Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXXIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Na szóval, év végi összesítőnk első részében Nedudgi néni költészetéből szemezgetünk. Ő — miként háromnevű kollégái közül méxámosan — erősen megosztja a közönséget: sokaxerint az ő költészete egyáltalán nem borzalmas, csak nagyon-nagyon rossz. Még rosszabb. Még annál is…
Ki-ki döntse el maga: nem azért vagyunk itt, hogy diktáljuk az ízlést, hanem azért, hogy választékot kínáljunk. Jó szórakozást!
Évek
Ölik egymást az évek,
mint ahogy az emberek.
Ez az év is a sírban szendereg.
Ahogy így nézem a fél halott képedet
Tönkreteszed a magyar nemzetet.
Istent kérem
ne adja reánk a szemfödelet,
Babérjait ne tépje az idő
a drága honomnak,
melyek a világban ezredeken
följegyezve ragyogtak.
Szerintem a szemfödél babérjairól (így, többes számban) írni legalábbis stílusbravúr. Mindenesetre, akad itt számomra túl összetett költői kép is bőven! Így pl. fogalmam sincs, mi lehet az a honomna, pedig ugyebár többet is följegyeztek a világban, hogy a (gyalogsági?) ezredeken ragyogtak. Sajna, az én műveltségem nem terjed idáig, még azt sem foghatom fel, kiről szól ez a vers, úgy voltaképpen??! (Az én tippem Horn Gyula, de én elfogult vagyok.) Lássunk inkább egy másik remekművet:
Szilaj nép
Olyan szilaj volt a magyar hős nép,
mint őrjöngő tenger,
mely hajókat tép szét!
Félték, rettegték a nevét.
Egymás után tűzték ki
a győzelmek helyét.
Lehetne sorolni a diadal sorát
Nincs íródeák
ki feljegyezni tudta
a sok győzelem számát.
Virult szép hazánk
és a diadalmat mélyen szívünkbe zárva
bajnok hazánknak ő lett
tündöklő virága.
Szóval, megtudtuk, milyenek az emberek (az általános szintjén), milyenek ezen belül a magyarok (speciális szint). Lássuk hát, milyen egy konkrét vki!
Lovag
Egy lovag felesküdött hazájára,
annak hűséges oltalmazására
Vitéz lovag úgy fogja a kardot,
mint a költő a szent lantot
Legyen népének vezére
Legyen élenjáró lángoszlop
Vitéz lovag számítani
lehessen mindig rád,
a népedért menj tűzön-vízen át
Old meg a nép gondját,
amely reád hárul
Legyél kipattant szikra
Isten homlokárul.
Háááát, végül is nem lett volna helyénvaló illusztrálatlanul hagynom azt a megvetést, amivel Nedudgi néni szellemi fölénye magaslatáról lenézi az akadémiai helyesírást. Mondjuk vele mi is: Piha!
Elhomályosítja szemedet a nátha.
A sírban szendergő évről szól.
Az év (EZ az év) még nem halott, csak szendereg (vö. “nem döglött, csak pihen” De még így is képes tönkretenni a nemzetet, persze csak ahogy a költő nézi a fél arcát (az évnek, tudniillik).
A honomnak babérjai azért ilyen fennkölt, mert ha “haza” lenne, azt hihetnők, azt jelenti, “mé’k haza babér'”, és senki nem értené, hogy mi ragyog följegyezve.
Mondjuk így se nagyon
A Lovag pedig Karl May apokrif hőse, Old Shatterhand, Old Firehand és Old Death testvére, Old Meganép.
“Lehetne sorolni a diadal sorát”
azért, az a sor nem lenne olyan nagyon hosszú…
„Ölik egymást az évek,
mint ahogy az emberek.
Ez az év is a sírban szendereg.”
A vers kezdősorai megütik az alaphangot. Kegyetlen, gyilkos, már-már emberi gonoszsággal bíró évek sorjáznak egymás után (emútnyócév?), és napéldául 2008 decemberében már látszik, hogy 2009. nem ad kegyelmet neki. 2008. nem is bírja már sokáig, egyelőre szendereg a sírban, még nem halt ugyan meg, de már beletették.
„Ahogy így nézem a fél halott képedet
Tönkreteszed a magyar nemzetet.”
A sír ezek szerint még nyitott, ravatalszerű, 2008. zöldesszürke feje ugyanis látható. A költő nem jó emlékekkel búcsúzik 2008-tól (ha ugyan nem 2003-ról van szó – esetleg 1997-ről).
„Istent kérem
ne adja reánk a szemfödelet,”
Az év sírja egyben a mi sírunk is, de a költő nem szeretné, ha meghalnánk. Ez ügyben Isten segítségét kéri.
„Babérjait ne tépje az idő
a drága honomnak,”
A költő azt se szeretné, ha drága honjának babérokkal szimbolizált dicsőségével történne valami dehonesztáló a gyilkos évek ténykedése következtében.
„melyek a világban ezredeken
följegyezve ragyogtak.”
A végén megjelenik a „De sagittis hungarorum …” motívum is, melyből a hon ragyogó babérkoszorújának léte levezethető. Itthon. A Nyugat ezt másképp tudja, sőt, intézkedett is babérkoszorú letépés ügyben (Augsburg, Merseburg). Már akkoron. Na, ezen kéne változtatni valahogy, de az irány jelenleg nem tűnik jónak.
Minden tiszteletem azoké akik a fenti arculcsapásra még képesek ilyen szelíden reagálni.
A diadalom egészen új szó a magyar nyelvben, bár mindegy hisz a szelfi is az…
Vitéz lovag úgy fogja a kardot,
mint a szent kurva a szent phalloszt
Lángoló toronyként
Lehessen mindig számítani rád,
Vitéz lovag, rohamozd a p…át
Vendéglős néni
Egy vendéglős néni felesküdött a költészetre
Hogy rím sorai Haza oltárán ékítse
Lantjára hányván anyanyelv Igéjét húrjai
Szél szárnyát röpíté jajongván
Vendéglős néni dalod hegycsúcsok ormán bércell
Népedre virágaid hulla
szirom koszorú fejedek öblein
Álld meg Isten a nénit
hogy
rajzolna inkáb
a Lovagot tudom… ő a Berlusconi, nem?
nézem:
Kenéz Heka Etelka: ÉDES HAZÁM, hazafias versek a kiadvány címe
… édes istenem…
Nem értitek ti a költészetet.
“Babérjait ne tépje az idő
a drága honomnak,
melyek a világban ezredeken
följegyezve ragyogtak.”
Ez oroszból v. németből van fordítva, azért a fordított birtokviszony. Jó, jó, a “melyek” meg a följegyzett babérok elég gázos, de nem lehet minden vers tökéletes.
És @_drc_: Jól értem, hogy a szerző Etelközi Fika (vagy Kika?) Kenéz? Akkor nem is lehet kocsmárosné. Hacsak nem transzvesztita.
Az Évek c. zengzeményt viszont Karinthy szívesen beillesztette volna az Így írtok tibe avagy Darvas Szilárd a Csodálatos papagájba. Ez az a jelen sorozatban nem túl ritka eset, amikor egy vers(nek nevezett valami) önmaga paródiája.
És még:
Babér oda, babér ide,
A szerzőről minden kide-
Rül.
@HaKohen: Szerintem se kellene gunyolodni a verseken. En is hasznaltam mar az evek egymast olik fordulatot. Ez korulbelul olyan, mint az elfecserelni ige, illetve annak csunya testverei.
Es semmikeppen nem forditasok ezek nemetbol vagy plane oroszbol. A birtokviszony csak forditva lehet, mert igy jon ki a jambikus versezet.
Figyelemre melto tovabba a Vorosmarty-s hatas, a gorog beutes a baberral, es a pre-kereszteny szemfodo. A szilaj szo hasznalata pedig kulonosen tetszik.
Azért Etelka néni sajátkezű vers illusztrációit kihagyni vétek volt…
Én rátaláltam a néni 2013-as kötetére, A test szeretet adására.
Én letettem a fegyvert.
Neduddgi néni. Mint megnyílt értelembe az ige.
Ez itten részlet A pajzsmirigy művészet szeretet (wtf?) c. opuszból.
Légy hű mirigy király, légy a pajzsodnak,
így az emberek számai
soha el nem fogynak
Nem lesznek holtak se ma, se holnap!
(Az örök anyag boldogan halad…? Pah! Ezt nézzétek inkább:)
Gyomor és a hasüreg szerepe
Óh, kettőtöknek
a vérszerződés szentség
Nélkületek a világba hova is mennék!
Látnám saját fogytom,
mint reggel és nappal az árnyék
Elnyel a föld mindent
Engem is már falna,
ha a gyomor enni nem adna.
A belek köztársasága
boldogan falja, ez az ő hatalma!
(Vérköreid, mint a rózsabokrok…ugyammá!)
hevül az érzelem,
a vérben felszök,
s a világra jön,
mint egy újszülött!
Ostromol, zakatol,
rezgő körökben suttog!
A világ örök rezgésében
kérlek lassíts, légy csöndben,
élj égi sejtelmekben
Telítve a véred, érzed?
@Érvsebész:
Mi ez? Anatomiai dadaizmus?
A vilag orok rezgese: itt latni velem a new-age es a termeszettudomanyok ihlette globalis ujvallas hatasat az egyebkent keresztenyiesh szerzo amugy is megviselt elmejere.
@Érvsebész:
Lehet, hogy igaza van. Mint Agrippanak volt. Erre utal a belek koztarsasaga a mirigy kirallyal szemben.
De mi van a prosztataval? Az mar kidult mirigy?
@HaKohen:
nemtoom, hogy Etel-e vagy Etelka.
“Babérjait ne tépje az idő
a drága honomnak”:
tehát nem a szemfödelé, hanem a honnak a babérjai azok, és így már a többes szám is stimmel. Félrértelmezted az egész verset: meglehet, így már remekmű. Szégyelld magad. 🙂