Csoóri Sándor halálára
Eredeti szerző: jotunder
Elolvastam a Nappali Holdat és a Mélypontot. Gyönyörű versei voltak és én most mégis a Nappali Holdat olvastam el. Tudom, hogy sokan fogják idézni, főleg az alábbiakat:
„Élnek, miért is ne élnének sokan az országban, akik unják az örök magyar sirámot: Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Trianont és még ezer másféle csapást. Lehet is unni őket – ettől persze még nem tűnnek el a megoldhatatlan gondjaink közül. Különös, de addig, amíg a magyarsághoz természetes módon nem lehetett idomulni – akár beleolvadással, akár szellemi azonosulással –, ezek az öröklött magyar nyavalyák nem zavarták, nem idegesítették – legalábbis érzékelhetően nem – például a századok óta velünk élő svábokat, cipszereket, sőt még a kiegyezés után betelepült zsidóságot sem. Adyt Hatvanyk, Révészek, Jászik, Ignotusok állják körül, s képességeik szerint osztozkodnak is gondjaiban. Azt hiszem, talán Ady ideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzet kérdései, a magyarság kérdései még átélhető egzisztenciális és történelmi problémaként lobbanhattak föl a zsidóságban. A zsidóság például nemcsak a nyelvet, a nyelvben megülepedett fájdalmakat is megtanulta. A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha.”
…pedig, érdemes tovább olvasni….
„Ha volna új Ady Endrénk, Bartókunk, Németh Lászlónk, Bibó Istvánunk, Illyésünk, ez a kihívás még tán kapóra is jöhetne: hadd versenyezzenek kitűnő erők egymással a századok óta húzódó magyar bajok orvoslásában. Ilyen föladat közben a kimért, távolságtartó tekintet legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a sorssal bűnös viszonyt folytató Ady keserű, dacos, parádézó, érzelmes odaadása „fajtájának”. De hát se Adynk, se Németh Lászlónk, se Bibónk. Ráadásul mérvadó szellemi életünk sincs, amely megfelelő közeget vagy hátteret biztosíthatna a versengésnek. Egyedül csak a politika küzdőtere létezik, ahol a dolgok logikája szerint ütésre ütés a válasz, rágalmazásra rágalmazás. Antiszemitizmus és nacionalizmus? Ezek is inkább egy fölületesen megírt politikai színdarab főszereplői s nem a lelkeké, illetve nem a valóságos helyzeté. Fegyveres csapatok helyett nagy habverőkkel fölszerelt különítmények járnak a közéletben s fölhaboztatnak mindent, ami segít eltakarni a megoldandó kérdéseket.”
… akkor azt gondolták, hogy egy ilyen óriási intellektus, a legnagyobbak egyike, nem írhat le ilyet, ez felelőtlenség. Csoóri nagyon komolyan gondolta, amit írt, és nem azért írta le, hogy előnyöket szerezzen, hanem mert fontosnak tartotta leírni, ez egy nagyon erős szöveg, ami, ahogy ma mondanánk, nem ment át… A sunyiságnak, a gazemberségnek, molekulája nincs ezekben a mondatokban, szemben ugye más mondatokkal, amelyek azóta beterítették ezt az országot. Csoóri bizony, nemcsak népben és nemzetben, hanem nagyon következetesen alanyban és állítmányban is gondolkodott, halála hasonló veszteség annak a nagy írónak a halálához, aki szakított a Hitel-lel, amikor Csoóri ezt a szöveget publikálta. Mindkét cselekvés felelős, az állítás és a tiltakozás is, ez az egész ennyire szörnyű helyzet volt, szörnyű de legalább nem szánalmas.
Csoóri halálával kevesebbek lettünk. Egy kicsit megint távolabb kerültünk attól, amiért még érdemes lenne harcolni egymással és saját magunkkal.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518863-6ae04cfea5707' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518863&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518863-6ae04cfea5707&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518863-6ae04cfea5707' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Csoóri és köre kettős frusztráltságot élt meg akkor. Egyrészt Antall elvitte a rendszerváltást a (nem kis rlszben mszmp-kötődésű) népi baloldaltól egy antikommunista konzervatív, keresztény-nemzeti középoszályi irányba, másrészt (ráadásul) ennek a legnagyobb, felfoghatatlan méretű parlamenti és nyomasztóan túlsúlyos kulturális/kommunikációs ellenzéke sem a népi baloldal, hanem a ‘pesti kommunistapalánta zsidógyerekek’ pártja lett. Vagyis amire az életüket tették fel a hatvanas évektől, tehát a népi-nemzeti felemelkedés szabó zoltáni, illyési programja, az semmivé vált.
Huszonőt éven át marta ez a frusztráltság, ehhez képest a Duna TV, a számtalan díj, az informális befolyás látszata semmi. El is akadt a tolla, alig tudnék igazán jó verset/prózát felidézni belőle ekkoriban. A mondatok még ott vannak, de a szöveg, az nincs.
Hogy aztán ebben mennyi a Nappali Hold drasztikus fogadtatásának a szerepe, ki mit hibázott az elmarásban stb., az nyugodtabb korok kérdése lesz. Annyi biztos, hogy Radnóti sándoron kívül senki se volt az szdszes médiaértelmiségben, aki értékén és méltóságán kezelte volna Csoórit (ahogy akkoriban írta Radnóti Kenedi Jánosról: felágaskodtak és Csoóri bokájába haraptak).
És ez innen a teljesítményről, a teljesítményt pótló izgágaságról és csordatagságról szól, de ez JT témája inkább.
@fortin2: Nehéz elképzelni, hogy például a NER „földreformja” – amelynek keretében „Habony Árpád volt anyósának a műkörmöse” típusú emberek jutottak fél vármegyényi területekhez, miközben a helyi gazdákat sokszor megalázó módon hozták lehetetlen helyzetbe – maradéktalanul tetszett volna Csoórinak. De soha egy szót nem szólt ellene, vagy bármi ellen, amit Orbánék művelnek. (Azt nem tudom, hogy az utolsó éveiben milyen volt az egészségi állapota, de szinte minden évben kapott valami komoly díjt/kitüntetést, és azokat mindenesetre átvette) Nekem ez azért furcsa, mert oké, az illiberális fordulat még tetszhetett is neki, és sok _számomra_ fontos érték megvédése biztosan nem az ő ügye, de ő – vagy tulajdonképpen bárki az ún. népi baloldal egykori képviselői közül – akkor is hallgatott, amikor az elvileg _nekik_ fontos értékeket verték szét fideszék. A kitüntetések/nagydíjak átvételével, és a jelenlétükkel az emelvényeken pedig hallgatólagosan legitimálták a történéseket.
(Egyébként ez az a két tétel, ahol őszintén meglepett az ún. jobboldali közvélemény lelkes ovációja: a nagybirtokrendszer kialakítása (ráadásul ilyen nagybirtokosokkal), és a kritikátlan oroszimádat (ami most már ott tart, hogy Putyin jobb keresztény a pápánál) – mivel ezek nem illeszthetők bele az „ajvékolnak a libsik, tehát csak jó lehet nekünk” sémába sem – ami a legfontosabb instant magyarázattá nőtte ki magát, amikor egy nerszavazó szembesül valamilyen számára is elsőre nehezen érthető, kirívó disznósággal)
hvg.hu/kultura/20160912_TGM_Csoori_Sandor_meghalt
Nem tudok egyeterteni.
Nyilvanvaloan van / volt nala rosszabb, de az egesz gondolatmenet központi mondata meg mindig vegtelenül aljas; es annak a masiknak, sokkal rosszabbnak, az ilyen mondatok es az ilyen Csoori-fele tekintelyek jelentettek a moralis talapzatot.
@Ellenpontok: +1
@Ellenpontok: Semmifele aljassag sincs benne. Lasd fortin2 kommentjet. Es ez ezerszer vegig lett jatszva. O ezt igy gondolta, es leirta, es ez volt ennek a gondolatnak a keves tisztesseges leirasainak egyike. Ez annak a korszaknak egy meghatarozo, ketsegkivul brutalis, ketsegbeesetten brutalis szovege volt, ami nelkul nem ertelmezheto az az idoszak. Ha ezt akkor fel tudjak dolgozni, a dolgok talan (nem vagyok benne teljesen biztos) mashogy alakulnak.
@Érvsebész: 1990-ben egeszen konkretan en voltam a „zsidogyerek” es rendesen osztottak is a magyar Internet elokepeben, es mondjuk en sem tartottam magam vissza az osztastol, hogy finom legyek. Igen, akkor en nagyon fiatal voltam, Amerikaban eltem, es az egesz vita praktikusan Amerikaban jatszodott a kvaziemigracio es a valosagos emigracio koreiben. Az nem igaz, hogy Csoori szoveget kiemeltek a kontextusabol, ennek pont ez volt a kontextusa, de o ugy gondolta, hogy ezt o leirja, es mar bocsanat, mi a faszt csinalhatott volna mast. Ez a szoveg benne volt a levegoben. Nem biztos, hogy jobb lett volna a vilag, ha ezt magaban tartja. Akkor lett volna jobb, ha errol nagyon intelligensen tudtak volna beszelni, es ez nem sikerult.
@jotunder: Lehet, hogy ö ezt így látta, lelke rajta. én nem tudom és nem akarom elfogadni, hogy politikai eszmékhez vallási/nemzeti kisebbségeket rendeljenek minösítési célzattal. én nem tudok olyanról, hogy „szabadelvű magyar zsidóság”. Egyrészt gözöm sincs és nem is érdekel, hogy ki zsidó (és milyen alapon, származásilag, vallásilag, annak tartja magát, annak tartják) és ki nem az. Gondolom, vannak a zsidók közt szabadelvüek, baloldaliak és konzervatívok (egy ortodox zsidónál nehéz kevésbbé szabadelvüt találni). Hasonlóképp a szabadelvüek közt vannak zsidók, katolikusok, jedi hívök és ateisták, amiképp vannak zsidók, svábok, cigányok és vegyes vagy ismeretlen származásúak is. A „szabadelvű magyar zsidóság” egy alattomos szóösszetétel. Ettöl még Csóri lehetett remek ember és nagyszerü író, de ez a mondat át van itatva patkányméreggel.
Ja, és Adyt, Radnótit, Szerb Antalt felsorakoztani a lövészárkokba dettó aljasság. Nekem Szerb Antalban nem tényezö a zsidósága (nem is tudtam), Adyban sem a nem-zsidósága. Radnóti (általa nem kultivált) zsidósága is csak azért számít, mert belehalt.
Nekem Ady szabadelvüsége (ki vitathatja ezt el töle) nem kisebb, nem nagyobb, mint Faludyé. Aki Bartókot mint híres nem-zsidót hozza elö, az kútmérgezö.
Ezekben az emberekben utolsó szempont után jön, hogy a zsidótörvények kritériumai, a hitközség feljegyzései, vagy a kurucinfo szerint melyikük zsidó és melikük nem.
Szerintem.
Jó, hát süvegeljük meg azt, aki őszinte, nemes érzésektől átitatva zsidózik, nem pedig számításból. Egy fokkal valóban jobb, és a mai viszonyok között kifejezetten méltánylandó. Feltéve, hogy (sok egyéb mellett) nem ez az őszinte féltés vezetett a mai viszonyokhoz.
@jotunder: én 1978-ban, 1990-ben és 2016-ban is pont leszartam/ -om, hogy ki a zsidógyerek, és aljasságnak tartom, hogy bárki rászabadíthassa a közbeszédre a személyes fóbiáit. 1990-ben elkezdett ez a társadalom leszámolni a felvilágosodással, egy olyan időpontban, amikor éppen a kiterjesztésére keletkezett esély, és ebben Csórinak ezzel az írással meghatározó szerepe volt. Akkor is, ha „olyan időket éltünk”, hogy előbb-utóbb más írta volna le. Nem más írta le, hanem ő. Akkor is, ha később szörnyűbbeket is leírtak. Attól még ez szörnyű. Akkor is az volt, és attól, függetlenül, hogy ma máshol van az általános ingerküszöb, én most is gyomorforgatónak találom ezeket a mondatokat. Olyanoknak, mint amelyek alkalmasak arra, hogy megágyazzanak a magunkfajta-magukfajta felosztás után a dehumanizálásnak, aztán a cigányokkal szembeni sorozatgyilkosságoknak és most a migráncshisztinek. Emiatt nem számít, hogy te, mint 1990-es zsidógyerek mit gondolsz erről, ez ugyanis nem a személyes ügyed.
@Érvsebész: raszabaditani? tudod, hogy mennyire volt az akkor mar raszabadulva???? f
@jotunder: Ez nem mentség. Attól, hogy Csurka már akkor szennyesebb leveket eresztett, nem volt ez kötelezö. Csoori saját jogán írta ezt, én meg saját véleményemként tartom ezt rettenetesnek.
hát, hogy Ady vagy Bartók mit szólt volna egy ilyen „mi fajtánk” vs „zsidók” vitához, azt nem tudjuk, de azért sejtjük.
@ámbátor:
arra gondolok, hogy ha a jobboldal kikezdhetetlenül (már azon az oldalon) ikonikus figurái nem hallgatnak ilyen fülsiketítően gyakorlatilag kivétel nélkül amikor a magyar jobboldal pártjai elindultak Mordor felé, akkor is ilyen mélyre süllyedtünk volna-e.
utólag talán a fenti szöveg hitelesebb lenne, ha Csoórinak ahhoz is lett volna hozzáfűznivalója, hogy a miniszterelnök egy gázszerelőre íratja az országot. de lehet, hogy én nem figyeltem.
Pontosan olyan kommenteket olvasok, mint a Mandineren Esterházy halála után.
„Habverőkkel fölszerelt különítmények” dolgoznak itt is, ott is.
@Behaton: „Pontosan olyan kommenteket olvasok, mint a Mandineren Esterházy halála után.” sajnos ez igy van. en viszont nem vagyok hajlando a maradek Magyarorszagom Csoorimagyarorszagra es Esterhazymagyarorszagra vagni, mert akkor a vegen nem marad belole semmi.
@jotunder: lehet, hogy onnan nem látszik, de ez van, sajnos. Nem azért, mert ilyenre vagy olyanra vágtad, de nem maradt belőle semmi.
@jotunder: Elhiszem neked, hogy a szövegben nincs semmi aljasság. De speciel Ady nagyon elküldte volna érte a picsába.
@Érvsebész: Ígv van ez pl az én ügyem is (nem zsidógyereké), és most pl. jotunderrel értek egyet. Ebben az írásban nincs semmi antiszemita kútmérgezés, és én akkor szintén nagyon fiatalon elhittem az „oldalam” megmondó embereinek, hogy Csoóri antiszemita és a dolog el van rendezve, antiszemitával ugye nem állunk le vitatkozni, kiírta magát a közbeszédből stbstb. És mondjuk milyen igaza is volt pl arról az szdsz-es kierőszakolt dichotómiáról, amiben voltak a nyugatos élenjárók, akiknek mindig igaza van és voltak ők, a maradi mélymagyarok, akik állandóan a múlton rágódtak. Mégegyszer :
„. Ráadásul mérvadó szellemi életünk sincs, amely megfelelő közeget vagy hátteret biztosíthatna a versengésnek. Egyedül csak a politika küzdőtere létezik, ahol a dolgok logikája szerint ütésre ütés a válasz, rágalmazásra rágalmazás.”
Végülis erről szól a teljes rendszerváltás utáni kudarcunk. Lsd még Babarczy Esztert 2012-ben :
http://www.es.hu/babarczy_eszter;zsidok_pedig_vannak;2012-08-09.html
Benne : „Véleményem szerint ez a félelem teljesen indokolatlan. Csak a saját nevemben szólnék, mást nem képviselhetek, de alig hiszem, hogy ha Romsics írásaiban nem ítélem el az antiszemitizmust, esetleg nem is látom bennük az antiszemitizmust, azzal az antiszemitizmus elleni küzdelmet gyengítem. Amit Bojtár a növekvő antiszemitizmus állomásaiként megnevez – Antall kijelentését, Csoóri dolgozatát – én magam visszanézve érdektelennek és ártalmatlannak tartok. Nem történt más, mint hogy a Kádár-korszakban sugdosott gondolatokat ki lehetett hangosan mondani – ez együtt jár a szólás szabadságával.”
@Érvsebész: +1
@jotunder: Nekrológnak szép, amit írtál, JT, és nyilvánvalóan butaság elvitatni tőled a jogot, hogy leírd, amit gondolsz. Ahogy Csoóritól sem lehetett elvitatni a jogot, hogy leírja, amit gondolt. Nem lehet elvitatni senkitől, hogy leírja, amit gondol, aztán kellőképpen felkészült és kevéssé felkészült emberek majd meghányják-vetik, hogy van-e benne sunyiság, gazemberség, vagy nincs. Ez eddig rendben van.
Ami nincs rendben, arra velőtanya utalt: az „ajvékolnak a libsik, tehát csak jó lehet nekünk” valóban „a legfontosabb instant magyarázattá nőtte ki magát, amikor egy nerszavazó szembesül valamilyen számára is elsőre nehezen érthető, kirívó disznósággal”.
Csoóri tudomásom szerint egyetlen betű erejéig sem tiltakozott, amikor fél megyék kerültek a habonyvoltanyósánakműkörmöse-típusú fideszes bárók kezére, egyetlen betű erejéig sem tiltakozott, amikor egy miniszterelnökké avanzsált köztörvényes bűnöző a bűntársai egyikéből csinált legfőbb ügyészt, egyetlen betű erejéig sem tiltakozott, amikor ugyanez a köztörvényes bűnöző suttyomban (vagy nem is annyira suttyomban) nekilátott visszaügyeskedni az országot az oroszok markába. Hirtelen elhalványult a KGB emléke, elhalványult a százerszám megerőszakolt magyar lányok és asszonyok emléke, elhalványult a százezerszám kényszermunkára hurcolt magyar férjek és fiúk emléke, és akkor a Molotov-Ribbentrop paktum putyini újraértelmezéséről még szó sem esett.
De nem akarok igazságtalan lenni Csoórival, elképzelhetőnek tartom, hogy nyolcvan felett az ember nem szándékosan süket és vak, hanem a süketsége és vaksága a korával jár. Viszont ettől függetlenül ideje lenne elgondolkozni azon, hol húzódik a határ a szándékos vakság és a hazaárulás között.
@TG69:
klasszikus antiszemita szöveg (bár Csoóri megengedi: okkal) sértődött, asszimilálódni nem hajlandó, helyette a közéletben kiépített bázisaikról a „magyart” asszimilálni akaró zsidókkal, Tanácsköztársasággal, politikai dobogóval (Jézusom, hol van már az SZDSZ, de amúgy meg dicsőségük csúcsán ugyan kiket „asszimiláltak”?), oké, a Vészkorszak nem kellett volna, túltoltuk. ettől még persze Csoóri nagy író.
ezek klasszikus antiszemita toposzok, kezdve azzal, hogy mint a legtöbb antiszemita iromány, messze-messze túlbecsüli az úgymond szellemi (zsidó) elit befolyását. (Eleve, könyörgöm, egyáltalán ki olvas ma?)
én készséggel elhiszem, hogy Csoóri nem antiszemita, ettől a szövege még lehet az. arról végképp nem vagyok meggyőződve, a zsidóság „asszimilációjában” majd pont ilyen szövegek segítenek.
szerintem pusztán attól, hogy nincs benne úgymond elemi rosszindulat, még bőven antiszemita.
(amúgy meg, nem tudom, hogy az úgynevezett Huhogók és Rettegők közül ki zsidó (engem ugyanis ez hidegen hagy) de tény, hogy mára a jobboldal lesüllyedt arra a szellemi és morális szintre, amit pár évvel ezelőtt a legmagyargyűlölőbb zsidó sem mert volna elképzelni sem. már megint a zsidóknak lett igaza: ez bizony bőgatya, fütyülős barack, Mucsa, lopott holmival tömött tarsoly. tudom, ilyet nem állítottál, azért is zárójelben írtam. )
Nem tudlak követni. Nem ertem, mi köze van fortin2 kommentjenek ahhoz, hogy aljas vagy nem aljas az inkriminalt mondat.
Marmost miert aljas? Kezdödik a tanacsköztarsasag = „a“ zsidok összeesküvese „a“ magyarsag ellen beallitassal, ami minden magyar antiszemita hecctoposz ösatyja. Esetleg meg idevehette volna Jezus megöleset, ha mar valami vegkepp elkepzelhetetlenne teszi “a” magyarok es “a” zsidok együtteleset, lelki azonosulasat.
Aztan, milyen az egesz erveles moralitasa mar? Ez olyan, mint mikor az iskolai verekedö jol elagyabugyalja a kisebb gyereket, majd mikor az kijön a korhazbol, közli, hogy most mar ugysem lesznek baratok, ezert inkabb ezutan is köcsög lesz vele.
Vegül, a legfontosabb, az egesz gondolat alattomossaga; egy leironak alcazott normativ kijelentessel van dolgunk. Nyelvtanilag leiro, söt historizalo (vulgar a negyzeten, de az), hatasat tekintve nem lehet mas mint normativ. Az üzenet: felesleges egymassal veszödni, remenytelen, hagyjuk a francba. Szep gondolat.
A vege teszi ra a pontot az i-re itt mar kiderül, hogy nem csak nem lehetseges hanem nem is kivanatos, hiszen veszely van, forditott asszimilacios. Ezt talan nem is kell bövebben kommentalni, megint csak klasszikus fajvedö gondolat; amikor a magat az orszag vezetesere es de facto birtoklasara, lakosai fölötti uralkodasra elöjogot erzö kereszteny közeposztaly az övetöl elterö velemennyel / valosagmagyarazattal talalkozik es ennek puszta letet a vilag rendjenek felborulasakent es az eletet fenyegetö veszelykent eli meg.
„”Pontosan olyan kommenteket olvasok, mint a Mandineren Esterházy halála után.” sajnos ez igy van”
nagy francokat van igy. Olvassuk mar el akkor, mik hangzottak el tömegesen Esterhazy (meg Kertesz Imre, meg Ranschburg Jenö, meg hanyan meg) halalakor; milyen jo hogy megdöglött, vegre feldobta a talpat a rohadek stb stb stb.
Hol van ez ahhoz kepest? Hol? Mi ez a kenyszeres közepre allas?
@viharangöntő:
mint a bolsevikok, a fidesz az ideológia jegyében diszkvalifikálta a morált. a szurkolótábor meg ezt magára nézve kötelezőnek érzi. szó szerint egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan mertek a jobboldalról felállni és beszólni, Ángyán mondjuk vagy Solymosi. a fidesz első emberei meg vagy annyira cinikusak, hogy vigyorogva reggeltől estig lopnak, vagy a kognitív disszonanciába menekülnek, mint az elbaszott Lukács Györgyként a legjobb baloldalnál is jobb legrosszabb fideszről hadováló Kövér.
@Ellenpontok:
szerencsére végül győzött a „Nemzeti Oldal”, sokra mentünk vele.
@poszt: ha azt mondod, érdemes tovább olvasni, azt nagyon komolyan veszem. olvastam én, már nem is tudom, hányszor, olvasgatom az egész Nappali holdat (nem egy kellemes olvasmány, nekem afféle Berzsenyis kesergés a letűnt aranykor fölött), de csak nem értem, mire gondolhattál. hogy nem voltunk/vagyunk képesek elfogadni, hogy neki ez probléma? hogy el kell fogadnunk, hogy ő rágalomnak és szövegkörnyezetből kiragadásnak érzi, ha az ,,a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot” mondatot antiszemitizmusnak olvassák? a plusz bekezdés szembeállítja a ,,mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, …, Zala Tamások”-at a ,,se Adynk, …, se Bibónk”-kal; nem lát maga körül szellemi életet, csak politikát.
ha már szóba került Esterházy: a rendszerváltás után ő is észrevételezte, hogy csökkent az irodalom szerepe, háttérbe szorította a politika, csak ő úgy reagált, hogy dolgozott tovább: írt, olvasott, csinálta a szellemi környezetet. Csoóri meg inkább politizált — szégyen, de azt hittem, hogy már vagy másfél évtizede halott (most megnéztem, van 2009-es kötete, benne legalább 2006-os verssel, de most már, magam se tudom, miért, nem húzom ki).
Esterházy reagált a poszt ,,nem sunyiság vagy gazemberség van ezekben a mondatokban” kitételére is:
,,A fájdalom nagyszabású teréből azonban így áttevődött a szó az önsajnálat kisszerűségébe. Sírás helyett nyafogás… Ahelyett, hogy, elnézést a kifejezésért, férfiasan szembenéznénk – legalább magunkkal. A család azonban nem a szembenézés terepe. Emlékezhetünk, milyen rémülten próbálták az emdéefesek Antallt és Csurkát egyszerre megtartani jó emlékezetükben. Ez nem megy. Vagy megúszni azzal, hogy Csoóri ama mondatai úgymond ki lettek volna ragadva az ő összefüggéseikből. De hát milyen összefüggésekben válnának azok a mondatok elfogadhatókká? Tessék megadni őket végre…”
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000653&secId=0000061167#Esterhazy_Peter-Egy_kekharisnya_foljegyzeseibol-03750
másutt:
,,Például nagyon nem tudom elfogadni Csoóri Sándor ajánlatát a közös értelmiségi önkritikára. Tudniillik Sándor, Te egy helyt arról beszélsz, hogy az értelmiségnek az volt a baja, bűne, hibája, hogy túl közel került a politikához, a hatalomhoz, és ennek kapcsán írod: „de nemcsak Csurka, Mészöly is, nemcsak én, hanem E. P. is”. Nem, ezt így nem. Hiszen hogyan is? milyen párt alelnöke Mészöly Miklós, milyen huszonhány millióval?, és én kit vittem be a hátamon a Parlamentbe, és milyen kuratóriumokban van meghatározó szavam? minden magyarok mije vagyok én? Más helyzetben vagyunk, mást lehet rajtunk számon kérni. Ezt nem tudom szimmetrikusnak látni, még ha látom is, hogy az önkritikát valóban magadra is vonatkoztatod.”
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000653&secId=0000061167#Esterhazy_Peter-Egy_kekharisnya_foljegyzeseibol-01850
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
A morál diszkvalifikálása az ideológia jegyében nem új jelenség, ha csak Rómáig tekintünk vissza, akkor is minimum két és fél ezer éves. Kérdés, meddig képesek jobberék ideológiai okból feszíteni a saját húrjukat. Az még belefér náluk, hogy a fideszesek gátlástalanul lopnak, mert ugye bármennyit lopnak is a fideszesek, inkább ők lopjanak, mint a szocik. Értem. Az is belefér, hogy Orbán telivér mszmp-s kádergyerek, hiszen 30-40 évvel ezelőtt ők is dörgölőztek a helyi mszmp-titkárhoz kisebb-nagyobb előnyök reményében, sőt talán ők maguk is mszmp-tagok voltak. Értem. De vajon kibírja-e a jobber húr azt a feszültséget, hogy Orbán a Sztálint mosdató Putyinnal bratyizik, miközben a jobber család emlékezetében ott van a tény, hogy Gizi dédin másfél tucat ruszki ment végig ’45 márciusában (tovább nem számolta, mert elájult), és Gizi dédi 6 gyerekéből csak 2 jött vissza élve a kényszermunkából, ők is csak ’53-ban? Nem vagyok biztos benne, hogy az efféle emlékekre is gyógyír, ha Putyin csippent a szemével.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: győzött a „Nemzeti Oldal”, bebetonozta magát vagy húsz évre minimum, de még most is felsír álmában a zsidó háttérhatalomtól rettegve, ujját szopja,ha Soros szóba kerül, rettegve vet keresztet ha a még mindig fondorkodó, nemzetére rontó SZDSZ kerül szóba. Saját jogán csak a lopás, pusztítás, a mucsa, a pálinkához harapott abáltszalonna meg a nemzethy hazaffyság megy, Csaba királyfi légy velünk, Fekete Györggyel, Matolcsyval és persze a Fénylö Csillaggal.
hvg.hu/kultura/20160912_TGM_Csoori_Sandor_meghalt
Csoóri szívből támogatta a magyar jobboldalt, bár a magyar jobboldal nem olyan, mint ő, ha van is néhány meggyőződése, amelyben Csoórival osztozik. De ő már a jobboldalé, bármilyen fura ez voltaképpen. Hol van már a Csoóri Sándor népe? Hol van bármi, amiben nemzedéke hitt? Ott, ahol ő lesz nemsokára. A temetőben.
Nagy érdeklődéssel olvasom ezt a vitát, de nem érem el a kellő színvonalat ahhoz, hogy érdemben hozzászóljak, Viszont olvastam egy-két a Csoóriéhoz nagyon hasonló gondolatmenetet nem máshol, mint Kende Péter Az én Magyarországom című kötetében. Különösen ajánlom a „Zsidó Magyarország” című írást. Ha véletlenül olvasta valaki, szívesen elolvasom a véleményét – megint ismétlem – a Csoórihoz hasonló volta okán. De lehet, hogy félreértem Kendét, vagy Csoórit, vagy mindkettőt.
Megis, mirol beszelsz? Hogy jobb lett volna-e a vilag, ha „ezt” magaban tartja, azt nem tudom, de talan jobb lett volna, ha nem is gondolja. Megis, hogy lehet ezt ugy ertelmezni, hogy nincs benne gonoszsag:
>>manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot<<
Termeszetesnek tartom, hogy velemenyemrol, arrol, hogy mi a teendo ebben az orszagban, meg akarom gyozni honfitarsaimat. O is meg akarta az o velemenyerol. Szerintem igy mukodik a demokrcia. Ha jol ertem rosszallasat, en inkabb megse probaljak masokat meggyozni, nekem kuss a nevem, hiszen en csak egy zsido vagyok. Ez minimum egy meg nem gondolt gondolat. Azaz os patkany. Szegyellheti erte magat halalaban is.
@jotunder: + Nagyon szepen fogalmaztad meg. Koszonom.
Teljesen mindegy, milyen nemzetiségűnek vagy vallásúnak (vagy mely kulturális csoport, ideológia stb. képviselőjének) tartja magát az a személy, aki zsidózik, magyarozik, szlovákozik, cigányozik, kikujuzik stb.
Az is tökéletesen indifferens, ha emellett netán Nobel-díjas mérvadó, a Magyarság Nagyasszonya valagrend borostyánkoszorús kitüntetettje, a tájképfestészet korszakos képviselője, esetleg briliáns kőfaragó/balett-táncos etc. is.
Mivel legfőképpen és legelsősorban csupán egy előítéletes seggfej.
@viharangöntő:
én nem tudom, Orbán tud-e egyáltalán olyat csinálni, ideértve az emberevést, ami már túl sok lenne az egyatábornak. mintha a fél országot hipnotizálta volna. egyszerűen elképzelhetetlen, hogy még ha a szimpla mezei korrupciótól el is tekintünk, hogy például Habony Árpádod vagy a nagylány falánk sertepertélését bárki magyar miniszterelnök megúszta volna.
@ámbátor:
amennyire hézagos műveltségem tudni engedi, Ady-nak pont az volt a problémája az antiszemitizmussal, hogy nem tudta elfogadni, hogy ezt a mindkét fél számára előnyös kapcsolatot minek erőnek erejével szétverni.
szdsz nincs, zsidó színigazgatók kibaszva, a legtöbb hetilap lassan lehúzhatja a rolót, most jobb? van Fekete György, Kerényi Imre és Halszagú Magyarország. soha így még nem tombolt az igénytelenség.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
„Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért –
miért is? ki tudja. Trianonért? –
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.”
Hát, sag schon. Nem volt hülye gyerek ez a Gyuri, mán akkor sem.
R.I.P. Cs. S., bár vétkesek közt cinkos, aki.
Nézzük meg kicsit közelebbről, mi is Csóori baja a zsidósággal. Az, hogy nem asszimilálódik. ((Pedig hogy szeretett volna. A kiegyezéssel kapták meg az egyenjogúságot, attól kezdve lehetett ugyanúgy földbirtokuk, vagyonuk, mint a nem zsidó honfitársaiknak, és a legnagyobb igyekezettel indultak el az asszimiláció felé. Mindenkinek ajánlom Lesznai Anna idevágó egészen remek könyvét, címe „Kezdetben volt a kert”. A kiegyezés és a világháború közötti zsidó asszimiláció kisérlete és annak kudarca a témája. Szerettek volna, de hát rohadtul nem hagyták nekik, voltaképp erről szól a huszadik század első fele.)) De hogy is képzeli Csóri ezt az asszimilációt? Hát úgy, hogy a zsidók (svábok, sokácok, bunyevácok) is sirassák Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Trianont és még ezer másféle csapást. Nyilván én vagyok az, akit a zsidók asszimiláltak, mert én sem tudok ezeken busongani, sőt, bevallom most megnéztem mit és kéne Nagymajténynál siratnom, mert fingom se volt. Miért is nem jó asszimiláció az, hogy zsidók és nem zsidók (meg a sokácok és ruszinok is) szépen együtt élnek egy hazában, kinek-kinek annyira fontos a származása, amennyire őt érdekli. És dolgoznak, gondolkodnak, szeretnek élnek halnak, meg ilyesmi. És hát az ilyesminek az szokott a vége lenni, hogy az együtt élő népek keverednek, összeolvadnak. Mért úgy kell ezt nézni, hogy vagy mi aszimiláljuk őket, vagy ők (a zsidó szabadelvűek) minket. És hát azt is vegyük észre, hogy a szabadelvű itt csak azért van belekeverve, hogy az írás születésekor rivális politikai erőt a zsidóval (fujj-fujj) egy halmazba vehesse. Hiszen nem a szabadelvűekkel van baja, akkor Ady és Bartók nyilván nem a fájón hiányzó erők listáján lenne. A zsidókkal van baja és azért van baja velük, mert zsidók. Mert nem elégséges a magyarságteljesítményük, nem ragasztanak nagymagyarország térképet a zsigulira, vagy ha igen, akkor csak tettetik.
Mondom ezt úgy, hogy tudtommal semmilyen kritériumrendszer szerint se lennék zsidó, bár nagy az orrom. Mondjuk az is biztos, hogy nem tudom Vereckéig, de még a kiegyezésig se visszavezetni a családfám.
@ámbátor: én azt gondolom, hogy Csoórinak vagy bárkinek, akinek baja van a zsidókkal, alapvetően az a baja velük, hogy zsidók. Kitalálnak mindenféle magyarázatot, meg ideológiát, de az alapvető baj a zsidóság. Nyilván belejátszik ebbe valami kétezer éves izé, meg péniszirigység, hogy az övék régebbi, de sajnos a zsidóság immár két évezrede a „felvilágosult” ejrópa pofozózsákja. Remekül lehet rájuk hivatkozni bármilyen gond esetén, rájuk kenve az éppen aktuális problémát, oszt akkor meg is van, ki a hibás mindenért, és a jónép megnyugszik.
@ámbátor:
Nagyon örülök, hogy Lesznai Anna könyvét említed. Nem akartam igazán hozzászólni, de éppen Lesznai unokatestvérének, Hatvany Lajosnak (igen, a báró, igen, a mecénás) – Urak és emberek c. könyve járt az eszemben.
@ámbátor:
Átgondoltam, és igazad van. Lesznai Anna legyen a táncház és hagyományok őrzője, Csóori Sándor ellenében cáfolat, mert Lesznai iparművészként éppen a népi motívumok, az eredeti magyar népművészet támogatója volt.
@muci:
Megbocsájthatatlan elírás: Csoóri Sándor. Legyen neki könnyű a föld.
A dolog mélyén, szerintem, ezek voltak Csoóri és a népiek nagy korszakában:
– A népi-közösségi-nemzeti entitás létezése, mi több, primátusa az individulális önérvényesüléssel, a szabad csoportválasztással szemben egy markáns baloldali-liberális ideológiai csoport számára mindig is elfogadhatatlan gondolat volt. Nem véletlenül: a nácizmust, a romboló és a Holokausztot elhozó nacionalizmust látták benne. Ezt borzadva nézte a népi gondolat csapata, hiszen ők a kollektívumban önértéket, mi több, az egyén számára értéktöbbletet (esetenként: egyáltalán értéket) adó keretet láttak.
– Szabó Zoltán és Illyés és Csoóri mélyen és őszintén gondolta, élte meg a magyar élet huszadik századi legnagyobb bajaként a szociális kérdést. Szembesülni 90ben azzal, hogy a (zsidó vaghy nemzsidó, tökmindegy) urbánus gazdasági-politkai passzátszélfújók szemrebbenés nélkül vittek végig kormányokon és pártokon átívelő egységben egy olyan politikát, amely számára a (feltételezett) gazdasági racionalitás volt az egyetlen vezérelv, mégha romba dönti milliók életesélyét (főként vidéken), ez olyan meghasonlást okozott, amiben a gazdasági zsidóellenes klisék rutinszerűen jöttek fel (amúgy a sváb-ellenesekkel együtt, csak erre nincs műveltség felismerni). És ennek a gondolatnak az igazságát nem kell különösebben érvelni, elég kétszáz kilomtert keletre utazni vagy ránézni a kilátástalanságba kényszerített cigányságra. (Az akkori érzületről írok, tökimndegy, hogy ma milyen latifunidumok jönnek létre és Csoóri miért nem szólt ez ellen.)
– Ady és a zsidók viszonya ezerszer megrágott toposza a magyar irodalmi emlékeztnek, legfeljebb a totális műveletlenség elfeledtette az erről szóló vitákat. Csoóri akkori szövegében az volt az ütős (de hát az szdsz-ellenes szövegre lihegő sajtó, irányított közbeszéd mésból akart politikai tőkét nyerni), hogy Ady, Bibó stb. hiányát lobbantotta a jobboldal szemére. Ha erre kapaszkodott volna egy beszédfonal, sokmindne másképp alakul.
– 1990 márciusának Marosvásárhelye utáni tehetetlenség, leleáncoltság Csoóriéknak felfoghatatlan volt. Ha dübörgő magyar tankokat nem is, de folyamatos nemzetközi külpolitikai offenzivát, erre koncentráló nemzetpolitikát stb. vártak volna. Sütő elveszettt fél szeme nekik a világlátásukat fúkuszálta a tragikus vereségre.
Amúgy: észre kellene venni, hogy hetven évvel a Holokauszt után érvénytelen a keresztény-nemzeti antiszemitizmus is, és az antiszemitizmus elleni népfront is (ez most nem egyenlőségjel, illetve csak az érvénytelenség egyenlősége). A militáns mániásokat leszámítva ma nyugodtan lehet zsidó, sváb, elsőgenerációs, strukturalista, geek, neoliberálközgazdász, neokeynsiánus, harleydavidsonos csoportokról beszélni, ma már nem kell betojni ettől. Csoóri ezt még nem tudta, más korszakban élt, számára súlyos érvénye volt az asszimiláns zsidóság kultúra- és gazdaságpolitika- és vélemény-uraló (vélhetően túlbecsült, de ez mindegy is) szerepe megtapasztalásának. Ez a népi gondolat totális veresége volt számára, szerintem Orbánban, ebben a tőrőlmetszett falusi akarnokgyerekben, az ő vidékéről származó kűzdőben ennek a visszatérési esélyét látta.
No, ez hosszabb lett: a lényeg, hogy ha ezzel az antiszemitizmus értelmezési kerettel nézünk Csoórira, szerintem elvétjük a valóságot. Ennél sokkal izgalmasabb volna annak feltárása, hogy miért tartott ki Orbán mellett 2002 és 2012 után. Sajna, erre nem jut jobb eszembe, mint Gyurcsány. és 2004 decembere (Amire bizony a hosszútávú politikai öngyilkossággal felérő, teljesen felesleges kozmopolita beleállást Gyurcsány bizony egyegyazegyben szdszes kottából játszotta. Pedig simán el lehetett volna engedni, vaalmi szoft kettősállampolgársággal csitítva a feszkót, ebben még a fideszisták is partnerek lettek volna.)
„Az első lakiteleki találkozót mi készítettük elő öten: Biró Zoltán, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos és én. Az előmunkálatokban igen, de magán a találkozón már nem vehettem részt, mert az amerikai magyarok vendége voltam, s előadásokat tartottam nekik Houstontól Los Angelesig, Chicagótól New Yorkig. A találkozó napján, 1987. szeptember 27-én épp New Yorkban időztem, mert az estemet másnap rendezték meg a házukban Püskiék.
Az est megkezdése előtt egyik barátom elém teríti a New York Times aznapi számát, amely – röviden összefoglalva az eseményeket – arról tájékoztatja a világot, hogy a népinek s nemzetinek nevezett magyar ellenzékiek egy Duna-Tisza közi kis faluban, Lakiteleken nacionalista légkörű tanácskozást tartottak, amelyre a radikális ellenzék hangadó embereit nem hívták meg.”
Ez egy nagyon klasszikus példa arra, hogyan alakultak a legendák. Csoóri szeptemberben nem olvashatta a cikket, mert az egy hónappal később jelent meg. Budapest leaders look for support – címmel.
The meeting addressed by Mr. Pozsgay was called by writers and thinkers whose origins are rural and working-class and who go by the name of ”populists.” Their ambitions are considered to be more nationalistic than liberal.
Because they failed to invite critics who belong to group calling itself the ”democratic opposition,” which is centered largely in Budapest, some who were invited refused to attend.
A Cruise on the Danube
But the ”democratic opposition” was present at a gathering Oct. 11, at which more radical demands for democracy and human rights set the tone. Also unpublicized, it took place on a cruising Danube boat chartered by about 100 critics of the regime. Surprisingly, it was not interfered with.
ezt úgy tíz-tizenöt évente keresem meg a NYT archívumában….
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Az emberevést sokuk simán megbocsátaná. Sőt, helyeselné is, amennyiben általuk nem kedvelt embereknek jutna a táplálékszerep.
Gizi dédiből viszont a magyar családok nagy részében, talán többségében volt legalább egy. És még a ma élőknek is nagyon sokat és rendszeresen kell inniuk ahhoz, hogy megfeledkezzenek róla, miközben Orbán a Sztálint rehabilitáló KGB-ügynök Putyinnal csőrözik.
Ki tudja, miért olyan püffedt Bayer vagy Szentesi Zöldi arca.
Az a legszebb, hogy Ady már száz évvel elöbb megírta ezeket mind.
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
NN 1902. január 31.
mek.oszk.hu/05500/05551/html/adypr0183.html
Amúgy Ady kisprózája nekem sokkal többet ér mint a versei. De ez csak engem minősít. Már a 18-as választásokat is megírta: mek.oszk.hu/05500/05551/html/adypr0162.html
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: „szó szerint egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan mertek a jobboldalról felállni és beszólni, Ángyán mondjuk vagy Solymosi.”
Azért ők is jó sokáig tartották a fejüket a homokban, sokáig adták a nevüket és az arcukat. Igaz, még ilyen sokára megvilágosodók is kevesen vannak.
@viharangöntő: „De vajon kibírja-e a jobber húr azt a feszültséget, hogy Orbán a Sztálint mosdató Putyinnal bratyizik, miközben a jobber család emlékezetében ott van a tény, hogy Gizi dédin másfél tucat ruszki ment végig ’45 márciusában (tovább nem számolta, mert elájult), és Gizi dédi 6 gyerekéből csak 2 jött vissza élve a kényszermunkából, ők is csak ’53-ban? Nem vagyok biztos benne, hogy az efféle emlékekre is gyógyír, ha Putyin csippent a szemével. „
Erre hiteles válaszom van, mivel van pont ilyen család az ismeretségi körömben. ’90 előtt akkora antikommunisták voltak, mint ide Moszkva (sőt, ma is annak tartják magukat, csak most a definíció „kommunista”= „nem fideszes, nem jobbikos”). Pillanatnyi álláspontjuk: ez a mai Putyin nem a régi Putyin (már nem KGB-s), a mai Oroszország nem a régi Szovjetunió, a szent orosz nép pedig annyit szenvedett, hogy igenis joguk van hozzá, hogy a világ vezető hatalma legyen. Erre varrj gombot.
Egyike volt a Charta 77 kevésszámú magyar aláíróinak, Kis Jánossal, TGM-mel, Konráddal és másokkal egyetemben.
Kb. ő volt az egyetlen-mai értelemben vett-nép-nemzeti aláíró.
Béke poraira-nagyon jó költő volt.