Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXXVII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Az aktualitás okán kénytelen vagyok eltérni rovatunk hagyományaitól (elismerve, hogy nem először kalandozom más tájakra), hogy a Magyar Rádió és Televízió Harsan a kürtszó – Úttörő dalok című gyűjteményéből közöljek itt egy szép, a Magyar Krónikába egyenesen kívánkozó verset. Őszintén remélem, hogy eme ajánlómra felfigyelve beteszik a nyitó számba; beérem a lapnál várható minimális honoráriummal.
Kinyílott a pitypang
Szökkenj pajtás,
pattanj ki az ágyból,
rózsaszínű hajnalt
virágzik a rét.
Dombokon, völgyeken barangolunk együtt,
menetelő kedvünk
egy ütemre lép.
Kinyílott a pitypang,
kivirult a rét,
sárgarigó rikkant,
víg dala szárnyal szét.
Ocsúdik a kaptár,
döng a kicsi méh,
édes mézre éhes,
száll a virág felé.
Víg a fa, gyógyítja
harkály doktor,
kék vízű tó partján
két gém áll.
Kinyílott a pitypang,
üzennek a fák,
csalogat a visszhang,
új öröm vár most ránk.
Itt hívnám fel figyelmeteket az egy ütemre lépés klasszikus motívumára — amint tán emlékeztek, ez ma „talpaink, egymásra” változatban tekinthető kormányzatunk nem hivatalos indulójának. Similis simili gaudet.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519822-69e277b03fdea' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519822&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519822-69e277b03fdea&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519822-69e277b03fdea' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Don Calo’: @dogfüggő: az optimizmusomra mások is panaszkodni szoktak
Ami meg a „A jó káder famíliák mai legújabb populációs származékai ott találhatók majd minden pártban és szerveződésben. (Ezen ugye nincs vita.)”-t illeti, ezt sosem értettem. Most jobb, hogy a miniszterelnöknek az az apja, aki, és baj volna, ha maga Rákosi lenne?
Illetve: az a baj (az volna a baj) vele, hogy honnan származik?
A rendes ember nem megy be a Rockefeller Centerbe, mert tudja, hogy család alapítója miféle gazember volt (vagy a kapitalizmus hőse, nem is tudom)
Vagy nem kaszinózik Las Vegasban, mert minden elveszett centje a maffiáé, minden nyereménye gyilkolás útján jött létre?
Tényleg optimista vagyok, bár még az általam különben kedvelt kommentelők is szokták mondani, hogy a rendszerváltást gyilkolással kellett volna kezdeni. Nyilván Louis Antoine de Saint-Just a példaképük.
Szabadság, egyenlőség, testvériség! Ezt én is szeretem tőle.
@Érvsebész:
Dejszen ezt mondom én is, NERtárs.
@incze:
Biztos csak azért, mert nem ismerted az úttörővasutas-indulót.
Aaaz igen!
Rajta csak rajta, vasutasok fel,
egy zászló alatt mondjuk most: rajta, fel!
Nézd, már a nap is ránk mosolyog,
és vígan inti néktek: munkára fel!
Vasutas csapat, ne hagyd magad!
Versenyben áll ma minden gyermekcsapat.
Rajta csak rajta, vasutasok fel!
Egy zászló alatt mondjuk most: rajta, fel!
Van nekünk vasutunk a hegyekben,
szebbnél szebb erdőkön vezet át.
Állomásai is nagyon szépek,
És érezzük a virág illatát.
A szolgálatot gyermekek látják el,
10-14 éves kis úttörők,
pénztáros, forgalmista, váltókezelő,
Budapestnek legjobb tanulói ők!
A prozódia így írásban sajnos nem érvényesülhet, pedig az élvezeti értékhez sokat tesz hozzá.
Pl.
„pénztáros, forgalmista, váltókezeeeeelö”
@dogfüggő: affenébeis, na ezért úútáltam mindig az urbánus pesti úttörőket, az úttörővasútért! Bezzeg mi vidéken még a sínautót is csak messziről néztük 🙁
@Érvsebész:
Úgy érzem, eljutottunk az úttörőelitet átható régi keletű ellentét (népi úttörők vs. urbánus úttörők) gyökeréhez.
@dogfüggő:
sic transit
kényül át-tipitapi, ng* íz; anno: kefék
@Érvsebész:
piheköntösöd
ha szelíden ráfújok
szétrebben, pitypang
@dogfüggő: @Érvsebész:
Annamari benyitott a nyelvi terembe. Jól sejtette: Gábor, szokása szerint, ezúttal is ott terpeszkedett az egyik székben. A fejhallgató mellette, az asztalon hevert – épp a Warszawianka legfrissebb átiratát hallgatta egy endékás dzsesszkvartett előadásában. Az őrsvezető-helyettes elnyomta a cigarettáját a hamutartóban, miközben lapozott egyet az ölében tartott kötetben. A lány csak a gerinc alsó részén tudta kivenni a betűket: „…piriokriticizmus”. Gábor félrecsúszott, műszálas úttörőnyakkendője láttán Annamari szíve azonnal ellágyult – és ezen egyáltalán nem segített a fiú hunyorogva rávetülő tekintete. Sőt.
– Gábor, már majdnem befejeztük a naplót. Megvan az összes fénykép, és már az oldalakat is körbeégettük gyertyával. De kellene még egy Célkitűzések.
– Jól van, majd összedobok valamit. A Bakter, gondolom…
– Ne hívd így! Tudod, hogy veszélyes. – Annamari tényleg féltette a fiút, elvégre az őrsvezető apja valóban a kerületi tanácstitkár volt. – …De igen, vasutazik, már megint. Nekünk kettőnknek kell felkészítenünk az őrsöt. Tudod, hogy nagyon jönnek fel a vidékiek. Az a Táltos őrs…
Gábor elfintorodott, aztán huncutul megvillant a tekintete.
– Remélem, Zánkán is van valahol egy úttörővasút…
Annamari elpirult.
…János kezében megemelkedett, majd ismét lecsapott a fejsze. Az őrsvezető izmos, félmeztelen felsőtestén gyöngyözött a veríték – az úttörőnyakkendő borvörösre izzadt rongyként tapadt a kulccsontjához. Az egyszerű vászondarabot az ősi módon, báránypirosító gyökerével festették vörösre, még a kézműves szakkörben. János barna bőre éles kontrasztot alkotott a frissen hasogatott fa fehérével. Rozi a bogrács mellől, magáról megfeledkezve nézte. Az esti tábortűzre gondolt, és arra, hogy ha majd a nótafa megadja a jelet, János biztos megint előhozza a hegedűjét… Ujjai önkéntelenül is kékfestő szoknyája korcát kezdték morzsolgatni.
Az őrsvezető ekkor felnézett, és váratlanul rápillantott. Aztán csippentett a szemével. Rozi elvörösödve kiáltotta oda neki:
– Te János, osztán szaporázzad ám, mert még a kispuskalövészetöt is köll gyakoroljuk!
János szélesen rámosolygott
– Ögyet se félj, krónikás pajtás, mögnyerjük az akadályversönyt!
– De hát azok a városi népök… a Szolidaritás őrs… azoknak még vonatuk is van…
– Rozi, hidd mög neköm: fogunk mi még a Balatonba’ fogócskázni!
A krónikáslány szíve hevesen feldobogott. Lelki szemeivel már látta is magát meg Jánost, ahogy kézenfogva állnak a tó partján, miközben a naplementében a zánkai hangszórókból felcsendülnek az indulók…
😀
@labrys:
a mi románcunk:
rámfújsz, s szerteszáll pár rissz-
rossz asszonáncunk
@labrys: Gábor magányosan gubbasztott a stégen. A tábortűz mellől csilingelő lánykacajt hozott a nyári szellő. Annamari szorosan Zbigniew mellett ült, és az épp megtanult harcerindulót dalolta. Gábor szívében felgyűlt a keserűség. Másnap reggel felnyomta Zbigniewet a táborvezetőnél. Zbigniew holmiját átkutatták, s megtalálták nála Marina Vlady félmeztelen fotóját. Nyilvános napiparancsban elítélték, s hazaküldték. Öt évvel később a Gdanski Hajógyár udvarán leöntötte benzinnel és felgyújtotta magát.
Egy héttel később Annamariékhoz két férfi csöngetett be. Zbigniewről faggatták, meg hogy kiket ismer még. Jól sikerült a TDK dolgozata, mondták. Remek állása lehet. Vagy elmehet a bivalybasznádi téeszbe bérszámfejtőnek. Ezt szeretné? Annamari aláírta a hatos kartont.
János is ott ült a tábortűz mellett Zánkán. Nem tetszett neki Zbigniew, meg a többi nagyképű lengyel, akik mind a magyar lányokat akarták felszedni. Különb vagyok mindnél! – gondolta dacosan. A tábortűz megvilágította a vele szemben ülő copfos lány kerek arcát. Idegesen előkaparta a szótárt, s motyogva memorizált: мы встречаемся в лагере.
Irina megkönnyebbültnek tűnt, amikor nagy nehezen hozzátette: пионерский лагерь.
János és Irina soha többé találkoztak. Pedig János Tengizbe ment dolgozni. Azt remélte, így könnyebben láthatja újra. Negyvenegy évesen meghalt rákban.
Rozi soha többé nem szólt hozzá. Az általános iskola befejezése után férjhez ment. Két gyereke született. A férje alkoholista lett. Elváltak, amikor felnőttek a gyerekek. Rozi összeállt egy falibélijével, aki jó volt hozzá, Zepter edényeket vett neki, meg egy kiskutyát. Egy komondort, aki vénségére megvakult.
Gábor 2014-ben listáról ismét, negyedszer is bejutott a parlamentbe.
@Érvsebész: nem ér irodalommal jönni a gyenge hülyeségemre… 🙂
Á, á…
Alkotókör? : )
Igen jók!
—-
…Imre letette a tollat, és elgondolkodva nézett az íróasztalon heverő papírhalomra:
TÁBORTŰZ ÉS PARÁZS
jelenetek a Balatoni Úttörővárosból
A szeszélyes áprilisi szellő kacéran libegtette a nejlonfüggönyt, olykor el-eltakarva az épület szemben lévő szárnyát, és a főnöki szoba ablakában a dekoltázsát napoztató szőke Gabikát.
A papírok megzizzentek. Imre nehezékül rájuk tette a Kubai-Magyar Baráti Társaság stilizált pálmafákkal díszített alumínium hamutartóját. Az első szó így takarásba került, és ő elmosolyodott a lehetőségeken, amelyek a „Parázs jelenetek a Balatoni Úttörővárosból” címben rejlettek; egészen más kiigazításokat igényelne a szöveg, és a szereplőválogatás szempontjai is merőben különböznének…
Annamarit például játszhatná Gabika – vetődött fel benne hirtelen. Igaz, hogy Gabika nem tagja a színkörnek, hisz csak nyári munkán van a vállalatnál, de mégis: van valami annak a lánynak az.. az egyéniségében…
Szinte látta, ahogy a csalárdul megtévesztett Gabika-Annamari ábrándosan majszolja a vacsorára kiutalt kifli csücskét, miközben dús, napbarnította idomai az álnok imperialista kém, Zbigniew (talán Ernő a gazdaságiról?…) csíkos ingéhez nyomulnak. (Ernőnek kellene egy hosszú paróka.)
Persze a jelenetek érdemi mondanivalója nem változna – szőtte tovább a gondolatot Imre -, János és az ukrán Irina (a szemüveges Magdika a személyzetiről?..) mély, szocialista és emberi értékekre összpontosító lelki kapcsolata egyszerre beszél majd a népek barátságáról, valamint a szilárd ideológiai alapok jelentőségéről a haladó ifjúság mindennapjaiban.
Azért a részleteken még dolgozni kellene. Sokat számítana például néhány ütős látványelem.
Mondjuk amikor a lelkesen naiv és tiszta Gábor (az az égőszemű új fiú a másodikról) rádöbben Zbigniew árulására, és hosszas belső vívódás után végül belátja, hogy jelentenie kell, hisz a közösség érdeke, a szocialista haladás mindennél előbbre való – nos, akkor kivetítőn megjelenhetne a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Esetleg a színpadon is el lehetne helyezni a háttérben, valami asztalon.
Vagy vegyük a tábortüzes jelenetet: Irina és János mélyen egymás szemébe néz, miközben eszmét cserél a baráti népek kultúrájáról, és mi tanúi lehetünk annak, ahogy magasabb rendű szerelmük bimbója kipattan – eközben a színpad mögött egy óriási, nyíló virág tűnhetne fel… Persze nem afféle fidres-fodros, nemesített cifraság, inkább valami természetesen egyszerű…
Például pitypang.
@ohlulu:
: )
Ásóhal alá sólet
@dogfüggő: @labrys:
Imre az üzemi négyszöggel szemben ült. Most bemutatja a Parázs jelenetek… első verzióját. Ekkora ötletet még nem látott a béketábor! Az úttörőélet feldolgozása! Mindenki a Vezérigazgatót figyelte feszülten, aki lassan percegtette ujjai közt a forgatókönyv lapjait. Hátradőlt a bőr karosszékben és végigjáratta szigorú tekintetét a jelenlévőkön.
– Nem rossz. És ki játszaná a Táborvezetőt?
– Arra gondoltam – pirult el Imre – hogy te magad, Vezérigazgató pajtás. Senki nem akkora… akkora… egyéniség, mint te.
– Nos, igen.. – felelte a Vezér elégedetten – magam se gondolom másként. És mi lesz a költségekkel?
– Ezen még nem gondolkodtam… a költségeket unortodox eszközökkel fedezzük.
– Vegyük el a hetedikesek takarékbélyegét?
– Kitűnő ötlet, Vezérigazgató pajtás.
– Na és mi ez a jelenet itt, Imre pajtás… mégis hogy képzelted a dolgot a pitypangos mezőn a Gabikával? Honnan veszünk annyi pitypangot? Csak megérintjük, máris elszállnak a pihék!
– Engedelmeddel, Vezérigazgató pajtás, gumipitypang lesz. Végtére is ez az úttörőéletnek egy felnőttfilmes feldolgozása!
@Érvsebész:
: )))
– Arra gondoltam, rendező elvtárs, hogy azon a pitypangos mezőn esetleg legelészhetne egy kisborjú, és amikor…
– Szó sem lehet róla, Tamás, és a „répka sz mákom”-jelenetet is kihagyjuk! Ez a darab nem mindenféle aberráltakról meg buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről!
Legyen e darab az állam által támogatott kulturális innováció egyik eleme! Híveink sorvezetőre vágynak, elvtársak!
Vezérigazgató Elvtárs személyes útmutatásai alapján dolgozzuk ki a
„Csúcsokra vezet ez az út”, a „Fegyver a kézben, az ajkon a dal!”, valamint a „Minden nyelven szerethet a szív” -jeleneteket.
A főbb szerepekre Vezérigazgató Elvtárs már kijelölte az önként jelentkezőket, a karba még várjuk az üde, mámoros ajkakat és az érctorkokat.
@dogfüggő: :DDD
– Vegyük újra a редиска с помидором jelenetet. Csapó!… Ildikó!… Ildikó, drága… már mondtam magácskának… érctorkok harsogva… nem, nem mély. Érc. Na, drágám, kezdjük elölről. Figyelem! редиска с помидором 119. csapó!… Ildikó, édes. Harsan a kürtszó. És akkor maga az üde, mámoros ajkához emeli a kürtöt, Ildikó. Tudja, melyik a kürt? Jól van emberek. mindenki a helyére, редиска с помидором 120. csapó! Ildikó! Nem oboa! Kürt!
@Érvsebész:
: DDD
… Ez az, Ildikó, ez az! Érezze az új utat! Remek!
Elvtársnő, a bizottság ezt a konstruktív hozzáállást várja öntől az Örülj velünk, te hű barát! snittben is, sőt, ha Vezérigazgató Elvtárs is időszerűnek látja, még ma sor kerülhet a „Még, még, még és még” jelenet forgatására!
Bencsik elvtárs kérlek, nézd, új csillag fut fel az égre!
Tisztelt bíróság, kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy nekem eszem ágában sem volt disznóságokat mondani vagy pláne csinálni!
A nők tehetnek mindenről. Pontosabban a Gabika. Meg az Ildikó.
Ők kezdték, a személyzeti osztályról. Mert mikor az egyik ebédszünetben szóba került, hogy úttörővasutas voltam, és hogy mennyire büszke vagyok erre ma is – hogy még mindig őrizgetem otthon az egyenruhát, a sapkát, a szolgálati naplót meg minden –, akkor az Ildikó odahajolt hozzám, a tenyerét a mellkasomra tapasztotta, és azt suttogta, hogy igazából van nekik ez a hagyományőrző úttörőcsoportjuk – az Imre vezeti, és benne van még a Magdika is, meg a Gitta meg a bérszámfejtős Éva –, és hogy nem lenne-e kedvem elmenni a következő gyűlésükre, biztos sok érdekes dolgot tudnék nekik mutatni, és a Gabika is bólogatni kezdett, hogy le merné fogadni, még mindig nagyon jól áll rajtam az egyenruha.
Én persze elvörösödtem, de az az igazság, hogy tényleg fel szoktam venni olykor-olykor, ha egyedül vagyok, és azokra a régi, boldog napokra gondolok, és ugyan az ing már nem jön rám, de a nadrágot azt a múltkor kiigazíttattam. Mivel kicsit szégyelltem magam, először húzódoztam, de akkor az Ildikó elárulta, hogy nem csak nosztalgiázni járnak ám össze, hanem sokkal nemesebb cél miatt. És a Gabika hozzátette, hogy úgy is hívják magukat, hogy Imrus és csapata, és hogy kéthetente összegyűlnek, és jót tesznek.
El is mentem másnap este a klubba, és a Gabika, az Ildikó meg az Éva tényleg mind egyenruhában voltak. Bár egészen biztos, hogy ők még az eredeti fehér ingeiket hordták, annyira …feszült rajtuk, és az egészen kicsi, sötétkék rakott szoknyáik meg a fehér térdzoknijaik között is nagyon sok… láb volt. De a nyakkendőik azok rendben voltak. És akkor a Gabika tapsikolt, hogy kezdjük máris, de mikor rákérdeztem a többiekre, az Ildikó megnyugtatott, hogy az Imrus felment a Magdikával meg a Gittával az emeletre jót tenni, és hogy semmi baj, később majd megmutatjuk nekik. És tényleg, oldalt állványon egy kamera is állt, de az Ildikó azt mondta, csak azért, hogy megörökítsék a gyűléseket a csapatnapló számára.
Ezután megkértek, hogy vegyem fel a sapkám és hogy mutassam meg nekik a szerelvényirányító karjelzéseket, és mikor szabadkoztam, hogy az ingem miatt nem tökéletes az egyenruhám, mondták, hogy inkább vegyem le az inget, de a sapka maradjon, és hogy mutassam meg azt is, ahogy hogyan kell pontosan lehajolni a váltókhoz, amikor kézzel átállítja őket az ember.
Aztán az Ildikó felállt, és bevallotta, hogy ő sajnos úttörőhöz méltatlanul viselkedett, mert még a tizenkét pontot sem tanulta meg kívülről, és hogy ezért vajon milyen büntetést érdemel. Én már épp mondani akartam, hogy esetleg elmosogathatna a vállalati konyhában, de akkor ő hogy megvan, megvan, azzal átvetette magát a térdemen és felszólított, hogy fenekeljem el a palacsintasütőmmel. Ez alatt a menesztőtárcsát értette, tisztelt bíróság, és mielőtt bármit mondhattam volna, fellebbentette a derekára azt az apró szoknyácskát és kiderült, hogy nincs alatta semmi.
Vonakodva rácsaptam a fenekére egyet-kettőt, de mondta, hogy még, még, és akkor a másik kettő is hogy őket is, őket is meg kell büntetni, és közben a Gabika nagyon szorosan odaállt mellém, és az inge már teljesen kigombolódott, és megkérdezte, emlékszem-e még a sípjelekre, de mondtam, hogy sajnos a sípom már nincs meg, mire ő hogy akkor helyettesítenünk kellene valamivel, és akkor az Ildikó megmarkolt, hogy ohó, úgy látom, át kell állítani a váltót, de nem tudtam tiltakozni, mert tele volt a szám, és az Évától meg már nem tudtam mozgatni a jobb karomat sem.
És akkor felállítottak, és az Ildikó felszólított, hogy lássuk én tudom-e kívülről a tizenkét pontot, de az ötödiknél már éreztem, hogy egészen biztosan nem jutok el a hatodikig.
Aztán már hallani lehetett, hogy valakivel az emeleten is nagy jót tettek, mert igen örült.
És a Gabikán már csak az az apró szoknya volt és sürgetett, hogy mutassam meg vele a tolatást, és akkor tolattunk. Utána meg az Ildikóval és az Évával is. Kétszer.
Már alig álltam a lábamon, amikor a Gabika mondta, hogy most akkor kapcsoljunk össze minden vagont egybe, de abban a percben a rendőr elvtársak ránk törték az ajtót.
…Tisztelt bíróság, én megmondom egészen őszintén: szerintem az Imrusék egyáltalán soha nem is voltak igazi úttörők. Pláne nem vasutasok.
@labrys:
Ej, labrys pajtás… nyugodjon meg…Hiszen ön mindvégig védte a vörös nyakkendő becsületét. Erősítette a nénik… izé… népek barátságát. S a cselekmény elkövetése közben kétségkívül szorgalmasan tanult, a világ és önmaga megismerésére törekedett. Ahol tudott, segített, s igazán bátor volt, bár a tanúvallomások szerint kevéssé fegyelmezett… Szóval csak így tovább, labrys pajtás, a jövőben is eddze testét, de az istenért! Óvja egészségét!
S mivel Ön különös igyekezetet tanúsított a 12 pont megtartásában, jutalmul most jól megbüntetjük Önt:
http://www.youtube.com/watch?v=xEhV9HMf5y8
(A hangszerelést külön szempontpuska nótafa pajtás figyelmébe ajánljuk)
Érdemei elismeréséül hamarosan más fontos beosztásba helyezzük, mindenekelőtt lépjen be a Komszomolba, és nemsoká írhat в Винсентской Правде (где мы все будем писать).
Hát ha ezek jelennének meg a Magyar Krónikában, bizony, föl is tenném a polcra!
@labrys:
.. ezt abból gondolom, hogy amikor mondtam a Gabinak meg az Ildikónak, hogy vigyázzanak jobban a nadrágomra, mert a szolgálatteljesítés fontos feltétele a tiszta, rendes egyenruha , akkor csak nevettek, és a saját egyenruhájukat szándékosan megrongálták(!), hogy a végén már alig maradt hely a Munkára, Harcra Kész! jelvénynek.
Én akkor próbáltam mondani nekik, hogy magatartásukkal az utazás és a többi szolgálattevő pajtás biztonságát veszélyeztetik, de erre az Éva is idézett a szabályzatból (lehet, hogy ő mégis volt vasutas):
„A szolgálattételre először jelentkező pajtásokat gyakorlott pajtások mellé kell beosztani, akiknek kötelességük gondoskodni arról, hogy az új pajtások a helyi viszonyokat megismerjék és a szükséges gyakorlatot elsajátítsák.”
És hát erre nem tudtam mit mondani, úgyhogy akkor megfogtam a stemplit, és.. és ismerkedtem a helyi viszonyokkal.
Az volt a legnehezebb, amikor a talpainkkal kellett egymásra lépni,
próbáltam is tiltakozni, de megint csak nevettek.
Ne legyek már olyan keskeny nyomtávú! – ezt mondták.
Meg azt, hogy nem hallottam-e még úttörőavatásról.
@dogfüggő: …de a probléma mégiscsak abból adódott, hogy a kollektív szerződést sem tartották be, pedig abban benne van feketén-fehéren, hogy 24 órás szolgálat után pihenőidőt kell biztosítani, nem szólva a védőitalokról. És hát egy idő után nem tudtam kezelni a lányokat… akarom mondani, a jegyeket… összefolytak a szemem előtt a lyukak… és felmondta a szolgálatot a jegykezelő készülékem. És akkor elővettem a ceruzámat, de sajnos az is kifogyott, s ekkor közöltem, hogy mostantól senkinek se lépek a talpába, hanem sztrájkba, mire Ildikó szeme felcsillant, és azt mondta, még sose csinálta neki senki sztrájkba , de ha elégedett lesz, felterjeszt újítási díjra.
El is kezdtem a sztrájkot, de aztán Gabika közölte, vele is meg kell állapodnom az elégséges szolgáltatásban. Jelenleg is tárgyalásban vagyunk, be is mutattam Gabikának a javaslatomat, de ő nem találta azt eléggé… előremutatónak.
@dogfüggő: @Érvsebész: 😀 😛
@Érvsebész:
: )
Előre, pajtások!
Kedves KOmmentelő Urak, örömöt mondani jöttem, engedjétek meg, hogy „finom, értékközvetítő női kezek”-kel irányítsam figyelmeteket a pitypangirodalom szárbaszökkenésére:
nol.hu/belfold/minden-szep-a-kommunistak-elott-es-bukasuk-utan-1466379
magyarnarancs.hu/publicisztika/ossznepive-dagadhat-az-orom-elolvastuk-kerenyi-lapjat-90433
Vascipő a Dunára néz,
szomjus nyelvét ölti,
vágyakozva sohajtoz.
Segít rajta neonáci,
odasiet a „rajthoz”.
Vasutasék kalapácsa,
no meg hozzá edzett kéz,
s kopasz csávó jót golfoz:
Eredj, ússz a gazdihoz!
Bocs, a bakancs képvers így nem lett jó sajnos! ;-/
Majd akkor most:
Vascipő a Dunára néz,
szomjus nyelvét ölti,
vágyakozva sohajtoz.
Segít rajta neonáci,
odasiet a „rajthoz”.
Vasutasék kalapácsa,
no meg hozzá edzett kéz,
s kopasz csávó jót golfoz:
Eredj, ússz a gazdihoz!