Lúgosítás*
Eredeti szerző: Pásztörperc
E cikk eredeti változatát a Környezetvédelem.co.hu internetes lapnak írtam, még tavaly. Ottani írásaimat a jobb oldalsávban, a „P/c szerint a világ” rovatba kattintva olvashatjátok; a két utolsó azonban nem jelent meg (ez egyúttal azt jelenti, hogy a jövő héten hozom a másikat). Naszóval:
Nagy divatjaink egyike a „lúgosítás”. Most éppen a mi jobb oldalsávunkban is láthattok egy ilyen reklámot. Nem mi választottuk, de aktuális. Hogy lássuk, miről is van szó, rákerestem a „szervezet savas lúgosítás” kombinációra, és most ideidézem, hogyan is kezdődik az első öt találat egyaránt fennhéjázóan magabiztos szövege.
1. „A szervezet túlsavasodásának okai gyakran a mindennapi életben keresendők; napjaink átlagemberének életformája óhatatlanul az egészséges lúgos kémhatástól, a savas irányba tolja a szervezetet, elsősőrban az egészségtelen táplálkozásnak, az élvezeti cikkek fogyasztásának, a mozgásszegény életmódnak és a kevés friss levegőnek köszönhetően. A szervezet lugosítása a mindennapi életünk alapja kellene, hogy legyen, ugyanis táplálkozásunk során általában kevés figyelmet fordítunk az olyan bázikus hatású táplálékokra, mint a zöldségek.”
2. „Sokszor érzed magad kedvetlennek, fáradtnak? Sok stressz ér?… Valószínűsíthető, hogy szervezeted túlsavasodott. A természetes sav-bázis egyensúly megbomlott és szervezetünk tiltakozik, a káros savak pedig letargikussá tesznek minket.”
3. „LÚGOSÍTÁS APRÓ LÉPÉSEKBEN LEHET A HOSSZÚ ÉLET TITKA. …A legjobb védekezés, ha teste elsavasodott (reflux tünet), esetleg már betegségek is kialakultak, lúgosító étrendre, teázásra a helyes táplálkozás megválasztására áttérni.”
4. „Az elsavasodást közvetlenül nem lehet betegségnek nevezni. De nagyon sok betegség okozója. Ha komoly egészségi probléma merül fel, kérjük meg házi orvosunkat, hogy vizsgáltassa meg a vérünk pH értékét. Ez a legbiztosabb vizsgálati módszer. A tökéletes pH érték 7.365 a vérben.”
5. „Az egészség teljes helyreállítása a képen látható Dr. X.Y táplálkozástudós, mikrobiológus 15 éves kuatómunkával kifejlesztett forradalmian új módszerével, a pH Csodával… X. Y. kisérletei során bebizonyította, hogy a lúgosan tartott szervezet egészséges. Minél jobban elsavasodott valakinek a szervezete, annál több betegség támadja meg.”
Ezen, tájékoztatónak álcázott, szemérmetlen reklámszövegek elképesztő helyesírási hibáit megtartottam, és amennyire lehetett, fogalmazásuk sajátos báját is igyekeztem megőrizni. Úgyhogy tekintsük át ezt az egész szószt még egyszer, és mondjuk kórusban:
MAR-HA-SÁG!!!
Kezdjük a dolgot onnan, hogy „a szervezetnek” nincs pH-ja. A gyomorsav például nagyon savanyú; ha nem lenne az, nem tudnánk megemészteni a táplálékot (mármint azt a részét, aminek lebontásához savas közeg kell — a vékonybélben enyhén lúgos a pH, mégis emésztünk). A különféle sejtfolyadékok pH-ja 6,9–7,4 közötti.
Bár ez az idézetek rövidsége miatt nem látható, az öt tájékoztatóból csak három (némi jóindulattal négy) tisztázza, hogy valójában nem is a „szervezet”, hanem a vér pH-járól beszél. A ködösítés szükségessége nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor tisztázzuk, hogy a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33–7,43) változhat. A vér elsavasodása valóban nem jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár; 7,2 alatt súlyos, akár halált is eredményezhető keringési és tudatzavar alakul(hat) ki.
Táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható: egész egyszerűen nem. Egyáltalán nem, és ezt viszonylag könnyen beláthatjuk. Mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk-megiszunk, hová is kerül az? Hát a gyomorba, és ott találkozik azzal a bizonyos gyomorsavval, aminek a pH-ja 2 körül van — különben nem tudnánk emészteni (lásd fent). Az étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális, elvégre a gyomor nem „tudja”, mit és mennyit fogunk enni — amikor belépek a vendéglőbe, még én se tudom, hogy mit rendelek tíz perc múlva. Ezért aztán előfordul (és most durván leegyszerűsítem a folyamatot), hogy több az emésztendő étel, mint a lebontásához kellő sav: ezek azok az úgynevezett „nehéz ebédek”, amik „megterhelik a gyomrot” (ahelyett, hogy lúgosítanának, a fene essen beléjük…). Ezeket bizony sokáig lögybölgetjük odabent, amíg csak elég savat nem tudunk termelni a lebontásukhoz. Megesik fordítva is, hogy rendszeresen több odabent a sav, mint amennyi kéne, de ilyenkor sem a vér savanyodik el: ez az a bizonyos gyomorsavtúltengés, ami ellen a „hivatalos” orvostudomány már hosszú évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a maga kis savlekötő szereit — mint ahogy a csaknem épp oly gyakori savhiány ellen is.
1. ábra**: A nyelőcső, a gyomor és a belek (itt csak a vékonybél eleje látszik)
Hogy mik az emésztés termékei: mi az, ami a belekből felszívódik, az persze függ attól, hogy mit ettünk-ittunk-emésztettünk. De ha ez ténylegesen befolyásolhatná a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen a kakaót reggeliztük-e kaláccsal vagy a tükörtojást sonkával, uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil — olyannyira stabil, hogy a vegetáriánus indiai szekták tagjaié nem különbözik a halász-vadász népekétől, például a jégmező mellett élő eszkimókétól. Tehát mi az, aminek a pH-ja a tápláléktól függően változik? Hát a vizeleté: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban maradhasson, ki kell üríteni a fölösleget, akár sav az, akár lúg. Meg is tesszük: a savanyító szénsavat (H2CO3) vízre és széndioxidra bontjuk, majd utóbbit kilélegezzük, a lúgosító ammóniát (NH3) pedig a vese választja ki. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, nem a vérünk lesz lúgosabb, hanem a pisink — mint ahogy az ecetes uborkától is az lesz savanyúbb. Ha az ételek savanyítása egészségtelen lenne, azt egyrészt ösztönösen kellemetlennek találnánk, másrészt az ilyesmivel próbálkozó kultúrák versenyhátrányba kerülve már régen kipusztultak volna. A helyzet ennek ez ellenkezője: a tartósító eljárások — így a savanyítás is — javítják a versenyképességet.
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja — különben akár bele is halhatnánk, ha a hőségben betonozva éhomra meginnánk két liter limonádét.
2. ábra: Edgar Cayce 1910 októberében
3. ábra: A Cayce-kórház az USA Virginia államában
A „lúgosítás” — amint ez látnivaló, egyszerű belátással is tökéletesen hülye — „elméletét” alighanem egy bizonyos Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg az önmagáról elnevezett Cayce-diéta lényegeként (az elsőség itt vitatott, mert Cayce több kortársa is próbálkozott hasonló eszmékkel és megélhetéssel). Hírnevét a XX. század végétől napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyász: A pH csoda című könyvsorozatának köszönheti.
4. ábra: Robert O. Young
Youngnak nincs orvos végzettsége, és egyetlen tudományos publikációja sincs. A könyveit végigszenvedő szakemberek sorozatban állapították meg, hogy egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van; mikrobiológiai ismeretei a XIX. század szintjén rekedtek meg. Young és követői „mikroszkópos vérvizsgálat” alapján adnak tanácsokat az elsavasodástól rettegőknek — ezt a módszert sehol sem ismerik el megalapozott diagnosztikai módszernek; legálisan nem is használható. A fentiek okán Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt. Nem tudok róla, hogy bármelyik is eljutott volna a jogerős ítéletig, mindenesetre ez a tény paradox módon csak használ a meg nem értett zseni pózában tetszelgő áltudósnak.
Végezetül szögezzük le, hogy a lúgosítás nem amerikai találmány, csak az „elmélete” az. A gyakorlatban az elméleti sallangoktól éppen hogy megtisztított eljárást nálunk, Magyarországon próbálták ki, irodalmi élményeim szerint jellemzően az elszeretett, majd cserbenhagyott cselédlányok, akik ezután nátronlúgot ittak. Bele is haltak rendszeresen: ne kövessük példájukat!
* részben Csupor Dezső: El vagyunk savasodva? (In: Kovács Lajos (szerk.): Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. ISBN 978 963 05 9164 5 p. 314–318.) tanulmánya alapján.
** Képek: Wikimedia Commons
@jotunder: a lugositas gyakorlata kicsit messzeb regebbi mint ez a faszi.
mar az okorban is es kesobb is rengeteg problemat az un. zoldekkel orvosoltak, kuraltak.
@dogfüggő: The safety of home birth is the subject of much discussion. Outcomes vary between countries, influenced by how easy it is to transfer to hospital if a complication occurs, and also perhaps by midwifery background. There is, for instance, a great difference between a traditional birth attendant in Country X, and a fully-qualified midwife in the UK. This page summarises published research on homebirth safety and outcomes.
Íme az angliai hivatalos hozzáállás!
Igen, ha komplikáció lép fel, a csecsemő/magzat nem otthon hal meg, hanem a kórházban!
Nem csalunk?
Ha eleve ellenjavallt az otthonszülés, mert mondjuk ikrek, vagy a magzat életfunkciói rosszak, szintén kórházban történik a beavatkozás. Ha császármetszés szükséges, szintén.
Hol fog több csecsemő/anya meghalni? Jé, a kórházban!
Nem csalunk?
@dogfüggő: (pl. nem tervezett otthonszülések is szerepeltek a statisztikában), emiatt még az otthonszülést mereven ellenző (ám tisztességes) orvosok sem találták mérvadónak.”
Látod, ez is engem támaszt alá.
A kockázatmentes otthonszülést vetitek össze az összes kórházi szülésekkel, és azt mondjátok, hogy otthon szülni biztonságosabb????
Nem csalás ez?
@neoteny:
„Pontosan ez az érdekes kérdés: ha a műtő (és a szülészorvos) rendelkezésre áll, nem lesz-e az használva akkor is ha nem lenne rá szükség?”
Valamint: ha valóban szükséges is használni a műtőt, vajon létrejött volna a szükséghelyzet a kórházi környezet nélkül is?
@Könnyen elkaptuk, uram!:
„In the study, researchers looked at 2,889 home births attended by regulated midwives in British Columbia and 4,752 planned hospital births attended by the same group of midwives, compared with 5,331 births in hospital attended by a physician.”
Sőt itt három szám került összevetésre.
„It’s not well understood what factors may help decrease the risks while giving birth at home, but researchers cautioned that those who choose to do so are self-selecting and may be healthier, which would be an important way to manage the risk.
The study also excluded women with medical conditions either before or during pregnancy. The results also don’t cover deliveries by midwives who lacked extensive academic and clinical training.”
Nyilvánvalóan nem mindenkinek javallott az otthonszülés. Ekkor merül fel a társadalomfilozófiai kérdés: kötelezhető-e valaki (egészen pontosan a várandós anya) hogy kövesse az orvosi tanácsot? A kérdést tovább bonyolítja az: mekkora a bába felelőssége az esetleges komplikáció következményeiért? Itt pl. segítene az, ha a bábáknak kötelező felelősségbiztosítást kellene kötniük (vagy legalább is közölniük kellene a várandós nővel hogy van-e nekik ilyen) hogy súlyos komplikációk esetén a sérült gyermek (akár magán)orvosi ellátása biztosítva legyen.
Nem állítom hogy létezik egyértelmű válasz vagy szabályrendszer a problémakörre (habár a személyes véleményem az hogy az egyéni szabadság maximalizálása kívánatos).
@Könnyen elkaptuk, uram!:
„Megfordítod az okot az okozattal.”
Ez feltételezi hogy minden egyes esetben indokolt a műtéti/szülészorvosi beavatkozás. Pontosan az a kérdés hogy így van-e.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
Félreértettél; épp az a lényeg, hogy AZONOS kockázati csoportok összevetését nevezzük csak statisztikának; a többi legfeljebb sok számmal díszített papír.
A fenti (manipulált) statisztikában szűrt kórházi esetek szerepeltek együtt a szűretlen otthonszüléses esetekkel.
Ez bizony csalás, igen.
A lavórnyi linken, amit be tudok itten mutatni, nincs ilyesmi; azok valóban statisztikák.
@Pásztörperc: tegnap tobbszor megszolitattal es lesajnaltad a kommenteloket. nem kell megsertodni, hogy a helyen kezelem a dolgot.
a bunod, hogy kiemelsz a „hivok” hujesegeibol, de a lenyeget elsunnyogod. vagy az „igazad” megerositeseert vagy tudatlansagbol.
igenis a taplalkozassal bevitt un. „lugosito” etelek segitik a szervezet sav-bazis egyensulyat. kulonosen a modern etrenden eloknel.
@neoteny: Régi és hamis érv, hogy ha esetleg egy orvos felelőtlen, vagy előbb üzletember és csak aztán szakember, akkor inkább maradjunk otthon. Miért, tán aki házhoz jön, az mind remek, önzetlen szakember? Ennek semmivel sem nagyobb az esélye, és arra nem alapozhatunk egy fontos döntést, hogy nem zárható ki, hogy visszaélnek a helyzettel. Tessék jó orvost választani. Aki otthon is szülhetne, annak futja rá, mivel hogy otthon szülni drága mulatság.
Minden otthonszülési komplikáció komplimációmentes terhesség ellenére következik be, mert nem is vállalnak mást. A kórház viszont megkapja a legreménytelenebb, legkomplikáltabb eseteket, nincs lehetőségük mérlegelni, hogy vállalják-e vagy sem. És ha a baj otthon következik be, mindegy milyen okból, a rossz kimenetelre letagadhatatlanul nagyobb az esély.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
Nem bizony; mivel a statisztikákban a szülés tervezett helye számít.
Tehát, ha a tervezett otthonszülés végül kórházban végződik, akkor is az otthonszülés-kategória része marad.
@utalom a politologusokat: Hozzászólót én még soha le nem sajnáltam (legfeljebb meg-, miként Téged is); összetévesztesz vkivel. Tegnap is, ma is az össze tényszerű ellenvetésre tételesen és érdemben válaszoltam. Engedelmeddel, az „igenis” nem tartozik ezek közé; az effélékre továbbra sem fogok reagálni.
@utalom a politologusokat: Jó eredménnyel, nyilván. Mennyi is volt az ókorban a várható életkor úgy átlagosan? 40 év? 45?
@aronsatie:
„arra nem alapozhatunk egy fontos döntést, hogy nem zárható ki, hogy visszaélnek a helyzettel”
Miért ne vehetné tekintetbe ezt a szempontot _is_ a várandós nő? Mert neked ez a véleményed?
@neoteny: Ki mondja azt, hogy egy orvos fölöslegesen avatkozik be? Talán te? Milyen alapon? Értesz hozzá?
@Pásztörperc:
az igenis a tegnapi vitaban eloadott erveim megerositese. persze ha tegnap „nem ertel ra” a cikkeddel foglalkozni akkor honnan is tudhatnad.
de vszinuleg azert csaptad ossze ezt a satnya kis dolgozatot, hogy a szkeptikus gittegyleti haverjaid elott villoghass. 😀
@aronsatie: ez mennyire relevans abban, hogy a zoldek egeszseg megujito szerepet evszazadokkal ezelott is ismertek?
@utalom a politologusokat: Ami régi, az nem biztos, hogy jó. Sőt, általában nem az.
@aronsatie:
Az idézett tanulmány tartalmaz statisztikákat a különféle szülészorvosi beavatkozások mértékére vonatkozóan (egészen pontosan arányokat tartalmaz). Ha egy szülés lefolyik komplikációmentesen egy partikuláris beavatkozás nélkül is, akkor nem igazán volt szükség rá.
@utalom a politologusokat:
1. A tegnapi, ún. „vitában” egyetlen érvet se adtál elő, tehát megerősíteni sincs mit (no nem mintha az „igenis” bárminek a megerősítésére alkalmas lenne).
2. Az összes hozzászólást olvastam, az összes ellenérvre reagáltam.
3. Lelki rugóim feltárásáért bizonyára hálás lesz Neked mindenki, akit ez a kérdéskör érdekel, itt azonban ez erősen off.
@neoteny: Tehát lefolyt komplikációmentesen, azaz nem avatkozott be senki? Na de akkor nem lehetett felesleges, ha nem avatkozott bele. Ha meg beleavatkozott, akkor honnan tudod, hogy nem volt rá oka? A tanulmányban ezt állítják, és akkor nincs tovább, punktum?
Tökéletesen részrehajló módon állsz hozzá. Az egyik oldalon (a kórházban) feltételezed az orvos részéről a pénzéhséget, a rosszindulatot, az inkompetenciát, bármit. A másik oldalon ugyanakkor ennek még a lehetőségét sem veted fel. Miért?
@aronsatie: Remélem, kezditek érezni, miért nem vállalkozom efféle írásra…
@aronsatie:
„A tanulmányban ezt állítják, és akkor nincs tovább, punktum?”
Hé, ők legalább csináltak egy tanulmányt: összegyűjtötték az adatokat, feldolgozták azt, következtetéseket vontak le — már amennyire képesek voltak.
„Az egyik oldalon (a kórházban) feltételezed az orvos részéről a pénzéhséget, a rosszindulatot, az inkompetenciát, bármit.”
Sehol nem szóltam arról hogy _miért_ végeznének szükségtelen beavatkozást; pusztán annak bizonyos mértékű valószínűségéről írtam.
De megfordíthatjuk a kérdést: minden (szülész)orvos önzetlen, maximálisan jóindulatú, abszolút kompetens?
„A másik oldalon ugyanakkor ennek még a lehetőségét sem veted fel.”
Melyik „a másik oldal”?
@Pásztörperc: Miért nem? Láthatóan a lúghoz is épp elég nagy merészség kellett.
@neoteny: A másik oldalon a gáncsnélküli gerébágnesek, asszonytársi dúlák és egyéb grállovagok találhatók. Akik házhoz jönnek (pedig nem)soha nem tévednek (hmm), és nem kérnek pénzt (nem a fenét).
A kórházban pedig csupa pénzéhes, tehetségtelen kókler dolgozik, nanáhogy.
@aronsatie:
Nyilvánvalóan egyik szélsőség sem igaz: található mindkét „oldalon” kompetens, empatikus ember akit nem a „pénzéhség” vezérel (habár mindenki azt akarja hogy megfizessék, és lehetőleg jól). És található pénzéhes, a bevételét féltő, tehetségtelen, nagyarcú kókler mindkét „oldalon”. _Pontosan ezért_ fontos hogy a várandós anya dönthesse el hogy miként kíván átmenni a szülésen.
@aronsatie: (8-I)))E
@neoteny: Látod? Kár volt felhoznod, hogy mi van, ha a kórházban az orvos feleslegesen, stb. Semmi, mert ezt előre nem tudhatod, és a rossz (szándékosan vagy sem, mindegy) döntésnek odahaza is ugyanakkora az esélye. Ellenben a következménye messze nem egyforma. Baj esetén otthon messzebb a segítség, márpedig ilyenkor nemhogy a percek, a másodpercek is számítanak. Ez az egy, ami letagadhatatlan, és cáfolhatatlan.
Igen, valóban fontos lenne, hogy a várandós anya döntsön. De legyen az ő véleménye (úgyis szereted az angolt) informed (opinion), és legyen, aki megmagyarázza neki, hogy err on the side of caution, please.
@Várhegyi Márton: Nem én, a labor .) A példa pedig én vagyok. Sajnos beleszaladtam és az összes candida tünetet orvosi könyvbe illően produkálom, elég rég óta. (több mint egy év) Persze a bőrgyógyásznak minden dermatitis, ad rá szteroidos krémet, aztán jóvan… 🙂 Az elintézi a problémát, amíg kened, de ki meri folyamatosan használni? Minden esetre én azt bátran merem álltani, hogy nincs olyan élettani funkció, amire a táplálkozás ne lenne hatással. A nagyságrendeken lehet vitázni, de a többin, szerintem, nem érdemes. Ezért gondolom, hogy a poszt legalább akkora hülyeség, mint az ellenkezője, aki minden xart elhisz. A kettő között van az igazság.
@Könnyen elkaptuk, uram!: ??? 🙂 Troll-e vagy?
@ámbátor: Valóban. Ezért írtam, akármilyen forrást linkelhetsz, valamelyik oldal kitalálja, hogy rossz forrás 🙂 Még a hivatásos emberszerelők sem képesek dűlőre jutni ezzel.
@Könnyen elkaptuk, uram!: Ja, ezt véletlen orvos (is) mondta. Adott is rá gyógyszert, kenyőcsöt, xart sem ért.
@aronsatie:
„a rossz (szándékosan vagy sem, mindegy) döntésnek odahaza is ugyanakkora az esélye”
Az otthonszülés hívei szerint nem, mert nincs ott a (szülész)orvos hogy „átvegye a vezetést” és beavatkozzon akkor is ha az nem szükséges.
„De legyen az ő véleménye (úgyis szereted az angolt) informed (opinion), és legyen, aki megmagyarázza neki, hogy err on the side of caution, please.”
Ha csak egyfajta döntés a helyes, akkor nincs meg a döntés szabadsága.
@torontál1971: Teljesen nyilvánvaló, hogy ze így gondolod, ennek azonban semmiféle argumentatív ereje nincs. A Lapos Föld Társaság tagjai számára tökéletes hülyeségnek tűnik az a gondolat, hogy a Föld keringhetne e Nap körül, hiszen mindenki látja, hogy a Föld mozdulatlan, a Nap pedig reggel fölkel és este lenyuxik.
@aronsatie:
Az a helyzet, hogy a kockázat statisztikákkal bizonyíthatóan kb. ugyanakkora, akár kórházba megy a mama, akár otthon marad.
Ez az informed opinion.
„Baj esetén otthon messzebb a segítség, márpedig ilyenkor nemhogy a percek, a másodpercek is számítanak. Ez az egy, ami letagadhatatlan, és cáfolhatatlan.”
Az otthonszülés feltételei közt szerepel, hogy a helyszínről az anya húsz percen belül kórházba szállítható legyen.
Ennél hamarabb nem jut műtőbe akkor sem, ha kórházban kezd vajúdni.
(A szakmai protokoll sürgősségi császárnál harminc percet ír elő.)
Az a helyzet, hogy a szüléshez baromi erős befelé figyelés, koncentráció kell; mint az alkotó munkákhoz általában… : )
Legalábbis úgy lehet jól csinálni.
Ami az embert kizökkenti ebből a koncentrációból, az akadályozza a folyamatot, ezért – végeredményben – veszélyeket rejt.
Ez a fő oka annak, hogy a kórházi és az otthoni szülés kb. ugyanolyan kockázatú; mert igaz ugyan, hogy a kórház több problémát tud megoldani, ellenben otthon meg eleve kevesebb probléma adódik.
@neoteny: Nem ezt mondják (legalábbis a normálisabbja), hanem azt, hogy azért nem kell kórház, mert ha minden rendben megy, nincs szükség orvosra. Nem az orvos a főgonosz, hanem az intézmény. Az igaz is, hogy normális esetben az orvos megúszható. De miért olyan fontos ez? Honnan a bizonyosság, hogy az eset normális lesz? A szülés komplikációmentes volta előre tippelhető ugyan, de csak utólag állapítható meg. Az orvos az átalánydíjas szerelőd. Azért van, hogy lehetőleg ne kelljen, de ha mégis, akkor rendelkezésre álljon.
„Ha csak egyfajta döntés a helyes, akkor nincs meg a döntés szabadsága.”
Ez ritka nagy marhaság volt. Megnevettettél. Majd mondogasd magadban, ha azt fontolgatod, lelépj-e a járdáról a pirosban.
@aronsatie: aham. akkor a szex az is rossz, hiszen az is eleg regi es az is termeszetes. dogoljon meg Hippokratesz is a „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered” hulyesegevel.
@dogfüggő: Nem, ez az uninformed, biased opinion. Tudod te, hogy oxigénhiány esetén hány perced van, hogy maradandó agyi károsodás nélkül megúszd?
Te komolyan állítod azt, hogy a szülőszobáról ugyanannyi idő alatt kerül a beteg ugyanabba a műtőbe, mint ha mentővel húsz percre lakik a kórháztól?
@utalom a politologusokat: Toppants a lábaddal, és jelentsd ki, hogy az évezredes elméletek igenis(!) jobbak.
@neoteny: Bocs, az idézett tanulmány alapján nekem az jön le, hogy NEM válogatták szét az otthonszülésnek megfelelő kórházi szüléseket , a szülés közben fellépő váratlan eseményeket ,és az indikált komplikáció miatt eleve kórházban szülőket.
Nem látom, hogy ha valaki váratlanul szül, mondjuk a Tesco-ban, vagy taxiban, akkor ezek otthonszülés kategóriába, vagy kórházi szülés kategóriába tartoznak?
Amit idéztél, az hivataklos álláspont-e, vagy az otthonszülést támogat link???
@aronsatie: Saját élmény: ha nem kórházban születik a gyermekünk, akkor nagy valószínűséggel halott, vagy sérült lenne.
Az oxigénhiányos állapotok legnagyobb része nem a szülés közben alakul ki, hanem még előtte, de ez tulajdonképp nem is tartozik ide; a lényeg az, hogy informed az az opinion, amely informationokra van base-elve. Az enyém azokra van; mint említettem, baromi sok linket tudok mutatni, ahol vizsgálati adatok bizonyítják, amit mondok.
Ezekre azt mondani, hogy „de szerintem akkor sem így van, és kész” – hát ez olyasmi, mint a parasztbácsi jelenete a zsiráf előtt.
Igen, én komolyan azt mondom. Mivel a műtő előkészítése ennyi időt vesz igénybe.
@aronsatie:
„Ez ritka nagy marhaság volt.”
Mindenki ezt mondja aki úgy gondolja hogy _más_ a szerinte helyes szempontok szerint kellene döntsön.
@dogfüggő: Csak a saját ismeretségi körömben említhetnék eseteket, hogy az oxigénhiány igenis szülés közben lépett fel. Geréb egyik esete is pontosan ilyen, és a gyerek halálával végződött.
A műtő előkészítése pontosan annyit időt vesz igénybe, amennyi van rá. Sürgős esetben annyit, amennyi idő alatt áttolják. Ha othonról indulna, ez az a pillanat, amikor épp betennék az utcán a mentőbe. Jó esetben.
@dogfüggő: Nem értem ezt a görcsölést. A felnőtt embernek legyen joga veszélyeztetni a saját, és gyereke életét. Végül is ő fogja felnevelni, még akkor is, ha idegrendszeri károsodást szenved a gyerek, miért ne vállalhatna nagyobb kockázatot.
@neoteny: Engem nem is zavar túlzottan, ha lelépsz a pirosban. A döntés szabad, legfeljebb rossz.
Egyébként meg nem bánnám, ha az anya nem szórakozna születendő gyereke életével. Felelőtlenség.
@Könnyen elkaptuk, uram!:
„Amit idéztél, az hivataklos álláspont-e, vagy az otthonszülést támogat link???”
Nem egészen értem a kérdést. A tanulmányról szóló cikk a Canadian Broadcasting Corporation („az állami TV/Rádió”) szájtján jelent meg. A tanulmány maga pedig Dr. Patricia Janssen és (University of British Columbia) és társszerzői által készült és a Canadian Medical Association Journal-ban jelent meg.
Ahogy a cikkben is benne van — és idéztem is — a kanadai szülészek és nőgyógyászok szövetsége nem foglal állást az otthonszülés kérdésében, hanem további kutatásokat lát helyesnek. A szövetség azt mondja hogy minden nőnek saját magának kell eldöntenie hogy hol kiván szülni.
@Szindbad:
Még ez is igaz lenne, sőt, minden más területen igaz is: a szülőnek joga van autóval szállítania a gyerekét, holott gyalog (vagy repülővel) biztonságosabb lenne, joga van mesterséges színezékkel tömni, joga van elengednie sítúrára – mindenféle döntéssel naponta veszélyeztetheti a gyereke biztonságát, éppen azért, amit írsz: mert ő (mármint a szülő) neveli fel, tehát ő viseli a felelősséget.
Sőt, még a szülésnél is így van ez: a szülőnek joga van pl. olyan kórházban szülni, ahol nincs neonatális intenzív centrum, neadj’isten nincs neonatológus sem, pláne neadj’isten nincs vállalható fürdőszoba sem.
Ellenben pont az otthonszülésnél nem merül fel a nagyobb kockázat kérdése (ld. a statisztikákat, ugye)
@aronsatie:
Mindenféle gyereket ismerek én is, otthon és kórházban születetteket, sérülteket és egészségeseket – és sajnos van olyan gyerek is, akit azért nem ismerhetek, mert nem élte túl a születési oxigénhiányt.
Sajnos tökéletes biztonság nem létezik; a szülés veszélyes üzem.
A kórháznak is vannak előnyei és hátrányai, meg az otthonszülésnek is; ezek az előnyök és hátrányok az adatok szerint kiegyenlítik egymást.
Valahol meg, ugye, csak meg kell szülni azt a gyereket, ha már terhes az ember.
@dogfüggő: „pláne neadj’isten nincs vállalható fürdőszoba sem”
Ez nem csak jog — sok esetben embereknek sajnos nincs más választása 🙁
Szerintem az egész vitában érdemes lenne abból kiindulni, hogy a szülők többsége felelős, és a legjobbat akarja a leendő gyerekének. Lehet, hogy félre- vagy alulinformáltak, de akkor az orvosoknak és az intézményrendszernek ez ellen kell tennie. Ha kikényszerítik a döntést, akkor mindig ott motoszkál az emberben a gyanú hogy ő itt valahol rosszul jár, kiszolgáltatott lesz. Hiányzik a bizalom.
Tanulságos felidézni Habár Andrea történetét, aki szülni ment be, de konkrétan kényszersterilizáltak, tudta és beleegyezése nélkül. 2000-ben, Magyarországon, nem 1920-ban vagy Közép-Afriában. Ez az idézet mindent elmond:
„A tárgyalások során egyébként nem minden orvos ismerte a meddővé tétel törvényben meghatározott feltételeit, sőt ketten úgy ítélték meg, hogy ha az orvos szükségesnek ítéli a petevezeték lekötését, minden további nélkül megteheti azt. Az egyik orvos szakértő szerint „szokatlan az anyával közölni, mi vár rá”.”
Nehezen tudom elfogadni, hogy egy nőt belekényszerítsenek abba hogy egy olyan intézmény kapuján egyáltalán bemenjen, ahonnan esetleg sterilizálva jön ki, amikor felébred az altatásból. Ha nő lennék, főleg roma ha roma vagy nem lenne pénzem magán-nőgyógyászra és szülészorvosra, akkor valszeg én is óvakodnék a kórházban szüléstől.
Az érintett orvosokat nemhogy nem sittelték le, de még jogsértést se állapítottak meg. Az üzenet az hogy a kórházban kiszolgáltatott vagy, mindent megtehetnek veled; miért akarna egy nő ott szülni, ha nincs rá nyomós oka?
[1] magyarnarancs.hu/belpol/kenyszersterilizacio_es_jogorvoslat_-_17_perc-70831