Egy bátor ember levele

(az alábbi levelet Anatolij Mojszejevics Vershik nyolcvannyolc éves orosz matematikus írta. )

Ezt a képet 2012 februárjában készítettem róla (ő van a kép közepén) Izraelben, szerencsére megvolt a mobilomon. Ez itt a wikipedia oldala. Nagyon, nagyon régen az ő cikkéből tanultam meg a random walkot csoportokon és ő találta ki a LEF-csoportokat is, amelyek egyszer nekem nagyon jól jöttek. Jobban érti József Attila két hexameterét, mint mi büszke magyarok.

..——————————————————————————————–

Matematikusok, melyik oldalon álltok?

Ennek a matematikusokhoz intézett kérdésnek látszólag semmi értelme: ha a kérdés politikai vitákra vonatkozik, például arra, hogy kire szavazzunk, kit támogassunk, akkor az ő szemszögükből ezek puszta apróságok, amelyek a matematikusokat nem érdeklik. Maxim Gorkij pontosan 90 évvel ezelőtt demagóg módon hasonló kérdést tett fel a nyugati liberálisoknak „Melyik oldalon álltok, kultúramesterek?” című cikkében. Akkoriban a nyugati liberálisok számára ez a kérdés – a szovjet rendszerhez való viszonyulásukról – meglehetősen akadémikus volt.
Ezzel szemben az a kérdés, hogy a matematikusok hogyan viszonyulnak a következő, 2022 júliusában Szentpéterváron megrendezendő Nemzetközi Matematikai Kongresszushoz, messze nem pusztán akadémiai kérdés. Amikor 2017-ben több matematikus barátom lelkesen kezdett arról beszélni, hogy a 2022-es ICM-et Szentpéterváron rendezzék meg, többször is kifejtettem, hogy ez rossz ötlet, és hogy egy olyan ország, amely nemrég (2014-ben) a vezetése utasítására elkövetett egy szörnyű hibát, és nyilvánvalóan veszélyes kül- és belpolitikát folytat, nem áll meg itt, és tovább fog menni ezen az úton. Akkor persze még nem gondoltam, hogy egyenesen háborúig fog fajulni a dolog.
Ezért, amikor a Matematikai Unió 2018-ban úgy döntött, hogy a kongresszust Szentpéterváron tartja (Párizs helyett azt választotta), megírtam, hogy álláspontom nem változott, de nem veszek részt és nem avatkozom bele a kongresszus tervezésébe és szervezésébe. Nem sokkal a döntés meghozatala előtt érdekes beszélgetést folytattam C. Villanival (akkoriban a Poincaré Intézet igazgatója és a francia tudományos élet egyik befolyásos alakja), amelyben egyetértettünk abban, hogy nagyon fontos, hogy Párizst válasszuk. De az orosz kormány képviselőjének a Végrehajtó Bizottság ülésén tett pazarló ígéretei Szentpétervár javára billentették a mérleg nyelvét. Nem sokkal később részt vettem Azat Miftakhov, egy fiatal matematikus ügyében, akit jogtalanul 6 év börtönre ítéltek. Az ember azt hitte volna, hogy hatóságaink lelkesen ugrottak volna, hogy teljesítsék a számos, többnyire külföldi tudós követelését, akik kiálltak Azat mellett. De a levelek és felhívások áradata mind hiábavaló volt. Én azonban még akkor sem vettem részt a kongresszus esetleges bojkottjáról szóló vitákban.
És most elérkeztünk a végkifejlethez. Amikor 2022. február 24-i Facebook-bejegyzésemben a kongresszus lemondására szólítottam fel, még nem tudtam, hogy a lemondásról szóló döntés már megszületett, és nem tudom, hogy az IMU Végrehajtó Bizottságában végül ki jött rá, hogy a kongresszust le kell mondani vagy át kell ütemezni.
De most, hogy ez a kérdés okafogyottá vált, ideje feltenni egy másikat: vajon mi (matematikusok, tudósok) hallgatunk-e arról, ami Ukrajnában történik? Kivel vagyunk és ki ellen? Ha azt mondjuk, hogy „ellenezzük a háborút”, vagy óvatosabban, hogy „a különleges műveletet le kell állítani”, az egyenlő azzal, hogy nem mondunk semmit, tekintettel az ilyen nyilatkozatok kétértelmű jellegére, amelyek figyelmen kívül hagyják a folyamatban lévő vérengzés nyilvánvaló aszimmetriáját.
Jelenleg nehéz a résztvevő országok jövőjéről beszélni, és meglehetősen veszélyes őszintén beszélni a jelenlegi helyzetről. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem a hivatalos propaganda agymosott fogyasztóiról beszélek, hanem olyan orosz közéleti személyiségekről, értelmiségiekről és tudósokról, akik meg akarják őrizni önbecsülésüket, és nem akarnak gyenge kifogásokkal előállni hallgatásukhoz. Mindannyiuknak világosan ki kell nyilvánítaniuk:

• hogy az orosz hatóságok jelenlegi ukrajnai akciói, és ami nem kevésbé fontos, a közelmúltban Oroszországon belül belföldön végrehajtott politika emlékeztet bennünket múltunk legundorítóbb és látszólag régóta elutasított epizódjaira, nevezetesen Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország elnyomására, az afganisztáni háborúra, a másként gondolkodók elleni harcra, a rádióadások zavarására, a másként gondolkodók üldözésére, a külföldi ügynököknek bélyegezve azokat, akikre büszkének kellene lennünk;
• és következtetésként, hogy szükség van az orosz csapatok azonnali kivonására Ukrajnából, amelyet a hatalom (békés) átadása követ hazánkban. Ezen kijelentésekhez való csatlakozásnak semmi köze a politikai vagy egyéb véleményekhez, és nem mond ellent a tudomány és a politika szétválasztásának, mivel a kérdés a haldoklók iránti támogatás kifejezésére vonatkozik. Egy ilyen álláspont bizonyos valós kockázattal jár, amelyet egy magára valamit adó tudós megengedhet magának, és amely nem hasonlítható össze azokkal a kockázatokkal, amelyeket egy tényleges háború okoz az embereknek.

…….

A fenti szöveg március elején íródott. Ezt követően több olyan levélre és az Orosz Föderáció elnökéhez intézett felhívásra bukkantam, amelyek ezt az Ukrajna elpusztítására irányuló rettentő háborút támogatják, és amelyeket a Leningrádi Állami Egyetem és a Szentpétervári Állami Egyetem végzőseinek szövetségéhez tartozó „tudósok”, szinte valamennyi orosz egyetem rektorai, „kulturális személyiségek, költők, írók” írtak alá. Az ellenkező álláspontot képviselő levelek szinte egyáltalán nincsenek. A támogató levelek aláírásgyűjtése láthatóan nagyon sürgős volt, és teljesen a szovjet forgatókönyvet követte, mégis túlságosan hanyagul végezték – vannak olyan emberek „aláírásai”, akik nemrég vagy nem is olyan régen haltak meg; egyesek kétszer is megismétlődnek stb. Csak két kérdésem van az aláírókhoz: – felfogják-e, hogy mit tettek a hírnevükkel most és különösen a közeljövőben?- felfogják-e, hogy mi fog történni egy olyan ország hírnevével és jövőjével, amelyben az összes egyetemi rektor, valamint számtalan költő és író aláírja a békés emberek vérével bemocskolt hatóságok iránti odaadás legmegalázóbb kifejezését?

A.M. Vershik

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529099-6ab3f318d5867' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529099&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529099-6ab3f318d5867&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529099-6ab3f318d5867' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>