Egy éve harcban
Eredeti szerző: szempontpuska
Az első a gazdasági szabadságharc volt – régi ismerősként üdvözöltem magamban a húzást, ahogyan a baklövésből virtust csinálnak. De meg is lett az eredménye: néhány leminősítés után az IMF-hitelnél jóval magasabb kamatláb (3% helyett 5-7%) mellett bírtak hitelt felvenni, olyan megszorításokért amelyeket még az IMF is vonakodva kért volna tőlünk.
A kultúrharc már régebben tartott, aki ismeri a vidéki színházak váltásait, pontosan tudja mire gondolok. Lassan már az egész nagygyűlési biodíszlet megkapta a helyét valamelyik színházban. Fehérváron, Győrött és a József Attilában már ott tartunk, hogy a fülkeforradalom a saját gyermekeit falja éppen.
Ahogy haladtunk előre(?) az évben, egyre-másra újabb ellenségek lettek, újabb harcok gyúltak.
Legnagyobb ellenség az államadósság. Harcolunk a munkanélküliség ellen.
A békeharcnak vannak már áldozatai. Ott hever a csatamezőn legyőzött ellenségként az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a médiatörvény, az indoklás nélkül kirúgható közszolgák, az alkotmány, a multik kivérzett hullája és többszázezer ember magánnyugdíjpénze is.
Birkózunk az EU-val, Brüsszellel, Moszkvával, az EBESZ-szel, az ENSZ megbízottal és az Európa Tanáccsal.
Ellenség az ombudsman, a rendőrség, a tűzoltók, a korkedvezményes nyugdíjak, az OIT, a bíróságok, az iskolák, a pedagógusok, a nyugdíjasok, az önkormányzati iskolák.
Hajszál híjja volt (mint megtudtuk), hogy nem háborúztunk Szlovákiával, de visszamenőleges hatállyal legyőzik az időt is.
Harcban állnak a jogállammal, a svájci frankkal, a költségvetési hiánnyal, a Velencei Bizottsággal, az oligarchákkal, a Nemzeti Bankkal, a szakszervezetekkel, a végkielégítésekkel, az esztergomiakkal, a szegediekkel, az egyetemistákkal, a melegek jogaival, a vasárnapi nyitvatartással, az RMDSZ-el, az ellenzékkel, az orvosokkal, a patikusokkal, az utcanevekkel, a hajléktalanokkal, a sajtóval, a médiával, a bohócokkal, a lézerblokkolókkal, a bűnözéssel, a cafetériával, a vörösiszappal, a helyesírással és végső soron harcban állnak a józan ésszel.
Amerre csak nézek, mindenütt ellenség, minden nap egy harc.
<
p style=”text-align: justify”>Túl nagy kérés volna az, hogy Ők csak kormányozzanak, mi meg had’ éljük már az életünket békésen ebben az országban?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522009-6ab27abe46516' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522009&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522009-6ab27abe46516&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522009-6ab27abe46516' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Képtelenek kormányozni. A permanens, mindenkire kiterjedő harc célja az, hogy ezt elleplezzék. Egyre kevésbé megy.
„a multik kivérzett hullája”? Erről nincs kép? 😀
@Kettes: jobbszélen, „Egér a TESCO-ban” rovat 🙂
@szempontpuska: Kétlem, hogy a Tesco belehalna a kis magyar korporativizmusba.
@Kettes: Napoleon sem halt bele Borogyinóba, vagy Douglas McArthur a Fülöp szigeteki vereségbe… de ki kellett vonulniuk 🙂
Tökéletesen igaz. Érzelmi gyűlöletszitással sikerült a 2/3, kormányozzanak!
Egy a jelszónk, tartós béke,
Állj közénk és harcolj érte!
ökölbeszorul kézzel, dühösen alszunk és a békeharcról álmodunk 🙂
Vér, veríték, könny. Békeidőben. Köszönjük Viktor. Felkészültünk a harcra!
Ne feledjétek, harcban állunk még Óceániával és Keletázsiával is. Ezekben a nehéz időkben a nemzeti együttműködés az egyetlen út, kistestvéreim.
A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ
Hát igen, jó lenne már tudni, hogy most akkor mi ellenségek vagyunk-é vagy barátok? Tiszta identitászavar.
Bejelentett, értéket termelő, tisztességes adófizető (magyarul: lúzer) polgár vagyok. De nem tetszik amit Pártunk és Vezetőnk csinál. Támogatom a családomat, fontosak a hagyományok, a hazám. De maradtam manyup tag. Nem mentem el külföldre – még 🙂 Nincs lakáshitelem, de panelban lakom. Nem csalok táppénzt, de multinál dolgozom. Szeretem a magyar népzenét, de a „külföldi mocskot” is. Szeretem Márait, de Esterházyt is olvasok. Gyurcsányt finoman szólva sem csípem, de Viktor is hasonlóképpen áll.
Én most akkor ketté leszek osztva? 🙂
@xcrow: Ez nagyon egyszerűen eldönthető: ha van saját, névre szóló lexed, akkor barát vagy, ha nem, akkor ellenség.
@tollaszerge: igazad van, tényleg. Azt hiszem, akkor a felsorolásomban diszkréten megbúvó „még” opció kezd valószínűsödni számomra…
(OFF: rendesen adózó, tbfizető állampolgár barátom egy sima hasi ultrahangra 5 héttel későbbre kapott időpontot. Miközben privát egészségügyi biztosításra semmiféle állami támogatás, kedvezmény, akármi nincs. 2011 június, Magyarország, Budapest)
@xcrow: Az már tisztán látható, hogy Magyarországon az egészségügy szét fog esni piaci és szociális alapúra (utóbbiban remélik hogy meghalsz, mielőtt sorrakerülsz). Viszont a jó hír az, hogy a piaci az OECD országok árszínvonalához képest még mindig igen olcsó, de jó minőséget ad. Hátrány a biztosítás hiánya, de ha ez így folytatódik akkor az is lesz hamar, persze (felső) közép tudja majd megfizetni.
@xcrow:
„Szörnyeteg leszel-e, vagy áldozat?
Szabad vagy, döntsd el magad!
Nincs más, nincs harmadik…”
Egy kis „hazai mocsok” 😉
„akkora békeharc, hogy kő kövön nem marad”
„aki mögött a miniszterelnök ott áll, a körül soha nem fogy el a levegő” (Lázár János Hoffmann Rózsáról)
Nem ajánlom, hogy ezt a képet megpróbáljátok magatok elé képzelni.
@Kettes: Nem tudom mire gondolsz, de ajjas rágalom! :-)))
@Kettes: El nem fogy, legfeljebb kapkodja a levegőt.
„Ne pofázzon közbe!” – szólt rá MSZP-sekre Tarlós a közgyűlésen, majd lejátszotta a Himnuszt.
@szempontpuska: Szerintem arra gondol, hogy Hoffmann Rózsa ne egyen babot. Vagy arra, hogy de. 😉