Kordonnal a szégyen ellen
Eredeti szerző: szempontpuska
Az állam létének, működésének vannak deklarált céljai. Ezekre biztosít alapvető jogokat, és azokból következően kötelezettségeket vállal.
Számosat ezek közül nem tud teljesíteni. Ilyen a lakhatás joga is. Itt az állam mulaszt. De ezek a kötelezettségei attól még léteznek, deklaráltak.
Vagyis ebben a kérdésben nem lehet vita arról, hogy ez állami kötelezettség-e, merthogy az! És nem köti előfeltételhez (pl. adózáshoz) sem. Alapjog. Jár mindenkinek, aki az állam polgára.
Arról lehet beszélni, hogy MIÉRT nem tud eleget tenni egy alkotmányban biztosított kötelezettségének, esetleg HOGYAN tehetné meg. Milyen preferenciái vannak forrásainak elosztására? Mi a fontosabb: a médiafigyelés, a stadionfejlesztés, új kormányzati negyed vagy a hajléktalanok életben tartása… stb.
Korábban megbukott a kriminalizáció kísérlete. Hogy egy analógiával éljek, az alkotmány deklarálja a munkához való jogot is. Nem tudja teljesíteni ezt sem. De nem hozta vissza a KMK (közveszélyes munkakerülés) intézményét. Ahogyan a hajléktalanokról sem tud gondoskodni.
A hajléktalan bántja a szemünket. Nem csak a miénket, a hatalomét is. Más szerint meg levet ereszt. Ha megoldani nem tudják, akkor legalább büntetnék ne legyen szem előtt. Besöpörnék a szőnyeg alá — akkor már nincs is probléma?
…és akkor jönnek a trükkök százai. Munkaterület, csúszásveszély stb. miatt egy félméteres sávban nem telepedhetnek a falhoz. Lefekszenek a kordon elé. Így most jobb, Pista?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520389-67b57842e9948' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520389&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520389-67b57842e9948&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520389-67b57842e9948' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Herbert_West: Nem jelenti a bűnös azt, hogy ő rossz, a jogban sem, a vallásban sem. Azt jelenti, hogy megszegett egy törvényt, és ennek megvan a következménye.
@Késes Szent Alia:
Azért pl. a „különös kegyetlenséggel” kitétel már arról szól hogy _hogyan_ szegte meg a törvényt.
Vagy az US bevándorlási törvényben a „crimes involving moral turpitude” sem pusztán a törvény megszegéséről szól.
@Késes Szent Alia: „Szóval ha nem tekintjük kiszolgáltatott páriának a hajléktalant, hanem embernek, a maga döntési szabadságaival, akkor kiderül, hogy a helyzetéhez vezető folyamatban elévülhetetlen felelőssége van, és ezt nem szép dolog tőle elvitatni.”
Ezt így biztos nem lehet mondani. Felelőssége egyénnek van, kinél kinél külön lehetne megállapítani. De az ilyen tömeges felelőtlenség már inkább valamiféle társadalmi mintának látszik, szóval a felelősség firtatása ezzel kapcsolatban terméketlennek tűnik (nem egy-egy embernél, neki talán még segít is, hanem a szóban forgó társadalmi jelenség kapcsán).
Nem ismerek fölméréseket, egyszerűen csak (a kutyám miatt) sok hajléktalant ismerek. Elég sok köztük pl. nincstelen paraszt. Elfogyott körülötte a megélhetés, és úgy hallotta, hogy „pesten inkább vannak lehetőségek”. És idejött a semmijével a semmibe. és ittragadt. (Egyik például „napszámos” volt évekig, kapott kaját, dolgozott tizensok órát, néha ütötték, volt némi zsebbevaló, szalmán aludt valami fészerben. Nem a rabszolga-csicskás sorból, de nem sokkal különbből. Ahhoz képest itt most urasan él. )
Az általam belátott hajléktalan kör (egy pár tucat ember) túlnyomórészt vidéki ember, alig néhányuk a budapesti. Nekiindultak, ahogy a kivándorlók nekiindultak annak idején úgy, hogy talán jobb lesz, talán még a szerencséjét is megcsinálja, rosszabb biztos nem.
Szóval, nekem úgy néz ki, hogy nem kell jellemhiba vagy ostobaság ahhoz, hogy valaki belekerüljön ebbe a helyzetbe, amiből viszont kijönni nagyon nehéz, egyedül szinte nem is lehet. Igen ritkán éreztem úgy, hogy okosat tudnék mondani valamelyiküknek, akár a múltra, akár a jelenre, akár a jövőre vonatkozóan.
@Kulics: Mélységesen egyet értek. Valójában az ilyen bejegyzések majd alattuk a kommentvihar nem többek az un „fórumozósbetegség” mnegnyilvánulásainál. Már a főszöveg sem oda lő, ahová céloz, a téma puszta ürügy. Sajnos a legtöbb „problémás társadalmi szegmens” így néz ki, mint a hajléktalanok, a pajzsot látjuk, de akik tartják az élő pajzsot maguk elé, azokat nem. Ha a „pajzs” mögé mutatok …pompázatos példa a kamatolással sarcolt proletáriátusé. Azt látom, hogy tömeg ostromolja a postát segélynapokon… a postás miknek van kitéve, két óra alatt tud 30 métert megtenni. Mindenki orra előtt zajlik a történet de amit látunk, a pajzs (az élő) és nem pedig azok, akik a pajzsot használják.
Az eszköz a behasználásban is torzul. Hát még akkor az eszközről a kép. Sokkal időszerűbb már a cigánykérdés. Már egyáltalán nem a felzárkózás és felzárkóztatás a kérdés, de a pajzsmögöttieknek ehhez van muníciója. Már egy hjóideje nem a magyar-cigány viszony a meghatározója a cigánykérdésnek, hanem a cigány-cigány viszonyrendszerek, amiket ráadásul megmess a [bocsánat a lustaságomért, hogy egy teszkógazdaságos kész-kifejezéshez nyúlok a rövidítésért] szociális rétegezettség. [ A szegény-ként kezelt cigánycsoport önmagát nem is tekinti szegénynek és a látszat ellenére nem is az. A legszegényebb falu no9nszensze, ahonnan autóval járnak vásárolni, tehát a fogyasztásuk”statisztikatudományilag” máshol halmozódik adatba] Hasonlatos ehhez előfordul a hajléktalan sávban is, nem egyszer az adományozó szegényebb a hajléktalannál, akinek a Horn-tallért löki. Ahol én élek, ebben a ,mozaikban egy órára 4 Horn tallért adnak munkabért, ahol hajléktalankérdés főprobléma, 5 Horn tallér egy sima lángos. Nálunk meg 1 Horn tallér. A Báthory utcában, ahol a járdán ül a hajléktalan, egy irodacicus parkolásra meg ebcsikére költ kb annyit, amennyi nálunk már egy jó napibér. A 23 millió román munkavállaló nemhogy nagygázzal suhan át a mi vidékünkön, de a mozaik fejlettebb részein Budapestába be se mennek, viszont a mi munkavállalóink olyan autókkal járnak föl a mai Budapestre, amikkel a román munkavállalók 10 éve, akkor még ők is, Budapestre…
Éseközben nem találni olyan magyar nagyokost akinek ne összesen egy áfioma lenne minden magyar kérdésre, egy-egy… Holott már a kérdések AKUSZTIKAILAG is másképpen hangzanak a mozaik egyes koczkáiban, hátmég a válaszok
@Késes Szent Alia: tetszett ez [2013.01.31. 21:32:26] a levezetés
@incze:
Ha van mód arra, hogy tárgyilagosan vizsgáljuk a jelenséget, akkor valóban külön lehet választani az egyéni és társadalmi hatások elemzését. A társadalmi jelenség vizsgálata (szociológia) és az egyéni életút elemzése (pszichológia) működhetnek úgy, hogy egymás területéről nem tesznek állításokat.
De itt nem erről van szó, mert ebben a vitában nem tárgyilagos szociológiai elemzés zajlik, hanem összekeveredik a fenti kettő, és elhangzanak olyasmi állítások, hogy ha van társadalmi hajlamosító tényező, akkor az egyén felelőssége kevésbé érvényes. Vagy: ha megállapítható az állami felelősség (nem költ elég pénzt a hajléktalanra), akkor az egyént ez felmenti az alól, hogy az elvárt öngondoskodást megtegye (igénybe vegye a létező intézményeket, pl. hajléktalanszálló).
Vagyis a társadalmi-állami felelősség kiváltja az egyéni felelősséget, és a hajléktalanról kialakul egy olyan kép, hogy ő valami nagyobb folyamatok tehetetlen bábként sodrodó elszenvedője. A társadalomról – ebben az esetben mindenkiről, aki nem hajléktalan – pedig az a kép jelenik meg, hogy ők viszont teljes mértékben képesek a folyamatokat alakítani, ez kötelességük is, és ha nem vállalják fel a felelősséget, az csak azért lehet, mert érzéketlen, keresztényietlen, egoista, a csimpánzfalkánál is alacsonyabb szinten álló, megvetenedő lények.
Egyébként ebben a nézőpontban is megjelenik a bűn fogalma, de itt nem a lecsúszott ember tetteire nézve, hanem a nemlecsúszott emberre. Aki nem hajléktalan, az magasabb szinten bűnös, mert társadalmi felelőssége van, és akkor kap feloldozást, ha vezekelés gyanánt elbontja a gyámoltalan áldozatot megbélyegző kordont, vagy legalább szívből helyesli a kordonbontást.
Mindez nagyon távol van a tárgyilagos szociológiai elemzéstől, és nem elvárható, hogy az ilyen bűntudattal operáló felfogással szembe csak tárgyilagos szociológia elemzés legyen állítható.
@Késes Szent Alia:
kialakul egy olyan kép, hogy ő valami nagyobb folyamatok tehetetlen bábként sodrodó elszenvedője. A társadalomról – ebben az esetben mindenkiről, aki nem hajléktalan – pedig az a kép jelenik meg, hogy ők viszont teljes mértékben képesek a folyamatokat alakítani, ez kötelességük is, és ha nem vállalják fel a felelősséget, az csak azért lehet, mert érzéketlen, keresztényietlen, egoista, a csimpánzfalkánál is alacsonyabb szinten álló, megvetenedő lények.”
célszerű lenne két-három idézet cikkekből vagy kicsit színvonalasabb kommentekből, mert a fenti így csak a te téves értelmezésednek tűnik amivel teljesen felesleges bárkinek is vitába szállni
@Vortumnus: „csak a te téves értelmezésednek tűnik amivel teljesen felesleges bárkinek is vitába szállni „
Hát annak nem érdemes vitába szállnia, aki számára annak tűnik… Hogy ez azonos lenne „bárkivel”, vagyis mindenkivel, az csak a te (meglehet, téves) értelmezésed.
De jó, legyen néhány példa, végülis elég szórakoztatóak:
„Azért vagy „antiszociális” -itt a szónak nem a pszichológiai (nyilván nem vagy szociopata), hanem a szociológiai értelmében – mert érzéketlennek mutatkozol az elesett hajléktalanok szenvedése, problémái, „ügye” iránt. De ez nálad semmiképpen nem járhat a nézeteidben meglévő disszonanciával, hiszen tipikus magyar jobboldali vagy, a jobboldaliság minden ide vonatkozó kellékével, meggyőződésével, hitével, és tévhitével. Tehát – az én szememben – egy zizzent gazember vagy (külön vizsgálódást igényelne, hogy milyen arányban), de „van venned rendszer”. „
„SZVSZ egy keresztény nem lehet érzéketlen a szenvedők iránt. Nem mondhatja, hogy a nyomorultakat takarítsuk el az útból mert zavar a szaguk. … Erre utaltam amikor azt írtam, hogy hányok a fajtádtól. „
„amit itt, és másutt ezek a jobboldali emberek előadnak, az része, és tartalma a magyar jobboldaliság közös mítoszának, hiedelemvilágának. Ebben benne van , valóban többé és kevésbé a rasszizmus is, de mindenképpen, és mindenekfelett van benne a társadalmi szolidaritás hiánya, sőt a szociáldarvinizmus, vagyis az a – társadalomra adoptált – nézet, hogy a gyenge pusztuljon, nem kell megmenteni.”
” főemlősök is képesek ellátni élelemmel elesett, sérült, önellátásra képtelen faj- vagy hordatársukat. Gondoskodnak róla. Úgy tűnik, vannak, akik nem érik el egy csimpánzhorda szintjét. „
Ami itt részben kimondva, részben következtetve megjelenik, hogy a hajléktalan egy „önellátásra képtelen” valaki, a „gyenge”, akit „meg kell menteni”, és ennek a megmentésnek a felelőssége azé, aki nem hajléktalan. Ha nem vállalja ezt a kommentelő által rárótt felelősséget, hanem vitatni próbálja, akkor szociáldarvinista gazember (és persze jobboldali). Továbbá a felelősség vállalásának nem elégséges mértéke az, hogy vannak hajléktalanszállók, hanem olyan hajléktalanszálló kell, ahova be is megy a hajléktalan, mert ha nem megy be, akkor az azt jelenti, hogy nem elég jó a szálló, és több pénzt kell rá költeni. (Ez utóbbi egyesen következik abból, hogy a hajléktalan a megmentendő áldozat, akinek igazsága van, és aki ha nem megy a szállóra, akkor a szálló a hibás.)
@Késes Szent Alia:
Ami itt részben kimondva, részben következtetve megjelenik, hogy a hajléktalan”
az idézettekből nem következik hogy az összes, legfeljebb az hogy egy részük. az pedig igaz, általánosságban ők inkább elesettek, aktuálisan önellátásra képtelenek, kiszolgáltatottak, mint a nem-hajléktalanok.
hanem olyan hajléktalanszálló kell, ahova be is megy a hajléktalan, mert ha nem megy be, akkor az azt jelenti, hogy nem elég jó a szálló, és több pénzt kell rá költeni.”
. ha van hajléktalanszálló, akkor bizonyos kritériumoknak meg kell felelnie, különben nem hajléktalanszálló, hanem egy másfajta funkciókat esetleg betölteni képes épület. ez így világos, nem látom, mi a baj vele.
te előítéleteidnek megfelelően hibásan értelmezed a közegből adódóan amúgy sem elég precíz beszélgetéseket, ezt valamilyen objektívnek tűnő, valójában röhejes és erőltetett (és valakit egészen silányul utánzó) stílusban leírod, nem mintha érdekelne, de azért bazári majomságra hajaz.
abba most ne menjünk bele, hogy nem említed a reakciókat kiváltó hsz-eket, pl. grani marhaságait, ami így szimplán tisztességtelen.
persze én vagyok a hülye, hogy netes idiótákkal szóbaállok
@Vortumnus: Sajnos össze-vissza beszélsz, lélekbelátó igényű kijelentésekkel (az én előítéleteim), ferdítéssel (csak a hajléktalanok egy részéről szóltak volna az idézett mondatok), a hajléktalanszállókról (ki mondta, hogy nem kell megfelelniük az előírt normáknak), az előzményekről (egyik idézet se graninak szólt, amúgy a reagálás minőségére amúgy se jó kifogás a kiváltó hsz. minősége), stb.
De ha az utolsó mondat nagy felismeréséhez hozzásegítettelek, akkor mégiscsak megérte.
1. azokban a szövegekben sehol nem volt leírva, hogy kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak, az általános fogalmazás nem ezt jelenti.
ha találsz ilyen kitételt, akkor másold be, ha nem ismerd el hogy tévedtél.
2.”Továbbá a felelősség vállalásának nem elégséges mértéke az, hogy vannak hajléktalanszállók hanem olyan hajléktalanszálló kell, ahova be is megy a hajléktalan,”
ez bizony azt sugallja, hogy nem kell sokféle normáknak megfelelni, elég ha vannak
3. amúgy a reagálás minőségére amúgy se jó kifogás a kiváltó hsz. minősége”
bizony hogy figyelembe veendő. én is más stílusban írnék és pontosabban ha kicsit kevésbé tisztességtelen kommentre válaszolnék.
és még én beszélek össze-vissza. LOL.
@Vortumnus: 1. Az általános megfogalmazás nem zárja ki, hogy legyenek kivételek, de ezek valóban csak kivételként jelennek meg egy általános érvényű megállapítás alól. Amikor valaki azt mondja, hogy te érzéketlen vagy az elesett hajléktalanok szenvedése iránt, akkor az állítás nem különböztet meg két csoportot (az elesett hajléktalant meg a nem elesett hajléktalant), hanem egyetlen csoportra (hajléktalanok) vonatkozik az általános érvényű jelző (elesett és szenved). És általános érvénnyel jelöli meg azt is, akinek felelőssége a helyzeten változtatni, és az nem a hajléktalan, hanem az „érzéketlen”. Az érzéketlen megtehetné, hogy enyhít a szenvedésen, de nem akarja (mellékszólamok: mert tipikus jobboldali rassista szociáldarvinista), a hajléktalantól viszont nem várható el felelősség a saját sorsa iránt, hiszen ő „elesett”.
2. Bizonyára vannak jogszabályi előírások, hogy hogyan kell működnie egy hajléktalanszállónak, amit ha teljesít, akkor megfelelő szállónak tekintendő. Ez objektív kritérium, a megfelelőség nem attól függ, hogy a hajléktalannak van-e oda kedve bemenni. Az eddigi 300+ kommentből nem emlékszem olyan bírálatra a szállókkal szemben, ami miatt az aluljáróban élés indokolt lenne. De ha már szó esik róla, hátha te tudod: mi az a megfontolandó kifogás, ami miatt a szálló nem megfelelő? Többen azt írták, hogy az ottani házirend (alkoholtilalom) az akadály, ennek sem olvastam a cáfolatát.
@Késes Szent Alia:
ha egy problémáról van szó, akkor értelemszerűen első szinten lehet általánosságban fogalmazni sőt az is megállapítható, hogy érzéketlen(nek tűnik)-e valaki a megközelítés minősége alapján*. Ebből nem következik, hogy egy második szinten ne lenne képes differenciálni, amennyiben szükséges. Persze lehet hogy nem képes, és ez lehet hiba vagy helyénvaló, de ez már a konkrét problémától függ. a lényeg, hogy nem kell a két szintet összekeverni .
A hajléktalankérdés esetében kizárólag akkor lenne hibás az első szinten az általánosságban fogalmazás[pontosabban még akkor sem, de most ettől tekintsünk el, legyünk megengedőek], ha köztudott lenne, hogy a hajléktalanok általában nem betegek, viszonylag jól érzik magukat, jórészt saját hibájukból kerültek ilyen állapotba, a megfelelő megoldás is rendelkezésre áll csak ők nem választják, stb. mivel ez nem így van, így rendben van az általánosság, differenciálni már egy második szinten kell , (Nyilván ha valaki úgy gondolja, hogy kivétel nélkül minden hajléktalan iránt részvétet kell érezni és egyiküktől sem várható el a saját érdekében történő cselekvés az téved., de ilyen véleményt én nem olvastam)**
*idézzünk párat a kommentekből
-Szerintem nincs az államnak kötelezettsége a lakhatás terén.
-a hajléktalanok menjenek el a vidéki elnéptelendő falvakba, utálom a bűzüket
-leszarom, csak a hazam ele ne fekudjenek
-ha rajtam múlna, akkor én kirugdosnám a bűdös hajléktalant a közterületről a nyálas ballibcsikkel együtt.(grani többi hozzászólásában részletezi a gondolatait)
-nem normális dolog ilyen helyen lakni és mások normális életét zavarni. Ez a józan ész véleménye. Az, hogy jogilag hogyan kell megoldani, másodlagos. [ez utóbbi, maxval javára legyen mondva hogy nem írt egyéb mocskolódást, és amit írt, részben igaz, viszont tény, hogy a hajléktalanok eltakarítását függetlenítette a normális megoldási lehetőség lététől, ez utóbbit minősítve másodlagosnak, ahogy gyakorlatban is mindegy volt számára, hogyan tüntette el alkalmazottja a boltja elől az ott tanyázó hajléktalant, máig sem tudja, nem is érdekli tipikus példája az érzéketlenségnek: fennáll egy probléma ((hajléktalanok zavaróak a közterületen), ezt meg kell oldani, mindegy hogyan, nem érdekel, csak oldódjon meg, az én szempontjaim számítanak a másiké nem)]
** különösen vicces ezt blogkommentekkel játszani, ezek nem kimunkált szövegek, hanem gyakran az élőbeszédet utánzó társalgás, persze van akinél nem de az általában röhejes is,konkrét példákat szándékosan nem írok
@Késes Szent Alia:
1. Többen azt írták, hogy az ottani házirend (alkoholtilalom) az akadály, ennek sem olvastam a cáfolatát.
??????
miért vannak a hajléktalanok inkább az utcán? szociológusok vizsgálják a kérdést, nem én, utána kell nézni, éppúgy, mint a hajléktalanszállók kritériumainak.
nyilván sokféle oka van, pl. egy részük beteg és nem tud racionálisan mérlegelni, nehezen alkalmazkodik a szabályokhoz, nehezen viseli el a többi embert, fél tőlük a lopások és erőszakosságuk miatt, megszokta az utcai életmódot, a párjukkal akarnak lenni de azt a szállón általában nem lehet, kutyát nem vihet be,a szállók egyéb szempontból nem megfelelőek pl. kicsi férőhely, eleve kevés a szállás stb.stb (télen értelemszerűen többen vannak, a hideg miatt
az hogy valaki ebből egyet kiragad majd kijelenti hogy azt meg kellene cáfolni, szimplán a kérdéshez nem értő hülye, nem tudom kik írták ezt, akárkik is voltak, nézzenek utána a kérdésnek, utána írjanak.
az is érdekes, mit jelent az alkoholtilalom? ha mondjuk napi 1 sör megivása is tilos, az már lehet hogy nem célszerű.
de ez nem az én dolgom, az enyém max. annyi, hogy figyelmeztetni próbálom az a legjobb esetben egy kézen megszámolható nem-vincentes olvasót, hogy valaki az okosság látszatát keltve nem túl tisztességesen közelít meg egy komplex problémát és hülyéskedik blogkommentekkel.
@Késes Szent Alia: @Vortumnus:
ad 1. Én is azt látom, hogy itt nem megfogalmazási szintek kavarognak elsősorban (azok is, persze), hanem ballib és jobbkonzerv mítoszok állnak kibékíthetetlenül szemben. A társadalom lehetőségei által elég nagy mértékben, sokszor döntően meghatározott ember vs az értékeit (n.b. emberi mivoltát) soha föl nem adó, a nehézségeket lekűzdő, cselekvő ember.
Az első mítoszban a többség számára többé-kevésbé kijelölt pályák vannak, melyekről alig van kiugrás, szerencsés letérés, és amelyek nem is mindig vezetnek valahová. A másikban meg jószerivel mindenki számára (ugyan kinek könnyebben, kinek nehezebben, de) nyitva vannak a lehetőségek, döntően emberi minőség kérdése, ki merre indul és meddig jut el.
Ez az a szemüveg, amelyen keresztül mind a hajléktalanokat, mind a javaslatokat szemléli a megszólalók egy nagy hányada, sőt egymást is ezen torzító üvegen keresztül méricskélik.
Így inkább a saját ethoszukat védik. Néhány jellemzőnek gondolt fordulatból ítélve egymást gyorsan besorolják. Onnantól aztán jöhet, hogy a jobbkonzerv lenézi a hajléktalant (egyúttal magát minőségileg jobbnak tartja, holott elsősorban csak pályája volt szerencsésebb, csak lehetőségei voltak eleve mérhetetlenül jobbak), a ballib pedig nem veszi tudomásul, hogy kutyából nem lesz szalonna, akik beragadnak, azok felelősek érte. (És néha kibuggyannak az ezekből fakadó implicit vádak is, te csak azért hangsúlyozod a körülményeket, mert magad is egy tehetetlen szarkupac vagy, avagy te csak azért beszélsz így, mert ostoba vagy és saját érdemednek tekinted az még az aranybilit is, amit a segged alá toltak: Erkölcsi fensőbbrendűség a vitapartnerral szemben.)
ad 2. Hajléktalamszálló. Ha megkérdezel egy hajléktalant, miért nem megy be oda, akkor tíz esetből kilencben egyszavas választ kapsz: lopnak. Ha tovább bogozod, akkor jönnek a történetek az egész szállót meghatározó erős csoportokról, einstandokról, egy sor ismert séma hadseregből, börtönből, olyan helyekről, ahová kényszerből kerül az ember, és ahol csak a külsődleges felszíni rendet szabályozzák a fenntartó előírásai, a való élet egész más keretek közt zajlik. Az gyakorlatilag tényként vehető, hogy a nagy hajléktalanszállóknak sajátos társadalma van, dzsungeltörvények, ami még az utcai fizikai nélkülözéssel szemben sem vonzó (pedig az korántsem az a mámorban fetrengés). Pláne akkor nem vonzó, amikor fölszámolnak egy csomó olyan élhetőséget, amely kétségkívül emberibb alternatívát nyújtott.
Példa. 2004 május elsején (Magyarország EU belépése) itt a Tabánban, Várban, Horváth kertben, Vérmezőn, Gellérthegyen lezajlott egy nagyszabású akció (önkormányzat és máltaiak karöltve), melynek keretében az összes hajléktalan kolóniát (áltlában max. fél tucat ember) fölszámolták. Amíg amazok a murit bámulták, minden cuccukat teherautóra rakták és elszállították egy kurva nagy halomba. Én ezzel az akcióval a Rácz fürdő melletti autó lehajtó alatt akkor már vagy két éve éldegélő négy-öt embernél szembesültem először. Ott matracok voltak, esővízelvezetés, polcok (háztartási tárgyakkal, és könyvekkel), szeméttárolás nejlonzsákokban, ruhák egyénenként bőröndökben, semmi szar, semmi húgy, a maga módján egy tip-top kis telep volt. Útjában nemigen állt senkinek. No, ezeket az embereket kifosztották. Elvették a vagyonukat, a ruhájukat, a modus vivendit, mindent. (Megjegyzem, sosem hagyták ott teljesen őrizetlen a szállást, de erre a nagy eseményre, hogy Magyarország immár Európa, az aznapi őrszem elcsábult, így annyi sem maradt nekik, amit egy ember hirtelenében összekapkodhat.)
@Vortumnus: 1. Lehet a párbeszéd során árnyalni a véleményeket, de amikor egy általános szinten ki vannak osztva a szerepek és a felelősségek, az semmilyen további szinten nem fog alapvetően változni. És ez nem fogalmazásmódtól függ, aki pongyolán írja le, hogy a hajléktalant meg kell menteni és ez a társadalom felelőssége, az egy jobban kimunkált szövegben se cseréli meg a szerepeket. Én meg ezt a szerepfelfogást vitattam, nem a konkrét megfogalmazást (azt csak mulatságosan árulkodónak gondolom, a „megmentéssel” meg a többivel).
„ha köztudott lenne, hogy a hajléktalanok általában nem betegek, viszonylag jól érzik magukat, jórészt saját hibájukból kerültek ilyen állapotba,”
Én úgy sejtem, a magyar közgondolkodásban sokkal elterjedtebb egy ahhoz közelítő nézet, hogy a saját hibájából került oda, mint egy olyasmi, hogy az illető nagyobb folyamatok elszenvedője, és valszeg itt a blogon a két nézőpont megoszlása nem tükrözi az országos arányokat. Ha a köztudással akarnád alátámasztani a második verzió magától értetődését, szerintem nem járnál jól.
2. El kéne dönteni, hogy tudjuk-e, hogy miért nem megy be a hajléktalan a szállóra, vagy nem tudjuk. Ha nem tudjuk, akkor azt se tudjuk, hogy az alkohol tiltása mekkora szerepet játszik benne.
@incze: Köszönöm, nagyon tetszik a leírás, ezzel együtt egy lényeges ponton hibásnak gondolom: „A társadalom lehetőségei által elég nagy mértékben, sokszor döntően meghatározott ember”
Az itt jelenlévő „jogvédő” szemlélet nem az embert tekinti a lehetőségek által korlátozottnak, hanem az embereknek egy csoportját, azt, akiket az elesettek szerepére kijelöl. Ezeket gúzsba kötik a körülmények, de van egy másik csoport, a „társadalom”, vagy éppen a „gazdagok”, akiknek viszont szabadságuk van cselekedni, és így a második csoport felelős az első sorsáért, mert ő akarata szerint formálja a körülményeket, és csak ő képes változtatni rajta. A másodikat jóformán semennyire nem kötik a lehetőségek, az elsőt meg jóformán teljesen. Ezzel irreálisan eltorzítja a cselekvési szabadság fokát, a döntési felelősségeket, dehumanizálja az első csoportba tartozókat (mert megvonná tőlük a sorsuk irányításának szabadságát, amit másoknak viszont megad), magának morális ítélethozó szerepet ad… És arcátlanul elnevezi mindezt szolidaritásnak meg szociális érzékenységnek.
Ez nem ugyanaz, mintha az embert mint olyat tekintené a körülményektől meghatározottnak.
Lopás: nekem is ezt mondták, mind a két hajléktalan, akiket erről kérdeztem. A mintavételt eddig nem találtam reprezentatívnak, most módosítom.
@Késes Szent Alia: „Lopás: nekem is ezt mondták, mind a két hajléktalan, akiket erről kérdeztem. A mintavételt eddig nem találtam reprezentatívnak, most módosítom.”
Az előbbiekkel egyetértve, a „lopás”-probléma ‘incze’ által adott, az én ismereteimmel is egybevágó megoldása is azt támasztja alá, hogy a hajléktalanszállók tartózkodásra alkalmatlan voltáért is a hajléktalan-szubkultúra felelős, nem pedig a „társadalom”, bár a leftist-liberal mítoszképzés általad pontosan vázolt toposzai annyira mélyen gyökereznek és – koherencia-önvizsgálatot kizáró módon – annyira anyanyelvvé változtak a fertőzött csoportokban, hogy egy-két logikai hibával transzformálva a tényeket természetesen ismét helyreállítják a fejükben a dolgok jelentőségteljes és erkölcsileg egyedül helytálló leírását és rendjét: a „társadalom” felel ezért is, az „elnyomottak”, a „megalázottak és megszomorítottak”, a „kirekesztettek” ebben a misztériumjáték-merevségű leírásban esetleg torz és helyteleníthető módon kompenzálják a rajtuk esett igazságtalanságot, és a „szegények háborúja a szegények ellen” valójában csak a „társadalom” igazságtalanságait képezi le, azaz a mi bűneinket, és nincs erkölcsi alapunk a szemükre vetni semmit, hiszen az egyrészt részvétlenség, másrészt „blaming the victim”.
Mér’ vannak az utcán? Még a kilencvenes években írt riportot egy hajléktalanszállóról a nagyszerű riporter, Tyápai Katalin (RIP). Aki olvasta, soha nem tenné be a lábát oda. Nem állítom, hogy a hajléktalanok olvasták, de tudják, mi vár rájuk ott.
Csak gondoljatok bele, miért menekülnek a menekültek a menekültszállásról!
@Késes Szent Alia:
És ez nem fogalmazásmódtól függ, aki pongyolán írja le, hogy a hajléktalant meg kell menteni és ez a társadalom felelőssége, az egy jobban kimunkált szövegben se cseréli meg a szerepeket. Én meg ezt a szerepfelfogást vitattam,”
a szövegekből ilyen szerepfelfogás nem olvasható ki egyértelműen , persze ez neked valszeg mindegy, de hát ez nem érdekes
„El kéne dönteni, hogy tudjuk-e, hogy miért nem megy be a hajléktalan a szállóra, vagy nem tudjuk. Ha nem tudjuk, akkor azt se tudjuk, hogy az alkohol tiltása mekkora szerepet játszik benne”
van olyan, akinél tudjuk, van akinél nem, általánosságban meg számos oka van, köztük az alkohol is, de egyelőre semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez lenne a legfontosabb közülük, sőt, vélhetően nem az. erre te beírod a fentit, ami amúgy engem támaszt alá:, lévén a korábban hivatkozott nick ezt nevezte meg legfontosabb okként, tehát ha az általad leírt a helytálló, akkor ő sem írhatná azt, amit
megjegyzem, nem először törlök ki sorokat, csak hát mindig eszembe jut szempontpuska egy korábbi kérése és ez ugye nem az én blogom. hogy mi állhat azokban a sorokban, szerintem nem nehéz kitalálni. a többire is csak azért nem reagálok, mert fárasztó lenne minden ostoba csúsztatásod helyretenni, unalmas, terméketlen
@incze:
valóban létezik baloldali és jobboldali metafizikai magyarázat a kérdést illetően, de igazából az a megközelítés már idejétmúlt szerintem (ahogy talán a metafizika nagy része is). ugyanakkor az alia-féle baromkodás messzire vitt attól, hogy van egy komplex probléma, amire pár idetévedt troll szokásos troll-módon reagált, páran helyrerakták őket, egy-két monomániás meg mindenképpen az általa ballibnek vélt, jobbára akadémiai értelmiségiek, művészek meg pár széplélek által nyomott kissé naiv megközelítéssel kíván hadakozni, szerintem ez szimplán nevetséges.
@Vortumnus:
(de az én hibám is hogy netes idétlenekkel leállok úgy hogy senki sem fizet a hsz-ekért:) )
@Vortumnus: „a szövegekből ilyen szerepfelfogás nem olvasható ki egyértelműen , persze ez neked valszeg mindegy, de hát ez nem érdekes”
Ne haragudj, de ez méltatlan és terméketlen vitastílus. Milyen jogon vélelmezed, hogy kinek mi „mindegy”, ha még téged is méltat válaszra? A kérdéses szövegekből pedig kiolvasható ilyen szerepfelfogás, hiszen Szent Alia is ilyen szerepfelfogást olvasott ki belőlük és tőle függetlenül én is – és nincs alapod megkérdőjelezni, hogy valóban ez az ő olvasata. Az „egyértelműen” megszorítás ugyanakkor értelmetlenné teszi az állításodat. Egy véleményszövegből semmi sem olvasható „ki” egyértelműen, azaz a szó szerint benne foglalt állításokon túlmutató következtetések sohasem egyértelműek, hiszen a befogadó interpretációja is hozzájárul az olvasat és az interpretáció kialakításához.
És ehhez joga is van: közkeletű, fórumbetyárkodásra is gyakran alkalmazott súlyos tévedés, hogy köznyelvi szövegek interpretációja csak akkor lehet elfogadható, ha a hivatkozott szó szerinti idézetek elsődleges szótári jelentéseit tartalmazza. A vélemény, a leszűrt következtetés, de egyáltalában a befogadói szövegértelmezés tág – de nem elértelmetlenítően tág – keretek között kezeli a szó szerinti korpuszt. A megállapításokkal persze lehet vitatkozni, de nem azon az alapon, hogy az interpretáció nem szó szerinti.
Egészen hibás: a nyelvi közlési folyamattal kapcsolatos mélyreható ismerethiányról tanúskodik az alábbi ellenvetésed egy korábbi hozzászólásodból:
„1. azokban a szövegekben sehol nem volt leírva, hogy kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak, az általános fogalmazás nem ezt jelenti.
ha találsz ilyen kitételt, akkor másold be, ha nem ismerd el hogy tévedtél.”
A természetes nyelvben nincs szükség egzisztenciális kvantorok alkalmazására ahhoz, hogy az állítás általánosíthatóságát kifejezzük. Erre tökéletesen elegendő a többes szám, illetve bizonyos jelentéstípusoknál (anyagnév stb.) az egyes szám is. A többes szám, a „hajléktalanok” jelentése és használata pontosan az, amiképpen azt Szent Alia értelmezte: aki többes számban „hajléktalanokról” beszél, az az ezzel a tulajdonsággal leírható csoport általánosítható, de nem szükségszerűen minden egyes egyedre érvényes tulajdonságaival kapcsolatba hozott állításokat tesz. Hamis az az állítás, hogy nem helyes többes számot alkalmazni, ha az állítás nem az érintett csoport minden egyes tagjára vonatkozik. „A mosónők korán halnak. A mozdonyvezetők lelkében visszhangzik a vonatfütty. A színészek érzékeny emberek. A tenger hullámai éles robajjal csapódtak a hajótesthez.” Nem lehet kifogásolni azt, ha ezeket az állításokat az érintett csoportokra többségükben, de nem szükségszerűen kivétel nélkül érvényes állításoknak tekintjük. És akkor a népnevek ilyen használatáról már ne is beszéljünk.
„a többire is csak azért nem reagálok, mert fárasztó lenne minden ostoba csúsztatásod helyretenni, unalmas, terméketlen” – az ilyen típusú udvariatlan, tódító és jelzőket halmozva minősítő állítások pedig gyakran korrelálnak egyfajta nyegleségbe burkolt vitaképtelenséggel – nem tudhatom, hogy a te esetedben is így van-e, vagy mesteri stílusparódiáról van-e szó, de a kiváltott hatás tekintetében ez egyremegy.
@Montefiore:
senkit nem érdekel hogy pár nick kit méltat válaszra, attól hogy valaki beleolvassa még nem lesz érvényes, nyilván nem azt vitattam hogy beleolvasta, szóval felesleges gépelés volt részedről
„Az „egyértelműen” megszorítás ugyanakkor értelmetlenné teszi az állításodat. „
az itt és azt követőekben leírtak megint közhelyek, de édesmindegy, ha valaki azt gondolja, hogy X érzéketlenül áll egy problémához vagy azt hogy egy kisebbségi csoport gyengébb pozícióban van és legalábbis részben nem önhibájából, ebből a társadalom bizonyos felelősségét vezeti le, nem következikaz a „metanarratíva” amit itt látni véltek, az egyértelműség hiánya pedig éppen engem támaszt alá: nem kell magabiztosan beleolvasni valamit, ha nem erősen védhető a jelenléte, ilyen egyszerű
„Egészen hibás: a nyelvi közlési folyamattal kapcsolatos mélyreható ismerethiányról „
ez is közhely, de itt sajnos csak arra elég hogy segítsen megérteni, miért ébredhet gyanú valakiben egy értelmezés helyességét illetően, annak helyességéről nem mond semmit.
a többi szintén érdektelen, gondolom világos volt hogy én őt nem tekintem vitapartnernek és mivel ez nem az én blogom, nem lehetek ennél konkrétabb, arra meg nincs sem kedvem sem időm hogy valakinek minden egyes mondatát szóról –szóra kommentáljam, értelme sem lenne. az okosságnak látszani akaró tudálékos szószátyárságot nem szeretem, ha látom véleményezem, akinek nem tetszik, ő dolga, legfeljebb ha akar reagál, ha nem nem, ennyi.
@Vortumnus:
„senkit nem érdekel”
” felesleges gépelés volt részedről”
„megint közhelyek”
„ilyen egyszerű”
„ez is közhely”
„nem mond semmit”
„a többi szintén érdektelen”
„én őt nem tekintem vitapartnernek”
„értelme sem lenne”
„ennyi”
Nehéz lenne ilyen méretű „hozzászólásba” ennél is több discussion-terminating retorts (DTR) belepréselése.
@Vortumnus: „senkit nem érdekel hogy pár nick kit méltat válaszra, attól hogy valaki beleolvassa még nem lesz érvényes, nyilván nem azt vitattam hogy beleolvasta, szóval felesleges gépelés volt részedről”
Itt minden állításod téves vagy megalapozatlan. Engem például érdekel, és nem nyilatkozott arról a többség, hogy őket ne érdekelné, ellenkezőleg, mivel a te karikaturisztikusan és udvariatlanul nem érdemi megjegyzéseiddel szemben a szövegről több érdemi megjegyzés is elhangzott, úgy tekinthetjük, hogy cáfolva van az az állításod, hogy „senkit nem érdekel”, még akkor is, ha én, jóindulatúan nem tekintem a köznyelvi „senkit” tagadó univerzális kvantornak.
Hogy egy értelmezés „érvényes”-e, az vitatható és vitatandó kérdés, nem a te egyszavas ítéleted fogja azt eldönteni.
„ebből a társadalom bizonyos felelősségét vezeti le, nem következikaz a „metanarratíva” amit itt látni véltek, az egyértelműség hiánya pedig éppen engem támaszt alá: nem kell magabiztosan beleolvasni valamit, ha nem erősen védhető a jelenléte, ilyen egyszerű”
Nem, nem ilyen egyszerű. Az egyértelműség hiánya elméletileg igazolható a köznyelvi véleményszöveg és minden belőle kiinduló következtetés és interpretáció viszonyában. Ezért a „nem egyértelműségből” semmi további, specifikus állítás nem következik ere a viszonyra nézve. Ha valaki nem a tenyérbemászó felületesség és buta lekezelés szöveges megjelentésének cizellálásán dolgozik, hanem ehelyett érdemi és tisztességes vitát kíván folytatni, akkor itt következhet a következtetés és interpretáció érvényességével kapcsolatos érvelése.
Szent Aliának az alábbi megállapítása – az én megítélésem szerint – a te kommentálási tevékenységed általam ismert és emlékeimben megőrzött részénél egészen bizonyosan magasabb szervezettséget és intellektuális erőt mutat, és érdemben megvitatható vagy cáfolható, ha valakinek van hozzá vágott dohánya:
„A társadalmi jelenség vizsgálata (szociológia) és az egyéni életút elemzése (pszichológia) működhetnek úgy, hogy egymás területéről nem tesznek állításokat.
De itt nem erről van szó, mert ebben a vitában nem tárgyilagos szociológiai elemzés zajlik, hanem összekeveredik a fenti kettő, és elhangzanak olyasmi állítások, hogy ha van társadalmi hajlamosító tényező, akkor az egyén felelőssége kevésbé érvényes. /…/
Vagyis a társadalmi-állami felelősség kiváltja az egyéni felelősséget…”
Vissza a te szövegedhez:
„„Az „egyértelműen” megszorítás ugyanakkor értelmetlenné teszi az állításodat. „
az itt és azt követőekben leírtak megint közhelyek” – ha valaki az általános érvénnyel a nyelvi közlés természetének egyes vonatkozásairól írt megállapításokat „közhelyeknek” tekinti, az buta megállapítást tesz. Az a megállapítás, hogy a „névelő a névszói szintagma elején áll”, nem „közhely”, hanem közismeret. A „közhely” kifejezés második használatáról ugyanezt lehet elmondani.
„a többi szintén érdektelen, gondolom világos volt hogy én őt nem tekintem vitapartnernek és mivel ez nem az én blogom, nem lehetek ennél konkrétabb, arra meg nincs sem kedvem sem időm hogy valakinek minden egyes mondatát szóról –szóra kommentáljam, értelme sem lenne. az okosságnak látszani akaró tudálékos szószátyárságot nem szeretem”
Az „érdektelen” kifejezés e használata primitív nyelvi csapda: általános érvényűnek állítasz egy szubjektív véleményt. Ha mások nem tekintik érdektelennek, akkor nem „érdektelen”, mint már kifejtettem, nem „közhelyesen”, hanem közismeretek felidézése révén.
Hogy te kit tekintesz vitapartnernek, és mit szeretsz, az viszont a te dolgod, de a teljesítményedet természetesen nem helyezi az általad tenyérbemászó, ugyanakkor árulkodóan túlhabzó módon minősített véleményformáló fölé. A megítélésem szerint egyébként az általános színvonalbeli különbség nem a te javadra billenti a mérleget, és ezen a nyegle minősítgetés sem segít, ellenkezőleg.
@Késes Szent Alia: ‘Az itt jelenlévő „jogvédő” szemlélet nem az embert tekinti a lehetőségek által korlátozottnak, hanem az embereknek egy csoportját, azt, akiket az elesettek szerepére kijelöl. Ezeket gúzsba kötik a körülmények, de van egy másik csoport, a „társadalom”, vagy éppen a „gazdagok”, akiknek viszont szabadságuk van cselekedni, és így a második csoport felelős az első sorsáért, mert ő akarata szerint formálja a körülményeket, és csak ő képes változtatni rajta.’
Ezzel nem értek egyet. A „cselekvési szabadság” nem van-nincs jellegű dolog. Vannak viszonylag kézenfekvőn becsülhető dimenziói. Most nem egy kimerítő katalógust sorolok, csak ami az eszembe jut.
Az időhorizont, az a tipikus időtávlat, amelyben a tipikus céljaidat, erőfeszítéseidet beosztod. A hajléktalanoknál ez jobbára egy, legfeljebb egy pár nap. Ahogy mászunk fölfelé, úgy nő az időhorizont, évekre, akár több generációra bővül.
A térhorizont. Hány és hányféle helyszínen (mennyiség és minőség) fordulsz meg, mozogsz rutinosan, otthonosan. Mekkora távolságokat teszel meg, hányféle eszközzel rutinszerűen.
A reálisan megfogalmazható célok száma. A célok mögé csoportosítható anyagi erőforrások és kapcsolatok száma és minősége. Az álmok száma, az álmok mőgé csoportosítható kapcsolatok és erőforrások minősége. A céljaiddal szemben állók relatív ereje hozzád képest (pl. fölszállni a buszra).
Az éppen rendelkezésre álló, adott pillanatban mozgósítható azonnali opciók száma az azonnal mozgósítható erőforrásokkal és kapcsolatokkal.
Nagyjából azt mondom, hogy van ez a csoport, amely napi időhorizonton él, (teherhordó) gyalogláb térhorizonton mozog, tipikus céljai és cselekvései a napi verkli megszervezésével (táplálékszerzés, alkalmi munkák, cucc őrzése, küzdelem az időjárással, a fizikai kondíciókkal, a sajgó láb, szarás, pisálás, helykeresés) kapcsolatosak. Mert semmi, de semmi sincsen csak úgy adva. Jobbára idegen, közönyös (néha ellenséges) közegben él, csaknem mindenütt ideiglenesen megtűrtként.
Szóval azt gondolom, vagy inkább tapasztalom, hogy a hajléktalanok „cselekvési szabadsága” valami nagyon-nagyon objektív módon sokkal kisebb annál, hogysem komolyan elvárható lenne tőlük a sorsfordításhoz (mint minden változtatáshoz) szükséges felhalmozás. Ez egy nagyon kizsigerlő életforma, csak a legerősebbek húzzák sokáig leépülés nélkül, a kikapaszkodó pedig ritka mint a fehér holló.
@incze: Előrebocsátom, hogy a hajléktalan-társadalom felső szegmenség elég jól ismerem és ennek megfelelően a tényleges viszonyokat jóval árnyaltabbnak látom.
Vannak ugye a Dózsán is meg máshol is az úgynevezett védett szintek, ahová megfelelő életvitel és várakozás mellett bebocsáttatást lehet nyerni, és onnan már van továbblépés, ha nyilvánvalóan keservesen is. A keservek jó részét a hajléktalanná válás előtti, tehát az egyén és családja felelősségi körébe is tartozó előzmények okozzák, azaz az alulképzettség és a rendszerváltás következtében megváltozott körülményekre való kései vagy semmilyen reakció.
A másik jó részét meg a külső társadalom általános állapota, azaz szintén nem az „empatikus odafordulás hiánya és a kirekesztettség”, amint azt a végtelenül kártékony leftist liberal kánon a maga katarzis-adutodaféin hangoztatja.
A harmadikat pedig a hajléktalan-szubkultúra,a csicskáztatás, az erőszak, a bérkoldultatás, az alkoholizmus, ami szintén nem a részvétlen társadalom bűne, bár kétségkívül helyes lenne többet tenni a felszámolásáért – azonban ez bizonyos pontokon megint csak a leftist liberal létszemléletbe ütközik, amennyiben nyilvánvalóvá kellene tennie, hogy a destruktív szubkultúrák nem azonos értékűek a nem destruktív szubkultúrákkal, és hogy nélkülözhetetlen ezeknek a feltörése, és a személyi szabadság szükséges mértékű korlátozása annak érdekében, hogy növeljék az egyes érintettek erősen korlátozott választási lehetőségeit és ezáltal potenciális szabadságát.
A lehetőségek általad leírt végletes beszűkülése tehát belülről nézve strukturáltabbnak tetszik, és meggyőződésem, hogy ebben az ügyben is – mint egyébként minden olyan ügyben, ahol egy rettenetes életforma kitermeli a maga szubkultúráját, amely azután még jobban bezárja az érintetteket a rettenetes életformába, miközben identitást és modellt ad – az a megközelítés lenne a legcélravezetőbb, amely ezeket a szubkultúrákat és az azon élősködő „erősek” uralmát töri fel, és a végletesen leszűkült döntési lehetőségek között is meghozható apró egyéni és felelős döntések sorozatának jelentőségét minden lehetséges eszközzel bevési az érintett közegbe.
Megjegyzendő még, hogy bizonyos közösségek, mindenekelőtt az Anonim Alkoholisták, akik pl. a Dózsa „Civil Pincéjében” naponta tartanak gyűléseket, felbecsülhetetlen munkát végeznek ebben a tekintetben: ez az a közeg, amelyben a hajléktalan és nem hajléktalan teljesen egyenrangúan, azonos figyelmet kap és így a külvilág impulzusait ezen a jóindulatú szűrőn eljuttatva az alkoholizmus problémáján messze túlmenően segít az egyéni döntésekre való képessé válás, az egyéni életpályára való felelős reflexió hangsúlyozásával és a felépülés folyamatának – egyébként napi horizontú – szemléletével. Mindezt egyházi indoktrináció nélkül.
Mindehhez képest kezelhető az eredeti kérdés: a hajléktalanok aluljáróban történő életvitelszerű létezésének kérdése is. Legalábbis én azt gondolom, hogy középtávon, ha van ilyen, a hajléktalanságból való kikerülés nagyon szűk ösvényén előre vezet az a felismerés, hogy felelős vagyok a magam környezetéért és a mások környezetéért is, és hogy a külső társadalom rendje jobb, mint az én szörnyű szubkultúrám, bár kétségkívül messze van attól, hogy fenékig tejfelnek legyen nevezhető. És mivel a külső társadalom sincs nagyon jó bőrben, ezért – túl azon, hogy joga van hozzá, hiszen megtermeli a rá valót – e körben is létszükséglet, lényegében ugyanazért, hogy valamelyest rendezettebb, kevésbé lehangoló, kevésbé szétesett körülményeket lásson maga körül. Amiképpen egy hajléktalan számára revelatív erővel képes hatni egy múzeumlátogatás vagy egy óra pihenés egy szaunában, a világ esztétikumának, rendezettségének és belakhatóságának érzete, a mindennapi ember sincs nagyon másképpen ezzel. Nincs jogunk, nekünk sem, a hajléktalanoknak sem, hogy megfosszuk tőle. Ezért a hajléktalan-szubkultúra aluljárói tenyészésének felszámolása – a megfelelő számú és objektíven még szűkösen kielégítőnek mondható alternatíva megteremtése mellett helyeselhető.
hvg.hu/itthon/20130201_OPNIhajlektalan_ucta_pszichiatria#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_2_3
hacsak valamilyen szerzői jogba nem ütközik, amennyiben blogot indítok, pár itteni hozzászólást fogok majd felhasználni egy internetes jelenség demonstrálásához (nem nevezem meg a konkrét jelenséget, mert sértő), mindenesetre illusztrációnak tökéletesek
@Vortumnus: kizárt dolognak tartom, hogy szerzői jogba ütközne.
Volt már egyetem(i diák) aki megkeresett bennünket, egy poszt elemzése kapcsán, de ha más netes tartalom építésére gondolsz, amit belátásod szerint megtehetsz, hogy beillesztesz egy linket.
@szempontpuska:
értem. bár jobban belegondolva, a szószátyár netes álokoskodás még egy blogbejegyzést sem ér meg, lévén érdemi hatása nincs
@Vortumnus: nehéz ezt megítélni. Milyen sokan írnak blogot, még többen olvasnak, de hogy a hatása (értelme) mi lenne, azt nem lehet mérni.
A blogszkepticista iskola jelen képviselője nálunk maroz 🙂
@szempontpuska:
jav: jeleS képviselője
trükkország, viccország..
Gigászok csatáját élvezem éppen, mellékesen érveléstechnikai szakkifejezésekkel is megismerkedhetem, ha úgy tartja kedvem. Mindenesetre az ad hominem kártyát (itt tanultam meg, mit jelent ez) előszeretettel játsszák ki a tisztelt felek, akiknek előéletében már jó néhány korábbi beszélgetőpartner leidiótázása is szerepel.
@Vortumnus: na, egy kevés önidézet belefér majd