Kesudió
Eredeti szerző: jotunder
Egy Patay Vilmos nevű FIDESZ képviselőnek jutott eszébe, hogy azért jó a telefonadó, mert legalább nem fognak annyit telefonálni az emberek. Nem ez az első eset Magyarországon, hogy az uralkodó rezsim egyik képviselője sokallja az emberek telefonálgatásait. 1976 tavaszán az Élet és Irodalom hasábjain indult el az ún. Kesudió-vita, amelyben a keményvonalas Lovas Márton írta le szinte szó szerint ugyanezt.
A Mandiner indította el a legeslegújabbkori Kesudió vitát. Az uralkodó ideológia képviselői a marxizmus-leninizmus konzervativizmus időszerű kérdéseit vitatják meg. Szilvay elvtárs a Konzervatóriumon panaszkodik, tizenhetedszer amúgy, gyakorlatilag változatlan formában, azzal kapcsolatban, hogy egyes a burzsoá ideológia uszályába került értelmiségi csoportok az elvi síktól eltérve, mind tekintetében mind vonatkozásában romboló kritikával illetik a konzervativizmust építő magyar népet és annak vezető erejét. Megadja elvtárs pedig a Párt ideológiai blogjában lép fel valami ellen határozottan, nem olvastam el, de nem lennék az imperializmus helyében.
Ez csak afféle szolíd élcelődés egy magamfajta osztályellenségtől. Valójában nem gondolom azt, hogy Orbán Viktor egyenlő lenne Kádár Jánossal, ez egy hülyeség. Kádár sohasem szotyolázott Videoton meccsen. Ő Vasas meccsen szotyolázott.
És ez az uralkodó ideológia azért, nem az az uralkodó ideológia. Lánczi András azért nem egyenlő Lukács Györggyel. Egyrészt ezerszer butább nála, másrészt…. Természetesen van másrészt, elég sok másrészt is van. Ma nem szerkeszt ki a Magyar Nemzet, ha nem értesz egyet a Politikai Bizottsággal. OK, kiszerkeszt, de az a kiszerkesztés azért egy másféle kiszerkesztés.
Tudom, hogy ez itt nem egy diktatúra. Tudom, hogy ez itt csak egy szar demokrácia, tudom, hogy mi a különbség a háromperhárom meg a kubatovlista között. És azt sem gondolom, hogy Orbán kifejezetten a banánkrémmel töltött csokinyuszi helyett van itt nekünk.
Csak a Kesudióról van szó.
Pontosan tudom, hogy Orbán rendszerére sokkal de sokkal jellemzőbbek a Közgép és Századvég milliárdjai és a haveri oligarchák lex-ei, mint Edmund Burke vagy Michael Oakeshott. Orbán ideológiája nem valamiféle homályos kötcsei konzervativizmus, hanem sokkal inkább egy igen pragmatikus habonyárpiság. Nem hiszem, hogy montevecchioi Szent Jezábel hirtelen csak úgy megjelent a teljes FIDESZ vezérkar előtt, és rádöbbentette Deutsch Tamást arra, hogy az önmegtartóztatás a keresztény férfiú legfőbb erénye. Orbánék úgy választották ki a konzervativizmust, mint valami fridzsidert. Orbánnak nincs igazán szüksége Lánczikra, Schmidt Máriákra, Békés Mártonokra, és ezt valószínűleg ők is tudják. Ők csak fridzsidermágnesek. Alájuk lehet valamit tenni, ha nagyon muszáj.
Orbán sokkal de sokkal tehetségesebb embernek tűnik mint az ideológusai. Nem érdekli a Kesudió. Orbán tudja, hogy mit csinál. Orbán érti, hogy miről szól ez az ország. Igen, az összes mocskával együtt ismeri ezt az országot, tudja, hogy ki a legfontosabb száz ember, és tudja, hogy mit akarnak. Ismeri, sőt formálja a dühös és kiábrándult középosztály nyelvét és gondolatait. Az uralkodó ideológia nem létezik, kit érdekel az egykori középiskolai tanárokból átképzett kiáltványtechnikusok hülyesége, a bloggerideológusok harciassága, a Bogár-Kerényi féle közbolondok halandzsája. A hatalomról van szó, akkora hatalomról, amihez hasonló utoljára valójában Kádár János kezében összpontosult. A konzervatív ideológiáról fecsegő egészen figyelemreméltóan tehetségtelen orbáni értelmiség megkapja a boritékját, az álláskáját, a kicsi buliját, és kész. Megrendezik a Kesudió vitákat, elmondják a kis építő kritikájukat.
És eltűrik, hogy le vannak szarva.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521157-6ae47ac771b1a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521157&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521157-6ae47ac771b1a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521157-6ae47ac771b1a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@oggángyi: Ami az OTP érdeke, az Magyarország érdeke….(nem, ezt nem én mondom) Az igazságszolgáltatás függetlensége pont nem érdekli Orbánt.
Amerikában egy szövetségi bírót (nemcsak legfelső bírósági tagot) az elnök nevez ki, a szenátus „tanácsára és beleegyezésére” életfogytiglan (nemrég halt meg az az amerikai szövetségi bíró, aki 104 éves korában még résztvett bíróként eljárásban). Egy tekintélyes elnök szenátusi többséggel azt nevez ki akit akar.
Amerikában a legfőbb ügyész és az igazságügyminiszter egy és ugyanaz a személy.
Nem olyan egyszerű az élet. Itt mértékekről van szó, kultúráról van szó, gyakorlatról van szó, nem igenekről és nemekről, fehérről és feketéről. A fehér és fekete az roppant egyszerű dolog.
@Dr. simonmondja.: ->Erről a Spirk Milán féle földről meg semmi más nem jut eszembe, minthogy az Index nem tálalta az Ángyán botrányt sehogyse.
Kicsit se.
Még minuszos hírben se.
Éshát Spirk …, az van náluk…
Orbánt „tehetséges politikusnak” nevezni kábé azzal egyenértékű, mint „tehetséges sakkozónak” kikiáltani azt, aki ellenfelét úgy győzi le, hogy a táblával agyonveri.
Oszt’ jónapot.
@jotunder: Az igazságszolgáltatás függetlenségének látszata Orbán érdeke….. a függetlensége az EU-t érdekli…..
Pontosan. Mértékekről és kultúráról….. eltérő mértékek, eltérő kultúra…. ez még itt nem Amerika és nem tudom, örülnénk-e neki, ha az lenne…. messze nem fekete és fehér…. talán ki kéne próbálni….
@Dr. simonmondja.: spirkek… sok-sok kicsi, közepes és nagy spirk….
Tehetséges politikusok:
hvg.hu/velemeny/20120429_orban_populista_konszolidacio
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Amikor építkeztünk kábé mi voltunk az elsők a faluban, akik nútféderes téglát használtak. Volt egy kűmíjesünk, egy olyan lajosszerű ember, nem nagyon voltak nekünk akkoriban szempontjaink, azért választottuk őt, mert egy ismerősünk váltig dicsérte: ez aztán szinte egyáltalán nem iszik, náluk is felépítette a házat úgy, hogy összesen ha egy üveg sör lecsúszott a torkán.
No, tehát jött ez a lajosszerű ember és elkezdte kiönteni a sávalapot. Én meg elmondtam neki, hogy megrendeltem a nútféderes téglát, és hogy milyen jó is lesz az neki, hiszen nem kell annyi habarcsot kevernie, ugyanis a nútféderes téglák közé függőlegesen nem kell habarcs.
Ezen aztán ez a lajosszerű jóember éktelen hahotára fakad, még hogy nem kell közé függőlegesen habarcs, ki hallott már ilyent. Fetrengett, csapdosta a combját, odahívta a segédmunkásait sorra, gyere már, Jocó, hallgasd már meg te is mit mond a gazda, nem kell közé habarcs, hahaha.
És pár héten keresztül pontosan ugyanazt csinálta, amit te is csinálsz itt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy szóvá tegye, miszerint ez a hülye gazda azt mondta, hogy nem kell közé habarcs. Neked ezt a „tehetséges politikus” dolgot nem sikerült megértened, neki a nútféderes téglát. Én meg vállat vontam, hadd élje ki magát, majd amikor a falazásra került a sor és megérkezett végre a tégla akkor nézett nagyot! Késő délután hozták meg a cuccot, a lajosszerű hümmögött-hammogott, este hazament, valahol mégiscsak utánanézhetett a dolognak, mert reggel már a szokásos magabiztosságával látott munkához, és úgy tett, mint aki világ életében tisztában volt azzal, hogy a nútféderes téglák közé függőlegesen nem kell habarcs. Sőt, újfent engem hülyézett le, amiért én, ki tudja milyen aljas okból, azt mertem feltételezni róla, hogy ő ezt nem tudta volna. Nem annyira tartozik ide, de pár hét múlva mégiscsak elzavartam, sajnos korábban kellett volna, de hát a tanulópénzt mindannyiunknak meg kell fizetni.
Szóval csak rugózz nyugodtan azon, hogy képtelen voltál megérteni egy kérdéssel kapcsolatban az álláspontomat, tehetségespolitikusozz bátran, engem a lajoszserű emberek már rég nem tudnak úgy komolyabban felbosszantani.
@maroz:
Ügyes! Ha most válaszolok, már eleve megelőlegezed nekem, hogy tovább rugózok… :DDD
Megértettem az álláspontodat, csak szerintem nincs igazad. De hát tudod te ezt.
„a lajosszerű hümmögött-hammogott, este hazament, valahol mégiscsak utánanézhetett a dolognak, mert reggel már a szokásos magabiztosságával látott munkához, és úgy tett, mint aki világ életében tisztában volt azzal, hogy a nútféderes téglák közé függőlegesen nem kell habarcs.”
Hát ez ugye, minimum inszinuáció egyfelől, meg lesheted is másfelől. Ma is az a véleményem, mint tegnap, és holnap is ez lesz, egyébként korántsem voltam vele egyedül. De rendben, ehhez a poszthoz, meg a témához nem szólok többet hozzá, ha ennyire zavar, ennyit igazán megtehetek embertársaimért.
@maroz: Csak azt vitték következetesebben végre, amit te itt mondasz, azaz miért kéne kétségbevonni Orbán hangoztatott céljait? Ők nem is vonták kétségbe, elhitték, mert szépen hangzott. Valamint nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy milyen volt Orbán első miniszterelnöksége idején. Vagy az nem zavarta őket. Ezért is hitték el most is, amit mondott. Van ez így, kinek a pap, kinek a papné.
@maroz: „Orbán célja egy erős, dinamikus ország megteremtése, komoly gazdasági növekedéssel, egy, a mainál lényegesen magasabb foglalkoztatottsági mutatóval, egy erős középosztállyal, és olyan változókkal, amelyek a világban is egy erősebb alkupozícióban lévő, tehát szuverénebb országot eredményez. Mi az, amivel ezek közül te személy szerint nem értesz egyet?”
A fő bajom az, hogy ez alig jobb, mint a „törjön ki a világbéke” abban az értelemben, hogy alkalmatlan a vetélytársaktól való megkülönböztetésre. Egy ilyen momentum mégiscsak van, és ott nekem történetesen az ellentétes pozíció: a szuverénebb helyett integráltabb ország szimpatikusabb. (Talán a középosztályozás is egy ilyen pont, de ott nem is tudom, mi az alternatíva.)
Az efféle célok hangoztatása éppoly gyanús, mint az, hogy én képviselek mindenkit, meg hogy minden döntés mögött legyen teljes egyetértés.
@dr Brcskzf Gröőő: Na de miért kellene nekünk elvárnunk azt, hogy Orbán és a fidesz céljai nekünk tetszedjenek? 🙂
Itt nem az a vita, hogy te vagy én mennyire tudunk azonosulni ezekkel a célokkal, mennyire tekintjük őket számunkra is kielégítőnek, hanem hogy egy társadalmi szereplőnek vannak manifeszt céljai és praktikusabb azokat elfogadni, semmint tippelgetni, hogy melyek lehetnek az „igazi” céljai.
A szuverenitás és az integráltság nem feltétlenül mond egymásnak ellent, a Szovjetunió például kellően integrált volt a keleti blokkba, és valami eszelősen szuverén is volt, ajjaj, de még mennyire hogy az. 🙂
A célok fontosak, sőt, nagyon fontosak, mert attól lesz nekünk identitásunk. Vagy fordítva: az identitásunk határozza meg, hogy milyen célokat tűzhetünk ki magunknak. A céltalanság ellentéte a voluntarizmus, élni bele a világba és majd csak lesz valahogyan.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
„Ügyes! Ha most válaszolok, már eleve megelőlegezed nekem, hogy tovább rugózok… :DDD”
Nem, ha válaszolsz és a végére akarsz jutni velem ennek a vitának az nem rugózás. Az a rugózás, amikor nem nekem címzett, az általam felvetetettekhez csak érintőlegesen kapcsolódó kommentjeidben mintegy kikacsintasz, hogy nézzétek már, mekkora hülyeséget mondott ez a maroz.
Egy picit, de csak egy egészen picit zavar, hogy időnként átjön ide a néhai polidili pár idétlen beidegződése, de majd iszok rá sok-sok herbateát és el fog múlni.
Kedves Maroz, gondolkodtál már azon, hogy az ilyen viták miért nem konstruktívak? Mert ha értelmük van is nekik, de látványos konstrukció nem épül belőlük, sőt, látványtalan se. Egy idő után mindenki feladja a felesleges vitát, úgy hogy az álláspontok szemernyit sem változnak. Ez azért egy bizonyos szinten felül már szomorú.
Talán az a baj, hogy túl sok állítást teszel egyszerre egy-egy ilyen posztban. Egy egész állításfelhőt, amik összemosódnak, kutyulódnak. Talán túl szerteágazóak is ezek az állítások. És még egy gond van: Túl lazák, definiálatlanok, magyarázatlanok ezek az állítások. Ugyan bőségesen körülírod őket, de inkább irodalmi stílusban, mint filozófiai igényességgel (persze ez utóbbi túl száraz is lenne, biztosan nem kultiválná az itteni közönség).
És talán még egy gond van veled. Megjegyzem, nem csak veled gond ez, pl. én is hajlamos vagyok elkövetni. Nagyon gyakran rávágod a vitapartneredre, hogy nem ért téged. Talán olyankor is, amikor, nem a nem értés, hanem az a gond, hogy a túl távoli álláspontok egyszerűen nem érintkeznek egymással, másfajta minőségekről beszéltek. Nagyon is gyakori az ilyen egymás mellett elbeszélés.
Igazán nem akarom, és nem is fogom a posztodat minuciózus elemzés alá vetni. Ez értelmetlen lenne. De ahogy nézem, kb. 4 lényegi állításod van: 1. „Orbán nem Kádár”, 2. Az Orbán rendszer nem diktatúra (hanem demokrácia, csak szar), 3. Orbán tehetséges ember. 4. Az Orbán rendszer nem ideológiai alapú rendszer.
Amellett, hogy ezekben van redundancia, majdnem mindegyik megérne egy misét. Bár így, ezen a kifejtési szinten talán mégsem. Hiszen így nem lehet velük semmit sem elérni. A ballibek ezeket nagyjából tudják, ha az egyes fogalmakon azért vitatkoznának is (pl. hogy ugye a szar demokrácia meddig demokrácia, honnantól nem az már), a jobberek meg az egészet csípőből elutasítják.
És meta-vita kérdés, hogy így mi az egésznek az értelme. Néhány ember jól szórakozik a szabadidejében?
@aritus: Mi az, hogy elhitték? Miért nem az a valószínűbb, hogy ők tényleg azonosulni tudnak azokkal a célokkal? Orbán első miniszterelnökségével még azok a támogatói is elégedettek, akik a mostani teljesítményével nem. Nem mellékesen az ő céljaik még mindig nagyjából ugyanazok, polgárosodás, erős középosztály, erős, szuverén ország, stb. És úgyszintén nagyon nem mellékesen: még mindig úgy vélik, hogy a céljaikhoz Orbán révén juthatnak közelebb. Nem azért támogatják (egyre fancsalibb ábrázattal), mert olyan rettenetesen sokra tartanák, hanem azért, mert nem nagyon látnak alternatívát. És ha nagyon őszinte akarok lenni hozzájuk, akkor meg kell vonnom a vállam, hát igen, igazatok van, tényleg nincs. Akkor meg? 🙂
@ipartelep: Tippelgethetek?
1. Az emberek iszonyúan felületesek. Egyeseknek még az sem tűnik fel, hogy ez nem az én posztom, hanem jotunder kollégáé. 😉
2. Sokan nem vitatkozni akarnak velem, hanem legyőzni engem egy játszmában.
3. Sokan csak az érzelmeiket írják ki magukból, csak nem a megfelelő formai eszközt választják. Inkább írnának ők is indulatposztokat, semmint hogy álvitákban szabadulnának meg az érzelemfölöslegeiktől.
4. És igen, vannak olyanok is, akik nem teszik fel a jó kérdést. Vagy kérdéseket. Például azt, amit te is csak távolról kapirgálsz, hogy ugyan, árulnám már el, miért érvelgetek egy-egy, látszatra fingfűrészelésnek tűnő állításom mellett annyit, talán csak nem azért, mert én azokat a kérdéseket a látszat ellenére is fontosnak vélem? És ha így van, akkor akár azt is meg lehetne kérdezni, hogy ugyan, oszt mi a devla lyukas bölcsességfogáért vélem őket fontosnak?
Hirtelen ezek, szólj, ha valami kimaradt volna. 🙂
@maroz: Ezek a célok hiába manifesztek, ha egyszer nem hordoznak információt, nincs is értelme annak a distinkciónak, hogy elfogadom-e vagy sem, ezért nem lehetett jelentőségük Orbán győzelmében (párton belül se). Helyettük meg nem az „igazi” célokat próbálom megtippelni, hanem a várható eszközök várható hatását; efféle tippelés során a tapasztalatok előnyt élveznek bármiféle meghirdetett céllal szemben (az is segítene, ha a célok mérhetőek lennének, de ez már nagyon utópia).
Amúgy talán nem feltétlenül baj, ha egy országnak nincs célja – nekem legalábbis egy országcél nagyon „építsük fel a kommunizmust”-szagú.
Az persze egy nagyon jó kérdés, hogy hogy lehet egy országnak demokratikusan ilyen vezetése. Bízom benne, hogy tanulunk az esetből; abban kevésbé, hogy én megérek egy olyan magyar választást, ahol megfelelő mennyiségű releváns információ alapján elfogadható jelöltek közül választhatok.
@maroz:
Az – Adózók Érdekvédelmi Szövetsége – az eléggé polgárosodásos középosztályos szuverén dolog ?
Orbán csillogott a polgárosodástól.
Barnában polgárosodott a megnyitón.
Aztán kronológiába szedve…
http://www.hocipo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=326
Na, ez is megvolt.
@dr Brcskzf Gröőő: Már hogy a viharba ne lennének informatívak, ezek alapján választhatja meg az egyén a saját, egyéni céljait!
@maroz:
Ez a vita köztetek egyszerke zátonyra futott. Talán azért, mert ki-ki, a legkülönbözőbb indítékokból, más és más absztrakciós szinten mozog és ezt a pozícióját megkísérli érték-kategóriának beállítani.
Javasolnék egy meglehetőst formális megközelítési módot.
A politikának és a politikusnak a teljesítménye azon legyen lemérhető, hogy mennyiben tudja egy pozitív végösszegű játszmába rendezni a társadalom meghatározó többségét, ahelyett, hogy nulla végösszegű játszmák – szabadságharcok és háborúk – sorával egyetlen, átfogó, negatív végösszegű játszmát produkáljon és ezt úgy nevezhesse: a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
A nútféderről vitatkozunk a téglán, ahelyett, hogy a csatárlánc felállításának a feltételrendszerét boncolgatnánk, amellyel a téglák a kupactól az épülő házig a leggyorsabban, a leghatékonyabban eljuttathatóak lennének.
Ami meg Orbán Viktor személyes képességeinek értelmezését (ez az az intellektuális aktus, amelyik megelőzi az értékelést) illeti, csupán egy kérdés: olvastad Földényi F. László: Melankólia című könyvét?
@PR-küszöb: Azon mérjük ma is, csak egyszerűbben hívjuk: választás. 🙂
A könyvet nem olvastam, de még a belőle készült Lars Von Trier filmet se láttam, sajnos. 😉
@maroz:
Kedves Maroz. Ami a választást – pontosabban a választók négyévente történő nagyipari legyártását – illeti, irigyelem az illúzióidat. De őszintén. Részemről maradok József Attilánál: „… magával kötve mint a kéve…”
Mindezt csak úgy mondom, mert én ugyan egészen másról beszéltem, de valszeg rosszul, ha ennyire mellé ment a szó. De sebaj, ébred a természet, gyűjtök magamnak sok-sok hübriszt a mezőn és majd megmondom a magamét. Addig érd be egy szomorú, lemondó, ésaiási legyintéssel.
A könyvet pedig tesséksze elolvasni.
@PR-küszöb:
arra azért kíváncsi lennék, miért.
én régen olvastam, de így hirtelen nem tudok kapcsolatot felfedezni
@Vortumnus:
Szó esik benne – sok más mellett persze – bizonyos rendkívüli emberi teljesítményekhez kapcsolódó törvényszerűségekről…
@PR-küszöb:
ezt értem, egyébként megvan a könyv,amennyire emlékszem, földényi erősen szimpatizál a melankólia „romantikus” felfogásával, a „melankolikus zseni” is kedvelt romantikus toposz, viszont tényleg nem értem, hogy ez konkrétan ehhez a beszélgetéshez hogyan kapcsolódik.
@PR-küszöb: Ne irigyeld, rombold le! Például mondj egy jobb módszert! 😉
@maroz: „Már hogy a viharba ne lennének informatívak, ezek alapján választhatja meg az egyén a saját, egyéni céljait! „
Hogy lenne informatív már az, hogy egy párt erős Magyarországot akar? Hát melyik akar gyengét? Hát ki választ akkor ez alapján pártot?
(És nyilván ismered, ha valaminek a valószínűsége 1, akkor az információértéke 0.)
@Vortumnus:
Azt a részt olvasd át, ahol az antik héroszokról értekezik…
@maroz:
A módszer neve: integráció.
” Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban: visszacsapó illeszkedés, mint íjé és lanté.” [B 51.].
A szerző kiléte utáni nyomozás örömétől pedig hogy is foszthatnálak meg épp téged… 🙂
@PR-küszöb:
feltétlenül elolvasom, elkapkodni nem akarom, de továbbra sem értem, hogy ebben a beszélgetésben milyen relevanciával bír.
@Vortumnus: (földényi egyébként remekül ír, de aki nem szereti az esszé műfaját, könnyen csalódott lehet, bár a roppant tudásanyag meglétét neki is el kell ismernie.
ahogy egy recenzióban írják
„Földényi Melankóliájában, ahogy ígérte, tárgyát nem fejtette meg. Sőt, a végén feltehető a kérdés, nem kudarc-e könyve? A kérdés hagyományos, de nem értelmes. Azzal, hogy a melankólia történetét meg- és szétírta, a végén szinte már semmi nem maradt a kezei között, semmi és minden, a fejezettel saját magát is beírta a melankólia történetébe, annak határterületeire érkezett, el- és lejutott a lábazatig, amely soha be nem fejezhető, minden innen indul és ide érkezik, az individuum, tehát a szabad és felelős személyiség végeláthatatlan szerkezetváltozásaitól és -ig. „
ill. máshol, másik könyve kapcsán.
„Földényi újabb írásaiban ugyanis mind növekvõ idegenséggel és értetlenséggel nézi az új világot, a „korszellemet”, mely mindannyiunkat körülvesz. Szellemi pozíciójának legfõbb ellenfelét a globalizációnak nevezett jelenségben látja…Ám nehéz volna meghatározni, mit is ért a szerzõ globalizáción. A globalizáció káros fejleményei között tartja számon többek között az internetet, a képeknek való kiszolgáltatottságot, az iparszerû irodalmi termelést, általában a technikát, az ökonómiát és a politikát, a tõkét, a felszín áramvonalasságának igényét, a divatot, a liberalizmust, a turizmust, végsõ soron mindent, ami nem az ember törékenységérõl, egzisztenciális szabadságáról szól.”
Földényi már-már prédikátori intelmekbe hajló gondolatmenetei annak elfogadására ösztönöznek bennünket, hogy csak akkor lehetünk szabadok, ha érdeklõdésünk centrumába nem az érzelmeinket, nem matematikai problémák megoldását, nem az emberek tájékoztatását, nem a rák gyógyítását, nem környezetbarát technológiák kidolgozását, nem a tigrisek megmentését vagy ezekhez hasonló konkrét célokat állítunk, hanem a Halált. Mintha a metafizikai érzékenység, a transzcendencia, az isteni megtapasztalása kizárólag a negatívban, a hiányban, az elesettségben, a szomorúságban volna lehetséges. És bár megemlíti a boldogságot is, mint a melankóliával ellentétes irányú, de azzal egyenértékû szellemi állapotot, azt csakis a mértéktelen kiszolgáltatottságban, elveszettségben véli átélhetõnek”
ezt csak azért tettem be, hogy ez a szemléletmód jelen van a melankóliában is