Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XVII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ideg-elme kategória, egy újabb klasszikus a két háború közti időszakból. Ravasz Mihály: Élnivágyó (sic!) hangok című kötete 1939-ben jelent meg. Egy töredék:
Engedd megfogni a kezed,
Hogy aki sötétben hadonász,
Izlelje meg, hogy mennyivel jobb
Pacal helyett az ananász…
A magyar föld bort és búzát terem,
S csak nemzethűséget kér cserébe.
A multban, akik ezt megtagadták,
Most azok futnak konc-kenyérre.
Még emberi minőségük
Törvényeink biztosítaná,
De bizalmunkból távolodjanak,
Ne álljanak zászlóink alá.
Szent hitünk ősi védelmére
Kellenek olyan katonák,
Mint te vagy, kinek a küzdés
vágya Koronázta meg homlokát.
Küzdjél tovább energiával,
Majd meglátod, segítséged lesz,
Melléd fog állni Hunyadi karja,
S kezedbe fegyvereket tesz.
S jönnek majd a Rákócziak,
Lesznek új hősei a nemzetnek.
Csaba vezér örvendezni fog
A harcikedvű magyar seregnek.
De jaj azoknak, akik ellenünk,
Irgalmazzon meg nekik az ég!
Kik részben a magyar földet
Jogtalanul bitorolják még.
Haladóknak még egy költemény:
Ravasz Mihály: Munka és hit vitézeknek
Munkában rejlik a dicsőség,
Szorgalomban a lélekharang,
Szép erényben a tiszta erkölcs,
S az életben a színes kaland.
S aki e mindegyikéből
Megízlelt már egy keveset,
Az szálljon síkra, ha megérdemli,
Fogadja honi szeretet.
S ha van vágya s tettereje
az ajándékföldbe magot vetni,
Ne szégyelje a komaságot
S a paraszti sorsot megszeretni.
Remény-vetések fonalával
Szőjje a hitet magában,
S csillagokig nőjjön az ige
A láthatatlan élet magvában.
Foglaljon bele erőt, hitet
Munkába, dalba s kenyérbe,
Mert úgy edzi Isten az embert
Az élettusában keményre.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517192-6a277c1c112c8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517192&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517192-6a277c1c112c8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517192-6a277c1c112c8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>

Ezt fel is vésem viasztáblára:
„Engedd megfogni a kezed,
Hogy aki sötétben hadonász,
Izlelje meg, hogy mennyivel jobb
Pacal helyett az ananász…”
Erre pedig nincsenek szavak:
„melléd fog állni Hunyadi karja”
@Esik: Eeegen, Hunyadi karja nekem is a kedvencem…
Azért a „kinek a küzdés
vágya Koronázta meg homlokát.” se kutya.
Olyan gyönyörűűűűűűűűűűű, hogy mingyá’ rílok.
„Remény-vetések fonalával
Szőjje a hitet magában,”
… na és az ilyen „versek” (?) rajongói fikázzák Esterházy stílusát, nyelvezetét!…
Hát, ilyesmit írni, ahhoz heveny állapot kell. Meg az olvasáshoz szintén.
Munkában rejlik a dicsőség,
Szorgalomban a lélekharang,
ezt úgy kell érteni, hogy aki szorgalmas, az megmurdel?
Nem igazán motiváló.