A pozitív ateizmus dicsérete (Lánczi András marxista korszakából)

Az Arcanumban (pár napig ingyenesen hozzáférhető) találtam ezt a gyöngyszemet. 1988 első félév. Ekkor búcsúzott el Kádár János, már volt FIDESZ, és ekkor volt Lánczi András a Világosság című kommunista ideológiai folyóirat szerkesztője.

1986-ban írta: „A marxista filozófia mind formailag, mind tartalmilag újat hozott, tehát megvan a lehetőség a módszertani megújulásra is. A módszer nem független az adott filozófia tartalmától, de kapcsolatuk nem is mechanikus. A marxista filozófia tartalmi mélységét csak akkor követheti a módszertani mélység, ha egyrészt a mélység szubjektív elsajátítása megtörténik, másrészt — mivel a filozófia oktatásáról van szó — a pedagógiai felkészültség felzárkózik a szaktárgyi felkészültség mellé.
A marxista filozófia „kicsiben” (értsd iskola) és „nagyban” (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet. A „nevelőt is nevelni kell” megállapításban benne rejlik annak a pedagógiai felismerésnek az egyedisége, hogy 1. nincsenek abszolút tekintélyek, 2. a világ változását mind szubjektív, mind objektív oldalról értelmezni kell. A filozófia általánosító fogalmakkal dolgozik. A marxista filozófiaoktatás abban nyújthat újat, hogy ezeket a fogalmakat, kategóriákat valóban dialektikusan kezeli, és dialektikusan tudja bemutatni azokat.”

1992-ben már azt írja

„A modernizáció liberális alternatívájának fokozatos elsorvasztása következtében erősödhetett meg a szocializmus. Asbóthnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ha a munkáskérdést nem kezeljük, akkor a szocializmusnak nyitunk utat. Igaza lett, mint ahogy Tamás Gáspár Miklósnak is igaza volt abban, hogy ez az ország szellemileg felkészülten várta a háború utáni baloldali fordulatot (Kritika, 1989. 12. sz.). A konzervatív modernizációs elképzelések gyengesége és torzsága közvetve elősegítette a XX. századi magyar modernizáció többszöri „félrecsúszását”. Az eszmék korának vége, az „ideologok” kora lejárt, itt a történelem vége. Talán a nemzet és a modernség is megfér egymás mellett végre.”

De mit is írt 1988 tavaszán. A lényeges részeket emelem ki, kisebb magyarázatokkal.

1. Lukács József ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Sem a csaláselmélet, sem a Biblia hatását az általános tudatlanságnak tulajdonító aufklérizmus nem válaszoltak arra a kérdésre: miként volt lehetséges, hogy az emberek az észnek ellentmondó eszméknek ekkora jelentőséget tulajdonítottak, mi az oka annak, hogy a nagy tömegek — valóságos érdekeikkel ellentétes célok érdekében — évezredeken keresztül félrevezethetők maradtak. »

(Lukács József volt a Világosság főszerkesztője, ő hozta oda Lánczit, akit a budapesti pártbizottság ajánlott be neki. 1987-ben halt meg, akadémikus és egyetemi tanár lett filozófiai pártiskolával) Ez amúgy egy rendkívül érdekes oldal, mert Vajda Mihályt és Lukács Györgyöt is idézi (Vajdának egy 1968-as írását, őt 1973-ban távolították el a tudományos életből, később Tordai Zádorra is hivatkozik, akit szintén nem kedvelt a rezsim)

2. ” Lukács József „Szocializmus és valláskritika” c. írásáról van szó, mely elméleti korszakhatárt jelent az 1956 utáni valláskritika történetében. Lukács József felfogását egyrészt az a politikai felismerés hatja át, hogy a szocializmus építéséhez az embereket világnézetüktől függetlenül egyesíteni kell, másrészt az, hogy nem a vallás elleni harcnak kell a fő helyre kerülni, mivel „A társadalmi tudat megváltozását, tehát a vallásosság megszűnését is csak az emberek társadalmi létének átformálása eredményezheti.”

Lukács József a Rákosi-korszakban egészen keményen vallásellenes sztálinista volt, de később a kádári konszolidáció ideológusa lett és a pozitív ateizmus képviselője (talán lelki atyja, ennyire azért nem mélyedtem el a kérdésben).

3. A vallás puszta tagadásának a tagadása megnyitotta az utat a vallás pozitív meghaladása előtt. Ekkor irányul a figyelem Marx elidegenedéselméletére, antropológiájára stb. Talán nem véletlen, hogy 1962-ben jelenik meg magyarul Marxnak a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből c. műve önálló kötetben.

4. Az egyik az, hogy Marx vallásfelfogását sokáig kizárólag „A hegeli jogfilozófia kritikájához” c. írása alapján elemezték (mint láttuk, Bebel vallásfelfogása is bizonyíthatóan erre a marxi műre támaszkodott). Pedig e korai műben még érződik a felvilágosodás hatása, szemlélete. (apage satanes, szerk. megj.)

Ez eléggé komoly hoppácska. 1986-ban még Hegel nem tudta jól, de 1988-ban már kicsit Marx is el volt bizonytalanodva szerencsére aztán ráirányult a figyelem a megfelelő dolgokra. Károly bácsi amúgy 26 évesen írta a Gazdasági-filozófiai kéziratokat, és 25 éves korában a Bazmeg Hegel, ezt sem érted című munkáját.

5. Ez különösen igaz a marxizmus esetében, amely lényegéből fakadóan alapvetőnek tartja az elmélet és a köznapi tudat szerves kapcsolatát, a felvilágosítás igényével lép fel, hiszen egy szándékaiban demokratikus eszmerendszer nem lehet meg a köznapi tudattal folytatott párbeszéd nélkül. (anyád, szerk. megj.)

6. Szintén 1977-ben (4. szám) lát napvilágot Lukács Józsefnek az a tanulmánya („Az ateizmus és a pozitív humanizmus fogalma Marx gondolatvilágában”), melyben az autentikus marxi vallásfelfogást fogalmazza meg, új dimenzióba helyezi az ateizmus fogalmát, amelyet már az 1962-es tanulmányában megelőlegezett. Kimutatja, hogy Marx ateizmus fogalma nem azonos a polgári ateizmussal, vagyis a puszta tagadással. A marxi ateizmusról írja: „Ez a negáció elvében dialektikus.” Az ateizmus nem öncél, hanem a pozitív humanizmus kibontakozásának a része. Ez a szembeállítás már az 1962-es cikkben is megfogalmazást nyert:……a marxizmus azért mond nemet a vallásra, mert igent mond az emberre.”

és

7. Lukács József pozitív ateizmus fogalma egy totalitás részeként jelenik meg: „A marxista elméleti humanizmusnak mint ateizmusnak az elsajátítása feltételezi, hogy a vallás szerepét ne pusztán a politikai felépítmény, hanem az egész gazdasági társadalomalakulat, az azzal kapcsolatos életmódok, politikai és tudati szerkezetek totalitásának összefüggésében értelmezzék.”

…………

Ő az Orbán-rezsim ideológusa, aki most éppen Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin konzervativizmusára gerjed. Itt azonban látszik, hogy percek alatt képes adaptálódni. Lánczi a tökéletes magyar filozófus, nem ért igazán semmihez, de nagyon pontosan tudja, hogy és mikor kell bizonyos mondatokat leírni. Ebben különbözik Békéstől és Megadjától, akik annyira hülyék, hogy nem fogják észrevenni, amikor cserélik a brossúrát. Lánczi a mi sorsunk. Most egy ideig nem fogok írni róla.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529282-6aded0d10cdfd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529282&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529282-6aded0d10cdfd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529282-6aded0d10cdfd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>