Előválasztás 2021
Dobrev? Fekete-Győr? Jakab? Karácsony?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-137-6792fa1707bc4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=137&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-137-6792fa1707bc4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-137-6792fa1707bc4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@excombo: köszönöm, ismét szabadlábon. A pucolás előtti macskavécét (ld Katzenklo, germanistáknak) már kicsit érzem, szóval haladok.
Puzsér: politikai nézeteink diszjunkt halmazokba esnek, stílusát sem csípem, bár szerintem annak a nagyja felvett póz (vö politikai termék). Ő nem eszelős, nem monomániás őrült, bomlott látnok vagy dülledő szemű próféta, csak annak akar látszani. Szemben Bartussal :p
De persze lehet, hogy tévedek.
@allofarkucsillagnezo:: nagyon jó szerzemény (találmány), grats! 🙏
@velotanya:: nem pesszimista vagyok, hanem racionális.
.
–
@velotanya: Rajtam is erőt vett a depresszió, de nem tudom megállapítani, hogy van-e erre “okom”. Igaz, hogy rossz kimenetnek (és egy nemigen tárgyalt, de szerintem létezett esély – ti. az úgynevezett bizonytalanok, az ellenzék láthatatlan tartalékának Dobrev józansága és programja általi megszólítása – elvesztésének) érzékelem az előválasztás eredményét, de racionálisan fenntartom, lehet, hogy nincs igazam, működhet MZP is. Mégis, elpárolgott belőlem a halvány reménykedés is, tkp. a szűk nyerési esélyre vonatkozóan is. Ha lesz, szavazni fogok azért az ellenzéki listára és jelöltre, de mindennek ellenére, csak azért, hogy ne rajtam múljon (és mert nem biztos, hogy igazam van).
Kicsit talán sok lett, ahogy egymásra rakódik minden, és egyre kevésbé van fogalmam, hogy mit keresek ebben az országban: ahelyett, hogy az idővel tompulna, egyre élesedik minden trauma, ami visszanézve látszik számomra.* Miért adna jobb választ ez a társadalom – benne véreimmel, az önhülyítő budapesti értelmiséggel – erre a borzadály bandára, Übüékre, mint amilyen válaszokat a korábbi borzadályokra adott? Rég elveszett az a remény, amit a rendszerváltás adott, amikor azt hittem, mekkora mákunk van, hogy végre eljön a demokrácia meg az EU kora. Ma már csak utóvédharc folyik, meglehet, az is merő illúzió.
*A zsidóüldözés mindig sötét teher volt, de a vagyonok, házak stb. elvesztése nem számított, könnyű szívvel gondoltam rá (a felmenőim nagyvonalúságának hála, amivel ezt mellékkörülményként kezelték). Gyerekkoromban csak történet volt, tudtam, természetesnek tekintettem, fütyültem rá, együtt játszottam a volt családtagjaim lakásaiba beköltözött, nálunk jobban eleresztett családok gyerekeivel, és később is sokáig lazán, a kelet-európai abszurdok példájaként láttam ezeket – bár felnőttebbként csodáltam is, ahogy pl. a nagymamám egyedül maradva hihetetlen nagyvonalúsággal és bátorsággal küzdött meg mindezzel. De közelebbről nézve ez sem piskóta, egyre tragikusabbnak tűnik, elszállt a könnyedségem, és egyre keserűbben látom ezt is. Szembe is jött Dombi Gábor interjúja https://szombat.org/tortenelem/mindent-apamrol-zsidok-kitelepitese-budapestrol-1951-1953 a könyvéről (_Osztályellenségek. Az 1951-es budapesti kitelepítés zsidó áldozatai_), ami mintha csak arról a dédnagynénémről szólna, akit a férjével, mivel az “gyáros” volt, pár évvel a nyilasterror túlélése után kitelepítettek az öt testvér családi villájában lévő lakásukból valahova a Tiszántúlra. Néhány év múlva hazajöhettek valahogy, emigráltak is Svájcba, ahol szerény körülmények között élték le a hátralévő életüket, a (ma már vagy 150 milliót érő) lakásuk pedig ma is azoké, akiket a kitelepítésükkor költöztettek oda. És ami még keserűbb és érthetetlenebb csavar: Dombinak, a Rabbiképző doktoranduszának és a Népszabadság Online alapító főszerkesztőjének könyve a Nemzeti Emlékezet Bizottságának – kb. Veritas Intézet jellegű NER-intézmény – kiadásában jelent meg, a szerző pedig pár napja a Völkischer Beobachternek nyilatkozott róla. Asszem, végleg elvesztettem a fonalat.
@labrys:
megjavult a lejkolókád :))
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: és mindenkinek aki szereti.
amíg van értelmes feladat, addig sztem nem érdemes depressziósnak/pesszimistának lenni. ha minden csilivili volna, értelmes feladat akkor is maradna, szóval igazából semmi különbség. az ember nekifog, aminek tud, és többet úgyse tud tenni, kevesebbet meg nem akar.
na ráadásul elkezdtem olvasni az ajánlott cikket, és ezt a szerzőt ismerem (Gábornak: nadrágot cseréltünk egyszer, az vagyok én :))