Én
Eredeti szerző: maroz
Előételnek ezt ajánlom: Orbán törvényei
……………………………………………………………………………………….
Geert Hofstede kulturális dimenziói közül a maszkulinitás vs. femininitás egyetlen aspektusáról szeretnék egy rövidke szót ejteni. Nem, itt most nem a hoffmanni értelmezés fog következni: a „férfias” illetve a „nőies” ebben a kontextusban nem az állva-ülvepisilés államtitkári felfogóképességre redukált interpretációja, hanem azon értékek megoszlása, amely értékeket tipikusan a „férfi” vagy a „nő” névvel jelölt társadalmi nemeknek tulajdonítunk.
A mi társadalmunk Hofstede szerint kifejezetten maszkulin. Hirtelen nem találok olyan grafikont, ami a magyarországi mutatót ábrázolná, de nem is baj, beszúrom ide Svédország indexeit. A „MAS” rövidítéssel jelölt maszkulinitási mutató a skandináv országban éppen hogy ábrázolható: a száz pontos skálán pipiskedve sem éri el a 10 pontot.
Magyarország maszkulinitási mutatója Hofstede becslése szerint 88 pont.
A maszkulin értékek egyike a nagyon erős polarizáció: az élet harc, a harcban csak győzni lehet vagy elbukni, köztes megoldás nincs. Minden létező egy-egy zéró összegű játszma, és minden játszma halálosan fontos. Meg kell nyerni, bármi áron is, de úgy, hogy az ellenfél pusztuljon, mert az nem is ellenfél, hanem ellenség.
Ennek a polarizációnak az egyik folyománya az, hogy a harcban nem lehet cicózni, nem törődhetünk olyan nőies picsogásokkal, miszerint másnak is lehetnek legitim céljai, amelyeket úgyszintén legitim eszközökkel óhajtana elérni. Nem. A kompromisszum a gyengeség jele, egy győző pedig nem mutahatja a gyengeség jelét. Az igazi mácsó ettől sikítófrászt kap: ilyen nincs, egyetlen legitim cél létezhet.
Az én célom. Én. Már megint és még mindig, én, én, én.
„érdemes a jövőről a gyarapodás és a győzelem logikája mentén gondolkodni.”
„a magyar embereket meg kell kímélni attól, hogy négy éven keresztül a folyamatos átalakulás idejét éljék”.
„Egy év alatt cselekednünk kell, és utána hagyni, hogy az emberek nyugodtan, stabilan kialakított keretek között tudják tervezni és élni az életüket”
<
p style=”text-align: justify”>
Én kialakítom a kereteket az embereknek, és az emberek az általam kialakított keretekben nyugodtan és stabilan fognak élni.
Én garantálom, hogy nyugodtan és stabilan fognak élni. De azt mindenképp, hogy nyugodtan. Én.
Mert én vagyok az alfahím, a macsóbaba. Harcra születtem, győzelemre, nómenem az ómenem. Én vagyok a piramis legtetején, bárkit meghágok, ha úgy szottyan kedvem. Aki ezt kétségbe meri vonni, azt hágom meg legelőbb, dulván és előszakosan. Én. De az is lehet, hogy odadobom valamelyik bétahímemnek, hágja meg ő, mert én ezt is megtehetem. Én.
Közben persze azt hazudom, hogy á, dehogy: nem én, hanem mi. Meg hogy egyeztetek, konzultálok. Hát hogyne. Csak ugye eddig az ilyesmi mifelénk úgy nézett ki, hogy egy-egy párt úgy nagy vonalakban leírta egy választási programnak nevezett akármiben, hogy (szintén úgy nagy vonalakban) mi a répát is szeretne, —keretek, igen, legalább a kereteket illetően leírta, és a konzultáció úgy ejtődött meg, hogy a választópolgárok szavaztak erre a pártra. Vagy nem.
Orbán újított. Ő abból indul ki, hogy itten rá lett szavazva, Orbánra. Ami őt feljogosítja arra, hogy a kereteket, a stabil kereteket is ő rajzolja meg. Én majd megrajzolom nektek. Én. Konzultálva, ahogyan azt én gondolom. Én.
Én, én, én.
Magyar Egoisták Pártja. Megalakítottam. Lehet belépni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516927-6ae218fe07a28' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516927&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516927-6ae218fe07a28&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516927-6ae218fe07a28' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@oggángyi: Az a csúnya hírtv, így leégetni szegény vezért..
@Kettes: áhá! akkor így lesz a messiásból ördög: eltolod a photoshop kontraszt csuszkáját pár százalékkal 🙂
Az fel sem merül egyesekben, hogy az az ember önmaga karikatúrája….?
@Kettes: A képszerkesztésben a manipulálásnak van egy sajátos jelentése, ami nem esik egybe a hétköznapi jelentéssel, és ezt használja ki a Hírtévé.
Utólagos módosítást ugyanis szinte minden elkészült képen végeznek, ez kábé olyan, mint a szöveg átnézése helyesírás szempontjából, majd a tagolás, egy-egy mondat kiemelése azzal, hogy külön sorba teszed, effélék.
Sőt, rengeteget lehet „manipulálni” már a kép elkészítésekor is, például ha kemények a fények akkor egy derítővakuval lágyítani tudom a túl kontrasztossá vált arcot, már ugye ha lágyítani akarom.
A kompozíció a legütősebb, sokszor egy képrészlet beszédesebb, mint maga az egész kép (például amikor csak a kéz éles, az alak homályos, vagy amikor csak az árnyéka látszik az illetőnek), és a hétköznapi szóhasználat szerint hívhatjuk ezt is manipulációnak, mert végső soron az.
Képszerkesztés szempontjából viszont nagyon nem az. Semmi olyasmit nem tettek ugyanis bele, ami nem volt ott és semmit nem vettek ki, ami ott volt. Orbán ilyen _is_, és a kép mindösszesen csak ráirányítja a figyelmet Orbánnak erre a tulajdonságára.
A kép szöveghez való felhasználása a manipuláció, de hát ez valahol teljesen érthető is, hiszen ha arról írok cikket, hogy Orbán egy pukkancs varangy akkor milyen képpel illusztráljam? Amelyiken úgy néz ki, mint egy jóságos nagybácsi, vagy amelyiken egy pukkancs varangyra hajaz? 🙂
@maroz: Mindennel egyetértek, de erről nem vagyok meggyőződve.
„Semmi olyasmit nem tettek ugyanis bele, ami nem volt ott és semmit nem vettek ki, ami ott volt” Nem láttuk az eredeti képet, de szerintem már az AFP képeként bemutatott képbe is belenyúltak.
@Kettes: Ezt tényleg nem igazán lehet addig eldönteni, amíg az ember nem látta az eredetit.
Magánügy, vagy ízlés, vagy mittomén mi, de nekem még az sem rokonszenves, ha egy átvett képet valaki nem kifjezetten indokolható okból átszerkeszt, például kivág belőle, amivel teljesen új kompozíciót és ezzel mondhatni teljesen új képet kreál. De ez már csak a hobbifotós picsogása, szvsz az Economist oda akart csapni és ehhez egy nem túl korrekt eszközt választott, akár manipulált az a bizonyos fotó akár nem.