Gyorshír: Mégis Orbánról szól a színdarab?
Eredeti szerző: jotunder
Nem, nem róla szól. A Heti Válasz szokott ilyen címeket adni: Ez gyors volt. Lemondott a miniszter! (a paraguayi). Kipróbáltam, milyen: szuper. Dévényi Böbét csókoltatom.
A színdarab, ami nem Orbánról szól, Cziczó Attila: Gyenge vagyok című darabja, tegnap láttuk. Attila a barátunk, és a Fészek Színház kétméteres (tényleg) író-rendezője, a Fishmojo együttes gitárosa, és a népszerű Galambketrec című könyv szerzője.
http://www.cziczo.hu/gyengevagyok/
Tegnap este megígértem neki, hogy írok erről, és tényleg fogok írni. Annak ellenére, hogy nem Orbánról szól.
Manapság ha színházakról esik szó a blogokon, az általában valamilyen politikai őrjöngés miatt van: színigazgatókról szoktak írni, nem színházakról. Addig érdekes, amíg köze van a napi vircsafthoz. Pedig színházba járni jó. Lehet róla beszélgetni. Kellenek olyan dolgok, amelyekről beszélgetni tudunk. A politikáról beszélgetés nem számít. Az egyre kényszeresebb, egyre fájdalmasabb és unalmasabb.
Az ember nem ír színdarabot. Nem áll neki sugárhajtású repülőgépet vezetni, Chopin -zongoraversenyt játszani, nem emel bele a kétszáz kilóba. Attila írt egy színdarabot, egy igazi színdarabot. Sok darabot írt már fiataloknak, végülis ez a foglalkozása, az Új Színházban is játszottak már, de ez akkor is más. Ez egy olyan igazi színdarab, igazi profi színészekkel, olyasféle, amit az Albee meg Tennessee Williams szokott írni, és az ember szinte sohasem Albee vagy Tennessee Williams. Ez az élet rideg szabálya. És néha mégis kell írnia egy színdarabot, és én erről a tényről írok most, mert ez érdekel. Az, hogy ma is választható az az élet, hogy az ember színházat csinál semmiből. Egyáltalán az, hogy csinál valamit. Nem csak úgy leéli, lepanaszkodja, leadminisztrálja az életét, hanem színházat csinál. Ez a csinálás dolog izgat. Ez a politizálás dolog ellentéte.
Az a szép a színházban, hogy tétje van. Ezen a szinten is tétje van már. Harmincnégy néző előtt is. Ez a kicsi színház nem érhet a Katona, az Örkény vagy a Nemzeti nyomába, bár Andai Kati jelenleg a Nemzetiben játszik, Stubnya Béla pedig akármelyik színházban játszhatná a különös karaktereit, a pantomimes múltjával. Ez a kicsi színház sokkal jobb mint a Madáchban odakent tét nélküli gagyi, amiről csak az jut az embernek az eszébe, hogy a pénznek igenis van szaga, és nem túl jó.
Észrevették már, hogy nincsenek történeteink? A franciáknak vannak, az amerikaiaknak vannak, a svédeknek is vannak, de nekünk az utóbbi időben elfogytak a történeteink. A magyar film legnagyobb problémája, hogy nincsenek olyan történetek, amelyeket elmesélhetnénk. A mai magyar emberről azt gondoljuk, hogy ő érdektelen, akiről eleve nem lehet filmet csinálni, színdarabot írni — maximum, ha szétdrogozza az agyát, ha feldarabol valakit, vagy véletlenül tényleg ő az Orbán Viktor, és akkor legalább a híradóban mutogatható. Az a fasiszta öregember, a Csurka István, a hetvenes években remek történeteket tudott írni, egy egészen szomorú korszakban, amikor valahogy mégis volt még pár történet.
<
p style=”margin: 0px 0px 15px;text-align: justify”>A blogokban, amelyeknek amúgy történetekről kellene szólniuk, Orbán Viktorról van szó, mindenféle Orbán Viktorokról, jobb esetben valamilyen szilvával töltött sültmadárról. A televízió megszűnt történeteket közvetíteni, legalábbis a mi történeteinket nem közvetíti. Ezekben a kis színházakban mernek történeteket mondani. Ahogy Albee és Tennessee Williams. Jó, nem pont úgy, de mégis. Még negyvenöt percig a Magyar Kultúra Napja van. Bye :))
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522337-6ab41ec3bacf2' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522337&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522337-6ab41ec3bacf2&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522337-6ab41ec3bacf2' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
figyelemfelkeltő, stílusos, de legfőképp: megtisztelő! (mint a tonhalas szendvics tegnap este.)
nol.hu/belfold/kis_janos__orban_szamara_nincs_visszaut
Itt is róla szól..
@Pelso..: az a színdarab hálistennek valóban nem Orbánról szól.
Az előadásról nem sokat írtál, pedig engem érdekelne. Én is szeretem a kis színházakat, sokkal jobb tapasztalatom van velük mint egyes „nagyokkal”, de szeretek olvasni egy előadásról, mielőtt jegyet veszek rá.
Visszatekintve az őszre, azt hiszem hogy egy kicsit túlságosan sok figyelmet fordítottam Magyarország politikai eseményeire (és így Orbánra). Konkrétan: rengeteg időm ment el arra, hogy a neten lógok, és várom milyen ökörséggel fognak megint előállni, aztán várom rá a hazai reakciókat, majd másnap a külföldieket. Pedig rengeteg jó dolog van az életemben, amire jobban megéri időt szánni, de nehéz ellenállni a késztetésnek. Mostanában egyre inkább sikerül.
Amúgy nem hiszem, hogy mostanában a magyar irók/szerzők ne lennének jól történetmesélésben, sok jó kortárs regényt és novellát olvastam az utóbbi időben. Színházba kevesebbet járok, de ott sem látok bármilyen visszaesést.
@tollaszerge: Próbáltam írni róla, de elég bénára sikeredett, én ehhez nem értek, nincs benne gyakorlatom.
Múltkor láttam az Öldöklés istenét a Vígben, arról is akartam írni (nem tetszett, pedig óriási siker volt mindenütt) meg a Pánikot a Nemzeti Színházban (amit imádtam) arról is, és nem ment.
@jotunder: Megértem, néha én is akarok írni ilyesmikről (múltkor pl a Nemzetiben a Három nővér nagyon nem tetszett, a Mikve a Pestiben meg nagyonnagyon, de arról sokan írtak és úgyse tudtam volna mit hozzátenni), de valahogy nem tudok sokat mondani azon túl, hogy tetszett-e vagy nem, és miért. Ugyanúgy, ahogy a borról se tudok olyasmiket írni hogy „testes, kankalinillatú, enyhe teherautógumi-aromával”, csak olyasmiket hogy jólesett-e és vennék-e mégegyszer.
Viszont néha azt gondolom, hogy ez azért van mert a szempontjaim nem egyeznek a „szakmabeli” kritikusokkal. Színdaraboknál biztosan. Néha már odáig is eljutok, hogy látom mi tetszett benne a kritikusnak, és rájövök hogy ez tényleg ott van a darabban, de nekem nem jön be. Ezért inkább értékelem a hozzám hasonló laikusok véleményét, a portálokon szoktam elolvasni miket kommentelnek. Szóval számomra informatív ha írsz valamit színdarabokról a magad stílusában, ha nem ennél a darabnál, akkor majd legközelebb.
@tollaszerge: Pontosítás, mert kétértelmű: a Mikve nagyonnagyon TETSZETT.
@tollaszerge: Pap Vera, Börcsök, Eszenyi, Kovács Patrícia, egészen hihetetlen jó előadás.
@tollaszerge: Bizony, nekem is.