Kemény
Eredeti szerző: jotunder
„Két egymást gyűlölő oldal alakítja a közéletet, egy permanens „vallásháború” közepén élünk. Ez egy rossz rendszer, de sajnos működik. Így állt be, és magától soha nem lesz vége, mert mindkét oldalnak szüksége van a másikra. Kiegészítik egymást. Ha a legjobb szándékkal is beállok az egyik oldalra, azzal ezt a rossz rendszert táplálom és tartom fenn. Márpedig ha minden így megy tovább, egyszer csak itt ülünk majd magyarul író írók néhány millió öreggel és néhány millió mélyszegénnyel. Orvosok, hegedűművészek, vízszerelők és mindazok nélkül, akik nem kérnek ebből az egészből, és kellenek másutt. Tudom, hogy szerencsére sokaknak fontos az egész Magyarország, nemcsak az egyik fele, ahogy nekem is. Megoldást azonban nem tudok, csak annyit, hogy ahol kérdeznek, elmondom: nagy baj van, pozitív jövőkép kéne, de közös. Ezen kívül pedig igyekszem élhetőbb hellyé tenni a saját szűkebb környezetemet: derűsen vigyorogni, és nem írni selejtet. ” (Interjú Kemény Istvánnal, mno.hu)
Öt verset választottam. Nyakkendő, Búcsúlevél, Remény, Kishit és A királynál. Innen, innen és innen.
1. (Nyakkendő)
„De persze mondják ezt is: nem kizárt,
hogy épp ez az eset volt a szabályt
erősítő kivétel, és mind a nyakkendő-
igazítók, mind a megigazított nyakkendőjűek
őszintén és szívből tényleg
elfelejtették a dolgot, mert ennél is jobb
okot találtak az egymás iránti
későbbi engesztelhetetlen, fékevesztett,
egész hazájukat szétrohasztó gyűlöletre, és
lehet is ebben a magyarázatban valami,
hisz tudjuk, ezerszer annyi ok ajánlkozik
a gyűlöletre mindig, mint ahányra
egy gyűlöletnek valóban szüksége van.”
2. (Búcsúlevél)
„Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.”„Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.”
3. (Remény)
„Azelőtt ilyenkor kétségbeestem,
mert innen már csak lefelé van út,
és idáig nem jár le az Isten.
De most itt volt, és ő kísért le később:
egy szó nélkül ballagtunk le ketten.”
4. (Kishit)
” Sok mindent akarok,
felnőni újra
és gondolkozni is,
ha újra megy majd,
feltámasztani
azt, ami felébredt,
és csalódott arccal
újra meghalt.Nem válogatni
eszközökben,
a jövőt uralni
végre egyszer,
megváltani, vagy
megjelölni
vizelettel vagy
képzelettel.”
5. (A királynál)
„…. az ellenség táborából jöttem,
ott nőttem fel, ott tanultam, ott voltam
szerelmes és ott a múltam, nem áruló
vagyok mégsem, hanem utazó, vándor,
bölcs és szemtelen, most nagyon bátor
és egy kissé meglepett is ettől, de se nem
őrült, se nem részeg, és se megölni, se
eltéríteni nem akarlak téged, egyszerűen
csak jöttem, megkérdezni tőled, hogy
üzensz-e valamit a legszélére,
mert én odatartok éppen, hogy
átszóljak vagy átkiabáljak onnan,
mert meguntam, hogy hallgat az Isten.”
Pedig mennyivel könnyebb lenne beállni. Beállni egy király mögé, nyakkendőigazítóból látványos mozdulattal megigazított nyakkendőjűvé válni vagy fordítva. A királyok mögött a kuratóriumok és a felügyelő bizottságok bársonyos szobái, csak azok az esték a tükörrel, ahogy az ember áll és magyarázza, hogy vannak magasabb szempontok, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy egyáltalán nem fontos egy tükörnek magyarázni. Költőnek lenni nem könnyű, néha írni kell a Barátok közt-be, fülszöveget, ajánlót, a kenyérért, jó, néha kalácsért, de azért nem túl vastag szeletért. A kuratóriumok hűvösében, a királyok mögül, nem lehet verset írni. A megfelelést nem lehet lerakni a ruhatárba. A királynak pedig meg kell felelni. Mindenki udvari bolond akar lenni, mindenki kint is akar lenni egy kicsit, elmondani a régi barátoknak, hogy persze az nem úgy van. De, úgy van. Még a kuratóriumokkal harcolva, a királlyal szemben, a kávéházi harctereken is nehéz írni, a nemmegfelelés zubbonya is kényszer. Az integritás, a művészi autonómia ára néha Jenő és Kaposi doktornő kissé túlfűtött három perc negyven másodperces dialógusa (húszezer + ÁFA). Ha ez az ár, akkor ezt az árat kell megfizetni. A cápa nem tehet róla, hogy fel és alá kell úsznia, kell az oxigén a kopoltyúba, és hát mindent fel kell zabálni, mert ha én ma nem eszem meg őt, akkor ő esz meg engem holnap. Az ember azonban választhat. És néha csak a cápaság és a Kaposi doktornő három perc negyven másodperce között lehet választani. Igen, néhányan azt választják, hogy nem cserélik le a tizenhat éves Renault-t, és nem mennek el Firenzébe, és esténként azt magyarázzák a tükörnek, hogy milyen élhetetlen egy hülye vagy. És másnap mégsem válnak cápává.
@fuhur: hvg.hu/gazdasag/20120627_reklamtablapiac_kotelessegszegesi_eljaras
@neoteny: Mintha fizetett volna Magyarország valami 35 GHUF ot a cégnek. De nem vagyok benne biztos.
@TG69: Akkor nem voltam eléggé érthető.
Egy ilyen maffiavádnak az is folyománya, hogy sokan elhiszik. Nyilván, leginkább azok hiszik el, akik nem túlzottan kedvelik a fideszt. Ebből az elhivésből aztán egyéni cselekvési stratégiák is következnek. Például az, hogy nem mernek vállalni semmiféle, a legcsekélyebb, még éppen közügyinek látszó szerepet. Mert jön az orbánmaffia és tönkre teszi őket. Rászáll a garázsbétéjükre a zapeh. És ez a viselkedés alakítani fogja a többiek attitűdjét is, ők is megbízhatóan rettegni fognak, pedig nekik még csak nyamvadt garázsbétéjük sincs.
Így válik tiszta haszonná ez a maffiavád. Már ugye Orbán számára. 🙂
@Montefiore: Nincs gond. Ha fizetni kell az EUnak, a bírságra külön adót lehet kivetni. 🙁
@TG69: Ez meg mai:
index.hu/belfold/2013/02/06/kisajatitas_lesz_10_milliardbol_a_patikakban/
@TG69: Itt nem valódi maffiavádakról van szó. Arról van szó, hogy Orbán legjobb barátja (ez konkrétan igaz) tömegével kap állami megbízásokat, miközben az embere az adóhivatal vezetője (régebben ő maga volt), és befolyása van a törvényhozásra. Megbízásra akartak tönkretenni teljesen ártatlan embereket, ez is igaz, az orrunk előtt történt. Ez sem igazi maffiavád. Miért pártállami a FIDESZ? Valójában nem az, de azért az is egy elég jó metafora (lásd pl. maroz indulatposztjait).
@maroz: Ez a fajta félelem 2002-2010 között is meglehetett csak épp a másik oldalon. Ezek nagyon képlékeny dolgok, kár lenne velük tényként vitatkozni.
@TG69: nem hiszem, hogy a feltételes mód indokolt. volt ilyen félelem, és nem volt jogtalan. még azt is mondhatnánk, hogy voltak bizonyos hasonlóságok.
@jotunder: Eléggé elmentünnk a maffia irányába, nem? 🙂 Én emlékszem, hogy 2010 előtt az APEH véletlenül elkezdett fideszes politikusokat vizsgálni, nem hinném hogy létezett bennük olyan morális/szakmai korlát, hogy „árttatlan” embereket márpedig nem vizsgálunk megrendelésre. És biztosra veszem, hogy a „másik” oldal meg más ártatlan emberek vegzálásáról tud erről az időszakról.
Én azt gondolom, hogy ezekkel a rosszul megválasztott metaforákkal lehet árkot ásni, és ez a mostani helyzetben kifejezetten káros, erről a KÖZÖS felelősségről szól Kemény is.
@TG69: Hogy én hogy utálom ezt a fajta relativizálást.
@TG69: Én nem is a dolgokkal foglalkozom, hanem a következményeivel. Nem tehetek róla, de számomra a maffiavádak csak sokadkézből származó, számomra szinte ellenőrizhetetlennek tűnő információk, ezzel szemben a maffiavád miatt kialakult rettegés megnyilvánulásai közvetlen és személyes tapasztalatom, és még csak azt se mondhatom, hogy annyira egyedi lenne, hogy szóra sem érdemes. Ez a rettegésből következő ignorancia pedig tény.
Azt is leírtam már párszor, hogy kommunikációs szempontból a rettegtetés lehet jó dolog is, de kell hozzá a katarzis hihető ígérete. A mainstream ellenzék (köszi, TGM!) Orbánt próbálja utánozni ezzel a rettegtetéssel, csak annyi a különbség, hogy Orbán tudott a rettegtetettek számára hihető kiutat és ahhoz vezető, úgyszintén hihető stratégiákat is prezentálni, míg a mostaniak ezek nélkül rettegtetnek. Az meg az álmoskönyvek szerint kontraproduktív, mert vagy ráunnak egy idő után és leszarják, vagy akik mégis inkább elhiszik azok lebénulnak tőle.
És akkor ugye itt megy a vita arról, hogy de hát miért is ne mondjam, amikor azt én annyira találó leírásnak tartom. Maffia! Diktatúra! Megöl, megesz, kiszar! Mit lehet ezzel kezdeni? Mondjad, bazdmeg, leszarom. 🙂
@Szindbad: Ez nem relativizálás, ez abszolutizálás. Relativizálás az, amikor a Szabó foglárt jobbnak tartjuk, mint a Kovács foglárt, mert az utóbbi még a pecsétgyűrűjét sem veszi le, amikor pofoz. 😉
@maroz: Épp ez az, akik mondogatják azok generálják ezt a félelemérzetet. Ebből az következik, hogy feleslegesen ne maffiázzunk. Az is látszik, hogy Orbán sem tud kiutat mutatni, így a „másik” oldal rettegése is kontraproduktív lett mára.
Mindent lehet mondani, de ami eddig játék volt az mostanra komoly valóság lett, ilyen országban nem lehet élni. Ne mondjak, ha nem igaz :).
@maroz: A maffiavád igaz, így helyesen teszik, ha elhiszik azok, akik olyan tevékenységet űznek, vagy gondolnak űzni, amelyet ez érinthet. Egy állítással szemben nem érvényes érv az, hogy azok is magukra veszik, akiket valójában közvetlenül nem érint.
Meg persze az az érv sem, hogy
– „máshol is vannak hasonló dolgok”, meg az sem, hogy
– „írd le, hány százalékban zúzta szét az alkotmányosságot a fidesz, a jelen események meghosszabbításával próbálkozol, akkor le is zárom a vitát, mert más országokban más helyzetekben a demokrácia kiheverte a válságait”
– „biztos megérdemelte, mert biztos a mások csókosa volt, és lehet az is, hogy ő szimpatikusabb”, meg az, hogy
– „lehet, hogy nincs is táptalaja a procedurális demokráciának”, különösen egy olyan országban, ahol a proceduralitásnak és a jogpozitivizmusnak már az „félgyarmati” abszolutizmus idején is történelemformáló ereje volt, ahol a kiegyezés után a kor viszonyahoz kélpest élő és aktív, az uralkodó hatalma elé állított procedurális korlátokra épülő parlamentarizmus volt, ahol a huszas-harminces évek autoriter államformájában is (számos más európai példával ellentétben) kifejezetten erős alkotmányossági szemlélet uralkodott, ahol mindezek mellett és közben európai szintű, iskolateremtő közjogi és közigazgatástani műhelymunka folyt, ahol a későkádári korszak is a környék jogállami típusú önkorlátozást leginkább tartalmazó diktatúrája működött, és ahol a nemzeti munkaállami forradalom és a nemzeti együttműködés maffiapártjának törvénytipró hatalomgyakorlása előtt működőképes, bár törékeny, de önkorrekcióra és egyben stabilizálódásra képes, elméleti és gyakorlati alkotmányozási-alkotmánybíráskodási folyamat zajlott
– „az, hogy „mindig hallani ilyen vádakat, honnan tudjuk, hogy melyik az igaz” – az autonóm polgár képes felismerni és hajlamos felelősen értelmezni az eseményeket és az azok értelmező kereteiként a számára felkínált modelleket.
Tényeknek egy legitim politikai álláspont megalapozására elégségesen alkalmas és – ha a dolog természetéből adódóan nyilvánvalóan nem is egészen kifogástalanul és nem száz százalékosan megalapozott, de a konkurens politikai érdekű leírásoknál több tényt kevesebb (fent bemutatott) logikai hibával értelmező – rendezésével kapcsolatban nem legitim az az előfeltevés, hogy egy kontroverziális bűntetőeljárás szabályai szerinti kétségen felüli bizonyító erővel kell rendelkeznie, egyébként in dubio pro reo…
Az itteni társutas szövegek jellemző logikai hibái és érvfutamai egészen pontosan a fideszapológia szégyenlősebb, hetiválaszos szárnyával mutatnak félreismerhetetlen egyezéseket, és ez nem guilt by association, nem bűn az, csak ekképpen kell kezelni őket. Az ilyen argumentatív szerkezetű vélemények – lásd a fenti felsorolást – megjelenésekor az a számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy nem érdemi vitáról van szó, hanem – a szerző esetleg mégoly tisztességes szándékától függetlenül – apologetikus narratívákról. Ekkor az a döntés marad, hogy ezeket megfelelő eszközökkel hatástalanítsuk, érvénytelenségüket kimutassuk, terjedésüket ezáltal gátolni próbáljuk, illetve „pozitív, árokbetemető” álláspontot felvéve semlegesítsük.
Illetve, ha mások blogján történik a dolog, akkor elmondjuk a véleményünket és tisztelettudóan elhallgassunk, vagy beszélgessünk a sztékekről.
@Montefiore: Vagy.
@Montefiore: Ez az alkotmányosságot szétzúzó fidesz is egy ilyen rossz metafora. Körösényi András szerkesztésében most jelent meg egy poltud könyv és abban van egy tanulmány, ami a jogfolytonosságot látja az új alkotmányban és nem lát forradalmi változást az intézményrendszerünkben. A ballib oldal pedig féldiktatúrázik, elnyomást emleget és jogfosztottságot, holott jórészük nem ért hozzá meg sem várja működését illetve annak leíró elemzését a szakértőktől. Ez így rendben lévő narratíva-gyártás?
Egy régebbi vitához a demokratikus alkotmányozásról, én gyönyörűnek találom, az értékelvű alkotmányozás mintapéldája:
On the basis of the sacred and fundamental desires of the people, workers, peasants, and other labourers as well as
those of the fighters and cadres of the Kampuchean Revolutionary Army /…/
Whereas the entire Kampuchean people and the entire Kampuchean Revolutionary Army desire an independent, unified,
peaceful, neutral, non-aligned, sovereign Kampuchea enjoying territorial integrity, a national society informed by
genuine happiness, equality, justice, and democracy without rich or poor and without exploiters or exploited, a society
in which all live harmoniously in great national solidarity and join forces to do manual labour together and increase
production for the construction and defence of the country /…/
The Constitution of Kampuchea states:
Article 1 The State of Kampuchea is an independent, unified, peaceful, neutral, non-aligned, sovereign, and democratic
State enjoying territorial integrity.
The State of Kampuchea is a State of the people, workers, peasants, and all other Kampuchean labourers.
Article 2 All important general means of production are the collective property of the people’s State and the common
property of the people’s collectives.
Article 3 The culture of Democratic Kampuchea has a national, popular, forward-looking, and healthful character such as
will serve the tasks of defending and building Kampuchea into an ever more prosperous country.
This new culture is absolutely opposed to the corrupt, reactionary culture of the various oppressive classes and that
of colonialism and imperialism in Kampuchea.
Article 9 Justice is administered by people’s courts, representing and defending the people’s justice, defending the
democratic rights and liberties of the people, and condemning any activities directed against the people’s State or
violating the laws of the people’s State. /…/
Dangerous activities in opposition to the people’s State must be condemned to the highest degree.
Other cases are subject to constructive re-education in the framework of the State’s or people’s organisations.
Article 20 Every citizen of Kampuchea has the right to worship according to any religion and the right not to worship
according to any religion. Reactionary religions which are detrimental to Democratic Kampuchea and Kampuchean people are absolutely forbidden.
onwardoverland.com/angkorwat/polpot/cons.html
@TG69: „meg sem várja működését”
miért mikortól kezd működni? ez még most még nem az?
hányszor módosították v próbálták módosítani? és milyen témákkal? alaptörvénybe való jogszabályok voltak ezek? betartják őket egyáltalán maguk a készítők? alkotmányszerű egyáltalán az alaptv?
miért baj, hogy a baloldal jó része nem ért hozzá? a jobboldal jó része sem ért hozzá. vajon elég, ha néhány szakértő, politológus, alkotmányjogász ért hozzá vagy valóban _mindenkinek_ értenie kell hozzá, hogy kritikát lehessen megfogalmazni? ha igen, miért? leíró elemzést csak a jobboldaltól várhatunk?
megannyi kérdés…
@Lasombra: Ezekre van értelmes kritika, de az nem a diktatúrázás és hasonlók. Erről beszélek:).
@TG69:
Körösényi András: 2007-ben A magyar jobboldal elhúzódó válsága címmel írt cikket a Kommentár folyóiratba. /…../a Fidesz egyre kevésbé tarthatja magát a polgári politika képviselőjének”. Ma hogyan értékeli ezeket az állításokat?
/…/ Az a cikk a polgári jobboldalról szólt; akkor is, most is úgy látszik, hogy a Fidesz törölte a polgári szót a saját szóhasználatából. Mi több, a kormányzó párt ma sok esetben a polgári értékrendtől eltérő politikát képvisel: visszamenőleges törvényhozás, különadók, bank- és nagyvállalat-ellenesség, energiavállalatok állami megvásárlása… Ezek a módszerek kilépnek abból a keretből, amit a polgári kormányzás európai példáitól a XX. században megszoktunk.”
Az megint csak nem elfogadható érv, hogy egy szerző állításaival igazoljuk a véleményünket, amikor más hiteles szerzők (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet stb.) radikálisan más véleményre jutnak. Amiképpen a maga óvatos módján Sólyom László is. Itt az idézet kiválasztása az értékválasztás. A markáns politikai állásfoglalásoknak nem kell a tárgy összes hitelesnek mondható szerzői állsfoglalásnak szintézisét adnia. Az egy igen jól dokumentálható és megalapozható megközelítés, hogy a Fidesz szétzúzta az alkotmányosságot (Sólyom kb. nem jogi, hanem politikai alkotmányozás folyik) , az meg, hogy az alkotmánymódosításokkal és egyáltalán a jogalkotás módjával a törvényhozási folyamatot bizonytanan körvonalú napi politikai, önellentmondásos, visszaélésszerű nem egy esetben jogilag alátámaszthatatlan eljárássá tette, önmagában is elégséges megalapozása annak az ettől függetlenül is legitim igénynek, hogy az általuk létrehozott rezsim felszámolandó.
Nem vitatom, hogy a társutas szövegek valamilyen módon ne lennének szintén megalapozhatók: itt azonban a közvetlen, konstruktív eszmecsere megszűnik, és az olvasóközönségnek kell játszani: ki kell mutatni, hogy a két álláspont közül melyik használ több hibás levezetést, megalapozatlan előfeltevést, nyelvi-logikai csapdát és hogy melyik írja le – ha nem is kifogásolhatatlanul persze – jobban és teljesebb körűen az eseményeket kevesebb igazolatlan segédtétellel.
A rettegést sem kellene abszolutizálni, pláne, hogy nem is mindenkire igaz.
Az ember utálja az olyan ellenfelet, és nem is tartja nemes ellenfélnek, aki amőbaszerűen folyja körül és kerüli ki a nyílt kiállást. Az ilyet még jól pofán sem lehet verni, ha már minden érv elfogyott, illetve ha más eszközöd már nincs, csak az egyszeri székely eszköze a „hagy lám Uram Isten, mire megyünk ketten” dühe és keserűsége. Nyilván ez ősemberi magatartás
(életemben kevésszer, és akkor is csak gyerekkoromban verekedtem).
Ettől függetlenül – félretéve minden maffiavádat, akármelyik oldali is követte el az adott disznóságot – amikor Simicska a képünkbe vágta „hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni”, vagy amikor az Arcadom egyik műszakisa cinikusan azt kérdezte az ismerősömtől. aki a Bazilika kupolájának acélszerkezetét alvállalkozóként festette alpinistáival, és hiába követelte jogos járandóságát, nem fizették ki neki, és már perrel fenyegetőzött, hogy hány ügyvédje van a Lián Gmk.-nak és hány az Arcadomnak?, akkor azért felhorgadó civil öntudattal bizony joggal keverhetnénk le egy-két pofont, és még akkor is mi viselkednénk polgárként, (a szó igazi értelmében), nem pedig a velünk szemben álló.
E sok tiborci szót csak a következő kérdés miatt írtam le:
Ki, mit tippel: Hajlandó lesz-e Orbán nyílt TV vitára Bajnaival, a pislogó halk szavú Bajnaival, aki ott szeretné szembesíteni Orbánt szavainak valótlanságával. Nem azzal, hogy ő diktátor, nem azzal, hogy Sólyom Lászlót plagizálva a jogi alkotmányozást a politikai alkotmányozás felé viszi e,
semmi ilyesfélével nem kívánja szembesíteni, csupán csak azzal, hogy a Haza és Haladás, illetve az Együtt programja nem tartalmaz olyanokat, amiket Orbán állít. Egy program azért már jövőkép, nem?
Ha nyíltan kiállunk ország-világ elé, azt nem minősíthetjük rettegésnek.
@TG69: ja, ok. az igaz.
@Lasombra: Ez ugyanaz, mint a tegnapi kérdésem: milyen helyekre, kikre figyeljünk, ha lettek kérdéseink és keressük rájuk a választ.
„vajon elég, ha néhány szakértő, politológus, alkotmányjogász ért hozzá vagy valóban _mindenkinek_ értenie kell hozzá, hogy kritikát lehessen megfogalmazni?”
Vesd össze:
„a politika, a kormányzás, a gazdaság mind-mind komoly tudomány. vannak benne bonyolult ám hasznos diszciplinák, egy rakat irodalma van, és inkább jót tesz, ha gondolkodunk a művelése közben, mintha nem.”
Tehát tegyük fel magunknak a kérdést: mit is jelent konkrétan az, hogy „kritikát megfogalmazni”?
Elmondani azt, hogy milyen személyes tapasztalataink vannak a rendszerrel, kvázi úgy, ahogyan az ember egy autót szid (nem húz rendesen, basszameg, és még a kesztyűtartó felől is jön valami zörgés)? Vagy ez a „kritikát megfogalmazni” már tartalmazza azt is, amikor magát a jelenséget kiváltó (vélt vagy valós) okot is kritizálom (mert ezek a kibaszott aljas disznók felül vezérelt, alul szelepelt motort tettek bele, ráadásul az előbefecskendezést is elbaszták, a kesztyűtartóból meg kispórolták a rezgéselnyelő ricniket)?
De ha az utóbbi, akkor ahhoz nem teljesen jogos elvárás, hogy aki ilyen kritikára vetemedik, az legalább valamiféle alapszinten legyen tisztában a dolog működésével, hiszen ha nincs, akkor egyrészt mást is félrevezethet a kritikájával, másrészt pedig, és én ezt tartom fontosabbnak: saját magát is átalbassza. Mit is old meg tehát az ilyen kritika? 🙂
@Montefiore: Először is ilyenkor az a megoldás, ha a laikus megvárja az ellentétes álláspontok közötti vitát (hogyhogy megszűnik a konstruktív vita, ha felállítunk két egymásnak ellentmondó tételt?, nem épp ez a vita alapja??) és csak utána kezd el rettegni. Ha nincs vita az is sok mindent jelent, azt biztosan nem, hogy kikáltom valamelyiket igaznak :).
@Montefiore: Egyébként ez egy komoly intézet 🙂
http://www.ekint.org/ekint/ekint.head.page?nodeid=17
@maroz: sosem vagyok biztos benne, hogy hány malomban őrlünk, de most szerintem egy dologról beszélünk.
tg69 írta, hogy olyanok féldiktatúráznak, akik jó része nem is ért hozzá. erre válaszul vetemedtem felvetni, hogy nem volna-e elég, ha csak a hozzáértőket vesszük komolyan (vagy egyáltalán figyelembe)?
ami kb rímel a korábbi gondolatomra, hogy az alkotmányjog is komoly tudomány. nem szükséges az összes ballibnek értenie hozzá, hogy kritikát fogalmazzon meg (vagy épp fordítva: nem kell az összes jobboldalinak értenie hozzá, hogy komolyan vehető védelmet fogalmazzon meg). elég, ha a szakértők véleményeit vetjük össze.
ez persze nem jelenti azt, hogy egy kiadósat ne orbánozhatna az átlagember, csak azt a helyén kell kezelni, jelen esetben az alkotmányjogban.
bárki kritizálhat.
de erre kétféle reakció és verdikt van:
a.) Lasombra blogolvasó polgártárs kritikáját opcionális megfontolni. esetleg egy türelmes jobboldali elmagyarázza, hogy miért nem áll meg, amit kifogásolok. esetleg, ha nagyon jó fej alá is támasztja valami hivatkozással. (nyilván jobboldalival, és nyilván nem egy másik Töki12 kaliberű kommentelővel, mert az egyensúlyú velem.)
ha kevésbé türelmes, akkor elővehet egy sablon az E8É-ről, Gyurcsányról vagy a kubai kúszópatkány vemhességi idejéről.
b.) Kolláth György, Sólyom László v a Velencei Bizottság kritikáját viszont aggályosabb lesöpörni az asztalról mondván, hogy ballib (legalább is nemjobboldali vagy negy-úgy-jobboldali-ahogy-mi).
szóval bőven elég, ha néhány komolyan vehető embert komolyan vesznek (veszünk).
ebéd után meg megbeszélhetjük, hogy ki számít komolyan vehetőnek. 🙂
@maroz: Igazad van, de az előrevivő kritika megfogalmazásához megfelelő mennyiségű, hiteles forrásból származó információ, és tudás kell.
(Ezt mondod Te is)
Ennek egy része önképzéssel megszerezhető, de a kritika tárgyát illetően – megfelelő eszközökkel, tiltásokkal – el is lehet az információt rejteni, vagy késleltetni a hozzáférést (titkosított kormányülési jegyzőkönyvek, három hetenként ülésező parlament, hajnali órákra tett végszavazások).
Ilyen esetekben mit tudok tenni, hogyan juthatok hozzá a konstruktív kritika alapjául szolgáló hiteles forráshoz? Ilyen esetekben csak annyit tehetek, hogy azt mondom, ezt nem tudom kritizálni, mert nem férhetek hozzá a kritizálandó működési mechanizmus, vagy döntések dokumentumaihoz?
Ja, ez is kritika, de ez inkább panaszkodás.
Vagy marad a kiszivárogtatás? Az elpotyogtatott kukoricaszemek felcsipegetése?
Tisztában vagyok vele, hogy ezek jórészt költői kérdések.
@Lasombra: Na jó, de jobboldali lesz az az ebéd, vagy baloldali? 😉
@Lasombra: Láttad már Kolláth György publikációs listáját 🙂 ?
@maroz: valszeg imperialista junk food, – ami felteszem, durván liberálisnak számít -, mert 1 perc 50 másodpercem van az elfogyasztásra, hacsak nem akarok az értekezletre késve és/vagy éthordóval érkezni. (egyik sem támogatott.)
igen, egy vesszőfutás az életem. a féldiktatúra a legkisebb gondom. 🙂
@Lasombra:
az alkotmányjog egy tudományterület, de nem komoly tudomány, minden egyes állítása vizsgálható, ezek egy részéről esetleg a laikus semmit sem tud mondani, a másik része meg esetleg simán értékelhető, attól hogy egy állítólagos szakember (pl. körösényi andrás mióta alkotmányjogász??) írja, még vagy értelmes lesz, vagy nem.
emlékezzünk például mezei balázs istenről és alkotmányról tett állítására, ami orbitális baromság, akkor is ha Dsc tette.
vagy a filozófiai intézet igazgatójának írásairól szóló, általam korábban belinkelt recenzióra, mely ha helytálló, kiderül belőle, hogy a szintén akadémiai doktor filozófus úrnak komoly gondjai vannak saját területén a fogalmak és elméletek megértésével. és így tovább.
ezzel én nem azt akarom mondani, hogy ne lenne jóval erősebb egy szakértő véleménye ilyen területeken is mint egy laikusé, csak az hogy konszenzus hiányában aligha kell elfogadni egy véleményt csak azért, mert szakember írta.
(szigorúan szubjektív hogy engem pl. körösényi véleménye az alkotmányról pont annyira érdekel, mint mondjuk a magyarul nem olvasó fukuyama professzor magyarországról írott könyve. sólyomé ellenben érdekel, akkor is ha amúgy nem rajongok érte)
@Lasombra: Na, látod, ezek az igazi problémáink, nem az alkotmányjog. Neked az időd korlátozott egy jó kis polgári ebédre, nekem a lehetőségeim. Bajnai segííííííícs!!! 😉
@Lasombra: Persze, hogy elég, már ha van ilyenre igény. Különben az ő szavuk is pusztába kiáltott szó marad. (ld. Zrínyi Miklós (a költő), Széchenyi, vagy Ady esetét).
@TG69: Nem az alkotmányosságot zúzta szét a FIDESZ-t, hanem az 1989-es alkotmányt. Most óhajtják törvényesíteni, hogy a korábbi alkotmánybírósági döntések nem idézhetők. Az AB az alaptörvény implicit kiegészítését minősítette nemrég alkotmányellenesnek, amire a válasz az volt, hogy nem baj, majd beírjuk az Alaptörvénybe explicite. Köztük a szocialista pártot kvázi bűnösnek nyilvánító paragrafust.
Magyarországon gyakorlatilag polgárháború folyik, nem árokásás. Én nem fogom eltartani a kisujjamat, de nem is óhajtok háborúzni. Szeretnék egy másik ország polgára lenni. Ennyi az egész. Ez a vágyam. Normális élet, valahol máshol.
@jotunder: Hogy a posztod témájánál, a költészetnél maradjak:
amikor ilyet írsz, mint az utolsó mondatod, fázni kezdek.
@TG69: „Az a baj, hogy nem ismerek erre példát”
Ha valaki nekem a manyup államosítás után azzal jön, hogy nem ismer példát, azt körberöhögöm. Ha nem tűnt volna fel, hárommillió embert fenyegettek meg, hogy elveszti a nyugdíjjogosultságát, ha nem fizeti ki a védelmi pénzt.
@TG69: Kolláth egy celeb. És nyilván nincs neki semmiféle publikációja, és baromira érdektelen, hogy miket hord össze.
Ezen az alapon viszont valaki azt is mondhatná, hogy hasonlítsuk össze Kim Lane Scheppele és Körösényi publikációs listáját.
Ebben a blogban OV rendszerét pártállamnak is alig nevezték (maroz nem tudom,hogy vállalja-e az ún. indulatposztjait). A kommentelőket nem hagyjuk gyilkosságra uszítani, zsidózni, cigányozni (inkl. orsósozás),de nehogy már a féldiktatúrázás miatt kezdjek moderálni, mert az valamiért tudománytalan… Akkor a hülye is tudománytalan. Matolcsy nyilván teljesen ép elméjű ember, sőt, az is nyilvánvaló, hogy az átlagnál valamivel intelligensebb.
Namost képzeld, undorítónak tartom amit OV-ék csinálnak, és a kedvedért ezt nem fogom letagadni. Nem tartom diktatúrának azt Orbán rezsimet, nem tartom fasisztának, nem tartom őket szó szerint vett maffiózóknak, de azt nagyon komolyan gondolom, hogy néha undorító, amit csinálnak. És igen, nem undorodtam annyira az elődjeitől, mint tőle.
@/tmp: Birósági döntés van róla, hogy jogszerű volt…
@TG69: Nem, bírósági döntés van róla, hogy egy bizonyos részlete nem ütközik európai jogba. Ugye tudod, hogy az amivel Matolcsy fenyegetőzött, ebben a pillanatban már nem hatályos?
@TG69:
annyiban kiegészíteném jotunder mondatát, hogy egy bizonyos részlete az adott bíróság akkori döntése szerint nem ütközik európai jogba.
@jotunder: Mi is az a bizonyos részlet? 🙂
@jotunder: De ez csak egy spleen. Én csak azt gondoltam, hogy Kemény szövegét azért citáltad ide, mert komolyan akarod venni, ahhoz pedig valamiféle önreflexió kellene, ami nem azonos a kedvedért hallgatokkal :).
@TG69: Tévedsz.
@TG69: Még annyit fűznék hozzá ahhoz amit a többiek elmondtak, hogy nálam például ez a Matolcsy fenyegetés volt a vízválasztó, onnantól kezdve pontosan úgy viselkedek, ahogy maroz is leírta (nem, nem rettegek, erről a rettegőzésről is le kéne már szokni, ez egy primitív fidesztrollos toposz), csak mostantól ha hosszú távú terveim vannak, kénytelen vagyok azzal számolni, hogy a vagyonbiztonság bármikor megszűnhet Magyarországon.
Hiszen nem holmi ellenzéki sajtótermékek vagy politikusok ijesztgettek, a lószart, a hazám pénzügyminisztere.
@TG69: Ugye onnan indultunk el, hogy az „árokásás” csúnya dolog, mrár úgyis korhadóban a nemzeti együttműködés rendszere, beszéljünk szebben. Majd kiderül, hogy „mások is csináltak hasonlót”, meg a többi tarthatatan érv, amelyeket az imént részben felsoroltam, de már nem amellett, hogy ne árokássunk, hanem amellett, hogy végül is mi baj ezekkel, annyi miden igaztalan vádnak vannak kitéve a kormányok…
Most pedig már az ellenvéleményeket megfogalmazó tanulmányok szerzőinek a hiteltelenitésénél és az igazság részleteinek direkt fideszapológiát megvalósitó kibontatlanul hagyásánál tartunk. Jól van ez igy, az eszköztár árulkodó. A szövegfolyamod pontosan illusztrálja, hogy az árokásásos szöveg mögött valójában a társutasságon túlmutató direkt fideszapológia húzódik és három lépésben elő is mászik alóla.
Képviselve van itt egy olyan iskola, amely erre azt mondja, hogy nem az apologéta tehet erről, hanem az, aki a maga sarkitott álláspontjával erre késztette őt, még az is lehet, hog tudatosan, de hát nem biztos, hogy ezt annyira komolyan kell venni…
@/tmp: És erre európasegíccs azt mondta, hogy ez még belefér. Most akkor hogy is van? Ők is a maffia részei? 🙂
@TG69: Mi az, hogy „komolyan venni” ? Kemény azt mondja, hogy ez az ország elviselhetetlen, de ő nem akar beállni egyik oldalra sem, mert szerinte azzal csak rontana a helyzeten. Én nem vagyok közéleti személyiség, még annyira sem mint ő, ergo, még középre sem tudok beállni, nemhogy valamelyik oldalra. Mit lehet komolyan venni? Milyen szerep van itt, amelyet komolyan lehetne venni? Ez egy blog, ahol emberek írnak arról, ami eszükbe jut, te meg, egy másik ember, leírod, ami neked az eszedbe jut. Ennyi.
@maroz:
„Akik nyilatkoztak, azok az eredeti szabályok szerint később nem szereztek volna jogosultságot állami nyugdíjra, de a bíróság azt is ismerteti, hogy ez a szabály később változott; a magánnyugdíjpénztári tagok a 2010 november 1-jét követő időszakra teljes állami nyugdíjra jogosult, az azt megelőző időben pedig az állami nyugdíj 75 százaléka illeti meg, a fennmaradó 25 százalékot magánpénztári megtakarításaiból kapja.”
” a szabály később változott” … érzésem szerint a változás a beadvány iktatása után történt, és nem előtte.
@jotunder: Persze, hogy vállalom. Legfeljebb bizonyos részeit azoknak ma már kicsit másként látom. Például azt, hogy kurvára mindegy, hogy minek nevezem – azzal legfeljebb Montefiore valamelyik íves rabulisztikáját tudnám színesíteni -, attól még legitim marad, mert szemmel láthatóan a választópolgároknak nincs komolyabb kifogásuk a pártállammal szemben. És ez az utóbbi az, amit én ma lényegesnek látok, probléma, és ha ezen töprengeni, vagy erről beszélgetni szeretnék abban inkább hátráltat a pártpolitikai diskurzuskeret, az arra jellemző jelzők és leginkább indulati elemekből építkező szófordulatok.
Valahogy úgy érzem, hogy bőven elég volt két évnyi munkát abba feccölni, hogy rájöjjünk, miszerint Orbánt és a rendszerét nem szeretjük. Nyilván, vannak, akik erre a felismerésre identitást is építenek, de az legyen az ő bajuk. 🙂
@jotunder: Rendben.