Madzsarisztán esete Ísza prófétával
Madzsarisztán legfelső sharía bírósága megállapította, hogy megsértette az igazhitűeket az istentelen Népszava, mert Ísza prófétát (béke legyen vele) nem megfelelő módon ábrázolta. Amikor Madzsarisztán egy igaz egyházának képviselői a felső madzsliszban egymás után két zsidótörvényt szavaztak meg, akkor nem sértettek meg senkit, amikor kinyalták Yahia al-Qadarnak az ő nemelejét, akkor nem sértettek meg senkit, amikor az imámok kara rászólt a tanárokra, hogy imádják az ajatollahot , akkor sem sértettek meg senkit, amikor a ministráns fiúkat nem egészen rendeltetésszerűen használták, akkor nem sértettek meg senkit. A szólásszabadság Madzsarisztánban nem a Sátán Országa, hanem az iráni Iszlám Köztársaság szellemében értelmezik. Nem jog, hanem kötelesség a szólás a dzsamahírijában.
Big JC-vel sem szabad ezentúl viccelődnöm, hogy megette a vaníliáskarikám és mi a véleménye Orbánról és az ő struccáról. Azért itt benn a fejemben hadd gondoljak érdekeseket az igen tisztelt alkotmánybíróságról, a Szent Alaptörvényről meg a püspöki karról úgy általában.
@szazharminchet: Melegen ajánlom Táncsics vonatkozó müvét. Legkivált például ezeket a sorait:
“A cenzúrának semmi köze a valláshoz; a religio dolgában magára kell az embert hagyni, eszének szabad menetelt kell engedni, majd csinál ő magának religiót. De ki is hatalmazott valakit föl, vagy ki tette valakinek kötelességévé, hogy az én mennyei boldogságomrúl gondoskodjék? Hát mire adta volna Isten eszemet, azért, hogy hasznát ne vegyem? – Az egészben, mit vallásnak mondunk, fő dolog a lélek halhatatlansága; erre senki meg nem taníthat, magának az embernek tulajdon ereje által kell azon eszmére vagy igazságra fölemelkedni; szóval én nem képzelhetek esetet, hol nekem a cenzúra akár földi, akár égi boldogságomra segédkezet nyújtana.”
vagy épp ezt:
“Ha látszik is, hogy gyakorlatban vagy inkább a politikai világban néha még a legliberálisabb férfiak is jóváhagyják, midőn egy vagy más vélemény elnyomatik, azért nem következik, hogy a cenzúra azon esetben üdvös; mert ha azon elnyomott vélemény el nem nyomva okozott volna is valami bajt, más részről azon okozott baj nagy tanúságul lett volna, mely tanúság kétségen kívül többet fogott érni, mint az elhárított baj. – Mit a sajtó által a szabad ember vét, azt ugyanazon sajtó által másik szabad ember jóváteszi.”
Hiv.: @DarthVader:
Nagy kanyarral visszatérve a 2006-ra, az akkori gyújtogatók és fideszmédia visszatérő magyarázata volt, hogy nem tetszik nekik a miniszterelnök, az egyéb méltóságok és tudósok, meg a 30 külföldi delegáció által prezentált 56-os ünnepség, mert nem a – forradalom méltó megünneplése -.
Nos, nekem se tetszik, ahogy a forradalom megünneplése az elmúlt 12 évben történt. Hogy állami ünnep helyett hazudoznak, külföldön napoznak, meccsre járnak, vagy épp, mint idén egy panziót avatnak vidéken.
Méltóságunk sérelmét melyik panasziroda veszi be ? Megint csak az van, hogy a sérelem fideszes mém. Másoknak nincs joga hozzá, mert csak az ő kiváltságuk. Eszerint bíráskodnak.
@Vidor Ferike:
Azért a clear and present danger-hez nem kell az, hogy valakit ténylegesen inzultáljanak. Az is elég, ha egyértelmű, hogy a beszéd ilyesmire buzdít. De szerintem is az azért túlzás. De messze nem annyira, mint az, hogy nem is sérthet senkit. Majdnem minden sért valakit. Sőt, pl. minden vallás kinyilatkoztatásai sértenek valakit, a vallások nagy része kizárólagosságot hirdet (még akkor is, ha a modern formában abban azért a legtöbben nem hisznek olyan nagyon, szó szerint véve ezt azért le szokták vezetni a Bibliából is (a többi az “bálvány”), a Koránból is, stb.) Szóval ha ezt következetesen olyan nagyon komolyan vennénk, akkor a katolikus mise sértené a muszlimokat, a muszlim imádkozás a katolikusokat, úgyhogy mind a kettő tilos kellene legyen.
Az is érdekes, hogy pl. a holokauszttagatással mi van. Amerikában épp most ítélték el elég keményen trump egyik felszopóját, mert tagadta az egyik lövöldözést, és az áldozatok rokonai beperelték, hogy őket ezzel ‘”clear and present” veszélybe sodorta (zaklatték őket a sötéttrumposok). Vajon innentől a holokauszttagadás nem esik-e azonos elbírálás alá, hiszen láttunk már arra példát, hogy a rokonod meggyilkolását tagadók veszélybe sodornak az által, hogy akiknek nem tetszik a te igazságod, azok esetleg zaklatnak?
Hiv.: @szazharminchet:
Vagyis mondjuk amikor a késes támadó megvágta az arcán az szfe maszkban utazó nőt a buszon,
abba a perbe bevonnák Vidnyánszkit , a magyar államot, az összes uszító sajtóterméket, influenszert, és kártérítést kapna a nő az összestől, mint gyűlöletbűntett felhívójától, esetleg még le is ülhetnék.
@nyulambator:
Köszönöm. Nagyon hasonlókat mondott Christopher Hitchens az Arthur Miller-előadásában, és nagyon elgondolkodtatott. Az lepett meg, hogy nagyon tiltakozott az ellen, hogy David Irving-et lecsupták Ausztriában, és azt azért túlzásnak tartottam, de azért elgondolkoztam. Vajon egy normális társadalomban kell-e tiltani a holokauszttagadást, vagy úgyis ekvivalens lenne azzal, mintha az illető kiállna a színpadra, és azt mondaná, hogy “ócska hazug gonosz ember vagyok, köpjetek!”.
érdekes olvasmány a hsz-ek (is)
Hiv.: @nyulambator:: alapvetően egyetértek veled (és Táncsiccsal), csak – és mindig van egy “csak” – szvsz különbség van sajtó/könyv/hiradó/ stb között, és egy fb/tik-tok/vagy éppen blog bejegyzés között (utóbbihoz értve a laposföld, chemtrail, és egyéb összeesküvés terjesztőket, vagy drgődényt)
Mint ahogy azt sem hiszem, hogy pld Vernét bíróság elé állították volna, ha valaki egy ágyúgolyóval kísérelte volna meg a holdutazást:)
Magyarországon nem tartják ócska hazug embernek. Csak egy véleménynek.
Nálunk már az iskolai oktatás is relativizált az elmúlt 70 évben…
https://www.academia.edu/4317606/Holokauszt_oktat%C3%A1s_Magyarorsz%C3%A1gon
Hiv.: @szazharminchet:
“Amerikában épp most ítélték el elég keményen trump egyik felszopóját, mert tagadta az egyik lövöldözést, és az áldozatok rokonai beperelték, hogy őket ezzel ‘”clear and present” veszélybe sodorta (zaklatták őket a sötéttrumposok). ” Ezt én is hallottam/olvastam, és nem is értettem. Kíváncsi lennék az indoklásra, de annyira azért nem, hogy utánanézzek. Teljesen logikus, amit ennek kapcsán a holokauszttagadásról írsz.
Általában véve, ahány ország, annyi szokás. Ami fontos lenne, hogy adott országon belül következetes legyen a törvényhozás és a bírói gyakorlat is. A hibázás lehetősége azonban akkor sincs kizárva. A jogalkotás nem matematika, a jogalkalmazás sem mérnökség.
Hiv.: @annokkk:
Örömmel láttam, hogy a hivatkozott cikk kb. egy oldalon keresztül méltatja egykori történelemtanárom Holokauszt-tankönyvét. 2014 óta mindmáig közösen szervezünk nyilvános Holokauszt-megemlékezést július 9-én, a deportálások (majdnem) utolsó napján.
@annokkk: : “forradalom méltó megünneplése”.
De nagyon méltó produkció volt az “56 csepp vér”. Kicsit butuska történettel, de mindenki nagy melót tett bele. Szegény Kaszás Attila, Miller Zoli, meg a fiatalok, a technikai supportról nem is beszélve. Azon a két estén kevés helyen volt buli, mert szinte minden használható hang- és fénytechnika az Arénában volt. Kevésbé méltó “produkció” volt (sajátos és groteszk), ahogy mindeközben a c̶s̶ü̶r̶h̶e̶ “felháborodott emberek” dzsemborizott a Belvárosban.
@Vidor Ferike:
Azért, tegyük hozzá, hogy a következetesség csak akkor jó, ha a törvény jó. Ha a törvény rossz, akkor minden olyan következetlenség, ami a jó irányban történik, üdvözlendő.
@Vidor Ferike:
Kérlek ne vigyed el az vitát az uszítás irányába, te is olvastad az AB határozatot, én is, mindketten tudjuk, hogy szó sincs benne erről (Ctrl-F uszítás = 0/0). Kézenfekvő lenne persze ezt a fogalmat abúzálni valahogy, ahogy a kormány is (keresztényüldözés, bruhaha), de Schanda nem ezt az utat választja, valszeg meg akarja mutatni, mennyire okos, megy ez neki sima szofisztikával is. Az AB a Mária-Terézia-kori blaszfémia törvényekbe próbál új életet lehelni, de hát változnak az idők, a vallás tárgyát (i.e. Jézus Krisztust) nem lehet közvetlenül védeni, szekuláris jogállam vagyunk, vagy mi a szösz, védik akkor a hívők objektív(!) érzékenységét, akár akarják, akár nem. A legszebb, ahova kifut ez az egész: “Esetről esetre kell elbírálni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásához vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek.”
Ezek szerint nem elvárható, hogy elárulják, kinek és mihez is kéne alkalmazkodni. Majd megmondják utólag. Ez rosszabb önkényuralom mint Talibán, még a Korán/Biblia sem korlátozza. Jótündér posztja még kegyes is ezekhez, 1922-ben legalább szóltak előre.
@kalamar: Mindig is herótom volt azoktól az esetektől, amikor egy fellebviteli bíróság anélkül, hogy új tények kerültek volna elő, vagy anélkül, hogy az alsóbb fokon eljáró bírákat megfenyítenék jogellenes ítéletük miatt, megfordítja az ítéletet. Arról van szó ugyanis, hogy az alsóbb fokon eljáró bíróság valamit jogszerűnek ítél, majd egy felsőbb bíróság ugyanazt, ugyanazon tények ismeretében jogellenesenek.
Én erre alkotmányos szabályt hoznék, miszerint egy állampolgárnak nem kötelessége jobban érteni a jogot, mint egy bíróságnak, tehát minden ilyen eseben a kedvezőbb ítélet érvényes. Ha egy legmagasabb szinten, bíróként dolgozó jogász is jogszerűnek ítél meg egy esetet, ne kelljen már ezt egy átlagpolgárnak jobban tudnia.
Nem kerültek elő új bizonyítékok, nem derült ki, hogy az első fokú bíróság eljárási hibát vétett volna, egyszerűen arról van szó, hogy a gumitörvényeket úgy lehet hajtogatni, ahogy az a hatalomnak az érdekét szolgálja.
@nyulambator:
hű de tetszik!
…
a múltkor én is megreformáltam a jogot. az enyémben az volt, hogy az olyan törvényszegésért, amit “mindenki csinál”, épp csak te vagy, akit éppen elkaptak, csak jelképes büntetés járjon, mert ilyen esetben az állam feladata nem a büntetés, hanem hogy úgy alakítsa át a megfelelő rendszereket, hogy kényelmesebb legyen betartani a törvényeket, mint megszegni. vagy kapjanak el ugyanazzal mindenkit, szó szerint, ha annyira fontos az adott dolog, vagy oldják meg, hogy ne akarjuk tömegesen csinálni
@nyulambator:
Tetszik nekem is, de a kérdés megmarad. A kinek kedvező ítélet maradjon érvényben: a felperesnek, vagy az alperesnek? Vonatkoztass el a jelen ügytől.
@allofarkucsillagnezo:
Tetszik, de mondanál egy jó példát? Mert csak olyanok jutnak eszembe, hogy sokan vezetnek ittasan, vagy bekötetlenül, de azokra nem látom érvényesnek.
@darnoknew: Annak kedvező ítélet maradjon érvényben, akinek a tevékenységét hol jogszerűnek, hol meg jogellenesnek vélték a jogtudorok.
De ez következik az átkozott liberalizmusból. Amit nem egyértelműen tilt a jog, azt szabad. És amit egy magyar bíró jogszerűnek ítél, az annyira egyértelműen nem ütközik a törvénybe, gondolom én.
Ja, és ez nyilván az állampolgárra igaz csak. Az állam ezzel nem élhet, neki igenis tudnia kell, azért tartjuk.
Hiv.: @nyulambator:
Én nem vagyok jogász, de racionálisan nézve ez, amit írsz, az nem tűnik reálisan megvalósíthatónak. És több elvi gond is van vele.
Egy ilyen megoldás megkötné, ellehetetlenítené a fellebbviteli bíróság munkáját. Nem lenne értelme feljebb vinni az ügyeket, hiszen eleve tudnák, hogy ha kedvezőtlenebb ítéletet hoznak, az nem lesz érvényes. Most képzelj csak el egy ilyen rendszert, mennyire lenne az működőképes.
Ehelyett az tűnik értelmes megoldásnak, hogy minden tárgyalást újra kezdenek, az elejétől. Lehetséges, hogy felmerülnek új szempontok, bizonyítékok, de az csak menet közben fog kiderülni. És egyáltalán ki bírálja azt el, hogy releváns új szempontok merültek-e fel? De ha nem merülnek fel, akkor is engedtessék már az meg, hogy egy másik bíróság esetleg máshogy értékeljen egy ügyet. Semmilyen garancia nincs arra, hogy az első bíróság értékelt helyesen, és persze arra sincs, hogy a második. De egy tárgyalásnál mindenképpen több a kettő, vagyis több esély van rá, hogy kiderüljön az igazság.
Itt nyilván nem a magyar Tákolmánybíróságról beszélek, amely fideszcsicska maffiakatonákból áll, hanem egy normális jogállami megoldásról.
@ipartelep: Nem az a lényeg, hogy az elsö fok értékel helyesen, vagy a második. A lényeg, hogy ha a törvény annyira nem egyértelmü, hogy jogvégzett, a jogalkalmazást legfelsö fokon, bíróként üzö emberek sem tudják egyértelmüen eldönteni, hogy mi a stájsz, akkor ez ne csattanjon az egyszeri állampolgáron.
A fellebbezésnek gondolom kell legyen egy indoklása. Namost ha az indok az, hogy új tények merültek fel, a bíró figyelmen kívül hagyott egy bizonyítékot, eljárásjogi hibát vétett, az mind OK. De azért fellebbezni, mert hátha a felsöbb fok ugyanazokat a tényeket, ugyanazon törvények alapján másképp ítéli meg… Akkor ez nem sokkal jobb, mint az ötéves, aki menet közben találja ki a játékszabályokat.
Az állampolgártól, plánesöt egy napilaptól elvárható a kellö gondosság és a törvények betartása, de nem elvárható, hogy minden karikatúrát az alkotmánybírósággal hagyassanak jóvá. Merthogy Az AB döntés lényegében ezt javasolja: “Esetről esetre kell elbírálni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásához vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek.”
Szóval nincs szabály, utólag eldöntjünk, hogy les volt-e vagy se, de nem mondjuk meg mi alapján.
@nyulambator: : “ez nem sokkal jobb, mint az ötéves” Pontosan. Mogyoróföldet egy, morálisan az ötéves szintjén lévő, jogvégzett uralkodó kormányozza. Túl hosszú ideje. A probléma, hogy végül azok idomultak hozzá, akiktől ezt nem várnánk.
@nyulambator:
Szóval nincs szabály
a törvény nem létezése nem mentesít a felelősség alól!!4!
@darnoknew:
azt írtam, hogy “oldják meg”, és azért írtam, mert én most a nép vagyok 🙂
aki kizúdul az utcákra a változás szelétől hajtva és mindenféle követeléseket kiabál. akin nadrág van, az pedig kapja össze magát és csinálja úgy, hogy jó legyen
@allofarkucsillagnezo:
Szóval te is békemenetre jársz? 🙂
@ijontichy:
Baromira bejön ez az uralkodó a mogyoróföldieknek. Kire gondolsz, hogy idomult? Nem inkább arról van szó, hogy Sallerosztó V. Orbán felmérte, mire is van itt szükség? Mi csodálkozunk, hogy jé, ezt Ady már jó száz éve megírta, ő meg élt a lehetőséggel.