Hogyan legyünk Esterházy?
Eredeti szerző: jotunder
G.Fodor Gáborral kezdeni a posztot határozott bátorságra vall a részemről, hiszen, mint tudjuk egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, amit nyilván meg is fogok kapni, és nyilván el is fogok engedni a fülem mellett (azt még se írhatom egy kultúrblogban, hogy pont le fogom szarni, az méltatlan lenne, ugye). G.Fodor Gábor docens otthagyta az ELTE-t, mivel igazságtalannak és elfogultnak tartotta az ELTE Etikai Bizottságának őt megintő határozatát. Megtehette volna, hogy azt mondja: édeseim tehettek nekem egy szívességet, ne képzeljétek magatokat Harvardnak, nekem ez a véleményem, nektek az, majd ha felértek hozzám, akkor szóljatok. Azt hiszem, nem nagyon tudtak volna ezzel mit kezdeni, senki sem kötelezi G.Fodor docens-t arra, hogy egy ilyen fontos határozatot halálosan komolyan vegyen.
G.Fodor docens évek óta nem csinál semmit, és azelőtt sem csinált igazán olyasmit, ami feljogosítaná az érdesebb hangnemre. A docens úr adott ponton vélelmezte, hogy Orbán seggének a nyelvével illetése sokkal jobban jövedelmez, mint a politikafilozófia. Nem akart Esterházy lenni. Meg sem próbálta. Macerás.
Nem olyan nagyon bonyolult dolog pedig Esterházynak lenni. Kontroverzió következik: ijesztően tehetségesnek kell születni, ami vagy azonnal látszik, vagy sem, vagy tudjuk, hogy mit jelent, vagy sem, de valahogy ott van a háttérben, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. Miután ijesztően tehetségesnek születtünk, már nincs is más dolgunk csak egy vagy több évtizeden keresztül beledolgozni, beleélni, beleforrasztani magunkat vizsgálatunk tárgyába, ami lehet irodalom, kombinatorika, Beethoven vagy egy félmagasan érkező beadás, amit hátravetődve sarokkal továbbítunk a bal kapufa mellett a hálóba (egy kis szerencse sem árt még, éppen csak az ízéért).
G.Fodor nem csinált semmit. Ennyi. Ez lett volna a hír, hogy oda ne rohanjak, ez az a bizonyos szint, ami alá az ember nem süllyed le. Nem kötelező elindulni felfelé, nem része a csomagnak. Az, hogy riszalírozzuk egy kicsit a koffert, aztán jól nem indulunk el, az jelenti a szánalmasságnak a már szemmel sem követendő szintjét.
Nem lehet Esterházynak lenni. Gyakorlatilag nem lehet. Megpróbálni lehet, ami pontosan annyi elkötelezettséget és alázatot igényel, mint amikor valakinek, nevezzük mondjuk Esterházy Péternek, sikerül. Nem lehet, és mégis meg kell, de legalábbis meg lehet próbálni, “because it is there”, ahogy ezt állítólag George H. Leigh Mallory mondta, aki nem érte el a csúcsot, de legalább megpróbálta.
Igen, van egy gonosz csavar ebben az egészben, hogy nem számolhatunk az ijesztő tehetségesség bizonyosságával, az lutri, bele kell vágni a dologba, el kell indulni az oxigénszegényebb magasságok felé, aztán két eset van.
Ha nem indulunk el, akkor meg egy.
azért eggyel kevésbé kedélyes ez:
“Aki azonban politikát akar csinálni, az nem hagy más lehetőséget, mint hogy politizáljanak vele szemben is.” – üzent a gnómocska az egyetemnek. Mi is pontosan a különbség erdoganisták és közte (na jó, a nagyságrend és szervezettség).
@Mr. Cincogi: Hát ezen jót röhögtem. Bearanyozta a napomat.
Jótündér, ez a Tóth János József nagyon kitartó. Remélem, legközelebb százszor is meggondolod, hogy leírd az áltudományos halandzsáról, miszerint az egy áltudományos halandzsa, valamint, hogy a barmot baromnak, a szélhámost szélhámosnak nevezd. Jó lecke ez neked…
@virágmintás falikar: ha neked fontos, miért nem te tájékoztatod?
@Érvsebész: Valószínűleg azért, mert a beadványa ott végezte, ahol a helye van, egy papírkosárban, esetleg a hülyeségek dossziéjában, ha van az angol egyetemeken olyan. Pedig ez lett volna élete feljelentése…
Ah, “önélzetes a kis latol”!
phd.lib.uni-corvinus.hu/885/1/Toth_Janos.pdf
„ezt állítólag George H. Leigh Mallory mondta, aki nem érte el a csúcsot, de legalább megpróbálta.”
Az nem biztos, hogy nem érte el a csúcsot…
@Mozigépész: Erről akkoriban, amikor felvetették, én is olvastam, pl.:
http://www.ng.hu/Civilizacio/2011/08/ujra_megnyitjak_a_malloryaktat
de a wikipedia szerint Mallory fényképezőgépe – amelytől az igazolást várták – nem lett meg, és más jelek sem utalnak arra, hogy fenn jártak volna. Igaz, a társa, Irvine holttestét nem találták meg, elvileg nála is lehettek bizonyítékok
@Érvsebész:
Én azért remélem, hogy elérte…
Mindenestre egy szép legenda.
G. Fodor nemigen fogja elérni – bár állítólag vannak még csodák 🙂
@Mozigépész: az ő szintjéhez, attól tartok, inkább búvárharang szükséges
@Mozigépész: Pontosan arról van szó, hogy sokféle csodák létezhetnek, de olyanok biztosan nem, amikor valaki feldumálja magát a Csomolungma tetejére a karosszékből. Nem tudom megítélni, milyen politikafilozófus LEHETETT VOLNA G.Fodor. Már írtam róla, megkapta a Bolyait, az MTA Ifjúsági Díját, tehát valamilyen szempontból értékelték a pályája elején, ígéret volt, és aztán mint aki jól végezte dolgát… egyáltalán nem végezte a dolgát, nemhogy jól. Vannak, ugye, akikről egyetemista korukban is süt, hogy tehetségtelenek, mint egy ágyú, ő róla állítólag nem sütött, de ez ma már érdektelen. G.Fodor műhelye… aha.
@balmoral:
“A disszertáció III.2.1 alfejezetének megírását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. “
Úgy megkérdezném tőle, hogy MIVEL????
(van tippem egyébként …)
@esernyősEvezős: Én azt nem értem, hogy miért? Anélkül nem jutott volna eszébe?
Nem ő tehet róla, a miliő volt kontraszelektív. 🙂
@Mozigépész: _igazából_ akkor tekintik megmászottnak, ha a mászó le is jött.
@sárospataki lány: Lehetőleg élve…
@esernyősEvezős: Mivel rájuk szóltak, hogy támogassák. Egy bizonyos összeggel.
Tóth János József! A jelek szerint ez itt most nem a te napod! Pedig büszke lehetsz, hogy megtörtént a transzcendens csoda. Egy ember (szerénységem) elolvasta a péhádédat. Nem mindenkivel történik meg ilyesmi. A bírálók nyilván nem olvasták el, hiszen az felülmúlja az emberi teljesítőképesség összes határait. Én emberfeletti teremtmény létemre is nehezen éltem túl. Legközelebb inkább egy csomó lungma… P.S. A feljelentést a Németországi Gyüttment Segédmunkások Szövetségének Etikai Bizottságához kéretik elküldeni. Fogják értékelni…
@sárospataki lány:
Hááát… a holttestét nem a csúcson találták meg. Tehát vagy nem mászott föl, vagy fölmászott, és utána lejött, addig a pontig, ahol utolérte a halál. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni…
@Érvsebész:
Ez is igaz – de nekem úgy tűnik, mindenféle indokkal lehet itt már csicskásokat venni….
@balmoral:
Emberhús vásár folyik itt már régen ….kicsit körbetáncikálnak, illetik magukat, hogy mire képesek – a vevő meg fizet.
@balmoral:
Bele én is belekezdtem … de elég hamar megállapítottam, hogy ez valami olyasmi, amit felteszem, maga az “alkotó” sem lenne képes interpretálni a saját szavaival (lehet, máséval sem ….).
Az szerintem is kizárt, hogy ezt bárki elolvasta volna …..(rajtad kívül. Nem is értelek ….:-)
sehogy! az ellenzék állította piedesztálra,. El lehet olvasni, lehet helyeselni vagy nem, de voltak és lesznek nála jobbak és kevésbé megosztóbbak. Attól még lehet valaki jó is meg rossz is. Ízlés dolga!
@Anna Kisfaludiné Baán: neked melyik nem tetszett?
@Anna Kisfaludiné Baán: Megosztó? Netán rávilágított valamire, ami csípte a szemét Mordor agyhalottjainak?
@esernyősEvezős: Előtte Emődi Gyula verseket olvastam. Hozzájuk képest maga volt a felüdülés. (Túloztam…) Ismered Emődi költészetét?
Azok a regi szep idok… Amikor meg buzizni sem lehetett, mert lehulyeztek az embert, es hogyan mashogyan, mint magyartalanul. De a tehetsegtelenseget eddig is tudtuk, konzervativ elvtarsaim. Es akkor jojjon eredetiben :
mno.hu/velemeny/esterhazy-peter-a-stilusmuvesz-560407
A cikk Fodor Gabriella-Gáborról semmi újat nem állít, tehát fölösleges öblögetés…
@7es csigolya: Józsikám, attól tartok kitartásod ma sem nyeri el méltó jutalmát. Talán ha megkérnéd a Sátán bukott angyalait, hogy járjanak közbe az érdekedben…
“Nem olyan nagyon bonyolult dolog pedig Esterházynak lenni.”
Nem bizony! Csak meg kell írni egy szennyes magyargyalázó röpcédulát, ezzel felkerülni a térképre, hogy mindenki jól megjegyezze a nevét, találni hozzá pár mocskot is, akik tele pofával zabálják fenti “remekművet” (ilyet nem nehéz talalni, sok a magyargyűlölő), és ingó fejjel könnyek közt tartják magasra, mint szent bibliát.
(Az jut eszembe, hogy egy hónapja kb egy amerikai modern művészeti múzeumban valaki kirakott egy egyszerű golyóstollat, és a sok barom meg elkezdte fényképezni, mint a modern művészet kiváló eredményét).
Na kb ennyi. Tényleg nem olyan bonyolult!
@Soványka: Te se vagy nagyon bonyolult. Faék, egykarú emelő, kábé ennyi. Csak említett eszközök nem reklámozzák magukat.
@balmoral:
Nanana! A faék nagyon fontossá tud válni, ha egyszer már elszállt az üveg az ajtódból, ez meg soha.
@Soványka: “Nem bizony! Csak meg kell írni egy szennyes magyargyalázó röpcédulát”
Amire te gondolsz, az egy hoax (hoax ld. Gugli). Az eredeti (szerintem amúgy nem túl jó, de ez tényleg egy hangsúlyozottan szubjektív vélemény) rádiójátékból kivagdosott mondatok gyűjteménye; aki terjeszti, uszít.
Ráadásul ’91-es, és hát az ő nevét nem akkor jegyezték meg.
“sok a magyargyűlölő”
És hogy ki a magyargyűlölő, azt persze te mondod meg. Esetleg a rádiójátékban A (vagy B vagy C, most hirtelen franctuggya).
Ezt egy másik blogba szántam, de egye fene, beírom ide (majd legfeljebb átmásolom oda). A te hazaszereteted, magyarszereteted egybites: feltétel nélkül imádni a Hazát, az bizony hibátlan, arról rosszat egy szót se. Ezt a hazaszeretet-fogalmadat én pl. nem osztom, ami nem jelenti azt (max. csak szerinted, de hát egy bit, ugye), hogy én nem szeretem ezt az országot. Ennek egyik megnyilvánulása például az, hogy nem megyek innen sehova, pedig jelenlegi miniszterelnökünk elég nyilvánvalóan örülne neki (persze aki benyalja, hogy a haza-Viktorunk nem lehet ellenzékben, az ezt feltehetőleg nem érti).
Röviden, elmész te a francba azzal, hogy majd te megmondod, ki az igazy magyar. (Például ly van a nevemben, mondj már egyvalamit, ami annál magyarabb. Itt lakom a Tisza mellett az Alföldön, ezeket a konnotációkat már Ady is imádta.) A haza nem csak te vagy és a haveri köröd meg persze a főnök, hanem mindannyian, és szeretni is sokféleképpen lehet.
(Megjegyzem, az adott rádiójáték szerintem arról szól kb., hogy mi az, amit még szabad a “magyarra” mondani, mi az, ami még belefér. Van benne minden, és a saját reakcióidat kell figyelni közben. Ez fárasztó persze, és most épp nem is valami szórakoztató (a HC pl. az, bár az is fárasztó), de hát ez a kortárs szépirodalom — aki nem bírja, olvasson valami skandináv krimit (én is azt teszem). Aki felháborodik a mondatok egy részén ÉS kigyűjti ÉS fröcsögve továbbküldözgeti, az félreértette a feladatot.)
@Mozigépész: vannak pro és kontra érvek (szemüveg a zsebében volt, tehát éjaszaka jött le, ami azt jelentheti, hogy megmászta, mert ha csúcs előtt fordul indul vissza, akkor nappal jön le, stb), de Hillary azt mondta, hogy szerinte akkor van egy hegy megmászva, ha a mászó élve lejön. Mindenesetre valószínűleg Messner teljesítménye a legdurvább, aki alpin (tehát nem expedíciós módon, ahogy Mallory meg Hillary) és oxigén nélkül mászta meg. Mondjuk ő egy ufó, 1984-ben a Gasherbrum I-ről átmászott a II-re, pl.
@balmoral: csak a jegyzőkönyv kedvéért (hátha történelem lesz) jelezném én is, hogy elkezdtem olvasni, de a 20. oldalnál szükségem lett volna egy-két deci tömény alkoholra a folytatáshoz, és mivel itt a munkahelyen ez nem opció, így fel kellett adnom.
egyébként ezek tipikusan azok a művek, ahol felértékelődne a védés. amikor face-to-face bele lehet kérdezni, hogy a saját szavaival, halandó – bár a témában felkészült – számára (vö. emberek közti beszélgetőhálózatok, Tóth 2015 pp.40) is érthetően vezesse elő a mondanivalóját, az üzenetét, a felfedezését vagy a megállapítását.
hiába van sok idegen szóval felékesítve, ha maga a váz sem ad ki semmilyen formát, v nem vezet sehova, akkor az legfeljebb művészetileg értékelhető, mintsem tudományosan. (amúgy teljesen valid pálya ez is, ld. ópium+S.T.Coleridge)
szegény Jánosunk lehet a világ legokosabb elméleti szakembere is, ha képtelen ezt a világgal – a világ számára emészthető formában – közölni, úgy meddő ez a tehetség. nincs értéke. a Kasszandra-szindróma egy változata, ahol nem nem hisznek neki, hanem nem értik a látnokot.
feltéve, hogy a látnok értette magát.
@Soványka:
Hát nem is tudom, szerintem ez a fél- és funkcionális analfabéta butaság, amelyet bemutatsz, magyargyalázóbb és -lejáratóbb, mint bárhány stílusgyakorlat. Az említett rádiójátékot egyébként csak a Nemzethy Oldhal zabálja kétpofára, ahogy elnézem.
@sárospataki lány: Hillarytól már ez is szép, ha igaz. Trump a Kékesre se bírna felmászni a saját lábán.
Az eredeti bejegyzés (sok más korábbi poszttal összhangban) valahogy azt sugallja, ha nem vagy EP, akkor legfeljebb megdögölhetsz, mint Mallory. Az végül is szép és hősies. EP és a vele összemérhetők kivételesek: elképesztő tehetség párosul olyan szerencsés alkattal (és bizonyára ez nem csak adottság, hanem kemény önművelés eredménye), ami lehetővé teszi, h évtizedeken át keményen és céltudatosan dolgozni tudjanak, azaz kiaknázhassák a tehetségüket. A legtöbben nem vagyunk ilyenek. Akkor már csak a fagyhalál marad? Legkevésbé sem GFG apológiát szeretnék itt rittyenteni. De nem egy kiváló, sőt kivételes tehetséget ismertem, aki nem tudta kifutni magát (nem lustaságból, hanem mert nem bírta el a saját tehetségét), romok maradtak utánuk, néhány zseniális villanás, aztán ott vannak a közepeske szorgalmasok, akik tudják, h nem ők fogják újraalkotni a paradigmát a területükön, de kitartóan munkálkodnak, aztán a karrieristák, akik annyira nagyon keményen munkálkodni sem szeretnek, inkább azt tanulják meg, hogyan lehet azt a keveset remekül, amit elsajátítottak, újra és újra eladni stb. stb. Sokfélék vagyunk minden területen. De pl. a felsőoktatást nem lehetne működtetni, ha csak EP-szintű tudósok taníthatnának. Nincs belőlük annyi. S vélhetőleg más területekkel is így van ez. Nem gondolom, h mindenkinek azokra a csúcsokra kellene ácsingózni, ahová legfeljebb EP és a hozzá hasonlók juthatnak. Ha csak kicsit fölé célzunk a saját lehetőségeinknek, az nem volna elegendő? Ha az ábécét (h V. Woolfot ráncigáljam ide) csak A-tól Q-ig tudjuk megtanulni, akkor nem elég, ha csak az R lebeg a szemünk előtt, s nem a Z? Lehet, az előbbibe nem halnánk bele — a vége mindenképp az lesz.
@velőtanya: 🙂 🙂 🙂
@velőtanya: Gratulálok! Ez nagy poén! Kár hogy nem nekem jutott eszembe…
@cruickshank: Nem, nem es nem, semmi ilyet nem sugall a poszt. Mallory egy eletveszelyes szakmat uzott, es egy balesetben meghalt. A kora legnagyobb hegymaszoi koze tartozott. Azert emlitettem ot, mert hozzakotik a “because it is there” bonmot-t.
A poszt arrol szol, hogyha nem probalja meg az ember, akkor nem maszik meg semmit, sem a Csomolungmat, sem mast. Akkor csak egy eset van.
Esterhazy egy horizont. En az eletben nem leszek olyan, mint Esterhazy, 99.9 szazalek esellyel nem leszek, de az Esterhazy-horizontbol nem vagyok hajlando lejjebb adni. En azert ulok bent egy majdnem tokures egyetemen, azert jovok be szombaton es vasarnap is, mert o inspiral. Most tenyleg o inspiral. Mindig kell valami, es most o egy hihetetlenul nagy inspiracio. Nem lesz Csomolungma belole, de azt remelem, hog valami egeszen szep fog kisulni a vegen.
@sárospataki lány: Tom Hornbein, Will Unsoeld 1963. Minden idők legnagyobb…
@jotunder: Persze, Malloryt csak képletesen említetted, ahogy én is a fagyhalált, mondhattam volna hübriszt is, h kissé áthangszereljük a dolgot. Mégis: “nem számolhatunk az ijesztő tehetségesség bizonyosságával, az lutri, bele kell vágni a dologba, el kell indulni az oxigénszegényebb magasságok felé, aztán két eset van.” Ezt nehéz másként érteni, minthogy ha beledöglesz is, a legmagasabbra kell rakni a lécet. Én meg a kellő magasságra rakás mellett érvelek ezzel szemben, talán mert túl sok magas léc alatt megrokkantat láttam már. Lehet valakinek EP a horizont, ha az inspirálja inkább, mint nyomasztja, de a poszt ezt mégis általános elvárásként sugallja. — S a közepes szorgalmasok és az állandóan konferenciázó karrieristák is kellenek az academia működtetéséhez, csupa EP-t elvárni vagy ezt (nyomasztó) mérceként állítani részeben irreális, részben inhuman.
@cruickshank: Nem, erről szó sincs. Oxigénszegényebb magasságok felé kell indulni. Komoly dolgokra kell vállalkozni, abba az irányba kell indulni és haladni, amíg csak lehet. GFG egy lépést nem tett abba az iránya, egyetlen lépést sem.
Igen, egy egyetemen sokféle emberre van szükség, de ha valaki egy komoly egyetemet akar, akkor sok olyan emberre lesz szüksége, aki komoly dolgokra vállalkozik.
@jotunder: Persze, komoly egyetem nincs meg EP-t közelítő kaliberek nélkül sem, de ők vannak kevesebben, már az is szép, ha minden tanszékre jut egy. Hogy nevezett talpnyaló egyetlen lépést sem tett volna az “oxigénszegényebb magasságok felé”, azt én nem tudom (bár mintha írtad volna, h tehetségesnek tartották, ígéretesen indult, tehát akkor mégis tett valamilyen lépéseket), de mi van, ha belátta, h belőle nem lesz egy új Carl Schmitt, ha a feje tetejére áll, akkor sem? Akkor húzza le magát a vécén? Vagy menjen levélkihordónak? (Segget nyalni persze nem muszáj elmenni, de, gondolom, annak is megvannak a kockázatai — túl azon, h baromira gusztustalan.)
@sárospataki lány: Mondjuk Hillarytól nem volt elvárható, hogy mást mondjon 🙂
Mallory és Hillary mászása között is eltelt egyébként majdnem 30 év, aztán Messneréig újabb 30, közben nagyon sokat fejlődött a technika és a felszerelések. Ahhoz, hogy Messner alpin technikával másszon, már nem fix acél ékek, hanem könnyű alumínium nittek, ékek, stb. kellett, Vibram talp, mittudomén. Most meg már nagyobb a forgalom az Everesten, mint a Váci utcán
@cruickshank: Itt nem arról van szó, hogy valaki nem lesz új Carl Schmitt. Arról van szó, hogy valaki egyáltalán nem akar nyomot hagyni, elindulni felfelé, küzdeni, kockáztatni, valamire rátenni az életét. GFG semmire sem tette fel az életét, de a Zárug Farkas Balambérok közül ki tudott ragyogni.
@flort: Nekem (szubjektíve) a minden idők legnagyobbja Hermann Buhl, aki első megmászóként kiszólózta a Nanga Parbatot, és miután egyetlen lábujja se maradt, felment még a Broad Peakre is Diembergerrel
@Érvsebész: mint egyéniség és kaliber, szerintem is igazad van. Amit azonban az Everest első keresztezésekor műveltek, benne a 28 ezer lábon eltöltött éjszakával (akkor még nem volt divatszó a halálzóna), majd le is jöttek a hegyről, hát ez nálam mindent visz. Nemcsak sportteljesítményként, de mentális győzelemként is.