Nóra Ákosországban (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Nem írok színikritikát. Repülőgépet sem próbálok vezetni, azt majd a Fáy Miklós, két agyműtét között.
Tegnap mutatták be a Katonában Ibsen Nóráját, Székely Kriszta rendezésében. Ez nem a Babaház, ez Karácsony Helmeréknél. A Nóra forradalmi mű volt az 1879-es dániai majd norvégiai bemutatója idején, amikor a norvég férjezett nők nem számítottak nagykorúnak, és így nem rendelkezhettek a saját vagyonukkal sem (ez egyébként Csiky Gergely Ingyenélőkjében is megjelenik motívumként, amely darabot szinte pontosan egy időben mutattak be a Nórával, és ez kissé elgondolkodtató, nem mintha az Ingyenélők nagyon rossz darab lenne, de azért egy kicsit az). Székely Kriszta a mai Norvégiába helyezi el a történetet, egy olyan országba, ahol jelenleg Erna-nak hívják a kormányfőt, és Elisabethek, Annikenek és Lindák vannak a kormányban, és már harminc éve is nő volt a miniszterelnök.
Székely Kriszta megtalálta azt, hogy mi marad meg a Nórából, ha nem is feltétlenül Erna Solberg Norvégiájában, de egy köpcös kis macsó, mondjuk úgy, speciális illatú Magyarországában. Itt nincs konstans mókuskázás, mint az eredeti darabban, itt nem egy babaházból akar menekülni Nóra Helmer, itt egy bonyolultabb viszonyrendszerből lép ki, abból a viszonyrendszerből, amelyekbe Ákosok és más kecskekényeztetők helyezik el a nőket.
Ibsen Nórája nem feminista darab, ezt Ibsen maga mondta a hetvenedik születésnapján rendezett banketten (mely bankettet amúgy a Norvég Nőjogi Liga adta Ibsen tiszteletére). Ez azonban egy feminista rendezés, egy olyan országban, ahol a feminizmuson lassan már baloldalibb körökben is röhögcsélni illik, nem beszélve a gender studies-ról, amelyen még nekem is röhögcsélni illene, de juszt se. Nincs itt semmi látnivaló, az egyenjogúság megvalósult, mindenki tudja a helyét, főleg a Kinder-Küche-Kirche irányában, már ha közben nem esik át valamely nagytestű, ámde sajnálatos módon gyengén látó házőrzőn. Áll az emancipáció, mint a cövek, vagy inkább, mint valamely fallikus szimbólum a kormányülésen.
Kicsit leszarja ez a rendezés az ún. realitásokat, de ezek a realitások bizony leszarva jók. Ez a darab olyan, mintha egy normális országban rendezték és játszták volna, egy olyanban, amit nem kell letagadni a prestoni vasútállomás várójában. Egy pillanatra nem makkon hizlalt male-chauvinist mangalicák között érzi magát az ember, és néha jó nem ott érezni magunkat.
Van egy pont a darabban, amikor Nóra, azaz Ónodi Eszter, elénekli a Somebody to Love-ot a Jefferson Airplane-től: when the truth is found to be lies, and all the joy within you dies, don’t you want somebody to love…ez ilyen.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518818-6ae2df0e972ec' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518818&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518818-6ae2df0e972ec&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518818-6ae2df0e972ec' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A Katona előadásával ellentétben fut jelenleg két jó Nóra előadás is a városban. Az egyik a Jeles rendezte a Stúdió K-ban, a másik a Dollár papásoké a Trafóban. Habár a katonás első pár percében is van valami gondolva a dologról és talán élvezhetőn rövid is az egész.
@OoOoOo: Szerintem a Katona-előadás remek volt, csak én nem írok színikritikát.
@jotunder: ok, akkor ebben nem értünk egyet, ez csak ennyi.
ma eljöttünk a radnótiból a szünetben. bulgakov: iván a rettenet, a vidnyánszky-vecsei páros munkája. általában nagyon jó kritikákat kapott. nem emlékszem, mikor hagytam ott utoljára színházi előadást.
@jotunder: Bánhatod. Többek között nem láttad-hallottad Petriket énekelni: „I put a spell on you…”
De nemcsak ezért lett jobb a vége felé.
A Nóráról: inkább veled értek egyet, épp be akartam tenni, amit írtam, amikor ezt olvastam.
@OoOoOo: Hát, én sem vagyok színikritikus, és ezeken kívül más Nórát nem is láttam. Továbbá a Trafóét tavaly néztük, halványul, de akkor is úgy éreztem, hogy egy-két dolog eléggé logikátlan. Rám a Stúdió K-é volt nagyobb hatással, de valamiért nem tudom a Katonáéval összehasonlítani. Más nyelven, máshogy és szerintem nagyon másról szól, Ibsen Nórájáról alig. A Katonáé friss szövegű, végigvezetett, hiteles történet, pár ötletes megoldással, kitűnő színészekkel, noha a csak Kocsis Gergő játékát éreztem késznek. Szerintem Ónodi igazi Nóra, de azt gondolom, hogy az átalakulási nagyjelenete még nem tökéletes, és idővel érni fog.
Jeles Nórája kész, okos, nagyon mélyen érintett, szinte hibátlan, de nem nézném újra, talán pont ezért. A Dollár Papásokét sem, az kevéssé fogott meg. A Katonáét jónak tartom, és szerintem jobb is lesz.
@barsled: olyan volt számomra, mintha nem lett volna színdarab. nagyon szenvednem kell, ha én kijövök egy előadásról. példának okául, a bűn és bűnhődést a vígben végignéztem, mert csak kicsit szenvedtem.
@jotunder: off
akkor most dicsekszem. Vagy nem?
Soha nem nézek több Bűn és bűnhődést, hanem dédelgetem az egyik legnagyobb színházi élményemet. Láttam egy/AZ egynézős B é b-t. Betoltak egy kerekesszéken a játszótér közepébe, és én voltam a (néma) Raszkolnyikov. Körülöttem zajlott, pörgött-lassult, forgott, folyt a dráma, szerettek, gyűlöltek, baszogattak, kérdeztek, tőlem kértek, nekem adtak a szereplők. Azt nem lehet elfelejteni, amikor anyaként, testvérként, szeretőként vagy rendőrbíróként Szilágyi Csenge, Bach Kata, Kurta Niké, vagy Fehér László tőled fél-egy méterre mélyen a szemedbe néz, és akar, kíván, követel valamit. Pedig ők csak játszottak, és biztos vagyok abban is, hogy nem én voltam a legjobb nézőjük.
@barsled: erre kellett licitálni??
@jotunder: arról én is kijöttem, mondjuk én azért, mert beteg voltam. Sztem nem volt rossz, kicsit zavart, hogy túlságosan éreztem züfec-et meg a kovács d. dániel megoldásait rajta, bár manapság ez a nemgálvölgyiértelemben vett igényesszórakoztatásvagymi, ami a pintér, mohácsi stb munkái nyomán kinőtt, nagyon megy. Ami jó.
@barsled: nem kell színikritikusnak lenni, csak beszélgetünk vagy nem értem, nekem pl nehezemre esik olvasni néha a színikritikai mondatokat, amiket mostanában tolnak. Néhol minimum viccesek.
Nekem a szöveggel is voltak néhol problémák, pl ezek a hatás kedvéért beletett káromkodások, ahol az értő közönség felnevet. Hát nemtom, kicsit langyos. Vagy tolják jobban vagy ne. Ónodi nekem nem volt oké, pl amit írtál az átváltozás részben valahogy nincs meg az a dolog, hogy ő itt rájön valamire (ami pl a dollár papásban megvan) stbstb. De persze lehet, h fél év múlva ráérez majd vmire.
@jotunder: lehetett
@OoOoOo: Jeles András Nórája zseniális volt, mélyen megragadó és el-nem-engedős feldolgozás. Aki tudja nézze meg.
„…Ez azonban egy feminista rendezés, egy olyan országban, ahol a feminizmuson lassan már baloldalibb körökben is röhögcsélni illik…”
Az én drága feleségem is röhög a feminizmuson. Persze már megkapta néhány helyről, hogy ő ezek szerint ostoba, aki nem érti a nők problémáját, és biztos elég neki, hogy áll a tűzhely mellett.
Lazán kapcsolódik, hogy feleségemnek három egyetemi diplomája van, egy summa cum laude minősítéssel, nálunk én főzök, és akik szerint ő a női nem árulója általában egy bölcsész végzettséget izzadtak ki magukból a papa pénzéből. Mert nálunk ilyen a feminizmus. Ezen van is mit röhögni…
@Muad’Dib: én nem hiszem, hogy van olyan, hogy a női nem árulója, azt viszont gondolom, hogy magyarországon a nők helyzete szignifikánsan rosszabb, mint nyugat-európában. ez ugyan mellékszál, de én így gondolom.
@jotunder:
Bizonyos körökben nyilván, csak azt jeleztem, hogy nálunk a feminizmus – meg azok képviselői – is pont olyan, mint sok más dolog. Kicsit sárga, kicsit savanyú…
Mindazonáltal Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
@Muad’Dib: Szerintem pont a végzettségekkel nincsen semmi baj. Ahogy hallom, a női végzettségek Magyarországon elég jók a férfihoz képest.
Lehethogy nejednek is több diplomája van, mint neked. Csak mégse keres annyit, mint te.
… csak tippelek.
@Muad’Dib: a.te.ervelesi.hibad.hu/anekdotikus-bizonyitas
.. de tkp. milyen nálunk a feminizmus, amin érdemes röhögni? (Meg esetleg amin nem?)
A kicsit sárga, kicsit savanyú (=nem valódi) feminizmust megmosolyogtatónak tartod, de milyen volna az, amit tisztelni tudnál?
@Érvsebész:
Amelyik valóban az egyenlőségért küzd, és azt a bizonyos szálka vs. gerenda problémát észreveszi. Amelyiknek feltűnik, hogy a reklámok és sitcomok 99%-a a sikeres, különleges nőkkel van tele, akik megoldják azt, amire a hülye pasik nem képesek. Akiknek feltűnik, hogy ez legalább annyira „szexizmus”, mit a női viccek (és a normális többség számára egyáltalán nem zavaró egyik sem, akár férfi, akár nő). Amelyik nem úgy harcol a nők elleni erőszak témában, hogy elfelejti azt az apróságot, hogy a bíróságokon irgalmatlanul túlreprezentáltak a nők, és bizony azok a bizonyos „hímsoviniszta” bírok nagyrészt nők. Akik az erőszakot egyenlő módon ítélik el és nem kívánnak külön nők elleni erőszak törvényeket, ahogy a kocsmai verekedések bírósági tárgyalásánál is hülyén venné ki magát, ha külön kategóriát kapnának azok, akik 70 Kg-nál kisebb súlycsoportúak, mert könnyebb őket megverni.
Bőven lehet és kell mit csinálni úgy is, ha a feminizmus a fentiek figyelembevételével működik..
@jotekony koc:
Körülbelül annyit keres, mint én, de ez nem a nemünktől függ esetünkben. Mivel bíróságon dolgozik, így aztán ott pont annyit keres, mint egy férfi kollégája…
@Muad’Dib:
Á, a sitcomok 99%-a tele van sikeres nőkkel, akik megoldják azt, amit estébé. Jó tudni. (Pár tucat sitcomba belenéztem már életemben és nem nagyon rémlik ilyen, nemhogy a 99%-uk ilyen lett volna — amelyikben sikeres nők vannak, abban vagy van kétszer annyi sikeres férfi, vagy az az egyik ún. humorforrás, hogy az ún. sikeres nő mennyivel jobban érezhetné magát, ha tudná az ún. helyét). Esetleg 2140-ből írsz ide?
És igen, egyértelmű, a családon belüli erőszak olyasmi, mint a kocsmai verekedés, pl. a kocsmai verekedések esetében is gyakran előfordul, hogy az áldozat nem mer feljelentést tenni, mert — jópár értelemben — ki van szolgáltatva a tettesnek. Sőt, olyan is gyakran van, hogy valakit minden este kicsit összevernek a kocsmában éveken át.
Annak meg, hogy az ítélkezési gyakorlat hímsoviniszta-e vagy nem, édeskevés köze van ahhoz, hogy a bírók mekkora hányada nő.
@seol:
Nyilván. A nők is hímsoviniszták. Tulajdonképpen mindenki hímsoviniszta, aki nem azt mondja amit a néhány százaléknyi megmondóember.
Az, hogy az áldozat nem mer feljelentést tenni kevéssé függ attól, hogy nő, vagy nem. A gyerek sem mer feljelentést tenni. A családon belüli erőszak minden formája szigorú büntetést érdemel. Akkor is, ha Pistike az áldozat, meg akkor is, ha Pirike, sőt még akkor is, ha Szűcs Géza acélgyári munkás.
@Muad’Dib: köszi, bár az első kérdésemre nem válaszoltál. Sitcomban nem vagyok túl jó, a reklámban se, de ami eszembe jut, az vagy arról szól, hogy Anyu okos, mert tudja, mivel kell mosnia, viszont a kávéját nincs ideje meginni egyedül a magas cukortartalmú izétől felpörgetett gyerekeitől, ha ‘fáj a torka, és pihennie kell, eluralkodik a káosz’, hogy bírjon a feladataival, egyen magnéziumot, bánjon el a baktériumokkal és a szennyeződésekkel, stb.
„Amelyik nem úgy harcol a nők elleni erőszak témában, hogy elfelejti azt az apróságot, hogy a bíróságokon irgalmatlanul túlreprezentáltak a nők, és bizony azok a bizonyos „hímsoviniszta” bírok nagyrészt nők.”
Ha a feleséged bíróságon dolgozik, nyilván tudod azt is, hogy az ott végzett munka kis százaléka érinti a családon belüli erőszakot. A hímsoviniszta bírák emlegetése forrás nélkül olyasmi, amivel nem tudok mit kezdeni; más összefüggésben meg azt szokás kifogásolni, hogy a női bírák a nők javára ítélkeznek.
„Akik az erőszakot egyenlő módon ítélik el és nem kívánnak külön nők elleni erőszak törvényeket, ahogy a kocsmai verekedések bírósági tárgyalásánál is hülyén venné ki magát, ha külön kategóriát kapnának azok, akik 70 Kg-nál kisebb súlycsoportúak, mert könnyebb őket megverni.”
Előrebocsátva, hogy személy szerint nem gondolom, hogy törvényhozással lehet megoldani ezt (meg az összes többi) problémát, az erőszak egyenlő módon való elítéléséhez általánosságban az vezet, ha minél gyengébb valaki, annál nagyobb védelmet kap. Ezért az összes bűncselekmény súlyosabban minősül, ha akaratnyilvánításra vagy védekezésre képtelen személlyel szemben követik el, pl. Egy kocsmai verekedés esetében a jogalkalmazás szintjén igenis jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a megtámadott és a támadó közötti erőviszonyok olyan szinten kiegyenlítetlenek, ami az előbbi számára a védekezést lehetetlenné teszi.
(NB a családon belüli erőszak kezeléséhez büntetőjogi szempontból szerintem minden eszköz rendelkezésre áll, mostmár inkább képzés kellene és szemléletformálás a jogalkalmazóknak a hatékonyabb érvényesülés érdekében).
„…Ezért az összes bűncselekmény súlyosabban minősül, ha akaratnyilvánításra vagy védekezésre képtelen személlyel szemben követik el…”
Így van, de ehhez nem kellett külön kategóriákat felállítani a nőknek, a 165 cm-nél alacsonyabbaknak, a balkezeseknek, vagy a testnevelésből kettest kapóknak.
„…de ami eszembe jut, az vagy arról szól, hogy Anyu okos, mert tudja, mivel kell mosnia, viszont a kávéját nincs ideje meginni egyedül a magas cukortartalmú izétől felpörgetett gyerekeitől, ha ‘fáj a torka, és pihennie kell, eluralkodik a káosz’, hogy bírjon a feladataival, egyen magnéziumot, bánjon el a baktériumokkal és a szennyeződésekkel, stb…”
Ennek olyan olvasata is van, hogy ezek szerint a férfi a hülye idióta, aki a nő nélkül még egy napig sem képes otthon meglenni és gyereket nevelni. Ezért neki hamar meg kell gyógyulnia, mert a pipogya hülye semmire sem jó. Egy ilyen reklámra pont annyira lehet ráfogni, hogy férfiellenes, mint amennyire azt, hogy nőellenes. Csak az a kérdés, éppen ki nézi.
@Muad’Dib: Én férfival készült magnéziumos reklámra is emlékszem. Ha férfi, akkor reggeltől estig be van havazva, minden percében maximumot teljesít ,
és a végén még el kell bájolnia a felesége szüleit is.
Nő esetében semmi munka, csak káosz és dzsuva, mert a takkernéni összeszottyadt.
Férfi esetében a fantasztikus munkabírás bájmosollyal.
Életből ellesett pillanatok…
A jobb sitcomok mind önironikusak, így nem tűnik valószínűnek bármilyen feminista agenda.
A feminista mozgalom szerintem is jócskán kritizálható. Pont annyi túlzásba esnek, mint minden más polgárjogi, kisebbségi (vagy mi?) mozgalom, ami hirtelen az eszembe jut.
@aronsatie: ahol mozgalom van, ott túlzás is van. viszont ahol meg nincsen mozgalom, ott ltalában lófasz sincs. nincsen ezzel semmi baj.
@Muad’Dib: „Egy ilyen reklámra pont annyira lehet ráfogni, hogy férfiellenes, mint amennyire azt, hogy nőellenes.”
Akkor, ha jól értem, ez pont semmit se mond a feminizmusról.
@aronsatie: Van itt valami a túlzásokról: hulyeemberiseg.tumblr.com/image/154937892053
@incze: Szerintem ugyanazt írtuk, csak én körmönfontabbul.
@Érvsebész: Ez a létjogosultság, nem a túlzás.
@jotunder: Én ma a Vígből szöktem meg a szünetben a Mester és Margaritáról. Pedig nem szoktam. Utoljára a Katonából léptem le a Faustról, azelőtt nem is emlékszem.
@ámbátor: A Mester és Margarita-t ugyanúgy a Docekal/Klestilova páros csinálta (és itt most a rendező is a Docekal volt), mint a Bűn és bűnhődést.
Michal Docekal a cseh nemzeti színház igazgatója és az Eszenyi Enikő is dolgozott vele Prágában. Az is lehet, hogy az ő formanyelve még idegen számunkra és meg kellene szoknunk. A Bűn és bűnhődés sem rossz, hanem csak nagyon-nagyon különös.
A Mikvét és a Jóembert is Docekal rendezte és azok a leghatározottabban jók voltak. Ez meg – szerintem – nem. Nem a formanyelvvel volt gondom, hanem azzal, ahogy a könyvböl darabot írtak, meg ahogy eljátszották. Nagyjából stimmel ez: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5275/bulgakov-a-mester-es-margarita-vigszinhaz/ + némi ripacséria. Kár érte.