Lájkolni a migránsok halálát – a Mandiner szerkesztők esete a Mandiner olvasókkal
Eredeti szerző: ulloiut
Miután az olvasói túl nagy számban lájkolták általuk nem kedvelt közéleti szereplők halálát, a Mandiner most már nem teszi lehetővé, hogy „tetszik” vagy „nem tetszik” gombot lehessen nyomni a halálhírekre. Emlékezetem szerint ez akkor indult el, amikor túl sokan lájkolták Jancsó Miklós halálát, amire a polkorrektség legádázabb ellenségei szó nélkül eltüntették a „tetszik” és „nem tetszik” gombokat, ami azóta szerkesztőségi policy is lett.
Van aki szerint ez polkorrekt cenzúra – és a Mandiner szerkesztőinek is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek szerint ez a szerkesztői döntés annak minősíthető lenne, mármint ha egy baloldali portál csinálná. Szerintem nem az, hanem az embertársaink iránti minimális tisztelet hatalmi eszközökkel történő biztosítása egy olyan közegben, amelynek nem elhanyagolható része a legminimálisabb kulturális szabályok betartására nem képes. Emellett szerintem egy szerkesztett hírportál részéről tisztességes dolog lett volna elmagyarázni, hogy mi történt és miért változott a policy, de az már nem fért bele.
Most viszont bővült azon cikkek köre, ahol a Mandiner indokoltnak látja a saját olvasói vélemények kifejezésének korlátozását.
Amikor megjelent a hír, hogy több tucat menekült holttestét találták meg egy, az osztrák autópályán hagyott teherautóban, akkor a Mandiner olvasói igyekeztek kifejezni, hogy ezt alapvetően jó dolognak tartják. 
A Mandiner szerkesztősége azonban később sunyi módon eltávolította a tetszik/nem tetszik gombokat. Mit mond a kommentár nélküli eltávolítás módja róluk, és mit mond ennek szükségessége az olvasóikról?
Egyébként a cikk alatt található 200+ kommentben kettőt (2) találtam, amely az áldozatok minősítése nélkül sajnálatát fejezi azzal kapcsolatban, hogy meghalt több tucat ember.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519056-68266485e8d0c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519056&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519056-68266485e8d0c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519056-68266485e8d0c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@WiteNoir: Hmmmm… én naponta tömegközlekedem, de semmi olyat nem láttam, hogy elemi szabályokat a korábbiakhoz képest nem tartanak be egyes, ellenőrizhetetlen személyazonosságú emberek. A Blahánál például ugyanazok az emberek héderelnek hajnalban a kövön, mint tavaly, de az Ó utcában is ugyanabban a pinceablakban alszik esténként ugyanaz az ember, mint korábban. Tarlósnak persze abban igaza van, hogy – biztosan erre is akart célozni – Jézus követői a Megváltó által meghirdetett elemi szabályokat valóban nem tartják be. Sőt, kifejezetten gyűlölettel beszélnek arról, amiről valójában semmilyen közvetlen információjuk nincs, csak a habonyisított. Ezt viszont az egyházak felkentjeinek kellene ostorozni, ám ők valamiért nem érnek rá.
A Like gomb megnyomása nem minden esetben jelent tetszést.
Én általában negatív tartalmú cikkeket azért lájkolok, hogy minél több ismerőshöz jusson el a hír.
@Gringo: Amikor valamire azt mondom, hogy tetszik, az nem minden esetben jelent tetszést.
Én általában taszító dolgokra azért mondom, hogy tetszik, hogy minél több ismerőshöz jusson el a hír, hogy van egy dolog, amit megnézhetnek, de nekem nem tetszik.
Nem mondom, szegény ismerőseid jól át vannak baszva!:-)
Nem olvastam a cikket, de az nem lehet, hogy volt benne valami részvétnyilvánítás, sajnálkozás és azt lájkolták az emberek, nem a címet???
Igen gyakori dilemma egy gyászhírrel kapcsolatban, hogy ha lájkolom, akkor csatlakozom a részvéthez, vagy örülök a halálhírnek! Mert ugye a gomb neve „tetszik”!!!!
@Gringo: Szavazni is így jársz? 🙂
@eloi: Esetleg olvasd el! 🙂
@Papageno68:
Igazad van.
Ettől függetlenül, jobban szeretem, ha a gonosz sejthalmazok magukra maradnak és a közösség (akár kicsi, akár nagy) egyszerűen kiveti őket magából (depláne nem névvel és címmel nyilatkoznak köldökig lógó arccal mindenféle médiumban), mint azt, ha az – egyébként hasonszőrűből felkapaszkodott – „vezető” rájuk alapozza a hatalmát.
Ja, tudom, álom …itt, ebben a posványban legalábbis.
@pirimogyoró:
Két fiatal lány, huszonéveinek elején azt írja a menekültek gyerekeiről, hogy az anyjuk „odaszarta” őket a háborús övezetbe …
Ez nekem annyira elborzasztó – a szóhasználat és az a lelketlen vérostobaság (ki és honnan tudhatja, hogy egy gyerek hogyan, miért de főleg MIKOR születik meg …) -, hogy egyszerűen nem találok szavakat.
És ezeknek gyerekeik lesznek …. azokat is „szarják”???
Borzasztó.
🙁 🙁 🙁
@Evezős: ezeket az embereket szembesiteni kellene a velemenyukkel. oda kell hozzajuk menni, es meg kell kerdezni, hogyan gondoljak.
@Éhbérkommentelő:
Nem nagyon jött le se a lényeg sem a mondanivaló úgy látom, és nem megsérteni akarlak.
Szóval:
-„Szeretett vezérünk” valamint szarházi sameszai és a szélsőjobbos söpredék azt kezdte kommunikálni, hogy „ezek megélhetési bevándorlók” – mármint a menekültek.
-A legtöbb ember szerint egyszerűen háború és terror elől menekültek – nem jókedvükben.
Másrészt akik szimpatizálnak velük vagy egyszerűen az embertelen szemét hozzáálláson akadnak fenn amit a kormány produkál azok sem akarják tönkretenni az országot, vagy iszlám államot csinálni – egyszerűen csak emberként nézik a dolgokat.
Másik oldalon nn pedig azt mertem felhozni ellentétként, tudom rohaggyak meg, hogy alsó hangon még a köztudottan hazug kormányunk szerint is minimum 4-600 ezer Magyar ember húzott el többnyire nyugat európa valamelyik országába tartósan vagy végleg.
Na EZ gazdasági ki-vagy bevándorlás avagy migráció a tetsző verzió kiválasztható.
@jotunder:
Pontosan ezt írtam neki: a családodban így beszélnek a gyerekről, a szülésről? Mi van, ha a gyerek még békében született, esetleg hosszas várakozás után? És a körülmények – meg a gyerek – miatt lettek földönfutóvá?
Kb. azt ismételte, hogy ezek gondolkodásra képtelen lények, mert épeszű ember nem vállal gyereket háborúban, és ezek igen, csak „odaszarják”. És minden voltam, csak ember nem …
(Más is vitába keveredett velük, ugyanazt ismételgetik mindenkinek. Mintha az m1 híradót hallaná az ember … miközben lehet, még menekültet sem látott élőben, soha.)
@patkányarcúáginéni:
Kedves patkányarcú – így látatlanul elhiszem a nevedből következőket..
Akiket ti leballibeztek azok többnyire normális emberek normális emberi tartással.
Az a furi, hogy orba szájba mocskolódtok, de közben azokat vádoljátok feszültségkeltéssel akiket amikor csak lehet mocskoltok.
Nincs ez kicsit kifordítva?
A másik, hogy ez a burkolt fenyegetőzés már kicsit kezd unalmas lenni.
Szerintem ne feszkózz a monitor mögül mert belefáradsz.
Ha egyszer polgárháború lesz nálunk (Soselegyen) akkor úgyis mindenki megtalálja majd a maga a helyét.
És akkor majd mindenki eldönti ki kibe és miért enged bele egy sorozatot. Mondjuk neked úgy látom ezen a kérdésen nem kell nagyon sokat gondolkoznod, úgyhogy remélem az életben nem jutsz fegyverhez a vizipisztolyon kívül..
@Mercel: hol vagyunk már a gazdasági bevándorlástól? immár bűnözők, terroristák, sáskanép (letarolják, teleszarják, zabrálnak, késelnek). hozzák sorra a „jogszabályokat” (vö. lepapírozás), hogy per def is bűnözők legyenek, és a kezük velük szemben szabaddá váljék. de az elején vagyunk még.
@Mercel: tudod, hogy ezek privatim hogy neznek ki??? vagy teljesen nyomorek, de effektive, vagy egy lepukkadt, szomoru eletu, hetedosztalyu informatikus, aki mindent gyulol a vilagon, es ilyenkor elhiszi egy pillanatra, hogy felnek tole. napi tizenket orat mered a kepernyore, mindig nyitva van egy ablak, ahova beirhatja a baromsagait. mar a harmadosztalyunak sincs szuksege arra, hogy ezt csinalja, a hetedosztalyunak ez kell a tuleleshez.
@Evezős: egyébként biológiai érdekesség, hogy pont háborúkban éled fel az életösztön, sokkal kevesebb öngyilkos, több születés. a természet rendezi így.
@ulloiut:
Így van, nem normális 70 ember halálán örömködni.
@Stefi Schneider: „De egy halalhirrol szoló cikk lajkolasa egyáltalán nem jelenti azt hogy jo dolognak tartod az illető halálát, csak azt hogy a cikket jónak tartod. „
Vannak esetek, amikor tényleg nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen mit jelent egy lájk. A Mandiner esetében viszont az a konkrét dilemma, amit felvetettél, ritkán merülhet fel. A cikkek elsöprő többségét nem a szerkesztőség gyártja, hanem átveszik máshonnan, szó szerint vagy zanzásítva. A Mandiner tulajdonképpen sajtószemle. Ritkán, de vannak saját interjúk és riportok is, illetve gyakoriak a vélemények. Az előző kettőnél felmerülhet, hogy az olvasók elismerik a cikkbe fektetett munkát, akkor is, ha a témának nem örülnek (pl. egy Biszku interjú). A legtöbb cikk esetében, mint pl. az idézettben, az újságírói munka kimerül a téma kiválasztásában, ami ebben az esetben nem volt egy nagy kihívás.
Ha rendszeresen olvasod a Mandinert, akkor egyértelmű, hogy nem a cikknek vagy a témaválasztásnak szólnak a lájkok, hanem arról szólnak, hogy valaki jó dolognak tartja-e, amiről a cikk beszámol vagy sem. Még egyszer: adott esetben még egy többnyire más forrásból átvett összefoglaló cikk kapcsán is félreértelmezhető lehet egy lájk, de ez nem az az eset. Ettől függetlenül a manipuláció lehetősége fennáll persze, de erre akkor reagálni kellett volna valamilyen magyarázat formájában. A funkció kiiktatása – amivel egyetértek – egy kivételes döntés, ami szerintem elég komoly ahhoz, hogy mindenképpen valamilyen magyarázattal kellett volna kiegészíteni. Sunyi volt az eljárás. Ennyi.
docens asszonyok beszélgetnek:
„Szerintem sehol Euròpàban nincs ilyen òtvar hazaàrulò „értelmiség”, aki az ilyen àlsàgos szovegek terjesztésével foglalkozna, ahelyett, hogy – ha tud és akar tenni valamit – a sajàt hazàja àllami szerveivel szolidàrisan mukodne.
Ezt a mai helyzetet egyetlen vétlen euròpai àllamnak sem kotelessége megoldani, igenis mindenki oruljon, hogy annyira futja, amennyire.
Ezen kìvul, aki akar és tud, segìtsen. De „menekulteket” (francokat: bevàndorlòkat) a magyar kormàny ellen bujtogatni, ez most màr tényleg hazaàrulàs.
Azért néhány ponton módosítanám…
1. Értelmiség?- egy frászt! szakérettségizett bagázs! Eddig jutottak.
2. Nem most jelent meg a ez a működés, konkrétan 1919 óta ez van.
3. Azért ennyire éles, mert kiestek a hatalomból.
4. Egy fenét empatizálnak a „menkültekkel, egyszerűen a kormánynak akarnak kárt okozni.”
@Gringo: Más a Facebook lájk. A Mandiner integrált tetszik/nem tetszik gombot nem látják az ismerőseid, azok összesített eredményét csak az látja, aki a konkrét bejegyzést látja, vagy legalább annak összefoglalóját a Mandiner címlapján.
„az embertársaink iránti minimális tisztelet hatalmi eszközökkel történő biztosítása egy olyan közegben, amelynek nem elhanyagolható része a legminimálisabb kulturális szabályok betartására nem képes.”
Ezért a mondatért kérem megemlem a kalapom.
Viszont a történtek miatt lesunyizni a mandinert gyerekes fasság.
@jotunder: apokrifonline.files.wordpress.com/2014/02/oleg-kulik-eclipse-1-cibachrome-116c39784-cm-1999.jpg
Nekem az a problémám, hogy meghalt 71 ember, akikről nem tudjuk, milyen nemzetiségűek voltak, de fontos, hogy a „szír” kifejezés mindig összefüggésbe legyen hozva ezzel a tragédiával.
Ettől forog kissé a gyomrom…. mintha vágyna rá a sajtó, hogy szírek legyenek…. mert akkor ütősebb a sztori és még jobban lehet majd lovagolni rajta.
@KUHULIN: Hogy jön ez ide?
@ulloiut: Oké értem. Még soha nem tetszikeltem a mandíneren, csak néha idetévedek. A Facebookra gondoltam, sorry. 🙂
@RontoPal: Asszem nem értetted meg mit akarok mondani, de sebaj! 🙂
„Megyek hazafelé a Tescóból a Hengermalom úton, elhagyok egy öttagú családot, a kereszteződésben beérnek, a jó arcú, húsz év körüli fiú odalép hozzám, mutat egy papírt, „camp”, „camp”, ismételgeti, nézem a hevenyészett térképet, egyetlen idegen szó van rajta, a „camp”, Vámosszabadiba szeretnének eljutni, csak pár szót beszélnek angolul, kiderül, hogy afgánok, próbálom magyarázni, hogy a pályaudvarra kell menniük, ott a 103-as busz megállója, de a srác csak ismételgeti, hogy „camp”, átmegyünk a lámpánál, elkalauzolom őket a buszmegállóba, jön is a busz, mutatom, hogy szálljanak fel, én is felszállok, két kisfiú van velük, az egyik két-két és fél éves lehet, ijedt és fáradt kisgyerek, az idősebb tán ötéves, ő elevenebb, huncut az a gyönyörű szénfekete szeme, a buszon a kicsi mellé ülök, a kezemet az övé mellé teszem az ülésre, egy idő után félve megfogja a kisujjamat, a nagyobbik a gombokat nyomogatja, négy vagy öt megálló, nem is tudom, pedig évtizedek óta itt lakom, leszállunk a Kelenföldi pályaudvarnál, a nagyobbik kisfiút kézen fogom, puha, meleg gyerekkéz, pont mint a fiaimé huszonpár évvel ezelőtt, bekísérem őket az épületbe, egy jegypénztárnál megkérdem, mikor megy Vámosszabadiba vonat, a pénztáros nem tudja, hol van Vámosszabadi, mondom, Győr mellett, átirányít az információba, a nagyobbik kisfiú felderítőútra indul, de jó, gondolom, ő még pont úgy viselkedik, mint egy gyerek, angolul kérdezem a bájos mosolyú anyát, éhesek-e, szomjasak-e, nem érti, egyezményes jelekkel elmutogatom, szégyenlős félmosollyal néz rám, odamegyek a büféhez, kérek három nagy üveg ásványvizet, a kisfiúknak Cappy narancslevet, abban talán még van vitamin, a gyerekek már ott topognak mellettem, a szendvicseknél bajban vagyok, a szalámis nagyon gusztusos, de abban disznóhús van, a fiatalasszony hajlana rá, de odahívja a férjét, nem, nem, az nem jó, van csirkés, kérdem a büfésnőt, igen, van rántott csirkés, az oké, tegyen még hozzá öt csokit is, mondom, kérdem, kávét kérnek-e, veszek még cappuccinót a felnőtteknek, a szatyrot az anya kezébe nyomom, látom, hogy a családfő, a nagyon szép vonású, jóképű, büszke tekintetű férfi iszonyúan feszeng, de mi, anyák szó nélkül is értjük egymást, leülnek egy padra, a férfi szégyenkezve rám néz, „cigarette”, motyogja, keresek egy trafikot, veszek két doboz cigit meg öngyújtót, mikor visszatérek, már esznek, nagyon éhesek lehetnek, odalép hozzánk egy szír fiú, rokonszenves, gizda srác, Bicskére utazna, mutatja a végzést, a bicskei járásbíróságra kell mennie, megyek az információba, a szír fiú jön velem, a mávos nők nagyon kedvesek és együtt érzők, mondják, hogy Győrben a pályaudvar mellett van a buszpályaudvar, onnan eljutnak Vámosszabadiba, ugyanaz a vonat jó a szír fiúnak is, mint az afgán családnak, húsz perc múlva indul, 14-15-ös vágány, menjünk, mondom, fogom a nagyobbik kisfiú kezét a lépcsőn, az aluljáróban a fiúcskák nekierednek, futkároznak, itt kell felmenni, felmegyünk a peronra, a férfi előveszi a mobiltelefonját, régi, kis képernyős készülék, mutatja a számát, hogy írjam fel, nem tudom elolvasni, nem tudja átállítani latin betűsre, a szír fiú próbál segíteni, nem megy, akkor adjam meg a számomat, egyszerűbb, ha felírom egy cetlire, mindjárt jön a vonat, a francba, nincs nálam toll, pedig máskor legalább három is van a táskámban, odamegyek két sráchoz, talán ők is afgánok, „pen or pencil” kérdem, nincs, ingatják a fejüket, odamegyek két másik sráchoz, bocs, tudnának pár percre adni egy tollat, nem értik, nem magyarok, angolul kérdem, sajnos nekik sincs, a padon ül egy szőke fiatalember, hallja mindezt, neki van ceruzája, jesszus, mikor láttam utoljára ilyen típusú, késsel hegyezett ceruzát, felfirkantom a számomat a cetlire, amire az információban a vonatot felírták, talán értesítenek, hogy sikerült megérkezniük, remélem, eljutnak oda, ahova menni akarnak, befut a vonat, felszállnak, a szír fiúnak mondom, Bicske kb. húsz perc, figyelje a táblát, a vonat már indul is, „good luck”, kiáltom utánuk, a vonat elmegy, nem érzem jónak vagy nemesnek magam, bassza meg, az ember nem veszi nyakába a világot csak úgy szórakozásból, és nem gyalogol több ezer kilométert két hátizsáknyi motyóval a vadidegenbe ok nélkül, mit élhettek át, hazajövök a kényelmes lakásomba, az a szurtos kis gyerekkéz, az a gyönyörű, huncut szempár, a rohadt életbe, hát milyen világ ez…” (by Kati Palkó Face)
@Makk…Marci:
” Akit üldöznek és fél, annak kérem egyébként fel sem áll. „
Baszki, de szar lehet neked
@Makk…Marci:
Neked nem kell sajnálni őket.
Az olyan … emberi dolog.
Te meg nem vagy az.
@Makk…Marci:
Evezősnek tényleg hatalmas az emberszeretete, tegnap egy ember mielőbbi kínhalála iránti vágyát osztotta meg a nyilvánossággal. Aztán szemforgató kommentekben osztja ki Lófasz József makói rokkantnyugdíjast, mert valami csúnyát írt a facebookra.
Ha egy kis szeretetre és lelki feltöltődésre vágyom, mindig Evezőst olvasok.
@grundigg:
Téged is kiosztlak, ha érdemesnek tartalak rá, kicsiny ebihal.Majd.
Nődögélj még …valahol máshol, a pocsolyátokban.
(AZ mindig meghat, mikor istentelenül bunkó, arrogáns idióták nehezményezik, hogy pont annak vannak kezelve, aminek mutatják magukat: istentelenül bunkó, arrogáns idiótának.)
@Evezős: Emeletes buszon nem mukodik a delgomb de otthon majd kivagom a naci patkanyt. Anyukajanak otthon produkalhatja magat.
@Makk…Marci:
Marcimuci, reklamálj az Élő Isteneteknél, hogy neked is csurrantson valamit ebben a ti nagy-nagy adakozó világotokban.
Csak aztán majd, mikor Bástya elvtárs kér érte valamit, akkor ne nagyon csodálkozzál.
(Esetleg tanulj lőni, ahogy elnézem, rátok nagy szüksége lesz a Rendszernek, hamarosan, hiszen valakinek a piszkos munkát is el kell végezni a Főkegyelmességű Méltóságos Urak helyett.
Szóval: hajrá!)
@Evezős: „az a szülő sem normális, aki odaszarja a gyerekét egy háborús országba”
Kicsit csodálkozom, hogy erre válaszul még senki nem említette meg azokat a Magyar Embereket, akik pl. 1944-45-ben születtek. Nekem talán azért jutott eszembe, mert az apám is köztük van, és ezáltal a nagymamámat is sikerült behelyettesítenem ebbe a szép keresztény-konzervatív-nemzeti érzelmű gondolatmenetbe.
@Evezős:
Nem én kívánom mások kínhalálát, úgyhogy kettőnk közül ha valaki pocsolyában él, az nem én vagyok.
Tőlem azt osztasz ki, akit akarsz, csak közöltem néhány tényt, amit meg sem próbáltál cáfolni. Nehéz is lett volna, mert a kommentjeidet mindenki olvashatja.
@grundigg:
van olyan hogy valaki mások kínhalálát kívánja. és? amíg nem valósítja meg, vagy nem buzdít a megvalósítására, addig nincs gond.
@WiteNoir:
Van olyan persze. Meg olyan is van, hogy valaki migránsok halálhírét lájkolja a mandineren, vagy azt írja a facebookon, hogy valaki „gyereket szart”. Van egy csomó ilyesmi. Csak ha ilyeneken háborgunk, akkor szerintem ne műveljük ugyanazt. (Ha nem háborgunk, akkor se, de ez már fakultatív.)
@grundigg:
(Azért majd sorold el a „mások”-ba tartozókat esetleg, lévén egyedül a Kovács nevű fehérjehalmaznak kívántam kínokkal teli jobblétre szenderülését – ezt most is fenntartom, mindaddig, míg meg nem követi a 71 halott EMBERT, akiket sikerült neki meggyaláznia. De biztos más tanító néninél tanultuk az egyes és a többes szám nyelvtani jelölését ….)
Arról nem tehetek, hogy ez téged ennyire szíven ütött – ellentétben azzal, amit nevezett belerondított a száján keresztül a világba.
Nem vagyunk egyformák, hálistennek, mondhatnám kinek a pap, kinek a paplan.
Nem tudom, milyen „tényt” közöltél, amit cáfolnom kellene, köptél egyet, mert csúnyát mondtam egy ordenáré bunkóra, más nem történt.
Esetleg próbálkozz az én irományaim helyett a kuruttyainfón olvasgatni, ott érző szívű jómagyaremberek fognak a keblükre ölelni, ha megosztod velük a szeretetteljességedet a kormány prominensei iránt.
Vagy nem.
@velőtanya:
Valaki írta itt fentebb, hogy a háborús időkben megugrik a születésszám, mert a természet „kompenzál”. Biztosan van benne valami.
Arról pedig, hogy ki mikor, hol és mibe születik bele, legkevésbé ő maga tehet. De ez a két szerencsétlen nőnemű egyed még idáig sem volt képes eljutni ….
@grundigg: Odáig egyetértek, hogy nem szabad valakinek a halálát kívánni hülye kommentek miatt. Mindazonáltal az általad kimondott erkölcsi ekvivalencia nem létezik, jelentős különbség van a két rossz között. Nem ugyanaz, ha valaki a vita hevében írja ezt egy konkrét személynek, akivel kapcsolatban intenzív (és egyébként indokolt) személyes ellenérzései vannak, illetve az, ha valaki ezt számára ismeretlen emberekről mondja, akikkel soha semmilyen kapcsolatban nem állt, akikről semmit nem tud, és akikről nem vélelmezhető semmilyen alapon, hogy neki ártani akarnak. Az egyik túlfűtött indulat (és nem szabadna odáig ragadtatni magunkat), a másik cinikus embertelenség. Egyébként ha ezt konkrét cselekményre fordítanád le, akkor a jog is ilyen, erkölcsi eredetű megkülönböztetést tenne. Egy jogállamban sokkal enyhébb büntetést kapna valaki, aki egy személyeskedő, intenzív vita közben megöl valakit, mint egy olyan gyilkos, aki lemészárol számára ismeretlen embereket puszta elméleti gyűlölet alapján.
valamelyik náci oldal ma felrakta egy régi posztunkat, amelyikről azt hitték, hogy zsidó kormánytagok listáját tartalmazza. 150-en volt a trollszámláló
Őszintén szégyellem magam minden egyes megjelent lájk és lájkoló miatt. 🙁 Félek, hogy rövidesen teljesen vállalhatatlanná válik a hazánk.