Egy író halála
Eredeti szerző: jotunder
Van egy furcsa színdarab, amit Angliában és Magyarországon is láttam, Kövek a zsebben a címe, két színész alakít benne tucatnyi szerepet, Pesten Rudolf Péter és Kálloy Molnár Péter játszott benne, nagyon jól. A darabban van egy jelenet, ahol az egyik szereplő megpróbálja saját műveként előadni Seamus Heaney ír költő egy versét. A darab egy ír faluban játszódik, a két ír alapkarakter Jake Quinn és Charlie Conlon alsó-középosztálybeli figurák, mindazonáltal abszolút természetességgel idézik Seamus Heaney-t, és valóban igaz, hogy az ír emberek számára Seamus Heaney Írország egy jelentékeny darabját jelentette.
Írország szerencsésebb, mint Magyarország. Rettenetesen mélyről indultak, borzasztó szegénységből, egy nagy birodalom árnyékából, tragédiák és sok évtizedes brutális megosztottság után váltak Magyarországnál jóval gazdagabb és fejlettebb országgá. A Guinness és az ír whiskey, a U2 és Sinead O’Connor ismertebb brand, mint a magyar pálinka vagy az Omega, a kelta tigris nagyobbat ugrott, mint a magyar puma.
Amikor Seamus Heaney meghalt, az Irish Times egész oldalas portréval búcsúzott tőle “Death of a Poet ” felirattal.
Heaney ennyire fontos volt az íreknek. Esterházy Péter pedig borzasztóan fontos volt nekünk. Az írek számára megerősítés volt a nemzeti költőjük személye, számunkra, sokunk számára, Esterházy Péter azt a reményt jelentette, hogy Magyarország Európában van, Közép-Európában, Musil, Kafka, Hrabal Közép-Európájában, hogy mi otthon vagyunk, vagy legalábbis leszünk Bécsben, Berlinben, Prágában, sőt talán Párizsban és Londonban is.
Esterházy Péter eggyé vált a magyar kultúrával, szisztematikusan növesztette bele magát a nyelvünkbe, az utalásainkba, a vicceinkbe, és igen, erkölcsi zsinórmértékként is funkcionált, bár ezt ő valószínűleg egyáltalán nem igényelte. Jó volt felvágni vele Nyugaton. Büszkék lehettünk rá az asztalnál, hát igen, mi tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint ő. Aztán persze más név is elhangoztak az asztalnál, de őt valahogy még megtudtuk magyarázni. Persze pontosan tudtuk, hogy ez az ország sokkal inkább őt, vagy őket jelenti, mint Esterházyt, de volt egy olyan nézőpont, egy szög, meglehetősen hegyes, de azért szögszerű szög, amelyből ez az ország olyan volt, mint ő.
Mostantól ez a szög, a hegyesszög, a nagyonhegyesszög nem létezik. Csak remélhetjük, hogy egyszer azért majd írnak rólunk egy színdarabot, ahol az egyik szereplő elmeséli a másiknak, hogy ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.
Első élményem vele kapcsolatban a Kis Magyar Pornográfia volt, szinte véletlenül vettem kézbe a könyvesboltban, annyit tudtam az íróról, hogy A Marci bátyja. És ott, a polc előtt állva kiolvastam. És megvettem. És azóta mindent.
És ha egész életében mást nem is ír le mint azt a bizonyos mondatot “Földet vissza nem veszünk!” már ezért teljes joggal gyűlölné múltunk és jelenünk kurzusfirkászainak hada.
És ami miatt összeszorul a gyomrom és epe szökik a számba, az a töméntelen zsigeri szubhumán vérhab hányás halála ürügyén. Nem tudom akad-e még a világon ország, ahol hasonló kaliberű nagyság halála esetén (legyen bár életével és műveivel a legmegosztóbb) a földszintes büdöslábú tahóság ilyen cunamija bugyogna föl az emésztőgödrök mélyéről.
JT már vártam, mit fogsz írni. Nem örülök, hogy erről kellett, de méltó lett.
@heptakontanonaéder:
Nem gondolom, hogy életével és műveivel lett megosztó. A gondolataival, a kultúrájával igen. Ha sok mindent nem is értettek belőle, az urizt nagyjából igen, és nem is bocsájtották meg.
Szubhumánokat nem kell olvasni, mondom én, miközben életemben másodszor megnéztem a kurucut, mire képes. Nem csalódtam.
Az alábbi viszont kellemesen meglepett:
http://www.facebook.com/robert.braun.3745/posts/10154380465285970
A kurucosokat az frusztrálja, hogy van valaki, akit nekik feltétlenül utálni kell, de nem lehet lezsidózni. (“Például szegény mamámat is újra meg újra lezsidózzák, nyilván ez valahogy megnyugtató volna, magyarázat és bizonyíték, de hát… szóval ha valakiknek jó papírjaik vannak ez ügyben, már bocsánat, az az én családom. Lehet, hogy csak a XIV. századig, de addig rendben, és jobb papírok meg nincsenek az országban. Legföljebb a Czilleieknek, de ők meg, nyuszó-muszó, kihaltak.”- ahogyan egyszer EP nyilatkozta volt.) Belegondoltam, borzalmas lehet szegény náciknak.
@balmoral:
Mindenkit le lehet zsidózni, nem kell ahhoz zsidónak lenni. Náciéknál ez nem követelmény.
@Mozigépész: Az igazság az, hogy jobboldali lapok címlapján is ott volt Esterházy képe, a Magyar Nemzet vezető újságírója volt Esterházy szerkesztője az ősidőkben, Osztovits Ágnes írt róla a Heti Válaszban nagyon szépen, és nem hiszem, hogy pár marginalizálódott pöllencs (Reviczky művész úr sem tart azért olyan nagy távolságot a vadbaromságtól, mint az az illemtankönyvekben ajánlott) figyelemre méltó lenne. Nyilván nem mindenki gondolkozik úgy erről, mint én, de senkitől sem várom el, hogy úgy gondolkozzon erről (vagy másról), mint én.
Egyszer játszottam ellene egy edzőmeccsen, amikor a III.ker. TTVE ificsapatát a Csillaghegy felnőttcsapata látta vendégül…
Imádtam a focis könyveit és novelláit, érződött, hogy mennyi átélt tapasztalat szólt belőle.
Nyugodjék békében!
@jotunder:
Egyetértek, szerencsére jobboldalon sem bolondult meg teljesen mindenki.
Balmoral a kurucosokról írt, én is rájuk gondoltam.
@heptakontanonaéder:
én is ezzel a könyvével találkoztam először.
egy barátom hozta “ha van kedved olvasd el, nekem nem jött be. nem is pornográf” felkiáltással 🙂
@heptakontanonaéder: @nandras01: en is
katona voltam, talan ’83
egy voros konyv volt, a gerincen KMP
/aszittem a kommunistak magyarorszagi partja a tema, /.szerintem aki megvette a boldogi laktanya konyvtaraba szinten ezt hitte/ de levettem a polcrol
idom volt
es mellbevagott
elloptam, hogy megmutassam a faternak
/remelem mar elevult/
azota mindent, amit elerek es elrtem
/egyedul a javitott kiadas nem jott be/
a HC-t lefotoznam es belinkelnem, az mindent elarulna
nem akarok nagy szavakat, de a legnagyobb Magyar kortars iro volt
pont
@Mozigépész: Ja, ha nem zsidó akkor zsidó bérenc, oszt’ jó napot.
Én is a Kis Magyar Pornográfiát olvastam tőle először, és nem bántam meg, hogy nincs benne pornó (pedig azért kezdtem bele, kb. 20 éves lehettem).
@Mozigépész: “Számolnak ezek, mielőtt vágnak!?”
(@hagyma: ” elloptam, hogy megmutassam a faternak”
Nem szégyelled magad!?
Azt hittem, egyedül vagyok ilyen lelkiismereti folttal a világon.
Akkor sem volt világos, és most sem, hogy minek rendeltek a Flottilla könyvtárába pár játékelméleti és geometriai könyvet, meg az Ötös számú vágóhidat, hogy rögtön kivágják a kóbor macskák mocskába és bűzébe a raktárhelyiségbe, az éppen lejáró szavatosságú Lenin-összes és SZKP kongresszusi szappanoperája mellé, ahonnan a hányingerrel dacolva elrablóprivatizáltam.)
Én most Fairbank-ben vagyok, idehoztam Esterházy-t. Egy könyvével gyászolok. 76-ban olvastam először, a Mozgó Világban. Felnőtt korom legnagyobb magyar irójává nőtte ki magát. Elegánsak voltak a szavai. Valahogy mindig ez ugrott be, ha olvastam. Elegáns, egy gyűrött, lábszagú, bűzös lehelletű országban. Esterházy nem félt akkor sem, most sem, még Hasnyálkától sem. Jótündért is azért olvasom már jóideje. Elegáns. Lehet, hogy a matematika teszi? Ha valamelyikőtöknek van esélye erre, ,verjétek már pofán azt a pöcs Pozsonyi Ádámot!
@SZMLT: Nem baj, Bartók Béla és Pilinszky János se jön be mindenkinek. Ne bánkódj, lehet, hogy egyszer még rákapsz az ízére.
@kakukk123: sorry, ezek ma repulnek.
RIP.
@SZMLT: hát ha a népesség 98%-a szerint olvashatatlan, akkor biztos az is, mert a népesség 98%-a nem tévedhet. (Vö. tehénlepény, legyek.)
…apropos, arról a 98%-ról lenne itt szó, amelynek a cca. 45%-a egyáltalán semmit (nemhogy könyvet, még Blikket sem) olvas? Amelynek a cca. 16-32%-a eleve funkcionális analfabéta? Amely 98% 135%-a őszinte & hűséges Való Világ-/Éjjel-nappal Budapest-rajongó? Amely 98%-on belül legalább egymillió alkoholbeteg található?
Mer’ akkor rendben. Ezek mind hivatalosan bejegyzett önkéntes mérvadók.
.
.
.
Egy büdös nagy probléma van veled: hogy ostoba vagy. – De ne keseredj el, így van ezzel rajtad kívül még a népesség jó nagy százaléka is, különösen a te választott környezetedben. (Tippelhetek: fiatal, „konzervatív”, „jobboldali”, keresztény, konzervatívfiatal-magyarjobboldaliak?)
Szóval pont klappoltok egymáshoz, azaz előállt a mennyei harmónia*.
Ja, és mielőtt rám sülne a nemzetgyalázás vádja, az árpádsávos farok: ry, ry, kupleráj!
Hajrá, avarok!
.
.
.
.
* harmonia caelestis
@jotunder: szerintem nagyon nem jó ötlet kimoderálni az ostobákat, mert az kontraproduktív.
(A nácikat & hasonlókat persze ki kell vágni a ’csába, elvégre az ember nem mandiner.)
azt hiszem a széljobb leszarta volna esterházyt, de az “így gondozd a magyarodat” túlontúl telibetrafált, nem kapufa, nem “mellé is fölé is”. gól. ráadásul elég rövid ahhoz, hogy hörögve lehessen ismételgetni a gyűlöletszeánszokon.
—
Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat!
A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
Nehogy megrohadjon a magyar.
Az összement magyart a savó leöntése után túrónak használhatjuk…
A magyar emlős.
Egy magyar nem csinál nyarat.
A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
Ki tartson magyart?
Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
Olcsó magyarnak híg a leve!
A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük.
Az erogén zónákat piros-fehér-zölddel jeleztük…
Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni. Szoptatás 3 óránként.
Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában.
A Kárpát-medence huzatos… (magyarul: húzzon el innen minden magyar).
A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.”
—
forognak egyéb szövegváltozatok ezzel a címmel, ezek között én rendet tenni nem tudok, pl.:
—
Kis segítség magyartartóknak: – A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.
– A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
– A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
– Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk…
– A magyar emlõs. Egy magyar nem csinál nyarat.
– A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
– A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
– Ki tartson magyart? Kezdõ magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
– Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
– A sárgamagyar… a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar….mámoros. A vörösmagyar….meleg. A jómagyarember…. az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegõt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.
– A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
– Olcsó magyarnak híg a leve!
—
@labrys:
Miközben igazad van, ez a típus soha nem fogja azt elismerni hogy csupán azért (vagy azért is) nem tetszik neki mondjuk Esterházy, mert NEM KÉPESEK MEGÉRTENI. Mert – ahogy írod is – a népesség 25%-a ma funkcionális analfabéta és a maradék 75% nagyobbik hányada is képtelen élvezettel olvasni, vagy csupán megérteni, felfogni a színesvegyesfelvágottas napi bulvársajtó rövid cikkein kívül bármit.
Modern írásművet pláne (a köztünk élő valódi írókat olvasók száma olyan elenyésző, hogy már maga ez elkeseríthet bárkit, aki mondjuk nem csak egy hétre képes előre látni ….és erősen belterjes közeg is ez. Valljuk be.)!
Ráadásul: sem igény, sem késztetés nincsen arra ma, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az iskolákban a wassalbert-stílusú, “szádba rágom, mit kell érezned” – jellegű irodalmakat nyomatják, pontosan azért, hogy erre szocializálják az eljövendő szalagmunkásokat.
Sulyok Blanka egyedül van, legalábbis kevesen gondolkodnak hozzá hasonlóan.
@incze: Bármelyik változatban és bárhányszor halálra röhögöm magam rajta. Pláne, amikor a szörnyülködve bemásolók önmagukban igazolják, mekkora telitalálat.
@labrys: nekem most ilyen kedvem van.
@alexian: A matematikai gondolkodás és az elegancia kapcsolatán elgondolkodtam. A lélek mérnöke, meg alany és állítmány, szóval itt nem kibugyog valami valaki száján, hanem az elme leképez, meghatározza a zakó rejtett szerkezetét, megformulázza, majd értékeket (szavakat) helyettesít be a képletbe, magyarán a nyelvben való tiszta (és ezért játékos) gondolkodás történik meg velünk. Asszem ez az, amit intellektuális nemességnek érzünk, nagyvonalúságnak, elegáns (de nem gőgös) távolságtartásnak, és ezért utálják, akik utálják: mert itt minden eszme per def. meztelen.
@incze: „forognak egyéb szövegváltozatok ezzel a címmel, ezek között én rendet tenni nem tudok”
segítség:
parameter.sk/blog/egyszeru-plack/2014/06/28/igy-gondozd-az-esterhazy-peteredet-frissitve
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000653&secId=0000061167&mainContent=true&mode=html#Esterhazy_Peter-Egy_kekharisnya_foljegyzeseibol-01880
egy kicsit lejjebb kell gorgetni, es ott a szoveg.
@dr Brcskzf Gröőő: ez persze jobb, meg főként nagyon-nagyon más, de azért az a kiragadott néhány is nagyon megáll, együtt is, meg önmagában is, amolyan népdal életet él ez, és az rendben is van. amúgy meg azt gondolom, hogy akárhány jó mondat van ebben, és akár tíz perces, akár tíz mondatos, bármit idéznek is mikor keresik mi akadt meg a torkukon, ami itt ütött, az a cím, abban is a “magyarod”, aminek őrületes nagy a tartománya.
@alexian: épp meg akartam tudakolni, dajcstomiánus kíváncsisággal, kijaf… szóval felkelt az érdeklődésem Pozsonyi Ádám munkássága iránt, hát pazar élmény, ajánlom mindenkinek (nagyon sok felkiáltójelet használ! És Nagyon Bátor!):
pozsonyiadam2.blogspot.hu/2011/04/czimeres-okrok-panoptikuma.html
@incze: „ akárhány jó mondat van ebben”
erre ugye az obligát válaszidézet a „(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy X – ahol X magyar prímszám –, aki többek közt éles nyelvű, gonoszkodó kolléga, azt a paródiát írta rólam, hogy sok rossz könyvet írtam, de egyetlen rossz mondatot sem. Hát ez tényleg jó mondat. Ezt is nekem köszönheti.)”
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000395&secId=0000035203
@Érvsebész:
Olyan, mint bármelyik másik fontoskodó rezsimnyomorult: addig szórakoztató, amíg az ember rá nem jön, hogy tényleg ennyire buta szegény (egy darabig paródiának tűnik), utána már csak kínos a kényszeresen “egybites” nagyon-keményen-megmondásokat nézni. Valaki azért majd mondja el, miért kell törődni a szerencsétlennel. 🙂
Nekem azzal, ha valakinek nem tetszik Esterházy, az égvilágon semmi bajom nincs…..részletkérdés, hogy miért….mondjuk ha nem érti, akkor eleve hogy tudna tetszene neki? de előfordulhat olyan hogy érti…és mégse…….én csak azt a lépést nem értem, hogy ebből miért következne, hogy szar…..mivel művészet, alapvetően véleményes……bármerre is húz a véleményvezér kritika……..szóval a nem tetszik… bőven elég lenne….a nem tetszik mert szar….az annyira gyáva, gyenge, önlekicsinylő csordamondás…….és sose veszik észre hogy ezzel mennyire leköpik magukat…..persze az univerzum összes szegmensének fikázása a divatstíl tudom….csak nem tetszik….annyira kevésszer látom azt leírva, hogy: nem tetszik mert unom…nem tetszik, mert túl sok a lábjegyzet……nincs benne történet…… nem jön be humora…..van ilyen…..és ez egy egyenesgerincű totálisan jó vélemény lenne….egy felnőtt emberé……nem egy szűkölő alattvalóé.
Esterházy haláláról nem tudok semmit mondani…..azóta csak a fellelhető interjúit hallgatom, és olvasom az utolsó megjelentet….. még a Balassa Pétert se dolgoztam fel……nekem egy más világ az Esterházy nélküli világ……és egyelőre nem vagyok képes elkezdeni ismerkedni vele…….
@seol: hát ha jt kipucolja innen a legszórakoztatóbb hülyéket, akkor kénytelenek vagyunk magunknak felhajtani őket. PÁ például hiába találta fel, s helyezte el a közbeszédben a libsi kifejezést, továbbá nemtője ő az ákosi gondolatoknak, mégis ezt az Esterházyt hájpolják….
pozsonyiadam.blogspot.hu/2016/06/szamvetes.html
@poszt: Erre azért hadd: “Írország szerencsésebb, mint Magyarország. Rettenetesen mélyről indultak, borzasztó szegénységből, egy nagy birodalom árnyékából, tragédiák és sok évtizedes brutális megosztottság után váltak Magyarországnál jóval gazdagabb és fejlettebb országgá.”
Nagy szerencséjük egyrészt a szomszédság (itthon sem azért fejlettebb Győr, mint Debrecen, mert ott alapból okosabbak az emberek), de főleg, hogy náluk angolul beszélnek. (Tudom, inkább “angolul”, de azért mégiscsak angol az.)
Egyébként én a HC-t elkezdtem olvasni, kurva viccesnek találtam, és kurva lassan haladtam vele, 2-300 oldal (2-3 hónap) után valahogy félbemaradt. De be van tervezve, újra.
@Érvsebész:
Annyira szánalmas szegény a tízéves gyerekekének megfelelő érzelemvilágával (és egyéb “képességeivel”), hogy már-már megsajnálja az ember. “Én voltam, én voltam, engem figyeljetek!” 🙂
@seol: Hát az… Beleolvastam a Molnár Lajost fikázó szösszenetébe, egyszerűen szánalmas.
@kakukk123: „A matematikai gondolkodás és az elegancia kapcsolatán elgondolkodtam.”
El, el. Pl., amikor Rubens és Gödel E.P. szavaival vitatkozik, elmélkedik az emberiség felének legfontosabb gondolkodnivalójáról, a női seggről. Hozzá még Petrik Andrea akkor tökéletes segge. (A mostani sportosabb, nem Rubens-i.)
E.P. akkor is a világ lényegére tapintott rá. Bár helyette Lukács Sándor markolászhatott.
nol.hu/most-itt/orban-levele-az-esterhazy-csaladnak-1624223
Az ÉS-ben van egy írás Esterházyról Dés Lászlótól: http://www.es.hu/des_laszlo;_szaxofonozz_majd_;2016-07-21.html
Sajnos fizetős, de szerintem megér 500 forintot.
Sok és sokféle érdekesség van benne + valahogy harmóniában van mindazzal, amit én sokkal távolabbról nézve elképzeltem róla, és ezt jó volt olvasni.
(Egy rövid részlet belőle, amit külön is jó volt olvasni: “Péterrel 2008 januárjában egy kisebb erdélyi turnén vettünk részt… sosem láttam szorongani, aggódni, de ott minden egyes fellépés előtt félt, hogy provokálni fogják, botrányt csinálnak, hiszen az itthoni helyzet már évek óta hisztérikus volt, és az akkori ellenzék mindent elkövetett, hogy a határon túl is az legyen. Azt fontolgatta, változtat az előre kiválasztott felolvasandó szövegeken, végül nem tette meg. Feleslegesen aggódott, lelkes sokaság fogadta mindenütt, ömlött rá a szeretet.”
Haraszti Miklós: ESTERHÁZY ORBÁNT BÚCSÚZTATJA
ÉS, ma:
“Eddig az emlék. Gyors előre 2015-be, amikor Esterházy már minden mondatával végrendelkezett. Egy német lapnak adott interjúban (Der Freitag, 2015. augusztus 8.) ismét részletesen és azzal a keménységgel parentálja el Orbánt (ezúttal már a működő rendszerét), amellyel 1996-ban Orbán nyelvét kiseprűzte az elfogadható beszéd univerzumából. Végül kérdik tőle: „Mit mondana neki, ha itt ülne Önnel szemben?” Válasza: „Semmit. A párbeszédhez közös alap, közös nyelv kellene, az pedig már nincsen közöttünk.”