Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXXV.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1920): Magyar Hiszekegy
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
… és ami erről Dogfüggőnek eszébe jut, csak úgy:
Tukari dal
Áldott légy, Mbuleté, hegyek nagy királya,
Nevedet rettegje Kamari s Ngibaya.
Tukarik! Torkotok Mbuletét dicsérje!
Ajkatok szent maszkja zebrabőrét érje!
Asszonyok, soha nem fonnyad a yam-gyökér,
A batáta dús lesz és a kecske kövér,
Ha újhold éjjelén magas tüzet rakva
Mbuleté szent jelét vésitek agyagba!
Harcosok, nem téveszt soha célt a dárda,
Nyomán szakad az ín és törik a borda,
Ha hegye Mbulete fáját érintette,
Ki büszke népünket gyermekévé tette.
Hallgat a szent Bwe-hegy, amióta
Bulawatiknak terem a manióka!
Fessétek arcotok vörösre-fehérre,
Szomjazzatok hitvány bulawati-vérre!
Tukari harcosra ki íját feszíti,
Vagy ellene varázsfőzetét készíti,
Mbuleté haragja azt halállal sújtja!
Sündisznóvá válik! Kiszárad a kútja!
Áldott légy, Mbuleté, hegyek nagy királya,
Nevedet rettegje Kamari s Ngibaya.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522392-6ab2215970c4f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522392&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522392-6ab2215970c4f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522392-6ab2215970c4f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A neve a bulának mindet visz, a többit képtelenség végigolvasni. Javasolnám neki az árvalányhajjal átkötött árpádsávos Nemzeti Analintruder Sün fokozatát!
1920? Először felmerült bennem, hogy ez elévült. De a jó ízlés elleni bűncselekmények nem évülnek el. Csak a csendes feledésben reménykedhetett volna szerencsétlen Szeréna….
Hát – csak az a baj ezzel, hogy vajon hányan lehettek, akik ilyen verseket tanítottak azoknak, akik aztán elhítték, hogy a Don kanyarban Erdélyt védik … mert ha csak a versen kellene bosszankodni …
édesim!
bocs,
e remekmű első 3 sora volt a HIVATALOS vers – már ha létezik ilyen, de hát mo-n minden létezik.
kifüggesztették (ld. nyenyi) és tanították, bemagoltatták mindenhol. a „magyar hiszekegyet” kötelező volt fölolvasni minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen. az iskolai tanórák és a háborús halálba rohamozók ezzel indultak.
Dogfüggő zseniális, viszont nem kezeli reális értékén ezt a borzalmat. Ez ugyanis sokkal rosszabb, mint az afrikai törzsi háborús költészet. Mikor írt volna Sziklay Szeréna ilyet?
„Készen állt már minden a nagy hadjáratra,
De Szungyata még mielőtt megindultak,
Tamtam-ünnepet tartott a táborban,
Hogy Bella-Fásszéké ékes énekével
Erősítse meg a harcba menők szívét:
A katonák tág körének közepében
Magasztalta a mandinka hősöket
És így szólott Balla Tabon királyához:
„Tabon Wana, ó, te kinek vas karja
Egy csapásra tíz koponyát széthasít,
Szinikimbonok s dzsallunkék királya,
Még mielőtt megkezdjük a nagy harcot,
Megmutatnád-é nekünk, hogy mit is tudsz?”
Fran Kamára felugrott e szavakra,
Paripára pattant, karddal kezében,
S nagy fennszóval szólította Szungyatát:
„Halld hát, mit is mondok, Maghan Szungyata!
Megismétlem szent eskümet előtted
S minden harcos előtt, ki itt egybegyűlt:
Vagy győzök, vagy oldaladon elveszek,
Szabad lesz Mandinkaföld, vagy meghalunk,
Mi, taboniak, rabok nem maraduk!”
Nagyot rivallottak rá a tabon törzsek,
Helyeslően rázogatták fegyverüket.
Katonái kiáltoztak, Fran Kamára
Tűzbe jött, és sarkantyúba kapta ménjét.
Utat nyitott a sereg a vágtatónak.
Egy nigeri mahagóni felé rontott,
S a roppant fát egyből kettéhasította,
Akár más a dinnyefának lágy gyümölcsét.
Az elképedt had harsányan felkiáltott:
„Éljen, éljen!… Micsoda kard… mily csapás…”
Visszatérve Szungyatához, így szólott
Emelt karddal Tabon vitéz királya:
„A Gyoliba síkjain így szelik majd
Tabon kovácsai ketté kardjukkal
A szosszói vasverőket egy szálig!”
S beállt a hős Gyata mellé a sorba. „
(ez a Szungyata, az Oroszlán Fia c. mandinka hősének egy részlete 🙂
@axelrad: Bizony…
MOST szörnyülködjetek!