Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXIV.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Hazafi Veray tovább halasztva az aktualitás okán. Tematikus összeállításunk címe: vörösiszap. Tanulsága: nem csak katasztrófaturizmus van, de katasztrófaköltészet is. Nincs olyan tragédia, ami után ne érezné úgy egy-két amatőr költő, hogy rímeket kell róla faragnia és sorait még erkölcsi mondanivalóval is meg kell zuttyantania.
Úgy illik, hogy testvériesen megosszuk a helyet: egyet a debilitás-dementia, egyet az ideg-elme vonal képviselőitől. Előbbi „helyes”írása teljesen eredeti (utóbbié is, de azzal nincs gond). Mindez persze Lengyel Károly az előző részben idézett munkásságával együtt olvasandó.
Dáma Lovag Erdős Anna: Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörösiszap katasztrófája/
Az ember nem vigyáz magára !
Sem a természetre,sem álatára !
Pusztító veszedelem zúdul
Könnyelműségének borzasztó az ára!
Szakadnak a gátak
Túlnyomást nem bírják!
Hömpölygő veszedelmet
Meg nem állítják !
Vörös iszaptenger
Zúdul a vidékre
Menekül,ki tud
Maró iszaptenger utol ne érje!
Segítség az égből nem érkezik
Nem mossa tisztára
A vörösiszap szennyeit !
Én édes Istenem !
Hát miért büntetsz minket ?!
Ki gyógyítja meg
Fájó sebeinket,lelkünket?
Elpusztul a folyó élő világa
Maró veszedelmet ember
Állat,növény nem állja!
Istenem,hát könyörülj rajtunk
Térdre rogyott nemzet
Felállni így hogy tudunk ?!
Összefogásra tanítasz így minket?
Bajban nyújtsunk egymásnak kezet!
Össze kell fognunk,megértjük egyszerre
Csak hömpölygő veszedelmet
Ne zúdítsd az emberre !
Mosonmagyaróvár. 2O1O.1O.O7.
Inpeters: Vörösiszap (ennek a sorait egész egyszerűen képtelen vagyok rendesen elrendezni…)
Vörös szenny folyt a földeken,
Mint a halál bora,
S végigvert szegény népemen
Az ördög ostora.
—–
Hitel-sújtotta otthonok
Lettek végképp oda,
Hogy ki mit spórolt onnan el,
Nem tudjuk meg soha.
—
Hány tározó rejt még halált,
Hol lappang néma könny?
Hány vészt hoz még a kapzsiság,
A restség, s a közöny?
——
A pénzben úszó bankvezér
Humánusan üzen:
„Azonnal mindent kifizess,
Túlélő nincstelen!”
—–
Mindent ellep az iszapár,
Özönlik, lábra kap,
Száz indulatban ott fröcsög,
Hömpölyög az iszap.
—–
Szónoklatokban ott virít,
A nyakkendőt köti,
Üres szócséplés poharát
Már ez löttyenti ki.
—
Konfliktus-csecsemőt becéz,
Mutogat, uzsoráz,
Ettől lesz több az indulat,
És drágább majd a gáz.
——
Vörösiszapba fúlt remény,
A gyermeked köhög,
Anyád sírjáról vörösen
Bámul rád és – röhög.
—–
Iszap zabál a földeken,
S a gyomra még korog,
Ha ott hagyjuk vörösleni:
Nincs jövő, magyarok.
Hoppá, kifelejtettem egyszerre mindkét kategória képviseletében Mosonyi Györgyöt:
Gyurcsányok hagyatéka!
Szeretném, ha mindenki látná, érezné,
Az egész ország, iszap – vér!
Ezt tetted ezzel az országgal;
Megszorítással, adóssággal.
Nem túlzás ez az iszonyat;
Pillanatig se volt igazad.
Őrült vagy! Beszámíthatatlan.
Minden politikára alkalmatlan.
Híveid minősíthetetlenek,
Ha elfogadták tetteid, életed.
A baloldalt mély sírba vitted,
Nem sikerülhet onnan kivezetned.
Mert nem ismer vereség elszenvedést,
Folytat fröcskölő, vádoló, gyűlölködést!
Mint kaméleon változtat színt,
Állítja: régóta a győzteshez tartozik!
Egy tiszta eszme, mocsokba rántva,
Mint Kolontár, Devecser, s a folyók látványa.
Az évtized, mi elmúlt feletted,
Hazánkat is mély válságba vezetted.
Felsőzsolcától, Devecserig járva
Látjuk, mit hozott az aknázók „munkája”.
Folyókban kipusztult minden élet;
Szovjet utódok! Ezt is ti tettétek!!!
Plafonig ért a zagy, az égető!
Nektek a szerzés volt éves teendő!
Mintha minden ellenség, egyszerre ránk rontott,
Úgy zúgott égető zagy, hogy minden összeomlott!
Most nincs más, mint körülzárni a terepet,
Mint oktalan zártad el az ünnepi tereket.
Rácsok Kossuth Apánk terén,
Mert évekig úr volt ott sok zsivány legény.
A mostanra győztes emberek,
Szabadon engednek ünnepet!
’56 legyen mindenkinek Ünnep!
Nem adózunk a megosztó bűnnek!
Erre esküdtetek, ebből éltetek,
Az esküszegés is óriás vétketek.
Vészben az ország, Ajka megmutatta,
Hová viszi egy felelőtlen banda!
Gyurcsányi vörösiszap-áradat.
A bűncselekmény tömegesen ránk szakadt
Hol az ellenőrzés, színvonala semmi,
Nehéz ottan becsülettel lenni.
Már jelzése volt a vörös-iszapnak,
Mely Ajka körül pusztítva kirobbant.
A Dunáig ért pusztító áradatban.
Ki ezt az őrült tömeget ily módon tárolta,
A józan eszét minden nap otthon hagyta,
Vagy nem gondolt másra, csak a haszonra!!!
Mert itt, a Kárpátok között,
A tisztátlanság, vörösbe öltözött!
Ahol az emberből kihal a lélek,
Ott, az élőlények meg nem élnek!
Az emberekre iszonyú munka vár!
Újjászületés, élet, vagy halál!!!
Nem esküszünk, de bármit tettetek,
Elszámoltatunk! Ott feleljetek!!!
De akkor is, akkor is mindent megteszünk!
Újjáépítéssel győzni fog Nemzetünk!
Ez a „Kossuth téri kordon – Kolontári gát”-párhuzam nagyon üt.
Dáma Lovag Erdős Annának ez van a személyi igazolványában? Kifér? 🙂
Mind nagyon markáns képviselői a műfajnak, de ma reggeli kedvencem Mosonyi. Köszönöm a gyűjtést.
troll vagyok és csak index címlapról szoktam betévedni a blogokra, a vincent blogot sem ismerem.. ezért meg kell kérdeznem, hogy ezek a versek most poénból születtek az egyik szerkesztő tollából vagy ezt valaki komolyan is gondolta?
@stuccer: ez a sorozat komolynak szánt verseket tartalmaz. Ettől szomorú, vicces és valamilyen leírhatatlan érzelem keveréke egyszerre…
@stuccer: Egészen bizonyosan tudom, hogy szerkesztőtársaim egyike sem talál ki ilyeneket. (Én pl. képes se lennék rá.) Az Index vonatkozó (a sorozat első részében hivatkozott) rovatában egy Dogfüggő nevű hölgynek jobb napjain sikerül felülmúlnia az itt (is) idézett alkotókat, de hát ő egy zseni, és még neki se mindig sikerül.
Azt, hogy miért is kötik csokorba költőtársaink e jobb sorsra érdemes szavakat, megítélésedre bízom: olvass bele az eddigi részekbe, alkoss róluk saját véleményt. Az én abszolút kedvencem Katona László.
Parancsolj egy kis ízelítőt!
Katona László: A kínai mese
Elindult a kínai
egy napi járásra;
vitt magával pár tárgyat
városi vásárra!
Felesége megkérte,
vegyen fésűt neki;
mely úgy néz ki, mint egy bot,
vagy a Holdnak „feli”.
A kínai mendegélt,
majd a vásárba ért;
eladta az áruját
jó kínai pénzért.
Közben már esteledett,
mikor észbe kapott,
hogy a feleségétől
ő megbízást kapott!
Törte, nyomta az eszét,
mert elfelejtette;
mit vegyen feleségnek,
s annak mi a neve?!
Végül egy nagy sátornál
félénken megállott;
előadta a baját
és nagyot sóhajtott!
„Hold-alakra” felfigyelt
a kínai árus;
teli-Holdat meglátva,
kínálta az árut!
„Ezek szerint az asszony
egy szép tükröt kíván!”
Melyre a mi kínaink
fizetett szaporán!
Késő éjjel ért haza,
asszonya már várta;
a hozott ajándékot
rögtön kipróbálta!
Sohsem látott még tükröt,
s így belenézve,
egy nőt látott meg benne,
féltékenységére!
Lett nagy sírás, jajgatás,
mert ő azt gondolta,
hogy férje új nőt hozott
a közös lakásba!
Felébredt a vén anyós
a nagy jajgatásra,
elkérte hát a tükröt,
hogy ő is hadd lássa!
Ajándékot megnézve
egy öreg nőt látott;
vigasztalva a menyét
ily szavakat váltott:
„Ilyen csúnya vén asszony
nem kellhet férjednek!
Majd munkába befogjuk,
míg bele nem gebed!”
Megvilágosodtam. Ezek vogonok.
@Pásztörperc: Ha egy nap több ilyet raksz fel nekünk, akkor hígítja az élvezeti értékét. Katona Lászlót DL Erdős Anna után felrakni olyan, mint ha becsokizás után ennénk crème brulée-t. Akkor is finom, de már nem olyan.
A gyagya jobber költő a természet ajándéka, tessék szépen beosztani!
Időnként nem tudok ellenállni a kissertésnek…
Miként említettem volt, Dogfüggő az, aki el tudja érni önjelölt költőinxínvonalát.
Gyuri bácsi (Mosonyi Gy.) fentebb olvasható verséről ezek a sorok jutottak eszébe:
Kár lett volna…
—
Országunk látványa ez:
Egészségre káros! Gát hiányától nedves!
A folyamatot, nem helyeselheted.
Tán Gulág-pribékek tervezete?!
Pusztulás képe, tévében sorjázik.
A folyadék kártétele, egyértelműnek látszik!!
Öszödi beszéd hatására,
Maró szándékkal halad, emberi otthonok hajlékába!
Szerencsére cselszövő napjaikat,
Az „idő vasfoga”, lejárta!
De sajnálatos mocsaruk pusztító hatása,
Behatolt a Dolgozók kertjébe, házába.
Nemzeti Kormány győztes Serege,
Fejszéjét, nagy munkának szegezte!
Tudásához mérten, Isten is segítse!!!
Ki-ki saját feladata örvén, teljesítse!
Dolgos kezünk a nehéz úton, új kor dalát zengi!
Mocsaras területű emberek érdekeit nézi!
Kordon helyett, Akaratunk harsanjon a szélbe!
Szabad ünneplésünk keretei között, végtére!
Bűnbe torkolló bankárokat, Jogi eszköz foganatosítsa!!
Vörös iszaptól, Országunk területét, szigorúan elhatárolja!
A rossz vers az nem olyan, hogy minden sora rossz. A rossz versben vannak olyan sorok, amelyek egy jó versben akár jó helyen is lehetnének. Dogfüggő versében minden sor rossz, innen lehet tudni, hogy paródia.
@Pásztörperc:
Te gyilkos!
(most szartam össze magam…)
Atyám, meg áll benne a kanál ! Dogfüggő egy zseni.
@nerángass:
ül meg áll
megáll ….hajaj..árvalányhaj
Dogfüggőt feljelentem. Háztartási balesetet szenvedtem miatta.(Leestem a székről és bevertem a hátsómat) Rossz, rossz dogfüggő! 😀
Itt is találhattok egy gyűjteményt:
agyiszint.hu/bypost/2010/08/20/Magyarorszag_es_amit_nektek_jelent
@mizrolist: :)))) ez kurvára igaz :D:D:D behaltam a hasonlattól, tényleg vogonok :)) vagy még ők is sértésnek vennék ezeket a „költeményeket”
@Pásztörperc: ez…ez..ez egyszerűen…. nem..találok…szavakat….error.
@stuccer: A vogon líra csak a második legrosszabb a Galaxisban. Az első hely a Földé…
@mizrolist: telitalálat. De Pásztörpercnek is igaza van, ezek a versek Paula Nancy Millstone Jennings hagyatékából maradták ránk és különböző „írói” álneveken adják ki őket.
Jövő héten kaptok egy metszetet Dogfüggő költészetéből… Gumi haskötő beszerzése ajánlott.