És mi lesz Magyarországgal?
Eredeti szerző: jotunder
Bernd Storck mondta, hogy mostantól ne csak Bozsikot és Puskást emlegessék, új hőseink vannak. Valaha azt ünnepeltük, hogy megvertük az angolokat a Wembleyben 6:3-ra, világbajnoki döntőbe jutottunk, aztán még kétszer is a legjobb nyolc közé a labdarúgó-világbajnokságon, most pedig azt, hogy az utolsó pillanatban lőtt egy öngólt Izland, és az EB eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedtük el a belgáktól.
Magyarország elfogadja a lehetőségeit. Elfogad egy egészen komikus módon korrupt rezsimet, egy egészen komikus módon inkompetens rezsim helyett. Elfogadja azt, hogy végre keményen üzenhetünk Brüsszelnek, feltéve, ha ők nem üzennek vissza egyszer egyetlen barátságos sort az uniós támogatások felfüggesztéséről. Elfogadja a magyar oktatási és egészségügyi rendszert, amelyik ugyan egyre gyengébben működik, de azért mégis csak működik valahogy. Általában kezdik elfogadni ezt a „valahogy” dolgot.
Az Egyesült Királyságban ma ábrákat mutogatnak Hull, Burnley, Blackpool szociális rétegződéséről, mindenki jövedelemeloszlási chartok-kal és oktatási szinteket mérő mutatókkal érvel, megpróbálja felfogni, hogy miért szavaztak az emberek az Unióból való kiválásra. Magyarországon az ország finom struktúráiról egyáltalán nem beszélnek, nem is nagyon érdekel senkit, a köz beszédei értelmezhetetlen dolgokról folynak.
Magyarországon nincs semmiféle elképzelés, terv, vízió a jövőről. Én már régen elfogadtam, hogy Magyarország alapvetően jobboldali országgá vált, és ez belátható időn belül nem fog megváltozni. A jobboldalnak is lehetnek elképzelései, tervei, víziói, itt és most látszik, hogy ez mennyire igaz. A jobboldalnak is lehetnek nagyon érdekes válaszai azokra a kérdésekre, amelyeket a huszonegyedik század felvetett vagy felvetni készül, és ezek a válaszok esetleg szignifikánsan különbözhetnek a baloldali válaszoktól. Az, hogy ne küldjenek ide ezer szíriait, nem válasz semmiféle kérdésre, az politikai propaganda, amivel hülyíteni lehet az embereket. A valóság az, hogy a válság előtti szintre is csak az Unió anyagi támogatásával került az ország, és minden jel arra mutat, hogy az összes olyan mutatónk, amely az ország jövőbeli pozícióját erősítené fokozatosan romlik. A jobboldali értelmiségi elit diadalmasan bököd az ujjával a britek felé, egy olyan ország felé, ahol kiváló árufeltöltők lehetnének a Tescoban. A baloldali értelmiség meg arra készül, hogy valamihez hozzáláncolja magát a Városligetben, ami az általános képességeit tekintve nem is feltétlenül egy rossz idea.
Ennek is lehet örülni, Bernd Storck-kal szólva, nemcsak Neumann Jánosok és Wigner Jenők vannak, hanem végre Lánczi Andrások és Schmidt Máriák is. Ők ugyan nem tudnának a belgák tizenhatosáig eljutni, de mondjuk írnának róluk valami dehonesztálót. A tehetséges magyar fiataloknak most nehezebb lesz álmodozni a brit egyetemista létről, de nem hiszem, hogy sok más választásuk maradt( és remélhetőleg hamarosan kiderül, hogy az álmaikat semmi sem veszélyezteti). A bizonytalan jövő is sokkal vonzóbb, mint a nemlétező.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518890-6ae1940e59990' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518890&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518890-6ae1940e59990&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518890-6ae1940e59990' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ez most kicsit ügyetlen párhuzam lett, all due respect. Mintha azt írnád, hogy nem szabad addig ünnepelni és példaképnek állítani a mai sportolókat (tegyük egy könyvjelző mögé, hogy kell-e sportolókat egyáltalán), amíg azok nem jobbak a korábbiaknál.
Ez marhaság.
Ha mindenképpen értelmezni akarjuk a politikai valóságra Bernd Storck-ot, akkor nekem jobban fekszik az az értelmezés, hogy ne a múlt „nagyjaira” nézzünk fel, hanem lássuk meg magunk körül is a motiválót, amit tehetünk, akikkel azonosulhatunk. Érted: rinyálhatunk 1000 éves birodalmunkért, de az nem visz előre senkit, hanem a mai dolgokkal kellene foglalkozni.
Egyébként meg a tököm tele van azzal, hogy a kormánypárt is kevésbé próbálta kisajátítani a fociválogatott eredményét, mint egy csomó, egyékbént jogosan kormánykritikus díszértelmiségi. Válasszuk le: örüljünk a fociválogatottnak, az Oscar-díjnak, a reggeli napsütésnek, a házisörnek; és eközben ne feledkezzünk meg a jogos kritikáról. Mert abból van bőven.
@tommybravo: olyat írtam volna, hogy „nem szabad”? és mégis hol??
én azt olvastam, a magyar csapat részt vett 2016 nyaràn az Europa-bajnoksàgon.
Hazatérve 5 aranyérem, 5 ezüstérem és 4 bronzérem logott a nyakukban.
Azt hiszem, erre okkal lehet büszke minden magyar ember, akkor is, ha a sikerhez a vilàgon semmi személyes köze nincsen.
444.hu/2016/06/30/orban-hazi-sportujsagiroja-egyszerre-ment-neki-storcknak-es-kiraly-gabornak
Szőllősi bácsi llike this ….
@tommybravo:
Senki nem mondott-írt olyat, hogy nem szabad a mai sportolókat ünnepelni, amíg nem érnek utol valakit. De lehet, egészségesebb lenne olyan sportolókat ünnepelni és példaképnek állítani (már amennyire sportolókat ü.é.p.á. egészséges), akik elérnek valami kiemelkedőt, nem pedig a Mount Everest meghódítójaként köszönteni azokat, akik a mocsárból felvonszolják magukat a középszerűség dombocskájára.
@jotunder: Feltartom magamnak a jogot, hogy tévedjek és ennek megfelelően félre is érthettem, amit mondasz. Más kérdés, hogy te is félreértetted, amit én írtam: én azt írtam, hogy „Mintha azt írnád”, azaz olyan a kicsengése számomra, mintha. Persze, szó szerint nem ezt írtad. De azon keseregni, hogy „de bezzeg régen mi’ nagyság volt”, most meg be kell érni azzal, ami van… szóval nekem ez ezt jelenti. Ettől még lehet, hogy félreértettem, amit leírtál és túl sarkosan fogalmaztam, de hát a tévedés joga mindenkit megillet.
@seol: Ja, ha egy cigógyerek alsóbuznyákföldről leérettségizik, az lószar, mert hát mások phd-znak. Ez meg így hangzott. Mindenki azt ünnepel, amit akar, nem? Vagy most megmondjuk az értelmiségi elefántcsont tornyunkból, hogy ez nem is teljesítmény, nincs itt semmit ünnepelni, haza lehet menni?
Az a hangulat, ami az elmúlt két hétben az országban volt, nagyjából a legjobb dolog, ami az elmúlt 25 évben történt. Ami persze szintén rengeteget elmond az ország állapotáról és sikereink mennyiségéről, minőségéről.
A magyar válogatott az elmúlt hetekben képes volt arra, amire politikusaink az elmúlt közel 20 évben nem (sőt…): az ország lakosságának túlnyomó többsége melletük állt, szorított értük, akkor is, amikor Ausztriának vágtak kettőt, akkor is, amikor Izlanddal egykapuztak és egy öngóllal sikerült döntetlent játszani (ha nem öngól, akkor Böde rúgja be), akkor is, amikor Portugáliával lejátszották az EB eddigi legélvezetesebb meccsét és akkor is, amikor a teljesen más dimenzióban játszó Belgiumtól kikaptak a legjobb 16 között (ahová a legelvakultabb drukkereken kívül senki se várta a srácokat).
Nagyon rossz ezt az élményt bármilyen párhuzamba állítani a jelenlegi honi helyzettel. A válogatott ugyanis pont az ellenkezőjét bizonyította be: nem kilátástalan a helyzet és megmutatták, hogy igenis képesek vagyunk együtt örülni valaminek. A meccsek alatt és után nem számított, hogy valaki Jobbikos, narancsos, DK-s, szoci, katolikus, zsidó vagy ateista.
Sajnos egyre inkább úgy érzem, hogy a valódi összefogás kerékkötői az értelmiségből kerülnek ki. Viktorék pedig minden sorodat koccintással ünneplik jotunder, mert amíg a hozzád hasonlók befolyásolják a többi tanult ember véleményét, itt tényleg nem lesz lóf*sz se, csak a szokásos hárman háromfélét akarnak.
@tommybravo: kedves bravo, ez hülyeség.
ad 1. nincsen „mi”. speciel én akkor sem „örülnék” a fociválogatott sikereinek, ha lennének, hosszú út vezetett a pé-szektoros hardcore fradistától (csaknem ötven éve) a sporttal (nem csak magyarfodbal) szemben többé-kevésbé immunis mai magamig, de rengeteg embert ismerek, akit szintén hidegen hagy a foci, és bármilyen furcsa neked, ez egy teljesen épeszű dolog. az ilyen emberek számára az elmúlt időszak nem volt könnyű, mert ha hiszed, ha nem, a hatalmas szeretetnek és összefogásnak (vö. „mi”) voltak meglehetősen agresszív formái is, ahogy az már a hatalmas szeretettel lenni szokott.
ad2. az általad említett sikerek szinte mind az ország „normál” működése ellenében születtek, a válogatott relatív sikere kivált (kivételesen nem mosták föl vele a padlót, egy szép adag szerencsével, de nem érdemtelenül továbbjutott, és „emelt fővel” esett ki, kurvára elpáholták, 4:0, plusz még király annyit fogott ki, amennyit az összes többi kaps együtt a fordulóban). storck, amellett, hogy talán jobb szakember, mint elődei voltak (én ezt nem tudom megítélni, de a sajtóistenítéssel kapcsolatban eléggé gyanakszom), abszolút szakmai autonómiát élvezett, nem pofázott bele még a basi sem, pedig magyarfodbal, csak a megfent késeket tartogatták a kiesésre (még a basiévé is csak a selejtezőkig szerződtette dárdait szakkommentátornak).
ad3. storck egy normál fodbal szakember, aki most épp a maga árfolyamát veri föl. megvan hozzá az esze, ez ennyi, nem több, nem olyan nehéz kiagyalni, hogy mentűl nagyobb volt a hőstett, antúl jobb ajánlatok várhatók. amiket mond továbbá (meg jobbára dárdai is), azok amway (ha emlékszel még, vagy éltél már akkor) kategóriás önfelfújó tréningdumcsik – senki sem mondja, hogy teljesen haszontalanok, főleg ha az univerzális tolódással vetjük egybe.
a @poszt kulcsmondata szerintem, hogy „Magyarország elfogadja a lehetőségeit”, ami, megint csak szerintem nem teljesen áll, a klosár is kurvára megörül, ha egy ezrest nyomnak a markába, azonnal jól be is baszik belőle, az már az övé, és sokáig fogja még emlegetni.
@incze: Egész komoly filozófiai jellegű vitát tudnánk lefolytatni arról, hogy van-e „mi”. Rengeteg szempont alapján tudnak az emberek csoportokba szerveződni, így lesz a „mi”-nek is kontextusfüggő jelentése. Szóval végülis van „mi”: számomra az általad gunyorosan fodballnak hívott játék szurkolói, számodra meg a hiperelit, „utálomafodballt” csoport lesz a „mi”. Elkalandoztam, elnézést.
Kétségbe vontam volna, hogy a szurkolásnak voltak agresszív, visszataszító és civilizált ember számára elfogadhatatlan megnyilvánulásai? Nem. De most a neonáci kisebbség alapján ítéled meg a több tízezer szurkolót? Vagy miről beszélsz?
Egyetértek azzal (ad 2), hogy ez az ország működése ellenében született meg: külföldi edző vezette a csapatot, ahol a legfontosabb kulcsemberek érdemi fodbalszocializációja külföldhöz köthető. Levon ez bármit a teljesítményből? Levon ez bármit az én jogomból, hogy annak örüljek, aminek csak akarok?
Ez az „amway utalás” pedig elég méltatlan személyeskedés: részben velem szemben (ha éltél már akkor? pff.), részben Storckkal szemben, mert ezek bevált motivációs technikák, amikkel az emberekbe lelket lehet önteni. Bújjunk el az elefántcsont toronyba, és onna prédikáljuk az ész hatalmát, rendben. Csak közben ne feledkezzünk el az emberi természetről, mert ezt a hibát már többen elkövették a történelemben.
Befejezem, mert csak felkúrom az agyamat ettől a kisujjeltartós, angollord hozzáállástól.
@Yobbágy Fery: engem nem érdekel, hogy mit gondol orbán viktor. az sem igazán érdekel, hogy más mit gondol. én ezt így érzem, tehát ezt írom le, és nem mást.
@tommybravo: érintőlegesen sem érdekel a futball válogatott körüli vita. érintőlegesen sem, felütésnek jó. a brexitnek is csak azért van ehhez az egésznek köze, mert jobban odafigyelnek a britek olyan létező és mindenki által elérhető adatokra, amelyek az országuk állapotát írják le. magyarországon nem történik semmi.
@jotunder: Ehhez jogod van, senki nem vitatja el. Nekem meg ahhoz van jogom, hogy ne értsek veled egyet.
Én ugyanis azt láttam itt az elmúlt két-három hétben, amit máskor is szeretnék (már nem a Nagykörúton tomboló tömegre gondolok, hanem arra, hogy közösen örülünk valaminek, legyen az sport- vagy bármilyen teljesítmény). Van remény, talán nem véglegesen és végzetesen hullott szét a társadalom politikusaink áldatlan tevékenységének hála. De egyesek még mindig csak kárognak, mert közösen örülni azt olyan mainstream.
Tetszik, nem tetszik, ez meg az én véleményem. A korábbi írásaid 80%-ával egyet tudok érteni, ez a 20%-ba tartozik.
@jotunder: Szerintem nincs szükséged ilyen zsurnaliszta stílushoz ahhoz, hogy kifejezd a mondanivalódat. Ha pedig tényleg nem érdekel a foci, akkor inkább kerüld el metafóraként, allegóriaként, párhuzamként, akárhogy a felhasználását, mert esetlen és könnyen visszatetsző eredményre vezethet.
@tommybravo:
Sokat segít, ha azzal próbálsz meg vitatkozni, amit írnak, nem az általad kitalált hülyeségekkel. Mondjuk kérdés, kin. 🙂 Cigánygyerek leérettségizése jó dolog, ünnepeljen is, viszont ha emiatt összegyűl a Dunántúl azzal, hogy Einstein után itt az új csoda, az inkább csak kínos.
És természetesen mindenki azt ünnepel, amit akar, sőt, ha bárki a középszerűséget akarja piedesztálra emelni, azt is csak nyugodtan. Mert örülni jó, é-já-ó, mert örülni jó, é-já-ó, ha örülünk, akkor örülve van, és az jó, sz’al csak ne firtassuk, minek örülünk.
Lehetne esetleg kötelező össznépileg örülni a szinte-semminek, az „arra számítottunk, hogy utolsó lesz, erre nem meglett az utolsó előtti hely”-eknek, nem? Vagy elég, ha a „lelkesedni rest” idegenszívű csak kussban van ott az elefántcsonttoronyban, ha már világtól elszakadt nagy gyűlöletében nem képes értékelni a Fontos Magyar Sikereket?
(És persze még a sportteljesítmények között is rengeteg van, amelynek sokkal jogosabban — már ha kilépünk az „öröm mint öncél” keretei közül — lehetne össznépileg örülni, ha az ember épp ilyesmitől akar Minőségi Eufóriát; csak hát azok sajnos nincsenek agyonhájpolva és khm, államilag támogatva. Kíváncsi lennék, hány perc után verik le annak a veséjét, aki a kenusok érmeire hivatkozva próbálja meg lezárni a belpesti utcákat egy kis ünneplésre.)
@tommybravo:
„érintőlegesen sem érdekel a futball válogatott körüli vita” vs „ha pedig tényleg nem érdekel a foci”
Azt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz, nincs is több kérdésem, azt hiszem. 😀
@tommybravo: nem akart az lenni, sem bántás, sem személyeskedés, sem ujj eltartás, annál is inkább nem, mert
– a fociban érdektelenek derékhada egyáltalán nem az elitben van, sőt. a mindennapi fodbalizmust elszenvedők zöme pl. egyszerű háziasszony, legfeljebb tartja aszáját (már ha jót akar magának)
– a mostani fölhajtás fő vonzereje sem a foci volt, hanem a fesztivál jelleg (a habverésben a biznisz simán lenyomta a politikát, ezért sem értek azokkal egyet, akik *emiatt* a basizmus végső megerősödésétől tartanak), két versenyző volt, storck és tallós (ő a szabadság híddal nevezett), most a fodbal nyert, az volt a nagyobb bolt.
– magyarországon fodbal van, nem foci, egyetlen személy vezérlő mániája (amivel a foci lehetőségét éppúgy szétbassza, ahogy az összes többi területen, ahol apreferenciáit érvényesíti), fodbal, melyben eljátszadozik ő a leggusztustalanabb talpasaival a te pénzeden, a basi két csapattal, dajcstomi, kubatov, etc. egy-egy csapattal van jelen a nagy nemzeti fodbal szcénában. amíg ez az alapfölállás nem változik, addig ez fodbal (és ezen nem változtat, hogy egy a basi kegyelméből területenkívüliséget – szamai függetlenséget – élvező válogatott mérsékelten sikeres)
– az amway utalásnál csak bizonytalan voltam az életkorod tekintetében, akkor ez a önszuggeszciós technika eléggé új volt a magyarnak, de ennek már negyed százada, és nem tudom, hány éves vagy, egy mai negyven alatti embernek az amway szó valószínűleg nem sokat mond.
@Yobbágy Fery:
Igazad van, a huszonikszedik labdarúgó EB „9-16. helye” és az azt kísérő önfeledt öröm megmutatta, hogy nincs veszve minden és a Magyarok még képesek összefogni az Igazán Fontos Dolgokért!! Csak ezek az árokásó tudjukkik ne lennének, akik még ezt az örömöt is megpróbálják elvenni a Sokat Szenvedett Magyar Emberektől!!
@seol:
15.
@incze: Igen, győzött a fesztiváljelleg, mint ahogy minden normális országban fesztiváljellege, közösségépítő jellege van a focinak. Ez nem végre valami, ami normálisan működött az országban két hétig? Bár csak többször győzne az ilyen biznisz a politika fölött.
Igazad van az itthoni állapotokkal kapcsolatosan, a tronokharca.hu/foci portál tartalmát is jól összefoglaltad (az oligarchákra gondolok), de a lényeg, hogy ez a válogatott az ellenszél ellenére érte el, amit.
@seol: Van abbak valami kényszeres, hogy mindenen gúnyolódsz, és valami irónikus, hogy az előbb leoltogattál, hogy belelátok olyasmit a leírtakba, amit nincs benne, erre meg te pont ugyanezt alkotod meg. Eh.
@Yobbágy Fery: ez egy hülyeség. elmégy a balaton soundra, ott is „együtt örülnek” (mondjuk, ott is a vip elkülönülőben szendvicstáncol ráhel, ahogy itt is a vip ketrecben ücsörög cilike a hősök terén)
az istenadta nép annyit fog föl a történtekből, amennyit a szájába adnak. most eléggé egyöntetű volt média (basiszta és nem basiszta) abban, hogy valami extrém nagyszerű dolog történt. egye fene, majd elmúlik, máskor is megpróbáljá, csak ritkán jön minden ennyire össze (akárcsak a válogatottnak).
@Yobbágy Fery: hol írtam én olyat, hogy nekem bármi bajom van azzal, hogy tömegek ünneplik a válogatottat??
@jotunder: Inkább az a gond, hogy a lehetőségek elfogadása egyszer pozitívumként jelenik meg (vö magyar foci = kicsapat -> Storck képes ebből a maximumot kihozni) egyszer meg negatívumként (Magyarország poltikai/eszmei/társadalmi helyzete, amit nem lehetne elfogadni és nem szabadna Lánczit meg a többi negyedtudásút hatalomba emelni) és ez nálad nem válik ketté.
@jotunder: „Merjünk kicsik lenni – de mondjuk óriásnak magunkat”
@TG69: én nem értem magyarországot, és kezdek letenni arról, hogy megértsem.
@tommybravo: „de a lényeg, hogy ez a válogatott az ellenszél ellenére érte el, amit.”
?????
Ebben az országban, aki ellenszélben ért el bármit is, az mondjuk Sándor Mária, vagy a Pukiliék (Tanítanék mozgalom), de ha sporthoz kéne ragaszkodni, akkor Hosszú Katinka.
A foci, hát az rohadtul nem ez, a válogatott meg aztán pláne.Ne vicceljünk már, milyen ellenszél???? A seggük van kinyalva uszkve harminc éve – de tizenx éve aztán biztos!
@esernyősEvezős: Kontraszelektált, beltenyésztett edzői kar, a nagyfőnök által támogatott csapatokhoz befolyó lóvé, csókosok és maffiózók mindenhol… ez szerintem azért elég jelentős ellenszél annak 23 játékosnak, akik kinn voltak a pályán.
Értem én persze, mire gondolsz, és alapvetően egyet is értek veled: a semmire baszott el a magyar állam milliárdokat (tíz és százmilliárdokat is talán) a magyar focival kapcsolatban, csak éppen rendes stratégia nélkül, a régi, klasszikus mocsarat meghagyva szórták permetezővel a lóvét. A valóság az volt, hogy pénzen kívül viszont semmi erőforrás nem volt, és jó részt most sincs. Ezért mondtam, hogy ellenszélben hozták ezt az eredményt.
@tommybravo: Amit írsz, érthető úgy, hogy a fociba tolt lóvé mondjuk 90%-at szétlopták, elpazarolták, rossz helyre költötték. A 10% még mindig több, mint amennyit sokkal sikeresebb sportágak kaptak. Ezeknek a focistáknak sosem volt megélhetési gondja, nem kellett azon gondolkodniuk, hogy eladják a lakást, hogy sportszert vegyenek maguknak és nem vágták ki őket a saját lőterükről, mert túl hangosan edzettek.
http://www.budaorsiinfo.hu/blog/2015/01/31/igaly-diana-szuletesnapi-interjujaban-a-budaorsi-lotergondjai-miatt-panaszkodott/
Na ezt nevezném én ellenszélnek.
@tommybravo:
Így értem, köszi.
@esernyősEvezős:
talán pontosabb lett volna úgy, hogy Storck a körülmények ellenére volt eredményes.
hogy amúgy meg hol tartunk, azt mutatta a legelső meccs, amikor az ellenfél tényleg komolyan vett minket…
Térjünk a tárgyra v.sz. Dehogynem történik semmi M.o-on. Itt van ni, alant. És még csak most jön a többi :
index.hu/belfold/2016/06/30/lazar_jo_szivvel_nem_tudnek_arra_szavazni_hogy_az_eu-ban_maradjunk/
@nerángass: Nagyon nagy szükség van arra az egy mondatra.
Azon fanyalogni hogy a válogatott évtizedek óta legjobb eredményét érte nem szerencsés. Főleg annak fényében hogy milyen mentalitással sikerült ez.
@freddy_m: Sikerült az első bekezdésig elolvasni. A végére kellett volna írnom, és az elejére valamit, amiben százalékszámítás van. Mindig tanul az ember.
@jotunder:
„_Én már régen elfogadtam, hogy Magyarország alapvetően jobboldali országgá vált,_”
Ez egy alapvető tévedés. Éppen hogy arról van szó, hogy proli országgá vált, prolik a hangadók (majd minden oldalon). Már pedig a proli az egyetlen, amelyik egyidejűleg tud és képes ‘baloldali’ és ‘jobboldali’ lenni, ráadásul úgy, hogy mind a kettőből a negatívumot teszi magáévá, ugyanakkor szükség szerint hajlik jobbra vagy balra.
@jaegtoer:
utolsó sor kieg.:
….szükség és !propaganda’ szerint hajlik ….
@jaegtoer:
Hagyjuk ezt a prolizást, ez a fagyi épp most nyalt vissza a briteknek. Nem kellenek az arisztokratikus allűrök, ahol a kis buta prolikra fogunk mindent.
A magyar narancs. Kicsi, savanyú, kikap négynullra, de a miénk. Jótündér írása remek. Az ország jobboldali érzelmű, de nincsenek jobboldali politikusai. Baloldaliak se. Rablókkal és idiótákkal nehéz pozitív víziókat generálni.
OFF
Hát én aztán nagyon nem vagyok egy magyarkodós meg kurultájos fajta, de ez nagyon tetszik:) http://www.youtube.com/watch?v=A7jyOF-nO8Q
(Remélhetőleg a Nagy Népi Hurál összetételének földcsuszamlásszerű változása a héten – röviden: visszajöttek a komcsik – nem fogja kerékbe törni a nagykövetet)
@jotunder: örülök, hogy az állításommal vitatkozol.
@poszt: „most pedig azt, hogy az utolsó pillanatban lőtt egy öngólt Izland”
Ezt már sokadszorra írod, és sokadszorra nem igaz. Amit amúgy szintén nem először hallasz. 🙂
(Ráadásul, ha már angolok elleni 6:3, ez az Izland, akivel döntetleneztünk, verte aztán ki az angolokat, szóval ha itt lenne tranzitivitás (nyilván nincs)…)
@közösperonos átszállás: De még mennyire nincs:) img.index.hu/imgfrm/3/1/1/1/MED_0013803111.jpg
@közösperonos átszállás: A magyar válogatott egyszerűen jobb annál, mint amilyennek gondolták. Nem nagyon jó csapat, nincs egyetlen sztárjátékosa sem, sőt stabil Bundesliga középkategóriás játékosa sem nagyon, de nem tűnnek pofozóbábúnak, akiket kézből sajnálnak le egy VB-selejtezőn. Ennek egy futballszerető ember nagyon örülhet. Az kicsit túlzásnak tűnik, hogy Puskásékhoz hasonlítják őket, akik mérhetetlen szerencsétlen módon veszítettek el egy világbajnoki döntőt, miután a csoportkörben hülyére verték a későbbi világbajnokot, és az egész világon minden csapatot könnyedén meg tudtak verni.
Apa, kezdődik ….(ill. ez Magyarország, itt nem kezdődik, hanem EZ VAN!):
444.hu/2016/07/01/storck-nem-csinalt-semmi-kulonoset-csak-folytatta-dardai-munkajat-megszolalt-a-felcsuti-edzofejedelem
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: „hogy amúgy meg hol tartunk, azt mutatta a legelső meccs, amikor az ellenfél tényleg komolyan vett minket… „
3-3? Szerintem a portugálok ellen nem olyan rossz az, sőt. 🙂
@jotunder: Mindezzel teljesen egyet tudok érteni; annyi történt összesen, hogy Magyarország felkerült az európai focitérképre, annak is a szélére, ami még mindig sokkal jobb, mint nem rajta lenni, mint huszonévig ezelőtt. Egyébként a magyar fociban kábé ennyi is van, azért ez is elég jól látszik.
Viszont mindennek semmi köze ahhoz, hogy az izlandi öngól egy sima „izlandi öngól” volt-e (nem, nem az volt), vagy hogy ennek örültek-e a népek kizárólag (nem) vagy elsősorban (megintcsak nem). Erre kihegyezni az egész fiesztát minimum sarkítás, vitathatóan akár csúsztatás, és ennek megint nincs köze ahhoz, hogy részt vesz-e az ember a fiesztában vagy hogy indokoltnak látja-e egyáltalán (én pl. egyiket sem).
Miért nem lehet ezeket a focidolgokat a helyükön kezelni. Kikaptunk hatnullra a szovjetektől, az tragédia volt, most meg négynullra a becsületes belgáktól, ez meg örömünnep. Szerintem ilyenkor legjobb lenne egyszerűen lapozni, és áttérni fontosabb dolgokra. Beszéljünk például a nőkről…
@seol: ” De lehet, egészségesebb lenne olyan sportolókat ünnepelni és példaképnek állítani (már amennyire sportolókat ü.é.p.á. egészséges), akik elérnek valami kiemelkedőt,”
Valaki elmagyarázhatná nekem, milyen lélektani alapja van annak, hogy sportolókat ünnepelünk. És nemcsak a fociról van szó; mondhatnám Hosszú Katinkát, a kajak-kenut v. bármit: miért ünnepel, aki ünnepel, mármint leszámítva az anyukájukat, aki meg ugye hivatalból ünnepel, ez a dolga.
Én egyszerűen nem rezonálok arra, hogy valami magyarember fut, úszik, zongorázik, gyümölcsfát metsz, távolba köp, labdát kerget, mindezt nagyon gyorsan és a legmesszebbre. Ne értsetek félre, felnézek a gyorsan futásra, zongorázásra, távolba köpésre, mint emberi teljesítményre (és ez akkor is így van, ha amúgy a fodbalt pl. halálosan unom, elnézést), de mi közöm nekem magyarembernek ehhez, nem én kelek érte hajnalban, nem én állítom össze az edzéstervet, soha életemben nem láttam ezeket a magyarembereket, mivel van több közöm hozzájuk, mint a szomszéd Bandi bácsihoz, akiért erősen drukkolok, hogy haza tudjon érni sérülés nélkül a kocsmából, de nem azért, mert ő is egy magyarember, mint én.
Számomra is idegen szinte (?) teljesen a jelenség, ezért is írtam oda a „már amennyire egészséges”-részt, tud a sportközvetítés nézése jó szórakozás lenni például barátokkal sör mellett, pláne a labdarúgásé, de a rajongós-túlünneplős összetevő igazából a „kislányok sikítoznak a nyúkiccontöblokk*-koncerten”-re emlékeztet a leginkább.
Arról, miért és hogyan alkotnak-építenek emberek az ilyesmiből identitást és egot, hogyan azonosulnak ésatöbbi, alighanem oldalak ezreit írták már össze, de szerintem nem érdekel téged annyira a téma, hogy utánanézz. 😉
Egyébként megfigyelted, hogy a „drukkolni és ünnepelni kell őket, MERT MAGYAROK”-nak meglehetősen sok olyan hirdetője akad, aki szerint amúgy a szintén magyar szomszédját azért agyon kellene verni, ha nem/másnak drukkol, nem megfelelő pártra szavaz, nagyobb tévéje van? Fura ez. 😀
* ők a legújabb menő zenekar, ha jól emlékszem
@seol: persze, de gondoltam, az oldalak ezreit vki összefoglalná nekem 100 karakterben, s az megfelelne az érdeklődésem mértékének is 🙂
„Egyébként megfigyelted…” – hát ja.
Ami a nyúkiccet illeti, 1994-ben feloszlott, bár aztán kétségtelenül újra összeállt. (en.wikipedia.org/wiki/New_Kids_on_the_Block)
(Ne törődj vele: én is úgy tudtam három nappal ezelőttig, hogy a Wellhello menő de nem, a Wellhello már pfff. És Boris Johnson is úgy tudta még pár napja, hogy miniszterelnökjelölt akar lenni, most meg…)