…
Sz’al… akkoriban még egy huszadrangú mellékszerepbe is csak képzett, vérprofi került, nem kereskedelmileg castingolt uccanépe…
Egy időbe játszottunk olyat, hogy a Macskafogóból kellet felismerni a hangokat: mikor, ki szólalt meg… Áááá…
Amúgy hangok, emlékeztek, a Dr. House sorozatban, mikor Szakácsi Sándor elhunyt és Kulka János vette át a szinkronhangot? Egyszerűen a mai napig nem tudom megszokni a váltást, pedig imádom Kulkát…
Érvsebész már jelezte, hogy nagyon aratott a halál a nagy színészek, jellegzetes orgánumok körében.
Egyetértek azokkal, akik a sajátos, karakteres, egyedi hangot emlegetik. Hozzátenném még a szép, artikulált beszédet és az egyéniséget, a színészi talentumot. Meg persze azt, hogy tudtuk, ki az a Sztankay, Avar, Básti, Zenthe, Márkus. Mert láttuk őket színpadon (na jó, Márkust, Bástit én nem), tévében, hallottuk a rádióban, belénk ivódott a hangjuk. A maiak között is van egy-két karakteres hang, én. pl. László Zsolt vagy Alföldi Róbert hangját nagyon kedvelem.
@LocomotiveAnchorMan:
néha szinte a rosszullét kerülget, amikor ezeket az „ifjonti sorozatizéket” „színész”- nek titulálják.
@seprűbajnok: „A maiak között is van egy-két karakteres hang…”
Hááát ez az… amúgy akad több is, csak egyszerűen – ahogy Kern is említette az interjúban -, nem eléggé ismertek, nincs érdemi esély arra, belénk ívódjon…
Valahogy tucattermékeket látunk-hallunk, hol van egy Major Tamás, Gobbi Hilda, Psota Irén, Rajz János – hogy az igazán régieket ne is soroljam?
@nandras01: Pedig nemkevés végzett színművész… pappérja is van róla…
Rendben, mindig kellett a „futottak még” töltelék, na de ennyi?
Abban az időben minden héten (na jó, _MAJDNEM_ minden héten) volt egy színházi közvetítés „A” tévében és minden héten (na jó, _MAJDNEM_ minden héten) készült egy tévéjáték. És abban az időben egy ország izgulta végig a karmesterversenyt. Olyanok vitatkoztak róla a villamoson, kik szerint a fisz dúr egy különösen ocsmány káromkodás.
@alte trottel: Kérlek, a „színházi közvetítés” soha nem volt tévés műfaj, egyszerűen nem volt más… Borzasztóak voltak amúgy, mind a három fix kamerabeállással, iszonyú hangminőségben, de akkoriban ez jelentette a tévét… jobb híján, nem találták még ki, hogyan működjön…
Nekem egyszer egy főszerkesztőm beszólt, hogy dugjam fel magamnak a csicsás grafikonjaimat, ha azok nem mozognak, mert akkor csak képes rádió vagyunk.
Amúgy, manapság, szerinted mérhető nézettsége lenne egy színházi közvetítésnek?
„baromerős, szívem vidám…” – így énekelte a lányom évekig azt a bizonyos nótát a Süsüben:((((
@Vakmacska: 😀
(off. Baráti körömben a gyerek legkedvesebb félrehallása: „tedd a húsemléket az ablakba”)
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäterlattengi:
(y)
Szegény Káldi Nóra is milyen korán elment … annyira gyönyörű hangja volt és ahogy beszélt! 🙁
Juhász Jácint a Vivát Benyovszky!-ban, mint Omachel Tamás … mindenki az ő képét gyűjtötte és nem a Benyovszkyt játszó színészét …
🙁
@ingyenebed:
Be is mondták!
Utána:
újabb Kossuth-díjas távozott: elhunyt Avar István …
Neki is: R.I.P.
Őt is kedveltem.
@ingyenebed:
Van egy Varga Gábor nefű fiatal színész, nagyon sokat szinkronizál.
Én láttam őt élőben – itt játszott nálunk kezdőként a helyi színházban éveken át, megőrültek érte a lányok, valami helyi díjat is kapott -, míg ide nem ette a rosseb (+a fidesz) Nemcsák Károlynét színházigazgatónőnek és rögtön kirúgta az összes színészt – Varga Gáborral az élen – hogy idehozhassa a főváros már sehova sem kellő, alkesz, vén romjait ….
Nem tudom, hol játszik most, az az egy szerencse, hogy természetfilmek hangjaként legalább hallani lehet …
@LocomotiveAnchorMan:
Az egy „halálos” sorozat … kihalt belőle szegény Selmeczi Roland is … mondjuk helyett jött az előbb említett Varga Gábor és szerintem – ha nem is Selmeczi, akit nagyon kedveltem, tényleg – de az ő hangja is felismerhető.
Sztankay emlékére ….
(Nagyon szerettem ezt hallgatni régen, és már évek óta nem jutott eszembe. Most talán ideillik…)
http://www.youtube.com/watch?v=veBgI5mVZhY
Kicsit off… most megy a Dunán a Gázolás…
port.hu/gazolas/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=43281959&i_topic_id=1
Borzalom, pedig akkora nevek játszanak benne…
@LocomotiveAnchorMan:
Az opera, a hangverseny, egyes sportok, politológus(nak nevezett) cölöbök nyilvános faszverése és még sok estébé közvetítése sem az a kimondott tévés műfaj oszt mégiscsak eladnak alá reklámidőt.
Ha beülök a Nemzeti egyes oldalüléseibe, még annyit se látok a színpadból mint EGYETLEN rögzített nagytotál kamerával és a hangminőség is vetexik a Szokol rádióéval. Szóval ez nem igazi érv. Ezen az alapon ne hallgassam a Bartókon a Hollandit, mert meg se közelíti a Bayreuth helyszíni élményt? (én TUDOM, hogy a sokmilliós legjobb berendezés is csak gyenge pótszer a helyszíni élményhez, de fizikai képtelenség mindenhova el (és BE) jutni. És sok tízezer ember igenis nézte a kaposvári, szegedi, debreceni, győri közvetítéseket.
Én speciel ennek a főszerkesztőnek az orra alá dugtam volna az Anna Kareninát vagy a Feltámadást, hogy nesze vazze, akkor kukába vele, mert ez se mozog!
És megfelelő adón, a megfelelő időpontban lenne annyi nézője pl egy miskolci Milliomosnőnek mint pl a Nászfrász vagy A mag 649-edik ismétlésének.
Kitünő szinész volt, hiányozni fog. Nyugodjék békében…
Latinovitsnak volt egy (tv-)filmje, amit már nem tudott utószinkronizálni, és a felétől Avar István hangjával ment. Emlékszik rá valaki?