Lúgosítás*
Eredeti szerző: Pásztörperc
E cikk eredeti változatát a Környezetvédelem.co.hu internetes lapnak írtam, még tavaly. Ottani írásaimat a jobb oldalsávban, a „P/c szerint a világ” rovatba kattintva olvashatjátok; a két utolsó azonban nem jelent meg (ez egyúttal azt jelenti, hogy a jövő héten hozom a másikat). Naszóval:
Nagy divatjaink egyike a „lúgosítás”. Most éppen a mi jobb oldalsávunkban is láthattok egy ilyen reklámot. Nem mi választottuk, de aktuális. Hogy lássuk, miről is van szó, rákerestem a „szervezet savas lúgosítás” kombinációra, és most ideidézem, hogyan is kezdődik az első öt találat egyaránt fennhéjázóan magabiztos szövege.
1. „A szervezet túlsavasodásának okai gyakran a mindennapi életben keresendők; napjaink átlagemberének életformája óhatatlanul az egészséges lúgos kémhatástól, a savas irányba tolja a szervezetet, elsősőrban az egészségtelen táplálkozásnak, az élvezeti cikkek fogyasztásának, a mozgásszegény életmódnak és a kevés friss levegőnek köszönhetően. A szervezet lugosítása a mindennapi életünk alapja kellene, hogy legyen, ugyanis táplálkozásunk során általában kevés figyelmet fordítunk az olyan bázikus hatású táplálékokra, mint a zöldségek.”
2. „Sokszor érzed magad kedvetlennek, fáradtnak? Sok stressz ér?… Valószínűsíthető, hogy szervezeted túlsavasodott. A természetes sav-bázis egyensúly megbomlott és szervezetünk tiltakozik, a káros savak pedig letargikussá tesznek minket.”
3. „LÚGOSÍTÁS APRÓ LÉPÉSEKBEN LEHET A HOSSZÚ ÉLET TITKA. …A legjobb védekezés, ha teste elsavasodott (reflux tünet), esetleg már betegségek is kialakultak, lúgosító étrendre, teázásra a helyes táplálkozás megválasztására áttérni.”
4. „Az elsavasodást közvetlenül nem lehet betegségnek nevezni. De nagyon sok betegség okozója. Ha komoly egészségi probléma merül fel, kérjük meg házi orvosunkat, hogy vizsgáltassa meg a vérünk pH értékét. Ez a legbiztosabb vizsgálati módszer. A tökéletes pH érték 7.365 a vérben.”
5. „Az egészség teljes helyreállítása a képen látható Dr. X.Y táplálkozástudós, mikrobiológus 15 éves kuatómunkával kifejlesztett forradalmian új módszerével, a pH Csodával… X. Y. kisérletei során bebizonyította, hogy a lúgosan tartott szervezet egészséges. Minél jobban elsavasodott valakinek a szervezete, annál több betegség támadja meg.”
Ezen, tájékoztatónak álcázott, szemérmetlen reklámszövegek elképesztő helyesírási hibáit megtartottam, és amennyire lehetett, fogalmazásuk sajátos báját is igyekeztem megőrizni. Úgyhogy tekintsük át ezt az egész szószt még egyszer, és mondjuk kórusban:
MAR-HA-SÁG!!!
Kezdjük a dolgot onnan, hogy „a szervezetnek” nincs pH-ja. A gyomorsav például nagyon savanyú; ha nem lenne az, nem tudnánk megemészteni a táplálékot (mármint azt a részét, aminek lebontásához savas közeg kell — a vékonybélben enyhén lúgos a pH, mégis emésztünk). A különféle sejtfolyadékok pH-ja 6,9–7,4 közötti.
Bár ez az idézetek rövidsége miatt nem látható, az öt tájékoztatóból csak három (némi jóindulattal négy) tisztázza, hogy valójában nem is a „szervezet”, hanem a vér pH-járól beszél. A ködösítés szükségessége nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor tisztázzuk, hogy a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33–7,43) változhat. A vér elsavasodása valóban nem jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár; 7,2 alatt súlyos, akár halált is eredményezhető keringési és tudatzavar alakul(hat) ki.
Táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható: egész egyszerűen nem. Egyáltalán nem, és ezt viszonylag könnyen beláthatjuk. Mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk-megiszunk, hová is kerül az? Hát a gyomorba, és ott találkozik azzal a bizonyos gyomorsavval, aminek a pH-ja 2 körül van — különben nem tudnánk emészteni (lásd fent). Az étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális, elvégre a gyomor nem „tudja”, mit és mennyit fogunk enni — amikor belépek a vendéglőbe, még én se tudom, hogy mit rendelek tíz perc múlva. Ezért aztán előfordul (és most durván leegyszerűsítem a folyamatot), hogy több az emésztendő étel, mint a lebontásához kellő sav: ezek azok az úgynevezett „nehéz ebédek”, amik „megterhelik a gyomrot” (ahelyett, hogy lúgosítanának, a fene essen beléjük…). Ezeket bizony sokáig lögybölgetjük odabent, amíg csak elég savat nem tudunk termelni a lebontásukhoz. Megesik fordítva is, hogy rendszeresen több odabent a sav, mint amennyi kéne, de ilyenkor sem a vér savanyodik el: ez az a bizonyos gyomorsavtúltengés, ami ellen a „hivatalos” orvostudomány már hosszú évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a maga kis savlekötő szereit — mint ahogy a csaknem épp oly gyakori savhiány ellen is.
1. ábra**: A nyelőcső, a gyomor és a belek (itt csak a vékonybél eleje látszik)
Hogy mik az emésztés termékei: mi az, ami a belekből felszívódik, az persze függ attól, hogy mit ettünk-ittunk-emésztettünk. De ha ez ténylegesen befolyásolhatná a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen a kakaót reggeliztük-e kaláccsal vagy a tükörtojást sonkával, uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil — olyannyira stabil, hogy a vegetáriánus indiai szekták tagjaié nem különbözik a halász-vadász népekétől, például a jégmező mellett élő eszkimókétól. Tehát mi az, aminek a pH-ja a tápláléktól függően változik? Hát a vizeleté: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban maradhasson, ki kell üríteni a fölösleget, akár sav az, akár lúg. Meg is tesszük: a savanyító szénsavat (H2CO3) vízre és széndioxidra bontjuk, majd utóbbit kilélegezzük, a lúgosító ammóniát (NH3) pedig a vese választja ki. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, nem a vérünk lesz lúgosabb, hanem a pisink — mint ahogy az ecetes uborkától is az lesz savanyúbb. Ha az ételek savanyítása egészségtelen lenne, azt egyrészt ösztönösen kellemetlennek találnánk, másrészt az ilyesmivel próbálkozó kultúrák versenyhátrányba kerülve már régen kipusztultak volna. A helyzet ennek ez ellenkezője: a tartósító eljárások — így a savanyítás is — javítják a versenyképességet.
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja — különben akár bele is halhatnánk, ha a hőségben betonozva éhomra meginnánk két liter limonádét.
2. ábra: Edgar Cayce 1910 októberében
3. ábra: A Cayce-kórház az USA Virginia államában
A „lúgosítás” — amint ez látnivaló, egyszerű belátással is tökéletesen hülye — „elméletét” alighanem egy bizonyos Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg az önmagáról elnevezett Cayce-diéta lényegeként (az elsőség itt vitatott, mert Cayce több kortársa is próbálkozott hasonló eszmékkel és megélhetéssel). Hírnevét a XX. század végétől napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyász: A pH csoda című könyvsorozatának köszönheti.
4. ábra: Robert O. Young
Youngnak nincs orvos végzettsége, és egyetlen tudományos publikációja sincs. A könyveit végigszenvedő szakemberek sorozatban állapították meg, hogy egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van; mikrobiológiai ismeretei a XIX. század szintjén rekedtek meg. Young és követői „mikroszkópos vérvizsgálat” alapján adnak tanácsokat az elsavasodástól rettegőknek — ezt a módszert sehol sem ismerik el megalapozott diagnosztikai módszernek; legálisan nem is használható. A fentiek okán Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt. Nem tudok róla, hogy bármelyik is eljutott volna a jogerős ítéletig, mindenesetre ez a tény paradox módon csak használ a meg nem értett zseni pózában tetszelgő áltudósnak.
Végezetül szögezzük le, hogy a lúgosítás nem amerikai találmány, csak az „elmélete” az. A gyakorlatban az elméleti sallangoktól éppen hogy megtisztított eljárást nálunk, Magyarországon próbálták ki, irodalmi élményeim szerint jellemzően az elszeretett, majd cserbenhagyott cselédlányok, akik ezután nátronlúgot ittak. Bele is haltak rendszeresen: ne kövessük példájukat!
* részben Csupor Dezső: El vagyunk savasodva? (In: Kovács Lajos (szerk.): Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. ISBN 978 963 05 9164 5 p. 314–318.) tanulmánya alapján.
** Képek: Wikimedia Commons
akarom mondani: a rövidtávfutás csökkenti a vér PH-ját…
@Kovács János 18: Nem. Én pl. versenyszerűen sakkoztam, ami sport. A szénlapátolás viszont nem az.
@Pásztörperc: Bambano azt állítja, hogy „a sejtekből az anaerob anyagcsere végtermékei visszajutnak a májba, ezt a szállítási útvonalat savasítja. ez vagy vér, vagy a nyirok, vagy mindkettő egyszerre,”
Sztem ez nem vérsavasítás. A nyelvérzékem tiltakozik. A tiéd?
@Pásztörperc: Bevallom, nem tudom, mit jelentene a megfelelő felkészültség a témában. Számomra egyértelmű, hogy a szülésre alkalmas hely csakis egy jól felszerelt műtőhöz igen közel lehet. Az a nő, aki az ún. lelki igényeinek rendeli alá születendő gyermeke biztonságát, szerintem súlyosan gondatlan, és Geréb Agnes jó helyen van ott, ahol van. Pár helyről már kizártak ezért a véleményemért, ezért is vagyok olyan pofátlan, hogy javasoljam. Mert az ám a szekta, nem ezek a műkedvelő dietetikusok.
@Kovács János 18: Meg a hosszú is… 🙂
ttk.nyme.hu/fldi/Documents/F%C3%BCzesi%20Istv%C3%A1n/Biok%C3%A9mia/Gl%C3%BCk%C3%B3z%20lebont%C3%A1s1.pdf
Nem a savasít-lúgosít itt a kérdés, hanem, hogy ezt befolyásolni tudjuk-e (és mennyire?) táplálkozással, vagy szellemi ráhatással, ráolvasással, esetleg hittel? :-/
@aronsatie:
„A gyakorlatban 35 fölötti nőket szó és magyarázat nélkül küldenek amniocentézisre.”
35 év környékén lesz akkora a Down-kór valószínűsége, hogy „megérje” a vizsgálat egy egyébként egészséges kismamánál is. (Fiatalabb korban a valószínűsége még kisebb, mint a vizsgálatból adódó vetélés kockázata).
Ettől még persze dönthet úgy a kismama (megfelelő felvilágosítást követően), hogy nem kéri a vizsgálatot.
A szó- és magyarázatnélküliség mindentől függetlenül hiba.
@Kovács János 18: Hát igen…Sajnos ez a helytelen kifejezés terjedt el, mint pl. a gépkocsin a sebességváltó.
Közbeszédben elmegy (akár kommentben), de szakszövegben a „csökkenő Ph érték”, vagy „csökkenő lúgos vegyhatás” lenne a helyes. Talán a „sav-bázis állapot sav irányában történő elmozdulását” egyszerűsítették „savasodásnak”, de ehhez igazából nyelvész kellene…
@Várhegyi Márton: 40 éves kor környékén lesz akkora a Down valószínűsége, hogy kb. megegyezzen az amniocentézis vetélési kockázatával. 35 éves korban még jóval alacsonyabb. A kismama dönthetne úgy, ha informálva lenne. De nincs, így meg nem tudja, miért és hová küldik, meg azt sem, hogy mit kockáztat.
@acs63: köszi ez szép prezi
futással savasodunk, OK
de EVÉSSEL NEM lúgosodunk és nem savasodunk en bloc
1) számba veszem a paleolit almaecetet
ezzel a nyálamat savanyítom
2) aztán lenyelem
ezzel a gyomorsavamat savanyúbbítom
3) aztán átmegy a patkóbélbe
és ott elsemlegesül
pont
én ezt tanultam a gimiben
hol itt a lúgosítás?
a mentális rezdülések lelki finomságainak csipkéit pedig szerintem a „Roccambole szerelmei” című örökbecsű alkotás halhatatlan szerzőjénél érzékletesebben mi úgysem tudjuk leírni
csak azt tudhatjuk biztosan, hogy e rezdülések nem alacsonyodnak le holmi glikloízisig meg ammónia-kiválasztásig
@Kovács János 18: Ebből a nyelvi pontatlanság a legkisebb baj — bármily hülyén is hangzik, hogy ezt pont én mondom. No de hát a vér nem tudja, hogy ő most éppen vissza a májba megy-e, vagy a test egyéb részeibe — köv.képpen ha a vért így el lehetne savasítani, ennek eredményébe már valamennyien régen belepusztultunk volna, lásd a vitaindítóban leírtakat a pH ingadozásának lehetséges mértékéről és hatásairól.
Minél komplexebb egy szervezet, annál pontosabban beállított paraméterek között működhet csak. Szükségképpen létezésünk legalapvetőbb feltétele ezek fenntartása, tehát szervezetünk igen sokféle, egymáshoz szorosan kapcsolódó pufferrendszert működtet. Ezért lehet az eszkimók vérének pH-ja éppen annyi, mint a krisnásoké, és ezért válhat egy eszkimó (e szempontból) zökkenőmentesen Krisna-tudatúvá (és viszont, bár ez utóbbi egyéb okokból szélsőségesen valószínűtlen).
@Kovács János 18: Viszont a végén mindenki énekel…
@aronsatie:
„Számomra egyértelmű, hogy a szülésre alkalmas hely csakis egy jól felszerelt műtőhöz igen közel lehet. Az a nő, aki az ún. lelki igényeinek rendeli alá születendő gyermeke biztonságát, szerintem súlyosan gondatlan, és Geréb Agnes jó helyen van ott, ahol van. […] Mert az ám a szekta […]”
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11251720
Male appropriation and medicalization of childbirth: an historical analysis.
BACKGROUND AND RATIONALE: The appropriation and medicalization of pregnancy and childbirth by men are rooted in a patriarchal model that has been centuries in the making. A model that perceives women as essentially abnormal, as victims of their reproductive systems and hormones, it is also one that defines pregnancy as inherently pathological – a clinical crisis worthy of active intervention. In both law and medicine men have used their power to define reproduction as a biological defect (LeMoncheck L. 1996 Journal of Clinical Ethics 7, 160–176), requiring both legal regulation and medical intervention, whilst feminist writers have long argued that women’s experiences within the health care system at least to some extent reflects their social position.
@Pásztörperc: „Messze nem vagyok hozzá elég felkészült”
akkor ezt a fikazast is nyugodtan hagyhattad volna a fiokodban…
@neoteny: És? Mit állítasz?
@aronsatie:
Azt hogy ha egy „szekta”, akkor eléggé befolyásos szekta ahhoz hogy tanulmányokat publikáljon amik felvételre kerülnek tudományos publikációk adatbázisaiba.
Valamint azt állítják, hogy a tiédhez hasonló vélemények a patriarkátus gyakorlatából fakadnak.
@utalom a politologusokat: P/c nem említette meg, pedig megtehette volna, hogy a lúgosító diéta atyja Edgar Cayce azt állította, hogy szellemektől hallotta azt, hogy mit kell tenni. Nem egyszerűen szélhámos volt, hanem a teljesen megdöbbentő, amerikai csodatévő gazember alapesete. A lúgosító diéta ideológiája tömény idiotizmus. A vér Ph értékére nincs hatással és pont. Egy bizonyos diéta természetesen hathat pozitívan (vagy esetleg negatívan) a kalcium háztartásra, és sok minden másra, de itt ökörségekről van szó. A lúgosító típusú diéták esetleges pozitív hatásairól pl. itt http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3195546/
Az, hogy bizonyos betegségek esetén szódabikarbónát javasolnak, ez tény,jasn.asnjournals.org/content/20/4/692.full de érdemes elolvasni az egész cikket.
@utalom a politologusokat: hm
P/c fikázásának alapja az volt, h szte „az esetek nagy részében nem otthon, hanem otthonBAN (mármint szülőotthonban) szülésről van szó;”
szted az esetek nagy részében otthon, és nem otthonBAN (mármint szülőotthonban) szülésről van szó?
@Pásztörperc: az eszkimó -> Krisnás transzformáció szép példa
jó válasz
@jotunder: és ha sok banánt eszünk, akkor a spermánk is banánízű lesz, azt se hagyd ki, mint esetleges pozitív hatást <3
@neoteny: Én meg azt, hogy ez egy faszság. Mit nem lehet azon belátni, hogy szülni ott érdemes, ahol baj esetén a legközelebb a segítség?
@neoteny: Hollandiában nagyon gyakori az otthonszülés. Valamelyest növeli a halálozási kockázatot, de ez nehezen kimutatható. Ugye, ha valaki otthon szülést választ, akkor többször is kivizsgálják, figyelik, ami eleve csökkenti a veszélyeket. Általában középosztálybeli családok választják, ahol eleve nagyon alacsony a gyermekhalálozás. Ez eleve megborítja a statisztikát. Van egy nagyon ritka eset, amikor előre nem látható körülmény veszélyezteti a gyerek életét, és ha jól értem, ezekben az esetekben kimutatható már, hogy a kórházban szülés valamelyest növeli az életben maradási esélyeket. Azt gondolom, hogy Hollandiában az egészségügyi ellátás hihetetlen magas színvonala, és a kórházak nagy sűrűsége miatt az otthon szülés egy elfogadható alternatíva, de láthatóan ott is vitáznak a dolgon. Világvégén, Amerikában, alacsonyan képzett nővérrel szülni, nem ugyanaz, mint Amszterdamban egy hiperképzett, majdnem orvos nővérrel, két sarokra egy kórháztól. Az, hogy a szülészek szinte mindig férfiak, és az egész szülésnek van egy paternális karaktere, ahol az anyával időnként üvöltözik egy fehérköpenyes atyafigura, és ketteskének neveznek egy nőt, aki egy gyereknek ad éppen életet, valóban elgondolkoztató. Legalábbis számomra.
@utalom a politologusokat: Ahhh, köszönet! Sokkal szegényebbnek érezném magam, ha csillogó szellemednek ettől a csodás sziporkájától megfosztottál volna. A jövőben is várom érvekben és tényekben ily gazdag, ám mégis egyszerű és könnyen belátható útmutatásaidat. Vezess minket!
@jotunder: Létezik hollandiai kimutatás, ami egyértelműen jelzi, hogy az otthonszülés kockázatosabb. Annak ellenére, hogy az összehasonlítás majdnem reménytelen, mert persze hogy az összes kockázatos vagy csaknem reménytelen eset a kórházi statisztikát rontja.
Viszont nem értem, hogy a szülészek neme, modora és a kórházi körülmények mennyiben befolyásolják ezt a vitát. Ezen az alapon a homeopátia jó dolog, mert a homeopaták szép figyelmesen végighallgatják az embert (de minek).
@aronsatie:
„Én meg azt, hogy ez egy faszság.”
Hehe; erre meg azt mondják hogy ez a patriarkátus alapvető erőszakosságának manifesztációja. 🙂
„Mit nem lehet azon belátni, hogy szülni ott érdemes, ahol baj esetén a legközelebb a segítség?”
Szerintük ennek a „belátása” a nő választása; továbbá a „segítség” valódiságának mértékét is vitatják. Az alapvető gondolat az, hogy a nőket érintő kérdésben csak a nők kompetensek abban hogy eldöntsék, mire van szükségük.
Szóval írni egy Vincent posztot az otthonszülésről kb. olyan lenne mint egy aknamezőn futóversenyt rendezni. Érthető ha P/c fenntartásokkal van az ötlet iránt.
@jotunder:
OK, ebből milyen konklúziók vonhatóak le Mo-ra nézve?
(Egyébként a tanulmány szerzője az UK-ban él, nem az USA-ban.)
@neoteny: Rendben. Tudomásul veszem, hogy nem írható elő „a nőnek”, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el születendő gyermeke ügyében. Arra sem lehet senkit kötelezni, hogy ne hagyja felügyelet nélkül az út mentén játszani a kisgyerekét. De attól még gondatlanság, és én elítélem. Baj?
Persze hogy aknamező. Az otthonszülők kb. olyan erőszakos és meggyőzhetetlen szekta, mint a vallási fundamentalisták.
Home birth with midwife safe as hospital
[…]
The Society of Obstetricians and Gynecologists of Canada does not take a specific stand on the safety of home births, and has called for more research on it. The society said it should be up to each woman to decide where to give birth.
[…]
http://www.cbc.ca/news/health/story/2009/08/31/midwife-home-births.html
Otthonszülés:
néhány éve – ha jól emlékszem – kb. hatvan kutatás adatai bizonyították azt, hogy a tervezett otthonszülés* nem jelent nagyobb kockázatot sem a gyerekre, sem az anyára, mint a kórházi szülés.
(Természetesen azonos kockázati csoportokat hasonlítottak össze, az ilyen-olyan okokból veszélyeztetettnek minősülő terhesek nem vettek részt a vizsgálatokban.)
Leegyszerűsítve a dolgot: a szülés olyan folyamat, amely akkor zajlik le a leggyorsabban és – ezzel összefüggésben – a legkomplikációmentesebben, ha az anya biztoságban érzi magát.
Szülésnél a biztonság érzete objektíve nagyobb biztonsághoz vezet.
– folyt. köv.-
@neoteny: És? Végzett orvosok adják a nevüket és a nevük előtti két bötűt mindenféle kuruzsláshoz. Nem jelenti azt, hogy igazuk van. Azt magyarázd meg nekem, anélkül hogy felesleges idézeteket hozol, hogy miért nem egy műtő közelében van a legnagyobb biztonságban egy szülő nő? Miért ugyanolyan jó a sezlon a nappaliban? Mi van, ha a gyerek elakad, ha a nyakára tekeredik a köldökzsinór?
Ehhez nem kell idézet, elég lenne elemi iskolai logika.
.. szóval – mivel az objektív kockázat kb. azonos, ellenben a biztonságérzet komolyan befolyásolja a szülés kimenetelét, szerintem az a tisztességes álláspont, hogy minden (nem veszélyeztetett) terhes anya szülhessen ott, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát.
Van, akinek a sok hájteh kütyü, meg a fehér köpeny ad biztonságérzetet, és van, akinek a saját nappalija.
Fura, de így van: egyik csoport sincs nagyobb veszélyben, mint a másik.
Mindjárt teszek be linkeket
@aronsatie:
Elolvastad te a cikket? Beleértve a statisztikákat? Vagy azt állítod hogy azok hamisak, és csalás eredményei?
Kezd erősen úgy kinézni hogy te legalább annyira erőszakos és meggyőzhetetlen vagy mint szerinted az otthonszülő „szekta”.
@neoteny: A kérdésemre próbálj meg, légy szíves. Hátha megy. Idézetekkel nem vitatkozom, csak a vitapartner állításaival. Már ha van neki.
onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1523-536X.1997.00004.pp.x/abstract
onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1523-536X.2009.00322.x/abstract
onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1016/0091-2182%2895%2900051-8/abstract
Két érvet hoznék ide:
Móz I.3.16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat.
„Az ember kiemelkedően nagy aggyal rendelkezik, arányosan szokatlanul nagy koponyára van szüksége. Azzal viszont, hogy őseink felegyenesedtek, és kétlábon járó élőlényekké váltak, olyan formán alakult át a csípőjük, hogy a szülőcsatornán már nem fért volna át egy érett agyat tartalmazó koponya. Az ember ezért kénytelen idő előtt, éretlenebbül világra hozni gyermekeit”
Szóval ellentétben a zebrával például, szüléskor és közvetlen utána az anya és a gyerek egyaránt fokozottan veszélyeztetett, kiszolgáltatott helyzetben van. Olykor nem árt egy orvos a közelben. Persze alkat kérdése. Van aki megszül, aztán felmos és kiporszívóz, de az a ritkább.
@aronsatie:
„Idézetekkel nem vitatkozom”
Miért nem?
@dogfüggő:
… kb. hatvan olyan kutatás van (ill. volt pár éve; azóta talán már több), amelynek adatai mind ugyanezt támasztják alá: gyakorlatilag nincs kockázati különbség.
Igény esetén linkelek még. : )
Az ellenkezőjét – tehát hogy nagyobb az otthonszülés kockázata – igazán egyértelműen egyetlen kutatás bizonyította, arról azonban kiderült, hogy komoly csúsztatásokat tartalmaz (pl. nem tervezett otthonszülések is szerepeltek a statisztikában), emiatt még az otthonszülést mereven ellenző (ám tisztességes) orvosok sem találták mérvadónak.
@neoteny: Elvárom a vitapartnertől azt a minimális szellemi erőfeszítést és kockázatvállalást, hogy állít, tehát vitára bocsát valamit. Ennek hiányában a puszta copypaste érdektelen. Szóval miért egykutya a sezlon?
@dogfüggő:
ezek nem jó érvek. nekem édesmindegy, mert nem vagyok/leszek érintett a kérdésben, a véleményem is érdektelen, viszont azt jelezhetem, hogy az általad írottakat pillanatok alatt szétszedik, szóval ennél jobbakat kell találni.
@dogfüggő: Írtál az index fórumra is ebben a témában, időnként beleolvastam. Úgy rémlik, hónapokon át vitáztál higgadtan, felkészülten, többek közt egy nőgyógyásszal is, de nem volt különösebb foganatja, és folyton visszatértek arra, amiket már megválaszoltál. Vagy lett valami konklúzió, amiről lemaradtam?
@ámbátor: A Fennvalót jól csőbe húzta az ember, amikor kitalálta az epidurális érzéstelenítést, és így szemtelenül semmissé tette az Évának örök időkre szánt büntetést.
@aronsatie:
„Elvárom a vitapartnertől azt a minimális szellemi erőfeszítést és kockázatvállalást, hogy állít, tehát vitára bocsát valamit.”
Azt állítom hogy Kanadában készült olyan tanulmány amelynek az volt az eredménye hogy a tervezett otthonszülés legalább annyira biztonságos mint a kórházban történtek. Ennek az állításnak az alátámasztására idéztem.
Te erre elkezdtél orvosok kóklerségéről beszélni — ugyanakkor azt állítod hogy _logikailag szükségszerű_ hogy az orvos/műtő közelsége javítja a szülés kimenetelét. Az idézett tanulmány szerint nem így van: tehát a _logikailag szükségszerű_ kimenetel nem igaz, és ezt számok mutatják. Vagy kétségbe vonod a számok helyességét (ti. azt állítod hogy csalás eredményei), vagy belátod hogy a _logikai szükségszerűség_ téves.
… hogy visszatérjek kicsinyt ON-ba:
a lúgosításnál egy rakás ember elfogad tudományos megalapozottság, kutatások, mifene nélküli állításokat – csak úgy, mert jólesik elhinnie, és aki mondja őket, az a számára tekintélynek tűnik
a szülés-dologban is ilyesmi van, csakhogy itt a kórházba erőltetős vonal
az, amelyik tudományos megalapozottság nélkül érvel
@Késes Szent Alia:
Jólesik, hogy emlékszel. : )
Áá, ezek örök körök.
Akkor sem, és most sem azért szóltam hozzá (bele), mert abban reménykedem, hogy az igazán keményvonalasokat bármi is meggyőzheti; inkább csak azért, mert – a magam naivitásában – úgy gondolom, hogy benézhet ide olyan is, aki tényleg elfogulatlanul érdeklődik – és hát akkor már hadd lásson tényeket, statisztikákat, ilyesmiket is az illető.
@Wintermoots: Az nem jó érv, hogy az anya és a gyerek akkor van a legnagyobb biztonságban, ha az anya biztonságban érzi magát?
Kár.
Pedig ez a helyzet.
Egyszerű biokémiai folyamat ez: stressz esetén a szervezet elkezdi termelni az adrenalint, ennek hatására pedig az endogén oxitocin-termelés csökken, vagy leáll.
Ez a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy a fájások gyengülnek, a szülés lassul, elakad.
A komplikációk esélye pedig ugrásszerűen nő.
(Ugyanaz a folyamat megy végbe egyébként, mint a közismert ” fehérköpeny-hipertónia” esetében. Az emberek majdnem felének följebb megy a vérnyomása, ha orvos méri; csak ott nem a méhfalra, hanem az érfalra hat az adrenalin.)
@röhögő: kösz a kiigazítást!
@neoteny: Vagy kétségbe vonod a számok helyességét (ti. azt állítod hogy csalás eredményei), vagy belátod hogy a _logikai szükségszerűség_ téves.”
Mindkettő. Mivel a komplikációk felmerülése esetén szó sem lehet otthonszülésről, így érdekes összevetni a két számot.
@neoteny: Egyetértek. Nyilván van olyan tanulmány, ami azt állítja, hogy (akármit). Viszont ha te úgy olvasol tanulmányt, mint azt a pár mondatot, amit idevetettem, akkor problémáid lehetnek a szövegértéssel. Nem írtam kóklerségről, sem azt, hogy a műtő szükségszerűen javítja a kimenetelt. Nem szükségszerűen, hanem szükség esetén. Érzed a különbséget? Szerinted nem lehet szükség műtőre szülés közben, vagy ha igen, akkor az a szükség nem lehet sürgős? De ha már egyszer tanulmányokat tanulmányozol: tisztában vagy az otthonszülés hazai statisztikájával, a kórházival összehasonlítva?
@aronsatie:
„Nem írtam kóklerségről”
Igaz; kuruzslásról írtál.
„sem azt, hogy a műtő szükségszerűen javítja a kimenetelt. Nem szükségszerűen, hanem szükség esetén.”
Pontosan ez az érdekes kérdés: ha a műtő (és a szülészorvos) rendelkezésre áll, nem lesz-e az használva akkor is ha nem lenne rá szükség? Csak azokról az esetekről beszélni amikor a szülészorvosi/műtéti beavatkozás szükséges és hatékony olyan, mint csak azokat az esetekről beszélni amikor a beteg meggyógyul… és nem említeni azokat az eseteket amikor meghal.
A probléma ott van hogy az összes otthonszülési komplikáció következményét annak tulajdonítod hogy nem volt a közelben műtő/szülészorvos; de nem nézel a műtőben/szülészorvos jelenlétében fellépő komplikációk következményeire, ill. azokból egyet sem tulajdonítasz a műtétet vagy más szülészeti beavatkozást végző orvos hibájának.
@Várhegyi Márton: @torontál1971: Testnedvek
pH
Vérplazma
7,35 – 7,45
Interstíciális víztér
7,29 – 7,37
Gyomornedv
1,2 – 3,0
Bélszekrétum
8,0
Epe
7,4 – 7,7
Vizelet
4,5 – 7,5
Nyál
6,8
Agy – gerincvelői folyadék
7,4
Ízületi folyadék
7,4 – 7,8
Tehát a vér szabályozott Ph-jú.
Csak egy rövid kérdés: gyomorégésre szódabikarbónát veszel be.
Mi történik a kémiai folyamat eredményeként a szervezetben?
Segítek: víz, széndioxid és Na2 CO3. A továbbiakban pedig a jelenlévő sósav miatt NaCl és H2O keletkezik.
Ez viszont aszervezetben ionok formájában jelenik meg: Nátrium ion a vízpumpához szükséges. Hidrogén ion a gyomorsav előállításához.
És itt visszatértünk a kör elejére: a bevitt szódabikarbóna fokozott gyomorsavtermelést indikál! Ezért folyamatos szedése eredménytelen!
Tehát, a vér lúgosítása megbukott, úgy hülyeség, ahogy van!
A szervezeten belül nem az alapkémia szervetlenkémia működik.
@neoteny: Pontosan ez az érdekes kérdés: ha a műtő (és a szülészorvos) rendelkezésre áll, nem lesz-e az használva akkor is ha nem lenne rá szükség?”
Megfordítod az okot az okozattal.
Csalsz?
@torontál1971: Candia???? Áltudományos hülyeség!