Ők, húszan

Eredeti szerző: Medvegyev

1982-ig csak európai bíróknak jutott főszerep a világbajnokságok zárómeccsein, azóta Dél-Amerika képviselői háromszor, Közép-Amerika és Afrika sípmesterei egy-egy alkalommal bizonyíthattak a világ színe előtt. Volt, akinek jól sikerült, volt, aki simán megúszta, akadt, aki tévedett és sajnos, olyanok is voltak, akik pályafutásuk legrosszabb napját fogták ki.

Nem mindig ők voltak a korszak legnagyobbjai, de az ő nevük beíratott a futball történelmébe.

Mert ilyen alkalom csak egyszer adódik. Róluk szól ez az összeállítás.

1930, Montevideo: Uruguay-Argentína 4:2

A BÍRÓ: John Langenus 1891-1952 (Belgium)

A hórihorgas termetű, vékony testalkatú Langenus a 20-as, 30-as évek egyik legelismertebb játékvezetője volt. Kiváló tollú sportújságíróként is ismerték. Három világbajnokságon vett részt (1930, 1934, 1938), ezeken összesen 7 meccset vezethetett. Ezt csak az 1990-es években szárnyalták túl.

Jelen volt már az 1928-as amszterdami olimpiai tornán is. Különlegesség, hogy az egyetlen olyan bíró, aki VB-döntőt és bronzmeccset is dirigálhatott, 1938-ban rábízták a 3. helyről döntő Brazília-Svédország összecsapást.

Az ő döntése alapján játszották a VB-döntő első félidejét uruguay-i, a másodikat argentin labdával. Mind a két fél a saját játékszerét követelte volna, mindkettő az „ellenséges” labdával rúgott több gólt.

Langenus 1939-ben fejezte be a bíráskodást.

 

1934, Róma: Olaszország-Csehszlovákia 2:1

A BÍRÓ: Ivan Eklind 1905-1981 (Svédország)

Eklind még nem töltötte be a 29. életévét, amikor megkapta a VB-döntőt. A játékosok közt itt is-ott is akadtak nála idősebbek. Lelkes fanatikus volt, nemcsak futballból, de jégkorongból is szerzett bírói minősítést.

Meglehetősen gyors, a labdával lépést tartó bíróként jellemezték.

Három VB jutott neki is, 1934, 1938 után még a háborút követő 1950-es tornán is vezetett mérkőzést, összesen 6 VB-meccse volt. Saját leírása szerint a 41 fokban, Mussolini személyes jelenléte mellett zajló, hosszabbításos római döntő volt az egyik legkeményebb próbatétele, az őrjöngő olasz szurkolótábor előtt.

A csehszlovákok a döntő után kifogásolták, hogy túl sokat engedett meg Itália legjobbjainak a pályán. Más, korabeli leírások szerint korrekten vezette a meccset. 1952-ben vonult vissza a játékvezetéstől.

1938, Párizs: Olaszország-Magyarország 4:2

A BÍRÓ: Georges Capdeville 1899-1991 (Franciaország)

Capdeville a VB évében kapta meg a nemzetközi minősítést, első válogatott meccse épp egy számunkra is keserves, 0-4-re végződő portugál-magyar volt.

Pályáját teljes mértékben megtörte a II. világháború, a félig megszállt, félig kollaboráló országban egészen kevés meccset vezethetett.

A VB-döntő váratlanul érte, a három francia bíró közt ő a volt a legfiatalabb. Máig ő az egyetlen, aki a házigazda ország bírójaként vezethetett döntőt.

Előtte csupán egy megismételt meccset kapott, Brazília és Csehszlovákia csatáját, amelyet a rendkívül durva első mérkőzés előzményei után közmegelégedésre hozott le.

A döntőről az akkori magyar sportsajtó azt írta, hogy Capdeville nem vette észre néhány olasz játékos mesterkedését, apró alattomosságait, de nem befolyásolta az eredményt.

1945. május 7-én, a már felszabadult Franciaország háború utáni első kupadöntőjével köszönt el a bíráskodástól.

 

1950, Rio de Janeiro: Uruguay-Brazília 2:1

A BÍRÓ: George Reader 1896-1978 (Anglia)

Reader volt a legidősebb bíró, aki VB-döntőt vezethetett. Civilben tanárember.

A II. világháború megzavarta, aztán az angolok kiegyezése a FIFÁ-val 1946-ban döntően meghatározta pályáját. 1939-től nem rendeztek angol bajnoki meccseket, viszont 1946-tól a szigetországi bírók is jobban bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe.

1947-ben egészen szép mérkőzést fogott ki, Glasgow-ban a Nagy-Britannia-Európa összecsapást vezethette, nem tévedés, nem az angol válogatott vonult fel, hanem a brit.

A világbajnokságon 4 meccset dirigált, mind a brazilokkal, mint az urukkal találkozott a csoportmeccsek során.

Saját leírása szerint a döntő előtt nem látott nagy minőségi különbséget a két csapat játéka közt-higgyük el neki, ő volt a legközelebb és angolként értett is hozzá.

A 200 ezer néző előtt Rióban vereséget szenvedő brazil csapat letargiája örök emléke maradt, mint ahogy a meccset követő döbbent káosz is.

A VB-döntő volt az utolsó nemzetközi meccse bíróként.

1954, Bern: NSZK-Magyarország 3:2

A BÍRÓ: William Ling 1907-1984 (Anglia)

A magas termetű, rendkívül izmos Ling a háborút követő években került reflektorfénybe, 1948-ban a londoni olimpián ő vezette a svéd-jugoszláv döntőt, jelen volt az 1952-es helsinki olimpiai tornán is.

Személyes csalódásként érte meg, hogy nem juthatott ki 1950-ben a brazíliai tornára.

1954-ben két meccs jutott neki a VB-n: a két magyar-német. Mert bizony ő volt a 8-3-as győzelemmel záruló első összecsapás bírója is.

Döntőbeli szerepét máig vitatják: először megadta, aztán a partjelző les-jelzésére visszavonta Puskás egyenlítő gólját 2-3 után. Nem vette észre Kocsis buktatását és a 3. német gól előtti német szabálytalanságot sem Bozsikkal szemben.

A semleges sajtó szerint súlyfeleslege és az esős pálya miatt nem tudta közelről követni az eseményeket, gyengén helyezkedett. Valószínűleg nem ellenünk, hanem „csupán” rosszul döntött.

Még egy évig bíráskodott. A VB-döntőről haláláig nem volt hajlandó nyilatkozni…

1958, Stockholm: Brazília-Svédország 5:2

A BÍRÓ: MAURICE GUIGUE 1912-2011 (Franciaország)

Guigue megjárta a mennyet és a poklot is. 1956-tól volt nemzetközi bíró, olyan meccset vezethetett abban az évben a Wembley-ben, mint az akkori angol-brazil, ahol hallatlan szigorral tette helyre a durváskodó dél-amerikaiakat.

Mivel csendőr volt, minden külföldi meccsét engedélyeztetnie kellett a belügyminiszterrel.

Összesen 7 válogatott meccsel a háta mögött érkezett az 1958-as VB-re, ahol négyszer bíráskodhatott, három meccsén is a brazil csapat volt az egyik fél.

A döntőt, amely Peléék diadalmenetét hozta, könnyedén abszolválta.

Meghívták Dél-Amerikába, a Maracanában vezethette a Flamengo-Botafogo rangadót.

Szerették volna, ha profi bíróként Dél-Amerikában marad, de hivatására hivatkozva ezt elhárította.

Eddig a menny. A pokol: a francia szövetség mellőzni kezdte, bár 1962-ig volt nemzetközi kerettag, otthon másod-harmadosztályú meccseket kapott.

Egy Real Madrid-Juventus BEK-találkozón köszönt el 1962-ben.

Viszont megadatott neki, hogy 2010-ig még láthassa utódait a következő 13 VB-döntőn…

1962, Santiago de Chile: Brazília-Csehszlovákia 3:1

A BÍRÓ: NYIKOLAJ LATISEV 1913-1999 (Szovjetunió)

Latisev a szovjetek bírósztárjának számított az 50-es évektől. Két olimpián (1952, 1956) és két VB-n (1958, 1962) volt jelen.

Otthon is igen nagyra tartották: 1947 és 57 között nyolc szovjet kupadöntőt bíztak rá, ami talán nemcsak játékvezetői tudásából adódhatott.

Rendkívüli respektje volt, 1955-ben simán kiállította az akkor már igen nagyhírű kapust, Lev Jasint egy kupadöntőn.

A magyar játékosok nem rajongtak érte: a helsinki olimpián a románok ellen kiállította Kocsis Sándort, 1958-ban ő vezette a VB-kiesésünkhöz vezető Wales-Magyarország meccset, 1962-ben a négy közé jutásért játszott magyar-csehszlovák mérkőzésen nem adta meg Tichy Lajos kapuból kivágódó óriási szabadrúgás-gólját.

Összesen 6 VB-meccset vezetett két világbajnokságon, a döntőn viszonylag könnyű dolga volt. A Pelé nélkül felálló brazilok főként a tornán ragyogóan védő csehszlovák kapus, Schrojf hibáinak köszönhetően simán nyertek.

A santiagói meccs zárta Latisev karrierjét-vagy mégsem: egyenes útja volt a FIFA Játékvezetői Bizottságába.

1966, London: Anglia-NSZK 4:2

A BÍRÓ: GOTTFRIED DIENST 1919-1998 (Svájc)

A fiatalon úszó-és műugró karrierről álmodó Dienst mindent megkapott a sorstól, amiről bíró álmodhat. Két világbajnokságon vett részt, 1962-ben és 1966-ban, összesen 5 meccset vezetett, Chilében pl. a csehszlovák-jugoszláv elődöntőt, Angliában a döntőt.

Az akkorra már kiforrott nemzetközi kupákban is főszereplőnek számított: 1961-ben a Benfica-Barcelona, 1965-ben az Internazionale-Benfica BEK-döntőket vezethette. )A korabeli BL-döntőt nem osztogatták kettesével akárkinek.)

Nekünk is volt hozzá szerencsénk: 1965-ben ő fújt a Fradi torinói VVK-döntőjén (a mai EL elődjén) a Juventus ellen-mi nyertünk.

Sőt: 1968-ban EB-döntőt is vezethetett, az olasz-jugoszláv csata 1-1-re végződött, a megismételt meccs azért már másnak jutottJ

A rendkívül jó atletikus felkészültségű svájci gyorsaságával, strapabírásával emelkedett ki a mezőnyből.

Mégis egy ítélete tette végképp híressé: az angol csapat harmadik gólja, a Wembley-gól a VB-döntőn, amikor Hurst lövése a gólvonalra vágódott. Dienst megadta, útjára indítva a fél évszázados vitát: benn volt vagy nem volt benn? Valószínűleg nem volt benn…

1970, Mexikóváros, Brazília-Olaszország 4:1

A BÍRÓ: RUDOLF GLÖCKNER 1929-1999 (NDK)

Glöckner jelölése meglepetés volt, a mezőnyben sokkal nagyobb rutinnal bíró játékvezetők is szerepeltek. Összesen 6 válogatott meccse volt addig, legfontosabb fellépésének az 1964-es olimpiai torna számított.

Első válogatott mérkőzésén 1966-ban simán kiállította a pimaszul reklamáló, akkor még csak 2-szeres válogatott Johan Cruyff-ot.

A VB-n abszolút közmegelégedésre vezette az olasz-uruguay-i csoportmeccset. Előtte gondosan felhúzatta a magával hozott keletnémet zászlót a bíróknak fenntartott rúdra. Szerencsére volt nála, mert a rendezőségnél viszont hiány volt NDK-lobogóban.

A döntőt két okból kapta: az olaszok nem akartak dél-amerikai bírót, a brazilok tartottak az európai menő játékvezetőktől. A FIFA pedig abból indult ki, hogy német bíró még sosem vezetett döntőt.

Hetedik válogatott meccsén Glöckner jól helytállt, igaz, a példásan sportszerű, mind nagyobb brazil fölényt hozó találkozó nem tette igazán próbára.

1970-ben három bíró közül sorsolták még ki az argentin Estudiantes és a holland Feyenoord Világ Kupa meccsére.

Ezek voltak pályája csúcsai, bár ott volt 1974-ben is a VB-n, de mindössze egy középdöntős mérkőzés jutott neki, a lengyelek és jugoszlávok csatája.

1977-ben vonult vissza, összesen 24 válogatott találkozója nem számított túl soknak az akkori mezőnyben.

1974, München: NSZK-Hollandia 2:1

A BÍRÓ: JOHN KEITH TAYLOR 1930-2012 (Anglia)

Taylor a bírói kar legtekintélyesebb tagjai közé számított. 1962 óta volt FIFA-bíró. 1964-ben a Copa America keretében egy brazil-argentin meccset simán hozott le a Maracanában, 200.000 néző előtt.

Ott volt a 70-es mexikói VB-n is, egy találkozón bíráskodott a csoportmeccseken. 1971-ben BEK-döntőt vezetett, az Ajax és a Panathinaikosz meccsét. Otthon azt mondták róla: „Elhisszük, hogy úgy volt, mert Taylor ítélte.”

A németországi VB-n 3 meccse is volt. A döntő első percében befújta a 11-est a házigazdák ellen. Beckenbauer erre annyit mondott: „Látszik, hogy maga angol.”

Ő az első, aki VB-döntőben 2 büntetőt is megítélt. 1975-76-ban profi bíró volt Dél-Amerikában. 1977-es visszavonulása után Dél-Afrikában és Szaúd-Arábiában dolgozott évekig, mint a játékvezető-képzés irányítója.

 

1978, Buenos Aires: Argentína-Hollandia 3:1

A BÍRÓ: SERGIO GONELLA 1933- (OLASZORSZÁG)

A 78-as VB-döntő bírói munkája mindmáig súlyos kritikák tárgya. Gonella hajlamos volt a sztárkodásra. 1964 és 78 között az olasz bajnokságban 64 játékost állított ki és 92 büntetőt ítélt, ezzel máig ő tartja a rekordot.

Komoly bírónak tartották, 76-ben rábízták a Csehszlovákia-NSZK EB-döntőt, amely Panenka emlékezetes 11-esével zárult.

Ő volt Dienst mellett a második és utolsó is egyben, aki VB-és EB-döntőt is kaphatott. A német sajtó is jó véleménnyel volt róla, a bukásuk ellenére.

A buenos aires-i csata a diktatúra által is favorizált argentinok és a másodszor is a házigazdával döntőző hollandok között Gonella bukását hozta.

Képtelen volt megfogni a durvaságokat, idegesen, indiszponáltan, a nézőktől befolyásoltan vezette a mérkőzést. 46 szabadrúgást ítélt a hollandok ellen, ennek a felét sem tette ki az a 20, amivel a házigazdát büntette. Négy sárga lapot osztott ki, mind vitatható volt. Több esetben pedig nem adott lapot azért, amiért bőven kijárt volna.

Soha többé nem vezetett mérkőzést….

1982, Madrid: Olaszország-NSZK 3:1

A BÍRÓ: ARNALDO COELHO 1943- (Brazília)

A jó humorú brazil az első dél-amerikai, aki VB-döntőn bíráskodhatott. Civilben tornatanár volt.

A VB-döntő előtt kissé ideges partjelzőit egy beköpéssel vidította fel: „Tudjátok mit mondott Bobby Charlton a futballbírókról? Hogy a jó játékvezető olyan, mint a lochnessi szörny. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta”

1965 és 89 között majdnem 300 brazil bajnokit vezetett. 1968 és 86 közt volt FIFA-kerettag. 1979-ben megkapta a Copa America döntőjét, 1988-ban a dél-amerikai bajnokcsapatok Libertadores Kupájának döntőjét dirigálta.

M is találkoztunk vele, 1978-ban, az argentin VB-n a franciák elleni, 1-3-as vereségünkkel záruló csoportmeccs bírája volt.

A VB-döntőt könnyű meccsként élte meg, fél óra után saját bevallása szerint majdnem hogy nézőként szemlélte az olaszok játékát.

1984-ben a FIFA születésének 80. évfordulóján megismételték az olasz-német meccset, a felkért bíró természetesen megint Arnaldo Coelho volt…

1986, Mexikóváros: Argentína-NSZK 3:2

A BÍRÓ: ROMUALDO ARPPI FILHO 1939- (Brazília)

Arppi Filho elképesztően hosszú játékvezetői karriert mondhatott a magáénak. Húsz évesen vezetett először brazil bajnokit, 24 évesen már nemzetközi kerettag volt, pályája több, mint két évtizedet fog át. Civilben ingatlanügynök volt.

Három olimpiára jutott ki, 1968-ban, 1980-ban és 1984-ben, összesen 5 mérkőzésen bíráskodott, többek között nekünk is, a 68-as mexikói olimpia Japán elleni elődöntőjén.

A vékony, szinte törékeny kis bíró óriási tekintélynek örvendett Dél-Amerikában, 34 évesen jutott lehetőséghez a Libertadores Kupa döntőjében, 45 évesen Világ Kupa döntőt vezetett az Independiente és a Liverpool között.

Egyetlen VB-je az 1986-os volt, itt a francia-szovjet és a bolgár-mexikói meccsek után bízták rá a döntőt.

Jelölését némi zavarral fogadták, hiszen 82-ben is brazil bíró volt a döntőben.

A mérkőzésen gyorsan elhallgattatta a kételkedőket. Lendületes volt, jól helyezkedett és kezelni is tudta a nehezebb helyzeteket a fordulatos döntőn, ahol a magabiztos argentin csapat 2-0-s vezetést szórakozott el a németek ellen, hogy aztán mégis gyorsan végezzen velük.

Arppi Filho 1989-ig volt FIFA-kerettag.

 

1990, Róma: NSZK-Argentína 1:0

A BÍRÓ: EDGARDO CODESAL MENDEZ 1951- (Mexikó)

Codesal uruguay-i származású volt, de Mexikó színeiben lett FIFA-kerettag. Civilben nőgyógyász orvos.

Gonelláé mellett az ő 1990-es döntője számít kritikán alul bíráskodásnak.

Nagy tapasztalatokkal nem rendelkezett, rangos kupadöntőkön, komoly nemzetközi meccseken nem vett részt, egyedül az 1988-as szöuli olimpián kapott egyszer lehetőséget.

A 90-es VB-n az olasz-USA, illetve az emlékezetes angol-kameruni mérkőzések irányítását követően kapta meg a döntőt.

Az argentinok balsejtelmei az eredetileg uruguay-i származású bíróval kapcsolatban igazolódtak. A két nemzet sosem volt egymás nagy barátja. A több sebből vérző csapat 9 emberrel fejezte be a meccset a németek ellen és vitatható 11-essel vesztett. Az amúgy sem túl jó VB-hez illett ez a befejezés….

Utalva szakmájára, több helyen is leírták, hogy Codesal világra segítette a német győzelmet. Hasonlóan 1978 negatív hőséhez, Gonellához, Codesal sem vezetett több mérkőzést.

Kitérő: A magyar bírók közül Zsolt István 1921-1991 és Palotai Károly 1935- jutottak a legmesszebb a korábbi évtizedekben.

Zsolt 1954-ben, 1958-ban és 1966-ban is jelen volt a világbajnokságokon, összesen 5 mérkőzés jutott neki, 58-ban a svéd-német elődöntőt, 66-ban az angliai VB nyitómérkőzését dirigálhatta, ahol a házigazdák csaptak össze Uruguay legjobbjaival.

Palotai 1974-ben Taylor tartaléka volt a világbajnoki döntőn, 74-78-82-ben összesen 4 meccset vezetett. A kor szokása szerint a bírák partjelzői feladatokat is kaptak, 78-ban a brazil-olasz bronzmeccsen jutott ez a szerep neves játékvezetőnknek.

 

1994, Los Angeles: Brazília-Olaszország 0:0 (11: 3-2)

A BÍRÓ: PUHL SÁNDOR 1955- (Magyarország)

Puhl 1988-ban lett FIFA-játékvezető. Határozott, az előnyszabályt bátran alkalmazó bíróként ismerték.

1992-ben már ott volt az EB-döntőn, ahol az angol-francia összecsapást vezette.

1993-ban UEFA Kupa-döntőt dirigálhatott, a Juventus-Borussia Dortmund mérkőzést.

A VB-n négy mérkőzést bíztak rá: Norvégia-Mexikó, Brazília-Svédország, Olaszország-Spanyolország és persze a DÖNTŐ!

Tagadhatatlanul az olasz-spanyol volt a kritikus meccs, a 91. percben Tassotti egy könyökütéssel eltörte a spanyol Luis Enrique orrát. Puhl nem láthatta az esetet, de a balhé miatt rezgett a léc: megkaphatja-e a döntőt.

A rendkívül unalmas, rontott 11-esekkel záruló VB-döntő közel sem volt ilyen nehéz feladat.

1996-ban ismét ott volt az EB-n, ahol a portugál-török csoportmeccset, valamint a drámai Németország-Anglia elődöntőt irányította.

1997-ben BL-döntőt vezethetett, furamód megismétlődött a 93-ból ismert Dortmund-Juventus párosítás, de most a németek győztek. Az olaszok erősen vitattak néhány ítéletet.

Aztán 97-ben Puhl egy Manchester-Feyenoord mérkőzésen nem torolt meg egy durva szabálytalanságot – a féléves büntetési időre esett a 98-as VB…

2000-ben vonult vissza mind a magyar, mind a nemzetközi porondról.

1998, Saint-Denis: Franciaország-Brazília 3:0

A BÍRÓ: SZAID BELKOLA 1956-2002 (Marokkó)

A marokkói vámtisztviselő 1993 és 2001 között volt FIFA-kerettag. 1995-ben és 1997-ben az év afrikai játékvetőjének választották.

1998-ban ő bíráskodhatott az Afrikai Nemzetek Kupája döntőjében. Három összecsapást vezethetett a VB-n, a német-amerikai és az argentin-horvát meccsek után kapta meg a döntőt.

A meglepő francia győzelmet és a brazilok azóta is sokat emlegetett összeomlását hozó mérkőzést közmegelégedésre, szinte észrevétlenül abszolválta.

2001 decemberében tette le a sípot. Fél évvel később már nem élt. Váratlan, korai halálát gyógyíthatatlan betegség okozta.

 

2002, Jokohama, Brazília-Németország 2:0

A BÍRÓ: PIERLUIGI COLLINA 1960- (Olaszország)

A fiatalkori betegsége miatt teljesen kopasz, nyurga Collina az ezredforduló abszolút bírósztárjának számított. Civilben pénzügyi tanácsadóként dolgozott.

Gyakorlatilag mindent elért, ami ezen a pályán komoly feladatnak mondható. 1995-től 2004-ig volt a FIFA-keret tagja.

1996-ban olimpiai döntő Atlantában, 1998-ban 2 mérkőzés a franciaországi VB-n, 1999-ben a Manchester United-Bayern München BL-döntő (az angolok elképesztő végső rohamával)-egészen kitűnő megbízatások.

És még nem volt vége: ott volt a 2000-es és a 2004-es EB-ken is. 3-3 mérkőzést kapott, előbbinél a francia-spanyol negyeddöntőt, utóbbinál a görög-cseh elődöntőt dirigálta.

2002-ben gyakorlatilag nem volt kérdés, hogy ő fogja-e vezetni a VB-döntőt. Ez volt azon a tornán a 3. meccse.

Az addig remeklő német kapus, Kahn és az őt legyőző Ronaldo párbaját hozó mérkőzést, a VB-történet egyetlen (!) német-brazil találkozóját Collina könnyedén levezette.

Kollekciójából már csak az UEFA Kupa hiányzott, 2004-ben a Valencia-Olimpique Marseille döntő volt utolsó nagy feladata.

1998 és 2003 között hatszor volt zsinórban az év játékvezetője. Sokak szerint ő volt minden idők legjobb bírója. A legsikeresebb biztosan ő volt.

 

2006, Berlin: Olaszország-Franciaország 1:1 (11: 5-3)

A BÍRÓ: HORACIO ELIZONDO 1963- (Argentína)

Elizondo egyedi eredménnyel dicsekedhet: ő az egyetlen, aki ugyanazon a VB-n nyitómeccset és döntőt is vezetett.

A civilben testnevelő tanárként dolgozó, rugalmas és határozott argentin 1994 és 2006 között volt FIFA-kerettag.

A 2000-es évek elejétől jegyezték komolyabban: 2002-ben rábízták a dél-amerikai BL, a Libertadores Kupa döntőjét, egyedi módon ezt még kétszer vezethette: 2005-ben és 2006-ban is, utóbbit alig egy hónappal a VB után.

Járt a 2004-es athéni olimpián, ahol kétszer lépett pályára, csoportmeccseken. A 2006-os VB Németország-Costa Rica nyitómérkőzése után még további 3 meccset kapott a döntőig.

Az olaszok büntetőkkel elért győzelmét és a Materazzit lefejelő Zidane kiállítását hozó mérkőzés egyetlen kritikus momentuma a francia klasszis esete volt. Elizondo nem látta, mi történt, de a konzultáció után határozottan döntött. 2006 végén vonult vissza az aktív bíráskodástól.

 

2010, Johannesburg: Spanyolország-Hollandia 1:0

A BÍRÓ: HOWARD WEBB 1971- (Anglia)

Webb, az angol rendőrnyomozó jelenleg is aktív, szerepel a 2014-es VB játékvezetői keretében. 2010-ben ért a csúcsra, ebben az évben megkapta az Internazionale-Bayern BL-döntőt és a világbajnokság döntőjét is.

Koránál fogva azon kevesek közé tartozik, akik a VB-döntő után is folytatták a bíráskodást. 2005 óta FIFA-bíró, érdekes módon a játékosok és a bíróküldő szervezetek véleménye eltér róla, előbbieknél kevésbé elfogadott.

2008-ban és 2012-ben ott volt az EB-ken, összesen 5 meccset vezetett.

A 2010-es döntő a hollandok hihetetlenül durva játéka miatt nehéz feladat volt, nem is oldotta meg tökéletesen.

Amikor De Jong szándékosan és durván mellbe rúgta Xabi Alonsót, azonnal le kellett volna állítani. Webb csak sárgát adott…

2014-ben a Kolumbia-Elefántcsontpart csoportmeccset, valamint a Brazília-Chile nyolcaddöntőt vezette.

 

2014, Rio de Janeiro, Németország-Argentína 1:0

A BÍRÓ: NICOLA RIZZOLI 1971- (Olaszország)

A döntő idején 42 éves játékvezető a harmadik olasz, aki VB-döntőig jutott. 2007 óta a FIFA kerettagja, civilben építészmérnök.

2010-ben az Európa-liga-döntőjét (Atlético Madrid–Fulham 2–1), 2013-ban a Bajnokok Ligája-fináléját irányította (Bayern München–Borussia Dortmund 2–1).

2012-ben szerepelt az EB bírói karában, 3 meccset kapott, köztük a spanyol-francia negyeddöntőt.

A brazíliai világbajnokságon a Spanyolország–Hollandia (1–5) és a Nigéria–Argentína (2–3) csoportmeccsen, valamint az Argentína–Belgium (1–0) negyeddöntőn működött közre.

Felfogását jól jelzi, hogy az enyhe ítéletek VB-jén a döntőig vezető három meccsen 9 sárga lapot osztott ki.

A nehéz, küzdelmes, hosszabbításba torkolló döntőn különösebb tévedés nélkül bíráskodott, néhány esetben azonban lehetett volna még szigorúbb a sárga lapok használatában.

 

(Felhasznált forrás: Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok, avagy a síp művészei, Budapest, Mécs László Kiadó, 1997)

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519467-6a2fbac6692aa' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519467&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519467-6a2fbac6692aa&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519467-6a2fbac6692aa' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>