Index-interjú a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatójával avagy hogyan lesz az ember múzeulógus
” 15 könyvet írtam, emellett 150 más publikációm is megjelent, a citációs indexem négy és félszer nagyobb, mint az akadémiai ajánlás. Erről is csak azért tudok, mert habilitáltam, ami igazán ritka, nem gyakori ennyi idősen, de szükség volt rá, mivel szakirányvezető vagyok a Debreceni Egyetem muzeológusképzésén…. (Zsigmond Gábor, index.hu)”
Zsigmond Gábor kiemelkedő citációs indexében nem kételkedem, a 150 publikációjában sem. Van egy enyhe khmm-feelingem, de ezt most hagyjuk.
Az mtmt.hu oldala szerint hadtudománnyal és közlekedéssel foglalkozott leginkább. A Haditechnika és a Hajózástörténelem című lapokban publikált, később azonban több (öt?) cikke jelent meg a Magyar Narancsban. Eleinte gőzhajókról szóltak a cikkei, aztán a Katonai Logisztika és a Városi Közlekedés című folyóiratokban és a Budapestben helyi érdekű vasutakról is publikált. Tény, hogy a Magyar Narancsos kitérő után Hotel Gellért. Történelmi vendégéjszakák címmel Tiborcz Istvánnal jelent meg cikke (és még kettő), és amúgy egy Vitézy Dáviddal a Kelenföld Indóházról. Remélhetőleg az egyik legjelentősebb holland múzeológiai folyóiratban jelenik meg majd egy cikke Magyar Péterrel „Laten we feesten in de Five Gardens, maar wees voorzichtig” címmel a 2026-os választások után.
L. Simon László egy középszerű irodalmár (annál szerintem nem rosszabb), Zsigmond Gábor pedig nem múzeológus, mindketten sokkal alkalmasabbak (bármire, inklúzíve a sóbányászatot és a csipkebogyólekvár-készítést) mint Demeter Szilárd, pl. nem dilinyósak. Ez a helyzet. Magyarország most ilyen. És a közeljövőben nem lesz jobb. Persze rosszabb azért lehet, ha Miurunk belehúz.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531706-690dbec80ad44' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531706&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531706-690dbec80ad44&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531706-690dbec80ad44' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Azért én Demeter Szilárdot kipróbálnám a sóbányászatban. Pár év gyakorlat és belejönne, szerintem.
Mindenesetre ott kevesebb kárt tudna okozni.
Lenyúlva a Gellértet, a vendégkönyvéből írogatják ki a sztorikat a habilitálásukhoz ?
Nekem a lábamra lépett Medveczky Ilona a Gellért belső újságosstandjánál. Ezt is bevehetnék a haditudományi doktorijukba.
A Haditechnika tele van full kamu „cikkekkel”, hogy meglegyen az elvtársak publikációs indexe.
Olyan komoly és mélyenszántó írásokkal mint pl.: Az öbölháborúban jasznált járművek listája, meg képes beszámoló a Haditechnika ’24 kiállításról.
Dr Zsigmond Gábor korábban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főig helyettes volt (Vitézy Dávid volt a főig., ő azután egy egész bejegyzést érdemelne a ki lehet múzeumvezető Magyarországon témakörben). Annyit a javukra lehet írni, hogy megpróbálták a múzeumot „kinyitni”. A múzeum évtizedeken át sikeresen távoltartotta a kutatókat az archívumtól, ezen próbáltak segíteni. Az új Közlekedési Múzeummal kapcsolatos koncepciókra nem érdemes sok szót vesztegetni, ott hatéves működésük alatt csak bukdácsolás folyt. Oké, a bukdácsolásnak én is részese voltam, hiszen az egyik koncepció-variánst én írtam, bár tudtam, hogy felesleges 🙂