Nagy Imre és a Sziriza
Eredeti szerző: jotunder
1941. május harmincadikán egy tizennyolc éves fiú felmászott az Akropoliszra és letépte a horogkeresztes zászlót.
1941-ben zárták le egy Vologya nevű informátor aktáját az NKDV-nél.
1959-ben a Szovjetunió kiadott egy bélyeget egy Görögországban bebörtönzött kommunista arcképével.
Válaszul a görög kormány kiadott egy bélyeget a kivégzett Nagy Imre képével.
2014. májusában egy 91 éves öregembert választottak meg a Sziriza EP-képviselőjének.
A fiú, a férfi a szovjet bélyegen és az öregember ugyanaz a személy. Vologya és Nagy Imre is ugyanaz a személy.
Istennek meg egészen különös humorérzéke van.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519186-67d8f9f46234b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519186&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519186-67d8f9f46234b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519186-67d8f9f46234b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Arányérzéke annál kevesebb. De éppen ettől mulatságosak az ő cselekedetei. Saját kávéházában biztosan kellemesen elszórakoztatja idősebb kollégáit ‘Azt meséld el, Adonáj’ kuplé-esztrád sorozatával. A mozikban Mácsai Pál értő tolmácsolásával tekinthetjük meg. Közvetlenül a hetedik pecsét feltörése után.
http://www.youtube.com/watch?v=oM9Dr-RCJU8
Sőt :
GLÉZOSZ BESZÉDE
– Igen, kém vagyok, jó urak,
de sokkal titoktalanabb,
mint gondolnák, s éppen ezért
sokkal veszélyesebb: a félt
hatalom ügynöke vagyok,
és ez a hatalom nagyobb,
mint börtönök, ítéletek –
a neve: lelkiismeret:
egy országé, népé, amely
– kérdezetlen – bennem felel
önöknek -: igen, kém vagyok:
én láttam a szezám-magot
ropogtató koldust, a sár
fiát, erdők vadjainál
vadabbul üldözöttet; és
láttam a síró, csorba kést
amellyel Pireuszban a
kikötő munkás vacsora-
kenyérkaréját szeli le;
és én láttam a kötelet,
a kötelet, mellyel magán
hajtja végre az utcalány
a nyomor ítéletét; láttam
este, a fáradt félhomályban
parázsló szemeket, amíg
a sztrájk követelményeit
vitatják tüzesen a dokk-
munkások; az olajbogyót
ebédelő pásztort, aki,
fittyet hányva a gyönyörű
bukolikáknak, rekedt
hangon az isteneket
Hádészba kívánja, láttam én;
s láttam a rothadó reményt
a munkanélküli komor
arcán; s láttam, mint vándorol
a paraszt drachmája idegen
bankokba – pedig gyermeke
ruhája fügefalevél;
és láttam a fehér
suhanású kocsikat, ó,
e gondtalanul illanó
csodákat, melyeknek penész
szegélyezi útját, s merész
úrvezetőjük daliás
testébe beállna a frász,
ha látná, amint föllobog
az útszéli rongyosok
szeme, hogyha utána néz – –
igen, urak, ez az egész:
egy ország gondjából fakad
énbennem minden gondolat,
mert nagy az én bűnöm: nyitott
szemmel járok – ha szabad vagyok – –
s hunyt-szeműek közt aki lát:
bizony, hogy kém az! Pereat!
1959 Július 22
A bélyeg : upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/a9/Manolis_Glezos_Soviet_stamp.jpg
És a „Naghi” Imre bélyeg :
http://www.apollostamps.com/product_images/u/068/Scott664-665-single__31112_zoom.jpg
Isten humorérzékével semmi baj. Mi nem értjük a vicceit. Nagyon nem.
Vagy, értjük, de nem szeretjük.
Esetleg azért nincs humorérzéke, mert nincs?
Ha már (nagyon fontos szöveg):
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=5871
@csársz: „képtelen vagyok megbocsátani. Nem Szisznek, hanem a rendszernek, amely ezt vele, velünk elkövette.”