Orbán huszonhat éves volt 1989-ben avagy mennyi is a 26
Tegnap láttunk egy színdarabot a Kamrában, amit a Kedves Olvasó nem fog megnézni, és talán nem is kíváncsi rá. Mégis mit mondhat a világról a huszonhat éves Bíró Zsombor Aurél. Egy ember legyen ötven. Minimum.
Orbán huszonhat éves volt a Hősök terén. Ő itt csak egy clickbait, már nincs mondanivalója számomra. Pát éve még írtam volna egy bizonyos „interjúról”, amit képtelen voltam végignézni, annyira megalázó volt. Megöregedtem.
Alain Connes 26 éves korában írta meg a százhúsz oldalas „Une classification des facteurs de type III-t”. A következő években fejezte be azt, amit Neumann János kezdett el. Az a Neumann János, aki 26 éves korában írta meg a „Zur allgemeine Theorie des Masses”-t ami nélkül nem tudom milyen életem lett volna, nem is akarok belegondolni.
BZSA írt egy darabot arról, hogy Magyarország el van kúrva, mi kúrtuk el, mi huszonhatplusszosok. A kedves Olvasó most el fogja magyarázni, hogy ő nem. Jó, ő nem. BZSA huszonhat évesen veszi a bátorságot, hogy az arcunkba mondja, hogy az ő világa el lett kúrva, és olyan felelősségteljesen gondolkodik erről az elkúrásról, mintha hatvan lenne. Persze, akkor ő lenne az elkúró, így azért könnyebb. Idősebb Vidnyánszky Attila verte szét a Katonát, az Örkényt és a Radnótit, 2031-ben azok a színházak már múlt időben vannak, a hatodik kétharmad után vagyunk. És akkor, amikor már azt hinné az ember, hogy a darab erről szól, kiderül, hogy BZSA, aki pont mögöttünk ült, képes úgy nézni a mi világunkra, ahogy nem illik, de legalábbis nem szokás.
Nem szokás kérdéseket feltenni magunknak, kételkedni a magunk igazában. Márpedig ez a darab kérdés és kétely. Mit lehet és mit nem, és mégis ki a szarnak van joga ezt eldönteni?
Feltehetünk-e fontos kérdéseket? Gondolkozhatunk-e fontos kérdésekről? Tévedhetünk-e, ha úgy alakul, nekifuthatunk-e még egyszer? Kire hallgassunk, kit kérdőjelezhetünk meg, és ha megkérdőjelezzük, akkor hallgathatunk-e még rá? Megválthat-e minket valaki, aki ártott nekünk? És honnan tudjuk, hogy hol a határ, mert határnak kell lennie, nem?
Mire lehet mentség a tehetség? Mi lehet a mentségünk a tehetséggel szemben? Szükségünk van egyáltalán a tehetségre, vagy csak bajnak van?
Lehet, hogy mégis iránymutatást kellett volna írnom az „interjúról”. Az nem az injektív faktorokról szól, nem Neumann Jánosról, nem ezekről az érzékeny tehetségekről, akik alól kiloptak egy egyetemet. Safe kis poszt lehetett volna, szerette volna a kedves Olvasó. Majd máskor. Jó volt gondolkodni erről, jó volt újra 26 lenni, mert én is voltam 26, amikor fogalmam sem volt, hogy mi lesz, ott az indianai koleszben, amikor itthon az ország éppen rendszerváltott én meg rájöttem, hogy nem tudom, hogy mi érdekel.
Ki kellene szednem a címből az Orbánt, de már késő, nem tehetek úgy, mintha még birtokolnám a posztjaim címét, mintha lenne felettük hatalmam, de marad, nem teszek úgy, mintha megtehetném, hogy kiszedem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532236-6aa0355ca1591' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532236&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532236-6aa0355ca1591&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532236-6aa0355ca1591' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Kedvenc színikritikusom most sem okozott csalódást. De vajon ki lehet az az Orbán, akiről nem beszélünk? Olyan, mint az alkímia fehér elefántja?
.
@vattablz:
.
Orbán Viktor, Győző, Ráhel, Balázs, valamint Orbán Jenő, Levente, Izidor, Eufrozina.
.
A kedves olvasó igenis megnézte a darabot, éppen tegnap és egyetért.:)
Egy bizonyos Isaac Newton nevű (egyébként meglehetősen morózus és kellemetlen természetű, szociális értelemben mondhatni hülye picsa) angol fiatalember, aki szeretett elgondolkodni a világ természetén, eltöprengve holmi almákon (nem is), valamint a bolygók mozgásán, megalkotott négy törvényt, és ezzel megvetette a klasszikus mechanika alapjait; emellett leírta az univerzális gravitációs kölcsönhatást – miközben mellesleg feltalálta/kiegészítette az integrál- és differenciálszámítást –; továbbá belepiszkálva némileg az optika tudományába, felfedezte a fényspektrumot, megalkotta a refrakciós teleszkópot; illetve pusztán elvi alapon jutva a következtetésre, egyszerre tételezte a fény részecske- és hullámtermészetét; ezen túl futólag eltöprengett azon is – a XVII. században –, hogy a csillagok talán olyasmik, mint a mi Napunk, csak nagyon távol vannak…
…majd pedig betöltötte a 26. életévét.
Szóval mindenki törődjön csak bele: mi, átlagzemberek, jobbára csak nyáladzó idióták vagyunk a faj kiemelkedően értelmes egyedeihez képest 🙂
@labrys: Élveztem a kommentedet, de hivatkozom a gránitszilárdságúra. Ne keverjük a nemeket! A „hülye picsa” jelzőt hölgyekre alkalmazzuk, férfi megfelelője a „hülye hímvessző”, vagy inkább ennek közismert népies szinonimája.
@labrys: : Lemaradtam, hogy tagja lehessek a „27-esek klubjának”. Azt nem tudom, hogy ezzel jól jártam, vagy rosszul? Lehet, sose tudom meg. Viszont így jutott időm az elkúrásra :-/.
„Hogyha feltárul a megszentelt világ
a szoros átjárón ki megy át?”
@labrys:
Árnyalnám a képet annyival, hogy neki azért könnyebb dolga volt, mert akkoriban sokkal több felfedezni való volt, mint manapság 🙂 (ld a viccet az ősember papával és az ősgyermek gyenge történelem eredményével)
Hiv.: @DarthVader:
Szerintem egy ünnepi hétvégén elfér talán az egész vicc, mert úgy nem túl hosszú, hogy még üzenete is lehet a mának.
1.Vicc:
Az ősember fia megmutatja apjának a bizonyítványát. Nem túl fényes.
– Na fiam, az, hogy megbuktattak bölényvadászatból, egy dolog, kicsi vagy, majd felnősz és menni fog. Az, hogy meghúztak barlangrajzból is, egy másik, mert ez készség kérdése; vagy van, vagy nincs. De hogy a csudába nem tudtad megtanulni történelemből azt a nyavalyás két sort?
2.Tanulási görbék (lásd még határhaszon-elméletet is, közgázban):
https://hu.economy-pedia.com/11034084-learning-curve
Hiv.: @DarthVader:
Nagyon érdekes tudományfilozófiai kérdés, hogy a világ felfedezhető jelenségeinek sorában, mennyiségileg most hol állunk – feltéve, hogy ez a sor véges (tehát nem végtelen) – ami azért valószínű. Nem tudjuk a választ a kérdésre, a sor hosszát sem ismerjük, így azt sem, hogy arányában Newton mennyivel volt előbb, mint mi most.
Más kérdés, hogy koronként mennyire nehéz felfedezni/feltalálni az éppen aktuális soros felfedeznivalókat. Én azt gyanítom, hogy az intellektuális erőfeszítést tekintve, Newtonnak sem volt könnyebb dolga ez ügyben, mint a mostani tudósoknak, bármennyire, és -vel több volt akkor a felfedeznivaló.
Hiv.: [@ipartelep:](#comment-344386
Szerintem is.
Egyrészt a korábbi tapasztalatok összegzése, az elérhető információk koncentrátuma, kereshetősége, préselhetősége (AI korában) kétélű fegyver: könnyít az új megtalálásában a hiány, de nehezít, ha súlyként telepszik az emberre. Viszont manapság létezik kollaboráció is. Ad absurdum AI-val is.
Másrészt Newton IQ-ja 190-200 volt. Mondhatni predesztinálva volt nagy dolgokra. Ahogy egyébként Orbánnak is voltak 26 évesen (politikusi) skilljei, szintén esélyesen feltételezve komolyabb iq-t (csak ugye rossz eszközökkel, rosszra használta).
Manapság Terence Tao-nak van 225-230 IQ-ja. Amikor halandó ember a 120-130-nak is nagyon tudhat örülni.
PS: Talán érdemes magának az IQ-nak is szentelni egy mondatot: az én fogalmaim szerint a méltánylandó IQ az, amikor valaki terhelhetően, pánimentesen, gyorsan tud zajmentesíteni, irányba állni, gondolkodni és célt érni. Szellemileg és mentálisan jellemzően jó döntéseken keresztül éri el ezt a célt.
Hiv.: @tahonoli:
Nerwton-tól a Lókupecig… Az első kétségtelenül nagyon okos volt, a második sokkal kevésbé. Emberileg az elsőnek biztosan voltak „nünükéi” (kinek nem?), a másodiknak nem csak azok vannak, ő egyenesen, és ténylegesen amorális gazember. Egy tudósnak ahhoz, hogy sikeres tudós legyen, szükséges feltétele, hogy egyben okos is legyen. Egy politikusnál ez nem annyira fontos feltétel, átlag-intellektus is lehet jó politikus, a jó politikust sokkal inkább a „jó emberség” teszi. Ha ez nincs meg, és véletlenül még okos is, akkor az politikus esetén sokat ront a helyzeten. Szerencsére a Lókupec nem túl okos, viszont eléggé rafinált, és ez a szintén nem túl okos Mogyoróországon (mármint a népe nem túl okos) elegendő volt ahhoz, amit a mellékelt ábra mutat.
Nekem van egy olyan sejtésem (Ipartelep-féle sejtés), hogy a valóban nagyon okos emberek (de nem csak intelligensek, hanem széleskörűen, minden szempontból (nem szakterületen!), és mélyen okosak, mondhatni bölcsek), azok egyben erkölcsös emberek is. Egyszerűen azért, mert kialakítanak magukban, maguknak egy erkölcsi rendsztert, és „észből” rájönnek arra, hogy nem érdemes rossznak lenni, jobb jónak (erkölcsösnek lenni). De erre valószínűleg csak a tényleg nagyon okosak képesek. A többieket az ilyen olyan felvett, tanult, szocializált erkölcsi szabályok irányítják, többé kevésbé.
Egyébként az IQ önmagában kevés az üdvösséghez. A történelemben számos nagyon okos zember lehetett, aki elkallódott ilyen-olyan okokból. Ráth-Végh István ír erről valamelyik könyvében (talán az „Az emberi butaság”-ban). Vagy eszembe jut még William James Sidis neve, aki szintén elkallódott, pedig… Tehát az IQ mellé kell még valami más is, hogy a dolgok rendben legyenek.
@vattablz:: kéhlek, teljesen tudatosan használtam a „hülye picsa” szerkezetet a „hülye fasz” helyett; Newton személyiségét illetően lényeges mentálhigiénés nüanszokra próbáltam ezzel rávilágítani. 🙂
(Disclaimer: nem szexuális irányultságra, hanem viselkedésiminta-együttesre tzélozva.)
@tahonoli:, @ipartelep:: szerintem elég egyértelmű, hogy egy táguló világegyetemben az emberiség összismeretének ugyancsak (nagyságrendekkel lassabban) táguló halmaza a felületét tekintve – ahol az ismert találkozik az ismeretlennel – rohamosan növekszik. Azaz minden időpillanatban rohamosan növekszik az új kérdések & problémák mennyisége is.
Az IQ-t meg nem kell fetisizálni. Lehet, hogy vannak zsenik közöttünk, de nekünk meg nagyobb a farkunk/mellünk 😛
És egyébként is, az IQ (helyesebben: különféle IQ-k) tényleg csak egyszerű mérőszám(ok), ami(ke)t kvantálási kínjukban találtak ki az agyturkászok, és valóban csak arra szolgálnak, hogy felmérjék (haha), hogy az adott kultúrában az intelligens viselkedésre jellemzőnek tartott paraméterek terén mennyiben tér el az átlagtól az adott egyed. („Az IQ az, amit az intelligenciatesztek mérnek.”)
…És ha már itt tartunk: a korábban említett Newton felsorolt munkássága mellett ugyanakkor nyakig merült az alkímiába (!) is, és konkrétan aranyat akart transzmutálni otthon a kamrában
a befőttbőlmás anyagokból.Plusz teológiai vizsgálódásokba is belevetette magát, és amellett, hogy meredeken eretnek konklúziókra jutott, megállapította azt is (de nem merte közzé tenni), hogy az Újszövetség fordítói számos alkalommal hibáztak, illetve célzatosan félrefordítottak/hamisítottak (ami speciel tényleg igaz).
@labrys: Éppen ez az, amihe czéloztam volt kéhlek alássan. A „hülye picsa” jelzőt azért nem alkalmazhatjuk féhfiha kéhlek, meht a „picsa” eredeti jelentése nem valag, azaz
tompor, hanem női nemi szerv. Newton minden valószínűség szerint fájdalom, de nélkülözni volt kénytelen ezt a szervet. Hasonlóan a smidtmáriákra sem mondhatjuk, hogy „idióta pénisz” Javaslom kétely esetén a semleges ill. uniszex „seggfej” jelző használatát.
Hiv.: @labrys:
„szerintem elég egyértelmű, hogy egy táguló világegyetemben az emberiség összismeretének ugyancsak (nagyságrendekkel lassabban) táguló halmaza a felületét tekintve – ahol az ismert találkozik az ismeretlennel – rohamosan növekszik. Azaz minden időpillanatban rohamosan növekszik az új kérdések & problémák mennyisége is.”
Azt már jó ideje elfogadott elmélet, hogy tágul. Az egy újabb elképzelés, hogy ráadásul gyorsulva tágul. És mostanában rebesgetnek olyasmiket, hogy nem is biztos, hogy a végtelenségig tágulni fog, lehet, hogy a vöröseltolódás átmegy majd ibolyaeltolódásba. De persze ezek csak elméletek, egyelőre az mondható róluk, hogy biztosan nem tudjuk, mi van.
Viszont az „emberiség összismerete”-témának két aspektusa van. Az egyik a mennyiségi, a másik a minőségi ismeret. Mi a különbség? Képzeljünk el egy, hogy életszerű legyen, nem végtelen nagyságú, de nagyon nagy palotát. Oda bemegy egy olyan zember, aki még sosem járt palotában. Elkezd körbejárni, és felfedezni a különféle szobákat, termeket, helyiségeket. Először mindenféle új „minőségi” felfedezést tesz: lát egy előcsarnokot, egy lépcsőházat, folyosókat. Aztán bemegy különféle funkciójú szobákba, lakó- és vendégszobákba, talál kamrákat, konyhákat (nagyon nagy a palota), kazánházakat, fürdőszobákat, szalonokat, satöbbi. Megfigyel mondjuk 50-100 féle különböző rendeltetésű helyiséget. De rendíthetetlenül megy tovább, kíváncsi a rendszerre, a szabályosságra is. És egy idő után felfedezi, hogy bár a helyiségek száma nagyon nagy (óriási a palota, mondom), de a helyiségek funkció szerint (vagyis a fajtájuk) nem végtelen számúak, hanem mindig ismétlődnek. Rájön (a nem teljes indukcióval), hogy a helyiségek x-százaléka lakószoba, y-százaléka konyha, z-százaléka fürdőszoba, és így tovább. Na ez a minőségi-jellegű információ a palotáról, és az pedig a mennyiségi jellegű, hogy milyenből hány szoba van. Ez utóbbit persze csak akkor tudja meg, ha az egészet bejárja, és megszámolja. Ha, tegyük fel, a palota végtelen nagy lenne, akkor ezt a számolást nem lehetne végrehajtani, viszont elég nagy területet bejárva, felfedezné az említett szabályosságot, a szobák funkció szerinti különbözőségét. Ez lenne a „palota egyik minőségi törvényszerűsége”.
Természetesen ugyanez van a nagyvilágban is, azzal a különbséggel, hogy lett légyen akár véges is a világegyetem, akkor sem tudjuk az egészet bejárni (merthogy ahhoz még mindig nagyon nagy). Ha egyre messzebb jutunk, akkor valóban újabb, és újabb csillagrendszereket fedezünk fel, csakhogy azokban mindegyikben pontosan ugyanazok a fizikai törvények működnek, mint a miénkben. Ugyan az most teljesen biztos, hogy még nem fedeztünk fel minden fizikai törvényt, de az is nagyon plauzibilis gondolat, hogy a fizikai törvények száma még akkor is véges, ha a világ terjedelmileg végtelen (amit eléggé nehéz elképzelni, igaz, a végességet is, kivéve, ha az önmagába záródó). A lényeg: nem mindegy, hogy mire vonatkozik az „össz ismeret”. Egy nagyon nagy világban (a miénk biztosan az) mennyiségileg mindig lehet újat felfedezni. Míg minőségileg, ha a „világot mozgató” törvényszerűségek száma véges (ez a nagyon valószínű), akkor elvileg (de persze kérdés, hogy hol a vége, és milyen ész, felfogóképesség kellene hozzá, és az lesz-e majd a felfedezőnek) ennek a teljes felfedezése lehetséges.
És most nem beszélünk a lehetséges multiverzumról, amelyben nem lehet átmenni egyik buborékból a másikba, ahol a buborékuniverzumok újra, és újra alakulnak, és megsemmisülnek, és ahol egészen más fizikai törvények lehetnek, mint a miénkben.
@ipartelep: A dolog ennél lényegesen egyszerűbb, feltéve, hogy rendelkezünk a megfelelő szakirodalommal. 1937-ben adták ki a Pesti Hírlap Lexikonát. Alcíme: „A mindennapi élet és az összes ismeretek kézikönyve egy kötetben”. Nekem megvan. Kérdezzetek nyugodtan.
Én nem vagyok kiemelkedően tehetséges, JT valószínűleg jóval tehetségesebb nálam. De néha szeretnék sokkal átlagosabb lenni, mint amilyen vagyok; a napokban irigykedve néztem a Sparban a nénire, aki rakta ki a zsemléket… Talán rá nem mondták kiskorában, hogy fura. Ebben az országban (vagy talán bármelyikben?) kurva nehéz boldognak lenni úgy, hogy az ember okosnak / érzékenynek van mondva. Na mindegy, valószínűleg nem is az országhoz van köze, hanem gyerekkor és/vagy genetika, ízlés szerint.
.
Btw, Neumann legismertebb arcképén olyan szomorú a szeme, hogy rossz nézni.
@ipartelep: Kevéssel ezelött azt hittük, az atomok oszthatatlanok. azután, hogy van elektron, proton, neutron, slussz. Most quarkok, müonok, meg mindenféle mezonok a legkisebb építőkövek, ki tudja hol a vége. De ha a hard-hard science-től csak egyet odábblépünk mondjuk a biológiába, hát ott még nagggyon sok feltárni való van. Nem beszélve arról, hogy többet tudunk a Hold, a Mars, vagy a Nap felszinéről, mint a tengereink fenekéről, noplánesőt arról, ami a földkéreg legfelső vékony héja alatt lakik. Nem írnám én még le a tudomány lehetőségeit.
Az más kérdés, hogy arra fele haladunk-e éppen, hogy fogunk itt egyre tovább tudákoskodni, vagy arra inkább, hogy mindenki kapjon egy jáde vagy opál keresztet a hátára vésett Grabovoj számmal, mert az majd megvédi a rontástól.
A hozzászólásom lényege két állítás volt: (1) érdemes különbséget tenni, a „mennyiségi”, és a „minőségi”-jellegű felfedezések között. Erre hoztam fel a „palotás”-példát. (2) A világ fizikai, és egyéb (de a fizikai a legalapvetőbb, természetesen az „analitikus” matematikai-logikaiak mellett) törvények száma véges. De nem tudjuk hogy mennyi, ezért azt sem tudjuk, hogy most éppen hol járunk a felfedezésük útján.
Tehát nem, nagyon nem gondolom azt (merthogy éppen az ellenkezőjét gondolom), amit a XIX század végén gondoltak egyesek, hogy már nem is maradt a fizikában felfedeznivaló.
Hogy „merrefelé haladunk”, azt nem tudom, mert ebből még bármi lehet. Mindenesetre most úgy látszik, hogy a civilizációs inga a rossz irányba leng ki. Az emberiség sorsát a tudomány nagymértékben befolyásol(hat)ja, csak sajnos a tudományét meg egyéb más, sokkal „butább” tényezők, úgymint a politika, és persze az idiótábbnál idiótább, és gonoszabbnál gonoszabb politikusok. Most épppen itt tartunk.
Gyúrtunk a darabra, de a jövő évadra marad. Imádom ezeket a fiatalokat.
@tahonoli:
Nekem gyanús az IQ 225.
A wikiről:
„A skálázást ezek után úgy dolgozzák ki, hogy egy adott népcsoport, amelynek IQ-tesztjéről van szó, átlagos teljesítménye 100 legyen. Az IQ egységét pedig úgy állapítják meg, hogy 15 pont legyen a szórás. Léteznek 16 illetve 24-es szórású normális eloszlást adó tesztek. Ezért önmagában nem elég azt mondani, hogy valakinek ennyi és ennyi az IQ-ja, hozzá kell tenni, hogy milyen szórású skálán.”
Szerintem kérdezd a ChatGPT-t. 🙂
Hiv.: @ikarus:
Engem érdekel vagy téged?
Mi vagyok én malacpersely? Belém lehet dobni kommentet és szállítok AI-választ?
:D:D
Itt van a jelenlegi legnagyobb IQ=276 bemutatása és a hozzátartozó AI-érvelés:
https://github.com/tahonoli/Markdown-projektek/blob/main/IQ276/PerplexityPro.md
@tahonoli: ez a pasi egy akkora szélhámos, mint ide Lacháza. de legalább kiírja magára nagy piros betűkkel.
ezek az IQ hülyeségek leginkább önfelmentésre valók. a dolgokat csinálni kell.
.
@ikarus:
.
Az IQ-val csínján kell bánni.
.
Egyrészt kultúra- és nemzet- és rendszerfüggő. Ezért a legismertebb intelligenciateszt, a Wechsler az USA-ra, a szülőhazájára van sztenderdizálva. Majd valamikor a XX. szd. közepetáján megjelent a ny-európai (értsd: nyugatnémet) sztenderdizálás, a HAWIE (Hamburg-Wechsler). Jóval később pedig a magyar változat: a MAWI. És ezek csak azok, amelyekről én hallottam (és részben használtam hivatásszerűen – bár ez nagyon régen volt). Főképp az ún verbális részteszteknél (öt van ilyen) nem mindegy, hogy ki, hol, mikor válaszolja meg. (És akkor az életkori ekvivalencia-táblázatról nem is beszéltem.)
.
Másrészt nem mindegy, hogy milyen módszerrel mérjük. A legáltalánosabban használt, legvalidabb és legmegbízhatóbb a fenti Wechsler. Viszont a Mensa nevű világhálózat M.o.-i elvakult rajongóival együtt a Raven-féle teljesen egysíkú és egytényezős intelligenciatesztet használja. Bár kutatások állítólag szignifikáns együttjárást mutattak a komplex (pl. Wechsler) tesztekkel, az ilyen eredmények logikai úton is cáfolhatók: valamilyen egyfaktoros IQ nem tud kimutatni a látóterébe nem kerülő egyéb faktorokat (pl. ismeretek, logikai következtetés, térérzék stb.).
.
Na és egy igazi anekdotikus ellenérv: egyszer elémrakták a Ravent; kitöltöttem, és a végefelé mindössze egy feladatot nem tudtam megoldani; az összes többit igen. Emiatt az IQ-m a lehetséges maximális IQ-t (talán 150 vagy 160? – már nem emléxem) alulról verdeste. Na most bármennyire hiú és önimádó vagyok, azt be kell valljam, hogy ténylegesen valahol a 120-130 között rejtőzik a tényleges IQ-m. (Sajnos mivel dolgoztam a Hawie-val, az enyémet már nem lehet érvényesen megmérni.)
.
Egyben válaszolnék a felvetésekre.
Hiv.: @jotunder:
Hiv.: @jotunder:
1. A második AI-kört avval kezdtem, hogy van-e Guinness-rekord IQ-ra (hitelesítés mentén).
Az utoljára említett név: Marilyn vos Savant, aki 228-as IQ-val szerepelt a rekordok között.
Ezután leállt a témával a Guinness World Records, a hitelesítési problémák miatt.
A hírek szerint az Official World Record® állítása szerint együttműködik a Guinness World Records-szal, a Guinness hivatalos oldalán nem található megerősítés Kim rekordjáról.
Konklúzió: „Válámi van, de nem az igazi” (Arkagyij Rajkiin, yt=xIbRpfD69fc)
2. Kérdeztem az ChatGPT véleményét hány százalékban tekinti hitelesnek a sztorit a pasival. Azt mondta nekem, hogy 40% (a túl sok önbevallási vonatkozás okán).
3. Kértem 3-3 pro és kontra érvet, de ezek már nem adtak elégséges hozzáadott értéket.
4. Számomra fontos az IQ, de csak abban az értelemben, ahogy írtam, merthogy ahhoz tudok csak hozzáférni. Nekem fontos, hogy látom, ha valaki (lényegesen) iq-bb, mint én, mert akkor jó érzés lesni, tanulni tőle). Számomra ennek saját célú tesztje analógiában kicsit olyan, mint a munkahelyi angol-tudás tesztje: 1-2 perc elég lehet, hogy levágja mondjuk egy multis HR-es, hogy mennyire keni-vágja valaki az angol kommunikációt.
Hiv.: @tahonoli:
Amit a 4. pontban írsz, azzal szemben nekem erős kételyeim vannak. Már nem azzal szemben, hogy neked mi a fontos (nyilván az, amit írsz), hanem hogy ez így működik, hatásos-e. Nekem ezzel az IQ-dologgal kapcsolatban két sejtésem (újabb Ipartelep-féle sejtés) van: (1) A magas IQ önmagában csak egy, ráadásul eléggé szűk körű, intellektuális, tudati képesség, a többi között. (2) Mivel ez csak egy képesség (félig viccesen mondva: az intelligenciateszt kitöltési-képesség) ezért ez nincs feltétlenül szoros kapcsolatban sem az átfogó, széleskörű „okossággal” (a kognitív tulajdonságok összessége határoz meg), de még kevésbé a konkrétabb tudásterületeken való hozzáértéssel. Ezért lehetséges az, hogy akadémikusok, szívsebészek, államelnökök, stb olyan hülyék (lehetnek), mint a segg. Ezt a jelenséget nap mint nap látjuk.
Tehát: ha azt hiszed, hogy „jaj de jó, hogy itt van egy 200-as IQ-jú egyén, most majd nagyon sokat fogok tőle tanulni””, akkor az esetek rendkívül magas százalékában kurvára nagyot fogsz csalódni. Merthogy ez a tanulás-dolog, vagy embertől-tanulás dolog nem így műxik, nem ez a lényege.
Hiv.: @ipartelep:
„…az én fogalmaim szerint a méltánylandó IQ az, amikor valaki terhelhetően, pánimentesen, gyorsan tud zajmentesíteni, irányba állni, gondolkodni és célt érni. Szellemileg és mentálisan jellemzően jó döntéseken keresztül éri el ezt a célt.”
Megpróbálom érzékeltetni mire gondolok, hátha én is jobban tisztába jövök mit üldözök 🙂
Igen. Skillt keresek ÉS szeretném minél jobban korrelálóan beágyazni a valóságba a dolgot.
Igen. Kiprojektálok az IQ-ból a szakmámba, legalábbis szeretnék. Azt feltételezem, hogy aki IQ-hatékonyan tölt lazán nehéz IQ-rejtvényeket (zöldmezősen, nem tanultan) ÉS ugyanabban a domainben mozog, mint én, akkor tudhatom lesni őt. A csalódás meg úgy müxik, hogy bár tényleg lehet érdemes lesni kollégát, szakmában, de a valós IQ-teszten csak átlagosat produkál.
Ha veszünk egy 40-50 kérdéses IQ-tesztet, akkor vannak olyanok, hogy 20-25 sec alatt kell megoldani nehéz és nehezülő rejtvényeket, fáradásmentesen, pánikmentesen (régebben nagyon pánikos voltam, ez önmagában roncsolt engem és eredményeimet és emellé még fáradékony is voltam, elsősorban önmarcangoló kételkedésből eredően). Ha nem ment egy rejtvény, akkor a következőknél új rejtvény, új remények, nulláról. Na most a lényeg, hogy kiváló probléma átlátás révén a megoldás közelében kéne a megoldás fába belépni és gyorsan végig kell tudni menni a belépés és megoldás közötti részfát 20-25 sec között. Kvázi mint a való életben. 🙂
Ez vezet el oda, hogy az én szememben az IQ az, amikor valaki hatékonyan hüvelyez probléma velejét ÉS jut el az optimumra vagy szép megoldásra (vagy látja be, hogy túl nehéz a feladat particionálni kell a problémát).