OK, we fucked it up
Eredeti szerző: jotunder
Over a long dinner assisted by the expertise of the specially-appointed “EU presidency sommelier” one minister first claimed the media law it was no different from other European countries. He later admitted that it was, indeed, more stringent than similar laws elsewhere. “You have to understand, this is central Europe, where there is anti-Semitism and anti-gypsy sentiment. The government has to protect people.” By the time the sweet Tokaji dessert wine was poured he conceded: “OK, we fucked it up.” (Economist blog)
Gyurcsány Ferenc két feles után találta ki a böszmeséget és a lószartmamát. Orbán Viktor Kéri Lászlóéknál kisebb borozás után vetette fel, hogy a Magyar Gárda majd kap két pofont. A megoldás kézenfekvő. Ültessék le a teljes magyar politikai elitet, Orbánt és az összes kormánytagot, az ellenzéki vezetőket, a csúcsfirkászokat, a liberális és konzervatív okostojásokat egy asztal mellé, és a Magyar Televízió élő egyenes adásában itassák le őket a sárga földig. Ez lenne a Maligán Paktum.
Gúnyolódásnak tűnik, tudom. De el tudják képzelni Szíjjártó Pétert, amikor éppen teljesen normális ember módjára beszél, eltekintve a sárga frottírtörülközőtől a fején? Bayer Zsolt és Kornis Mihály már soha a büdös életben nem állna szóba egymással, kivéve ha már annyira be vannak állva, hogy alig ismerik meg egymást. És akkor, az elájulás előtti utolsó tíz percben többet tudnánk meg erről a szerencsétlen országról, mint az elmúlt húsz évben együttvéve.
Az ország tele van hazugsággal. Kényszeresen hazudik mindenki, egyre kínosabban, egyre fájdalmasabban. És nemcsak előnyökért, nem a hatalom megragadásáért vagy megtartásáért hazudnak, hanem azért, mert kialakult a hazugság sajátos rituáléja, és azt hiszik, azt hisszük, hogy ezek nélkül a hazugságok nélkül összeomlana minden. Vannak olyan hazugságaink, amelyek teljes mértékben funkciójukat veszítették: úgy mondjuk el őket, mint valami imádságot a nagyi kedvéért. Maga a hazugságaktus lett fontos, nélkülözhetetlen. Az igazság — bármi légyen is az — elviselhetetlennek tűnik, pusztán igaz volta miatt. Sokkal elviselhetőbb, hogy én tudom, hogy te hazudsz, te tudod, hogy én tudom, és így tovább a végtelenségig.
A hazugságok történelmünk habarcsa. Ebben minden úgy van, mint a Himnuszban: mi drága jó magyarkák ott állunk a gebasz közepében, pedig nem csináltunk semmi rosszat, tanító néni, nekünk itten elvették a tolltartónkat. A hazugság híd is a büszke távoli múlt és a tegnap este hét óra harminc perc között, és ezen a hídon — hála a hazugságoknak — mindig ugyanabba az irányba meneteltünk.
Ha nem lenne a hazugság, már nem is ismernénk fel magunkat: a hazugsággal megjelöljük a territóriumunkat, mint az erdei vad. Technikáink vannak annak jelzésére, hogy tudjuk, hogy a hazugság hazugság, de úgy tudjuk, hogy még mindig hazugság legyen a hazugság tagadása.
És akkor jönne a sommelier. És töltene még egy kis merlot-t, és elveszítenénk a méltósággal hazudozás képességét, és hirtelen elkezdenénk igazat mondani. És az emberek néznék a tévét, és maguk is kibontanának egy üveg bort, és meghallgatnák Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc előadásában a Hajmássi Pétert. A CNN megszakítaná adását, és a részegen kornyikáló magyarokat mutatná, de már nem lennénk bacilus, meg Európa szégyene: szeretetre méltó hülyéknek mutatkoznánk, ami hihetetlen előrelépés a mai helyzethez képest.
Másnap jönne a fejfájás. Nagy Anna kormányszóvivő kissé elkenődött sminkjében ülne az asztal alatt, és épp kijelentené, hogy amikor a miniszter azt mondta, hogy ez az egész egy rakás szar, akkor azt nem is úgy gondolta… de nem jelenti ki. Csak ül, és hány egy kicsit, de olyan elegánsan, ahogy csak egy igazi francia dáma hány, és nem mond semmit. És mi sem mondunk semmit, a televízió monoszkópján korhelyleves megy, és akkor Isten elmosolyodik, és megáld minket, olyan kis közepes kedvvel, ezzel-azzal, ami azért jóval több, mint a semmi, és hoz reánk valamiféle tűrhető, elviselhető, és többé kevésbé igaz jövendőt.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522391-6ab22be2e940e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522391&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522391-6ab22be2e940e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522391-6ab22be2e940e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
zároltunk a Vincent Zrt. számláján 25 millát a poszt megjelenésekor 🙂
Hová tűnt maroz posztja? 😮
@Kettes: Nme volt éles. Csak az látta aki be volt jelentkezve az adminra. Egyébként nem tudom.
@Kettes: Nohát ez tényleg érdekes: jelen pillanatban nyolcan olvasnak egy olyan posztot, ami nem létezik („sajnos nincs megjeleníthető bejegyzés”) a Vincenten
????
Tündér, ez nagyon szép.
le vagyok nyűgözve; várom, hogy az utolsó bekezdést Esterházy feldolgozza.
Nagy gratula. Gyönyörű utópia. De szép is lenne: csak hát az kéne hozzá, hogy ezek a gyerekek valahol, egy kicsit okosak és becsületesek legyenek. De hát már régen elfelejtették, milyen is volt, amikor fiatalok (és okosak) voltak…
Elkúrtuk!
Akkor most már legitim, hogy telehugyozzam a Kossuth teret?
@szempontpuska: Két nap után átírtam „publikus”-ról „privát”-ra a státuszát, így csak én látom. Gondoltam, hogy a „vázlat” státushoz jobban illik a „privát”, két nap után ebben a műfajban legalábbis mindenképp. 🙂
Teccik, ez penge kis post.
Van, akiknél fordítva működik, ha isznak, akkor szabadul el a ló.
http://www.youtube.com/watch?v=13JK5kChbRw&feature=player_profilepage
@szempontpuska: „Nme volt éles.” Just for the record: nekem nincs olyan gombom, hogy „élesít”. 😉
Én élesítettem még tegnap. Most reggel újra vázlat állapotban volt. Most meg nincs sehol. 😮
@Kettes: Csak nem zalamari stábja mutogatja az „oroszlánkörmeit”:(
maroz !!! egészen biztos az élesítésnél nyíródott ki. próbáld meg az új bejegyzést kinyitni, nekem egyszer egy elvesztett beírásom ott volt benne valamilyen cache-ben.
Fellegi Tamás elismerte, hogy ő róla van szó. Azt mondja, hogy ő az „elcsesztük” kifejezést használta. Mindazonáltal, mintha itt angol nyelvű beszélgetésről lett volna szó.
@jotunder: Alakul a szenvedélyes igazságbeszéd.
@Kettes: Azt állítja, hogy nem is ivott.
@jotunder: „Beismerem, hogy én voltam. Bár nem mondtam, hogy fucked up, nem is ittam, és ha jobban belegondolok, igazából ott sem voltam.”
@jotunder: Hát, a dolgok jelenlegi állása szerint úgy néz ki, hogy legfeljebb a kerítésen át tudok bekiabálni, mert már az „admin” oldalt se látom. 🙂
@maroz: A kommentjeid is feher szinuek, azt hittem mar kileptel a blogbol.
@maroz: OK, we fucked it up. 🙂 Check your mail.
@maroz: Szal szerintem az történt, hogy Jó Tündér törölte a posztodat, amikor a sajátját akarta, én meg kiszerződtettelek a Vincent szolidaritási rendszeréből, amikor admin jogokat akartam adni. A következő beülésnél jövünk neked egy-egy sörrel. 🙂
@Kettes: en tuti nem. tegnap ejjel irtam. a torleshez ket kattintas kell, megkerdezi, hogy biztos torolni akarom-e. lehetetlen, hogy nem vettem eszre. en eleg bena vagyok, de nem ennyire.
@Szindbad: en szurkenek latom
LATOM MAROZ POSZTJAT !!!!!
@Szindbad: Egy ilyen remek szezon legelején? No way! 🙂
-Osztán Józsi bácsi, az ötven év házasság alatt soha nem gondoltak a válásra?
-Á, nem, a válásra soha. Gyilkosságra többször is, de speciel a válásra soha.
😉
@Kettes: Díl, és köszönöm! 🙂
@jotunder: Congrats, I like this one.
@Pásztörperc: posztot érő az a gondolat, hogy körbejárjuk azokat a fő okokat és körülményeket, amelyek az őszinte gyerekből az igaz emberen át a bekattant megélhetési és/vagy hatalomvágyas politikusig torzítják az egyén jellemfejlődését.
Mi (minden) az ami el kell hogy kattanjon valakiben, hogy az emberség (=igaz ember) helyett egy torzlelkű „fontosszemély” legyen??
@sajtohuba: Mi is kell, hát elsősorban: a velejéig rohadt politikai s gazdasági elit, -az előbbit értem lefelé az önkormányzati képviselőig, az utóbbinál akár lehet egy néhány fős kis vállalkozás vezetője is. Említettek napi „áldásos” tevékenysége akár évtizedekre is negatív tendenciákat jelöl az amúgy is fogékony fiatal számára, amit nehéz kizárólag egy józan családi nevelés koncepciójával ellensúlyozni.
@sajtohuba: Pedig sokszor már maga a döntéshozatali mechanizmus is elég ahhoz, hogy hibás döntések szülessenek, erre egy elég jól kutatott és elemzett példa a Disznó-öbölbeli kaland előkészítése. Csak hát ugye írogathat az ember ilyesmikről, úgysincs túl sok foganatja, mert nálunk az uralkodó attitűd nem a viták során kialakult kompromisszumos döntések preferálása, hanem a bunkósbot-érdekérvényesítés. A zéróösszegű játszma.
Egészen egyszerűen nem lehet a kontrollmechanizmusok szükségességét elmagyarázni, de hát ez érthető is, mi a rosseb kontroll kelljen már egy bunkósbottal agyonvert ellenségnek, na ne vicceljünk már.
Orbánt sajnos egy paradoxon tartja fogva, neki szemmel láthatóan az van a fejiben, hogy minden icipicit is független gondolkodó halálosan veszélyes az ő hatalmára, ezért minden olyan embert könyörtelenül elmar maga mellől, aki a legóvatosabb jelét is adja annak, hogy a legpitlákabb kérdésben is függetlennek és kritikusnak mer mutatkozni, ezért viszont azt kapja cserébe, hogy megszűnik számára mindenféle érdemi feedback és kontroll, ennek az összes ismert velejárójával együtt.
@sajtohuba: „posztot érő az a gondolat, hogy körbejárjuk azokat a fő okokat és körülményeket, amelyek az őszinte gyerekből az igaz emberen át a bekattant megélhetési és/vagy hatalomvágyas politikusig torzítják az egyén jellemfejlődését.”
+ @Pásztörperc:
Az a benyomásom, hogy nehezebb lehet józannak is emberinek maradni, mint meghülyülni. Személyes tapasztalat, biztos vannak mások is itt, akik megéltek hasonlót: viszonylag fontos helyen dolgoztam sameszként, azaz lényegtelen emberkeként. Ha a munka keretében felvettem a telefont és felhívtam valakit, hogy „ulloiut vagyok (nota bene, no titulus, mert nem volt!), XY iszonyúan fontos helyről telefonálok”, akkor sokan hanyatt estek, haptákba álltak és hallani lehetett a hangjukon, hogy most bármit parancsolhatnék nekik, mert megtiszteltetés, hogy XY helyről szóba állnak velük. Na most ha végig gondoljuk, hogy milyen lehet, ha valaki ezt nem pár hónapig és nem sameszként űzi, hanem évekig magas beosztásban, akkor elképesztően nehéz lehet a tiszteletáradatnak ellenállni. A fene egye meg, szégyellem magam, de nekem is jól esett, miközben tudtam, hogy az égvilágon semmit nem jelent és a személyemről végképp nem szól. Mindenki minimálisan egy picit hiú, de sokan eleve erősen azok. A legjobb esetben is a lassú víz partot mos alapján rombolja a jellemet, ha pedig rossz az alapanyag, akkor gyorsan lerombolja a jellemmaradványokat.
Emellett a politika nyilván erősen kontraszelektált, különösen a nagy pártokban, mert aki ma ebbe a bizniszbe be akar szállni – különösen nálunk – az látja, hogy mi folyik, és ezt általában egy bizonyos mértékig akarja (jobb esetben csak elfogadja). Sok érv szól az LMP ellen, de egyelőre egy nyomós érv mellettük, hogy még kevésbé korrumpálódtak jellemileg, mint a fiatal szoci titánok, akiket gyakran mintha ennek alapján választanának ki.
A kelet-európai társadalmak sajátos viszonyulása az autoritáshoz nyilvánvalóan erősíti ezt a folyamatot – ahol kevésbé kezelik kiváltságosként a politikusokat, ott átlagosan kevésbé undorítóak – de ettől függetlenül a probléma inkább az emberi természet és a státusz ösztönös kölcsönhatásában rejlik, azaz mindenütt jelen van.
„Ültessék le a teljes magyar politikai elitet, Orbánt és az összes kormánytagot, az ellenzéki vezetőket, a csúcsfirkászokat, a liberális és konzervatív okostojásokat…” eddig jo volt a mondat. Innentol hulyeseg. Majd ha ezek mind ulnek akkor kezdothet valami ujkor.
@Pelso..: @ulloiut: Igazatok van, de ti elsősorban a külső körülmények – korrupt politikai (és gazdasági) elit – általi beszippantással, mint elkerülhetetlennel, magyarázzátok az egyén eltorzulását, én viszont azt keresem, hogy milyen belső indíttatás dolgozik valakiben, hogy hagyja magát beszippantani. Ahelyett, hogy azt mondja magában, hogy ezt már nem tudja tükörbe nézve vállalni.
Ilyenekre gondolok, hogy hatalomvágy, akolmeleghez tartozás igénye, vezér általi vezetés igénye, egyéni szerencse kovácsolásának lehetősége (=korrumpálhatóság igénye), másokkal való kiszúrás lehetőségének kiélése, stb.
Ezek alapvetően mind negatív vágyak, igények. De kell(ene) lenniük pozitívaknak is, pl. küldetéstudat, közszolgálat igénye, amelyek azonban szinte rendre alulmaradnak a negatív vonásokkal szemben.
Hogy lehet ilyen körülmények között tisztának maradni?
Lehet, csak ahhoz az kéne, hogy legyen, merjen valaki Antigoné lenni a mai Kreón királlyal szemben. A végjátékon azért csavarva még Antigoné számára egy happy endet, hisz királyság már/még királyság nincs nálunk.
Hruscsovval csinált valamelyik újság nem sokkal halála előtt egy interjút, kérdésre, hogy mit hiányol a legjobban.
– Nem a dácsát, a kocsit a külön sávval, ezeket mind lehet nélkülözni, de azt az érzést, hogy ha felhívtam valakit és éreztem a vonal túlsó végén a másik remegését, szervilizmusát, hogy egy mondatommal mit tudok vele csinálni, na ennek az érzésnek a hiányát nehezen viselem.
Egyébként szerintem Szolzsenyicin nagyon jól leírja az elqrvulás folyamatát, adj valami látszólagos kis pluszt (pl. tudja meg előbb az áremelést, érezze magát különbnek) és akkor már sínen van az illető, nagyon kevesen tudnak ellenállni.
Más
Szvsz életveszélyes lenne ezeket a farkakat leitatni, mikor józanul is képesek lángba borítani az országot, valahogy el kellene érni, hogy ne pubertáljon már az ország és hazugságokkal elégitse ki önmagát.
@sajtohuba: „én viszont azt keresem, hogy milyen belső indíttatás dolgozik valakiben, hogy hagyja magát beszippantani. Ahelyett, hogy azt mondja magában, hogy ezt már nem tudja tükörbe nézve vállalni. Ilyenekre gondolok, hogy hatalomvágy”
+
@vupo: (köszi, nagyon jó volt a hruscsov idézet, meg a hsz általában is)
Szerintem pont a hatalomvágyra gondolok, pontosabban annak mögöttes okaira. Nem mindenkinél ez a magyarázat, vagy legalábbis nem a legfőbb magyarázat, de evolúciós okoknál fogva nagyon sokan státuszorientáltak és ezért hatalmat szeretnének. Valahol mélyen ez több partner, több szaporodás, stb., alkalmazva a mai kontextusra. Nehéz megérteni, hogy pl. miért akarna valaki olyan életmódot, hogy negyedórákra van reggel hattól este tízig betáblázva a napja, vagy amely során kis és nagy csalásokat kell elkövetni vagy legalább elfogadni. De a státusz jelentősége részben magyarázat arra, hogy miért vannak bennünk ilyen fura igények. Emellett a magyar politika sajátossága, hogy olyan figurák is kaphatnak státuszt, akik tényleg sehol nem tudnának érvényesülni.
A másik kérdés, hogy miért nem hagyják abba, ha túl gusztustalan lesz. Ez a nem tudom melyik állat esete (legendája), amit élve meg lehet főzni, mert nem fogja fel, hogy egyre melegebb lesz a víz. Vagy Dorian Gray esete. Kis kompromisszumokkal kezdődik, de egyre nagyobbak lesznek és folyamatában nem tűnik fel, hogy kis lépésekkel eljutottak egy csúnya végtermékhez. Végül pedig a háborús logika alapján minden megengedett, a politikusok meggyőzték magukat arról, hogy mindig az országot kell megmenteni a másiktól, úgyhogy ahhoz ez és ezt a kompromisszumot el kell fogadni. (Lássuk be, ha valaki most le tudná váltani Orbánt, annak elnéznék egy pár gyengéjét).
De ezeket tudjátok, sztenderd történetek – mindenesetre nem hiszem, hogy ennél komplikáltabb lenne ez a kérdés.