Ki mondja meg, hogy merre van az arra avagy Lannert kontra Setényi
„Az országot nemcsak, sőt sokszor nem elsősorban a politikusai vezetik, hanem az üzleti, az egyetemi, a tudományos, a kulturális élet meghatározó személyiségei is. Őket együtt elitnek szokás hívni. Hazánk pedig szélsőségesen elitvezérelt ország.” (Publius Hungaricus, A féltudású magyar elit, 2007)
Lannert Judit nevű kutatót nem lát a Scopus nevű adatbázis, noha…. Setényi János egy cikkét látja, de egyetlen idézet nélkül, noha dittó. A liberális és konzervatív oktatáskutatás összecsapása döntetlen eredménnyel zárult. Navracsics Tibornak nincs egyetlen idézete sem, Stumpf Istvánnak azonban van tizenegy, ami nyilván kevés lenne egy közepes brit egyetemen egy tanársegédi álláshoz, tehát a semminél valamivel több, de távol a tisztes középszertől.
Egész tudományterületek vannak, ahol nincs egyetlen igazán komoly ember sem, ahol gyakorlatilag nincs tisztes középszer sem. Bruno van Pottelsberghe Corvinus-rektort olyan kollégái támadják, akiknek a Scopus-idézettsége kevesebb, mint az ő idézettségének a huszada. Na, ezt egészen biztosan nem kellene leírnom, mert ki fogok érte kapni. Ezektől még nem kaptam ki, de egyszer élünk.
Van Pottelsberghe veszített. Április tizenkettedikén veszített, ahogy Setényi János, Navracsics Tibor és Stumpf István is. Senkit sem érdekel valójában, hogy ők komoly emberek-e vagy sem. Az a lényeg, hogy melyik oldalon állnak, és hát nem a jón. Szerencsére Lánczi András, Schmidt Mária és itt jönne egy hosszabb lista annyira gyengék a saját szakmájukban, hogy április tizenkettedike pont a megfelelő irányban sújtott le, pont amennyire egy ilyen hercig naptári napnak sújtania kell.
A 2007-es év féltudású elitjét is áprilisi napok tüntették el. Senki sem kérdezte meg, hogy biztosan igaza volt-e Publius Hungaricusnak. Tetszettek volna választásokat nyerni, még ma is elit lennének, tévéstúdiókban osztanák az észt, és a fészbuk-értelmiség, my personal favourite, tapsikolós gifekkel jelezné nekik, hogy tudják róluk, teljesen megérdemelten ők mondják meg, merre van az arra.
Lannert miniszter megkérdezi az egyetemi polgárokat arról, hogy milyen legyen a magyar felsőoktatás. Ő soha életében nem járt nyugati egyetemre, akik válaszolni fognak, jó eséllyel szintén nem, de április tizenkettedike megfelelő oldalán álltak.
A kedves Olvasó most azt kérdi, hogy nekem tényleg semmi sem jó? Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy ez egy poszt, nem egy Molotov-koktél vagy egy tankhadosztály. Megint olvastam valamit Lannert Judittól, és rétegszociológiai terminológiával élve kicsit felbasztam rajta az agyam. Ami teljesen OK, én kerestem a bajt, minek ilyesmit olvasni. Az írás kilenc éve jelent meg, és Tehetséggondozási lufi a címe. Az utolsó bekezdést megosztom a kedves Olvasóval, hogy elmagyarázhassa, mennyire rosszul látom:
„El kellene felejteni ezeket a szavakat, mint tehetséggondozás és felzárkóztatás. Ha bármikor olyan ingerünk támadna, hogy ezeket a szavakat használnánk, mondjuk helyette, hogy gyermekközpontú pedagógia. És ha elbódulnánk a verseny és aranyérem szavaktól, mondjuk helyette, hogy kreativitás és innováció. Hátha egyszer bejön. És ha megint kiállna valaki dicsekedni a magyar tehetséggondozással, kiáltsuk végre, hogy a király meztelen!”
Azt mindig szerettem, amikor a wokerati megmondja, hogy mely szavak helyett egészen pontosan mely szavakat kell használni. Amúgy szerintem a Scopus-nullában is van valami erotikus, de azért a gyufakihúzásban is tartanék némi mértéket.
Minden jól van, éljen a forradalom, nézzünk együtt parlamenti közvetítést, de szerintem írdogálhatok én is, ha írdogálásra támad kedvem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532948-6a3431cdd9b64' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532948&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532948-6a3431cdd9b64&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532948-6a3431cdd9b64' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én azt hiszem, hogy Lannertnek nem a tehetséggondozással, hanem a „tehetséggondozással” van problémája…
@jotunder: Félve kérdezem, de elképzelhető, hogy Lannert azért nem az international annales et journal de l’éducation és hasonló Scopus listás lapokban publikált mélyenszántó, egyben magasröptű absztrakt tudományos munkákat hanem az Iskolakultúrában, az Országos Közoktatási Intézet kiadványaiban meg az Új Pedagógia Szemlében a magyar rögvalóságot feltáró munkákat, mert így lehetett rá esélye, hogy az eljusson a kollégákhoz, ne adj isten a döntéshozókhoz, akiknek szánta? A global journal of educational studies vagy valami hasonló remek scopus indexeket hozhat, de az érintettek nem olvassák, csak a többi kutató. Ha egyáltalán.
@nyulambator: az a kerdes, hogy miert is hisszuk el azt, hogy o egy jo szakember, es setenyi janos meg nem az. mert ezt gondoljuk. en emlekszem a 2008-as vitara, irtam is rola. honnan derul ki az, hogy ki a kokler es ki a kivalo szakember? ez egy altalanos kerdes, a poszt azert nem lannertrol szol.
Én részben osztom a poszt aggályait a tehetséggondozást illetően, bár azt is gondolom, hogy amennyiben trade-off van tehetséggondozás és az általános szinvonal emelése között (nem biztos, hogy van), akkor az általános szinvonal javításának van elsőbbsége. Az sem mindegy, mire gondolunk tehetséggondozáson. Szerintem JT ezt nagyon szűken érti, pl. a legtehetségesebb 0.1% matekos (stb.) kiemelt, nagyon koncentrált képzére gondol, míg mások kb. az „elitgimnáziumok”-ra, amik mindenekelőtt a felső-középosztály mentőcsónakjai a lerohadó átlagos sulikból. Az utóbbiakkal kapcsolatban én is azt gondolom, hogy társadalmi szinten több kárt okoznak. És nem is azért jobbak az eredményeik, mert csudajó képzés folyik ott, hanem a kiválasztódási hatás miatt: eleve motiváltabb szülők motiváltabb gyerekei kerülnek oda, akiket ezért könnyebb is tanítani.
Ami LJ publikációs teljesítményét illeti, első pillantásra egyértelmű, hogy az nem szűk értelemben vett akadémiai kutatás, hanem leginkább állapotfelmérések sokasága a magyar közoktatásról, olyasmi, amit egy kormányzati háttérintézménytől várna az ember. Hogy félrevezető-e, hogy ő kutatónak nevezte magát? Talán igen, de nem igazán van külön szavunk arra a regiszterre, amiben az ő tevékenysége mozgott/mozog. Talán az „elemző” pontosabb lenne, de azért nem becsülném le az információértékét ezeknek a jelentéseknek. Ő tényleg nem akadémiai kutató, viszont ettől még lehet a magyar iskolarendszerről egyik legátfogóbb és -mélyebb ismeretekkel rendelkező ember, ami lehet, fontosabb egy miniszter esetében. De az is igaz, hogy minden ismerete ellenére lehet pocsék miniszter is, mert pl. rossz az érdekérvényesítésben és a bürokratikus bozótharcban.
@jotunder: „lannert masszívan tehetséggondozás-ellenes, és a tehetség fogalmát sem ismeri el.”
.
Hattooooo. Elolvastam a cikket, nekem kicsit ugy tunik, mintha Lannert azon lamentalna, hogy az akademiai formatumba ontott vegtelen penz nem feltetlen vezetne vilagbajnoksagi kvalifikaciohoz, plane nem javulo kozegeszsegugyi allapotokhoz, es kicsit ezt itten at kellene gondolni, mikozben az arrajaro a bornyaku szrukolo meg azt uvolti az arcaba, hogy „DE A PUSKAS ENBEEGYEEEES, EEERTED BAAAZMEEEEG????!?!?!?!?!”
.
(scopus indexet nem erintve, ahogy azt sem figyelembe veve, hogy egy korabbi miniszter scopus indexe sem kerult elo, emlekeim szerint)
@anna007dor:](#comment-354939) a kerdes az, hogy legyen „early tracking „vagy sem. errol a nyugati vilagban nagy vita van. hollandiaban, nemetorszagban, svajcban van, tulajdonkeppen itt angliaban is, es persze tobb azsiai orszagban. lannert judit nagyon erosen ellenzi az early trackinget, de ezzel azert nincs egyedul, sot.
@KennyOMG:](#comment-354971) harom cikkrol irtam osszesen. korabban is irtam ezekrol.
@jotunder: Én egészen biztosan nem vagyok abban a helyzetben, hogy megalapozottan értékeljem bármelyikük munkásságát. A ResearchGate-en Lannert vezet 28/159-re 10/23 ellenében a publikációk/hivatkozások nemes versengésben.
Azt viszont magabiztosan mondhatom, hogy ez a lap https://mcc.hu/szemely/setenyi-janos 95 decibelen üvölti, hogy KÓKLER. Ez https://www.expanzio.hu/ meg 110 decibelen. Lehet, hogy nem az, mondom, szakmailag biztos nem én fogom megítélni, de a netes odalai nekem elég jelzést adnak ahhoz, hogy ne vegyek tőle használt iskolatáskát, szóval erős minuszból indul, ha nekem el akarja magát adni mint hozzáértő.
duplán bement, töröltem
” hogy legyen „early tracking „vagy sem. errol a nyugati vilagban nagy vita van. hollandiaban, nemetorszagban, svajcban van”
Svájcban nincs. Ott az van, hogy csak a diákok 20%-a mehet gimibe és, hogy ki a 20% , azt a tanítónéni kénye kedve dönti el egyedül a 6. osztályban. Se tanulmányi versenyek se objektív tesztek nincsennek. De a gimik se sokkal jobbak, mert ott sincs kb semmilyen objektív kontroll, de még szubjektív is alig. Simán taníthat olyan tanár akinél éveken át megbukik a diákjainak 90%-a az érettségin.
Az egyetemek, akiknek viszont minden jelentkezőt fel kell venniük, szarrá szivatják a diákokat a vizsgákkal az első pár szemeszterben, mert valahogy szelektálniuk kell.
@savaz2: en egyszer vizsgaztattam egy svajci egyetemen, igyekeztem a szivatast elkerulni. a ket elitegyetemre gyakorlatilag mindenkit felvesznek maturaval, tehat kenytelenek szelektalni. azt valahogy kerulnem.
„tehat kenytelenek szelektalni. ”
Az a baj, hogy ha kénytelenek szelektálni, akkor nehéz a vizsga, mert a fele évfolyamnak ki kell bukni. De egy bizonyos nehézségi szint fölött ez már sokkal inkább szerencse dolga, hogy pont beugrik-e, pont nem számolod-e el valahol stb. Plusz a mennyiség miatt nem tudják a jó ötleteket és megközelítéseket külön díjazni, csak az eredményt nézik. Ezzel a legkevésbé sem tudják a tényleg jókat kiválogatni, max véletlenül. Nem a kreatívak mardnak bent, hanem az autista tanulógépek.
Mondjuk ez elég sok úgynevezett elit oktatási intézményre igaz. A ténylegesen elit oktatást sokkal inkább a jó ötletek és jó megközelítések díjjazása kellene jellemezzen, nem szimplán a jó eredményeké.