Hogyan legyünk Esterházy?
Eredeti szerző: jotunder
G.Fodor Gáborral kezdeni a posztot határozott bátorságra vall a részemről, hiszen, mint tudjuk egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, amit nyilván meg is fogok kapni, és nyilván el is fogok engedni a fülem mellett (azt még se írhatom egy kultúrblogban, hogy pont le fogom szarni, az méltatlan lenne, ugye). G.Fodor Gábor docens otthagyta az ELTE-t, mivel igazságtalannak és elfogultnak tartotta az ELTE Etikai Bizottságának őt megintő határozatát. Megtehette volna, hogy azt mondja: édeseim tehettek nekem egy szívességet, ne képzeljétek magatokat Harvardnak, nekem ez a véleményem, nektek az, majd ha felértek hozzám, akkor szóljatok. Azt hiszem, nem nagyon tudtak volna ezzel mit kezdeni, senki sem kötelezi G.Fodor docens-t arra, hogy egy ilyen fontos határozatot halálosan komolyan vegyen.
G.Fodor docens évek óta nem csinál semmit, és azelőtt sem csinált igazán olyasmit, ami feljogosítaná az érdesebb hangnemre. A docens úr adott ponton vélelmezte, hogy Orbán seggének a nyelvével illetése sokkal jobban jövedelmez, mint a politikafilozófia. Nem akart Esterházy lenni. Meg sem próbálta. Macerás.
Nem olyan nagyon bonyolult dolog pedig Esterházynak lenni. Kontroverzió következik: ijesztően tehetségesnek kell születni, ami vagy azonnal látszik, vagy sem, vagy tudjuk, hogy mit jelent, vagy sem, de valahogy ott van a háttérben, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. Miután ijesztően tehetségesnek születtünk, már nincs is más dolgunk csak egy vagy több évtizeden keresztül beledolgozni, beleélni, beleforrasztani magunkat vizsgálatunk tárgyába, ami lehet irodalom, kombinatorika, Beethoven vagy egy félmagasan érkező beadás, amit hátravetődve sarokkal továbbítunk a bal kapufa mellett a hálóba (egy kis szerencse sem árt még, éppen csak az ízéért).
G.Fodor nem csinált semmit. Ennyi. Ez lett volna a hír, hogy oda ne rohanjak, ez az a bizonyos szint, ami alá az ember nem süllyed le. Nem kötelező elindulni felfelé, nem része a csomagnak. Az, hogy riszalírozzuk egy kicsit a koffert, aztán jól nem indulunk el, az jelenti a szánalmasságnak a már szemmel sem követendő szintjét.
Nem lehet Esterházynak lenni. Gyakorlatilag nem lehet. Megpróbálni lehet, ami pontosan annyi elkötelezettséget és alázatot igényel, mint amikor valakinek, nevezzük mondjuk Esterházy Péternek, sikerül. Nem lehet, és mégis meg kell, de legalábbis meg lehet próbálni, “because it is there”, ahogy ezt állítólag George H. Leigh Mallory mondta, aki nem érte el a csúcsot, de legalább megpróbálta.
Igen, van egy gonosz csavar ebben az egészben, hogy nem számolhatunk az ijesztő tehetségesség bizonyosságával, az lutri, bele kell vágni a dologba, el kell indulni az oxigénszegényebb magasságok felé, aztán két eset van.
Ha nem indulunk el, akkor meg egy.
@Érvsebész: nyilván fejlődött a technika, különösen az öltözés és a cipő fontos ilyen magasan – állítólag technikailag az Everest nem egy különösebben nehéz terep, a first/second stepnél van egy kis izgalom.
(5-10 évvel Messner alpin Everest-mászása után Erdélyben nem hogy normális nittek meg ékek nem voltak, hanem háromszög/trapéz alakú köveket ütöttünk be a repedésekbe, azokon volt átfűzve a kötél … mondjuk nem is nagyon mászott Everestet senki 🙂 )
@flort: nem az volt, hogy elfogyott az egyikük oxigéne, és valahogy megosztották? én csak az egyik úrról elnevezett kuloárt ismerem, persze névről.
@balmoral:
Nem, a nevét sem hallottam még … kellett volna? 🙂
(Rákerestem a névre, a goggle találati oldal önmaga elég volt ahhoz hogy ne is akarjam megismerni ….)
Mazochista-e vagy?
@sárospataki lány:
http://www.youtube.com/watch?v=v2AXIpF_eT4
moly.hu/konyvek/thomas-f-hornbein-everest-a-nyugati-gerinc
ON
@esernyősEvezős: Ismerem személyesen. Olyan, mint az írásművei. Egyfajta origo, kiindulási pont, minta az az ember, aki a lehető legtávolabb áll mindenfajta irodalomtól és poézistől, és mégis ír. Azért kell olvasni, mert különben nem hiszed el, hogy ilyesmi lehetséges. Olyan, mint orbán politikusnak.
@balmoral: jav. “… mint az az ember…”. Ámbár tekinthetjük akár mintának is.
@balmoral:
Erőt veszek magamon …
@balmoral: És mit csinál civilben (amikor nem költ)? Ő a sakkmester, vagy a bádogos? És hol lehet nem papíron olvasni?
@Trespass:
Azt megtaláltam, hogy a bácsi termékeny író és költő. De nem találtam egyetlen olvasható művét sem a neten …
@Trespass: Műveit kiadja könyvek formájában és ismerőseit ajándékozza meg vele. 2007-ben adta ki a tizenharmadik kötetét, amiből hét volt “verses”. (Fogalma sincs, mit jelent az, hogy vers, avagy költészet, ez a csodálatos az egészben.) Regényei hasonló színvonalúak. Egyébként nyugdíjas, már elég régen, de nagyon aktív, mint Miskolci Operabarátok Egyesülete. (Személyesen.) Nótaszerző is, zenét is ír. Költeményeit többször előadták jobb sorsa érdemes igazi színészek, mert az öreg elintézte, hogy kifizessék nekik a haknit. A filozófiai tudományok kandidátusa, disszertációját Moszkvában védte meg. Miskolc önkormányzati testületében a Munkáspártot képviselte a rendszerváltás után. Mivel látom, hogy van érdeklődés, beírom ide teljesen szöveghűen egy költeményét, a “Miskolc kedves város nekem” – című verseskötetéből.
Vas- és acélváros
Miskolc nem oly régen,
a múlt évszázad végen,
a vas és acél fellegvára volt,
vele az idő nem dacolt.
Vas hátán vas,
acél hátán acél lovagolt,
amit elrendezett a dolog természete.
Az ember vitte a terhet,
mely ránehezedett:
lelkesedés, dicsőség, kesergés,
megalázás, baromi hiszékenység,
megannyi jó és rossz jelenség
szőtte át életét,
de tanulhatott, dolgozhatott jócskán,
s aki nem kerülte a munkát,
édenkertben turkált.
Fejték az állambácsit,
mint a tehenet,
a politika rátelepedett.
Lüktetett a város,
akár a távfutó szíve,
a zajban, füstben lihegett,
hogy legyen levegője,
és nem fogyott el felette,
a tüdőbajt nem kergette.
Fény szóródott mindenhol,
piroslott, mint a paradicsom.
Hogy milyen volt belseje?
Az tudhatta, ki megette,
ott, ahol tehette,
sokakat megetették vele.
A diósgyőriek kiáltozták,
dalolták a romantikát
stadionon belül és túl:
Szép volt fiúk!
A vasmúlt már rozsdás,
talán elporhadt már,
nem fénylik, mint az acél.
Egykoron mégis öröm volt
és erény,
ez volt akkor a cél,
mit elfelejtettek könnyedén,
akár a fa lehullott levelét,
mely szétmállott,
szertevitte a szél.
Kérdezem magamban én.
Eszme miatt, vagy illúzióért?
Nem érzékelte a nép,
s közömbös lett iránta,
nem tudta,
mi az elégedetlenség forrása,
és mi lesz az ára.
@Trespass: @esernyősEvezős: Hogy teljes legyen az élvezet: frissvideok.hu/regionalis/538101-video-szerzoi-est-dr-emodi-gyula-notaszerzo-dalaibol
@balmoral:
Menekülj!
Majd adok én neked érdeklődést, ha megtalállak
Borzalom.
(Ha a szerző morfondírozni óhajt – ígérete szerint magában: “Kérdezem magamban én” -, azt tegye valóban oly halkan, hogy ne hallatszon sehova. A marhája.)
@balmoral:
Húbasszus … ezért egyszer bosszút állok, az tuti!
😉
@esernyősEvezős: @muci: Ha rosszalkodtok, büntetésül mindig kaptok tőlem egy Emődi-költeményt bele nektek magatoknak. Van elég. Termékeny szerző…
Azért extra visszataszító laposféreggé válni is egyfajta teljesítmény…
@balmoral: Köszönöm. Ez egészen zseniálisan rossz, viszont nagyon szórakoztató. Kár, hogy a művész csak szamizdatban jelenik meg a kiválasztottak számára és mellőzi az internetes publikálás lehetőségét, emiatt sok potenciális csodálója még létezéséről sem tud.
@balmoral: ó…. erre nincsenek szavak. Max. amit a diósgyőriek kiáltoznak*.
———-
*Amit elsőre úgy olvastam, hogy kiátkoznak, de úgy is tökre tetszett, és nem is érzékeltem nagy különbséget
@muci: és @többiek:
a költészet és a hegymászás szintézise:
alak-art.hu/alak-art-vers/hegymaszas
Sokat töprengtem, hogy kerül a hegyre a kilincs , amelyen a hegymászó a kezét tartja, végül rájöttem, hogy @sárospataki lány: találékonyságát is meghaladó ötlet kilinccsel biztosítani a mászóutakat. Végül is szegény ember vízzel főz, s egy árva kilincs csak akad a legcsóróbb heygmászónál is
Sajnos már nem fogja egy vasárnapi ebédnél megkérdezni Esterházy Esterházyt:
“Hanyattvetődve sarokkal? Akkor ezt hogyis…?”
@balmoral: “Acélváros, nehéz, szürke nappalok…” 😉
@Érvsebész:
Hihetetlen.
Rézkilincs lehet, mert a vas veszélyes a hegyi villámok miatt, az aluminium meg hajlik.
Beírtam, hogy “hegymászás+költemény”, záporoztak a találatok. Nem hittem volna.
egyedul az a baj az Eszterhazyval (es hozzateszem, hogy nagyon okos es rendes es nagyvonalu ember volt) hogy szinte teljesen olvashatatlanok a muvei, de mindenki megette es egy ponttol kezdve ciki volt megkerdojelezni, lehurrogtak az embert ha kritizalni merte a muveit. Allitom, hogy rajta kivul kevesen olvastak el ugy tenyleg.
@balmoral: „nézem a nép masírozó seregét / számba veszem a legények elejét” (Csohány Gabriella)
@kék madár: Rengeteg ember olvasta el minden egyes sorat. Irni es ami fontosabb, olvasni tanult tole egy generacio. Meg ram is hatassal volt. Pedig.
@kék madár: Kétségtelen, egy Coelho, vagy egy Müller Péter, de pláne egy Oravecz Nóra százszor könnyebben olvasható. Esetleg Szabolcska Mihály, ha már Karinthy is megénekelte. Azért, aki felsőfokon tud olvasni, annak megfelelt, sőt még a németek is értékelték, nyilván ők is megetetődtek.
Esterházy – azt hiszem így írandó a neve – valóban csak felkészült olvasóknak fogyasztható.
@RontoPal: Esterházy szerintem is nagyon olvasmányos. A szintén zseniális Tandori például sokkal nehezebb feladat. Persze annak, aki az író nevét se tudja rendesen kiolvasni, annak mindkettő komoly kihívás. Azt hiszem, kékmadarunk megérdemel egy Emődi Gyula költeményt: (Másnak tilos elolvasni! Szigorúan betű- és központozáshű leirat!)
“Írom verseimet a fesztiválon
mert kaptam jócskán ihletet.
Bennem valami ekkor történik,
Mit nehéz szavakkal felidézni
Lelkemből a gondolatok
Agyamba könnyedén fel-feltörnek,
S tollat ragadjak, arra késztetnek.
Egy-egy szó, szavak, mondatok
A térben táncolnak, keringenek,
Majd egymás után elrendeződnek.
Mit mondanom kell, nem várok.
Papírra! Sokat nem gondolkodom,
Mert máskor leírni úgy, nem tudom.”
(Mi bajunk van nekünk Szabolcska Mihállyal?)
@balmoral:
Tilos, mi? Annak nem lehet ellenállni. De tudtad te azt jól!!
Milyen fesztivál lehetett? A miskolci Woodstock ’73?
http://www.youtube.com/watch?v=1D32wpSC5gM
@Érvsebész: nekem ez tetszik, mi a baj vele?
@muci: Dehogy! Az Operafesztivál természetesen. Mint említettem volt, a jó Gyula bácsi, hetven magyarnóta szerzője (olyanok, mint a versei) mellesleg egyszemélyben a Miskolci Operabarátok Egyesülete.
@balmoral:
Ejnye, de kínos, hogy mekkora marha vagyok, el is röstelem magam most.
Szoknom kéne, hogy Miskolc az új Salzburg.
(Off: én FFG. Látom ő is.)
@RontoPal: ezen kb olyan vitatkozni, mint pl. hogy a piros szin szep-e, en erto olvasonak tartom magam, de ez a lenyegen nem valtoztat.
@jotunder: “Rengeteg ember olvasta el minden egyes sorat”
ha tovabb rugoznek ezen mar egyre nagyobb parasztnak tunnek. Attol mert valami nehezen olvashato, meg nem biztos, hogy mely, elgondolkodtato, szofisztikalt, stb. Majd 100 ev mulva kiderul. Ahogy Dickensrol es Mikszathrol is kiderult.
@kék madár: esterházy, ha ma kezdene írni ugyanígy, eléggé modorosnak találtatna. ráadásul ragadós is a dolog, partinagylajos, fehérbéla, ezek felhigítják az eredetit (még ha jók, akkors is). esterházyt én sem tudtam megszeretni, de azért ez nem az a szint, hogy tud-e írni, vagy hogy jó-e. nekem pl. a posztmodernek közül hajnóczy sokkal jobban tetszik, megpróbálhatnám megmagyarázni, miért, de inkább csak jobban tetszik. ezek ilyen finom distinkciók, pl. lektűrben john le carréról érzem, hogy kurvajó, és végig is szenvedtem magam pár könyvén, de tényleg szenvedtem, nem tudtam megszeretni. nem érdemes ezen rugózni ennél tovább, szerintem.
@kék madár: Nem akarlak arról meggyőzni, hogy Esterházyt szeresd, csak arról, hogy, legalább is …(hm) követhetetlen, amit írsz. Pl. Mi derült ki Dickensről, és Mikszáthról száz év múlva? Hogy nehezen olvashatók? Mert, hogy erre hoztad fel őket példának. És nem száz év múlva derült ki róluk, hogy könnyen olvashatók, népszerűek, hanem még haláluk előtt jóval.
Másrészt Esterházy mély, elgondolkodtató és szofisztikált, igaz, ahhoz olvasni kell. Viszont azzal, hogy nehezen olvasható, nem lehet mit kezdeni. Vegyük csak ezt:
„Mondjon komolyabbat
egy női seggnél” (Rubens és a nemeuklideszi asszonyok)
Nehezen olvasható? Nem elég mély?
De, hogy Dickensről is essék szó, ajánlok egy szép, olvasható részt, és csak ez a könyv teli van ilyesmikkel. A Harmonia cælestis, Második könyv, Nyolcadik fejezet 161-et ajánlom. (Persze, ahhoz, hogy mélynek, elgondolkodtatónak, szofisztikáltnak lássa valaki E.P.-t, azért többet kell tőle olvasni.)
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000601&secId=0000053764
@sárospataki lány: „esterházy, ha ma kezdene írni ugyanígy, eléggé modorosnak találtatna.”
Azt hiszem feltaláltad a spanyolviaszt. Én is! Én is!:
Hajnóczy, ha ma kezdene írni ugyanígy, eléggé modorosnak találtatna. Kosztolányi…, Ady…, Petőfi…, Dante…,Ovidius…
Na?
Ellenben nem modorosság neveket kis kezdőbetűkkel, egybe írni egy hozzászólásban?
És arról, hogy Parti Nagy, vagy Fehér az eredetit felhígítja, pláne, hogy esetükben Esterházy lenne az eredeti, nos, mit gondoljunk arról?
@jotunder: Annak a “pedig”-nek a bővebb kifejtése érdekelne.
@barsled: Azért hogy ez könnyen olvasható lenne, hát ne már. (Viszont kétségkívül vicces.)
nol.hu/velemeny/a-trefa-eszkozevel-1626285