A pozitív ateizmus dicsérete (Lánczi András marxista korszakából)
Az Arcanumban (pár napig ingyenesen hozzáférhető) találtam ezt a gyöngyszemet. 1988 első félév. Ekkor búcsúzott el Kádár János, már volt FIDESZ, és ekkor volt Lánczi András a Világosság című kommunista ideológiai folyóirat szerkesztője.
1986-ban írta: “A marxista filozófia mind formailag, mind tartalmilag újat hozott, tehát megvan a lehetőség a módszertani megújulásra is. A módszer nem független az adott filozófia tartalmától, de kapcsolatuk nem is mechanikus. A marxista filozófia tartalmi mélységét csak akkor követheti a módszertani mélység, ha egyrészt a mélység szubjektív elsajátítása megtörténik, másrészt — mivel a filozófia oktatásáról van szó — a pedagógiai felkészültség felzárkózik a szaktárgyi felkészültség mellé.
A marxista filozófia „kicsiben” (értsd iskola) és „nagyban” (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet. A „nevelőt is nevelni kell” megállapításban benne rejlik annak a pedagógiai felismerésnek az egyedisége, hogy 1. nincsenek abszolút tekintélyek, 2. a világ változását mind szubjektív, mind objektív oldalról értelmezni kell. A filozófia általánosító fogalmakkal dolgozik. A marxista filozófiaoktatás abban nyújthat újat, hogy ezeket a fogalmakat, kategóriákat valóban dialektikusan kezeli, és dialektikusan tudja bemutatni azokat.”
1992-ben már azt írja
“A modernizáció liberális alternatívájának fokozatos elsorvasztása következtében erősödhetett meg a szocializmus. Asbóthnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ha a munkáskérdést nem kezeljük, akkor a szocializmusnak nyitunk utat. Igaza lett, mint ahogy Tamás Gáspár Miklósnak is igaza volt abban, hogy ez az ország szellemileg felkészülten várta a háború utáni baloldali fordulatot (Kritika, 1989. 12. sz.). A konzervatív modernizációs elképzelések gyengesége és torzsága közvetve elősegítette a XX. századi magyar modernizáció többszöri „félrecsúszását”. Az eszmék korának vége, az „ideologok” kora lejárt, itt a történelem vége. Talán a nemzet és a modernség is megfér egymás mellett végre.”
De mit is írt 1988 tavaszán. A lényeges részeket emelem ki, kisebb magyarázatokkal.
- Lukács József ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Sem a csaláselmélet, sem a Biblia hatását az általános tudatlanságnak tulajdonító aufklérizmus nem válaszoltak arra a kérdésre: miként volt lehetséges, hogy az emberek az észnek ellentmondó eszméknek ekkora jelentőséget tulajdonítottak, mi az oka annak, hogy a nagy tömegek — valóságos érdekeikkel ellentétes célok érdekében — évezredeken keresztül félrevezethetők maradtak. »
(Lukács József volt a Világosság főszerkesztője, ő hozta oda Lánczit, akit a budapesti pártbizottság ajánlott be neki. 1987-ben halt meg, akadémikus és egyetemi tanár lett filozófiai pártiskolával) Ez amúgy egy rendkívül érdekes oldal, mert Vajda Mihályt és Lukács Györgyöt is idézi (Vajdának egy 1968-as írását, őt 1973-ban távolították el a tudományos életből, később Tordai Zádorra is hivatkozik, akit szintén nem kedvelt a rezsim)
2. ” Lukács József „Szocializmus és valláskritika” c. írásáról van szó, mely elméleti korszakhatárt jelent az 1956 utáni valláskritika történetében. Lukács József felfogását egyrészt az a politikai felismerés hatja át, hogy a szocializmus építéséhez az embereket világnézetüktől függetlenül egyesíteni kell, másrészt az, hogy nem a vallás elleni harcnak kell a fő helyre kerülni, mivel „A társadalmi tudat megváltozását, tehát a vallásosság megszűnését is csak az emberek társadalmi létének átformálása eredményezheti.”
Lukács József a Rákosi-korszakban egészen keményen vallásellenes sztálinista volt, de később a kádári konszolidáció ideológusa lett és a pozitív ateizmus képviselője (talán lelki atyja, ennyire azért nem mélyedtem el a kérdésben).
3. A vallás puszta tagadásának a tagadása megnyitotta az utat a vallás pozitív meghaladása előtt. Ekkor irányul a figyelem Marx elidegenedéselméletére, antropológiájára stb. Talán nem véletlen, hogy 1962-ben jelenik meg magyarul Marxnak a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből c. műve önálló kötetben.
4. Az egyik az, hogy Marx vallásfelfogását sokáig kizárólag „A hegeli jogfilozófia kritikájához” c. írása alapján elemezték (mint láttuk, Bebel vallásfelfogása is bizonyíthatóan erre a marxi műre támaszkodott). Pedig e korai műben még érződik a felvilágosodás hatása, szemlélete. (apage satanes, szerk. megj.)
Ez eléggé komoly hoppácska. 1986-ban még Hegel nem tudta jól, de 1988-ban már kicsit Marx is el volt bizonytalanodva szerencsére aztán ráirányult a figyelem a megfelelő dolgokra. Károly bácsi amúgy 26 évesen írta a Gazdasági-filozófiai kéziratokat, és 25 éves korában a Bazmeg Hegel, ezt sem érted című munkáját.
5. Ez különösen igaz a marxizmus esetében, amely lényegéből fakadóan alapvetőnek tartja az elmélet és a köznapi tudat szerves kapcsolatát, a felvilágosítás igényével lép fel, hiszen egy szándékaiban demokratikus eszmerendszer nem lehet meg a köznapi tudattal folytatott párbeszéd nélkül. (anyád, szerk. megj.)
6. Szintén 1977-ben (4. szám) lát napvilágot Lukács Józsefnek az a tanulmánya („Az ateizmus és a pozitív humanizmus fogalma Marx gondolatvilágában”), melyben az autentikus marxi vallásfelfogást fogalmazza meg, új dimenzióba helyezi az ateizmus fogalmát, amelyet már az 1962-es tanulmányában megelőlegezett. Kimutatja, hogy Marx ateizmus fogalma nem azonos a polgári ateizmussal, vagyis a puszta tagadással. A marxi ateizmusról írja: „Ez a negáció elvében dialektikus.” Az ateizmus nem öncél, hanem a pozitív humanizmus kibontakozásának a része. Ez a szembeállítás már az 1962-es cikkben is megfogalmazást nyert:……a marxizmus azért mond nemet a vallásra, mert igent mond az emberre.”
és
7. Lukács József pozitív ateizmus fogalma egy totalitás részeként jelenik meg: „A marxista elméleti humanizmusnak mint ateizmusnak az elsajátítása feltételezi, hogy a vallás szerepét ne pusztán a politikai felépítmény, hanem az egész gazdasági társadalomalakulat, az azzal kapcsolatos életmódok, politikai és tudati szerkezetek totalitásának összefüggésében értelmezzék.”
…………
Ő az Orbán-rezsim ideológusa, aki most éppen Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin konzervativizmusára gerjed. Itt azonban látszik, hogy percek alatt képes adaptálódni. Lánczi a tökéletes magyar filozófus, nem ért igazán semmihez, de nagyon pontosan tudja, hogy és mikor kell bizonyos mondatokat leírni. Ebben különbözik Békéstől és Megadjától, akik annyira hülyék, hogy nem fogják észrevenni, amikor cserélik a brossúrát. Lánczi a mi sorsunk. Most egy ideig nem fogok írni róla.
Figyelmeztetés: Egy idő után Parti Nagy Lajos rájött, hogy már nincs mit írni a gonoszhülyékről, még szórakoztatóan se.
.
Vissza a közelmúlthoz, és személyesen.
.
Valamikor a 2000-es évek közepetájt kezdtem érdeklődni az akkori blogoszféra iránt. Eközben bukkantam rá a konzira (Konzervatórium blog). Teljes ártatlansággal meredtem rá az ottani, előttem nagytekintélyű ürgékre (gabrilo, Tölgy és tsai). A liberalizmusról, a szociáldemokráciáról, a marxizmusról (az eredetiről) volt némi fogalmam, de a konzervativizmusról szinte semmi. Mivel szerettem volna nem efemer sajtóközlésekből, hanem tiszta forrásból tájékozódni, föltettem a kérdést a konzin egy kommentben: ugyan ajánljatok valamilyen autentikus művet, amelyből tanulhatok, megismerhetem, hogy mi értendő konzervativizmuson.
.
Már nem emléxem, hogy melyik őskonzis volt, de arra igen, hogy Lánczi András egy terjedelmesebb írását ajánlotta. A címére sem emléxem, meg a pontos terjedelmére sem, de biztos, hogy 100 oldalnál bőven több volt.
.
Ahogy nem ismertem a konzervatív ideológiát (bocs: eszmeáramlatot), úgy azt sem tudtam, hogy ki az a Lánczi András, akit a konzisok derékhada mesterének tekintett. Ezért letöltöttem az ajánlott művét, és teljesen elfogulatlanul, előítéletek nélkül kezdtem olvasni. A dologhoz tartozik, hogy az első diplomámba az volt beírva, hogy “filozófia szakos tanár” (e szakmámat sohasem műveltem, és ma már letagadom); ami csak azért érdekes, mert nem voltak idegenek tőlem a filozófiai szövegek. (Kantot sohasem értettem, de Hegelt érteni véltem.)
.
Nem tudom, hogy 20, 30 vagy 50 oldalt sikerült-e elolvasnom – utóbbinál többet biztosan nem. És akkor csendesen hörögni kezdtem magamban. Az egész egy homályos, zagyva, álkonzervatív és álfilozófiai szöveg volt. Másképpen: süket halandzsa. Azóta sem vagyok lelkes olvasója a konzervatív autoroknak – de azért meg tudom különböztetni a konzervatív szemléletű filozófiai fejtegetést a nettó halandzsától.
.
És most vissza a jelen poszthoz. Jótündér szerint Lánczi András “…nem ért igazán semmihez, de nagyon pontosan tudja, hogy és mikor kell bizonyos mondatokat leírni.” Távol álljon tőlem, hogy ezt a kijelentést cáfoljam. Csak éppen azt gondolom, hogy a dolog bonyolultabb (vagy éppen egyszerűbb). Ugyanis szerintem Lánczi András egy uborkafára többször is felkapaszkodott multifunkcionális szélhámos, szellemi gengszter. Rezsimektől és pártoktól teljesen függetlenül. Szélhámos, mert tudományosnak, filozófiainak, konzervatívnak látszó, ámde teljesen értelmetlen szövegekkel adja el magát. Annak, aki éppen fenntartja az uborkafa csúcsán. Moral insanity – ha szabad ezt a kiváló szóösszetételt haszálnom.
.
Csak a poszt elején tőle idézett két bekezdést olvassátok el 1986-ból – ha kérhetlek benneteket. És utána mondjátok a szemembe, ha az a véleményetek, hogy nincs igazam.
.
Erről nekem Örkény: Egy magyar író dedikációi c egypercese jut az eszembe.
No meg az, hogy bármelyik korszakában is volt (Lánczi) mindegyikben csak halandzsázott.
(Update: ezt még azelőtt írtam, mielőtt elolvastam volna Hakohen elemzését.)
Nekem hiányozni fog…
@hakohen:
Ha valakinek el kell magyarázni a “bikaszar” kifejezést, legjobb, ha lánczi idézeteket hozunk fel példának. Bármelyiket találomra.
@vattablz:
.
Nem is tudom, miről jutott eszembe ez a ragyogó bullshitgenerátor?
.
http://bullshitgenerator.net/?bsid=MDYsNDMsMjksMTY
.
muszáj leírnom, hogy ‘”Lukács József a pozitív ateizmus prófétája”, köszönöm
@hakohen: Köszi! Mostmár tudom, hogy honnan származik az a kiállításmegnyitó beszéd, amit pénteken volt szerencsém — négy és fél A/4 oldalnyi, talán tízpontos betűkkel megírt abszolút nulla semmitmondás gondosan felolvasva — végighallgatni.