Lehet-e sikeres Orbán illiberális demokráciája?

Eredeti szerző: jotunder

 

         Törökország, Szingapúr és Kína jelentős sikereket ért el. Oroszország esetében nehéz elfeledkezni arról, hogy az energiahordozók milyen mértékben drágultak az elmúlt  évtizedben. Elképzelhető-e az, hogy Orbán sajátos illiberális kísérlete sikeres lesz? Elvileg igen.

        El tudok képzelni egy olyan európai államot, amelyet nem nagyon szeretnek az Unióban, mert aggasztó módon eltávolodott a demokratikus mainstream-től. Ahol történnek necces dolgok, amely államban nem feltétlenül szeretnék élni, de…. sikerei révén  az életminőség jelentős javulását tudja kínálni a polgárai nagy többségének.  Amennyiben Orbán fel tudna építeni egy ilyen Magyarországot, akkor képes lenne megőrizni a népszerűségét és addig lehetne az ország vezetője, ameddig csak akar. 

        Az a sikeres állam sok tekintetben kevésbé élhető lenne, mint a nyugati államok, de a relatíve magas életszínvonal az emberek nagy többségét kárpótolná ezért. Nacionalista, autoriter, de a többség által büszkén támogatott állam lehetne Magyarország, amely Magyarországgal szemben igen komoly fenntartásaim lennének, talán a jelenleginél is komolyabb fenntartásaim. Ez az én személyes problémám lenne, nem próbálnám elmagyarázni a többségnek, hogy mennyivel jobb lett volna, ha azokat választották volna, akik az én világképemnek, ízlésemnek kedvesebb, de kevésbé sikeres államot teremtettek volna. 

      Amerikában az évfolyamtársaim többsége kínai volt. Emlékszem egyszer valamikor fél három körül jutott eszembe, hogy írnék egy emailt a szüleimnek (ekkor még az internet csak nyomaiban létezett, valamiféle NSFNET backbone része volt az egyetemünk), és amikor felértem a hetedik emeletre, azt láttam, hogy a szobák előtt elektromos rizsfőző edények állnak. Tucatnyian dolgoztak a kínai társaim közül. Egyikük, egy nagyon szerény, nálam jóval idősebb fiú, nemrég világhírűvé vált az ikerprímszám-sejtéssel kapcsolatos eredménye miatt. Kína óriási sikere mögött a kínai emberek szorgalma és tehetsége áll, és egy velejéig antidemokratikus, de ugyanakkor mélyen meritokratikus állam, amelyik számunkra szinte felfoghatatlan módon épít a tehetséges és szorgalmas polgáraira. 

     Szingapúr felsőoktatása egyre erősebb, a török elitegyetemek nyugati színvonalúak (és 100000 dollár körüli fizetést is tudnak adni egy professzornak).

     Szingapúr miniszterelnöke Lee Hsien Loong egyáltalán nem hétköznapi intellektus, állami ösztöndíjjal járt Cambridge-be, ahol matematikát tanult (egykori témavezetője, a magyar Bollobás Béla szerint komoly tehetség volt). 

     Orbán mondataiban vannak olyan utalások, amelyek egy olyan államról szólnak, amelyek még valahogy tolerálhatóak az Unióban, de elemeiben emlékeztethetnek Erdogan, Loong vagy Hszi Csin-ping rendszerére. Valamiféle nagyon erős államról van szó, ami még „belefér”.  

     Orbán politikai tehetségéhez (számomra) nem fér kétség, az, ahogy felépítette a politikai gépezetét példa nélküli a modern Magyarországon. Nem természetellenes, hogy  Magyarországon ma ő népszerű politikus, aki könnyedén nyeri a választásokat. A jelentős gazdasági sikerek azonban nagyon messze vannak, Orbán még nem építette ki a sikeres „illiberális” államát. 

     Talán van, akit meglep, de én egyáltalán nem hiszem azt, hogy Magyarországot feltétlenül a balliberális oldalnak kellene vezetnie. Azt sem gondolom, hogy kiváló képességű politikai vezetőket termelt ki magából az a bizonyos balliberális oldal (inkább nem írom le, hogy egészen pontosan mit is gondolok). Talán még meglepőbb, de én egyáltalán nem gondolom, hogy a magyar baloldaliak/liberálisok, úgy általában sokkal tehetségesebbek lennének, mint a jobboldaliak. A magyar  balliberális elitről is megvan a saját véleményem (amelytől ma szintén megkímélem az Olvasót).

     Azt gondolom, hogy Orbán illiberális álma valamiben jelentősen különbözik Loong és Hszi-Csin-ping valóságától. Orbán országa nem meritokrácia. Az ő országában a családi kapcsolat, a néha pszichiátriai színezetet is öltő lojalitás az előrejutás szükséges és sajnos elégséges feltétele.

  Orbán államában nincsenek rizsfőző gépek a folyosókon, nincs rá szükség. Orbán nem Harvardot, MIT-t, Oxford-ot végzett elitet akar, hanem fricztamás szerű idiótákat. Ez egy provinciálisan tekintélyelvű rendszer, alacsony horizonttal és hozzáadott értékkel. 

  Orbán nem akarja a kínai, szingapúri utat választani.  Orbán nacionalizmusából teljesen hiányzik a „gloire”. Orbán Nemzeti Közszolgálati Egyetemén  komplett  hülyék vezethetnek tanszéket, dilis kóklerek adnak neki tanácsot, szavait nagyon buta (de legalább rettenetesen aljas) emberek interpretálják az állami/félállami sajtóban.  

  Orbán államában semmi sem grandiózus, ez nem egy illiberálisan erős, hanem egy szánalmasan erőszakos állam. 

  Orbánnak van elvi lehetősége  arra, hogy egy sikeres, meritokratikus, autoriter államot építsen. Csak semmi sem mutat rá, hogy valóban erre készül. 

    

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519391-6adebf747a075' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519391&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519391-6adebf747a075&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519391-6adebf747a075' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>