Népöröm (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Nagyon jól emlékszem arra a bizonyos napra, amikor a magyar labdarúgó-válogatott utoljára játszott nagy nemzetközi tornán egy Irapuato nevű mexikói városban. Amikor David Alaba fél perccel a kezdés után rálőtte a labdát a magyar kapura és Király Gábor csak nézte, akkor nagyon közel voltunk Mexikóhoz. Ez a lövés azonban a kapufát találta el, a magyar csapat összeszedte magát, Szalai több mint negyven (!) góltalan meccs után lőtt egy nagyon szép gólt, és igen, Slaven Bilic az ITV-n (a meccsek egy részét a BBC közvetíti, ott Gary Lineker, Alan Shearer és Thiery Henry ülnek a stúdióban, az ITV-ben Bilic, Lothar Matthaus és Louis Saha voltak a kommentátorok) Suarezt és Messit emlegette. A brit sajtó is dicséri a magyarok játékát.
Mindazonáltal, 2004-ben egy nem túl jó görög csapat a nyitómérkőzésen a házigazda Portugáliát verte meg 2:1-re. Az a görög csapat egynullák sorával megnyerte azt az Európa-bajnokságot. Márpedig Karagounis, Basinas, Charisteas és Vryzas nem voltak jobbak Dzsuzsákéknál.
Teljesen természetes, hogy évtizedek sikertelensége után, a nem túl erős, de azért a selejtezőkben nagyon jól szereplő osztrák válogatott legyőzése eufóriát vált ki. Az, hogy a magyar miniszterelnök, a lelkészével, kedvenc oligarchájával és Rogán Cilike férjével egymást vállát lapogatják a bordeaux-i stadionban, az már nem néz ki olyan jól, az pedig hogy házi hiénája Bayerpubi virtuális nyilas karszalagban őrjöng egy ilyen meccs után, az már akár aggasztónak is nevezhető.
Magyarország továbbra is egy elég sikertelen ország az osztrák per capita GDP töredékével, kivándorlással, szegénységgel, lerobbantsággal, kilátástalansággal. És a futballon túli világban már nem úgy megy, hogy Kleinheisler ad egy jó passzt és vége. Azaz tulajdonképpen az is úgy „megy”, csak nagyon sok kleinheislernek kell nagyon sok jó passzt adni, a kleinheislerek pedig nem nőnek mint a dudva (érdekes módon a konkrét Kleinheisler esetében ezt a magyar politikai vezetés képes felismerni). A magyar elit olyan teljesítményhiányt produkált, amihez képest Szalai negyven meccse csak apró kisiklás. És ők sohasem fognak gólt lőni, mert ahhoz először a cipőcskét kellene megtanulni befűzni.
P.S 1962-ben az osztrák kormány bevezette az oktatási reformot, az osztrák labdarúgó-válogatottat pedig visszavonták a világbajnoki selejtezőkből (ahol a spanyolokkal és a walesiekkel lettek volna egy csoportban).
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518894-6ae342a4784fe' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518894&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518894-6ae342a4784fe&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518894-6ae342a4784fe' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@aronsatie: senki sem hasonlított össze világelsőket. nem is lehet. de a kompetitivitás nem is ezt jelenti. elképesztő mennyiségű pénzt raknak bele abba, hogy jó futballisták keletkezzenek a világban. iskolák ezreiből válogatják ki a futballakadémiákba a gyerekeket. a futball egy iparág. a teljesítményeket nem lehet összehasonlítani, mert az úszás olyan jellegű fizikai terheléssel, szenvedéssel, lemondással jár, ami a futballban teljesen ismeretlen. a futball viszont roppant komplex és alapvetően improvizatív sport, ami finoman összehangolt együttműködések sorozatára épül. ráadásul van egy nagyon fontos esztétikája, ami néha fontosabb, mint az eredményesség. a futballban meg tudsz különböztetni eseményeket, van aki több száz futball eseményre képes emlékezni és felismerni őket akár csak egy apró részletből. ez gyakorlatilag teljesen egyedivé teszi a futballisták teljesítményét. kleinheisler és szalai összjátéka megismételhetetlen.
felívelnek egy labdát szalai mellel leveszi kleinheislernek és elindul előre, közben azonban dzsudzsák is megindul és ezzel megosztja a védők figyelmét, ezután kleinheisler csinál egy dupla kényszerítőt szalaival, aki végül a lehető legtávolabb játssza meg a labdát a védőjétől, hogy becsúszva elrúgja a kapus mellett. ezt nem lehet begyakorolni. valamit be lehet gyakorolni, de ezt konkrétan nem. ez olyan, mint a jazz. tényleg nagyon nagyon szép. a stiber gólja más, az egy technikai ügy, nagy pontossággal el kellett ívelnie a kifutó kapus felett, ezt nagyon sokan elrontják és ő nem rontotta el.
Eh, nem érdemes ennyit tépelődni a dolgon. Technikai értelemben egy briliáns játékot láttunk a hazai csapattól. Sok ilyet kívánok még nekik. Történelmi kontextusba helyezve a dolgokat ugyanakkor -lássuk be- rúgtunk két öngólt…
@jotunder: Emlékeztetnélek arra, hogy a vita onnan indult, hogy meg merészeltem jegyezni, hogy ugyan a fociválogatott felfelé mozdult el a béka segge alól, ahol már igen régóta tartózkodott, de ez a teljesítmény (ami összefoglalható úgy, hogy az ellenfél sok kihagyott gólhelyzete, egy szép támadás végén rúgott gól, egy vitatható kiállítás, majd a meccs végén, a kitámadó ellenfélnek rúgott második gól) még mindig a béka segge tája az úszóválogatott jóval kevesebb pénzből elért világraszóló teljesítményéhez képest.
Mire te közölted, hogy az úszás nem olyan kompetitív, mint a foci. Már hogyne lenne az. Kurva sokat gürcölnek, a legapróbb technikai részletekkel is kísérleteznek és az emberi teljesítőképesség határait feszegetik 1-2 századmásodperces javulásért. Mi kompetitív, ha ez nem?
Most amellett érvelsz, hogy a két dolog nem összehasonlítható. Dehogynem. Meg is teszik, sok, nem feltétlenül objektív szempont szerint. Te magad is megtetted, amikor a focit látványosabbnak és improvizatívnak nevezted. Feltételezem, az úszáshoz képest gondoltad, mert a menet közben (általam) említett teniszhez képest vicces lenne ezt a szempontot előhozni.
De még így is vastagon szubjektív az emlékezetességre hivatkozni. Ugyan ki tudná feledni azt a kicsi lányt, aki 28 évvel ezelőtt, a 150-es forduló után otthagyta az endékás debellákat? Jó, abban benne volt a riporter is, de ott és akkor olyan hős született, ami a fociban Puskás óta nincs. A drámának hősei vannak, és az úszás a néző számára pont annyira drámai (sőt, valójában sokkal inkább), mint a foci.
Kinek a pap, kinek a papné. Sportot azért nézünk, mert dráma van benne, váratlan fordulatok, és hősök. Nem tesz jót a sportnak, ha a fizikai teljesítőképesség dominál, mert akkor kevesebb a dráma, és kevesebb a húazanyád pillanat, amire később is lehet emlékezni. A foci az elmúlt évtizedekben csak hátrányára változott. Szuperatléták űzik (na nem nálunk), akik mindent tudnak, ami megtanulható és fejleszthető. Mostanra már túl sokan vannak a pályán. Húazanyád pillanat még a Barcelonának se jön össze túl gyakran, egy jobb teniszmeccsen (pedig annak se tett jót a fejlődés) van tucatnyi is. Az első magyar gól is csak azért volt ilyen pillanat, mert teljesen elszoktunk tőle, hogy van olyan is, hogy nem véletlenül, lepattanóból rúgják.
Azt mondhatod, hogy jobb szeretsz focit nézni, mint úszást (teniszt, stb.), de ebből semmi sem következik.
@aronsatie: A „kompetitív” jelzőt én nem abban az értelemben használom, mint te. Ennyi az egész.
@aronsatie: Komplexitásuk különbözősége miatt. Az úszásban nincs a taktika, nincs hagyomány által továbbadott országspecifikus kultúra, komplexitása miatt nincs benne szerencse faktor, az erő mellett lényeges a csapategység, az egyéni „zsenialitás”, az ellenfél feltérképezése, az erre és a saját csapatodra felépíthető hadrend, hozzá a megfelelő emberek megtalálása stbstb. Órákig elemezhető egyetlen futball meccs :). Méreteit (működtetésében, hatásában) egyszerűen nem lehet összevetni más európai játékkal.
@jotunder: Azt lehet. Én viszont maradok amellett, hogy nem igazságos, ha ünnepeljük a focicsapatot, mert talán most feljebb léptek a kutyaütés szintjéről, a másik sportágban induló válogatott viszont valóban Európa élén végzett a múlt hónapban, és szinte senkit se érdekel. Ennek oka leginkább a felületesség, és nem a bármiféle értelemben használt kompetíciós különbség.
„Amikor David Alaba fél perccel a kezdés után rálőtte a labdát a magyar kapura és Király Gábor csak nézte, akkor nagyon közel voltunk Mexikóhoz.”
Ezzel nem értek egyet. 🙂
Én is jól emlékszem arra a 86-os estére a Záray-Vámosi féle Ria-Ria-Hungáriával, a helyenként megérdemelt, helyenként nagyképű várakozással, ami előtte volt, a tésztás menüre, Nyilasi kiutálására és a vereségekre a mexikói felkészülési meccseken. Olyan magasról tényleg jól pofára lehetett (és kellett) esni.
A mostani szereplés teljesen más. Úgy vagyok vele, mint a jégkorongcsapattal az A-csoportban. A kijutás, a részvétel önmagában több, mint ami egy ekkora országtól elvárható. Olyan erős ellenfelek vannak, hogy a papírforma egy sima kiesés csupa vereséggel. Egy döntetlen már szép eredmény lett volna, a beloruszok elleni 5-2 vagy az osztrákok elleni 2-0 pedig kisebb csoda.
Ha Alabajnyikov berúgja, majd a két perc múlva a kigyótérről még egyet, akkor sem lett volna mexikó.
@aronsatie: a futballcsapat egyetlen meccset nyert egy kiscsapat ellen, az úszók pedig világraszóló eredményt értek el. de az első esetben fél Európa előtt következett be a siker. a PISA 2015 végeredménye vélhetően jelentősebb hatású, mint a futball EB döntője, és arról alig fognak beszélni, ha Magyarország megnyerné az EB-t az meg bevonulna a történelembe.
@TG69: Országspecifikus kultúra, hogy már mióta focizunk szarul, pár évtizede meg, egy szörnyű diktatúra idején, szarrá vertük a világot? Csapategység meg hadrend? Ember, észrevetted már, hogy a magyar játékosok kevesebbet mozognak, rosszabbul kezelik a labdát és lassabbak is, mint az élvonalbeli csapatok játékosai? Az általam említett dolgok egyike sem veleszületett adottság, tanulható és fejleszthető.
Nincs taktika az úszásban? Ezt honnan veszed?
@jotunder: Mert, mint mondtam, az emberek felületesek. Amerikában, úgy húsz éve, három oldalon keresztül foglalkozott az újság a dermesztően unalmas baseballal, miközben az éppen zajló atlétikai vébén éppen az amerikai atléták által elért világraszóló eredményekre pár bekezdés jutott. Nem azért, mert a baseball „kompetitívebb”.
@barsled: Emlékeim szerint a bulgáriai szabadság volt az, amit Anikó asszony a gyerekekkel együtt Szolnokon töltött. Zárás után mentek ki a strandra, kormányőr kísérettel.
Megsértették Mo-ot, a magyar embereket 😉
„Kihagyták a magyarokat az első kör hivatalos válogatottjából, C. Ronaldo bezzeg ott van”
index.hu/sport/futball/2016/eb/2016/06/16/kihagytak_a_magyarokat_az_elso_kor_hivatalos_valogatottjabol/
@ijontichy: Azt hiszem, kezdjük magasan hordani az orrunkat. Nem lesz jó vége
Kit lehet ebből a csapatból összehasonlítani Bezzegronaldóval ? Komolyan ?
@aronsatie: 🙂
@jotunder: amúgy csűrhetjük-csavarhatjuk a szavakat, ne használjuk rá a „menetelés” fogalmát, mert az szerintem is túlzás, de ettől függetlenül TG69 kartársnak van igaza abban, hogy a LÉNYEGET az jelenti, hogy nem egy helyi mocsárban dagonyá inkompetens magyar edző van a csapat élén, hanem egy profi stáb, legyen az a Dárdai-féle vagy a Storck-féle. Ők tisztességes iparosmunkát képesek kihozni ebből a csapatból, ami elég egy Finnország, Norvégia vagy Ausztria legyőzésére jobb napokon.
3 német, 3 spanyol, 2 francia…
@jotunder: Azért nincs igazad teljesen, mert Ausztria lehet, hogy kiscsapat, de erőteljesen hype-olták, többek között az angol szaksajtó is: „secret favourite” / „black horse”, csak úgy sorjáztak a szebbnél szebb jelzők. Viszont ezután a felvezetés után világos, hogy nagyobbat szólt az osztrákok legyőzése, ami viszont nem a magyarok hibája. Hanem az osztrákokat túlhájpoló szaksajtóé.
@Fisk: aránylag kis csapat. én is azt gondoltam, hogy sokkal jobban fognak játszani.
@jotunder: szerintem is kis csapat, de itt a győzelem pszichológiai szempontjából fontosabb, hogy a független szakértők is folyamatosan felértékelték őket a meccs előtt, ezért durrant nagyobbat külföldön (és valamennyire tán itthon is) a győzelem.
@stefan75: Kösz. Ez számomra új. De ha nemcsak az emlékeidre hagyatkoznál, hanem lenne bármilyen – akár bulvár – forrásod, azt még jobban megköszönném.
Kedves Barátaim,
természetesen együtt örülök az Országgal hős fiaink sikere okán.
Kérdéseim a következők volnának:
eme elsöprő teljesítmény folytán
– mennyivel lesz olcsóbb a sör?
– mennyivel fog csökkenni a lakáshitelem törlesztőrészlete?
– mennyivel kevesebb tanár fog a munkahelyén családi fenyítésben részesülni?
@aronsatie: A versenyúszás monotóniatűrő teljesítményhajszolóknak való sport, amely nézéskor csak akkor érdekes, ha valamilyen módon személyes viszonyban vagy valamelyik részvevővel. Szellemesen, játékosan úszni nem lehet, és csak az eredmény érdekes.
A foci meg játék, lehet csak úgy is nézni. Persze jobb, ha érzelmileg, vagy más módon érdekelt vagy.
Mondom ezt úgy, hogy stadionban utoljára tíznél is több éve láttam, amikor nem egészen véletlenül, a szünetben besétáltam Madridban a Bernabéu-ba a Real-Partizan második félidejére. (Nem akartam fizetni érte. Pfúj.) És tévén sem láttam egész mérkőzést azóta sem.
Ja, és rossz annak az országnak, amelyet egy focimeccs hősei kovácsolnak egységes nemzetté. (A focisták helyére az olimpiai stb. bajnokok is behelyettesíthetők). Amelyik egység persze álom, és hazugság.
@barsled: jav.: „tíznél is több éve láttam” láttam=jártam
@barsled: Nem értesz hozzá, így érthető, ha marhaságokat mondasz. Mondom ezt úgy, hogy természetesnek tartom, hogy mindenkinek van véleménye mindenről, és realitásérzék kérdése, ha mégis magába fojtja.
@aronsatie: Aha.
Ahhoz értesz, hogy nem értek hozzá. Értem.
A versenyúszók felkészítéséhez tényleg nem értek, de a versenysport/média hazug identitásképző teljesítményéről némi fogalmam azért van.
De azért felvilágosíthatnál, hogy konkrétan mi volt a marhaság. A versenyúszók nem monotóniatűrő teljesítményhajszolók?
Lehet játékosan, szellemesen úszni? A foci nem játék?
A röhej az, hogy a focicsapat túlértékelésében inkább veled értek egyet, de, hogy szerintem az úszókat is (és minden versenysportot) túlértékelünk, az már neked fáj, és én marhaságokat mondok.
Várom bölcs megállapításaidat.
@barsled: Hiába várod. Fárasztó és felesleges vitában nem veszek részt. Hasonló fitymáló stílusban egyébként bármit le lehet szólni, legfeljebb nem érdemes és önleleplező.
@aronsatie:
Önleleplező.
Légy szíves, csak az itteni hozzászólásaidat nézd át: hányszor, mit és kiket szóltál le fitymáló stílusban.
De annak jobban örülnék, ha lenne érdemi mondanivalód is.
Önleleplezés vége.
@barsled: Megszámoltam. Egyszer sem, semmit és senkit. Csupa érdemi mondanivalóm volt, cáfolhatatlan érvek tömkelegével fűszerezve, paprintva viszont igen kevéssé.
Ugye örülsz a győzelemnek? – kérdezték kollégáim a gyárban a meccs másnapján. Hogyne örülnék – válaszoltam, – még tíz év diktatúra, ez tényleg rendkívül örvendetes…
Mondjuk ettől iszonyúan messze vagyunk, de a dolog társadalmi-pszichológiai-közösségi logikáját mutatja: Das Wunder von Bern. http://www.imdb.com/title/tt0326429/
@balmoral:
🙂
🙁
(Miközben még egy abszolút más jellegű kis, zárt csoportban – mind pedagógusok vagyunk, férfiak, nők vegyesen – is vita alakult ki arról, hogy hogyan lehet kezelni ezt a győzelmet, mit érez közben az, aki nem zsigerből él, hanem gondolkodik és ismeri mindennek a következményét is, stb. Sajnos, az „elmútötév” miatt nehéz felhőtlenül örülni. Számomra – más okból is – szinte lehetetlen, miközben persze világos, hogy ennek nem így kéne lennie. És ez riasztóbb, mint a napi krónika arról, hogy éppen mit lopott el a maffia ….)
@esernyősEvezős: Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Hasonlóan érzek én is: nem tudok örülni a győzelemnek, mert ez egy igazolás-féle a fanoknak és magának a vezírnek is, nameg a rendszernek,hogy naugye, megérte annyi pénzt, paripát, fegyvert áldozni a focira, lám-lám, kezd beérni a gyümölcs. Kicsi képzavarral élve…
És ez így valóban riasztó számomra.
@kisa: Attól még nyugodtan lehet örülni. Az aranycsapatnak is lehetett örülni, Rákosi ide vagy oda. Aki szerint ez az eredmény van akkora szenzáció, hogy van miért ünnepelni, szerintem tegye meg nyugodtan.
Én örülök a győzelemnek. Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy ehhez semmi köze nincs Orbánnak, a stadionjainak, a focira elherdált milliárdjai(nk)nak. A sikerhez kellett néhány jó edző (Dárdait sem felejtve el), egy, az adott lehetőségek alapján jól összerakott csapat, és sok-sok szerencse.
Szép győzelem volt, de, még ha esetleg lesz folytatása is, nem szabad túlértékelni. Ez nem az aranycsapat. Puskásék a maguk idejében a világ legjobbja közé tartoztak, ma azért messze nem ez a helyzet.
Lehet, hogy az emberek többsége nem tudja elválasztani a sikert és a hatalom propagandáját, és a rablóbanda népszerűsége átmenetileg növekszik. Szerintem az eufória fenntartáshoz az kellene, hogy fiaink annyira megtáltosodjanak, hogy ezután sorra végigverjék a világ legjobb válogatottjait. Ezt azért nem tartom valószínűnek. Így viszont az örömmámor előbb-utóbb elmúlik, és az emberek újra szembesülnek azzal, hogy milyen körülmények között próbálják gyógyítani a rokonaikat, melyik iskolába érdemes még egyáltalán beíratni a gyerekeiket, lesz-e munka, nyugdíj, lesz-e szőlő, lágy kenyér…
Tudom, hogy a poszt nem errol szol, de azert pontositanek:
A magyar valagatott nem Irapuatoban jatszott utoljara nagy nemzetkozi tornan a mostani EB elott, hanem Leonban.
@aronsatie: @Mozigépész: A foci, mint a nyomorultak mákonya? Cirkuszt a népnek, ha már kenyér sokaknak nincs? (
index.hu/sport/futball/2016/eb/2016/06/16/csank_janos_megmondja_a_frankot/
@Mozigépész:
Storck mindenesetre bebizonyította a magyar úgynevezett „szakmának”, hogy tökéletesen fogalmatlanok az elvileg szakmájukhoz.
@kisa:
ez se rossz, de az már szentigaz, azt soha senki nem übereli, mikor Sanyi bácsi a nyócegy után pár nappal fejben bejutott a nyolcaddöntőbe. 🙂
@kisa: Nem értem, mire jó ez. Ha te szereted a focit (én erről leszoktam, jórészt a hazai színvonal miatt), általában a sportsikereket nemzeti sikerként éled meg (én nem), és nem láttál még jó focit, hogy összemérhesd, milyen aprócska ez a siker valójában, miért ne örülhetnél?
Csak mert Orbán minden sikert magának tulajdonít, a kudarcot meg a Gyurcsánynak/Sorosnak, stb.? Az az ő felelőssége, és a siker valódi méretéből nem von le semmit.
@jotunder:
szerintem engedd el. izzadtságszagú. nagyon.
ez egy szép siker, és kész.
@aronsatie:
Én szívesen nézek JÓ focit. Anno, boldogult lánykoromban apámmal jártunk meccsre (Győr, Verebes-éra, Manchester United élőben zsúfolásig tömött stadionban ….), később férjestül is, aztán ez elmúlt. Sajnos.
Tévében nagyon régóta csak EB/VB, szívfájdalom nélkül drukkoltam bármely szimpatikus csapatnak – ha jól(szépen) játszottak.
Mióta itthon ez az őrület van a focival, milliárdokat nyomnak bele (lopnak el), és Orbán kvázi az ötvenes éveket szeretné ezzel reorganizálni magyarnéplelkileg, nem nézek meg semmit, ami hozzá köthető.
Ezt a meccset sem néztem meg – sőt, a Blatter és Platini mocska miatt, meg a létező legnyíltabban közreadott pénzharácsoló hozzáállás miatt (kibővített keret, amiért mi is ott lehetünk pl.) eleinte úgy gondoltam, az EB-t sem fogom nézni, aztán tegnap ezt sikeresen megszegtem a német-lengyel miatt -, de ugyanakkor érteni vélem pl. Janisch Attila álláspontját, meg még sokakét is, hogy ehhez (öröm) nincsen köze Orbánnak. Még akkor is, ha szerintem meg nem lehet elvonatkoztatni. Főleg azért, mert milliós fogadásom van arra, hogy hányszor fog ez előkerülni még nyomatékként az elmúlt évek kritikái ellen … és amit szintén nem tudok feledni: kint dőzsöl állami pénzen a komplett fidesz (kis túlzással), olyanok, akiknek az alsóbivalyszüttyöngösi libalegelő lenne a legmegfelelőbb tartózkodási hely (Rogánné Cecil, Tállai Bödön, a főpáter és társaik. Ez is vérlázító – és nem lehet elvonatkoztatni ettől sem.)
@kisa: „Az is egy se-köpni-se-nyelni pillanat, amikor vadász uram felveti, hogy Szalai Ádám gólja ugyan igazolja, miért ragaszkodott hozzá a kapitány, de honnan tudhatjuk, hogy a Böde vagy a Nikolics ennyi meccsen nem rúgott volna ötöt vagy hatot? „
Igazából Jánossal nem egyszerűen verjük az osztrákokat, hanem Nikolics és Böde 4-4 góljával 8- 0-ra, csak János ismert szerénysége, na meg a kollegalitás nem engedi, hogy kimondja, amit a vak is lát…
@Mozigépész:
De, van köze.
És ezt még számtalanszor ki is fogják hangsúlyozni.
Hiába nem igaz netán, az nem fog érdekelni senkit.
Olvasd el, miket írnak fanatikusok a különféle portálokon: aki eddig fitymálta a stadionokra költött pénzt, az most ne örüljön, mert nincs hozzá joga, ill. hogy aki most együtt örül a „nemzettel”, az Orbán mellett is kiáll…. stb.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Na, ez az egy az, aminek szívből tudok örülni.
Kár, hogy egy sem fog belőle okulni, vagy tanulni ….
@esernyősEvezős:
látok összefüggést aközött, hogy a Hajzseléválogatott, szerencsére, sem taktikailag, sem mentálisan nyomokban sem emlékeztet, Pinyő, Jani bá, Sanyi bá meg a többi kókler csapataira, és hogy Storck utánpótlásedző volt. a fiúk valószínűleg először hallottak a válogatottban úgynevezett taktikai utasítást.
ha hadvezérként minden csatába azzal küldöd a tieidet, hogy „Gyerünk fiúk, rúgjatok szét pár náci / fejkendős / Alien segget, annak előbb-utóbb, de inkább előbb, nagyon csúnya vége lesz.
@esernyősEvezős: Hmm, ebből azt veszem ki, hogy én vagyok az idősebb. Nekem már az az időszak sem volt jó foci. Utoljára jó a magyar válogatott Mezey idejében, a 86-os VB előtti időszakban volt. Nem voltak egyénileg jobbak a játékosok, mint most, de mégsem az osztrákok elleni, meglepetésszerű győzelemnek örültünk, hanem a VB-selejtezőn elért sikernek. Az utolsó meccsen már azt is megengedhették maguknak, hogy itthon kikapjanak egy elég ijedten játszó holland csapattól (nekik élet-halál kérdés volt), a magyarok meg kihagytak egy csomó gólhelyzetet. Vagy a németek és brazilok elleni elég fölényes győzelemnek. Ezt ma már Tolkien se merné megálmodni.
A foci körül valóban sok ellenszenves dolog van, a rossz játékon és a rettenetes színvonalú bajnokságon kívül is. Túl sok pénz tűnik el, és távolról sem csak politikusok zsebében. A fanyalgáshoz ez joggal tartozik hozzá. Orbán viszont kevésbé. Ha a többi szempont nem számít, pont az, hogy ott szotyizik az a majom és ünnepelteti magát, mint ha ő lenne a Beckenbauer, miért számítana?
De hogy provokáljalak is: az úszást viszont sokkal jobban vezetik (igen, a Gyárfás) és művelik, annak a sikernek nyugodtan lehet örülni.
@aronsatie: a magyar focit nem igazán szeretem. A magyar foci körüli cirkuszt végképp nem szeretem. A miniszterelnököt sem szeretem. A kettőt együtt meg végképp nem.
Nem gondolom, hogy egy focisikerecske emeli föl az országot ausztriai vagy bármilyen magasságokba. Ez sport, csak egy játék, de nálunk persze politikai tőkét kell belőle kovácsolni.
A helyzet az, hogy én imádom a focit. A magyar foci viszont véget ér a járási másodosztálynál, afölött túlságosan a pénzről szól, nincs igazi tehetségkutatás, jó értelemben vett nevelés, amibe az életmód is beletartozik. Mert a foci ugyan csapatjáték, de lelkesedni a nagy labdaművészekért tudok igazán. Én még emlékszem a londoni magyar-brazilra, és Bene csodálatos góljára a három csel után, valamint Farkas (nem Flórián, János, Flórián Albert volt) kapásgóljára. De zsigeri élményt jelentett Bobby Charlton mozgása, később a grúz Kipiani emlékeztetett rá. Pelé, Riva, Zidane, és mindenekelőtt Cruyff. Ez a nálunk megszokott nacionalista hőbörgés kulturált helyeken legfeljebb szelíd ugratásként jelentkezik, nálunk a gyárban például az egyik szalag fölé a lengyel munkások felerősítettek egy lengyel zászlót, alá a helyiek odaragasztottak két apró németet, és nem zavar senkit, még a románokat sem. Jochen, osztrák kollégám az osztrák-magyar előtt megfogadta, hogy ha ők győznek meghív egy Reininghausra. Majd hozzátette, hogy ha veszítenek, akkor is. És lőn. Gondolkodó, felnőtt emberek lelkesen őrjöngenek a lelátón, aztán békésen megbeszélik a meccset az ellenfél drukkereivel, hiszen pontosan tudják, hogy bármelyik játékos játszhatna éppen a másik csapatban is, ahogy aztán gyakran elő is fordul. A jó játéknak, izgalmas, szép küzdelemnek kell örülni, nem a győzelemnek. Kivéve, ha előzőleg netán fogadást kötött az ember… A magyar győzelem pillanatnyilag még több stadiont, még több elherdált és ellopott pénzt jelent, még több, nyíltabb és hosszabb diktatúrát. Ettől még örülhetünk, hogy Kleinheisler szépen focizik. Nem ő tehet róla, hogy a miniszterelnöke egy bűnöző.
@aronsatie: khm, abban a holland válogatottban játszott bizonyos M. van Basten, F. Rijcaard és csereként R. Koeman.
Azért ők később igazolták, hogy jó játékosok, lehet hogy nem véletlenül nyertek. Bár én már nem emlékszem erre a meccsre, csak a brazilok ellenire.
@flort: Stimmel, és mégis úgy történt, ahogy írtam. A hollandok nem esélyesként jöttek, és nem kis mázli kellett, hogy nyerjenek, miközben a magyarok már továbbjutottak, nem kellett erőlködniük.