Búcsú a Köztársaságtól
Eredeti szerző: szempontpuska
Ezekben a percekben búcsúzunk a magyar Köztársaságtól. Élt 22 évet, eufóriában és optimista légkörben született, ami ritkán adatik meg a történelmünkben. A magunk lábára álltunk, önállók lettünk, ennek minden örömével és felelősségével, hogy amit teszünk az a mi sikerünk, amit elrontunk az a mi terhünk. A hajtás után Vincent szerzői kis jegyzetekben búcsúznak a Köztársaságtól.
„1989-ben végzős gimnazista voltam. A Kossuth téren osztályfőnöki óra keretében megnéztük a köztársaság kikiáltását. Derült, napsütéses idő volt, tizenhét éves lányként tanúja voltam egy addig lehetetlennek hitt változásnak, enyém volt az egész világ. Pár hónappal később tévén néztem Nagy Imre újratemetését, és figyeltem a koporsó mellett fellépő, beszédet tartó régi és új arcokat. Feltűnt egy fiatal csóka, mondataiban leginkább az orosz birodalom és a ruszkik haza szerepelt, értelmes megnyilvánulás annál kevesebb. Micsoda hólyag, gondoltam. Megnéztem a fickó nevét, Orbán Viktornak hívták. Majd Antall „reálpolitizálása”, „a hála nem politikai kategória” mentén, Kónya értetlen mosolya, „de hát nyertünk, miért nem örülnek az emberek”, Torgyán folyamatos parlamenti agonizálása teljesen elvette az érdeklődésem a politika iránt. Felépítettem a saját egzisztenciámat, éltem az életem. Jött az első Orbán-kormány, nem sok dolog maradt meg bennem belőlük azon túl, hogy bosszúálló dilettánsok. 2004-ben ugyanolyan boldogan ünnepeltem a Szabadság-híd műfüvén az EU-s csatlakozást, mint anno érettségiző diákként a köztársaság kikiáltását. Az elmúlt „nyócévben” továbbéltem az életem, ha a politikusok eszembe jutottak, leginkább köptem rájuk gondolatban. Félreértés ne legyen, mindkét oldalra. De közben egyre nagyobb lett bennem az aggodalom, hogy az MSZP bénázásai miatt a Fidesz megint hatalomra kerül, és ha az őrült ellenzéki követeléseit megvalósítja, abból tragédia lesz, és utánuk már csak a Jobbik jön.Határ, 1990. Hosszú tömött sorban autók. Egy rövid ellenőrzés után már lehetett menni a tutiba, hiszen nem volt vasfüggöny. Átkelve Ausztriába ámultunk a tisztaságon, a tiptop falvakon, a kátyú nélküli utakon. Ide tartunk, ezt tudtuk mindannyian; ilyen lesz otthon is, a bizonyosság bennünk volt.Határ, 2004. Nincs sor, csak páran vagyunk, ellenőrzés nincs, schengeni-határ van. Átkelve Ausztriába ámultunk a tisztaságon, a tiptop falvakon, a kátyú nélküli utakon. Ide tartunk, tudtuk mindannyian; ilyen lesz otthon is, a bizonyosság bennünk volt.Határ, 2011. Nincs sor, egyre többen vagyunk, ellenőrzés még nincs, szomorúság van. Átkelve Ausztriába köszönünk a korábban már átköltözött honfitársaknak és tovább haladunk a „hanyatló nyugatra”, hogy ott utolérjük a korábbi orvosunkat, akinek már kint van állása, elbeszélgessünk a hajdani rádiós, ma felszolgáló ismerőssel és letelepedési engedélyért folyamodjunk, mert a hazát elvették, és nem „el lehetett menni”, hanem egy focista eképpen rúgott öngólt a hazaiaknak: „el kellett menni”.Még egy gondolat. A 2007-es önkormányzati választásokkor hozzám is jöttek kopogtató cédulákat gyűjtők. Volt egy fiatal, mokány srác, saját magának gyűjtött. Kezében papír, arra írta fel tollal, mit szeretnének a kerületiek. Elbeszélgettünk, Rastignacra emlékeztetett a Goriot apóból. Házi készítésű mézet adott, én pedig nem bírtam megállni, figyelmeztettem: vigyázzon magára, ha már politizálni akar, mert így vagy úgy de megeszik a farkasok. Mosolygott. Kocsis Máté volt az, ma VIII. kerületi polgármester, a Fidesz hajléktalanügyi referense. Ha meglenne még a méz, bevinném hozzá egyszer egy fogadóórájára és megkérdezném tőle, emlékszik-e még arra a fiatal srácra, aki akkor volt?Táncoló Bóbita
1989 augusztus 11-én hagytam el az országot. Október huszonharmadikán egy amerikai kisváros egyetemi kollégiumában ültem a tévészobában. Akkor volt Magyarország warholi tizenöt perce. A legjobb tizenöt perce. Sírtam.
Hittem abban a fiatalemberben. Abban, aki ott ült a tévészobában, egy idegesítő gerincsérvvel, egy necces betegbiztosítással. A dolgok tulajdonképpen jól alakultak. Mondjuk. Még mindig hiszek benne.
Egy másik fiatalemberben is hittem. Ő is valamikor augusztusban ment ki, Oxfordba, a Pembroke College-ba. Az ő dolgai még annál is jobban alakultak. Mondjuk. De már nem hiszek benne.
Nem Bibót idézem, hanem Edward Albee-t.
Martha azt mondja a „Nem félünk a farkastól” végén, hogy ő fél az illúziók nélküli élettől. Mi is attól félünk. Nem a köztársaságnak van vége, hanem az illúzióknak. Amit most látunk az csak a félelmetes valóság, az illúziók nélküli közép-kelet európai valóság. Ez itt csak egy nemsvájc, egy kilencvenháromezernégyzetkilóméteres nemsvájc.
1989: január végén hangzott először, hogy ’56-ban népfelkelés volt. WTF??!! Március 15-én tüntetés a Szabadság téren, forrt a várakozással teli levegő, csillogó szemek, rengeteg korombeli fiatal. Pár nappal később megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, amit nagyon nagy dolognak tartottam és izgatott figyelemmel kísértem tevékenységét. Júliusban Kádár beszéde majd halála, két durva dolog, na most mi lesz, tényleg vége és valami teljesen más lesz nemsokára, ugye? Az újságárusoknál türelmetlenül vártam a Beszélő és a Hitel legfrissebb számait. Október 23-án kikiáltották a Köztársaságot, hurrá! Decemberben TV-ről TV-re vándoroltam, hogy láthassam ami Marosvásárhelyen, Erdélyben, majd egész Romániában történik.
Intermezzo: család, gyerekek, munka, utazás, barátok, konszolidált jövőkép, tartalékok.
2010-2011: Családi, baráti tanácskozások, fejvakarások, hogy mi legyen a magánnyugdíjakkal. Felhív A, e-mailezik B, képzeljem, kirúgták, megszűnt a munkahelye, nem talál munkát, belebetegedett az elmúlt hónapok eseményeibe, elszálltak a törlesztőrészletei. Fejkapkodás, hogy mi már megint ez az újabb utolsó pillanatban beadott egyéni képviselői tv-módosítás? Hogy-hogy lehet így is köztársasági elnököt poziba nyomni, hogy-hogy ezt meg lehet csinálni az Alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, mi ez a parlamentben előadott vezérelt gombnyomó-verseny? Most akkor mi van? Apa, ez komoly? Mert viccnek durva! Vajon tényleg képesek egy újabb genyaságra? Úriember biztosra nem fogad.
Epilógus: restellem, hogy a gyerekeimnek ilyen helyzetbe nyomorított felnőttkor kezdéssel kell megküzdeniük. Felháborít, hogy az emberi önhittség, önérdek, kicsinyes bosszúvágy, megtetézve egy autokrata önfejűségével, szétveri azt a keretet, amelyben Európához tartoz(t)uk.
Én maradok ennél.
Nekem a rendszerváltás és a Magyar Köztárssaság a következőket jelentette : végre elő vehettem a szamizdatot a villamoson, nem nézegették a „de”-s kitűzőmet ferde szemmel, a rengeteg dunakörös tüntetés, zárják be a munkásőrséget, a 4 igenes népszavazás, jurta színház ahol TGM kijelentette, hogy a nato-ban a helyünk, szabad kezdeményezések hálózata, a munkahelyi mdf alapszervezet (biza ilyen is volt egészen a 4 igenesig, aztán átment mindenki a kerületbe), kiszeretés az mdf-ből amikor kiderült mennyire opportunisták, 301-es parcella, ruszkik haza, koronás címer, jövőre hat, gyaloglás a hidakon, jófej fideszes srácok, aztán lett az egészből szadi lefekvése hogy kormányra kerüljenek, gyula, olajszőkítés, majd korona úsztatás, panelprolizás, d209, táncikáló öszödi. Most pedig ez a focista, manyupzabra és ez az egész fülkebohóckodás.
Mindig így kezdődik….
Ez a beszélgetés egy jól összeszokott baráti társaságban zajlik, Budapesten. Mindössze a véletlenül arra tévedt Keszey művészi fényképész (Tisztelt úr) a kakukkfióka a négy barát között.
Tisztelt úr: Van itt egy dolog, amire Ön sem fordított kellő figyelmet.
Kovács szaki: Éspedig?
Tisztelt úr: Arról van szó, hogy annak az embernek is volt egy elképzelése a dolgokat illetően. Úgy vélte, hogy az ő elképzelése helyesebb, mint a magáé. Nem nyugodott bele abba, hogy Maga téves álláspontot képvisel. Igyekezett magát meggyőzni arról, hogy magának nincs igaza.
Béla kolléga: Azzal, hogy hülyének nevez engem?
Tisztelt úr: Hát, ezt nyilván már a későbbiek során mondta, amikor elragadta az indulat. De ha Ő, meg van győződve arról, hogy a saját hite helyes, akkor nem tisztelet illeti azért, ha Magát is a helyes útra akarja vezérelni? Hiszen az ilyen ember érthetően azt akarja, hogy ne csak neki legyen jó, hanem minden embernek. És az életét is odaadná azért, hogy ami jót ő elgondolt a világról, az valóra is váljon.
Gyuricza úr: Hoppá!
Király úr: Álljon meg a menet egy pillanatra Tisztelt úr! Hiszen éppen ott kezdődik minden baj, hogy akadnak a világon ilyen abnormis embrek, akik azt mondják, hogy mindenkinek azt kell hinni, amit ők gondolnak,ha nem, akkor kampec, kitörik az ember nyakát. Elég a világon két- három ilyen erőszakos alak, és már kész a baj. Mert ugyan melyikük hinné el a másiknak, hogy nem neki, hanem annak van igaza? Így van, Béla kolléga?
Béla kolléga: Így, így. …
Később elhangzik Gyuricza úrtól egy tanmeseszerűség, Gyugyuról a rabszolgáról és Tomoceusz Takatikiről, a világ egyik nagyuráról. A tanmese végén feltett kérdésre a Tisztelt úr válaszol, mire Gyuricza úr lehazugozza őt.
Béla kolléga pedig kijelenti, hogy akinek igaza van, az nem kiabál és aki olyan erőszakos és ideges, mint a fényképész most, abból nehezen lenne jó Gyugyu.
„De nem érdemes vitatkozni egy ilyen ostoba játékon Vendég úr, tessék elhinni nekem”
Keszey fényképész búcsúmondata: „…és remélem hogy akad maguk közül valaki legalább, akiben volna erő adott esetben vállalnia önmagát olyannak, amilyen valójában lehetne. Jó éjszakát!”
„Ha valaki saját magát csapja be, ott már nagyon nagy baj van.„- mondja Gyuricza.
A fent megsértett fényképész által tett feljelentés alapján a baráti társaság másnap este már a nyilasok börtönében találja magát, ahol annak rendje és módja szerint az egy Gyuricza kivételével mind meghalnak.
A film 18. percétől páratlan színész alakításokkal megnézhető a fenti jelenet. Aki a film és a mai Magyarország elszánt vezetőjének tettei között bármilyen hasonlóságot vél felfedezni, a jövőben bánjon óvatosan a fényképészekkel. 🙂
Apám azt mondta 89-ben, miközben Nagy Imre újratemetése zajlott, hogy újra fogják temetni Mindszenty bíborost és Horthy Miklóst is.
„-Ugyan, apa, rég túl vagyunk ezen, miért tennék?”„-Nem értesz te semmit, fiam, ez itt öröklődő osztályharc. Nagyapák az unokáiknak, apák a fiaiknak mondják el a saját történelmi sérelmeiket, megfelelő időben aztán jöhet a revans.”Nem lépett át az MSZP-be.„Dehát te párttag voltál 45-től, te nem lépsz át?”„Minek? Aki azt sem tudja, hogy ha önként átadja a hatalmat, idehaza feltörlik vele a padlót, az nem alkalmas senki képviseletére, mert magát sem tudja képviselni.”90-ben a FIDESZ-re szavaztam. Apám utálta őket.Valaki odavágta a parlamentben Antalléknak: a kormány hazudott.„Na, apa, jól megmondta, nem?„Ez ilyen nagyon furcsa fiú, fiam, ennek mindig az nem tetszik, ami épp van.Olyan felforgató fajta. Anarchista tán?”93-ban elindultak jobbra. Az MDF helyére.„Apa, ezt miért csinálják, hát jól állnak, nem?„Ők mondták, hogy hazudott a kormány, nem?”- nem tudom elfelejteni apám gúnyos mosolyát.Abból élek, amit apám (+1995) mondott.Azt is mondta 90-ben, hogy a politika környéke és a média mocskos, életveszélyes terep lesz, kerüljem.Igyekszem szót fogadni, Apa.
1989. október 23-án én is kinn voltam a Kossuth téren, úgy éreztem, ilyen történelmi esemény még egyszer az életemben nem fordul elő. Korán kiértem, sikerült közel kerülnöm a parlament épületéhez, mégis alig vettem észre Szűröst az erkélyen, amint félig elcsukló hangon, félig rikácsolva kikiáltotta a köztársaságot. Nem töltött el jó érzéssel a látványa, felfuvalkodott paprikajancsinak látszott. (Amint azóta többször is bebizonyosodott, tényleg az…) Nem voltam egyedül ezzel a véleményemmel a téren, de azért jó érzés volt, köztársaság lettünk!
Percekkel később személyesen is megismertem, milyen a halálfélelem, a Kossuth téri metrómegállóban. Elképzelhetetlen tömeg és kavarodás volt lenn, az emberek egy része fel akart jutni, a másik része pedig metróra szállni. Egyszer csak azt éreztem, hogy nem éri a lábam a földet, sodort az áramlat, a sínek felé! Fél lábbal időnként megtámaszkodva, sikerült egy oszlop felé „evezni”, azt átölelve, többen összekapaszkodva, zihálva, sírva vártuk, hogy mi történik. A lefelé jövő mozgólépcsőt leállították, a tömött szerelvények nem álltak meg, míg végül, nagysokára ritkult a tömeg, mert egy részük vissza tudott menni a felszínre (én is), másik részük az időközben csak a Kossuth térre indított üres szerelvényre tudott felszállni.
Azóta nem járok metróval tüntetni.
1991-ben sokat néztem a parlament üléseit. Érdeklődéssel figyeltem, hogy az új, szabadon választott országgyűlés hogyan alkot törvényt, hogyan teszi rendbe kis hazánk dolgait. Persze ügyetlenkedve, sajátos urambátyázós nosztalgiára alapozva, de mégiscsak jogállami normákat épített.
1994-től az MSZP az SZDSZ-szel több mint 72 százalékos parlamenti többséggel koalíciós kormányt alakított. Ez ugye, bőven kétharmad. Valahogy mégsem éreztük a kétharmad mindent elsöprő akarnokságát. A jogállami keretek maradtak.
1998-ban a Fidesz került hatalomra, a Torgyán-féle Kisgazdákkal. Ez a Fidesz persze már régen nem a rendszerváltás táji liberális párt volt, hanem Fidesz-Magyar Polgári Párt. Emlékszünk még erre? Abban az időben ízelítőt kaptunk centralizálási törekvésekből, jól hangzó, ámde valós tartalom nélküli szóvirágokból (pl. Széchenyi terv), a társadalom – szociológiai- és politikai – megosztásáról.
2002-től 8 évnyi MSZP kormány – különböző összetételben – tette a dolgát, jól-rosszul. Az viszont vitán felül áll, hogy a köztársaság keretein belül. 2004-ben ott voltam a Hősök terén, az EU csatlakozást ünneplendő. Nagyon bíztam abban, hogy végre sikerül Európa boldogabb feléhez tartozni.
2010 óta pedig a köztársasági mivolttól, a jogállamtól, a demokratikus keretektől, Európától csak egyre távolodunk… egyre gyorsabb ütemben. Quo vadis, domine?
Petri György: Egy vezér gyermekkora (1985)
Be szeretnék lenni
kegyosztó és kártékony!
Élesen őrzött
villa meg gk.
Előkóstolt étkek.
Országnyi
beszarás.
Gonoszság
megoszthatatlan gyönyöre.
Régen hallottam, de most különösen találó: „A Magyar Köztársaságot Szűrös Mátyás kiáltotta ki. Olyan is lett.” Bár nem a köztársasággal vagy a demokráciával volt a baj Magyarországon, hanem azok működtetőivel, de igaz, hogy az utóbbiak többnyire átfogó kicserélésével jelképes szinten (felesleges, de) elfogadható lett volna egy „Ctrl-Alt-Del” az egész rendszer tekintetében is. Mint a rossz működtetők díszpéldánya, a Fidesz azonban teljesen alkalmatlan erre a feladatra (és egyébként bármilyen egypárt az lenne). A Fidesznek nemhogy nem volt legitimációja az alkotmányozásra és országunk átkeresztelésére, de a jogállamot és demokráciát romboló politikájával saját maga építi le a kormány általános demokratikus legitimációját is.
A „karaván halad tovább” című egyetemesen alkalmazható és minden aljasságot tömören igazoló érvelés bővített változata szerint az ország hivatalos elnevezése azért jelentéktelen, mert csak jelképes kérdés, a lényegét tekintve ugye Magyarország továbbra is köztársaság, hiszen nincs királya és demokratikus jellege is megmarad.
Az utóbbi azonban olyannyira nem igaz, hogy be kell ismerni: jobb, hogy kikerült a „Köztársaság” az ország elnevezéséből. Az amit a Fidesz épít egyre kevésbé köztársaság és egyre inkább Fidesz Zrt. A köztársaságot ugyan siratjuk, de mit sem ér egy működő alkotmánybíróság, független bíróságok, ügyészség, jegybank, ÁSZ, stb. nélkül. Az át-, ill. visszanevezősdi pusztán még egy eleme annak az átfogó demokratikus rekonstrukciónak, amelyre a Fidesz uralom lezárása után szükség lesz, ha egyszer elérkezik ez a pillanat. Egy ilyen rekonstrukció keretében esetleg valaki újra kikiáltathatja a köztársaságot is. Olyasvalaki, aki nem kötődik sem a régi állampárthoz, sem az új állampártot építő Fideszhez. És különösen nem mindkettőhöz, mint Szűrös Mátyás.
Bródy János: Lesz még magyar köztársaság
Hej a magyar égen sok a felhő
De a magyar viharban is felnő
Lesz még egyszer szép a világ
Lesz még magyar köztársaság
Hej az idő eljő…!
*
Fel van írva az a magyar égre
Szabad lesz az ország minden népe
Lesz még egyszer szép a világ
Lesz még magyar köztársaság
Ha nincs hozzuk létre …!
*
Esküdjünk hát föl az igazságra
Nem született senki szolgaságra
Lesz még egyszer szép a világ
Lesz még magyar köztársaság
Akárki meglássa …!
*
Törvény legyen egyenlően mérve
A szabadság s a testvériség védjen
Lesz még egyszer szép a világ
Lesz még magyar köztársaság
Álljunk fel hát érte …!
Ma éjfélkor elveszítjük az utolsó dolgot, ami még közös volt bennünk…
Egyáltalán nem érdekelt az a vita, hogy modellváltásnak vagy rendszerváltásnak kell-e hívni azt, amit csinálunk: az érdekelt, hogy csináljuk már… Aztán amikor Antall kitalálta ezt a borzadályosan hülye „rendszerváltozást”, akkor jöttem rá, hogy hoppá, ez az a bizonyos modellváltás, aminek az a lényege, hogy maradjon a rendszer autokrata, csak cseréljük ki a díszleteket meg a személyzetet — ahogy ezt Orbán Ottó írta: „szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg”:
Afféle ismert „reformértelmiségiként” kerültem be ’89 áprilisában az MSZMP XIII. ker. bizottságába, és attól fogva ott nyomultam a politikai intézményrendszer átszervezését célzó ötleteimmel. Kádár temetésén rendező voltam, de ha már így adódott, bementem magam is — ahogy kijöttem, egymás után támadtak le a tévések (Híradó, Fekete Doboz), mivel külsőm hát… izé… szóval, erősen különbözött az „átlag kondoleálóétól”. Én meg elmondtam nekik: úgy gondolom, hogy Kádár gazdaságilag tönkretette az országot, de jó szándékú ember volt, aki jót akart nekünk. Most meg úgy gondolom, hogy azóta volt miniszterelnökeink (talán Horn Gyula kivételével) még tönkrébb tették az országot, de nem volt bennük jó szándék, és nem akartak jót, csak maguknak és klientúrájuknak.
Hittem abban, hogy a demokratikus döntéshozatal hatékonyabb az egyéb módszereknél, hogy a sok laikus együtt jobban dönt, mint a kevés profi. Aztán meghallgattam Mécs Imre március 15-i beszédét, meghallgattam az ifjan a világirodalom talán egyetlen jó kommunista utópiáját író Fekete Gyulát, és megértettem, hogy itt a választás után se együttműködés lesz, hanem gyűlölködés, nem közös döntés, hanem kirekesztés, nem hatékonyság, hanem kaparjkurta. Azóta tudom, hogy pusztán az intézmények nem teremtik meg a demokratikus döntéshozatalt: ahhoz kellenek azok az emberek is, akik demokratikusan akarnak dönteni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521513-6ae3cb6d24fd3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521513&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521513-6ae3cb6d24fd3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521513-6ae3cb6d24fd3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Jó volt olvasni, hogy nem csak nickek vagytok.
És azok sem, akik hiányoztak most.
Búcsú a Köztársaságtól? Elbúcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni – mondta valaki valamikor, nem is fontos, hogy ki és mikor. Mert most – most van.
Nekem meg ez lett a vége 2010 őszén:
„[…]
Hát gyomorgörcs van-e bennem mégis? Már hogy a bánatba’ ne lenne… végülis 48 év: „nem térkép e táj”, „ha én rózsa volnék”, „lakást építs, ne gátat”, „hajrá Egér”, „tetszettek volna forradalmat csinálni”, … itt visszhangzik és kavarog minden bennem, ahogy majd néhány nap múlva a ferihegyi csarnokban fog visszhangzani: „Utolsó hívás: amsterdami utasainkat kérjük, fáradjanak a kijárathoz”.
[…]”
„A negyedik köztársaságban Orbán Viktor sikeres és elégedett székesfehérvári ügyvéd és a Magyar Labdarúgószövetség főtitkára lesz – vázolta fel TGM”
Amúgy pedig egyszer még hivatkozás lesztek. Jaj nektek!
Remélem csak egy nagyon pici időre
Vajda János
Éljen a köztársaság
Nép. dicső kiszenvedett nép,
Oh emeld föl homlokod!
Nézz az égre istenedhez,
És köszönd meg e napot
És kiáltsd el, hogy reá le-
Hulljanak a koronák,
S hallja meg ég, pokol és föld –
Éljen a köztársaság!
Reng a föld, visszhangzik a lég,
Elbujdosnak a sasok;
A bérc kevély cédrusának
Koronája csikorog.
Az isten beszél a földdel,
Ki ne hallaná szavát?
Mert az isten szava örök:
Éljen a köztársaság!
Az itélet napja jött el,
A jóslat teljesedik:
„Bűnben elfolyt ezredév, de
Nem a kétezredik.”
Eljött az itélőbíró,
A megbántott nép s kiált:
Vesszen a bűn, légyen erkölcs.
Éljen a köztársaság!
Nem halljátok a leszállott
Igazságnak angyalát?
S mely a sírokat kinyitja,
Az idéző trombitát?
Fölkel a történet, a mult
A temetett gonoszság,
És kétségbeesve hallja:
Éljen a köztársaság!
És ti, a kor rákfenéi,
Királyok – le veletek!
Nincs a földön és alatta,
Nincs sehol menhelyetek.
Fölvet a sír és a kunyhó?…
Ott a nép, ott van birád!
Vesszen a bűn szabadalma,
Éljen a köztársaság!
Le veletek a pokolnak
Érdemelt lángjaiba!
Fejeteken olvadozzon
Koronátok aranya!
E pokol… a nép emléke
S átka, mely rátok kiált:
Vesszen a bűn, legyen erkölcs,
Éljen a köztársaság!
Nép, kiszenvedett magyar nép,
Oh emeld fel homlokod,
Nézz az égre istenedhez,
És köszönd meg e napot!
És kiáltsd el, hogy reá el-
Halványuljon a világ,
S csodálkozva mondja veled:
Éljen a köztársaság!
Hát igen. „Imádja más a változékony holdat…”
… és egyszercsak fülembe kúszott ez a zeneszám, ezért harcoltak ők?
„“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid […] For the sake of God and freedom, help Hungary!”*
Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.
Zúgó szél – újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér – ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary – szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki – érted élünk, érted bátran halnánk!
Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld – félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.
Zúgó szél – széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér – hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary – a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki – és ha nincs segítség, akkor most sem félek. – Nem!
Zúgó szél – újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér – ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary – szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki – érted élünk, érted bátran halnánk!
Hungary…”
(`56 – Wind of change – East)
Hölgyeim és Uraim, mindennek ellenére boldog új évet kívánok mindőtöknek. Kurva nehéz idők elé nézünk, nem szabad letörnünk. Próbáljunk megmaradni.
@El Topo (Sgt. Elias): nem lehetne, hogy csak éljünk?! csendben, nyugodtan, békességben filmekről, receptekről, gödel nem-teljességi tételéről beszélgetve?! én jobban szeretném
Belenéztem Schmitt újévi beszédébe. Teljesen rendben volt. Én nem érzem őt az elnökömnek, ő nem érzi magát az elnökömnek, és nem is csinált belőle titkot, hogy csak a fideszes kisebbséget kívánja képviselni, akár ellenem is. Koherens, szép elnyomó beszéd volt. 🙂
Szívszorító!
@tistedur: Sajnos nem lehet.
@El Topo (Sgt. Elias): Lájk!
Szeretném segítségetekkel megállapítani az alábbi egyszerű levezetés helyes vagy helytelen voltát.
Tézis: a budapesti kormány a mai nap 00.01-től kezdve illegális, bitorló és illegitim.
Levezetés: a budapesti kormány a legitimitását egy olyan szavazási eredményre vezette vissza, amelyet forradalomnak minősített, amely tehát megszüntette annak az alkotmányos rendnek az érvényességét, amelynek alapján a szavazást lebonyolították.
Nem tekinthetjük az adott kontextusban a „forradalom” kitételt puszta metaforának, mivel a ma 00.01-kor állítólagosan hatályos alaptörvény visszamenőlegesen megszünteti annak az alkotmánynak az érvényességét, amely alapján az alaptörvény parlamenti elfogadása történt.
Új, a visszamenőlegesen érvénytelennek kijelentett alkotmányon kívül forradalmi népképviseleti törvényhozási aktus (közfelkiáltás, dunajege, forradalmi nemzetgyűlés összehívása) nem történt.
Ezért az alaptörvény nem emelkedhet jogerőre, mert nincs olyan érvényes jopgforrás, amelyre hivatkozhatna, illetve olyan, amely a korábbi alkotmányt hatályon kívül helyezhette volna.
Ennélfogva az „alaptörvény” nevű illegitim, illegális szövegre való minden hivatkozás érvénytelen és az annak alapján történő kormányzati joggyakorlás bitorló.
Ezt a jogi tényállást illusztrálja és mélyíti el az euroatlanti értékközösség felelős kormánytényezőinek az a mind határozottabb álláspontja, hogy az „alaptörvény” nevű szöveg egyes „rendelkezései” ellentétesek az európai alapjogi chartával és általában azzal a joganyaggal és követelményrendszerrel, amelynek figyelembe vétele az ezeket deklaráltan elfogadó országok számára kötelező, így az „alaptörvény” megnevezésű szöveg nemcsak formális jogi szempontból, hanem tartalmilag is illegitim.
Nekem az első emlékem, hogy tologatom a babakocsit, és a rádió bemondja, hogy Kádár János lemondott és Grósz Károly vette át a hatalmat.
A következő, hogy Grósz Károly egyszercsak fehérterrorral riogatott.
Elborultnak gondoltam.
A következő, hogy Orbán Viktor üvöltözik a kivonuló Vörös Hadsereg után.
Ezt most nem kommentálnám …
A következő, hogy a család egy ága Antall-rajongó lett,
én meg úgy láttam, Antall egy hülye múzeumigazgató,
aki fölszámolta a gazdaságot
és szánalmas tengődő múzeumot csinált a szép országomból.
Szakadt a család.
Hornékban csalódtam.
Azt vártam tőlük, hogy büntetnek és bűnüldöznek.
Bokrost is utáltam. Engem büntetett.
Orbán kormányalakításától kardomba dőltem.
A kormányzásuk egy groteszk hajtóvadászat volt.
2002-re mindenhol hisztériás emberek gyűlölködtek és szervezkedtek – orbánisták.
A Megyóban is csalódtam,
megint elmaradtak az elszámoltatások.
Dávid Ibolya meglepett.
Gyurcsányt nem ismertem,
de költségvetési vita alatt népszavaztattak a korlátlan jogú és számú állampolgárról az orbánisták.
Úgyhogy a tízmilliós államom mellé álltam.
A népszavaztató jobboldalt és alkotmánybíróságot pedig a gazemberek közé soroltam.
Gyurcsányék kábé minden törekvésével egyetértettem.
Az autópályáktól a metróépítésen és vasútnyesésen át a kórházi reformokig.
Bokrost, Oszkót , Dávid Ibolyát, és mindenkit, aki még józanságot vitt a politikába és
ellenállt a kártékony, hisztériás orbánista rombolásnak,
nagyra tartok.
Orbán népét inkább megint nem kommentálnám.
Senkit nem felejtek, aki valaha demokratának, reménységnek vagy zseninek nevezte ezt a …
Remélem most legalább ők boldogok,
hogy maguk alá gyűrtek egy jobb sorsra érdemes népet.
Éééés kész.
Csak nehogy vita legyen megint, hogy kit-mit lájkolok.
Grósz Károlyt menetközben rehabilitáltam…
@Állományjavító: Az alaptörvény legitimáló forrása a népszuverenitás (azaz a fülkeforradalom). A kérdés tehát az, hogy érvényes kinyilvánulása a népszuverenitásnak történhet-e a jogszabályi kereteken kívül, azok ellenére.
Először is, bizony általában véve igen. A különféle szabadságharcok, lázadások és forradalmak általában erre az elméleti lehetőségre bazíroznak induláskor, aztán a későbbi történések fényében kiderül, hogy mennyire találták el a szuverén nép ízlését.
Másodszor is, a fülkeforradalmi szuverén aktus hatályos és érvényes jogszabályi keretek között folyt le, és hatályos és érvényes jogszabályok által meghatározott eljárásrendben folytatta le az alaptörvényezési eljárást.
Harmadszor is, az új alaptörvény elismeri az 1990. május 2-a utáni alkotmányozási folyamatokat és aktusokat.
Negyedszer pedig az önrendelkezés visszaállásának megállapításában is hasonló választóvonalat húz, hiszen az önrendelkezés visszaszerzését egy, a visszaszerzést megelőzően lefolytatott szuverén aktus eredményezte, jelesül az országgyűlést annak megalakulása előtt önrendelkezés hiányában is érvényesen választották meg, nyilván.
Az alaptörvény legitimációs problémái valójában abból fakadnak, hogy a magyar történeti („láthatatlan”) alkotmány létezése is, de értelmezése és tartalma feltétlenül erősen vitatott és ellentmondásos, illetve abból, hogy az új alaptörvényt alaptörvényhez nem méltó célokra használták fel az alkotók. De hát mit várhatunk.
Mindenkinek boldog új évet……..
@Kettes: Nem gondoltam volna, hogy odáig jutok: epekedve várom, amikor ennek a bábuképződménynek és brancsának ugrik a mentelmi joga. Különben, eb ura fakó)
@El Topo (Sgt. Elias): Ma már a megmaradáshoz is elengedhetetlen, hogy az egyén maradék higgadtságával elgondolkodjon, mit tehet ma egy változás érdekében.
Fogunk majd sokan állni a Kossuth téren, s együtt kiáltjuk ki az új köztársaságot.
fbcdn-sphotos-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/396282_226426970766532_100001976912251_515433_1999625546_n.jpg
„A Kossuth téren osztályfőnöki óra keretében megnéztük a köztársaság kikiáltását. Derült, napsütéses idő volt, tizenhét éves lányként tanúja voltam egy addig lehetetlennek hitt változásnak, enyém volt az egész világ. Pár hónappal később tévén néztem Nagy Imre újratemetését (…)”
Köztársaság kikiáltása: 1989. október 23.
Nagy Imre újratemetése: 1989. június 16.
Általános iskolás voltam. Apám nyáron kivitte a rádiót a kertbe, és gyakran halgatta a parlamenti közvetítéseket. Néha előfordult, hogy mosolyogva áradozott egy Torgyán nevű bácsiról, aki olyan jól megmondja a dolgokat a parlamentben. Meg akartam tudni, hogy ki ez a bácsi, és hallgattam a kertben apámmal. A bácsi beszélt, vicceseket mondott, és en nem éreztem helyén valónak azt, amit a bácsi a parlamentben művel.
Megragadt, mert egy nyolcadikos fiú megjegyzi azt, ha valamiben nem ért egyet az apjával.
@sajtohuba:
Hosszú, türelemmel viselt betegség győzte le élete virágjában 21 évesen.
Gyászolják családja és barátai.
@Állományjavító: Unalmas jogi fejtegetés. Bele kell lőni a plafonba és kész. 🙂
ha nem vagyunk köztársaság akkor nincs szükség köztárasági elnökre sem?
@Pinga: Magyarország köztársaság. Ezt az új alkotmány is kimondja. Magyarország hivatalos nevét változtatták me egy kis idóre.
@jotunder:
Biztos, hogy jól átnézted a vízgazdálkodásról szóló huszontizedik törvényt ?
Mert lehet, hogy a sorok között már bennvan, hogy államformánk a profi futball.
Tizenegy miniszter, Szájerné meg a kapus.
@simonmondja.: :))))) te még be vagy rúgva
@Counter:
„Az alaptörvény legitimáló forrása a népszuverenitás (azaz a fülkeforradalom). A kérdés tehát az, hogy érvényes kinyilvánulása a népszuverenitásnak történhet-e a jogszabályi kereteken kívül, azok ellenére.
Először is, bizony általában véve igen. A különféle szabadságharcok, lázadások és forradalmak általában erre az elméleti lehetőségre bazíroznak induláskor, aztán a későbbi történések fényében kiderül, hogy mennyire találták el a szuverén nép ízlését.”
Az ellenvetés nem alapos.
A népszuverenitásnak nem történt alkotmányon illetve jogszabályi kereteken kívüli megnyilvánulása.
Ezt jeleztem az eredeti levezetésben: nem történt forradalmi alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, dunajege, közfelkiáltás, semmilyen actio extraconstitutionalis. Ha történt volna, az lehetne a jogforrás, de hát nem történt. Ami történt, az egy szabályos választás volt, olyan alkotmányos keretek között, amelyre nézve az 1949-es alkotmány jogfolytonosságának visszamenőleges el nem ismerését az „alaptörvény” nevű szöveg kimondja. Így az „alaptörvény” nevű szöveg felszámolja azt az alkotmányos alapot, amely elfogadásának alapja, és ezt nem pótolja semmilyen forrdalmi aktus sem, hiszen a jogforrásként értelmezhető forrdalmi aktusnak szükségszerű ismérve az, hogy a korábbi alkotmányosságon kívüli helyzetet teremt, és ilyen nem történt.
Így az 1949-es alkotmány hatályban van, „alaptörvény” nevű szöveggel valószínűleg nem is lehet hatályon kívül helyezni „alkotmány” nevű szöveget, mert mindaddig, amíg az „alkotmány” nevű szöveg érvényben van, addig az a legmagasabb szintű törvény.
Az, hogy ez a bizonytalan státuszú szöveg 1990 május 2-át tekinti az „alkotmányos rend kezdetének”, nem egyértelműen értelmezhető tartalmú állítás, mivel valaminek a kezdete nem azonos annak a valaminek a jogérvényességével, következésképpen a két egymással ellentétes állítás közül az értelmezhetőt konkrétat kell elfogadnunk, ez pedig az, hogy az „alaptörvény” szövege kimondja, hogy nem ismeri el az 1949-es alkotmány jogfolytonosságát.
Így az „alaptörvény” nevű szövegről egy gulyásgábori és répássyróberti vagy balsaii elemzésnél igazolhatóan szilárdabb alapokra támszakodva állítható az, hogy megöli a saját apját még saját fogantatása előtt, így illegitim és illegális, és a hatalomgyakorlás, mely rá épül, bitorlás.
Az elemzés nem a Carl Schmitt Szépségdíjas Írások Festschriftjébe készült, hanem az alkotmányosság helyreállításának és annak a szubjektíve igen erős érzetnek egy lehetséges megalapozási kísérlete, amely szerint a jelen budapesti kormány bitorló.
89 olyan volt, mint amikor kinyitják az ablakot, és beárad a friss levegő! Kialvatlanul mentünk dolgozni, mert éjszakába nyúlóan néztük a Napzártát, megismertük Solt Ottiliát és a többieket, akikről addig csak olvastunk. Reméltük, hogy a gazdaságba megérkezik a józan ész, nem kell többet leírnunk, hogy ugyan minden vizsgált változat gazdaságtalan, de az x változtatot javasoljuk megvalósítani népgazdasági érdekből.
Most becsukódott az ablak, és a gazdaságban is felülírja a politikai érdek a józan észt.
Téyleg szomorú vagyok, novemberben betöltöttem a 64 évet, én már többször nem örülhetek a szabadságnak.
@jotunder:
most akkor melyik iratom vált érvénytelenné amelyiken rajta van a köztársaság elnevezés? ezt is nekem kell majd kifizetnem hogy pár napon belül kicseréljem ?
@Pinga: semmilyen iratod nem vált érvénytelenné. számos ország van, amelynek több hivatalos neve is van és különböző módon használják a nevüket.
@jotunder: Van több hivatalos neve, de csak akkor, ha Állományjavító levezetése áll,
és az Alkotmány érvényben van.
Az alaptörvény szerint nincs másik neve.
@Állományjavító: Levezetésed észre, tényekre és logikára van alapozva, az ortodox elveknek megfelelően. Így egyértelműen helytelen.
@simonmondja.: Magyarországon a hivatalos név benne van az Alkotmányban (ez nincs így minden országban). Azt lehet tudni, hogy nem lesznek érvénytelenek az iratok. Amikor cserélik, akkor ráírják az új nevet. Remélhetőleg elég hamar újra Magyar Köztársaság lesz,de akkor sem fogják az iratokat cserélni.
@jotunder: na és mi lesz a fizetőeszköze ennek az új államformának?
Hány köztársasági Forint ér majd egy Fidesz Fillért?
Milyen mennyiségben válthat be nem párttag állampolgár a régi fizetőeszközökből?
@Állományjavító: az ún. 1949-es alkotmány 1989-es totális megváltoztatása esetében sem hívtak össze semmit. az Alaptörvény az új alkotmány. Az, hogy ezt majd hogyan fogják megváltoztatni, az egy nagy kérdés.
ezek az ellenvetések arra épülnek, hogy a 89-es alkotmány a 49-es alkotmány természetesen módosított, de jogfolytonos változata.
ha viszont illegitimnek tekintjük a 49-es alkotmányt, nem ismerjük el a jogfolytonosságát, akkor ezáltal nem ismerjük el a 89-es alkotmányt sem, azaz a 2010-ben az ezen az alkotmányon alapuló választás alaptörvényalkotás sem legitim.
@jotunder: Az alaptörvény szerint …
” HAZÁNK neve Magyarország.”
” (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezõek.”
És különbenis fideszéknek van saját nyomdájuk.
És náluk mindig a legótvarabb verzió az, amelyik megvalósul.
@Willie Waters: Nem. A ’90. május 2-a utáni alkotmányozási mozzanatokat az új alaptörvény is legitimnek fogadja el. Ennélfogva látványos, de csak laikusokat illetve koncepcióvezérelt gondolkodásúakat győzhet meg az az érvelés, hog mivel a ’49-es alkotmány legitimitását az új tagadja, ezért az új alaptörvényt megalapozó politikai aktusok nélkülözték volna a legitimitást. Nem nélkülözték.
Tényleg ez az új alkotmány, na. Sok szempontból rossz, de ez a valóságos, érvényes és hatályos.
@Counter:
Nem biztos, hogy csak neked szól ez a méltatlanul rövid válasz. A gond az, hogy nagyon kevesen tudják, hogy mi is a szuverenitás, és annak bizony sok fajtája (nép-, vagy az egyén, intézmény szuverenitása) is van.
Orbán például nem testesíti meg Magyarországot, de mindkettő szuverén egyed.
Liska Tibor kifejti, hogy korlátlan szuverenítás, a teljes nemzeti függetlenség ábrándja megvalósíthatatlan, veszélyes illúzió, melynek tartalma jobbára abban a hallgatólagos államközi szerződésben merül ki, amely valahogy így szól: „én hagyom, hogy te szabadon garázdálkodj a saját alattvalóiddal szemben, te pedig szemet hunysz az én hazai szuverénkedésem fölött.”
@Counter:
ez természetesen nem elfogadható érvelés, ugyanis egy az 1989-es alkotmány által uralt időszakbeli önkényesen kijelölt dátumról van szó.
az természetesen kijelenthető, hogy a régi alkotmány érvénytelen, ellenben azt illegitimnek mondani aligha állja meg a helyét.
@Counter: Ismételd majd azokat a fidesznyik éveket, hogy mi a különbség az illegális és az illegitim között.
Orbán szerint ilyen az illegitim :
http://www.gondola.hu/cikkek/50266
” A legnagyobb ellenzéki párt elnöke kijelentette: a tavaszi választások alkalmával a szavazóktól megtagadták a valóság megismerésére vonatkozó jogukat. Mivel az emberek így bekötött szemmel szavaztak, a kormány nem kapott felhatalmazást a kormányzásra. Október elsején a választók már nyitott szemmel tudnak szavazni – tette hozzá. Éppen ezért a kormány csak önkényes diktátumokat erőltethet a népre. A rendszerváltás óta eltelt 16 évben a mostani a leghazugabb időszak – jelentette „
Én a blogomon, mint szavazó, többször is a hirszerző címlapjára kerültem azzal a kérdéssel, hogy
– mit akar alkotmányozni Orbán Viktor ?
Megtagadták a valóság megismérésére vonatkozó jogunkat…
Egy szóval nem mondták, mi a tervük.
@simonmondja.: Engem nem köt Orbán Viktor véleménye semmilyen irányban sem. Nem tartom kötelesnek magam sem egyetérteni, sem egyet nem érteni vele, szvsz nem vagyok személyközpontú. A 2006-os választás épp úgy legitim parlamentet eredményezett, mint a mostani. A következőt meg majd meglátjuk.
Butaság volna a szabad mandátumot támadni pusztán azért, mert egy legitim parlament elkezdi saját legitimitási tőkéjét felfalni, ahogyan az 2006 után meglehetős sikerrel történt, és ahogyan az most is történik.
@Willie Waters: Az alaptörvény nem nevezi illegitimnek a régi alkotmányt (egyáltalán a régi alkotmány számos szövegváltozata közül melyikre gondolunk?). Az alaptörvény annyit mond ki, hogy Magyarország ’90. május 2-án nyerte vissza önrendelkezését. Ez nem egy teljesen rossz próbálkozás. Kétségtelen, hogy a világháború után Magyarország önrendelkezése úgy elolvadt, mint a napon felejtett jégkocka, és ’49-re vajmi kevés maradt belőle, hogy aztán hosszú időre önrendelkezés nélkül is maradjon, még a ’70-es és ’80-as években is bőségesen nélkülözze azt. Az is kétségtelen, hogy később ez az elolvadt önrendelkezés újból felbukkant, s hogy ’90. május 2-án egy meglehetősen fontos lépés történt az önrendelkezés visszaállításában, ha nem is biztos, hogy ez a végpontja, a beállása vagy efféléje volna. De attól még az önrendelkezésnek egy fontos állomása.
„Nem ismerjük el az 1949 . évi kommunista „alkotmány” jogfolytonosságát, amely egy
zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.”
ez van a preambulumban. nem ismeri el a jogfolytonosságát.
Az alaptörvény annyit mond ki, hogy Magyarország ’90. május 2-án nyerte vissza önrendelkezését.”
az önrendelkezés visszanyerése az 1949. évi alkotmánnyal jogfolytonos 1989-es alkotmány uralma alatt történt.
EZ pedig szentkoronásék logikája (részletek):
„5. Mikor szűnt meg a történeti jogfolytonosság?
1944. március 19-én.
A rendszerváltozásig a hatalomnak nem volt legitimitása,
6. Megtörtént-e a jogfolytonosság helyreállítása a rendszerváltoztatás során?
Nem.
1990. május 2.-án még idegen megszállás alatt, formailag szabad választások után alakult meg az új országgyűlés. A jogtechnikai jogfolytonosság megmaradt az önkényuralmi rendszerrel, az alkotmányos jogfolytonosság részben létrejött az 1946-ban kikiáltott, (egyes pártok és politikusok jószándéka ellenére súlyos bűnökkel terhelt) köztársasággal, de a történelmi alkotmány folytonossága nem állt helyre.
ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezen időszak alatt született jogszabályok legalitása azaz létezése megkérdőjelezhető lenne. Az alkotmányos hatalom ezeket hatálytalannak nyilváníthatja vagy azokat tételes felülvizsgálat után hatályukban fenntarthatja. „
@kovezett: Bocs, de egy szóval sem írta, hogy élőben, mint ahogy spec. én is felvételről láttam majd egy évvel később.
@jotunder: Willie Waters megelőzött, pontosan erről van szó. Az 1990-es alkotmányozás nem szüntette meg visszamenőlegesen a jogfolytonosságot, még a saját maga keletkezése előttre, hoilott lehetett volna alapja az államforma-változás stb. miatt.
Ezzel szemben az „alaptörvény” nevű szöveg megteszi ezt.
A continuitas és a contiguitas a legitimitas alapja, hacsak nincs új, alkotmányon kívüli forrdalmi jogforrás. De ilyet a szsbályszerű, alkotmányos választás ipso facto nem teremthetett, és nem is teremtett.
A budapesti koalíció ezzel szemben megtette, azaz visszamenőlegesen megszüntette a saját maga legitim létalapját, ezért illegitim és bitorló.
Valami hasonló a probléma, mint ami a judaizmus és a kereszténység viszonylatában jelentkezik, legalábbis bizonyos teológiai iskolák leírásának alapulvételével (a teológia persze lazábban kezelhető diszciplína, mint az alkotmányjog). Az egész messiási hivatkozás „ószövetségi”, az „ószövetség” érvényességét viszont fel kell függeszteni ahhoz, hogy az új érvénybe léphessen…. de ez talán nem most érdemes megbeszélni.
@Counter: Ez nem személy volt, hanem politikai álláspont a Fidesz részéről.
Közszolgálati tévé, M1 főműsoridő 2006 szeptember 20. Orbán interjú.
Balóné férjével.
Ez nem vélemény.
Ez a jelenlegi állampártunk álláspontja 2006 óta.
Talán jobban átjön Szijjártóval szólván :
– Erre kapták a felhatalmazást …
Negyedikes voltam 1989. október 23-án, az ofő kivitt minket egy rádióval az iskola udvarára, ott hallgattuk a köztársaság kikiáltását. 1998-ban szavaztam először, a FIDESZ-re, hogy ne kelljen tandíjat fizetni az egyetemen. Kellett, később, sokkal többet.
Ma 0.01-kor az újévet úgy köszöntöttem, hogy viszlát, köztársaság!
És Orbán Viktorral szólva ez a remény éve lesz; én tehát reménykedek a mielőbbi viszontlátásban, és minden tőlem telhetőt megteszek érte.
A legitimitási vitához: ha a FIDESZ nem játszana őrült időgépes tudóst, nem lennének ilyen problémáink. Nem véletlen, hogy a visszamenőleges hatályú törvényhozást a jogállamokban nagyon óvatosan kezelik.
Természetesen jogállami és demokratikus keretek között az alaptörvényt érvénytelennek kell tekintenünk. Ez következik mind meghozatala módjából, mind rengeteg alapjogsértő szakaszából és végül pedig megalkotóinak és elfogadóinak a hatalom kizárólagos gyakorlására irányuló szándékából.
Legális, de csak szikár jogpozitivista szempontból. Csakis azért, mert elegendő számú országgyűlési képviselő igent nyomott a szavazáskor.
Ötödikes voltam, az iskolánkban kitettek egy tévét az aulába, minden osztályt kivezényeltek és élőben néztük a nagy eseményt. Akkor az jött le, hogy tökjó, mert nem írunk dogát törin.
Sok mindennel foglalkoztam életemben, de a politika soha nem érdekelt. Aztán valamiért, már a saját albérletemben láttam orbán korszakteremtő TF-es beszédét és akkor ott egy kicsit elhűltem attól, amit láttam és hallottam. Akkor eldöntöttem, hogy erre az emberre soha nem szavazok majd, ha még porondon lesz, mikor elkezd érdekelni a politika, meg a jövőnk, meg a szavazósdi.
2014 lesz az első alkalom, mikor elmegyek – eddig csak az EU-s csatlakozásra népszavaztam, még amikor lehetett. A kisvárosunk, ahol felnőttem, hosszú évek óta fideszes, igazából otthon nem is nagyon törődik senki velük, a polgármester rendes ember, szerintem a helyzet egyhamar nem változik majd. De akkor sem szavazok rá, rájuk, pedig szeretem azt a helyet. Szentimentális vagyok, na. Hülye érzés szembemenni velük, tudom mit mondanának rám, ha tudnák mit gondolok. De igazából nem érdekel.
Ez lesz az én saját kis ellen-fülkeforradalmam.
A Magyar Nemzet összeállítása az új alaptörvény életbe lépéséről:
„Mintegy 20-an ünnepelték az új alaptörvényt a Parlament előtt. A civilekből álló csapat Tordas községből érkezett – számolt be a Hír Televízió” – MNO.HU, január 1.
Ennyi tellett az istenadta néptől, hogy megünnepeljék szeretett vezérünk, mi urunk, parancsolónk büszkeségét, Magyarország 1000 éves eljövendő permanens boldogságának zálogát, az ÚJ ALAPTÖRVÉNYT 🙂