Ki antiszemita?
Eredeti szerző: babarczyeszter
Ki antiszemita?
Gerő András a Galamuson leantiszemitázta Romsics Ignácot. A címet és a konklúziót jotunder vincenttárs világosan jellemezte. Aljas.
Magam a tartalmi érvekkel foglalkoznék.
A vád alapja az, hogy Romsics Magyarország huszadik századáról írott cikkeiben és könyvében több ízben is szerepelteti a zsidó jelzőt egyes szereplők jellemzésekor. E szereplők — a Tanácsköztársaság vezetői, valamint a Rákosi rendszert támogató értelmiségiek — megítélése vitatott, többnyire negatív. Gerő szerint a zsidó jelző szerepeltetése ezekben a bekezdésekben a klasszikus magyar antiszemita történelem- és társadalom-értelmezés kifejeződése. Gyáni Gábornak igaza volt, mondja: aki a zsidó jelzőt ilyes környezetben alkalmazza, a szép történelmi hagyományokra visszatekintő magyar antiszemita összekacsintást képviseli.
„Az antiszemitizmus olyan sajátos kép a zsidóságról, amely alkalmas a zsidósággal szembeni gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus szóbeli vagy fizikai megnyilvánulási formái irányulhatnak zsidó- vagy nem zsidó emberek ellen, személyes tulajdonuk ellen, valamint zsidó közösség intézményei és vallási létesítmények ellen” – írják az antiszemitizmus.hu, a magyar antiszemita megnyilvánulások monitorozására létrehozott honlap szerkesztői (akik amúgy a Szombat című zsidó kulturális hetilap munkatársai).
Romsics Ignác nem szorul a védelmemre; méltatlan volna még megvédeni is. Ha Romsics antiszemita, akkor ki nem antiszemita? Aki soha nem írja le a „zsidó” jelzőt vagy főnevet?
A Rákosi- és Kádár-korszakokban a zsidó szó tabunak minősült, de Gerő maga több kiváló munkájában alkalmazza a kifejezést. Tekintsük akkor a puszta szó tabusítását meghaladottnak. Marad tehát a következő javaslat: az a történész (vagy író) volna nem-antiszemita, aki minden említéskor kiegészíti a mondatot a a magyar zsidóság tragédiájának gyors ismertetésével, a numerus clausustól a zsidótörvényeken át a holokausztig, utalva a magyarok, a magyar középosztály, Magyarország és a Horthy-korszak felelősségére. Mintha Gerő — és előtte Gyáni — ezt kívánná meg Romsicstól.
Mi a kötelező kiegészítés? Formalizáltan a következő: (argumentumhely…) között sok zsidó származású volt (prédikátum1), akik, illetve a magyar zsidóság általában (argumentum2, bonyolítjuk a dolgot) aztán a gázkamrában, a munkatáborokban vagy a Duna-parton végezték, Horthy rendszerének és általában a magyaroknak minimum passzív, de inkább aktív közreműködésével (prédikátum2, 3, 4, 5, 6, 7, 8).
Ez a kiegészítés egy történeti munkában 1. hosszú, 2. felesleges, 3. a maga helyén vitatható (és vitatandó), nem a századfordulóról vagy a Tanácsköztársaságról írván.
A legnagyobb probléma a kívánalommal az, hogy lehetetlenné teszi a magyar történelem Holokauszt előtti korszakainak értelmezését. Nem az objektív értelmezést (ilyen nincs), hanem bármiféle értelmezést, beleértve a vállaltan baloldalit és anti-antiszemitát is. Az értelmezést ritualizálással helyettesíti, feladja, sőt megtiltja.
Az a tény, hogy a Tanácsköztársaság támogatói és vezetői között sok polgárosodó vagy asszimilálódó zsidó családban született értelmiségi volt, igaz, releváns és nagy jelentőségű. Ki értheti meg enélkül Sinkó Ervint és Móriczot? Amint az is igaz, releváns és jelentős tény, hogy a nyugatos (Nyugat-os) kultúra, azután a modernizmus támogatói között sok asszimilálódó zsidó polgár volt (nem csak Magyarországon egyébként). Ki értheti meg Adyt enélkül? Amint az is, hogy a baloldaliság több magyar hagyományát (nem csak kommunista, hanem szociáldemokrata hagyományokat is) meghatározó csoportokat asszimilálódó zsidó családokból származó értelmiségiek alapították. Ki értheti meg enélkül Lukácsot? Tegyük fel persze, hogy pillanatnyilag Lukácsot — mint a kommunista=zsidó egyenlet túlzottan is kézenfekvő szimbólumát — jobb nem bolygatni a sírban. Ki értheti meg enélkül Jászi Oszkárt? Szabó Ervint? József Attilát? Illyés Gyulát? De mondhatom azt is: Aczél Györgyöt?
A holokauszt kötelező visszavetítése a századfordulóra, a Tanácsköztársaságra és a Horthy-korszakra történelmietlen és téves. A numerus clausus összekötése a holokauszttal csúsztatás — ha egy numerus clausus jellegű politika holokauszthoz vezetne, akkor az Egyesült Államokban ma nem élnének zsidók. Az Egyesült Államok egyetemei ugyanis a századfordulótól a harmincas évek közepéig mindenféle kevéssé elegáns trükkel próbálták a zsidó bevándorlók asszimilálódó gyerekeit kívül rekeszteni az egyetemen és általában a középosztályi létformán. A századfordulótól a harmincas évekig sok nagy nyugati kultúra volt bizonyos fokig antiszemita. Maguk az asszimilálódott zsidók is tettek antiszemita kijelentéseket a „galísi” bevándorló-hullámról.
Aki nem beszélhet arról, hogyan látták a különféle zsidókat különféle kortársaik, hogyan értelmezi Henry James-t? A nagy Gatsbyt? És ha már itt tartunk, az angol avantgarde-ot, például a Bloomsbury-csoportot, tehát Virginia Woolfot vagy John Maynard Keynes-t? Hogy ki ne felejtsem Franciaországot, hogyan értelmezzük az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus támogatóinak és a dreyfusard-oknak az átfedését? Sartre és de Beauvoir viszonyát? Heidegger és Arendt viszonyát?
A zsidó jelző használata nélkül? Vagy minden bekezdéshez hozzáragasztva a rituális utalást a holokausztra?
Nem. Más kultúrákban és társadalmakban egyáltalán nem zavar bennünket a „zsidó” szó, akkor sem, ha antiszemita értelmezéseket idéz fel. Nem okoz rettenetes dilemmát, hogy a Rotschild-házzal kapcsolatban megemlítsük-e a család zsidóságát, vagy hagyományos zsidó foglalkozásokról beszéljünk. Gyáni logikája szerint viszont ha kijelentjük, hogy a budapesti tőzsde alapításánál túlnyomó részt zsidó nagykereskedők, nagyiparosok és pénzemberek segédkeztek, akkor antiszemiták vagyunk. Elvégre a magyar jobboldal hagyományos antiszemita kliséit (a kapitalizmust a zsidók csinálták, a magyarok megrontásának árán) szolgáljuk ki vele.
Nem egyszerűen a kultúrtörténeti megértést nehezíti Gerő, valamint Gyáni, egyébiránt pedig sok más értelmiségi elvárása a magyar baloldalon, hanem a magyar antiszemitizmus változó tartalmának a megértését is. Ezzel lehetetlenné teszik a magyar holokauszt értelmezését, tehát azt is, hogy a magyar társadalom, amint szintén a baloldal kívánja, szembenézzen cinkosságával vagy cinkossága mértékével.
Vagy–vagy. Vagy elvárjuk a szembenézést, vagy tabusítjuk, illetve rituális kellékekkel látjuk el a zsidó származásra utalást. Gerő kívánalma akadályozza azt a szembenézést (és ezzel meglehetősen sok kortárs gusztustalanság felszámolását), amit a kötelező rituális kiegészítés megkívánna. Ha Romsics (vagy bárki más) nem alkalmazza a rituális klauzulát, akkor megnyit, nem pedig meghatároz egy értelmezési lehetőséget. Nem az antiszemita értelmezést, hanem egy olyan értelmezést, amely a magyar antiszemitizmust végre történelmi kérdéssé tehetné, vagyis kivonná a magyar politikából.
Persze a baloldalon sokan nem látnák ezt szívesen. Az antiszemitizmus kiváló ütőkártya. Egy valódi, igazán undorító antiszemita ellen épp úgy bevethető, mint Romsics Ignác ellen. Az igazi, undorító antiszemita — akinek szimbóluma lehet. mondjuk, Bayer Zsolt — ezután arra hivatkozik, hogy ő csak annyira antiszemita, mint Romsics Ignác, ezek a baloldali zsidó értelmiségiek nevetségesek és érdektelenek, bár néha ártalmasak.
Nagyon kell ez az ütőkártya a baloldalnak? Akkor a baloldal nem létezik, nincs mondanivalója, beleragadt a Kádár-korszakba, a Kulturkampfba, a félelemre és történelmi sérelemre épített klientúrahálózatokba, mindenbe, amit állítólag szeretne meghaladni.
Kedves VincentBlog 🙂 nagyon gyengus az a bugyuta érvelés: „Ha Romsics antiszemita, akkor ki nem antiszemita?” Ez butaság, olyan aranyos kis csúsztatás, megelőlegzed magadnak az igazságot…vicces. Szerintem olvasd el újra a cikket, szerintem Gerő András írása csak azok számára provokatív, akiknek még túl sok az illúziója…
@acs63:
Azt hiszem, arra célzott, hogy szerinte az ‘írástudók’ feladata lenne az is, hogy mérlegeljenek, és ne adjanak a milliónyi idiótának hivatkozási alapot.
Azon persze el lehet vitatkozni, egy történésznek feladata-e az ilyesmi, és ha az, mennyire kell megfeleljen neki.
bocs srácok, de az antiszemitizmusra a ballib oldalon van ma a legnagyobb igény: mert akkor lehet mutogatni és magyarázni, hogy 9 millió fasisztával kérem nem lehet országot építeni…
de ezzel a náci kártyát járatták le (=náci az, aki gyilkolja a zsidókat: volt kb 20 éve: ma náci az, aki nem baloldali, mszp-s, szdsz-s, dk-s, stb)
@Shopping: Azt mondják, a hányás kitisztítja a szervezetet. Te nagyon egészséges lehetsz…
Nem, Te attól vagy antiszemita, hogy nem a kitaláló személyét kritizálod, hanem a származását. (Hülye troll!)
@szempontpuska: Nekem karibi lányok és scotch-ot iszok. (A kólás rum nekem „gejl”.) 🙂
Szeretném azt hinni, hogy Eszter – egyébként szerintem korrekt – irománya egy normális párbeszéd megindulása felé mutat a hazai zsidóság (ön)értékelésének témájában.
Kitartást kívánok a kellő, okos érveléshez neki.
Olvastam pár hozzászólást, ami elbagatelizálja ezt a dolgot. Szerintem ez egy rossz reflex. Igenis fontos lehet bizonyos kotextusokban. Csakúgy, mint pl. az is ha valaki, mondjuk, protestáns. Magyarországon – meg úgy általában – ez is sok mindent meghatároz, hiszen a kulturális háttér érzékelhetően más. És ez kivetül pl. a problémakezelésre, megoldási módszerekre, n.b. célokra is.
Ugyanez igaz a katolikus háttérre is. Miért is nem lehet akkor a zsidó háttérről ugyanezt elmondani?
@babhun: Szívesen indoklom. Érdemes Sinkó Ervin és Lengyel József beszámolóját összevetni a kommünről, illetve általában a kommunista pártról. De hasonló párokat találhatunk tucatjával. Most össze van dobozolva a könyvtáram, és nem szívesen idézek fejből, de elég vicces, ahogy Sinkó leírja Bokányit, mint rokonszenves, robosztus _magyar_ embert.
Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényét szintén érdemes elővenni, ha a Jászi és Lukács körüli társaságok önértelmezésére vagyunk kíváncsiak.
A szexuális orientációnak is van köze a történeti szerephez. Ahogy említettem, az avantgarde európai támogatói között nagyon sok zsidó származású ember volt, valamint jó néhány homoszexuális 🙂 Csak viszonylag egyszerű magyarázataim vannak erre. Például: a kívülálló, aki az establishmentnek eleve nem lehet része, sokkal érzékenyebb az establishment által kirekesztett más életformákra és kulturális formákra. Érdemes elolvasni az egyik Van Gogh Napraforgók kép történetével foglalkozó könyvet (majd megírom a címet, ha eszembe jut), vagy megint a Bloomsbury-re utalnék, ahol igenis egy kupacban voltak a homoszexuálisok, az avantgarde írók és a zsidó értelmiségiek, időnként egy személyben.
Én azt látom, hogy Gerő, vagy az a másik meglátta leírva a „zsidó” szót, és addig túrta a szöveget, ameddig nem talált egy olyan előfordulást, amelynél az író nem sietett elhatárolódni szó esetleges negatív konnotációitól (az összestől, lehetőleg). Ezt ő rögtön bizonyított antiszemitizmusnak is látja, holott ez csak egy paranoid alapállás nagyon magas szintű racionalizálásának és intellektualizálásának a mellékterméke. A „magas szintű” itt ugyanúgy jelent intenzitást, és technikai értelemben vett jó fogalmazást, már-már tudományosnak látszó struktúrát.
Ez a fajta hárítás sok polgárosodott és asszimilálódott magyar zsidó sajátja, és ha már antiszemitizmusról beszélünk, én ezt sokkal inkább tartom zsidó jellegzetességnek, mint a jellemző antiszemita toposzokat, amelyek szinte mind nettó faszságok.
A zsidó szó tabusításával a diskurzust sikeresen a tabu döntögetése és annak fenntartása környékén lehet tartani, amely megfelelően távol van mind az antiszemiták, mind a rettegő zsidók problémáinak megoldásától, hiszen ezek az emberek semmit sem kívánnak kevésbé, mint a megoldást. A megoldás után nem marad ugyanis semmi, csak a nagy üresség, meg az ebből adódó szomorúság. Ugyan ki akar boldogtalan lenni?
Az mondjuk valószínüleg hungarikum, hogy a rossz zsidó zsidó, egy Tellerwignerszilárd már ritkábban. Meglepődnék azért, ha a csabakirályfihoz odaragadna a lengyel, de ki tudja? Nem szimpatizálok a „gonoszokka”, oszt’ még miket derithet ki rólam az UD zrt?! Tán tényleg hun vagyok?!
@Vitéz Kőbányai Világos: Jó reggelt. Én bibsi-libsi vagyok, akkor most ki értsen meg kit?
A cigány szó tabusításának is voltak következményei — elsősorban a Jobbik frenetikus sikere. Ezt még a tabusításban aktívan részt vevő libsi szerzők is elismerik.
Az antiszemitizmus élét az tompítja, ha történeti kérdésként kezeljük a _zsidók_ részvételét (is) a Tanácsköztársaságban, nem az, ha tagadjuk. A Kurucinfo úgyis tudja (vagy tudni véli).
A szimbolikus ügyek kezelésével kapcsolatos a kérdés az, van-e nyelvünk rá, aminek kialakításához viszont első lépésben fel kell oldani a tabut. Én annak örülnék, ha egy középiskolás elolvashatná Ady zsidókról írott publijait, kontextusban látná, és azt a következtetést vonná le belőle, hogy Ady szerelmes lírája és a zsidósághoz való viszonya mutat némi párhuzamosságot, kivéve, hogy a zsidóságot jóval megengedőbben ítélte meg, mint a nőt.
@milyen szép a Vértes, ó: Romsics – nagyjából – a tényszerűség híve, nem igazán köteleződött el semelyik irányba. Pont ezt sérelmezik a legtöbben. Számomra „belgának” tűnik. (Gerő hol’ vallon, hol’ flamand.)
A hülyék (de a kevésbé hülyék is) úgyis megtalálják azt az olvasatot, ami nekik tetszik. Akkor miért ne lehetne egy elemzés tárgyilagos?
Azért érdekes, hogy ezen a blogon is milyen reakciókat vált ki, ha valaki _nem választ oldalt_. Éreztem ezt Gyurcsány-posztnál is. Hasonló késbe’ szaladt bele ergé a „másik oldalon”…
@NemNick:
El lehet, és el is kell, ha az releváns az adott kérdés szempontjából.
Viszont ma Magyarországon van rengeteg idióta, aki az ilyesmiből csak annyit lát meg, hogy ‘zsidó’ (még ez is képességei határait feszegeti a maga két szótagjával), majd ebből félórás agymunkával el is jut az ‘a zsidók’-ig, szóval nem árt, ha kicsit megfontoltan csinálja az ember. (Bár igaz, az ilyenek általában egy lépésben el tudnak jutni a Katrina-hurrikántól is a ‘zs’-betűs megfejtésig, szóval valahol értelmetlen odafigyelni erre.)
@aronsatie: Nem tudom, mit mondott, ami kiverte nálad a biztosítékot.
@acs63: 🙂
Szívás…
Egy jó dokumentumfilm – egy izraeli zsidó fiatalembertől, aki helyi viszonylatban balos politikai irányultságú: http://www.youtube.com/watch?v=TOUlJLrQ3sQ
„Egyes vallási csoportok szerint…”: Enyhe zsidózás
„Gazdasági világválság”: Kifejezetten aljas zsidózás
„A felső tízezret nem érinti a…”: Jóízű Zsidózás
„Isten áldja Magyarországot”: Kirekesztéses zsidózás
„Büdös, kellemetlen szagok terjengtek…”: Szégyentelen cigányozás, mi több, zsidózás.
„Történelemkutatók állítása szerint…”: Holokauszttagadás, Zsidózás
„És az orrodat is tisztíccsa…”: Zsidó vicc
„Spekulánsok miatt tegnap…”: Aljas zsidózás
„Nemzeti Ünnep”: Milyen jogon? Zsidózás.
„Pedofília, homoszexualitás”: Egyértelmű utalás a zsidóságra
„Meg nem erősített források szerint…”: Célzás a zsidóságra
„Atomhatalmak”: Részben zsidózás
„Magyarország GDP-je…”: Összefüggés keresés, Zsidózás
„Újabb mutyizás a metróépít…”: Az!
„Negyven fős, üvöltöző, fenyegetőző tömeg…”: Cigányozás
„Fitalakorú elkövető…”: Burkolt cigányozás
@babarczyeszter: „Ha Móricz antiszemita, akkor micsoda Tormay Cécile? Egykutya?”
Nem. Móricz esetleg antiszemita író, Tormay Cécile meg antiszemita.
@acs63:
Persze, ez igaz, és hozzám is ez áll közelebb, csak arra céloztam, hogy nem mosott össze ‘írástudókat’ és kisizéket. 🙂
(Azt mondjuk nem tudom, Romsics más szereplők esetében mennyire tartotta lényegesnek megemlíteni — sok esetben szintén igencsak releváns — származásukat.)
@sárospataki lány: a „zsidó mentalitás” szó engem jobban zavar, mint annak megállapítása, hogy valaki zsidó származású (legalábbis a századfordulótól a Kádár-rezsimig, mert ezekben az időkben kifejezetten volt jelentősége).
Nem hinném, hogy ha nem értek egyet Gerővel, az azt mutatja, hogy „nincs zsidó mentalitásom”. A viktimológia nem zsidókra jellemző (általában), hanem sok csoportra, amely diszkriminációtól szenvedett, és még kisebbségnek se lehet mondani e csoportokat, mert a feminizmus bizonyos ágai is ide tartoznak.
Ettől még nem „női mentalitás” azt állítani, hogy a férfiak elnyomják a nőket, hanem egy nagyon specifikus feminista interpretáció (amit én, nő létemre, ugyanúgy nem osztok, ahogy az antiszemitizmussal kapcsolatos hisztit sem).
@milyen szép a Vértes, ó: Van, amikor tényleg, történeti szempontból releváns valakinek a származása. Amit Gerő vagy Gyáni számon kér, hogy akkor más etnikai származás miért nem releváns: már hogy ne volna! Toldy-Schedelnél elmondjuk, hogy sváb volt. Ha valaki a második világháborúról beszél, aztán a háború utáni megtorlásokról, kikerülhetetlen kérdés, hogy sváb volt-e egy szereplő. Ha a Monarchia hadseregében szolgált valaki, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen etnikai identitása volt, ha volt neki ilyen. Meghatározta a végeredményt (ezzel persze Trianont is). Ld. a cseh légió történetét.
És van, amikor mesterségesen, politikai hatalmi célokkal hoznak létre jórészt csak a szimbolikus szférára kiterjedő, de kikerülhetetlen csoportokat (amilyen például a származás, mert azt ugye nem tudja megváltoztatni az ember), és ezekre támaszkodva építenek bázist. Még az antiszemita sem születik annak, azt is csinálják. Érdemes ebből a szempontból Bayer Zsoci „fejlődését” végigtekinteni. Az antifasiszta sajnos hasonlóképpen áll elő, és sok-sok meggyötört ember félelmeit mozgósítja. Amikor éppen pont nekik és pont akkor nem ettől kéne félniük.
@NemNick: Köszönöm szépen.
@milyen szép a Vértes, ó: 12:28:26
Grattis, nagyon beletrafáltál. Magyarhon. 2012.
Gerőnek sok jó cikke van. Ez a cikk azonban a kivételek közé tartozik és azt bizonyítja, hogy okos ember is képes nagyon buta cikket írni.
Az antiszemitizmus ellen ugyanis nem úgy lehet tenni, hogy tényeket tagadunk le, pl. azt a tényt, hogy a korai kommunista mozgalomban felülreprezentált volt a zsidók aránya (hozzáteszem: nem csak Mo-n). Az antiszemitizmus ellen úgy lehet küzdeni, hogy cáfoljuk a tények antiszemita értelmezését.
@sárospataki lány: A zsidó szó tabusításával a diskurzust sikeresen a tabu döntögetése és annak fenntartása környékén lehet tartani, amely megfelelően távol van mind az antiszemiták, mind a rettegő zsidók problémáinak megoldásától, hiszen ezek az emberek semmit sem kívánnak kevésbé, mint a megoldást.
Bár ezt a két csoportot nem gondolom egy lapon emlegethetőnek, azért ebben nyilván van igyazság.
Szerintem ezzel a fajta érzékenységgel egy módon lehet jól megküzdeni, ha mindahányszor, mikor magyarázó, kontextust adó értelemben származást említek, megfogalmazom azt is, hogy az adott esetben hogyan is értem én ezt. Ez bizonyos faktoroknál szinte elhagyható, mert triviális, vagyis az elsődleges asszociációk helyesek (pl. szegénysorban születni, ilyesmi, de ez sem olyan egyszerű ügy), a zsidó származás azonban egy történész munkássága esetében nem olyen tényező, hogy nagyon egyszerű, közkeletű, és alapvetően helyes primér asszociációink lehessenek vele kapcsolatban.
Mondok két zsidó származású történészt példaként, nagyon különböző pályák. Szabó Miklós és Kun Miklós. Szabó Miklós esetében én a származását történészi munkája kapcsán tökéletesen érdektelennek gondolom. Kun Miklósnál viszont népbiztosi és zsidó származása is (ez utóbbi kivált manapsági szereplése kapcsán) nagyon is relevánsnak tűnik.
@nagydee:
Pedig nem így van. A zsidók egyes területeken való felülreprezentáltságának valós okai vannak.
@babarczyeszter: Eszter, te akkor most tortenesz vagy? ez meglep…
„Ennek megfelelően azt tartom az egyedül helyes útnak, ha a múltnak vannak történészi olvasatai (is). Az én történészi olvasatomban annak…”
akkor azt is biztos tudod, hogy egy tobb ezres tuntetesen az, hogy „mi volt az arcokon” azt te dalias teremted es atlagod meghalado elemzoi kepesseded birtokaban sem lathattad–plusz nyilvan amit meg lattal, azt ugy ertelmezted, ahogy akartad…
ez egy piszlicsare megjegyzes persze, de csak arra akarom felhivni a figyelmet, hogy azt az arnyaltsagot es korrekteseget, amit romsiccsal illteve a „zsido” kifejezes hsznalataval kapcsolatban helyesen igenyelsz
Gyurcsanyra is illene kiterjesztened— ui. a tisztesseges gondolkodas sem konflis, hogy neha csak ugy leugorjunk rola, h a csunya satan megjelnik a szemuvegeben az ut szelen..
Annyit azért valaki végre elmondhatna nyilvánosan, hogy a szemitáknak csak a 3-6%-a zsidó. Kik a barátai a többi szemitának? Pl. Jobbik. És kik nem? Cionisták. Ki is az antiszemita?….(Akit a cionisták utálnak)
Még jó ebben a bődületes antiszemitázó légkörben, hogy magyar társadalom nem olyan hülye, mint a Fidesz. Az antiszemitázás csak növeli a kormány+rendőrség+jogszolgáltatás+közt.i elnök által felsőbbrendűként kezeltek megvetését.
Gerő kiváló antiszemita gyártó. Bárkiből azt tud csinálni pillanatok alatt.
@babarczyeszter: Kedves Eszter! Ezért lesz hamarosan betiltva a „cigánymeggy” és „cigánykerék” kifejezés is 🙂
nagyon jó poszt, nem is gondoltam volna, hogy ezen az oldalon objektív írásokkal is lehet találkozni…
csak nehogy a posztert is antiszemitának kiáltsák ki ezután szombaték
@tusuanzen:
pedig megmondták: moderálni fognak…:)
@babarczyeszter:
Azt nem tudom, hogy az ‘antifasizmus’ (nevezzük így jobb híján) ilyen megközelítése mennyire magyar(országi) sajátosság — mind a ‘túlaggódás’, mind mások félelmeinek időnként naiv-jóindulatú, máskor gátlástalan kihasználása „alapvető” emberi dolog, valahogy mégis úgy tűnik, máshol nincs ennyire jelen. Még olyan országokban sem — hogy az eredeti témánál maradjunk –, ahol szintén jelentős volt a zsidóüldözés.
Persze lehet, pusztán a távolság miatt látszik így.
@P.mester: Ez most komoly?
Gondoljuk át ezt az állítást.
Hitler elindított (tudatosan) egy világháborút, pusztulásba döntötte a fél világot (egyáltalán nem izgatta magát ezen), kiirtotta a zsidókat (a Wansee után tudatosan), és teljesen felmorzsolta Németországot az „utolsó emberig” való kitartással.
Horthy — whatever. Horthy nem volt jelentős politikus, gyenge és hiú ember volt, de azt nem lehet mondani, hogy bárkit tudatosan gyilkolt volna. Azért fogadta el az antant, mert ő fékezte meg a fehérterroristákat. A magyar zsidók gyilkolásának sok formája volt. Ezek közül Horthy bizonyíthatóan egyet talált ki, a munkaszolgálatot, aminek gyilkossága viszont elsősorban a közvetlen katonai vezetőn, illetve a katonai felsővezetésen múlott. Ezen túl csak ostobán sodródott az irredentizmus kényszerében. Nem kétlem, hogy szalonantiszemita volt, ami persze nem zavarta abban, hogy Chorinnal sat. haver legyen, de mint említettem, szalonantiszemitákban bővelkedett Európa abban az időszakban. A legszélsőségesebb esetben is a Vichy-regime-hez és a kései Petain-hez hasonlítanám, nem Hitlerhez. Márpedig Petain az egyrészt-másrészt klasszikus példája.
Romsics ma assisztál — kinek is? minek is? hol az ő Hitlere? vagy akár Horthyja? Egy Novák Előd? Vagy Orbán? Vagy Kövér László? Komolyan egyenlőségjelet lehet tenni ezek közé a szereplők közé a zsidókra való veszélyességük szempontjából?
Engem nagyon sok atrocitás ért a származásom miatt (amit egyébként kifejezetten stratégiai céllal fedtem fel, mert végtelenül idegesített az antiszemita-anti-antiszemita játszma). Olyan atrocitás is, ami egzisztenciális következményekkel járt, például egy állásból való eltávolítás azon az alapon, hogy (bizonyosan) mételyezek, meg se kell nézni, mit csinálok.
De, már bocsánat, egy percig nem jutna eszembe, hogy ezt a történeti antiszemitizmushoz hasonlítsam.
@babarczyeszter:
Mo-n ez a téma hisztérikus paródiává vált.
Mint egykor aktív Honfoglaló-játékos, sok kérdés javítottam ki a kérdés-adatbázisban. Itt is felmerült ez a tipikusan magyar zsidóhisztéria. Még kifejezetten filoszemiták, sőt zsidók sem merik a szót kimondani, nehogy egy táborba kerüljenek antiszemitákkal.
Példa a Honfoglalóból: az adatbázis szerint Marc Chagalll BELARUSZ festő és Solem Alehem pedig UKRÁN író. valószínűleg az érintettek nagyon röhögnének, ha megtudnák, hogy belarusz/ukrán nemzetiségűek lettek, ők még zsidó nemetiségűnek vallották magukat.
@rágógumó:
Rágjuk kicsit.
Ha Romsics antiszemita, akkor én is antiszemita vagyok.
Az antiszemiták szerint viszont rohadt zsidó vagyok és húzzak el Izraelbe.
Jó szórakozást.
@Max val Birca: :-)))))
Szuper példák!
G. A. kétségtelenül egy öntelt hólyag, aki sokat enged meg magának (lásd pl. az államelnök minősítését anno), viszont legalább nem szokott fasisztázni, antiszemitizmusról szólva.
Azon kevesek közé tartozik, akik képesek a különbségtételre, tisztában lévén vele, hogy a kettő nem ugyanaz.
„A Rákosi- és Kádár-korszakokban”
Mindegyikből több volt?
Vagy csak nem tudsz magyarul?
„társadalom-értelmezés”
„zsidó- vagy nem zsidó emberek”
„nem-antiszemita”
Mi indokolja itt a kötőjelet?
Aki ennyire nem tud írni, minek akar mindenáron?
Vagy miért nem tanul meg előtte? Mondom: ELŐTTE.
„A Rákosi- és Kádár-korszakokban a zsidó szó tabunak minősült”
Ez meg nettó hazugság. Nem így volt.
Az meg nettó faszság, hogy Adyt, Móriczot, József Attilát, Illyés Gyulát lezsidózza az egyébként láthatóan írástudatlan marha, aki szerzőként jegyzi ezt a cikket.
@milyen szép a Vértes, ó: Én is így látom, és erre próbálom, egyebek mellett, felhívni a figyelmet. Odáig egyébként nincs gond, amíg egyetemi oktatók egymás fejéhez vágnak dolgokat. De ennek a politikai használata nagyon súlyos, főként az súlyos, ha van magyar választói kereslet is, nem csak kínálat. Szerintem ilyesmire Európában, talán az ex-szovjet Baltikumot kivéve, nincs példa.
A vád nem az, hogy „hogy Romsics Magyarország huszadik századáról írott cikkeiben és könyvében több ízben is szerepelteti a zsidó jelzőt egyes szereplők jellemzésekor.”, hanem hogy ezek a mondatok azt sugallják, hogy a vállalt politikai szerep a származásból következik. Még csak azt sem állítja, hogy a zsidó származásnak ne lehetne köze a politikai szerephez, de ezek a mondatok ennek mikéntjét nem bontják ki, és ha jól értem akkor Romsics máshol sem foglalkozik ezzel, így pedig az ilyen megfogalmazás előhívja a szokásos antiszemita értelmezéseket.
A címkézés minden bizonnyal túlzás, antiszemita mondatokat úgy is le lehet írni, hogy az ember nem az. Erről azért érdemes lenne beszélni, szerintem Gerő és Gyáni nem javasolja a zsidó szó tabusítását, hanem inkább olyan alkalmazását javasolja ami értelmet ad annak.
Másrészt a posztot és a kommenteket átfutva erős a gyanúm, hogy két dolog keveredik: annak megfejtése, hogy egy adott személy életútjában, politikai szerepvállalásában, nézetrendszerében a zsidóság milyen szerepet játszott, és a zsidóság társadalomtörténeti, szociológiai szerepe. Az elsőből nem lehet a másodikra általánosítani, és a másodikból az elsőre sem. A kettőt óvatosan, sok áttéttel és értelmezéssel lehet összekapcsolni egymással, és annak emlegetése, hogy márpedig lukácsot nem lehet megérteni a zsidó származás szerepe nélkül, nem érv arra – sőt – hogy a zsidó jelzőt reflektálatlanul lehetne használni társadalomtörténeti leírásokban.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok a világ e furcsa szegletén. A rosseb fog kivándorolni. Még megölne az unalom.
@babarczyeszter: „Azért fogadta el az antant, mert ő fékezte meg a fehérterroristákat.”
Ezt tán át kellene gondolni újra.
Ezt az „egyrészt” meg „másrészt” fölhánytorgatni egy történésszel szemben eléggé fura.
Ugye ( Gyáni ) az emlitett könyvben módszeresen cáfolja az objektív és pártatlan történetírás lehetőségét ( példaként megemlítve a történészek objektív szerepét a nacionalizmus(ok) történelmének megteremtésében vagy a történetírás és politika szinte banális kapcsolatát ). Korunk történetírásának helyes változatát pedig abban látja, ha a történész több szempontot érvényesítő, mindenféle moralizálást nélkülöző, elfogulatlan munkát ír, több irányból megvilágítva kutatása tárgyát. Amennyire képes vagyok megállapitani Romsics ilyenfajta historiagráfiát csinál, amit tőle olvastam az ilyen, és hálistennek ebben (is ) különbözik a bal vagy jobboldali függetlenül elkötelezett partizánoktól
Van itt egy polkorrekt csapda szerintem, amibe az ezt előszeretettel művelők ismételten belepancsolnak. A gyakran puszta eufemizmusban kimerülő terminológia nevében harcos politikai árkokból lecsapnak a vétkesekre, ebben az esetben Romsicsra, aki bizony pár releváns és megkerülhetetlen tényt közöl ( ha Ő nem, majd valamelyik párt – mint már a múltban is – majd politikai tőkét kovácsol belőle ). A legnegatívabb hozama ennek az, hogy ezzel egyben ki is herélik a hatékony és árnyalt, disztingválni képes antiszemita retorikát ( ha már Romsics is antiszemita, akkor ki nem az és akkor még nem is beszéltünk a manifeszt, életvitelszerű antiszemitizmusról )
Máskülönben, Gerő írásának szerintem ez a kulcsmondata :
„azok a baloldaliak is, akik elvileg elítélik a zsidóellenesség bármely formáját, ám miközben a mások antiszemitáit kárhoztatják, a saját antiszemitáikat – úgy látszik – fel sem ismerik. Legutóbb egy politikai jellegű rendezvényen a Demokratikus Koalíció és a Fapados Alapítvány (Mozgó Világ) mutatta fel a nekik tetsző akadémikust.”
@Közbiztonság Szilárd: höhöhö. Megint egy kulturált ember, aki tud olvasni. Hol írtam, hogy a felsoroltak zsidók? Azt írtam, hogy az életművüket nem lehet értelmezni a „zsidó” szó leírása nélkül. Merthogy ők maguk is számtalanszor leírták.
Rákosi és Kádár-korszakból is több volt. A kommunista kánon első két szakaszában a „progresszív”, az „antifasiszta” és a „a fasizmus áldozata” volt a meghatározó leíró jelző. Otthon persze ezt dekódolták.
A Kádár-rendszerben születtek azok a baromságok, amelyekre például @Max val Birca utal, hogy tudniillik zsidó íróknak lett valamilyen etnikumuk. Babel például „szuvjet” író, Chagall „belarusz” festő…
@babarczyeszter: van az a vicc az öt zsidóról, aki fontosat mondott:
Mózes: law is everything, Jézus: love is everything, Marx: money is everything, Freud: sex is everything, Einstein: everything is relative.
Valaki megkérdezte: ki nem zsidó közülük? Végül arra jutottunk, tulajdonképpen csak Mózes tekinthető zsidónak. Róla meg nem lehet tudni, hogy zsidó volt-e anyja/apja.
Az, hogy Móricz/Ady hozzáállása/szövege antiszemitának tűnik-e ma, az olyan kérdés, hogy butaságokat írt-e Euklidész, mert nem ismerte Bolyai munkásságát.
@Kabar:
ezt itt már leírták, megcáfolták. nem unalmas újra gépelni?
@Max val Birca: Szép, szabatos megfogalmazás.
Osztom a poszt álláspontját abban, hogy Gerő majdhogynem rituális viselkedést vár el. Határozottan úgy gondolom, hogy a viselkedés _valamennyi megnyilvánulásának_ ritualizálása nem üdvös, nem hatékony és nem célszerű módja semmilyen értelmes cél elérésének.
Ehhez képest abban látom a magyar viszonyok tisztázásának a módját, hogy Romsics Ignáchoz hasonlóan le lehessen írni azt, hogy XY zsidó.
Gerő arra az általános iskolás tanítónénire emlékeztet, akit egy BKV-vonalon láttam. A gyerekek közül valaki kimondta a zsidó szót – nem tudom, miért, hogyan, nem hallgattam –, mire a pedagógus felcsattant, hogy „meg ne halljam még egyszer azt a szót!”.
Ez nem (ez sem) lehet tabu; a tabu az irracionális viselkedés, így többek közt az antiszemitizmus táptalaja is.
@Közbiztonság Szilárd:
„a Rákosi- és Kádár-korszakok” vs. ‘a Rákosi- és a Kádár-korszak’
„zsidó- vagy nem zsidó emberek”
idézet része, hümm?
az említett szerzőket meg nem zsidózta le senki, csupán arról volt szó, hogy nem lehet érteni munkásságukat, ha nem beszélhetünk a korszak zsidó vonatkozású kérdéseiről
nincs is szórakoztatóbb annál, amikor egy funkcionális analfabéta nekiáll nyelvtannáculni 🙂
de a ‘társadalom-értelmezés’ tényleg egybeírandó, grat’!
(a ‘nem-antiszemita’ viszont rendben van)
@babarczyeszter:
Mondjuk látszik is minden hozzászólásodon a sértett zsidóság.
Tulajdonképpen ez az egyik baj a zsidókkal, hogy ha megjelenik bármilyen blogon a „zsidó” szó, azonnal véres szájjal ugranak. Esetenként anélkül, hogy tudnák, miről van szó.
És persze felhánytorgatják évezredes hányatott sorsukat mindenhol.
(Naná, hogy téged is a zsidó származásod miatt rúgtak ki, nem azért, mert mondjuk alkalmatlan voltál a munkára. Nyilván. A zsidók minden őket ért sérelmet a zsidóságukra vezetnek vissza, akár van köze hozzá, akár nincs. Te sem vagy kivétel. A család előtt könnyebb ezzel magyarázni, hogy kirúgtak a mocskos antiszemiták?)
@milyen szép a Vértes, ó:
Egyik sincs rendben. Talán tanulj meg magyarul.
„nincs is szórakoztatóbb annál, amikor egy funkcionális analfabéta nekiáll nyelvtannáculni :)”
Akkor te ne állj neki, mert nagyon szórakoztató leszel.
@milyen szép a Vértes, ó: @acs63: Felhívom a figyelmet a smiley-ra a hozzászólás végén, ugyanakkor: egy írástudó=egy szavaz. Egy funkcionális analfabéta=/=egy szavazt.
@babarczyeszter: Köszönöm a választ, most megpróbálom mégegyszer ugyanazt, higgadtabban. Előre felhívom a figyelmet, hogy továbbra is sutba dobtam társadalomtudósi igényességemet (és egyébiránt pályaelhagyó is vagyok :)).
Tehát:
– Ezek a dolgok itt és most történnek, pillanatnyilag én baromira nem érek rá felállással szavazni arról, hogy kézfeltartással vagy felállással szavazhatunk-e az idítványunk vitárabocsátásáról. Kb. napi szinten érint a probléma (közös származásunk ellenére feltehetően kissé más pályán mozgunk; pl. az enyémnek semmi köze nem kéne hogy legyen semmilyen identifikációs kérdéshez), ergo azt szeretném, ha most azonnal lenne rá egy élhető megoldás, még akkor is, ha az átmeneti. Mihelyst ez megvan, nekifuthatunk a többinek. (Párhuzam: szerinted mennyire vigasztalja a frank-hitelest a híd alatt, hogy a gyenge forint jót tesz az exportnak, és ez majd a gyerekei elhelyezkedését esetleg segíti?)
– Nyelv és szimbolika: igen, szükség van fogalmakra, keretekre, diskurzusra. Ebből a szempontbból egyébként szvsz. roma ügyben jobban állunk, hiszen beszélhetünk pl. roma népművészetről, és cigánybűnözésről külön*. Viszont csak zsidó világuralomról, és zsidó konyháról beszélünk. (Szegény Romsicsnak egyébként szintén erre a megkülönböztetésre nem volt lehetősége, holott ő valszeg az utóbbira gondolt.)
Ugyanakkor fenntartom, hogy ennek a diskurzusnak elfordíthatónak kell lennie a hétköznapi ember számára is. Perpillanat láthatóan ott tartunk, hogy zajlik az elefántcsontoronyban a beszélgetés Kun Béláról/polisiakról/asszimilációról/stb., még a hétköznapi beszédben kb. a magyar-zsidó, magyar-cigány (magyar-román, magyar-szlovák) ellentétpárok léteznek. Amég ez fennáll, addig Kun Béla zsidóságáról írni, bár tudományos szempontból helyes, kissé felelőtlennek tűnik**.
* Nálam a cigány szó erőltetett, nem PC használata a második értelmezés tagadására utal. Bár remélem, ez kiderült.
** Központi problémának tartom – bár nem tartozik szorosan ide – hogy a honi társtud. elit kommunikációja teljesen elszakadt a tömegektől (bárkik is legyenek ők :)). Azt gondolom, hogy ebben az esetben nem a tömegek dolga az elit után szaladni.