Egy morálfilozófiai cikk ürügyén a filozófiáról
Farbod Akhlaghi cambrigde-i filozófus cikkéről írt a Guardian. A cikk az Analysis nevezetű filozófiai folyóiratban jelent meg, ahol 1963-ban Edmund Gettier híres háromoldalas műve, amelyben tulajdonképpen Platónt kérdőjelezte meg, vagy a Clark és Chalmers híres The Extended Mind-ja. Az Analysis szívesen hoz le aránylag rövid, de izgalmas cikkeket. Ezen a listán az Analysis tizedik legjobb filozófiai folyóirat. Ha az Olvasó egy dolgot jegyez meg a posztból legyen az, hogy a Philosophical Review a mindenki által legjobbnak tartott filozófiai folyóirat a világon.
A filozófia egy furcsa sport, a kortárs legmenőbb filozófusok gyakorlatilag száz százaléka angolszász egyetemeken dolgozik. Érdemes megnézni ezt a posztot a Daily Nous-n.
Akhlagi cikke a transzformatív élmények etikájáról szól. Tézise szerint létezik egy morális jog, amit Revelatory Autonomy-nak nevez, ez valami olyasmi, hogy az egyénnek joga van arra, hogy beavatkozás nélkül döntsön az életét alapjaiban átalakító transzformatív választásokról (tehát olyasmiről, ami lényegesen megváltoztatja az életét és világképét, ne tessék arra gondolni, hogy a gyilkosság vagy a heroin kipróbálása is ilyen). Ezzel párhuzamosan egy morális kötelességet is bevezet a szerző, ami éppen a nem-beavatkozást jelenti.
Ennek a kérdésnek jelentős irodalma van Akhlaghi cikke elhelyezhető (hát nem általam, az biztos) a morálfilozófia megfelelő részterületén. Érdekes érvei vannak, egészen érthető nyelven van az egész szöveg megírva, de ez egy szakma, amibe nem kell feltétlenül beleokoskodni kívülről. Ha valakinek észrevétele van, bátran írja meg az Analysis-be hét-tíz oldalon.
A lényeg az, hogy a filozófia létezik. Nem egészen az, amit ma Magyarországon gondolni szoktak róla, de létezik.
P.S Hogy kibírtam (privát megjegyzés csak úgy, magamnak)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530239-675bd9c01c248' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530239&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530239-675bd9c01c248&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530239-675bd9c01c248' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@fortin2: a megtestesült elmének van egy kontinentális vonulata, amire persze sokat hivatkoznak a varela cikkben, merleau-ponty phenomenology of perception. „Perception is not a science of the world, it is not
even an act, a deliberate taking up of a position; it is the background from which all acts stand out, and is presupposed by
them: The world is not an object such that I have in my possession the law of its making; it is the natural setting of, and field
for, all my thoughts and all my explicit perceptions”.de hát tulajdonképpen heidegger lét és időjében a kalapács-metafora a readiness-to-hand (szépen hangozhat ez németül, nyilván nem értek semmit heideggerből, azt a pár kalapácsos mondatot, talán valamennyire). az a magyar, akit érdekel a varela az idegtudós buzsáki györgy, na ő tényleg írt róla, és az egész perception-action problémáról kicsit hasonlóan gondolkozik, mint varela vagy az enaktivisták.
@jotunder:: A biológiához sokféleképpen lehet közel lenni; úgy is mint Dennett (evolution), úgy is mint Churchland[s] (neuroscience), meg úgy is mint Varela (neurophenomenology).
@valamár: biológia alatt nem idegtudományt, hanem a sejtszintű, keményvonalas, ijesztő (nem szerettem a biológiát a gimiben) biológiát értem, autopoiesis, minimal cognitive systems (mint pl. a e. coli, ami egy egészen klasszikus enaktivista referencia pont).
a biológiai megközelítés következménye az, amit varela mond: a kogníció NEM information processing (mármint az enaktív szemléletben). számomra ez a választóvonal. ez az, hogy nincs reprezentáció. és hát nagyon magas szinten, nyilván van. erre mondta clark, hogy „representation hungry” helyzetek. mivel nem vagyok filozóf, enaktivista sem lehetek, csak érdekel ez a megközelítés, számomra nagyon izgalmas.
Nagyon várom, hogy Gibson mikor fog előkerülni…
@bvr: Viszont itt félrenyeltem a képletes kávémat: McClelland & Rumelhart mint filozófusok? Na így még sosem gondoltam rájuk. Azt gyanítom ők sem magukra. Egyébként, ha a mai deep learninget valamelyik korai konnekcionista nyakába akarjuk varrni, akkor Geoff Hintont javaslom (feltéve, hogy Jürgen Schmidhuber nem olvassa ezen sorokat). Filozófusnak (is) egészen biztosan van akkora, mint McClellandék.
@lmate: Tekintsünk el attól, hogy mit hiszünk el Karl Fristonnak, én nem túl sokat, ő nyilván nem filozófus, aztán mégis filozófusként jelent meg, filozófiai vitákban. Általában közvetetten, néha közvetlenül. Gibson dittó (én nagyon nagy vonalakban értem csak azt az argumentumot, hogy az ecological psychology miért különbözik élesen az enaktivizmustól, a Varela könyvben próbálnak kicsit elhatárolódni), persze ő főleg a tanítványai és a tanítványai tanítványai által. Eléggé elkötelezett tábora van.
Hiv.: @jotunder: Hopp, elvesztettem a fonalat. Hogy jön ide Friston? Nem mondom, hogy teljesen váratlan, de annyira pont, hogy ne legyen világos. Bocs, hogy fogalmatlankodom itt, de ugye költő vagyok — mit érdekelne …
Érdekes, pont a héten beszélgettünk szakmabeliekkel (agykutatók) embodied cognition-ről és Gibsonról, és lehet, hogy itt is van egy kicsit a kontinentális vs. angolszász filozófiához hasonlító törésvonal (disclaimer: én egyikhez sem értek). Míg az előbbi az amerikaiaknál (avagy amerikai kultúrkörbe tartozóknál) szinte szitokszó (ahogy az egyikőjük megjegyezte, már majdnem olyan rossz, mintha valaki a C szót használná), addig az utóbbi munkásságát nagyon komoly agykutatók is sokra tartják, olyanok is, akik amúgy egyáltalán nem fogékonyak a filozófiára, vagy pl a mirror neuron-típusú elképzelésekre (ami viszont Európában ehhez képest még mindig egész népszerű).Én boldog fogalmatlanságomban agnosztikus vagyok (bár most elhatároztam, Gibsont elolvasom).
@lmate: Fristont nagyon sokan idézik a filozófiában, Gibsont is. azért Gibson affordance elmélete elég filozofikus, nem kicsit hasonlít Heideggerre. én sem értek semmihez, nyugi 🙂